Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Hozzám bocsájtani méltóztatott Leveledet, mind szerető szivednek csalhatatlan jelét örömmel vettem. Nekem még maga uttyán tuttomra nincsen, hogy a Fejedelem Hazam Szolgalatira velem parancsolni kivánna. Ha ugy van, ambar baratimat, ’s lakásomat^* el hagyni terhes, és még ennel is terhesebb legyen,^* ha azok kik azon Vármegyeben sok érdemeket tettek magokat meg sértetetteknek fogjak vélni: ártatlanságom mellett, ugymint ki ezen hivatalt soha sem sollicaltam, meg nyugszom az Isteni gondviselesen, ’s Haza fi leven, állok azon helyre, mellyre parancsoltatik zugolodás nélkül. De, ha szabad egy kérdest tenni Vallyon, Kedves Öcsém Uramek Szabolcsban is Possessionatusok levén, ha az én Kedves G. Törököm, (Kit csókolok, ’s allig várom hogy szivemet véle szemben léven neki ki önthessem) irantad tett Proiectuma^* el nem sül, nem resolvalhatnad e magadat hogy oly messze ne vettettessen egy mastol lakásunk? Mostani helyeden Tiszta mindeg előtted ál. G. Teleky tudom nemetűl tudó embert keres, Szemellyedtol nem idegeny; en pedig ha jó Baratomhoz^* közelebb eshetnek csak kettőhöz is, nem tagadhatom fele terhemtől szabadultnak vélnem magamat. Valaszolj ezen Kerdésre első Postaval egyenesen, hid el hogy irsz szin mutatast^* nem esmerő

Miskolcz 15^a Febr. 1786.

Midőn engemet ennekelőtte két esztendővel kedves emlékezetű Fő-Ispányunk Abaujvármegyének szólgálatjára állított, távol minden fellyebbre való vágyástól, abba’ határozódott meg minden kívánságom hogy el-kezdett hívatalomat Előljáróimnak bennem való meg-nyugvásával, ’s Tisztviselő Társaimnak szeretetekkel vihessem. Szerentsém vala bé-tellyesedve látni kívánságomat; ’s már ez a’ bóldogság elegedendő lett vólna arra, hogy székemben örökösen meg-tarthasson. – Változott a’ szólgálat’ sorsa; ’s olly hívatal után kezdettem vágyni, a’ hol életemet kedvesebb tárgy körül való foglalatosságbann tölthessem. Ezt Fejedelmünk’ kegyelméből el-nyervén, minekutánna már a’ Vármegyétől bútsút vettem, nintsen egyébb hátra, hanem hogy Nagyságodnak azért a’ sok rendbéli kegyességeiért, mellyeket tsekélységem eránt olly sok ízben mutatott, – különösen pedig azért a’ szerentséért, hogy a’ még bóldog időbenn a’ Haza szólgálatjára állított, szíves hálákat adjak, ’s magamat további kegyességébe ajánljam. Utolsó pihenésemig fogom én tisztelni azt a’ Jól-tévőmet, a’ kinek egyedül tulajdonítom azt a’ szerentsémet, hogy Hazámat egy darabig Öseink módjok szerint szólgálhattam.

Nyugott szívvel hagytam vólna el már másnak adott székemet, ha két motska az emberi nemzetnek, Zeleznik és Pallásthy Ignátz, belém is nem kaptak vólna. – Az utóbbik^* Barátjának el-beszéllette, hogy én őtet a’ véle való társalkodástól ójtam és hogy őtet Zelezniket azokért^* a’ mesés ditsekedésekért, a’ mellyeket a’ Fejedelemnek eránta való kegyessége ’s személyének méltóságát alatsonyító le-ereszkedése felöl mindenűtt hirdetett, egy impostornak neveztem. Zeleznik ellenem Keltz V.Ispány Urnak még Augustus elején, midőn Gyűlések tartódtak,^* egy Libellus Actionalist nyújtott-bé juxta novum ordinem judiciarium ex capite dehonestationis. A’ Vármegye visza-vetette az Actiót, meg-mutatván^* egynehány punctumban fogyatkozásait. Ez a’ magát el-hitt ember a’ Fejedelemnek egy Instantiát nyujtott-bé, mellyben engemet, a’ VIspányt és a’ Vgyét vakmerő szókkal illeti. Nékem Meineyd-ot vét szememre, azért hogy őtet Pallásthy előtt impostornak mondottam. – A’ Fejedelem az Instantiáját a’ Helytartó Tanátsra, ez pedig a’ Vgyére pro investigatione investigandorum küldötte. Közlik velem; én el-keseredvén tsúfos vádjain bé-adom feleletemet, ’s formalis Inquisitio által mutatom-meg azt, hogy ő maga sok helyt beszéllette hogy a’ Fejedelem véle Correspondentiába van, őtet Freundnak, Herzens Freundnak nevezi, szabadon és mindenütt a’ hol néki tettzik szóll véle, ’s Cabinetjébe engedelem kérés nélkűl lép-bé. – Zeleznik ezen el-ijed, Fő Igazgatónkhoz simúl, és bizonyos ide ’s amoda való ugrások után arra viszi a dólgot, hogy előmbe az a’ kérdés tevődék, ha nem kívánnám é hogy ez a’ dolog félbe szakadjon. – – „Hoc scio pro certo qvoties cum Zeleznik certo, semper ego maculor; én már a’ Replicámnak a’ Sedria előtt való el-olvasása által elegendő satisfactiót vettem, tudom hogy ártatlanságom meg-bántásáért ollyan embereken mint Zeleznik satisfactiot nem kapok, és így örűlni fogok ha vége lesz.” – Ez vala feleletem. – – Elő-hívattatott Zeleznik. Tudtára adódott hogy én nem vagyok idegen az el-temetésétől a’ dolognak. Irva adtuk végzésűnket, a’ szerint stylizálván, hogy minekutánna ő látta hogy az ellenem tett vád nem áll elegedendő fundamentomon, mindkét részről tett lépésünket cassáljuk. – Præsentáltatott a’ Sedrián a’ Declaratio és ez cum replica mea & adnexis Documentis a’ Consiliumra fel-kűldetni determináltatott. – Látta Zeleznik hogy ő tsak ugyan nem éri el végét, (mert ő a’ Tractatus által azt akarta prævertálni hogy az ellene peragaltt Inqvisitio fel ne mennyen, ’s a’ Fejedelem felől el-híreztetett^* Anecdotumok bé ne adódjanak) ’s egy írott Declaratiót nyújt-bé, hogy: cum replica et documenta Kazinczyana per Comitatuum submitti determinata habeantur: ille Tractatum cum eodem initum rescindit. Én szabad futást adtam a’ bolondnak: de ez dühösségbe jött, fenyegetődzik mindennel, ’s valamit tsak deferálhat, el-követi: Engemet semmi se rettent, mert érzem ártatlanságomat, ’s nevetem hogy én, mint bokor, nem érzem az öszve-esküdött szelek dühösködését; holott a’ Királya a’ fáknak ingadoz, ’s rettegését leveleinek susogásával, talám akaratja ellen is, árúlja, ’s a’ bokrot egygyezésre kiszteti. Kelcz Úr férfiúi bátorsággal várja az ellene fenekedő szélvész’ zúgását, ’s örűl annak, hogy az alatsonyabb fákat a’ fák Királya akaratján kívűl is maga részén látja. Illyen egygyet értésbe ha bukni kellene is, nem vólna keserves a’ bukás. – – Ezt kéntelen vóltam allegoriába őltöztetni, mert a’ mit mondani kívánnék, nem merem papirosra tenni. Tartson-meg engemet Nagyságod eddig való kegyességeibe, égesse meg levelemet, hogy Nagyságod eránt való egyenességem torkomra ne forrjon, ’s hidje el, hogy hóltomig leszek

Nagyságodnak

Kassán 16. 8br 1786.

Újabb újabb okaink vagynak, hogy az Orczy vicenniumára vissza-kívánkozzunk: de Báró Ráday szerint:

Már az arany ártatlan idő tsak híribe van fel!

Cons. Kelcz Úr tegnap resignálta a’ VIspányságát Fő Ispányi Commissárius Urunk ő Excelljának minekutánna ő Excellentiájától, azt a’ feleletet hallotta, hogy igen is, maga is érti privatus Levelekből, hogy Cons. Fáy Agoston Ur resolváltatott hellyébe. Kérte ő Excellentiája hogy addig, míg a’ Fáy Ur Decretuma el-érkezik, suppleálja. – Azt én tőllem kívánni nem lehet, felele Kelcz Úr, mert ha a’ Német Nyelv nem tudása oka ki-mozdítatásomnak,^* úgy a’ Decretum el-érkezéséig se vihetem a’ Szólgálatot. Mit kelle tehát tenni? Kelcz Ur Zombory Sigmond Urat hozta projectumba; ’s ez addig már Suppleálni fogja az OrdVIspány hivatalját. Én, Nagyságos Uram, el-nézem mit tsinálnak ezek az emberek! Kelczbe betsüllöm azt a’ nemes tüzet, a’ melly semmi érdeklést nem szenyvedhetvén, elég resolutióval bír ki mondani mi fáj néki; és hogy készebb le-tenni minden szemfényvesztő idegen fényességet, mint sem hogy kevesebb szeretettel ’s tekintettel szólgáljon. Illyen formán gondolkoda Cátó, midőn útat nyitott magának a’ Szabadsághoz. – – Zombory Sigmond nem Cæsar; Cæsar inkább akart egy homályos faluban első lenni,^* mint Romába második: de a’ mi nem Cæsarunk ősz hajjal is enged^* másnak elsőséget, tsak hívatalba maradjon, tsak angariát vonhasson; és hogy tselekedete kevesebb meg-ítéllést vonnyon rá, meg-vallja hogy ő tud ugyan Németűl annyira hogy mindent jól ért; de valamivel tsak ugyan jobban tud Fáy. Meg-hűltem ez eránt egészen, ’s kevélyen nézek rá le; mert alantabb van előttem, mint sok szerentsétlen a’ kinek a’ lábán peng a’ béklyó-vas! Nem tanúlta ez meg Belizairtól, hogy a’ ki a’ Hazát fenyességért szólgálja szint ollyan alatsony mint a’ ki egy fillérért adja el életét. Én örvendek Hazámnak hogy ez az ember Oszlopnak nem született: ez a’ tselekedeti meg-mutatja hogy a’ Korona ki-vitele ’s Német Nyelv bé-hozása ellen írtt Repræsentatiókat nem a’ Haza szereteti, hanem önnön java keresése sugallotta néki.

Egynehanyan azt fogadták Kelcz előtt hogy tsak addig szólgálnak, míg ő. Majd meg-látom, kitsoda az, a’ kinek hinni lehet. Én nem vagyok Anti Fáyanus, de Kelcz eránt annyi tisztelet, annyi forró igaz szívesség, annyi háládatosság van meljembe, hogy azt a’ mi ezt a’ derék Hazafit érdekli, úgy nézem, mintha engemet illetne. Adná Isten hogy hatalmamba vólna azt tselekedni a’ mit óhajtanék, hadd mutathatnám-meg millyen igazán tisztelem őtet.

Szabó, az én Szabóm, mert igazán enyím, köszöni Nagyságodnak eránta való grátziáját ’s emlékezetét. Ő az el-múltt aratásban egynehány hexametert írt, azt ki kérem tőlle, ’s által küldöm Nagysádnak: addig engedje-meg Nagyságod hogy ezt az egynehány Phalenciusomat, mellyeket bosszankodásomba írtam Catullusnak az imitatiójára, ide zárhassam. Az én Gesznerem még sints sajtó alatt, mert olly tsínosan, a’ mint ohajtom, ki-ereszteni sokba kerül; halasztom tehát boldogabb időkre, noha B. Ráday és mások sürgetik ki-botsátását. Én magamnak éppen nem hízelkedem azzal, hogy in Litteratura ditsőségére leszek a’ Hazának: de erre az ősvényre nagyon ragad belső ösztönöm, ’s minthogy elég békességes tűréssel bírok irásomat jobbítgatni, sőt minthogy félelmes ’s bátortalan vagyok,^* reménylem hogy jobbak lesznek irásaim, mint a’ sok Konyiaké Zechentereké etc. Változhatatlanúl maradok

Nagysagodnak

[A nyomtatott szövegrész dőlttel.]

Édes Hazánk Hajdani Ellenségivel viaskodó Katonaságnak élelmére méltóztatott Ő Felsége szükséges számú életnek két harmad Részét Országunkra háritani; de több Nemes Vármegyék Tudositásiból az Országnak Gabonabeli szűkét, és tsekély Termését meg-értvén, az fellyebb ki-tett Királyi Rendelését, olly módon változtatni méltóztatott, hogy az illyetén Országunkra szabott Gabonának egyik fele maga valóságában adattassék, a’ másika pedig Pénzel váltattassék-fel, kinek-kinek szabad akarattyára bízván azt, ha az egyikét vagy pedig másikát akarja é választani? Azon-kivűl, hogy az Hadi-seregnek meg-tsonkúltt száma helyre álittassék bizonyos számú Katonákat is az Ország által állitatni kiván, ’s ezeknek el-intézésére minden Vármegyében az Tekéntetes Statusoknak, és Rendeknek különös Királyi Levele által Generalis Gyűlést hirdettni parantsolt.

Hogy tehát ezen fontos állapotot a’ Tekíntetes Nemes Statusok, és Rendek öszve kaptsoltt Tanátsal el-intézhessek, tettzett Méltoságos Fő-Ispányi hivatalt viselő Administrator Úrnak Ő Excellentziájának ezen Gyülekezetre jövő November Hólnapnak 16 Napját Kassára rendelni,^* mellyre is hivatalbeli tisztem szerint az Urat tellyes bizod. Nagy Jó Uramat^* olly módon invitálom, hogy az dolognak fontos állapottyára való nézve vagy Személlyében, vagy pedig maga hellyet kűldendő Embere által a’ ki az – – – Úr^* részéről szándékát ki-nyilatkoztathassa meg-jelenni ne terheltessen. Kassán, Octobernek 24 Napján. 1789ben.

Bizodalmas Nagy Jó Uramnak

Döme levele hozzám Seminariumából a’ fogadóba. Pozsony 1789. Nov. 17.

So gering der Weyhrauch ist, den ich Ihnen bringe, Erhabener Mann! so muß für Sie die Nachricht, daß ich Ihren Messias übersetze, – daß folgsam Sie mit einer edlen Nation, die durch Religion und so manches anders entzweyt, umgestürzt, nie in den Kunsten des Friedens blühen konnte, bekannt werden; – daß Sie auch uns Gefühle der Tugend und Ihres verehrten Herzens lehren werden, doch nicht gleichgültig seyn. Durch ein Geschick zur Beförderung unserer litteratur auserkohren, fing ich an manche Stellen Ihres Messias, manche Ihrer Oden und Lieder, zu übersetzen. Der Versuch gelang mir über meine Erwartung, und Thränen nach Ruhm haben mich zu einem Vorsaz hingerissen, den nur der Grad meines incalirens rechtfertigen kann. – Ich kam zu Ihre Werke durch den so sehr bekannten Siegwart, den ich so viele edle Empfindungen danke; ich begnügte mich, da ich Ihnen nicht überall hin im Fluge folgen konnte, mit den Stellen Semida und Cidli mit Benoni,^* mit Portia; ich reisete; ich erwarb durch das Studium der Deutschen, besonders Geßners, den ich übersezte, mehr Stärke in dieser mir fremden Sprache; ich übersezte Ihre Ode: Zitternd freu ich etc. und rückte sie in die periodische Schrift, die die allererste in Ungarn war, und die mir ihre Entstehung zu verdanken hat, und sah, daß die Auserwählten, die Sie zu verstehen lernten, sie mit Beifall aufnahmen; ich rückte wieder das Gespräch Jesus mit dem Vater im 1 Gesang, dann wieder Portia im 7. und Sammas Befreyung, ein, sah, daß diese Stücke den Geist meiner Nation bilden, und wagte den kühnen Vorsaz den ganzen Messias zu liefern. Nun bin ich so weit gekommen, daß ich seine 10. erste Gesänge das bevorstehende Jahr herausgeben kann, wozu mir Herr Chodowiecky^* in Berlin die schöne Episode Portias mit Maria zur vignette sticht; und fast mache ich mir Hofnung, daß ich auch ein kleines Bändchen von Ihren Oden zu geben im Stande seyn werde.

Auf keine undeutlichere Stelle fiel ich noch nicht, als in der Strophe der benannten Ode: Selbst damals da einer der Gottesstrahl: und die Stelle im Messias Gesang IV. wenn ich nicht irre, denn ich habe das Buch zu Kaschau, meinem Wohnort. Es ist in der Episode von Semida wo Maria Johannes um Jesus fragt: Den mein Arm getragen etc. in den Comma: Mütterlich angeblickt als er ein blühendes Kind war. In manchen Ausgaben (ich habe die schöne Ausg. in 4.) find ich diese variant: – Dürft ich Sie, grosser verehrter Mann! um Ihre Erläuterung, um einige Zeilen Ihrer Hand, bitten?

Ob unsere nicht so üppig-wollüstige als die Ital. – aber doch vor allen lebendigen reinere, mehr melodische Sprache auch den Vollton hat, den die Epopoe erfordert, werden Sie fragen? – Haben Sie die Gedult folgendes nach der deutschen Mundart zu lesen. Es ist die Stelle, da die Geister der Hölle ihren Sitzen entstürzen und krachend erklang etc.

– – – – – ᴗ – ᴗ – – – – ᴗ

Behszadt a’ mehjschehg, ’sch retschegwe bőhdült-meg a’ leg-

brach ein die Tiefe, und krachend erklang die un-

ᴗ – – ᴗ ᴗ

alantabb Pokol^* – – Oder folgende Hexametern an ei-

terste Hölle. nem meiner Freund: der ein Heldengedicht von

Hunyadi lieferte.

– ᴗ ᴗ – –

– – – téhgedet / áhdáz /

– – – ᴗ ᴗ – ᴗ ᴗ – – – ᴗ ᴗ – –

Belloh/nád hadi / kürtre ki/ált, ’sch máhr / szárnra re/pihtett /

Hangjaid / a’ kite/rültt Ege/ken ugj / dörgenek / a’ mint (donnern.)

A’ daga/doh ten/ger s Hunja/didnak / menköwe / dörgött (tonitru / in tonuit.)

ᴗ ᴗ

Und izt das sanfte: Engemet / hihw Era/tohm kiwi/rihtott / erdeje / behkehsch

Arnjeh/kaba^* ve/zet^* s ot/tann^* a’ / Hóldnak e/züst szin

Fenjeh/nehl olj / buschlako/doh han/gokra ta/nitgat,

Mint a’/ nyugoti / szehl lágy (weich) nyogdéts/lése’ midönh az (Girrklagen)

Illatozoh^* rosahk közt Cencimet alva találja. Erlauben

Sie daß ich hier Ihnen meine Zeilen auslege: – „Dir winkt deine grausame Bellona zu die^* Schlachttrompete und deine auf Flügel geschwungene Töne brüllen durch den zum horchen ausgebreiteten Himmel wie das schwellende Meer, wie die Blitze (Fulmina) deines Hunyadi^* einst brüllten: Mich, mich führt die mir getreue Erato in die friedliche Schatten ihres in Blüthe stehenden Haynes, und lehrt mich beim silbernen Schein der Luna so zärtlich schwärmende Töne, wie das weiche Girrklängeln des Abendwindes, da er meine Cenci zwischen den duftenden Rosen eingeschlafen findt.” – Unsere Sprache hat Weichheit, Stärke, energie, Rundung und alles was man wünschen kann; Die Nation hat alles, den fruchtbarsten Boden; aber es fehlt an aufmunterung, an Gelegenheit sich auszubilden. Der König cultivirt sie nicht, denn sie ist nicht sein; Er spricht sie nicht, kennt sie nicht; – es cultiviren sie die Verleger nicht, denn hier ist es unerhört, daß man einen Schriftsteller zahle; wir haben keine Phidiasse keine Apellesse, keine Bühnen; Jesuiten lehrten uns lateinisch, und schrieben alles darinn. Im Jahre 1772 erwachten drey edle Ungarn bey der Noble Garde Hongroisse in Wien, schrieben und übersetzten Theatral-Stücke, dann machte man den Ung[a]r[ischen] Stolz mit der Einführ[ung] der deutsch[en] Sprache (die einem Ungarn das ist, was einem Britten oder Deutschen die Sprache des Franzosen ist) zu der öffentlichen Manipulation der Geschäfte, rege, und nun haben wir die Contes Moraux par Marmontel, Duschens Briefe und Orest, die Henriade zweymal in Versen, einen Franz[ösischen] Young!!! – Cide, Alzire, Zayre,^* Tancred,^* Hamlet, Mahomet, le Triumvirat,^* Belisaire,^* Telemaque,^* Heloise & Abelard,^* etwas von D’Arnaud,^* manches von Metastasio Rabener und Gellert, etwas von Virgil, von Xenophon, etc. etc. Geßner, 3. Ung[arischen] Zeitungen, 1. Gelehrte Zeitung und 2 Monathsschriften.

Ich bin 30. Jahre alt; Reformirt, aus einem alten Ungarischen Geschlecht, das einst in Rakoczischen Zeiten sich hervorthat aber fast erlöschte; – bin bei meinem Lieblings Geschäft angestellt; das ist bei der Erziehung, da ich 12 Grafschaften, das heißt den 4^ten Theil Ungarns unter meiner, als Kön[iglichen] Nat[ional] Schulen Oberaufseher des Kaschauer Litterär Bezirkes, habe. Itzt bin ich auf einem kleinen Rittergute bei meiner noch lebenden Mutter, das von Kaschau 4 Meilen, von Tokaj^* aber 5. entfernt ist. – Gessners Idyllen habe ich 1787. herausgegeben. Graf Teleky V[ice]Canzler und Fr[ei]h[err] von Raday, der gelehrteste aller unserer Litteratoren gaben ihm den Beyfall, daß dieses Werk classisch übersezt sey; und so übersezte ich von Geßner alles. Nun bin ich mit der Messiade beschäftiget, dichte Lieder, und gebe eine Monatschrift unter dem Titel: ORPHEUS heraus.

Ich erbitte mir Ihre Antwort. Sie bleibt in der Sammlung die Radayn original Briefe meinen Nachkömmlingen überliefern wird, aufbewahrt; und ich werde stolz seyn über den Schaz, etwas von Klopstock zu haben. –

[A nyomtatott szövegrész dőlttel.]

Melly ebbéli örvendetes Királyi Levélnek hirdetése, és valóságos Tzikkelyenként való meg-értése véget, következő Martius Hólnapnak első Napjára, ezen Nemes Királyi Kassa Városában Generalis Gyűlés rendeltetett; Mellyre-is Hivatalbéli Tisztem szerént az – – – – – Urat^* illendően invitálom.

Kőlt Kassán Februarius Hólnapnak 14^dik Napján 1790^dik Esztendőben.

az úrnak

[A nyomtatott szövegrész dőlttel.]

Melly ebbéli örvendetes Királyi Levélnek hirdetése, és valóságos Tzikkelyenként való meg-értése véget, következő Martius Hólnapnak első Napjára, ezen Nemes Királyi Kassa Városában Generalis Gyűlés rendeltetett; Mellyre-is Hivatalbéli Tisztem szerént az – – – – – Urat^* illendően invitálom.

Kőlt Kassán Februarius Hólnapnak 14^dik Napján 1790^dik Esztendőben.

az úrnak

Visgálásom alá terjesztett Nyaláb felől ezek a’ vélekedésseim:

1. Levél. a. Notariussának helyébe inkáb Irójának, Jegyzőjének vagy Iró-Deákjának, hogy minden külső szók, a’ mennyire lehet ell távosztassanak.

3. detto b Zem-plna inkább bő, termékeny földet Tótul tészen, azért a’ következés sem áll meg, változtatni kell.

4. detto c Ismét Notariussa

5. 6. levélbe. Bőviteni kellene Zemplényi vizeknek le írásit: Honnét erednek? merre folynak? micsoda vizekkel öszve keverednek? hová bé folynak? Kivált Bodrogot, mely eredeti vize Zemplénynek.

Pagina 6. d Nem csak Sókut mellett, de Magyar-Isép mellett is vagyon Sós forrás, mely a’ Sóvári Sós vizbül föld alatt szivárgó természetes csatornyákon ütt ki.

Bári és Madi feredők kénkövesek

Bekecsi kén köves feredőket se kell ell hagyni. Ezek leg hiressebbek megyénkbe, szép sétálló kertel, sorba ültetett árnyékos fákkal fell ékesítette Gróff Andrássi István mostani Birtokossa.

Ezek (a’ mint Zemplényi leveles Tárházban olvashatni) támadtak^* 1693^dikban egy nevezetes történet által úgy: hogy Medgyaszszai határon egész darab hegyek le süllyedtek, és akkor^* Bekecsen alól kén köves források támadtak, mely történet jelenti: hogy Medgyaszszai hegyek alatt nagy föld üregének kelletett lenni.

Petrificalo helyet inkább kövéváltoztató.

Pagina 7. e.^* Meg kellene nevezni, micsoda drága köveket? Ide lehetne iktatni Vámos Ujfalussi Notarius^* által Maria Theresiának irt furcsa levelét Vámos Ujfalussi hegyeken termő Jaspisokrúl. Kapossÿ Mihály mostani actuarius ki keresné, ’s le iratna. Arany, ezüst érczei is volnának, de nem olly bö mértékben, hogy a’ mivelést^* meg érdemlenék: Arany lábu most Ruda Bányácskán, Aranyos-Patakon, Tolcsván etc.^*

Pagina 9.^* f. Mostani türedelembe Pápistákat,^* Kálvinistákat etc. kellene tűrőbb nevezettel nevezni, hogy némely vak buzgók meg ne bántassanak

Pagina 10.^* g. Mostani Domestica Cassát nem tudom, de Anno 1785 vólt mint egy [.]/30 ft.

Pagina 12. h. Népességét mostani öszve irás szerint nem tudom.

Pagina 13. Sátor allya Ujhely nevezetett vett Sátor hegytűl, mely alatt fekszik.

detto Paulinusok klastroma Szent Egyed tiszteletire

detto Parochialis templom Szent Imre tiszteletire építettek.

detto Megint Kálvinisták.

detto Pálóczi^* Antalnak Mohácsi veszedelembe lett ell estével, ’s általa nemzetének magva szakattával fell kérte Ujhelyt Perényi Péter Zápolya Jánostúl, mely fell kérés alkalmatosságot adott, hogy özvegyét Ráskai Magdolnát Ujhelyi várba szorittsa

detto Buttka nem csak Gróff Szirmaiak, de hasonló^* részben Viczmandiak birtoka.

detto Kiraly Helmecznek birtokossai ezek vóltak:

Anno 1180. Boleslaus Váczi Püspök fundatiójúl hatta Leleszi Conventnek, de annak attyafiai Mihály és László Akus nemzettségébűl nem engették, és még

1364. Akus nemzettsége birta. Ezeknek magva szakattával

1400. birta Pálócziak nemzete, még utólsó Pálóczi Antal Mohacsi veszedelembe ell esne. Kinel magva szakattával

1525. fell kérte Perényi Pétert, és

1570. fia^* Gábor birta.

1610. Fell kérték Báthorÿ, Daróczÿ, Thelegdÿ, Nyárÿ, Gobóczÿ.

Báthorÿ Sophia után szallot Rákocziakra, kik királyi adományal fell kerték

1700. Cardinalis Kolonicsnak közben vetésére Pernezi Apáturnak Schöllingen Ferencznek^* mint Præmonstratensisek örökségét ki bocsátotta Rakóczÿ Ferencz 18000. forintokért

Testvére Rákóczÿ Julianna Aspermontné ezen ell adásnak ellene mondván.

Az után következett Rákóczÿ támadása, és a’ jószág Præmonstratensisek mellett maradott.

Bővebben^* kellene le írni nevezetesebb helységeket, leg alább úgy mint nékem Deákba vagyon. Vároknak helyei, vagyis Dűledékjei is ki vagynak hagyva.

Pagina 14. Jagello Uladislaus Diplomájára utassitani kellene Kovachichot. Ott is egy Coronationalis Diætának van emlékezete. Le irathatom Zemplényi Archivumban is van mássa.

detto Nagy Kövesdnek birtokossai ezek vóltak:

1251. birta Rolandus Posonyi Gróff az után Nádor Ispány 4^dik Bela alatt. Ez mint feö Lovász Mester Sajó mellett Tatárokkal lett szerencsétlen ütközetbe jelen vólt, és a’ Királyt Dalmatiaba követte. Lásd bővebben Palatin. Hungariæ Edit[.] Tÿrnau. in Folio pagina 43.^*

Viszájövén Dalmatiábul Kövesdi várat épitette: hogy ezentúl ellenségnek rablása ellen menedék helye maradékinak lehessen, mely tájban töbnyire Magyar Országi váraknak nagyob része épittetett. Lásd errűl Pálmát.^*

1280. Ennek fiai Mátyás és Rotoldus Kövesdi várat ell cserélték Simon Mich Bán Sárossÿ, és Zemplényi Gróff fiaival Boksa Gróffal, és testvérjeivel Tamással, Györgyel, Detikkel,^* Simonnal, Dienessel.

Makra hegy alatt lévő helységekért, mellyek Bacau-[Dyurÿgnak]^* neveztettek. Kezünknél van a’ Csere levél Erdélyi Káptalanba költ.^*

Ezektűl eredetét vette nevezetes hét Nemzettsége hazánknak

Zerdahelyieké Boksátul

Csapiaké Detriktül. Ezek három ágra szakattak:^* de Csap de Eszeny, de Polyánka.

Soósfiaké Györgytül. Lásd ennek érdemeit Wagner Diplomatarium Comitatus Sáros pagina 48. 293. 301. 305.^*

Bocskaiaké Simontul

Zritteieké vagy Szürteieké Dienestűl.

Ezekhez járúlt még egy ág Boksátul, mely de Ágócz irta magát. Ez egy Nemes ülés Zerdahely, és Bereczkÿ között. Kezünknél van ezeknek eredettérül egy pör, mely Istvánffÿ Pál ellen folyt Gállszécsi jószágnak fell kérése felöl.^*

Ezek közül Kövesdi várat hozza tartozandó jószágokkal birta Soósfiaknak ága, még 1451. Tel[efusz] Cseh Országi Huszitaknak vezére Pataki várral edgyütt ell foglalta, de Mátyás Király által onnét ki kergetetvén megint biratott Sósfiak^* által (vide Histor[.] Leleszien[.] & [........]) kik mivel^* Mohácsi veszedelem után Ferdinánd részén állottak,

1550. Ell foglaltatott Némethÿ Ferencz által, ki Zéténynek örökösse vólt Isabella Királyné (özvegy Zápolya Jánosné részire. Lasd Istvánfit Re[bus] Hungar[icis] Lib. XX.^*

1559. Telekessÿ Imre Ferdinánd Királynak vezérje által viszsza vétetett ostrommal. Lásd Istvánffit citat. Lib. XX.^*

1560. Zétényi várat Telekessÿ Imre, Kövesdit pedig Serédÿ Benedek vezérek fell kérték Ferdinandtúl hiv szolgállatyokért. Kezünknél van a’ be iktató levél Egri Káptalanba költt.^*

1574. Soósfiak, Csápiak, és Zritteiek pört inditottak Serédÿ Gáspár Benedeknek fia ellen, Kövesdi vár iránt, kiknek^* ország gyülésén oda itéltetett. Lásd okt. 31. 1574. a’ hol Zritteiek,^* rosszúl Sitkeieknek neveztetnek.^*

1672. Soós György Tökölyinek támadássával vádoltatván Baro Fridrich Farkas Cobl. [?] Kassai Kommendáns és Vezér^* által puska porral fell vettetett.

1690. Baro Klobusiczkÿ Ferencz Personalis ell vévén feleségéűl Soós Kristinát Györgynek Leányát, nékie osztályban jutott.

1779. szállot^* Szirmaÿ Antal birtokába, ki által most birattatik.

Pagina 16^o Tállyán nem vólt Veres Barátok Klastroma, de vólt. Kezünknél van levél. Kollinovics is ellene mond, ki elő számlállya Klastromait.

Pagina 18. Szerencs Talán ide lehetne iktatni Rakóczÿ Sigmond fell emeltetésének, ’s érdemeinek emlékeztető Diplomáját, mely kezünknél vagyon, majd egész életének folyását le irja.

Pagina. 23. Hogy folytanak régenten a’ publicumok? leg jobb világosságot fog adni, ezen könyv Collectio Resciptorum melynek végén általam A^o 1785 ki dolgozott bé mutatások^* vannak: Methodus tractandorum publicorum negotiorum Cathalogus Tabulæ Assessorum A^o 1785. mellyet be lehetne tenni emlekezetnek okáért. pagina 33. Nevezetes^* pedig azon informatio de Comitatu Zempleniensi ad propositas quæstiones mellyet Szentiványi Királyi Commissariusnak ki csináltam, és eö Nagy Kedvet véle talált az udvarnál. Ezekbül sokat bé kell iktatni, circa modum merendi, et qualiter meliorari posset. De viis commercialibus vineis melius ex colendis vinorum confectione etc. mind maga helyén. IV. Részbe ’s utánna usque pagina 34. által küldöm^* az Könyvet in originali erga remissionem.^*

Pagina 33. Notariusok neveztetésérül hogy igasságtalanság lágyabban kell ki tenni. Meg haragusznak a’ Feő Ispányok.

Pagina 34. Pálffÿ Károlynak Installatióját által küldöm más Veress könyvbe le irva, a’ holl minden környüll állás le van irva, a’ mint a’ prothocolumba általam bé iktattatott. Ha az én üdvözlésemet is be tészi, által kell olvasni, mert Tóth Deákom Keczer László irta, meg tótositotta.^*

Pagina 37. Micsoda Tabellák fell küldettek ez előtt? le van irva az kék könyvbe Collectio Resciptorum a’ végén, felőlök való vélekedéseimmel edgyütt, mely Helytarto Tanácsra fell küldetett Szentiványi által.

Pagina 39. etc. Hasznát lehet venni az kék könyvnek Contributionalék iránt is. usque pagina 44.

Már a’ mi illeti Nagy jó Uram Eöcsémnek becses levelét:

11. Részben Zemplényi Feő Ispányoknak, ’s vice Ispányoknak viselt dolgait ha bővebben tettzik le irni, által küldök harmadik könyvet, melyben azok meg vannak Historia Comitatus Zempleniensis^* melybül más hova kivált 17. Részben nevezetes Régiségek közé sokat bé lehet iktatni.

14. Részben Leleszi Præpostokat is ha tettzik bövebben le irva, által küldök Lelesziensis Conventus Historicam Deductionem pecséttyét is eleibe lehetne nyomtatni.^*

18. Részben nem csak Gróff Sztárainak Deductióját de egyebekét is szép^* vólna ki tenni. Mely Zemplényi familiaknak Deductióji találtatnak nállam, vagy Fejérvárÿ Úrnál? azoknak^* Lajstromát ide rekesztem.

20. Pataknak Historiáját ex Ellenchis Comitatensibus, actis Urbarialibus^* ki csinálná Kapossÿ Úr, Kazinczÿ Péter Úr által kellene kérni.

Minden Gróff, Báro, és feő Nemes Zemplényi Familiák czimerei rézre mettzve igen jól ki jönnének, annyival^* inkább hogy töbnyire nállam találtatnak tulajdon pecséttyeik. Ide rekesztem azoknak is lajstromát.^*

Imitationes subscriptionis. Azok is jól ki jönnének.^* De sok idő vesztésbe kerülne Nagy jó Uram Eöcsémnek, még ki szedegetné ex archivo, és copirozná.

Tökélletes mappa leg inkább kivántatik, mellyet Blaskó rajzolásábul igen is meg nyerhettyük. Csak mostani zurzavarba jókor jelencse magát Nagy jó Uram Eöcsém Szentiványinál, még által nem adgya máshova Commissariussi irássait.

A’ vármegye czimerét gondolnám, hogy mingyárt a’ Könyv kezdetének homlokára, Pataknak^* pedig, Ujhelynek, és egyéb nevezetesebb várossoknak prospectussát járásoknak le irássa kezdetén szép vólna ki nyomtattatni.

Bellica Cassanak qvantuma ki van téve in Collectionibus de Hungaria mellyeket által küldöttem az elein in Tabella Generali Regni, Domestica qvantuma változik szükség szerint, A^o 1785. vólt mintegy^* [.]/30 Rft.

Végezetre a’ mi az én nevemnek munka elejére léendő függesztését illeti. Arra én^* ugyan nem vágyok, szemérmetességem is átallya, mind azon által ha Nagy jó Uram Eöcsém, arra érdemesnek itél, nem bánom, ’s köszönettel veszem. De úgy hogy abban is illendő módot meg tarcsuk. Úgy mint talán jobb vólna

Utólsó feő Ispányunknak képét Gróff Pálffÿ Károlynak könyv eleibe tenni; Ez hazánknak most leg nagyob oszlopa, kedvesen is venné, munkának becset is szerezne, kevesebbe is kerülne, mivel rézre mettzett kész képeit summáson meg venni, ’s minden exemplár eleibe tenni, ’s néki^* a’ munkát ajánlani lehetne.

Az én nevemnek^* emlékezete lehetne az elől járó beszédben: hogy ezek töbnyire jegyzésseimbül ki szedettek.

Rézre mettzett képem pedig (mellyet ha tettzik, által küldök) 13^dik Résznek végire, vagy eleire Notariusok közzé tétethetne. Úgy talán az illendőséget is fent tartanánk, és irigységet is ell mellőznénk.

Fundust egyebüt nem szerezhetünk, hanem nem nagy árát kell szabni a’ könyvnek, ha ki jön sajtó alól, ell kél, ne keressünk nyerességet, de kárunk nélkül áldozzuk fell az hazánknak szolgállatunkat. Prænumeransokat szerezhetek Fejérvárÿ Úrral ezeken a’ részeken vagy 50. Nagy jó Uram Eöcsém is szerezhet jó baráti által.

Hogy kóldullyon Pálffitul, vagy mástúl, nem javaslom. Terhes ez Nagy uraknak is, ’s nem is Magyart illett.

Azomban Nagy jó Uram Eöcsém üdőt vegyen magának, az munkának helyessen léendő ell készíttésére mert az nagyobb békességes türést kiván, mint sem Juliussig ki jöhessen, és Remek munkának kell lenni, nékem által küldött Nyaláb pedig igen bőjtös; nékem^* csak ezen kis nyalábnak meg visgálására üdöm nem vólt. Allig egy két szót irtam, már nyakamra jöttek, minden féle ki, ’s ben járók, kik miatt, és hivatalombéli munkám, ’s más különös dolgaim miatt a’ kivánt visgálás olly sokára haladott. Viszsza kivánom pedig most,^* és az előtt által küldött könyveimet, ’s Leleszi jegyzést, és attyaffiságos szivességében, ’s baráttságában ajánlott vagyok

Nagy jó Uram Eöcsémnek

Eperies 24^a Febr. 1790.

Mivel már Első Május után széjjel oszlunk, Nagy jó Uram Eöcsém is Ország gyüléssére ell megyen, hogy addig is könyveim ell ne téveledgyenek, kérem attyaffiságossan, méltóztassék azokat ezen levelemet bé mutató Táblánknak Tisztye által ell küldeni, ország gyülése után ha szükség lesz reájok megint kezébe szolgáltatom Nagy jó Uram Eöcsémnek, könyvek pedig ezek:

1^o Collectiones de Hungaria, partibusque adnexis per Anton Szirmaÿ Collectæ 1782. in Folio.

2^o Historia Conventiis Lelesz.

3^o Installatoria Comitis Caroli Pálffÿ cum reliquis Collectaneis in folio.

4^o Historia Comitatus Zempleniensis pars Generalis in folio

5^o Collectio Resciptorum in folio. Omnia MSS.

Eperies 25^o Apr. 1790.

[A lap túloldalán az autográf címzés:]

Intimatum Exc[ellentis] Consilii L[ocum]t[enentia]lis Regii, quod me sub dato 1^o Aprilis 1791. a gesto Scholarum Nationalium Inspectoratus Officio amoverat, mihi in paribus extradatum non fuit; nec aliunde amotionem meam ordinatam esse intellexi, quam ex gratioso Rescripto Illustrisimi Domini Comitis Sup[remi] Stud[iorum] Directoris. Quantopere vero hac Copia indigeam abunde perspiciet Illustrissima Dominatio Vestra, si reflectere dignata fuerit, quod illud ipsum Intimatum spem mihi de subsecutura mei applicatione faciat. Rogo proinde eandem Ill[ustrissimam] D[ominationem] Vestram humillime dignetur illud in paribus Subscriptione sua roborandis mihi extradare, ut illud Memoriali meo intra decem dies porrigendo adnecti possit.

Obsecro etiam Illustr[issimam] D[ominationem] Vestram, dignetur me informare, num aliquid et quid in specie intuitu bonificationis itineralium mearum expensarum Mense Martis expetitae, et sub Regni Comitiis jam jam assignari demandatae ad I[ncly]tum officium per Ill[ustrissimam] D[ominationem] Vestram administratum venerit?

Ego intra quatuor dies Pestinum profecturus sum. Fortunatum me reputarem quod si in explenda aliqua Commissione venerationis meae, qua erga ad D[ominationem] Vestram Illustrissimam scivi, aliquod specimen edere possem. Caeterum jugi cum cultu persisto

Illustrissimæ D[ominationi] Vestræ

Regmetz 25^a 9bris

1792.

[A levél melléklete idegen kézzel:]

Gratz 26^ma 9bris 1792

N[umerus] Exhib[itionis] 12.

Litteræ No[bi]lis D[ominu]s Francisci Kazinczy d[a]to Regmecz 25^ma 9bris 1792, quibus Consilii L[ocum]t[enentia]lis Regii Decreti, vigore cujus ab Inspectoratu Nationalium Scholarum amotus fuit, sibi communicari, in simul certis dari petit, ultum ad sub mense Martio itinerariarum expensarum specificationes nulla adhuc assignatio venerit.

Pro transmisso Pari Intimati Cons[ilii] L[ocum]t[enentia]lis, dataque circa bonificationem expansarum mearum itineralium informatione humillimas ago D[ominationi] Vestræ Illustrissimæ gratias. Cæterum intuitu revisi per Eandem Ill[ustrissimam] Dominationem Vestram Manuscripti opusculi A’ Szinopei Diogenes Dialogusai humillime refero, illud nondum e manibus Typographi mihi redditum esse; ubi opus hoc prodierit exempla desiderata D[ominationi] Vestræ Illustrissimæ præsentare non intermittam, debito cum cultu & veneratione perseverando

Ill[ustrissimæ] D[omi]nationis Vestræ

Regmecini die 29. Novembris

1792.

[A levél melléklete idegen kézzel:]

Præs[en]tat[um]: 18^a Xbris, [1]792.

N[umerus] Exhib[itionis]: 21.

Litteræ No[bi]lis: D[omini] Francisci Kazinczy, d[ie da]to Regmecz 29^a 9b[ris]: [1]792, quibus perceptio[nem] Petiti Decreti accersat et subm[i]ssionem Operis: az Szinopeÿ Diogenes Dialogusaÿ, per D[ominum] P[ro]Direct[orem] revisi, quanprimum per^* Typographia venerit, requisitorum Exemplarium promittit.

23. napok ólta az arany érnek iszonyú kínai között itt feküdvén, azon felűl hogy az Öcsém első leveleddel előttem feldicsekedett, vólt alkalmatosságom második leveledet is látni nála. Örvendek dicsőségednek, kedves és nagy érdemű Polgár! ámbátor miatta az Igazság és Virtus Ellenségei által bántattatol is. Ha szükségtelen^* nem vólna kérésem, kérnélek hogy maradj hasonlatos magadhoz, álld-ki a’ fergetegek ostromát, és ha el kell veszned, vessz-el bátrann, állhatatos lélekkel, és örvendezve. Nevezetesen pedig add egy dicső példáját, hogy egy nemes lélek, melly a’ maga érdemét ismeri, a’ hívatal viselést nem nézi úgy mint azok az alacsony lelkek, a’ kik megvakítatván annak fénye által, azt úgy nézik mint valami felette nagyot. Ó melly sok veszélynek forrása ez.

Az Öcsém néked egyéb tudósításokkal fog kedveskedni. Én ollyakat közlök Veled, mellyek Személyedet közelebbről érdeklik.

1. Gróf Sauer, Nagy Váradi Prépost, azon Felírásodról, mellyel a’ nyomtatás szabadsága védelmére keltél, azt az ítéletet hozta, hogy annál ostobább munkát soha sem olvasott; és szánja Hazánkfijait, kik annyira meg vannak vakúlva, hogy ezt mindég szomjan olvassák.

2. Aszalay János barátomnak ugyan ezen Repræsentátiodból egy Nyomtatványt Kassáról újságképen küldöttek Pozsonyba. Ő azt közlötte Wéber Könyvnyomtatóval. Ez annyira szépnek találta hogy lefordítá Németre, nem hogy kinyomtatódjék, hanem hogy kézírásban közölhesse némellyekkel; de nevezetesen hogy Berlinben egy Journalba iktatódhassék. – Valaki bésugá Ormosdinak hogy a’ Gömöri Repræsentatzió Wébernél németre van fordítva. Ez a’ hírt a’ Prímáshoz vitte. A’ Prímás dühösen ordít: VIspánt elő! VIspánt elő! – Ez elő jön, veszi a’ parancsolatot, ’s haza. Küld a’ Város bírájáért. Nyakra főre szalad hozzá a’ Bíró. Fel a’ Város házához. Mindenütt keresik Wébert. Végre meglelik ’s viszik a’ Szenatus elébe. Um^* des Himmels willen, was haben Sie gethan? – Was denn? – Sie haben die Repr[esentation]. von Gömör deutsch gedruckt. – Das hab ich nicht; ich bin ein treuer, die Vorschriften meiner Obern pünk[t]lich beobachtender Bürger, nie habe ich seit dem kön[iglichen]. Befehl etwas ohne das imprimatur des Censors gedruckt; aber diese Repr[esentation]. wohl übersezt, denn ich fand sie sehr gut, u[nd]. sie gehört zu meinem Fach. Zu meiner eigenen u[nd]. meiner Freunden Belehrung übersezte ich es; aber ich ließ es nicht drucken, u[nd]. werde es ohne das Imprimatur des Censors nicht. Hirt vivének a’ főpapnak ’s az iszonyú lárma mellyel a’ Város fél óra alatt eltőlt, megszűnt.

3. Bécsben németre van fordítva, és kinyomtattatott. Mindenek olvassák, ’s így szólnak: Schauts,^* wie weit sind die Ungarn gedrungen; wir glauben die Kerls sind barbaren, lesen nichts; habt ihr so was gelesen?

4. A’ Ministerium így szóll: Wenn^* sie ihr Verbőczy und ihr Corpus Juris citierten, nu[n] das ginng noch an; allein aus dem Jus Naturæ zu raisonniren! das geht einmal für allemahl nicht. – Pedig én azt tartom, annak van vége hogy a’ Representátiok Verbőczyből ’s a’ Corpus Jurisból írattassanak. Menschenrechte,^* ez az új Verbőczy.

5. Vas Vármegye megköszönte a’ Fejedelemnek hogy a’ gondolkozás szabadságára bilincseket vert.

6. Tólna a’ Gömöri Representátiót bépecsételve tétette az Archívumba, hogy senki se romoljon-meg olvasása által. Régenten a’ Klastromokban láncra verték a’ Hæreticusok írásait.

Élj szerencsésen megdicsőített Polgár, és szeressd

Váradon, 4. Martz. 1794.

Zombory Gábor Abaujvarmegyei Fő Szbíró Urnak Testlisát Özvegy Szerencsy Ferencné Assznak admoneáltatása felől Kassai Kereskedő Fried Sámuel Úrnál olly hagyással tettem-le in originali, hogy azt, midőn az Ur kívánni fogja, által adná. Méltóztassék tehát akkor, a’ mikor az Ur ez eránt Radvánból talám útasítást vejénd, ezt említett Fried Úrtól előkívánni. A’ párját megkűldöttem az admoneáltató Asszonyságnak. – Egyéb eránt magamat az Urnak becses kedvezéseibe ajánlom, ’s tökélletes tekintettel maradok

Az Urnak

Kassán, 16. Aug.

1794.

[A levél címzése Kazinczytól:]

Qualiter ex Crimine Læsæ Majestatis seu Perduellionis prætitulatam Dominationem Causarum Regalium Director, et Sacræ Regni Coronæ Fiscalis ex vinculis citari facere velit ex adnexis ejusdem Actionalis Libelli genuinis Paribus uberius intelligere non gravabitur eadem Dominatio Vestra. – Ex quo autem per Articulum 56. 1791. judicandi provincia in similibus Casibus Tabulæ Regiæ Iudiciariæ delata haberetur; Hinc ego, qua antelatæ Tabulæ Regiæ Iudiciariæ Præses pro Causæ hujus Discussione Diem 23. Mensis Februarÿ cum subsequis Diebus a[nni] c[urrentis] infrascripti præfigo, et prætitulatam Dominationem in præsentiam Tabulæ Regiæ Iudiciariæ in Libera Regia, ac Metropolitana Civitate Budensi consessuræ ad personaliter comparendum, semetque subin defendendum præsentibus cito, et certifico – Cæterum maneo Pestini Die 11^a Febr. 1795.

Spectabilis, ac^* Generosæ Dominationi Vestræ

[A levél bal alsó sarkában:]

Francisco Kazinczy

[Másik lapon:]

Inclyta Tabula Regia Iudiciaria! Obsequiose detegere necessitor, qvaliter Spectabilis, ac Generosus Dominus Franciscus Kazinczy fidei, et fidelitatis Deo, Regi, et Patriæ debitæ immemor; Dei, et Hominum Timore postposito; Legumque Severitate contempto; execrandæ, ac perversæ Illi Societati, qvæ juxta Planum excitandæ in Regno hocce Hungariæ Revolutionis Anno præterlapso 1794. in unum coaluit, et contra Salutem, ac Dignitatem Regiæ Maiestatis Regis Legitimi, et Clementissimi, inqve perniciem Totius Regni, Constitutionumque Ejusdem, ac Formæ Regiminis, Thronique Regii subversionem conspiravit, semet adjungere, & a Melchiore Szulyovszky perniciosum pro Societate sic dicta Reformatorum paratum Catechismum Recipere, sicque unitis consiliis perturbationem Salutis Publicæ omnisque constitutionis, & Legum subversionem moliri non reformidaverit. – Qvia vero hujusmodi contra Regem, Ejusque Salutem, ac Dignitatem Conspirantes, Semetque erigentes, aut etiam Conspirare aliquid Tentantes, seu Tentanti scienter consentientes, vel hujusmodi aliqvem noscentes, et non Indicantes, Semet Criminis Læsæ Majestatis, seu perduellionis Reos efficerent, ac ad præscriptum S. Stephani Regis Decreti Libris 2. cap. 51^o & Art[icul]orum 7:1715. 56:1791. aliarumqve pro re nata citandarum Patriæ Legum Amissione Capitis cum exasperatione, et Universorum Bonorum prævie conscribendorum, & sequestrandorum plectendi forent. – Ideo obsequiose apud 9^am Tabulam Regiam Iudiciariam iusto, qvatenus antelatum Dominum Franciscum Kazinczy ex vinculis pro uno brevi, et certo Termino in præsentiam sui ad personaliter comparendum, semetque defendendum citare, ac in sui demeritum, aliorum vero fidelium Subditorum Salutare Exemplum Jus, Justitiam administrare non gravetur. Perseverando – Ejusdem Inclytæ Tabulæ Regiæ Iudiciariæ – obsequentissimus Servus Magister Joannes Németh Causarum Regalium Director, & Sacræ Regni Coronæ Fiscalis. mp.

[A levél egyik üres oldalán:]

D. Fran. Kazinczy

[A levél külső oldalán a címzés és Aradi István megjegyzése egy piros viaszpecsét alatt, illetve mellett:]

Spectabili, ac^* G[ene]roso Domino Francisco Kazinczy mihi observando.

Terminus pro 23. Februarÿ

1795.

[..] 17. Febr. 1795.

per Steph. Aradi.

Juratus ad Latus.

M[agistri] D[omini] Directoris

[A pecsét mellett a boríték szélén 90^o-kal elforgatva Kazinczy megjegyzése:]

Titulus Perillustris in Spectabilis immutatus est Cancellaria Directorali – Id ipsum factum in Evocatorialibus Szulyóvszkianis. – Budæ, in carceribus, 20. Aug. 1795.

Fr. Kazinczy [mp.]

Egynéhány napok alatt Felséges Uralkodónk parancsolatjából innen másuvá vitettetünk. Mire nézve mind magam’ képében, mind szerencsétlen rabtársaim nevekben, kérem az Urat, méltóztassék hólnap hozzám feljönni, és itt az isteni tiszteletnek azon részeit teljesiteni, mellyet szerencsétlen állapotunk kíván és enged. – A szekeresnek, a’ ki az Urat hozzám felhozándja, bérét kifizetem. – Ajánlom magamat becses hajlandóságába ’s maradok igaz tisztelettel

Tisztel. Prédikátor Úr

az Úrnak

Budán, a Várban a Bécsi kapunál lévő kaszárnyában 1795. jún. 15.

Röviden köszönöm ereklyëdet;^* tisztelem és szeretem örökké szivedet. Vëdd kevés részecskéjét Énëmnek viszontag jó szívvel. Ha szenvedësemnek^* egyéb haszna nem volna annál, hogy szíveink szorosabban öszvekapcsoltattak, dücsekëdnék vele, a helyett, hogy alatta senyvedgyek. Élly,^* ha szërëncsésen nem lëhet, legalább olly állhatatos vídámsággal, minéművel a Nap^* az alatta csattogó szélvészëk fëlëtt szokott úttyait^* járja.

Budán, augustus 10-dikén 1795. Két órával az előtt, hogy elvitettetett.

Én és a Testvéreid mindnyájan élünk, ugy András és Péter Bátyád.

Küldök 21. Butela Bort és 2 Butela eczetet.

Az Isten legyen veled Kedves gyermekem, szánjon meg mindnyájunkat. Signatur A. Regmecz 27 febr. 1800.

Hat zsebbevalót is visznek.

P. S. a költséget magadtól a mennyibe megengedik ne kiméld édesem, egésséged' megtarthatása végett.

Budai és Brünni fogságunknak legalább az az öröme volt, hogy, ámbár el valánk tiltva a levélvételtől s irástól, a miéinknek életek felől az által tudhattunk valamit, hogy néha tőlök pénzt, Tokaji bort s ruhabelit kaptunk. De már tizenegyedik holnapját töltöttük Kufsteini fogságunknak, s még sem ismerénk ezt a vígasztalást. Könnyű képzelni, hogy az a szerencsétlen, a ki ezen az egy fonalon függ az élőkkel, mint viseli ezt a kínos elhagyattatást. Elébe terjesztettem a kapitánynak, Cservenka úrnak, kinek vigyázatjától függénk, hogy engedelmünk lévén arra, hogy pénzünket költsük, s az már vége felé közelítvén, szükség hogy szükségünket az oda-haza valóinkkal tudathassuk; azért vagy az Udvari Hadi Tanácsnak tégyen iránta jelentést, vagy írjon Liedemann Pesti kereskedőnek. Hosszas kérelmeim után végre Kapitány Cservenka reá állott kérésemre, s egy levelet tétetett-fel velem Martiusnak 10-kén a Kufstein városka Bírájának nevében Liedemannhoz, hogy ő a mi Rokonainknak adna hírt. Liedemann vette a levelet, s tudósította az Anyámat. Az Anyám csak ezen levélből tudta-meg, hogy Brünnből, tavaly Juniusnak 21dikén, hová vittek, s azonnal útnak indított pénzt is, s egy Verslag tokajit is, hat-e vagy tizenkét fejér zsebbelivel.

Májusnak 22-kén 1800-ban, estveli 7 óra tájban, nyílik a belső ajtóm kis fiókja, s Fő Profósz Grimmel beadja a vacsorámat. Ezzel, a fiókot nyitva hagyván, megfordúl, s azon közel két ölnyi diameterű oszlophoz megyen, mely a kerek formájú torony fedelét tartotta, s az asztalról felvesz egy Contó formára öszve hajtott papirosat, a másik kezébe pedig egy oly pakétocskát, mint midőn a könyvkötő egy in 8^vo munkát már össze-hajtogatott ugyan, de még együvé nem varrta az árkusait. Hálá Istennek! kiálték; végre tehát elérkezett! Azt hittem, hogy Grimmel Bährensnek a Klassikus Irók felől írt munkáját hozza, melyet még Septemberben kértem a Kapitánytól. Mohon kaptam a könyv után: de Grimmel nem adta. Zu erst bitte dies da zu besehen, monda fagyos Höflichkeittal. Azt vélvén, hogy a papiros, melyet nyújt, a Könyváros’ Contója, ismét a könyv után nyúltam. Geben Sie mir nur das Buch, mondám; das Conto schenke ich Ihnen. – Nein! Nein! Besehen Sie zuerst dieses. Hogy annál hamarább szabadúljak tőle, elvettem a papirost, hogy úgy tegyek mintha a Contót megolvastam volna, jól tudván a tapasztalásból, hogy annak bémutatása csak arra való, hogy szép szerrel nyírhessenek; de fel sem bontottam, hanem csak félig megnyílva akartam megpillantani. De mint lettem oda, midőn Könyvárosi Contó helyett az Anyám irását láttam-meg! Egyszerre rogytam térdre, az égfelé emeltem-fel a levelet mint a misemondó az ostyát, s örvendvén hogy életben tudom az anyámat, bőgtem, nem sírtam. A Profósz megilletve nézte a scénát, s sokára megszóllalt. Én felköltem, szóllani akartam, de a gyermeki hűség elragadott másodszor is, s a nélkül hogy tudnám mit csinálok, az ágyamra dőltem öszve kolcsolt kezekkel, s úgy bőgtem, ordítottam, sírtam ismét. – Was machen Sie denn? die Gnädige Frau ihre Mutter, lebt ja; das ist ja ihre Schrift; wir haben sie lesen lassen; beruhigen Sie sich. – Szegény ember, ő nem képzelhette el hogy ez a véletlen meglátása az anyám’ irásának, micsoda elragadtatást szűlhet. – Örökké fogok ezen óramról emlékezni; fogságomnak legnevezetesb scénáji közzé tartozik az.

A Tokaj isteni itala a Cerberust is megszelidítheti. Talán Cservenka is megszelídűlt volna tőle. De a Kufsteini Cerberus vadabb természetű mint a Rhadamanthus’ Cservenkája.

A Contónak gondolt irás az Anyám’ levele volt; a könyvnek nézett pakétecske a hat zsebkendő.

Tavalyi levelem olta, nem csinálsz ugyan maródit a’ Marót nevéből etc. etc. etc. de még sok elhagyni való volna, csinálni való pedig még több. Hijába mondod, hogy kéntelen vagy így írni etc. etc. hazudni soha nem kéntelen a’ jó ember.

Kérlek, Uram, szánj eggy órácskát annak megfontolására, hogy az ember az Igazságnak, Virtusnak, Emberiségnek, Hazának mivel tartozik? Vagy mivel ezek az érzések akart elmélkedés nélkül is előrohannak, kérlek, ne fojtsd-el mindég a’ lelkiisméret szavát, ’s ne vedd csekélységnek, mind a’ most élők, mind a’ későbben élendők által becsületes embernek tartattatni.

Neptunum procul e terra spectare furentem!!!

Regmecz, Octob. 20d. 1801.

Ezt a’ választ gyászos leveledre ugy készítettem, hogy ha méltónak tartod, familiád Archivumába bé teheted: mert én részemről gyászos leveledet az enyémbe bétettem. Az illy dolgoknak idővel nagy becse lessz, ha most nincs is; mert nagy hibánk, hogy nem gondolunk azzal a’ mi előttünk forog. – Akár teszed, akár nem, hidd el, hogy a’ szegény Urat mind az anyám, mind én magam felette kesergem, és igen sajnálom hogy szabadulásom olta nem láthatám. Köszönöm a’ szállásadást a’ szekérnek, ’s barátságodba ajánlva maradok

Regmecz 29 Novbr. 1801.

Ihren Brief an Frau von Okolicsányi habe ich ihr, dieser meiner sehr schätzbaren Nachbarin, vor drey Tagen überreicht, und ich hoffe, die Post, die diesen meinen Brief Ihnen bringt, wird Ihnen auch die Antwort auf den kleinen grünlichen Brief, den ich seit dem ersten Septbr. täglich in Händen hatte, überbringen. Frau von O… befindet sich, mit ihrem schönen Gemahl und ihren drey Kindern vollkommen wohl. Ich sah ihr an, wie wohl es ihr that jemanden bey sich zu sehn, an dem kürzlich noch die Blicke ihrer geliebten Mutter und Geschwister ruheten. –

Nicht so glücklich, wie hier, war ich mit dem Briefe und dem kleinen Pack an Frau von Keczer in Bogdány. Als ich mich auf dem Wege nach Kaschau befand, wollte ich von Berető links fahren; den Weg hatte ich nach Lapis-Patak so oft gemacht: – und jetzt war an dem tiefen Graben zwischen Berető und Bogdány die Brucke^* abgetragen, und ich hätte eine Stunde weit bis Somos zurückfahren müssen, um so nach Bogdány zu kommen. So blieb mir, bey meiner Eile, nichts übrig, als den Brief und den kleinen Pack meiner Freundin, der Frau von Újházy, geborene Polyxéne Radvánszky, zu lassen; Sie versprach mir, dafür zu sorgen, daß alles unversehrt in die Hände Ihrer vortrefflichen Schwester kommen möge. Und da ich mich, Gnädige Frau, diesetwegen bey^* Ihnen entschuldige, so bitte ich Sie zugleich meine Fürbitterin bey Frau von K… werden zu wollen. Hätte ich weilen können, so würde ich den Umweg mit tausend Freuden gemacht haben.

Ich bitte Sie, Gnädige Frau, mich in das unschätzbare Angedenken aller Ihrer Angehörigen empfehlen zu wollen; es war mir hohe Freude, die Bekanntschaft des Hauses, in welches Sie als Braut kamen, gemacht zu haben, und so zu wissen, daß das so hochgeschätzte liebenswürdige Mädchen die Gattin eines sehr liebenswürdigen jungen Manes^* geworden ist, und selige Tage lebt. – Ich bin mit jedem Gefühl der innigsten Hochachtung und Freundschaft

Ihr

Ér-Semjén, den 25. 7br.

1802.

Gnädige Frau, In dem Briefe einer gemeinschaftlichen Freundin wird es mir erlaubt seyn, Ihnen zu sagen, daß das Glück, Sie nach so vielen Jahren wieder zu sehen, Sie in dem Kreise Ihrer kleinen Familie zu erblicken, und zu fühlen, daß ein Raum von zehn Jahren Ihre Freundschaft für mich nicht erkalten ließ, für mich Reize von unschätzbaren Werthe hat. Ich sah Sie, Gnädige Frau, ich sah die Gegend der Carpathen, so manchen braven guten Mann, ich sah Gegenden, wilde bergichte^* Hügel von Sáros, und eine vortrefliche^* leidende junge Halbwitwe zwischen diesen wilden Hügeln, – ich sah zwischen eben diesen Sároser Gegenden eine andre^* sehr vortrefliche,^* ganz glückliche Dame – und all die Bilder, die ich dort sah, tanzen vor meiner Fantasie wie die Bilder eines Frühlingstraumes hin. – – O die Welt hat wirkliche Freuden, die uns Ersatz für jedes Ungemach des Lebens sind; diese meine Reise, Ihr neuerer Umgang, Gnädige Frau, würden mich bekehrt haben, wenn ich diesen selig machenden Glauben nicht schon gehabt hätte.

Leben Sie wohl, Gnädige Frau! Vergessen^* Sie nicht, daß einer meiner dringendsten Angelegenheiten ist, meinem Almásy zu sagen, daß ich ihn herzlich liebe, und wenn er das wirklich wäre was er so manchen zu seyn scheint. Leben Sie nochmahl wohl! –

Későn jövök megtenni köszönetemet a’ nékem^* adott könyvért. Az az^* út, a’ mellyet Augustusban tettem a’ Carpáth’ vidékeire, sok időmet elvonta; és elébb meg akarám olvasni a’ könyvet. Azonban késő köszönetem szint olly szíves, mintha mindjárt az ajándék’ vétekor tettem volna. Ha eggy részről sajnálom, hogy az Úr Prof. Uram a’ munka’ sok példányainak kiosztogatása által magának költséget okoz: más részről büszkélkedem abban, hogy ajándéka által erántam barátságos indúlatot bizonyít.

Én ezt a’ munkát a’ maga nemében szint olly jónak lelem, mint az Eschenburgét; a’ Debreczeni ’s Pataki tanúlókra^* nézve pedig, kik az efféle segéd nélkűl igen is szűkölködtek, jobbnak amannál. Bár csak az a’ plán, a’ mellyet az Úr Prof. Uram maga elibe rajzolt, midőn a’ munkához foga, megengedte volna, hogy minden Irót olly bőven adhasson elő, mint Cicerót, Lukrétzet, Plautust, Xenofont, és más első karúakat, kik ismeretlen’ maradnak az iskolákban! De úgy sok kötetre fogott volna kiterjedni a’ munka; mellyet illő volt nem cselekedni.

A’ Magyarság folyó és tiszta. Didacticus munkákban, legalább eggy illy neműben, úgy sincs helye, hogy kényesen írjunk. De az orthografia nem mindenütt igazi. – A’ hallgatni-t péld.ok. csalhatatlanúl két ll-el kell írnunk, és a’ positio, a’ melly a’ szóban esik, nem teszi szükségtelenné az itt kimaradt eggyik l-t.^* – Engedjen meg az Ur Prof. Uram hogy ezt itt megjegyzeni bátorkodtam.

Maradok hív tisztelettel. –

So schmeichelhaft Ihr gütiges Zutrauen in meiner Fähigkeit mir ist: so leid thut es mir Ihren Auftrag nicht befolgen zu können. Schon in dem Fall ist es sehr schwer, auch von einer Person die man auf das genaueste kännte, ein Portrait blos aus dem Gedächtnüß zu machen; indem jene harmonische übereinstimmung der Züge, die Würkung von Schatten und Licht auf die Formen, die ruhige Gegenwart der vorzustellenden Person nothwendig machen, wenn es nicht ein ganz gewöhnliches Portrait werden sollte. Um so mehr halte ich es nicht für möglich von einer dem Künstler ganz unbekannten Person ein Portrait zu machen, denn diese Individualität der Züge so wie die Nüancierung und Haltung des ganzen läßt sich nicht beschreiben, daß muß gesehen werden; Wäre es auch daß die Gesichts theile auf daß genaueste beschrieben, und der Character des darzustellenden so bestimmt als möglich angegeben wären: so ist daß Bild welches sich die Phantasie davon schaft in Rücksicht auf bestimmte Ähnlichkeit, immer willkührlich und schwankend.

Und mit einem bloß hübsch gezeichneten Kopf der ohne meine Schuld dem nächst besten, ähnlicher sein könnte, als Ihrem Freund, würde Ihnen gewiß nicht gedient sein.

Ich habe die Ehre zu sein

Mein Herr Ihr

[A levélborító címzése azonos kéztől:]

Különös szerentsemnek tartom hogy engemet betses levelével meg tisztelni méltoztatott. A’ committalt dolgok erant mind Binznél mind Marchettinél értekeztem. Amannál sem Lippert Daktyliothekája, sem Jani Secundi Hagiensis verseinek kivánt ki adása nem találtattak – Schaumburg Könyvárosnál sem, mindazaltal ez arra kötelezte magát, hogy Lippert Daktyliothekáját az Aprilisi Lipszai vásar alkalmatosságával még szerezheti, mellynek mint egy 9. forint leszen az árra.

Marchetti-nél sem talaltatnak a’ kivánt dolgok mind meg: ő mindazáltal 24 nap el forgása alatt azokat is meg fogja szerezni, mellyek most nálla nem találtatnak. Ezen meg határozott idő el telése után hozzá ismét el mengyek, és a’ Tek. Ur rendelése szerént, a’ committalt dolgokat meg szerezvén, a’ leg bizonyosabb alkalmatossággal Debrecenbe leküldöm.

Az Anglia és Frantzia Országok közt leendő háboruság tsak nem el-kerülhetetlen, mellynek a’ Máltai sziget ki nem adása a’ leg föbb oka. Az Anglusok a’ Frantzia Országi és Hollandiai kikötő helyekben tett tengeri készületeket teszik fő okúl, holott azoknak az Ámérikai expeditio a’ czéllyok. – Előre is lehetett azt gondolni, hogy a’ békesseg sok ideig állandó Angliai részeről nem lehet.

Betses favoriba ajánlott, illendő tisztelettel vagyok

A’ Tekintetes Úrnak

Bécsben 29^a Martii 1803

1. Si venerit ad Exc[ellentissimum] D[ominum] Comitem Joan[nes] Nep[omuc] Eszterházÿ, et iste mihi per eum voluerit mittere a me petita, et mihi promissa Manuscripta, Eadem velit Secum Budam mihi referre.

2. Si convenerit cum D[omino] Spectabili Engel Concipista Transylvanico-Aulico Censore &c. et iste mihi remittere voluerit Scriptorum Rer[um] Hung[aricorum] Germanica lingua Tomos duos, Item Memoriale de adornanda Collectione Decretorum Comitialium &c. velit hæc quoque secum mihi Budam referre, et simul huic Domino et Amico dicere, quod Codex Juris Tavernicalis Statutarii Communis a me editus cum fine Maji paratus futurus et eidem submittendus sit. Ceterum saluto pretiosissimum Amicum Godefridum Keler. Celerimme Budæ 19. Maji 1803.

[Kazinczy feljegyzése:]

Manus viri optimi et de rebus patriae meae plurimum meriti Martini Georgii Kovachich, cui utinam tres animas!!!

Széphalom, die 20. Aug. 1814.

Excellentiad az^* a’ mi Könyvgyüjtőink köztt, a’ mi a’ Cosmopoliták köztt a’ Patriota.^* Kevésbbé széles határt rajzolván Maga elibe annál bizonyosabban ér-el a’ dicső czélhoz melly után törekedik; és^*

Örvendek a’ Hazának, melly ezt a’ minden becset^* felyűl múló ajándékot vészi; örvendek Excellencziádnak is.

Ha ezen örömérzésnek tsak néműnemű jeleit adhatná is levelem, mellyet a’ Tekintetes Úr’ ezen órában hozzám érkezett igen kedves levele szívemben gerjesztett, tökélletes bizonysága lenne annak, hogy én a’ Tekintetes Úrtól több levelet ennél, mellyet December utolsó napján hozzám útasítani méltóztatott, nem vehettem; külömben lehetetlen lett vólna azt nekem feleletlenül hagyni. A’ Hazám eránt való szeretet a’ legterhesebb munkának önként való hordozására is rávehetett, és az unalommal szorossan egységbeköttetett fáradozást is édessé tette előttem: mi volna hát az, a’ mit szerető Barátimért véghez nem vinnék; a’ kiket Hazám után legjobban szeretek. – – De hát, mit nem tselekedne abban az édes örömmel meglepő órában, a’ baráttságban tökélletes gyönyörködést találó szív, a’ mellyben bizonyossá tetetik a’ felől, hogy őtet az, a’ kit ő régtől fogva szíves örömmel tisztel, ’s lélekből szeret, – barátjának fogadja. – Fogadja^* el Nagy Érdemű Hazafi ’s Kedves Barátom, ezen személyem eránt viseltető bizodalmaért háláadó szíves köszöneteimet, ’s győződjön meg a’ felől hogy én tökélletes szívvel igyekszem azt megérdemleni. A’ most rám bízott Commissiókban pontig eljárok; ’s mindenkor gyönyörködve fogok akár minémű dolgaiban Nagy Érdemű Barátom az Urnak foglalatoskodni. – Most az idő megköti kezemet; félek hogy ezen levelem is itt ne maradjon a’ postaról. Francon levelet soha sem bátorságos kivált nekem küldeni. Továbba van itt egy M– Jósef nevü Expaulinus ehez sok leveleim tévedtek már; Ugyan azért a’ ház számja és a’ Leopoldstadt szükséges bélyege az én leveleimnek. Éppen a múlt Postanap küldöttem le, pro revisione, az ide zárt képét Mgs Rhédey Lajos Urnak. Még ennek igen sok hijja; nints fala etc. hanem a’ kép jó e? – az originalhoz képest; erre szeretnék Nagy Érdemű Barátom az Úrtól egy két jegyzést nyerni. Kétszer metszette már ki Czetter. Az első metszésben nem találta jól; de az is igazítható. – Azzal az örvendező szívvel, mellyel veszedelmes nyavalyájából való szerentsés meggyogyúlását olvasom a’ Nagy Érdemű^* Kedves Barátom az Úrnak; kívánom hogy a’ mi Hazánkat kedvellő Jó Isten tartsa meg állandó egésségben sok esztendőkig Hazánk javára; ki magamat szíves indúlatiba ajánlván vagyok míg élek

Nagy Érdemű Kedves Barátomnak

Hamburgi Ujság ide nem jár, hanem Magyar és Franczia Manheimi Ujságok, az utólsóbol kaptam 7. darabot: azt mondja Pechÿ Ur hogy a többi el hányodott, rend nélkül pedig nem lenne melto olvasni. Ez^* a hét darab az olta érkezett miolta én itten vagyok. Két hét mulva ezeket vissza kapván el küldi a következendőket. Mivel Ifju Csődőr nintsen az Kantzát egy vén Csődőr hagta meg, azért vigyázni kel reá hogy meddőn ne maradjon. Magamat Barátságaban ajánlom die 4^a Aprilis 1804.

Micskey Úr mondja, hogy az Úr a’ Kövériano Dobsaianus Processusban sürgeti a’ feleletet. Az Anyám disponálva vagyon az atyafiságos megeggyezésre, ’s én mint plenipotentiariusa az Anyámnak declarálom itt az Úrnak, hogy, minekutánna ezt már Bátyám Kövér Úrnak szóval jelentettem is, részünkről mindenek meg vagynak téve, hogy alkudjunk is. Csak azt méltóztassék az Úr bevárni, hogy ezeránt Kövér és Dobsa Uraknak irjak, és vélek értekezzem, hogy az hol és mikor légyen? Azonban reménylem az Úr nemes lelkűségétől, hogy ezen atyafiságos öszveszerkezést hathatosan elő mozdítani méltóztatik. Maradok hív tisztelettel

Az Úrnak

11^a Jun. 1804.

Ich habe die Ehre Euer Hochedelgebohrnen hiemit Probabdrücke von denen dreÿ Vigneten zu schücken, ich erwarte nun baldigen Bericht ob noch was zu verändern ist, ich werde es dan^* ohne Verzug machen, mir ist sehr leÿd, das ich Sie nicht eher vollenden konte,^* sehr dringende Arbeiten hielten mich davon ab; In Erwartung habe ich die Ehre mit größter Achtung zu seÿn

Euer Hochedelgebohren

P. S. Den mir überschickten Brief habe ich H[errn]. Maillard richtig übergeben.^*

[A levél címzése, elmosódott vörös pecséttel:]

A’ múlt Aprilisben történetből esett refrigérium által olly veszedelmes rheumatismus érdeklette jobb kezemet, hogy hat hétnél tovább sem nem irhattam sem semmi hasznát annak nem vehettem, mellynek curája végett a’ múlt Majus^* 20-ik napján Nyitra Vármegyébe a’ Pöstényi mineralis fördöbe mentem, a’ honnan tsak a’ múlt hét közepén jöttem vissza ép kézzel ’s meg újúlt erővel. Ezen távol lételem okozta, hogy a’ Tekint. Ur küldött Tudósitásának ki hirdetése ennyire haladott, most is pedig tsak az elsőbnek adhattam helyt, mind azért, hogy a’ Publicum kedve ellen van, a’ midőn két három tudósitassal foglallyuk el az újságok helyét, mind pedig azért, mivel udvari Agens Titt. Modrovich Ur az Aradi tudósitásnak mai napon való bé iktatássát szorossan sürgette. A’ masikat és rövidebbet, ha élek, a’ jövő kedden fogom bé iktatni.

A’ Tek. Urnak azon baratságos ajanlásat, mellyhez képest a’ Magy. Kurirt, ottan ottan,^* holmi tudos könyvek recensiojával gazdagitani szándékozik, nemtsak nagy készséggel el fogadom, sőt alázatossan kérem, hogy ezen ritka baratságat velem közleni ne terheltessen. – Az el maradt újság darabokkal udvarlok.

Tőbnire úri favoriba álhatatossan ajánlott, illendő tisztelettel maradok – Bécsben Julius 19-ikén 1805. eszt.

A’ Tekintetes Urnak

Negyvenhatodik esztendejét élem életemnek, – férj vagyok, ’s eggy holnap múlva talán már atya – ’s még sincs elintézve sorsom. Miolta a’ megszelidűlt végezések haza hoztak, hogy telhetetlennek, háládatlannak ’s tiszteletlennek ne látszassam az anyám eránt, csendesen tűrtem ugyan nyomorúságimat ’s rövidségeimet, de majd szóval, majd írva, majd más által elébe tettem panaszimat, ’s kértem, tenne olly karba, hogy valaha foghassak annak helyreállításához, a’ mit hetedfél esztendei távollétem vélem elmúlasztatott. Haszontalan volt minden panasz, minden kérés! nem csak nem teljesítette igasságos és eszes kivánságomat, de csak nem is felelt soha reá; az elmúlt hónapban pedig, látván, hogy a’ dolgok megértek, és többé az eddig gyakorlott mód: semmit sem felelni kéréseimre, használni nem fog, olly conditióju punctumokat tett előmbe választásúl, mellyeket veszedelmem nélkűl elfogadnom nem lehetett. ’S ezt olly anyátlansággal ’s keménységgel cselekedte, hogy a’ kiben a’ becsület’ érzése egészen ki nem holt, készebb bár melly nyomorúságot is szenvedni, mint így bánnatni magával. Egyenesen az efféle bántások ’s a’ kegyetlenségnek fő mértékéig ment keserítések cselekedték, hogy már eggyszer életem is veszedelemben forgott, guttaütést szenvedvén miatta; és ettől az elmúlt holnapban ismét lehetett volna félnem, ha az igasságos ég megelőzve nem adott volna nékem elégtételt azon alacsony vadságokért, melyekkel ismét illete, és a’ mellyeknek eggy részét a’ rész szerint tulajdon kezével írt, rész szerint más által leíratott, általam előmutatandó levelek bizonyítani fognak.

A’ törvény ugyan engem eléggé védelmez az illyetén bántások ellen; arra is mutatott pedig útat, hogy a’ nem-szelíd anya’ kezéből atyáimnak keresetekhez eljuthassak: de a’ természet felriad az ellen, hogy a’ fiú anyját törvény elébe idézze, és eltakarni való gyarlóságait idegen szemekkel láttassa. A’ szelídebb módot keresvén mindenben, ’s gondolkozásom még most is, noha minden reménységem elfogyott, arra vonszván, Excellentiádnak, mint a’ legfőbb hatalom’ Vármegyénkbeli Képviselőjének, védelméhez folyamodom, ’s alázatosan esedezem, méltóztassék valakit, a’ kit ezen dologra legalkalmatosabbnak ítél, kiküldeni, a’ ki mind az Anyámat mind engemet kihallgasson, és azt a’ botránkoztató lépést, mellyre engem az Anyám kénszerít, a’ megeggyeztetés által megelőzze; eggy úttal pedig engemet, akár lessz követsége sikeres, akár nem, atyáim kereseteknek használhatásába tégyen, vagy igazábban, meghagyjon, és az anyámat anyaibb bánásokra bírja.

Maradok alázatos tisztelettel etc. Excnak

Éppen Semiényben voltam tegnap, mikor meg érkezett az Eöcsém Uram lovaival a’ kocsis, ’s a Leveleit meg adta, elő hozodott nem sokára az Eöcsém Uram dolga, én pedig csak hamar meg mondottam a gondolkozásomat a Nénémnek, a szerént a mint Eöcsém Uramnak meg mondottam, t. i. hogy éppen nem hagyom helybe, hogy a Néném Eöcsém Uramnak bizonyos fekvő Jószágot ne adjon, hanem a mint Eöcsém Uram mondotta csak vetést szándékozik ki szakasztani, de el csudálkoztam mikor hallám, hogy Eöcsém Uramnak választás engedődött, a Jesztrebi portió, Mátyás házi^* szőlő és az Eöcsém Uram által el kezdett ház; vagy Semienyben lakó ház, két Urbarialis telek, és két gyalog szeres, minden fordulóra 50 köblös, kaszálló ’s minden nemű egyéb beneficiumok között. Akár esztendőnként 1000 f. Ez akár melyik annyi, hogy Eöcsém Uram köszönettel tartozik acceptálni és akár mely uton kivánná Eöcsém Uram az Annyát szorítani többet nem kap. ’S még itt létében azt mondottam volna, ha így tudtam volna, gondolkozván, melyik lészen Eöcsém Uramnak legjobb. A Semienyi részt találom alkalmasabbnak, mert itt heverő marha, sertés juh beneficiuma is lészen, szőlője vagyon Eöcsém Uramnak Kolyon, borral is speculalhat, ház ugyan még nincsen, de lehet hamar 4 vagy 5. szobából állott csináltatni akár a Bossányi János, akár a külső puszta teleken. Egy szóval ilyen declaratioja után a Nénémnek, Eöcsém Uram nem hogy többet reménylhetne, akár per recensum, akár törvényesen, sőt bizonyosan kevesebbet, mert akkor csak Atyai rátájára szoritódhatik. Hogy a Néném ezen declaratioját meg értettem, nem lehetett nem csodálkoznom azon is, hogy Eöcsém Uram a’ Levelében annyira ment, hogy az Anyának oly formán ír, hogy készüljön a’ gyalázatra. Ha a Néném annyi készségét nem mutatta volna is, ’s Eöcsém Uram kéntelen lett volna recurralni, vagy perlekedni, még se illik ezt írni az Annyának. Azért javasolom én Eöcsém Uramnak az előadása után, hogy ne is recurraljon, ne is perlekedjen, hanem a Fő Ispány G Teleki eő Excellentiájahoz folyamodjon, hogy ez által a világ elibe ne mennyen ez az illetlenség ’s Eöcsém Uramat meg menthessem az izetlenkedéstől; de mikor Eöcsém Uram még maga meg írja az Annyának, hogy készüljön a’ gyalázatra, maga keresi Eöcsém Uram, és minden Eöcsém Uramat fogja vádolni. Egy szóval Eöcsém Uramnak javát kivánom, akár mihez fogott, vegye vissza, acceptálja a tett Conditiok közzül egyiket. Gondolja meg Eöcsém Uram, hogy akár in Via juris, akar in via recursus, a birái Eöcsém Uramnak, Apák lésznek, a kik magok gyermekeinek példát mutatni nem kivánnak. Tudom hogy haragudott a Septem Viratus Horváthnéra mikor az Atya ellen G. Schmideg ellen perlekedett az Nagy Annya Legatumát keresvén, mert én is biro voltam a 7Viratuson ebben a Perben. Eöcsém Uram is Atya lészen, gondolja meg, hogy ha ilyen történetben, a fia az Atyai ajánlását el nem fogadná, hogy esne. Ugy vettem észre a Néném beszédiből, hogy nevezetesen a Semienyihez, Anglus kertnek egy darab szántó földet kiván hozzá Eöcsém Uram. Ha Eöcsém Uramnak való volna is az Anglus kert, még se eshetne ez meg, mert ex Transactione az intravillanumot többé extendálni nem szabad. De több haszna is lészen ennek így, mint ha Anglus kertnek forditodnék.

Ezeket Eöcsém Uramnak igaz atyafiságból, egyenes ’s jó szivből kivántam meg írni, ’s ujra arra javaslom, fogadja el Eöcsém Uram a mit igért a Néném. A M. Grofot az Asszony Hugom Asszonyomat tisztelem, Eöcsém Uramnak atyafi sziveségében ajánlott maradok

Kedves Eöcsém Uramnak

Álmosd 7a Aug. 1805.

Daß ich Vater bin, das werden Sie bis nun aus meinem an Herrn von Koczok und unsre^* verehrte Freundin die Major von Teoke gerichteten. Schreiben wissen. Ich flechte meine Freunde so gerne in das Mitgefühl, in den Mitgenuß meiner Freuden, und ich konnte meiner Iphigenie keinen köstliehere Segen geben als den, daß auch Sie von Guten wierdergeliebt werde; darum habe ich geeilt, sie Ihnen gleich bey ihrer Geburt zu praesentieren. – Seyen Sie, Gnädige Frau; ihr gut, und tritt ihr Vater eher seine Reise in das unbekannte Land an, als er es wünscht und besorgt, so erinnern Sie sich, daß Iphigénie sein Kind ist. –

Nun aber lassen Sie mich Ihnen eine Bitte vorlegen, und seyen Sie meine Fürsprecherin bey Ihren glücklichen Gatten, daß er meine Bitte gewähren möge. – Ich bin gesonnen die hinterlassene Gedichte meines Freundes Dayka, der zwischen den Jahren 1792 und 1796. Prof[essor]. der Ung[arischen]. Sprache zu Leutscheu gewesen ist, herauszugeben, und forderte in einem Blatt der Ung[arischen]. Zeitung vor ohngefehr^* einem Monath seine Fr[eun]de auf, mir Gedichte und biographische Nachrichten von ihm mitzutheilen, daß die Auflage des Werkes wo möglich vollstændig, und seiner Notiz, die ich den Gedichten veranlassen will, zuverlässig seyn. Ich habe das M[anu]s[krip]t, welches er 1794. zum Druck bestimmte, in Hænden; ausser dieses habe ich zwey Päcke von seinen Schriften, die nichts als Maculaturen sind, und wenig für meine Sache helfen, erhalten. Allem Anscheine nach habe ich all das, was mein Fr[eun]d je dichtete und schrieb schon in Hænden aber an Nachrichten von seinem Leben bin ich arm. – Seine Paginen zeigen, daß er von Herr von Bárdosy geschätzt, geliebt, und mit manchen literaerischen Aufträgen beehrt gewesen sey. Ob Herr von Bárdosy lebt, weiß ich nicht. Mir scheint, daß ich von seinem Tode gehört habe. Irre ich mich, so müß[te]^* um Nachrichten über Dayka, jemand von denen,^* die mit ihm zugleich gedient und mit denen er in einem vertraulichen Umgang [be]standen^* ist, angesprochen werden, welche aber mir niemand besser, zuverlässiger, als Herr von Bárdosy reichen kann. – Und diesen darum anzusprechen, mir den Namen seiner Witwe zu berichten, mich belehren, ob sie nicht wieder geheurathet^* wo sie lebt, und wie viele Kinder sie hat? – (die Namen und das Alter der Kinder müßten aufgezeichnet werden) – das ist das, warum ich, Gnädige Frau, Ihrer Gemahl dringendst bitte.

Entschuldigen Sie meine Freyheit, mein Zutrauen, und erhalten Sie mich in Ihrer Fr[erun]dschaft

Ihr

Kedvesebb dolog mint az, hogy Uram Bátyámat Asszonyám maga húzta dolgaimnak elintézésébe, vagy legalább megítélésébe, engem nem érhetett. Bízom mind űgyemhez, mind UrBátyámhoz; ’s tudom bizonyosan, hogy valamint mások egynehányan, kik papirosaimat látták, úgy UramBm is másképpen fog ítélni, ha mind kettőnket kihallgat.

Igen is UrBnak fel kellett azon akadni, hogy midőn Álmosdon, Júl 19d. dolgaimat előadtam, csak a’ vetést említettem, nem csak eggy szóval is a’ 4. punctumból álló propositiót. De hadd producálom tehát az Asszonyám irva adott tilalmát, hogy erről senki semmit ne tudjon; még pedig fenyegetőzve adott tilalmát. Azonban erre azt lehet mondani, hogy UrBm méltó volt volna, hogy exceptióba tétessék, ’s magam is bizatlankodással vádolnám magamat értte, ha lelkem isméretinek azzal a’ megnyugtató bizonyitásával nem bírnék, hogy azt csak azért nem hoztam-elő, mert nem volt velem az Irás, és a’ dolog hosszas előadást kíván, mellyhez akkor már nem vala idő, mert így is igen későn értünk haza, ’s Bátyám Kövér Imre Urnak jelenléte ’s beszéde elfogott. – Nekem ezen propositiókból annyira nincs okom titkot csinálni, hogy ellenben még panaszosan hozom majd elő UrBnak.

Az én sérelmeim két czikkelyből állanak: – 1) hogy haszontalan múlik az időm ’s nincs mit kezdeni 2) hogy irtóztató ez a’ mit szenvedtem és szenvedek. Mind a’ két czikkelyen által kell esnünk.

UramB. azt veti szememre, hogy az Anyámnak azt írtam, hogy készűljön a’ gyalázatra. Ez így mondva fenyegetőzésképpen hangzik, ’s az igen is tiszteletlen ’s nem gyermek szájába illő szó. De én azt nem irtam. – Gyalázat – ez a’ szó volt a’ levélben: de nem volt fenyegetőzve (sőt kímélve volt, mert csak azt irtam, hogy kéntelen leszek Bárczay Ferencz szolgabíró által fogni dolgom elintézéséhez. Ő általa azért, mert ő barátja a’ háznak, titokban fogja tartani: úgy hogy ha Asszonyám megelőzi a’ bajt, az én igasságos és elmúlhatatlanúl szükséges kívánságom teljesítése által, örök titokban maradhat.)

Ha vétkes vagyok, ha tiszteletlenűl viselem magam, dorgáljon-meg UrB. egész érdemem szerint. De ez csak akkor eshetik meg, midőn mind ketten ki leszünk hallgatva.

A’ szántóföldeket Anglus kertre fordítani nekem éppen úgy jútott eszembe, mint az, hogy azokon a’ földeken Gibraltárt építsek ’s ott vonjam-el a’ Mediterraneumot, vagy mint tavaly az jutott, hogy frajczímert vegyek-el. A’ kik ollyakat követnek-el mint a’ mik velem követtettek, kéntelenek illy vádakra fakadni.

UrBtynak utmutatását a’ recursus dolgában a’ legháládatossabb szívvel köszönöm. Horváthné Gr. Schmidegg ellen nem hiszem, hogy paralellumba hozathassák velem. Ha az ő rugója bosszantás vagy fösvénység volt, méltán vont magára útálatot. Én példából tudom, mit veszthetek, ha tovább kell is vinnem a’ dolgot.

Eleitől fogva van elrontva a’ dolog. Jósi hogy maga uralkodhasson ’s magát tele szívhassa, minden gonoszságokat elkövetett. – Lehet e nekem azt rossz neven venni, hogy nem tetszett a’ propositio, hogy ott gazdálkodjak, a hol nem lakom? – Lehet e azt rosz nevén venni, hogy Keserűbe nem mentem, látván Dnek haragját ’s mások előtt való vádjait, mintha attól én fosztottam volna meg. Eggy eránt gyermekei vagyunk az atyánknak anyánknak, tractáltassunk eggyeránt.

Ő Nsga ’s Sophie szívesen köszöni Uram Bátyámnak felőlök tett barátságos emlékezetét ’s dolgaimat ajánlják atyafiságába ’s egyenességébe. A’ Mélt. Grófnak elolvastam a’ levelet ’s nem tartom azt a’ mit Asszonyám megbántásképpen veszen, hogy ő Nsága a’ veje, leánya ’s unokája dolgát barátságos bizodalommal hozván-elő Asszonyámnak, idegen dologba avatta volna magát, ’s érette bántást érdemelne.

Maradok etc.

Ez órában vala szerencsém venni az Úrnak Prof. Úrnak levelét a’ kis ajándékkal, mellyet, noha Θεώυ αεχητι énekel, szívesen köszönök. A’ kis Poéta nincs repűlet nélkűl: de kegyetlenűl bán a’ nyelvvel, ’s húrjai mindég selyp hangot adnak. Soloecismusait pedig nem ejti tudva és akarva. De hagyjuk az Erdélyi kis Lantost! – Winkelmann-nak Geschichte der Kunst nevezetű munkája meg van könyveim között, ’s vele szívesen szolgálok: most éppen Debreczenben vagyon, az én becses barátomnál, Nagy Gábor Úrnál. Méltóztassék az Úr Prof. Úr azt onnan elkéretni, és mikor nem lesz többé szükség reá, oda ismét vissza küldeni. Én magam is írni fogok eránta Nagy Gábor Úrnak, hogy a’ kérőnek adja által. Örvendek, ha valamelly Ifjúnak fog lehetni hasznára. Winkelmann az volt a’ Mesterségek’ dolgában, a’ mi Montesquieu a’ Politikában, ’s ennek homloklapjára is reá illik a’: prolem sine matre creatam. Sulzernek Theorie der Künste^* u. schönen Wissenschaften-jét négy kötetben Csokonainak ajándékoztam volt. Úgy tetszik, Temes várm. Fiscalis Szántó Úr beszéllé nálam tavaly Febrban, hogy a’ Bthecába t: i: a’ Collégiuméba, tétetett-bé. Kezdő nem lehet-el nála nélkül, kivált olly helytt, mint Debreczen, a’ hol nincs senki, a’ ki megmagyarázhassa, mi a’ Torso, mi a’ Helldunkel etc. etc.

Mengsnek classicus munkáját kiadám kölcsön, ’s elveszett. Azzal tehát nem szolgálhatok. Nagyon jó volna, ha a’ Bibliotheca illy nemű könyveket is kezdene gyűjteni. Csokonainak Anacreoni dalai előtt egy Anakreon áll, mellyet Erős Gábor metszett. Ez azt gyanítatja velem, hogy ott van Sandrart. Hogy Montfaucon van, noha csak megrövidítve, onnan tudom, mert most két esztendeje felhánytam benne^* valamit. Azt is sokat kellene forgatni az Ifjaknak; csak hogy szemeket sem a’ Montfaucon’, sem a’ Sandrart’ rezeivel ne familiarisálják nagyon, mert azokon mind hibás formákat látnak.

Ajánlom magamat az Úrnak Prof. Úrnak baráti becses emlékezetébe, ’s maradok egész tisztelettel

Az Úrnak Prof. Úrnak

Ér-Semlyén 24d. Jan.

1806.

Ez órában vala szerencsém venni az Úrnak Prof. Úrnak levelét a’ kis ajándékkal, mellyet, noha Θεώυ αεχητι énekel, szívesen köszönök. A’ kis Poéta nincs repűlet nélkűl: de kegyetlenűl bán a’ nyelvvel, ’s húrjai mindég selyp hangot adnak. Soloecismusait pedig nem ejti tudva és akarva. De hagyjuk az Erdélyi kis Lantost! – Winkelmann-nak Geschichte der Kunst nevezetű munkája meg van könyveim között, ’s vele szívesen szolgálok: most éppen Debreczenben vagyon, az én becses barátomnál, Nagy Gábor Úrnál. Méltóztassék az Úr Prof. Úr azt onnan elkéretni, és mikor nem lesz többé szükség reá, oda ismét vissza küldeni. Én magam is írni fogok eránta Nagy Gábor Úrnak, hogy a’ kérőnek adja által. Örvendek, ha valamelly Ifjúnak fog lehetni hasznára. Winkelmann az volt a’ Mesterségek’ dolgában, a’ mi Montesquieu a’ Politikában, ’s ennek homloklapjára is reá illik a’: prolem sine matre creatam. Sulzernek Theorie der Künste^* u. schönen Wissenschaften-jét négy kötetben Csokonainak ajándékoztam volt. Úgy tetszik, Temes várm. Fiscalis Szántó Úr beszéllé nálam tavaly Febrban, hogy a’ Bthecába t: i: a’ Collégiuméba, tétetett-bé. Kezdő nem lehet-el nála nélkül, kivált olly helytt, mint Debreczen, a’ hol nincs senki, a’ ki megmagyarázhassa, mi a’ Torso, mi a’ Helldunkel etc. etc.

Mengsnek classicus munkáját kiadám kölcsön, ’s elveszett. Azzal tehát nem szolgálhatok. Nagyon jó volna, ha a’ Bibliotheca illy nemű könyveket is kezdene gyűjteni. Csokonainak Anacreoni dalai előtt egy Anakreon áll, mellyet Erős Gábor metszett. Ez azt gyanítatja velem, hogy ott van Sandrart. Hogy Montfaucon van, noha csak megrövidítve, onnan tudom, mert most két esztendeje felhánytam benne^* valamit. Azt is sokat kellene forgatni az Ifjaknak; csak hogy szemeket sem a’ Montfaucon’, sem a’ Sandrart’ rezeivel ne familiarisálják nagyon, mert azokon mind hibás formákat látnak.

Ajánlom magamat az Úrnak Prof. Úrnak baráti becses emlékezetébe, ’s maradok egész tisztelettel

Az Úrnak Prof. Úrnak

Ér-Semlyén 24d. Jan.

1806.

Se Papirosom a mire, se Materiam a miről se helyem a hol irjak. A Deres Kantzát emlitettem Péchÿ Urnak, de nem tserelhet, mert a két esztendős csikot mén lonak akarja hadni. Köszönöm a Könyvet, ’s maradok

28^a Febr. 1806.

Ma három esztendeje

hogy ki huztak az

Munkátsi jukból.

[A nyomtatott szövegrész dőlttel.]

Vallyon Hazafinak tarthatja-é az magát, ki ezen Törvény tellyesítésén nem iparkodik? A’ nyelv Nemzeti létünket fentartja, a’ szíveket egyesíti, a’ tudományokat terjeszti, és ennek gyarapításán ne igyekezzünk? Nem a’ vak erő, hanem az ész vezeti most az Országok szerentséjét; lehet-é tehát magunk, és törvényes Alkotmányunk őnként való felszánása nélkűl az ész kintseinek, a’ Tudományoknak, bizonyos eszközét a’ köz nyelvet nem mívelni? Déli és Éjszaki nagy Nemzetek kapnak nyelvünkön; Bétsben Austria fő városában nyilván tanítatik; nem volna-é tehát Hazaárúlás, ha mi itthon a’ Magyar Nyelvnek tenyésztetésére szolgáló legkissebb alkalmatosságot is elmúlatnánk?

El nem felejtheti azt a’ Magyar, hogy uralkodó Nemzet. Ezt nyelvének felemeltetésével mások előtt leginkább megbizonyíthatja. Azért nem kételkedhetünk, hogy valaki Magyarnak, valaki Koronánk tagjának tartja magát, az a’ nyelv elterjesztésén és gyarapításán tellyes erővel fog munkálkodni. Illy meggyőződés vett engem a’ Hazai Tudósításoknak elintézésökre, mellynek kihirdetését azon alázatos kérésemmel bátorkodom a’ Tekéntetes Urnak elejébe terjeszteni, hogy most ezen szándékomat más Hazafiakkal is megismértetni; jövendőre pedig minden figyelmetességet érdemlő történeteket vélem közöltetni méltóztassék.

a’ Tekéntetes Úrnak

1806.

[A borítéklapon az ép piros pecsét felett a címzés Kultsár kézírásával:]

Ki kérésére? Mi végre? Kűldetettem ki, ezen Tekintetes Nemes Abaúj Vármegye által, mellém veendő Tiszt-Társaimmal együtt, az Alsó Lapon le irtt, Ügyellő Levélnek^* valóságos Másábul, által láthatyák. Ahozképest:

Hivatalos köteleségemnek, meg akarván felelni, az abban le irtt Űgy^* meg fontolására, és meg itélésére, sőt Idő úgyhozván, végső el intézésére, rendeltem az Uraknak, és az Asszonyéknak ezen follyó 1806^dik Esztendőbe September Havának 16^dik és több következendő Törvényes napjait,^* megyebeli Szabad Királyi Kassa Városába, Elömbe, és Tiszt-Társaim Elibe való meg jelenésre, Tövény napúl.

A’ melly Napra és Hellyre,^* a’ szokott Törvényes mód szerint, előmbe való meg jelenésre, a’ midőn idézném, maradtam Kassan Junius 30^dikán 1806^dikba

Az Uraknak és az Asszonyéknak

Tekintetes Nemes Vármegye!

Megyebéli Alsó Regmétzi Hellységbe, és Határa kerületibe, belső és külső Javak, az azokban Birtokosok miatt, olly rendetlen karba vagynak, hogy azoknak belső Birtokomhoz képest, sem belső, sem külső köz Javainak, rendes és illendő Hasznát nem vehetem.

Mivel pedig az 1715^dikbéli 69^dik Törvény Tzikely, és más ide tartozó Törvények, azokat, a’ Javakat, mellyek akár belső, akár külső Javak, közönségesen biratnak ’s használtatnak, vagy a’ közönséges Birtok ’s Haszonytúl, egy némely Birtokos által elvonatattak, és külön Birtok ’s haszony alá húzatattak, azoknak valóságos el választásával, és ki hasitásával, azok közt, a’ kik azoknak,^* köz Birtokába vagynak, vagy köz Birtokába vóltak ugyan, de, magános Birtok alá húzás által, Birtokán kivel vagynak, a’ belső Birtokához szabni és arányozni rendelnék.

Ahozképest, a’ Tekintetes Nemes Vármegyéhez, alázatossan folyamodom, méltóztasson egyikét megyebéli Tekintetes VIspány Urak közűl, a’ véget ki kűldeni, hogy a’ meg nevezett Hellységbe, és Határa Kerületibe lévő Birtokos Urakat, bizonyos Törvény napra, magok és meléjek veendők Elibe, a’ felyebb meg irtt Dolog végett, a’ szokott mód szerint idézhesse, és nékem az illetett, és más ide járúlható Törvények értelmekhez képest, Törvényt és Igazságot szolgáltasson, Maradvan A’ Tekintetes Nemes Vrgyének alázatos szolgája Pechujfalusi Pechy Sándor Tamas.

Tekintetes Nemes Abaúj Vármegyére^* nyujtandó Űgyellő Levele a’ bent irtnak.

A’ bent irtt könyörgő Félnek Esedezésere, az Űgyellő Levélbe foglaltt Tárgy meg hányására, meg itélésére, és Idő ugy hozván végre hajtására, Megyének egyik Vice Ispánya melléje veendő Tiszt-Társaival együtt, a’ Törvény rendet, és ezen Nemes Megyének rendszabásait meg tartván ki kűldetik 1806^dik Esztendőbe Júniusnak 28^dik Napján Kassán tartatott közönséges Gyűlésben ki adta Első Al-Jegyző Comáromi István m. pr.

olvasta azon VIspan.

[A levéllap külső oldalán, egy viaszpecsét felett:]

Tekintetes Nemzetes K. Kazinczy Ferentz Úrnak, ezen Idéző Levelem Törvényesen adassék.

Másolat.

Magyar dolgokat illető régi és ritka könyveimnek ’s képeimnek gyűjteményét, mellyet tavaly eggy Bravariában vásárlott Antiquária Bibliotheca által gazdagítottam, mutatom-bé itt a’ Fő Tisztel. Consistóriumnak, hogy azt, ha méltónak látja, a’ Debreczeni Collégium számára megvehesse.

A’ könyvek és képek Catalogusát elő nem mutathatom itten, minthogy az most Mélt. Consil. Vay József Úrnak kezében vagyon, ki a’ legközelébb tartott Pataki examen alatt arra hatalmasítatott-fel, hogy erántok velem alkuba szálljon. De közlöttem volt azt még Januáriusban Prof. Buday Úrral; Tiszt. Sénior Fazekas ’s Notárius Szántó Urak pedig a’ könyveket és képeket látták nálam Ér-Semlyénben, ’s bizonyságot tehetnek róla, hogy gyűjteményem olly kincs, mellyet idegen kézre ereszteni helyre-hozhatatlan kár, sőt minthogy olly kezek közzé juthat, a’ hol némelly darabjai örökösen el lesznek zárva, Haza ellen elkövetett vétek volna. Vagyon Mappáim köztt három ollyan, a’ mellyért Bavariai Ismerősömnek száz forintot ígértek, és nem adta. Megvagyon itt Pelbartus de Themeswar és Michael de Hungaria, még pedig nem csak némelly hanem minden munkájikkal, ’s ez olly birtok, mellyel a’ Széchényiana Bibliotheca sem dicsekedhetik. Megvan – és ez a’ legfőbb dísze gyűjteményemnek – Leonardus Aretinus in vitam et mortem Attilae, regis Hungariae, eggy kisded Códexe a’ XVdik Száznak, minden hijánosság nélkűl ’s igen gondosan conserválva; ’s erről Erdélyi Cancellárius Gróf Teleki Sámuel Excellja, ’s Bibliothecáriusa, Ocsovszky Pál Ur, azt írják, hogy az nyomtatásban még sehol ki nem adatott, sőt isméretlen még Kézírásban is. Azolta pedig hogy a’ könyveket Tiszt. Fazekas és Szántó Urak látták, ismét egynehány száz darabokkal szaporítottam számokat, nevezetesen Bongarsiust, Schwandtnert és Bélnek 4-in-folio kötetekből álló Geographiájával is gazdagítottam a’ Gyűjteményt.

Olly tudományos főknek, mint a’ kikhez itten szóllok, nem szükség mondanom, hogy eggy parányi, megszakadozott, elszennyesedett mappácska, de a’ melly a’ Rézmetsző Mesterség feltalálása idejében dolgoztatott, nagyobb becsű dolog, mint mind azok a’ sok és igen szép mívű^* mappák, mellyeket Karacs metszett, ’s Görög Demeter Úr kiadott; – hogy eggy Pelbartus de Themeswar és eggy Michael de Hungaria, kit Deltophilusaink nagy részént nevekről is alig ismernek, illy complét számban mint itten találtatnak, minthogy a’ Nyomtató’ Mesterségnek szinte bölcsőjéből (1497 táján) jöttek-elő, nagyobb tekintetet érdemelnek, mint a’ Római Irók Pármai kiadásai, mellyek szertelenűl drágák ugyan, de csakugyan kaphatók; – hogy maga az a’ kisded Kézírása a’ Gothus betűkkel élő kornak, melly a’ mint gyanítani szabad, egyedűl jött által a’ mi időnkre, többet ér mint eggy egész nem éppen igen kicsiny Bibliothéca.

Olly formán kínálom-meg ezeknek megvételével a’ Fő-Tisztel. Consistóriumot, mint a’ Sibylla kínálta vala meg a’ magáéival Tarquint; csak hogy én az enyémeket, ha megvétetni nem fognak, el nem égetem. Látatlanban kívánom tenni az alkut, mert a’ dolgok’ fekvése úgy kívánja. Nem mernék illy jelentést tenni ha nem érzeném, hogy cselekedetem megpirítani soha nem fog. – Az egész Gyűjtemény mintegy 1400 darab könyv, és 900nál több Mappa, rajzolat és portrait; ’s az ára két ezer Rforint. ’S ebből alkuképpen el nem engedek semmit, félvén, hogy ha a’ Collégium számára meg nem vétetik, ’s idegen vevőt kell vele megkínálnom, híre menvén, hogy a’ Fő-Tisztel. Consistórium valamivel kevesebb summán vásárolhatta volna meg, nehezebbé teszem az eladást. De fogadom, hogy ha a’ Collégiumnak vétetik-meg a’ Gyűjtemény, nevezetes summának oda-ajándékozása által bizonyítom-meg, hogy érzem kötelességeimet és azon szerencse’ becsét, hogy Vallásunk’ sorsosa vagyok.

Ide rekesztek valamit Leonardusomból, mellyet, az ő betűjit követgetvén, magam írtam-ki belőle. Ezek a’ characterek mutatják, hogy az írás valóban régi; Tiszt. Fazekas és Szántó Urak pedig bizonyságot tehetnek róla, hogy azt Apographonnak nem találták. – Egyéberánt én ezen Códexre nézve azt fognám kikötni, hogy valamíg eggy deák nyelven irandó Præfatiómmal ’s historiai ’s criticai jegyzésekkel kiadandom, nálam hagyattassék; ’s kész vagyok magamat, túl azon, hogy egyéb könyveimnek ’s mappáimnak általadásokkor ezt is előmutatnám, írva kötelezni, hogy azt az egész summa vinculuma alatt a’ maga épségében által fogom adni, mihelytt a’ nyomtatás elkészűl.

Ha a’ Fő-Tisztel. Consistorium terhesnek tartaná a’ 2000. Rforintot nékem mostan kifizetni, én Tisztával is megelégszem, csak hogy abban a’ szokott interes, százától hat, stipuláltassék.

Jelentésemet azzal rekesztem-bé, a’ mit Sáros-Pataki Professzor Szombathi Úrtól értettem. – Fejérvári Károly Urnak Özvegye gazdag Gyűjteményével kínálta volt meg a’ Pataki Collégiumot ötödfél ezer forinton. Patak azt meg nem vette. Kevéssel azután azt Jeszeniczi Jankovich Miklós Ur vásárlotta-meg, nem ötödfelen, hanem ötön. – Prof. Szombati Ur, a’ ki a’ legcompetensebb Bíró az effélékben, és a’ ki, valamint Fő-Tisztel. Superintendens Őry Gábor ’s Predik. Komjáty Ábrahám Urak is, látott valamit Gyűjteményemből, retteg,^* hogy ez az új alkalmatosság is el fog szalasztatni.

Maradok hív tisztelettel

A’ Fő-Tisztel. Consistóriumnak

Széphalom, Júl. 28d.

1806.

Ihren Brief ohne Datum erhielt ich mit der letzten Post: Sagen Sie in dem Kreise Ihrer Freunde auch mir herzlich willkommen. Doch wie finden Sie mich! Niedergeschlagen, tief gebeugt. – O mein lieber Rott, Sie, der Sie so sehr Vater zu werden wünschen, Sie werden meinen Schlag ganz fühlen. Mein Kind, das gesundeste, das schönste Kind, das zu sehen war, ist nicht mehr. Ihr Arzt ward ihr Mörder. Umsonst stellte ihm mein Schwiegervater das Unglück, das er durch seine Cur nach sich ziehen würde, vor: er blieb hartnäckig bey seinem Vorsatz, und hat sie getödtet. Sie entschlief den 18. August. – –

Meine Vatergefühle haben mich mir wieder entrissen. Vergeben Sie, daß ich Ihnen klagte. – Anfangs Septembr. bin ich zu Kaschau mit dem Sie betreffenden Gelde. Erwarten Sie mich dort sicher, und leben Sie unterdessen wohl! –

Ihr

Az Ujhelyi Üvegest, a ki úgy-is mind ez ideig nállam se dolgozott, Uram Bátyámnak utasittottam kemény dorgálás mellett; reménylem, hogy eddig ottan vagyon.

Többnyire szíves bárátságában^* ajánlott, szokott tisztelettel maradtam

Drága Uram Bátyámnak

Ujhely Dec. 16^kán

1806.

[A levéllap alján Kazinczy feljegyzése:]

Gabriel Lónyay 1806. Vice Comes Comitatus Zempliniensis, nunc Comit. Ungváriensis Pro-Comes, vulgo: Officii Supremi Comitis Administrator; Camerarius Regius, et Ordinis S. Stephani Regis Hungariae Eques.

Franc. Kazinczy.

Széphalom die 20. Aug.

1814.

[A levélborítón ismeretlen kézzel írt számozás: „3738”; alatta a címzés Lónyay kézírásával:]

Tekíntetes Nemzetes és Vitézlő Kazinczi

Kazinczy Ferentz Urnak Tekintetes Nemes

Zemplin Vármegye Fő Tábla Bírájának

hivatalossan ajánltatik.

Az első Alispánytúl

Regmeczen.

Ezen Vitéz Úrnak szolló levelbe tégy egy 10. forintos bancot, és pecsételd-be. Azután Kassán vidd a’ Postára eggy szót sem mondván ott, hogy benne pénz van, ’s nem a’ 10 forintról, hanem csak a’ levélről kérj Recepissét. – El nem vész a’ pénz. Én így küldözöm a’ küldeni valót.

Mein Freund, Cserei Farkas, Bruder der Baroner Wesselényi und Schwiegersohn vom Grafen Gabriel Haller, Obergespann von dem Küküllőer Comitat und Präses der Kön[iglichen]. Tafel in Siebenbürgen, hat mir den beygeschlossenen Brief mit dem Gesuche zugeschickt, daß ich ihn Ew. Hochgeborenn überreichen wolle. Ich vollziehe seinen Willen um so williger, je mehr es mich freuen darf, in^* ihm Ihnen, mein Herr Graf Obergespann, einen Mann vorstellen zu können, dessen auszeichnende Talente, thätiger Patriotism und^* Edelsinn ihm die Achtung seiner Mitbürger, unter denen er zweymahl schon zur Würde eines Obergespanns vorgeschlagen ward, so wie seine viele, besonders naturhistorischen Kenntnisse^* ihm die Achtung des Auslandes, welches ihn zum Mitgliede einiger gelehrten Gesellschaften aufgenommen, zugezogen hat. Er hat den schönen Stolz, sich an bessere Menschen anzuschließen, und ich glaube, dieser Brief wird ihm die Begierde eingegeben haben, Ew. Hochgeb[orenn]. seine Freude über Ihre Erhebung zu der schönsten Magistratur unsers Vaterlandes und seine Verehrung, die er für Ihre Tugenden und Talente^* hat, zu bezeigen.

Mein alter Freund, Herr Koczok, hat mir die Rede, die Ew. Hochgeborenn an den grossen Mann, Ihren Installator und die an die Stænde gehalten haben, zugeschickt. Eben erhalte ich sie, diese Reden. Ich bin entzückt, hoch entzückt über den stylistischen, oratorischen, logischen und Staatsmännischen Werth^* dieser Reden, über die Eleganz und den schönen Schmelz Ihrer Diction, und die meisterhafte Structur des Ganzen. Aber – möchte ich Sie, mein Herr Graf Obergespann, wieder fragen, ich^* das zu Hotkócz Sie gefragt habe, – wer hat denn Sie so zu schreiben gelehrt, da Sie die Alten nie zu Ihrem besondern Studium^* gemacht haben? und vergesse, daß Genie auch ohne Unterricht sich die Bahn bricht und der Regeln und Beyspiele leicht entbehrt. Ihre Provinz muß über einen solchen Proconsul stolz seyn; und sie ist es gewiß, wenn sie Ihrer, wie Sie dies in der Rede äussern, werth seyn soll. Ich wünschte, mein Herr Graf Obergespann, daß diese zwey Reden als Anhang zu einen Blatte der Hazai Tudósítások gedruckt werden möchten, denn^* sie sind werth auch von denen gekannt zu werden, die sie in den ausgetheilten Abdrücken nicht werden erhalten. Bey dem Allmächtigen! so wie es ein niederschlagender Gedanke ist, wenn uns mancher^* düstere Kopf Achtung abzwingt, weil er von^* einem alten verehrten Stamme entsprossen ist, so schön ist es hinwieder zu sehn, daß die^* Manen der Szabolche durch solche Abkömmlinge verherrlicht werden. Sie^* haben Ihre Bahn glänzend betretten. Sie werden sich nicht umwölken lassen, und die Zeit wird beweisen, daß Sie in Ihrer Sella Curulis eben^* der weise Steuermann, unpartheyischer Richter und unerschutterlicher Patriot sind,^* als Sie dies in Ihrem Privatleben und bey dem Antritte der erlauchten Magistratur duch Ihre Herzhinwegreissende Rede von sich haben hoffen lassen.

Auch schreibt^* mir mein Freund, daß Sie mein Herr Graf Obergespann, ihm den Befehl ertheilt haben, mich dieses Jahr nach Hotkócz einzuladen, und daß Ihre Gräfin über meine Beschreibung von Hotkócz das Urtheil gefällt habe, sie wimmle von^* französischen Ausdrücken, und könne also von den meisten derjenigen Leser, in deren Sprache sie verfaßt ist, nicht verstanden werden. Koczok ist ganz der Meinung der Gräfin. Ich fühle bey diesem Tadel nur das schöne Glück, daß meine Schrift die Aufmerksamkeit einer solchen Leserin auf sich gezogen habe, und^* freue mich des lohnenden Fehlers. Die^* Gräfin hat vollkommen recht, und es ist gewiß, daß es unartig war, Leser,^* die der Sprache unkundig und in die Geheimnisse der hortensischen Kunst nicht eingeweiht sind, von einem Theile des schönen Genusses zu berauben. Die gerechte Rüge^* ist um so drückender, da vieles zum Beispiel: Corps de logis durch a’ fő épűlet und bassin durch szökőkút etc. sehr leicht hätte ausgedrückt werden können. Mich wandelte Künstlerstolz an, vom Sachen der Kunst in der Sprache des Künstlers nicht in der der Uneingeweihten, zu sprechen. – Komme^* ich nach Hotkócz und werden Sie, mein Herr Graf Obergespann, die übrigen Fehler dieses Aufsatzes mir aufhellen, seine Mängel mir ergänzen, mich^* von der Weise, wie ich ihn seines G[e]g[en]standes würdiger machen kann, unterrichten wollen, so sollen alle diese Flecken abgewischt^* werden, und die patriotische Gräfin die für die Reinheit unsrer Sprache so rühmlich eifert, wird durch meine soloecismen nicht mehr geargert werden.^*

Ich sehe dem^* bevorstehenden Landtage froh entgegen,^* wo man in den bewunderten Redner bald auch den braven Staats Mann^* bewundern wird. Aller Augen, die Ihre schöne Rede gehört, oder gelesen haben, werden auf Sie gerichtet seyn. Der Patriot der^* dort im wahren Glanze glänzt,^* ist nicht weniger Held, als^* der edle Krieger, der sein^* Leben pro^* focis et aris dem drohenden^* Feinde muthig entgegenstellt.

Ich verharre mit der innigsten Ehrfurcht

Ew. Hochgeborene

Széphalom, den 18. März,

1807.

Hogy tett igiretemet a’ múlt pénteken nem tellyesithettem, annak rész szerént akkori sok foglalatosságim, rész szerént az a’ typográphus vólt az oka, a’ kitül a’ Tek. Ur parantsolatjához képest, a’ ki adattatandó munkának ki nyomtatásárol értekeztem, és a’ ki tsak tegnap küldötte hozzám az ide zárt jegyzést.

Ótsárolni felebarátomat nagy igasságtalanságnak tartom és a’ Philosophica Politicaval is ellenkezik; de még is azt mondom, hogy Haykulnal^* gazabb emberhez nem lehetett volna a’ Tek. Urat adressirozni. Ennél álhatatlanabb, fösvényebb, hazugabb és interessatusabb embert egész Bécsben sem lehetne találni Experto crede Ruperto.

Ez a’ tsalárd ember Erdélyi Oláh két esztendőnél tovább járt utánnam, hogy az Typographiában nyomtattassam a’ Kurirt, végtére sok tsalfasága által el tsabitott; vele két esztendőre contractusra léptem, de két hólnapig sem tellyesitette azt bé, mingyárt száz meg száz kifogásokat keresett annak meg töresére, végtére a’ midőn fösvény kivanságára nem állottam vólna, minden törvényes fel mondás nélkül 17^a Januarii a’ MScriptumomat vissza küldvén, egyszeribe meg szünt nékem dolgoztatni, most mar processuskodom vele, és mivel ebben az esztendőben 3. 4. száz Praenumeranssal is szaporodott Olvasóinknak száma, most örömest magához szeretne tsábitani.

A’ Tek. Úr munkajából kevés fog lenni, ha nálla marad, azt is a’ mit a’ Tek. Urnak meg küldött ki nem nyomtattatta, most is úgy áll. Legjobb leszen őtet meg szoritani, és eleibe egy dilemmát tenni, ha mingyárt hozzá nem kezd, és úgy nem folytattya a’ munkát, mint a’ mint igirte, vétesse el tőlle a’ Tek. Ur az által, a’ ki által kezébe adatta. Azt is meg kell jegyezni, hogy Bécsben ő nálla drágabb typographus nintsen – kétség kivűl azért húzza vonnya a’ munkát, hogy többet igirjen néki a’ Tekint. Ur.

Eő Felsége a’ Tepliczi fűrdőbe szándékozik, a’ hová a’ Drézdai Udvar is megyen, és a’ mint a’ szellő fúj, a’ főrdő mennyegzőre fordúl.

Tőbnire úri favoriba ajánlott, méltó tisztelettel vagyok Bécsben 11^a Augusti 1807.

A’ Tekintetes Urnak

Ich muß diesmal über mein langes schweigen um Vergebung bitten obwohl nicht ich ursache binn sondern so lange keinn anständiges Papier bekomen konte nun habe ich aber ein sauberes gefunden und melde es also gleich daß Buch zu 3 f. 30 x wo von ein Bogen Acht Abtrücke giebt Sie können also leicht berechnen wie viel Sie zu 1200 Abtrike brauchen das^* Trucken kostet das 100 3 f. 30 x die übrigen 3 Platten aber sind noch nicht ganz vollendet weil ich zu viel mit arbeit überheüft bin und die Kupfer zu die Taschen bücher sehr presant sind solten Sie aber Tringend brauchen so könen sie längstens in 14 Tägen fertig seyn bitte also um ein paar Zeillen darüber bitte auch gleich bei der gelegenheit mir daß Geld anweisen zu lassen für Papier und Truckerlohn damit Sie nicht aufgehalten werden.

Nagy szerencsétlenségem az nékem, hogy minden szóm a’ mellyet gazdaságbeli dolgomban teszek, Asszonyámnak neheztelését vonja reám. Ezt látván, hallgatok: de midőn a’ fenn forgókat Asszonyám maga mozdította-meg, lehetetlen volt bizodalmat nem mutatnom, s magamat nem mentenem. Én nem hittem, hogy Asszmt azon kérésem, hogy ne ellenezze annyi gulyabeli marháim eladatását, a’ mennyiből 115 Rf Debreczeni adosságom kitelik, megbánthassa, és bizonyosan nem czéloztam oda, hogy azt Asszm fizesse. Azonban, hogy azt czélzásom nélkül is Asszonyám cselekedni méltóztatott, anyai kegyesség jeléűl veszem ’s alázatosan köszönöm. Méltóztassék Asszonyám nekem elhinni, hogy én távol vagyok attól az alacsonyságtól, hogy azután leskelődjek, hogy melyik testvér mit kap most vagy más időben, ’s azért hogy Dienes egy hordó Tokaj bort ’s Jósi és Miklós eggy eggy paripát kap, azt kivánjam, hogy tehát nekem is adassék valami. Az illyes engem nem bánt. Csak könnyebben lélegzhetem, csak kezdenem lehetne valamit, felejteném az efféléket. Azt azonban el nem fojthatom, hogy az, hogy eggyikünk minden, a’ másikunk semmi, nékem nagyon fáj és hogy onnan ered minden veszedelmem, mert a’ mi fogságom alatt is, azolta is czél volt, kilöketettem, mintha nem volnék gyermeke az atyámnak. Birtuk volna Jesztrebet ketten, ’s a Jesztreb feléért poltolékúl valamit még ahhoz a’ mit most bírok, úgy vége volt volna minden panasznak. De az én fekvésem olly elhibázva van elrendelve, hogy elakadásom mindennap érezteti magát ’s azon kevésből mit bírok, nem kellett volna magamat szükségtelenűl megterhelnem cseléddel vagy Zselléreimnek adni eggy részét, holott csak szalmám sincs annyi, hogy magamat beérhessem. Ha ez nem mennyekre kiáltó igasság, úgy neveztessék cselekedetem háládatlanságnak, telhetetlenségnek, tiszteletlenségnek, ’s irígységnek: de ha panaszom igasságos méltóztassék Asszonyám engem ne vádolni olly dolgokkal, a’ miktől tiszta vagyok. Asszonyámon áll véget vetni tulajdon bajainak, ’s gyermekei halálos idegenségeknek, mellyek annyira mentek, hogy többé jót reményleni alig lehet, de bizonyosan holtig tart, ha így marad. Ezt nekem Asszk elébe terjeszteni kötelesség volt: Istenre bízom egyéb eránt akármi lesz belőle.

Hasonló szíves tisztelettel ’s köszönettel vettem fogságom költségei ’s az azalatt esett kifizetéseit aprólékos adósságaim felől is az Absolutionálist. Még nőtelen voltam, még nem is álmodtam a’ felől, hogy az Ipamnak veje leszek, midőn azt sürgettem. Nem tudom emlékezik e reá Asszonyám, de bizonyosan úgy volt, Jósef Öcsém a’ Regmeczi rettenetes napján (1804. 27. Jun.) abból nekem vétket csinált, ’s úgy vette mint kelepczét. Nem kaptam reá soha feleletet. Megcsináltam magamban a’ calculust, hogy abból a’ mit nekem Asszonyám még fogságom előtt kimutatott, ha itthon éltem volna, mit vehettem volna be, ’s mintegy mit érhetett az a’ mim ide haza maradt, ’s látván hogy annyira azok a’ költségeim ’s kifizetett adósságaim bizonyosan nem mentek, megnyugtattam magamat. Ha az Ipam vétett az által, hogy a’ leánya özvegységéről ’s unokájinak javokról gondoskodott, ő lássa: én tudom, mivel tartozom Anyának, mivel Ipának, és hogy az anyaság több mint az Ipaság. De minekutánna látom az idegenséget, magamat belé nem avatom; az Ipam által pedig Asszonyám ellen éppen úgy tüzeltettem, ’s tüzeltetem magamat, mint Klári tüzelt és tüzel. Ezt kéntelen valék mondani, egyéberánt eggy szót sem szóllok az Ipam felől, mert ő Asszhoz csak addig tartozik, míg Assznak tetszett és viszont. Sajnálom a’ meghasonlást, de az nagyobb, mintha az okosság tanácsolná közletését.

Hogy Asszonyám nekem a’ kezemben lévő Dobsáknak destinált 300 Rftot ide ajándékozni méltóztatott, aláz. kösz. – Azt én magaménak soha nem tartottam, és úgy veszem, mint most történt adást. A’ gyermeki relatioval az ollyatén calculusok nem ellenkeznek, és így azt velem akár oda, akár másuvá lefizettetni, nem volna illetlen Asszonyámhoz. Köszönöm alázattal a’ búzát is és egyebeket, a’ miket a szekér hozott. Azt a’ mit itt kaptam (4 köböl búzát) ma vetik.

Sertéseimet a’ Ligetbe nem jártatom, sőt midőn a’ Semlyénből felhajtott sertések voltak ott, nem lévén ide haza az Öcsém, én izentem Laczkó Jánoshoz, hogy azt tiltsa-el. Azonban ha majd a’ Prédahegyben nem lesz több makk, akkor élni fogok jussommal, ’s nem fogok reá az Asszonyám színe alatt az Öcsémtől engedelmet kérni. Ugyan ezt cselekszem a’ favágás dolgában is. Eggy just bírunk, velem is köz az erdőbíróság, eggy atya, eggy anya gyermekei vagyunk.

Én ujra azon kérem Asszonyámat, hogy ha levelemet felborzadva olvassa ismét méltóztassék tekintetbe venni, hogy mit tehetek egyebet mint teszek. Adja Isten hogy Asszonyámnak nyugodalma soha se háboríttassék meg általam.

Ajánlom . . .

A’ nyúlat alázattal köszönöm. – Antalnak, a’ ki hozta elpanaszlám keseredésemet, hogy Asszonyámat e’ levél vételéig készítse-el. Ő olly becsületes ember, hogy nem állhatta-ki a’ beszéd’ kedvetlenségét, ’s félbe szaggatta holmi vígasztalásokkal, ’s így fogadom, hogy nem tudja a’ mit szájába akarék adni. Szombaton azért mentem volt bé, hogy elmondjam: de ott látván a’ kis Szepesit, abba hagytam, hogy elkerűlhessem a’ házunkat mocskoló scénákat. Nem boldogúltam még soha a’ szelíd módokkal; már most eltökéllettem, hogy ollyanhoz fogok, a’ mi használjon. – A’ dolog ez:

Pénteken estve megparancsoltam cselédimnek, hogy más nap tűzi fát vágván, nézzenek-ki eggy vállúnak és sajtónak valót. Ők magyarúl nem tudnak, én tótúl nem, ’s így történt, hogy nem csak kinézték a’ fát, a’ mit akartam, hanem le is vágták, a’ mit nem akartam. Délután kimentem megnézni, a’ mit vágtak, ’s mellettek leltem Krácskót ’s embereim beszéllik, hogy Laczkó János velek szóba eredett, és hogy Krácskót strázsának állította melléjek, hogy többet ne vágjanak. – A’ ki nem tudja mik estek eddig, meg fog itélni, hogy Laczkó Jánosnak a’ tettét olly nagyra veszem: de az meg nem ítél, sőt igasságosnak fogja nevezni sérelmemet, a ki tudja, hogy ámbár fija vagyok Asszonyámnak, ’s K. Péter után az erdőnek mind bírása, mind bírósága engemet is illet, a’ harminczöt fa levágatásakor velem szántszándékkal nem tudattak semmit, hanem mikor minden megvolt, akkor nekem is szabadság engedtetett két darabot levágni. –

Ne engedje Asszonyám, hogy az efféle igasságtalanságok ’s illetlenségek elkeserítsenek. Én is fija vagyok az atyámnak, nem csak Jósef Öcsém. Ő minden a’ háznál, én semmi nem vagyok. Ha mostohája volnék is Asszonyámnak, sok volna már a’ mi velem történik. Már elébe terjesztettem Asszonyámnak, hogy én két fánál többet vagyok kéntelen vágatni, ismerem jusaimat ’s bizonyosan többet fogok. Szükségből cselekszem azt ’s jusaim fenn tartása miatt, nem ingerlésből. Az Öcsém lássa mit csinál; de Laczkó Jánosnak nem javaslom, hogy magát megkapattassa. Bizonyosan meg lesz vágva, hogy érezze, hogy rajtam és emberimen semmi jurisdictiója. Bízvást tehetnek jelentést, hogy az erdőt pusztítom, ha pusztítom: eddig is volt emberimre elég panasz, mint a’ Regmeczi cselédekre volt előttem, hogy ők vágnak nyerset. De strázsát állítani embereim mellé, már az több, mint a’ mit eltűrni vagy tudnék, vagy akarnék.

Szakszón uj sövényt font, ’s az én földemet hozta ki, azt a’ nélkül hogy nekem szóllana. Jókor ért. A’ sövény ki van vágva.

Bátyám Szemere László Ur engem predikátori módon és úgy a’ hogy eggy tiszteletre méltó emberhez illett, megdorgált, megleczkézett, elmondván az Asszonyám panaszait. Édes Asszonyám ne légyen igasságtalan. Nem az a’ dolog, hogy én Krainiknén kivűl minden testvéreimet gyűlölöm, hanem az, hogy én Jósef és Dienes öcséimen kivűl, kiket minden bizonnyal gyűlölök, mint ellenem plánum szerint áskálódott, velem gazúl ’s paraszt gorombasággal bánt ’s minden engesztelést kereső lépéseim mellett is megátalkodva maradt embereket – eggyiket sem gyűlölöm; noha igaz, hogy azt, a’ ki soha sem bántott, jobban szeretem, mint a’ ki valaha benn vala a’ planumban, vagy a’ kit tökélletesen jónak ismerek ugyan, de bántásait nem értem és meg nem foghatom. A’ velem való legirtóztatóbb bánások ’s a’ gutával való megüttetés után is előtt is Asszm tudja mint tettem én első lépéseket a’ megbékélésre, mint igyekeztem őket megszelidíteni, mint jártam esztendőkig utánok. Az eggy Susit kivévén, a’ ki fő Mestere volt szerencsétlenségemnek ’s mocskomnak, de magába szállott és velem szíves testvérséget éreztetett azolta, némelly testvéreimnél az én utánnok való járásom nem egyébre való volt, hanem hogy még szemtelenebbűl bánjanak velem. Hogy szeressem én az illyeneket? hogy ne gyűlöljem? Osztán miként csinálhat nékem Asszonyám vétket abból, hogy csak Klári kedves előttem, mikor neheztel értte, hogy Susival jól vagyok, ’s pirit, hogy édes kedves Susinak nevezém levelemben. – Hogy Asszonyámat Kázmérba nem hívtam, a’ lyányom keresztelésekor, az természetes. Lakodalmamra kértem, noha az szokásban sehol nincs, mert még akkor jó szomszédságban élt feleségem szüléjivel. Én nem vagyok szabad az ő házakhoz kedvetlen vendéget vinni. Tudták ott ’s nem felejtik, hogy Asszonyám mint mocskolta úton utfélen az egész házat ’s az eggyűgyűnek kiáltott Napam nagyon érzi, mint fogadtatott a’ leánya tavaly májusban Semlyénben, (Negyedfél nap alatt hozzá nem szólla Asszonyám, ’s a’ mint bémentünk ’s feleségem kezet csókolt, visszacsókolás nélkül ’s szótlan font kínjába, ’s közel 5 minutumig felénk sem fordúlt) ’s hogy Asszonyám még ez idén is azt hirdeti felőle, hogy ez által nevetségessé tegye, hogy reá kötötte magát Laczira. – Eggyik leánytestvéremről, eggyik Menyemről, és most eggyik unokájáról (a’ Susi leányáról) még nagyobbat hirdetett Asszonyám. A’ feleségemnek elég elégtétel, hogy Asszonyám Szemerénél declarálta, hogy ő Asszonyámat soha meg nem bántotta; egyéb eránt ő azt hiszi, hogy ha ő Lukács Francisca volna, nem kötötte volna magát hijába.

Édes Asszonyám! Az Anya és fiú köztt való idegenség mindég messzebbre terjed. Az Istenért szünjön valaha Asszonyám bántani. Én gutával megüttetett ember vagyok. Annyira ment rettegésem, hogy postán jött utolsó levelét Asszonyámnak fel nem bontva tettem félre. Egyéb eránt én fiú vagyok ’s szenvedhetek: de a’ mit még akkor mondtam mindég, mikor Miklós és osztán Jósef Öcséimnek feleségeiken kívül még nem vala több idegen személy a’ háznál, a’ meny nem leány. Én Istent a’ feleségemből nem csinálok: de ha elvettem, tartozom a’ bántásoktól megőrzeni, ’s tartoznám ha Maris volna is; annyival inkább tartozom, mivel nem az.

Ajánlom magamat anyai kegyességeibe, kívánok boldog innepet ’s új esztendőt ’s maradok hív tisztelettel

[Kazinczy levélfogalmazványa felett egy beragasztott papíron Bossányi Zsuzsanna üzenete (dőlttel szedve):]

A. B. S.^*

Ma vett kegyességét a’ legszívesebb köszönettel vettem, ’s kezeit érette csókolom. Csak az Isten tudja azt és az én lelkem, mennyi küszködések után tettem a’ karátsonyi lépést. De meg vagyok nyugtatva, mert kéntelen voltam tenni. Szint úgy ellenkezik a’ természet rendével, hogy fiú viselje magát tiszteletlenűl anya eránt, mint az, hogy egyik testvér a’ más testvérnek subordináltassék, melly még eddig ugyan nekem sokszori kéréseim mellett is, megváltozhatatlan sorsom volt. Az pedig, hogy még cseléd is paczkázzék rajtam, épen rémitő cselekedet. Én tudom mi van az Álmosdi végzésben ’s miolta itt vagyok, soha magam ellen panaszra alkalmatosságot nem adtam: de bízom Asszonyámnak kegyességéhez, hogy azt nékem tiszteletlenség jele gyanánt nem veszi, ha azon esetre erőszakkal élek, ha valaki velem szembe száll. Hosszú és kedvetlen út az ilyen esetekben a’ satisfactio-kérés, ’s minekutána látom, hogy velem úgy bánnak, mintha nem volnék fija az atyámnak, az utolsó grádusig lévén elkeserítve, illő magamat olly lábra tennem, hogy ne bántathassam. ’S ha csak azt cselekszem, engem vétkesnek tartani senki nem fog.

Fekvésemet kiki látja a’ ki akarja; azt is látja ha akarja, hogy én nem egyformán traktáltatom az öcsémmel. Abból többé jó nem lesz, és így hadd menjen a’ hogy mehet, és ha kedvetlenségek esnek, vádolja magát az, a’ ki mind azoknak oka. – Nem kérdem, én vagyok e vétkes, vagy azok a’ testvéreim a’ kik velem jól nincsenek; noha ha erre a’ czikkelyre felelni kell, kész leszek szóllani. De azt maga tudja Asszonyám, hogy felejtvén mind azt a’ mi velem történt, sokáig jártam utánok; igyekeztem őket megszelidíteni; hogy azzal, a’ ki utána-járásomat elfogadni akarta, jól vagyok; melly eléggé mutatja, hogy a’ többivel is jól volnék, ha engesztelésemnek engedtek volna; tudja azt is, hogy a’ többek köztt Dienes tett e egyebet legkissebbet is minden lépésimre paraszt gorombaságnál. Azonban Asszonyám nem azokat inti észre, illendőségre, becsületre, hanem engemet néz hibásnak, engem vádol mások előtt, engem keserít. Jósi engem Asszonyám előtt ebattázott, gazemberezett, bottal fenyegetett, ’s Asszonyám eggy szóval sem szólitotta. Engem, hogy ebbeli bántásimat barátimnak panaszlottam, engem, igen is, megszóllított, megdorgált.

Adták e vissza testvéreim századrészét annak, a’ mit én tettem? Ezt Asszonyám tudja. Menjenek tehát útokon, ’s legalább ne keserítse Asszonyám az én nyugodalmamat. Fogságom hetedfél esztendeig tartott. Épen annyi ideig szenvedtem ide haza is a’ rabságot. Ha erszényemben vagyok megcsalva, legalább hadd legyen nyugtom.

35 fából nekem, akár hármat veszünk fel, kik itt bírunk, – akár csak a’ fiukat, kik az atyai és anyaiban részesülünk, akár fiút és leányt eggyütt, ’s az Őzvegy részt azon felyül – 35 fából mondom nékem kettőnél több jut, ’s illy állapotban lévén, nem lehet kivánni, hogy istálóm padlásához és hidlásához fát pénzen vegyek. Én tehát fát vágatni bízonyosan fogok. Ha behajtja Laczkó János az embereimet vagy lovaimat, azt ő lássa. Én csak arra kérem Asszonyámat, hogy előzze-meg a’ ház gyalázatját, hogy ne engedjen rút tetteket történni. Az az Öcsémnek minden mesterkedése, hogy innen engemet kirekeszthessen. Igy izente a’ Péchy Sándor Árendása által, hogy sertéseimet küldjem Szürnyegre makkra; azért vett az én kárommal 26. márjást a’ Meczenzofi vásárosokon, hogy marháik az én rétemről nem tudom kiébe csaptak akkor midőn eggy garas ára fű nem volt a’ réten és így kárt nem tehettek. Ha tettek volna is, el kellett volna nézni az izetlenség eltávoztatása miatt. Én ugyan elnéztem volna. Ajánlom magamat anyai kegyességeibe, kivánok szerencsés útat ’s maradok

A’ közelebb múlt Februarius 10-ik napján költ betses úri levelét, a’ mellé zárt reversalissal együtt vettem, és közlöttem is a’ Prokátorommal; de addig, míg a’ Tekint. Úr néki plenipotentiát nem küld, Haykul ellen semmit sem kezdhet. Mivel a’ Magyar Országi Plenipotentiáktól, az Austriaiak különböznek, és annyi tzeremoniával öszve köttetve nintsenek: arra való nézve az ide zárt Plenipotentiát maga fel tette, mellyet szóról szóra le irni, subscribálni, és maga petsétjét arra ütni, egyszersmind vagy valamellyik szolgabiró vagy Notarius Ur által vidimaltatni, ’s nékem azonnal fel küldeni ne terheltessen. Ennekfelette minthogy a’ Tekint. Urnak Haykullal való egyessége, pactuma, és feltételei sem előttem, sem annyival inkább a’ Prokatorom előtt, a’ ki igen derék ember, nem esméretesek: arra való nézve szükség leszen nékie, vagy deák vagy Németnyelven irt Species-Factit küldeni, ’s abban fel tenni, mellyik esztendőben, mellyik hólnapban, mitsoda Conditiok mellett^* pactalt vele a’ Tekint. Úr? miben alkudott meg vele? mennyit fizetett nékie előre s. a. t. sőt igen jó vólna Haykul originalis levelet velünk közleni, a’ mellyből t. i. a’ Prokator lument vehetne és Haykult szaván foghatná. Én a’ rövidebb utat választottam vólna, t. i. a’ Gremiumnal vádoltam vólna el; de mivel evvel az otsmány Oláh emberrel, senki is motskolódni nem akar, mint közönségessen gyülöltetett emberrel: más mód nints benne, hanem birák eleibe idéztetni.

Annak a’ Typografusnak, a’ kivel én a’ Tekint. Ur munkainak nyomtatások eránt szóllottam Aloysius Horn a’ neve, igen betsülletes ember, e’ nyomtatta Haykul előtt a’ Magy. Kurirt, mostan is e’ nyomtattya, és a’ fel tett planum szerént, fel is válallya a’ munkát, méltoztasson a’ Tekint. Ur evvel a’ betsülletes emberre vagy immediate, vagy mediate általam meg alkudni, ’s a’ munkát fel küldeni, ez nem fog a’ Tekint. Urral úgy bánni, mint bánt Haykul a’ Tek. Urral és én velem, várja is el, mig én néki valaha Magyar munkát szerzeni fogok, vagy őtet a’ két Magyar Hazának ajánlom.

Két nevezetes tárgyról tudósithatom a’ Tek. Urat: 1-ször Az Orosz Császár Svécia Ország ellen világossan hadat inditott, az Orosz hadi seregek a’ Svéciai Finnlandiát el foglalták – 2-szor A’ múlt Febr. 2-ik napján reggel nyolczadfél órakor egy válogatott lovasságból és gyalogságból álló Franczia hadi sereg General Miollis vezérlése alatt Róma városába bé menvén az Engelsburgot és a’ város minden posztyait el foglalta, és Bonaparte Lucian palotája eleibe örizeteket állitott. E’ szerént meg valóságosodott az, a’ mit a’ messze látó Politicusok régen meg jövendöltek, hogy Bonaparte Lucian ex condicto ment Rómába lakni.

Utollyára jelenthetem, hogy harmad naptól fogva de kivált ma olly kemény hideg van, hogy a’ madar is meg fagyott a’ levegő égbe.

Azon való örömemet, hogy végre annak a levelét tarthatom kezemben, kit eddig csak távolrol^* tisztelhettem, kettős szégyen zavarta meg: először, hogy tőlle meg előztettem; masodszor, hogy annak merészlettem gyalúlatlan jatékaimat ajánlani, a ki most már a maga közönséges javallást és tiszteletet nyert irásait sem hagyja helyben. Az elsőre nézve a helytelen szemérem, pedánt nevelésem maradványa, a masodikra nezve pedig az egyenes és háládatos szivből jőtt tiszta szándék legyenek apologusaim. Majd egyszerre vettem kedves Uram Bátyámnak^* két rendbeli leveleit, de a Prokatori Censurara^* való készűletem mind eddig elfogott a válaszolástól. Halasztgatták azt sok ide s tova tett kóborlásaim is, de kivált az a remény, hogy magam lehetek a válasz, személyesen köszönhetem meg kedves Uram Bátyámnak azon lágyságát, mellyel bokrétába ejtett^* szamos bukdosásaimat elnezni méltoztatott. Mentegethetném ugyan magamat akkori betegségemmel, mikor a könyv nyomtatódott és sokszori távolléttemmel, ha magam is mélyen nem érzeném kis erőmet s tapasztalatlanságomat. Ha ugyan Prokatori foglalatossagimtól míg valami időt lophatok, tisztábban igyekszem ezután meríteni Hippocrénéből. – Pirúlva olvastam Cserepy barátom leveléből, hogy a bokréta Sofi kezénél van; remenylhetem-e benne oly lágy bírámat, mint kedves Uram Bátyám vólt? Én most Pesten prokatoroskodom, meddig? azt nem tudom. A Juristitalis napokat Nográd vármegyében, Jobbagyiba töltöm, a mellyet lakásomnak rendelt ki Uram Atyám. Ha a sors kivánságaimmal kezet fog, aratás talyban Kohanyi utamban leszek tiszteletére kedves Uram Batyamnak széphalmon.^* Addig pedig magamat, erántam mutatott gratiajaba s atyafiságos szeretetébe ajánlván, maradok

Pesten, Majus 4^dik. 1808

[A szöveg nyomtatott része dőlttel.]

Postquam Sua Majestas Sacratissima FRANCISCUS I. Austriæ Imperator, Hungariæ, Bohemiæ &c. Rex, &c. Bona Hungarica Fiscalia, signanter Dominium Sáros-Patak in I[nclyti]. Comitatu Zempliniensi, & Regétz in I[nclyti]. Comitatu Abaujváriensi situata, & jam Anno 1807. Celsissimo S[ancti]. R[omani]. I[mperii]. Principi Carolo Augusto Bretzenheim per Cameram Hungaricam effective resignata, anno currente medio Benignarum Donationalium Litterarum suarum Eidem Principi Bretzenheim perennali titulo Clementer conferre, me vero virtute Benigni ad Venerabilem Conventum S. Crucis de Lelesz inviati, & Viennæ emanati Mandati Statutorii pro Homine suo Regio denominare dignata suisset; ideo ego pro peragenda præattacti Principis in Dominio S. Patak legali Statutione, & Introductione Terminum in diem 5-tam^* Julii a[nni]. c[urrentis]. ad Oppidum S. Patak, qua Caput Dominii præfigendo Spectabilem Dominationem Vestram – – – pro eodem defixo Termino Statutionis præsentibus Officiose invito, perseverando. Szacsur,^* die 23. Junii Anno 1808

Spectabilis Dominationis Vestrae

[Kazinczy megjegyzése:]

Zempl. második Fő Notárius.

Vettem Széphalmon, 27d. Jun. 1808.

Kazinczy Ferencz.

[Kazinczy keltezése:]

Bécsben, 1808. Octóberben.

[Bajkor üzenete:]

Bajkor alázatos tiszteletét kívánta tenni, és mivel értené, hogy a’ T. Úrnak itt mulatása rövid lenne, hólnap bizonyosan meg újjítja udvarlását. –

[A szöveg nyomtatott része dőlttel.]

Dignata est Sua Majestas Sacratissima FRANCISCUS PRIMUS Austriae Imperator, Hungariae Bohemiae etc. Rex etc. Dominus Dominus Clementissimus, Bona antea Fundi Religionarii sic dicta Sátorallya Ujhelyiensia, cum eo pertinentibus in Comitatibus Zempliniensi, et Abaujvariensi situata, erga praestitam per Cameram Regiam Hungarico-Aulicam Fundo Religionario aequivalentis titulo Cambii realem e Bonis Cameralibus ex-cisionem, Camerae Regiae, subin vero e manibus Fisci Regii Illustrissimo Domino Gabrieli Lónyay de Nagy-Lónya et Vásáros-Namény, qua etiam Genitoris sui Spectabilis ac Perillustris Domini Joannis Lónyay de Nagy-Lónya et Vásáros-Namény legitime constituto Plenipotentiario, per antelatam Cameram Hungarico-Aulicam, Anno adhuc 1806. effective resignata, medio Benignarum Donationalium et Cambio Consensualium Litterarum suarum, Anno currenti 1808. emanatarum, praescriptis Spectabili ac Perillustri Domino Joanni Lónyay de Nagy-Lónya et Vásáros-Namény, ejusque unico Filio Illustrissimo Domino Gabrieli Lónyay de praerepetitis Nagy-Lónya et Vásáros-Namény hujusque Successoribus, modalitate, in Donationalibus Cambio Contensualibusque expressa perennalli titulo conferre; meque Virtute Benigni ad Venerabilem Conventum S. Crucis de Lelesz Wiennae aeque Anno currenti emanati Mandati Statutorii pro Homine suo Regio elementissime denominare; pro peragenda proin praefati Illustrissimi Domini Gabrielis Lónyay de Nagy-Lónya et Vásáros-Namény S[acrae]. C[aesareae]. R[egiae]. A[ugustae]. Majestatis Camerarii, Insignis Ordinis Sancti Stephani Regis Apostolici Equitis, Comitatus Zempliniensis Ordinarii Vice-Comitis, qua etiam praetitulati Spectabilis ac Perillustris Domini Joannis Lónyai de Nagy-Lónya et Vásáros-Namény legitime constituti Plenipotentiarii in praeadtactis Bonis Sátorallya Ujhelyiensibus cum eo spectantibus legali Statutione et Introductione Terminum in diem 15. et 16. 17. Decembris Anni currentis 1808, ad Vicum Barátszer Comitatui Zempliniensi ingremiatum qua Caput Bonorum (pro quo Benigne quoque designatus est) praesigendo Spectabilem Dominationem Vestram pro eodem defixo termino Statutionis praesentibus invito, perseverando, Őrmező die 28 Novembris Anni 1808.

Prættactæ Dominationis Vestræ

[Kazinczy megjegyzése:]

Elébb Zemplényi Ord. V. Ispán, majd

Cs. K. Kamarás, ’s továbbad Præses

az Eperjesi Distr. Táblának, végre

Torna Vármegyei Fő-Ispán.

[A levélíró kezével:]

S. D. Franc. Kazinczÿ

[…]nek új útat nyitni ’s ez által az egész országba bővséget ’s ennek kellemetes következéseit kiterjeszteni, méltatlan a’ hazafiságra: nem tudom miben kell keresni a’ patriotismust. B. Úr azon feltételét, hogy a’ kereskedés, a’ szabad kereskedés, industria ’s effélék, az országot gazdaggá, annak lakosit szelídebbekké, pallérozattabbakká teszi, nem hiszem hogy az Ur tagadja. De ha nem: a’ mint azt az előhordott példák ’s historiai datumok szerint tagadni nem is lehet: miben fog állani az ő bűne?

Én az Úr’ munkáját nem láttam ’s róla nem ítélhetek. De ha csupán a’ magyar nyelvre van szorítva, úgy nem látom által, miképen haladná-meg az Ur patriotismusa a’ B. Úrét. Magyar-Országnak hány nyelvű lakosai vagynak? Ezek köztt a’ magyar nyelvvel élők, talán, a’ többiek’ számát tekintvén, alig tesznek eggy harmad részt. Hát az e nagyobb patriota, a’ ki a’ lakosok’ eggy harmadrészének nyelve felől ír, vagy az inkább, a’ ki irása által mind a’ három részt kívánja boldoggá tenni? – Igen szeretem, hogy az Urral így öszvekaphattam. Vagy az Úr az én meghályogosított szememet megvilágosítja, vagy én az Urat a’ B… Ur munkája felől kedvezőbb ítéletre hozom. Akar mellyik legyen, nyertesnek fogom magamat tartani. –

[…]nek új útat nyitni ’s ez által az egész országba bővséget ’s ennek kellemetes következéseit kiterjeszteni, méltatlan a’ hazafiságra: nem tudom miben kell keresni a’ patriotismust.^* B.^* Úr azon feltételét, hogy a’ kereskedés, a’ szabad kereskedés, industria^* ’s effélék, az országot gazdaggá, annak lakosit szelídebbekké, pallérozattabbakká teszi, nem hiszem hogy az Ur tagadja. De ha nem: a’ mint azt az előhordott példák ’s historiai datumok szerint tagadni nem is lehet: miben fog állani az ő bűne?

Én az Úr’ munkáját nem láttam ’s róla nem ítélhetek. De ha csupán a’ magyar nyelvre van szorítva, úgy nem látom által, miképen haladná-meg az Ur patriotismusa a’ B. Úrét. Magyar-Országnak hány nyelvű lakosai vagynak? Ezek köztt a’ magyar nyelvvel élők, talán, a’ többiek’ számát tekintvén, alig tesznek eggy harmad részt. Hát az e nagyobb patriota, a’ ki a’ lakosok’ eggy harmadrészének nyelve felől ír, vagy az inkább, a’ ki irása által mind a’ három részt kívánja boldoggá tenni? – Igen szeretem, hogy az Urral így öszvekaphattam. Vagy az Úr az én meghályogosított szememet megvilágosítja, vagy én az Urat a’ B… Ur munkája felől kedvezőbb ítéletre hozom. Akar mellyik legyen, nyertesnek fogom magamat tartani. –

Einer Ihrer dankbarsten Zöglinge, Prof. Dan. Nitsch, zu Sáros-Patak, (gest[orben]. den 28st[en] May 1808.) hinterließ ein Werk unter dem Titel: Abhandlung über die Osteolithen, nach einer neuen Theorie der Erde und der Erdkatastrophe, und der Vollstrecker seines letzten Willens beehrte mich mit dem Zutrauen, Nitsch’s eigenhändiges, zum Druck bestimmtes Ms. vor einigen Wochen in meine Hände abzulegen. Die Abhandlung ist dreyßig Bogen stark, und ist der Kön[iglichen]. Societas in Göttingen zugeeignet. Den V[er]f[asser]. quälte noch auf seinem Krankenlager der Gedanke, daß das Werk ungedruckt bleiben könnte, und er hat wenige Stunden vor seinem Ende ein Empfehlungs Schreiben an Sie mein Herr Hofrath, einem der Anwesenden in die Feder dictirt, das ich mit dem Exemplar übernahm; aus welchem aber, theils weil bey dem Sterbenden Geist und Organe dahinschwanden, theils weil der Schreiber mit der Sprache nicht viel, mit dem Gegenstande gar nicht bekannt war, fast gar kein Sinn herauszubringen ist. Ich gebe mir die Ehre, Sie mein Herr Hofrath, von diesem Ereigniße zu unterrichten, und zeige zugleich an, daß das Werk gewiß gedruckt werden soll. Würde mich aber unsere Censur an dem Vorsatz hindern wollen, welches wegen einigen Hypothesen, in denen Nitsch von der Meinung der Theologen sich enthfernt hatte, wohl zu befürchten ist, oder sollte sie mir auch nur einige Veränderungen aufdringen wollen, so werde ich eine getreue Abschrift der Abhandlung für die Bibliothek zu Göttingen Ihnen mein Herr Hofrath einsenden. Auch sollen auf den befürchteten Fall Copieen davon sowohl in unserer Nationale Bibliothek, als auch in der des hochwerehrten Kanzlers von Siebenbürgen, Gr. Samuel Teleki, Excell., zu Maros-Vásárhely, und der des Sohns seines Neffen, des Gr. Ladislaus Teleki zu Pesth, abgelegt werden. So wird das Werk wenigstens für einige Köpfe gerettet, und die Manen des Verstorbenen sind beruhigt.

Nehmen sie mein Herr Hofrath, diese Anzeige zugleich als das Merkmal meiner innigen Verehrung und des Danks für die Wohlthat, auch auf die Geschichte meines Vaterlandes sehr viel Licht verbreitet, auch auf uns gewirkt zu haben, gütig an. Es war mein lang genährter Wunsch dieses Ihnen sagen zu können; und mich freut es, daß dieses Geschäft mir Gelegenheit gab, ihn endlich erfüllt zu sehen.

Ich schließe das Umschlagsblatt von einem Zeitungsstück aus dem Grunde bey, weil mein ungrischer und ungrischklingender Familien-Name für Sie, einen Nicht-Unger, daran leserlicher seyn muß, als er es geschrieben ist.

Ich verharre mit wahrer Verehrung

Mein Herr Hofrath

Széphalom, Gegend von Tokaj,

d. 25. Febr. 1809.

Azolta is miólta az 13^dik Mártiusban Eő Excellentiája a’ Fő Ispány Előlűlése alatt tartandó Köz Gyűlés Köz hirré tetetett, olly nagy figyelmet érdemlő környűlállások adták magokat elő, hogy ha valaha, most van azon időpontya, melly eggyesített el határozott Hazafiúságunkat, ’s hivségűnket kivánnya. – Illyen Hazank, és Tőrvényes alkotmányunk fel maradásat egyenessen illető Tárgyak iránt való Tanátskozás végett kivántam az Tekéntetes Urat az emlitett Köz Gyűlésre meg hivni, tőkélletess bizodalommal lévén az Tekintetes Úr iránt, hogy a’ Haza veszedelmes állapottya szivén fekűdvén az emlitett Gyűlésen csalhatatlanúl meg jelenni méltóztatik.

Töbnyire Uri fávoriban rekesztett szokott tisztelettel maradtam

Az Tekintetes Urnak

S.a. Ujhely 1^a Martii 1809.

[Az aláírás alatt Kazinczy megjegyzése:]

Zemplény Vármegyei Vice
Fiscális; onnan

eggyszerre Vice-Ispán, Cs. K.
Kamarás,

Ungvári Administrátor ’s
később Fő-Ispán,

Beregnek Fő-Ispáni
Administrátora; –

Vay Józseffel és ennek halála
után Fő Cu-

rátora a’ Pataki Oskolának és
Tisza Mel-

léki Superintendentiának; Báró
Prónay

László Excnak veje. –

[Kazinczy autográf feljegyzése a lap tetején:]

Handschrift des Prof. Franz Vályi-Nagy zu Patak in Ungarn – Prosaist, Odendichter, Ubersetzer des Moschus und Bion und jetzt des Homer. –

Széphalom den 20. Aug. 1814.

Franz von Kazinczy

[Vályi Nagy Ferenc autográf levele:]

Hirtelen esvén tudtomra ezen fiúknak hazájokba való menetelek; sietve esik írnom: méltóztasson a’ Tek. Úr megengedni – Az Annálesek 5 Darabjait küldöm köszönettel – a’ Recensensemnek hasonló tónuson fogok felelni, ha a’ modestia mértékét nem tudta megtartani. – Fesslernek hozzám irtt Levelét közlöm a’ Tek. Urral; méltóztasson jó tzélját elő segélleni; mellyre, a’ mint gondolom, a’ jövő Vármegye’ Gyűllése jó Alkalmatosság vólna; hol némelly tehetős Urakkal lehetne közölni – tsak ez a’ baj, hogy nékem módomban nints oda menni, ’s az Urakat requirálni; holott a’ Fessler Úr tzélját elő-vinni igen akarnám. – De, azt se tudom, nem fogja é a’ háború’ tüze az editiót akadályoztatni – méltóztasson a’ Tek. Úr tanátsolni, mi tévő légyek? A’ Fessler Úr Levelét, ha most nem-is, de kevés idő múlva méltóztasson vissza küldeni a’ Tek. Ur. – Mind a’ Magyar Régiségekért, mind a’ több nékem ajándékozott Könyvekért, ismét le köteleztetve maradok, ’s azokat viszont igen köszönöm – Magamat betses indúlatiba ajánlván, megkülönböztetett tisztelettel maradtam S. Patakon 8^dik Martiusban 1809.

A’ Tekintetes Adsessor Urnak

[A nyomtatott szövegrész dőlttel.]

Melly veszedelmes környűlállások fenyegetik mostanában mind az Felséges Uralkodó Austriai Házat, mind pediglen édes Hazánk több századoktól ólta fenn-álló alkotmányát, ’s Nemzetünk régi szabadtságait; mind ezeknek el-hárítása iránt való gondoskodása Felséges Urunknak, a’ mi leg Kegyelmesebb Királyunknak Atyai szívét mennyire érdekeli, a’ leg-közelebben Kassán tartatott Köz-Gyűlésben fel-olvasott Kegyelmes Császári Királyi Levélben bővebben elő-számláltattak, ’s Ő Királyi Fő-Hertzegsége Országunk Primássa által-is érzékenyen elő-adattattak; a’ mellyek Ő Felségét arra vinni kénszerítették, hogy mind azon ajánlásokon felűl, a’ mellyek a’ múlt Ország-Gyűlésén Hazánk Rendei által tétettek, minket kedves, és hív Magyarjait további Segedelem adásokra-is kegyelmesen serkengessen, ’s buzdíttson.^*

Felséges Urunknak a’ Magyar Nemzetnek hűségében, és szeretetében helyheztetett bizodalma valóban meg-kívánnya, hogy ki ki, a’ ki magát igaz Magyarnak vallya, ’s Királyát, Hazáját, és Szabadságait igazán szereti, Felséges Fejedelmünk Királyi várakozásának meg-felellyen, ’s azon veszedelmes következésektől, mellyek az Háborúnak ki-ütésével szeretett Felséges Királyát, édes Hazáját, ’s Össi Szabadságait érdekelhetnék, Ditső Eleinek példája szerint, utólsó tsep véreig, ’s vagyonainak fel-áldozásával-is óltalmazni igyekezzen.

A’ minthogy nintsen-is kéttségem benne, hogy a’ Tekintetes Úr,^* Felséges Fejedelmünk iránt viseltető Hűségétől, ’s édes Hazánk Szeretetétől lelkesíttetvén, ezeknek védelmére e’ mostani terhes, ’s valóban veszedelmes környűlállásokban tehettsége szerint ne siessen.

A’ mennyiben^* tehát mind a’ rend-szerint való, úgy a’ Fel-kelő Nemes Seregeknek tartatása, a’ Királyi Élés-Házaknak ki-mondhatatlan nagy terhével esvén, a’ Segedelem adásoknak eggyik része, főképpen az Őszi ’s Tavaszi Életben teendő ajánlásokat foglalná magában, hivatalosan ’s Bizodalmasan, kérem a’ Tekintetes Urat, ne terheltessen e’ részben való maga ki-nyilatkoztatását, ’s ajánlásának mennyiségét, melly a’ jövő Termésből-is pótoltathatik akár nékem, akár Járásbéli Szolga-Bíró Uraknak mennél elébb meg-kűldeni; melly szerint Primás Ő Királyi Fő-Hertzegsége jelen léttében tett köz-végzés szerint, ezen Nemes Megye részéről adandó Életnek egész mennyiségéről Ő Felségének Túdósítást tenni lehessen. Egyébbaránt egész

Tisztelettel maradok.

A’ Tekintetes Úrnak

Kassán,

Bőjt-más Havának 31-dik Napján,

1809-dik Esztendőben.

[A levél második példánya mellett őrzött boríték címzése egy piros viaszpecsét alatt:]

Spectabili ac Generoso Domino Francisco Kazinczy de Eadem IComitatus Abaujvar Tabulæ Judriæ Assessori etc. Domino Singulariter Colendissimo

A Regmecz
Ex officio

Elbeszéllem mi történt e’ napokban Ujhelytt. – Ő Kir. Herczegsége a’ Prímás 8d. Apr. beérkezett Kassáról. Más nap az a’ nevezetes vasárnap lévén, mellyen^* a’ köz hír szerént^* Fels. Urunk a’ Bécsi Szent Istvánnál kardját megszenteltetni […]ta^* ’s azt esküvé hogy csak a’ magáét szándékozik védelmezni nem pedig a’ másét elfoglalni, a’ Prímás misét monda reggel, ebéd után pedig conferált azon dolgok eránt, mellyeket a’ holnap tartandó Gyűlésen fel akart vétetni. Nem fogadta-el az ajánlott egész Regementet, sőt éreztette, melly gondolatlanság volt olly teher alá vetni magunkat, mellyet el nem bírhatánk. Erre a’ Státusok szorítani kezdék a’ Fő Ispánt és Lónyai Gábort, hogy miért vitték tehát mesterséges erőlködéssel ennyire a’ dolgot. A’ Fő Ispán kéntelen volt kimondani, hogy ő róla nem is álmodozott: de alig szálla-ki szekeréből, midőn Lónyai azt beszéllé neki, hogy a’ dolog ki van csinálva. Képzelheti Nagyságod mi érte ekkor osztán Lónyait, kivált midőn a’ Prímás néki nem a’ legkegyesbb képpel és hanggal ezt mondá: „Ita hoc est, quando in Diæta nihil determinamus, ut domi merita ponere et donationem obtinere possimus.” – mert mind a’ kereszt mind a’ Donatio tavalyi szerzemény. – Én Lónyait nagyon sajnálom: nagy ősöknek maradéka, Prónaynak veje, a’ ki szentül szerette, nem fényért és haszonért a’ hazát; 31. esztdős ember, nagy talentomú: de az a’ kolcs, pántlika ’s holmi egyéb elgyengítették. Rendes dolog, hogy mikor minden reszket a’ megtörténhető veszedelem miatt, némelly embernek akkor juthat eszébe, hogy a’ maga titulusairól ’s ragyogásáról gondoskodjék. – Végre az végeztetett, hogy a’ Regement helyett egy Divisio lovasság állítassék; azt ő Fels. felfegyverkezteti ’s táplálja ’s viszi. A’ több nemesség felkél, exercíroz, ’s itt marad. Én a’ Gyűlésen rheumatizmusom miatt nem voltam. De a’ leghitelesebb tudósítás után beszéllem ezt Nagyságodnak.

Tyrólban Martius elején eggy kis csata vala. Egy Pesti születésű Eszterházi Rgmtjebeli Hadnagy, ki maga is jelen vala az actióban, írja ezt. A’ Bavariai sereg győzött. De segédünkre érkezett más két csapatunk, ’s így helyre hoztuk a’ kárt. Az első csatában^* 500. emberünknél több ott maradt. Ezt harmad napja hogy értem eggy Pestről jövő Jurátustól.

A’ Mélt. ifjú Báró Kapitány Úrhoz minap (sőt immár eggy holnapja) írtam eggy Epistolát. A’ versben azolta nem kevés igazításokat tettem. Szabad e esedeznem Nagyságod előtt, hogy méltóztassék Tőkés Urnak parancsolni, hogy mutassa-ki a’ mi változatást kíván, nevezetesen, hogy az istáló’ méneinek neveikben ejtett hibáimat jegyezze-fel; illyen az, hogy a’ Pitt és Fox talán nincs is meg. Az, hogy a’ mi kedves Kapitánykánkkal, ki úgy vezeti a’ századot, mint Ámor tartá az Alcibiád paizsán a’ mennykövet, kifárasztatom a’ lóoskolában a’ méneket, még pedig eggy végtében annyit

hogy a’ kelő port a’ tajték eloltja,

Melly a’ kifáradt ló’ inán lefoly.

ha a’ valóságban úgy nincs is: úgy lehet poétai ’s festői szabadsággal.

Gróf Csáky Emánuel nékem 6. explban küldé meg azon Dictióját, mellyel Szepesben igyekezett a’ Diætai végezést munkába venni. Azon felyűl hogy szépen van írva, az az érdeme is van, hogy bölcsen van írva. Nem hozza elő Spanyol országot, mert az semmiképen nem ide való; sem gyűlőlségre nem tüzel, hanem csak a’ törvény eránt való szent engedelmességre, és az elég.

Ajánlom magamat Nagyságodnak kegyességeibe ’s maradok alázatos hív tisztelettel

Mélt. Báró Fő Ispán Nagyságodnak

Széphalom, d. 13. Apr.

1809.

Minden környülállásokból azt lehet bizonyossan előre ki látni, hogy a’ jövő 24^ta Aprilis tartandó Köz Gyűlésre, a’ midőn az Insurrectionalis Tisztek választása is lessz, az Insurrectio proclamálása is le fog érkezni – és így most valóban ha valaha eggyes értelemmel és erővel, a’ Haza védelméről és fel maradásáról, nem tsak tanátskoznunk, de érte tüstént tselekednünk is kell – fel küldött fel mutatásunkra a’ Fels. Cs. K. Hertzeg Országunk Nádor Ispánnya válassza is meg érkezett, sietek ezen fontos környülállásokat a’ Tekintetes Urnak meg írni, és minden ki gondolható ki fogás nélkül, az emlitett Gyűlésre u: m: a’ bővebb Tanátskozás végett még az azt meg előző nap Delutáni oráira leendő meg jelenését Hazafiúi szivére kőtvén

Uri fávoriban zárt egész tisztelettel maradtam

a’ Tekintetes Urnak

S.a. Ujhely 17^a Apr. 1809.

[Kazinczy feljegyzése a levéllap alján:]

Gabriel Lónyay anno hoc Comit. Zempliniensis Vice-Comes, mox ipso hoc anno in Administratorem Officii Supremi Comitis in Ungvariensi renunciatus; Camerarius Regius et Ordinis S. Stephani Regis Eques.

Franc. Kazinczy

[A címzés:]

Tekentetes Nemzetes es Vitézlő

Kazintzi Kazintzÿ Ferentz Urnak Tttes

Ns. Zemplén Vgye Tabla Birájanak

hivatalossan ajánltatik.

Széphallom.

Azon vélekedésemre, melly szerint a’ Magyar Régiségek’ és Ritkaságok’ Első Kötetjében ki-jött Orthographia Vngarica vagy-is Krakkai Abécze felől úgy itéltem, hogy annak Szerzője nem más, hanem Batizi András, eggy a’ Magyar Országi Reformátorok közzül, méltóztatott a’ Tek. Úr,^* annak meg-gondolásából, minémű idegenkedéssel bánnak az újjitani kivánó emberek azzal, a’ mi külső czímere az el-hagyott felekezetnek, e’ következő Jegyzést tenni: – – –

„Batizi András ’s más Református és Reformátor, olly Abéczét, mellyben a’ gyermek arra tanitatik, hogy mikor reggel felkél, és estve ágyba megyen, vessen keresztet magára; olly Abéczét, mellyben a’ Mi Atyánk a’ Mert tiéd nélkűl, az Angyali Idvezlet pedig, ha bár az Aszszonyunk Szűz Mária nélkűl is, áll, nem irhatott.

Ezen Jegyzéshez járúlt az a’ kívánsága a’ Tek. Úrnak,^* hogy nyomoznám-ki, az Angyali Idvezletet és kereszt vetést mikor hagytuk el, és a’ Miatyánkhoz mikor kezdettük ragasztani azt a’ mit a Catholicusok nem mondanak.

Ezekre való felelettel talám már régtől fogva is vagyok adós: kötelességemnek tartom tehát adósságomat le-fizetni, meg-bizonyitván, hogy a’ mellyek a’ Batizi András Abéczéjében (mert hogy ő irta azt, már nékem a’ felől tsak kételkedni sem szabad) a’ keresztnek jegyéről, a’ Mi-Atyánk formájáról ’s a’ t. találtatnak, mind azokat egy Református, sőt Reformátor, irhatta-is, és valósággal irta-is.

I., A’ mi az elsőt, az az a’ Keresztnek jegyét illeti, olly régi az a’ Keresztyének között, hogy némellyek, nevezetesen még ama nagy Criticus Grotius is, azt tartják, hogy már az^* a’ jegy, mellyel az Angyal meg-jegyzette az Isten Szolgáit az ő homlokokonn, Jelen. VII:3,4. a’ keresztnek jegye vólt. Tulajdon szavai Grotiusnak ezek: Hic Christiani, qui Hierosolymis & in omni Iudæa erant, jubentur signari cruce, nota Christianorum, ut communibus Iudæorum malis eximerentur. Továbbá igy ír: Signamus ea, quæ custodiri volumus. In fronte autem: quia is mos erat in Oriente, dominorum nomina Servis in fronte scribere: quod-ex-Ezechielis loco (Cap. IX) apparet, – et ex Aristophane. Et Christianis mos frontem crucis signaculo terere. (a)

Ugyan Grotius az ezzel eggy-arányos Sz. Irásbeli Hellyre, tudniill. Ezekh. IX.4. V[ers]re, a’ hol az Isten-félő férjfiak homlokai egy Thau jeggyel jegyeztetnek meg, azt írja, hogy értetődik itten nem akármillyen jegy, hanem nevezet szerint a’ Thau betű, mellynek régenn kereszt formája vólt. (b.) Ezt pedig vette egyenesen, a’ mint maga is felteszi, Hieronymus Atyától, a’ kinek tulajdon szavai ugyantsak ezen Sz. Irásbeli Helyre, ezek: Antiquis Hebræorum litteris, quibus usque hodie utuntur Samaritani, extrema THAV littera, crucis habet similitudinem, quæ in Christianorum frontibus pingitur, & frequenti manus inscriptione signatur. (c.) És épen ezt tartja ez az ismeretes Vers-is:

Thau nota sacra crucis signaris in fronte fideles. –

Tudom hogy sokann máskint értik az emlitett Sz. Irásbéli Helyeket; de nem tartozik reám vizsgálni, mellyik értelem légyen helyesebb: elég az, hogy láthatni ebből is, melly^* régi dolog légyen a’ Keresztyének között a’ keresztnek jegyével való élés, mellyre első alkalmatosságot talám az ő ellenek indittatott üldözések szolgáltattanak.

(a.) Vid. Grotii Annotationes ad Apocalyps.^*

(b.) Eiusd. Annotationes ad Ezekh.

(c.) Hieronym. Commentar. in Ezech. Cap. IX.

Szélesen el-terjedett pedig tsak hamar az ezzel való élés: mert már Tertullianus azt irja: „Ad omnem progressum atqve promotum, ad omnem aditum et exitum, ad vestitum & calceatum, ad lavacra, ad mensas – – – frontem crucis signaculo terimus.” (a) Chrysostomus pedig ekképen szóll: „Omnes in fronte crucem circumferinius, non tantum non erubescentes, sed ea etiam gloriantes.” (b.) Ugyan ezen jeggyel szokták vólt a’ keresztyének, koporsó-köveiket is meg-jegyzeni.

Melly nagy erőt tulajdonitottanak annak a’ régiek, meg-tetszik avagy tsak Lactantiusból, aki azt tanitja, hogy az ördögök attól különösen félnek és futnak. „Neque accedere ad eos possunt (dæmones) igy szóll ő a többek között, in quibus cœlestem notam viderint, nec iis nocere, quos signum immortale munierit” (c.)

Úgy látszik pedig, hogy ez a’ jegy a’ Krisztusnak nem tsak keresztére nézett, hanem nevére is, mellynek első betűje a’ X kereszt formájú. Innen sokszor a’ Krisztus nevének második Görög betűjét is mellé szokták tenni. Maga Nagy Konstantin Tsászár is igy tselekedett, a’ mint bizonyítja Lactantius igy irván: „Commonitus est in quiete Constantinus, ut cœleste signum Dei notaret in scutis, atqve ita prœlium committeret. Fecit ut jussus est et transversa X littera summo capite circumflexo Christum in scutis notat.” (d)

Idő jártával, ezen Jegynek egynehány keresztyén Tsászárok a’ külső törvényes dolgokban is különös tekintetet adtanak. Nevezetesen Justinianus és Leo Tsászárok azt rendelték, hogy a’ kereszt vonás, az irás tudatlan emberekre nézve, a’ magok nevének tulajdon kezekkel való irása helyett légyen, és a’ melly Alku-levelek ’s Jószág-laistromok, annak módja szerint keresztvonással

(a) de Corona milit. Cap. 4.

(b) in Psalm. CX.

(c.) de vexa Sapientia L. IV. Cap. 27.

(d) de Mortibus Perfecut. Cap. 44. Azon két betűkből lett a’ Kristus nevének külömb-külömbképen formált monogrammája. péld. ok. . Leirja annak egy nemét Schwartner Úr is Diplomat. pag. 123, 125. edit. ann. 1802.

meg-vagynak erősitve, azok a’ törvényben is hitelesek légyenek. (a)

A’ kereszt jegyének illyetén tiszteletben való tartása, mind a’ Napkeleti, mind a’ Napnyugoti Ekklesiákban eggyaránt meg-vólt ’s meg-vagyon; és az Orosz Birodalomban is, a’ Görög Ekklesiaval tartó leg-elsö rendü Személlyel is, mikor imádkoznak, keresztet szoktak vetni magokra. A’ gyakori keresztjegy-vetést javasolja ugyan azon^* Ekklésiának 1643.ban készűlt vallás tétele is, a’ melly oroszok katekismusának is szokott neveztetni. (b.)

De hogy a’ Protesztánsok felöl is szóljak: a’ Lutheranusok Templomaikban sok helyekenn, külső országonn-is, nálunk-is^* a’ Szepességenn ’s egyebütt, Crucifixust szokás tartani. Dobsinán még ma is a’ Lutheranusok, mikor temetkeznek, a’ halotnak elötte keresztet visznek (c.). Mikor Helvetziában, nevezetesen Tigurumban, a’ Helvetziai Reformatziónak Anya-városában vóltam, meg-látogatván egykor^* társaim velem eggyütt a’ Theologiæ Professorokat, el-tsudálkoztunk rajta, látván, hogy egynehánynak író-asztalán crucifixus vagyon, nem-is álhattunk-meg, hanem meg-tudakoztuk tőlök az okát, ’s azt felelék, hogy úgy tartják azt házaikban, mint a’ Keresztyénségnek jegyét. Ugyan ottan a’ Helvetus Reformatusok, mind e’ mai napig az Úri Sz. Vatsorában ostyával élnek, noha vastaggal, és azt a’ Halgatók-is magok kezekkel törik. Mikor Hollandiában jártam, sok helyeken tapasztoltam, hogy a’ Reformatusok’ Templomaiknak tornyán kereszt vagyon. És mi is közönségesen mindnyájan élünk a’ Contractus Levelekben név alá-irás helyett a’ keresztvonással. Gömör és Kis Hont eggyesűlt Vármegyékben pedig, a’ Reformata Vallást leg-buzgóbban követő Aszszonyok-is, mikor kenyeret sütnek, a’ tesztát rend-szerint keresztel szokták meg-jegyzeni.

De mire valók mind ezek? Arra, hogy a’ keresztnek jegyét nem

(a) Novell. Justin. 73.90. Novell. Leonis 72.

(b.) Titulusai Ορθοδοξοσ Ομολογια τής καθολικής και αποστολικής εcκλησίασ τής ανατολικήσ. Görög, Deák, és Német nyelven ki-jött, Wratisl[avia]. 1751. 8^o.

(c.) Bartholomæid. Memorab. Provinc. Csetnek. p. 95

nézhették úgy a’ Reformátorok, mint külső czimerét, leg-alább mint különös és tulajdon czimerét az el-hagyott felekezetnek. – Továbbá, hogy légyen ez is bizonyság arra, miképen szoktak a’ külső czeremóniák és szertartások a’ keresztyének között-is változni. Nem állhatom-meg, hogy ezen dologra meg ne emlittsem Samarjai Jánost, Dunán túl való Református Püspököt. Az ő Könyvéből, mellyet irt Az Helvetiai valláson lévő Ecclesiáknak Egyházi Ceremoniajokról és rendtartásokról (a), ebből mondom látjuk, hogy az ő idejében a’ Reformátusok-is meg-innepelték az Apró Szentek-napját, Viz Keresztet, Nagy Tsötörtököt, és Gyümölts oltó Bóldog Aszszony napját: továbbá, hogy ők-is néhol vékony ostyával éltenek az Úri Sz. Vatsorában: hogy nálok az Ekklésiából ki-tiltatott személly, minden hétenn két naponn, úgymint Szeredánn és Péntekenn bőjtölni tartozott, egész nap estig semmit nem évén, akkor-is tsak kenyeret: hogy a’ Sátánnak az emberben való létét hitték, és az Exorcismus (b), az ördög-üzés^* ő nálok-is meg-vólt; sőt ezen Könyvnek utólsó Része egyedül tsak arról tanit, illyen titulus alatt: Az Eördög űzésben való Rendtartásokról.

II., Által megyek a’ Mi Atyánknak Bé-rekesztésére: Mert tiéd ’s a’ t. Régen disputálnak már a’ felől a’ Tudósok, ha vallyon Sz. Máté VI.dik Részében ott vólte’ ez eleitől fogva, és igy magában is az eredeti irásban; vagy tsak a’ Görög Liturgiából iródott a’ Textusnak szélire, a’ honnan idővel magába-is a’ Textusba bé-ment? Nem is tsuda, hogy disputálnak ezenn: mert ez a’ Görög nyelven lévő régi Új Testamenomokban tsak nem mindenikben meg-vagyon; meg-van Chrysostomusnál-is; ellenben nintsen-meg a’ régi Deák Bibliákban, nem találtatik Tertullianus, Cyprianus, Augustinus ’s más több Atyáknál-is, mikor a’ Mi Atyánkot gondosann előadják ’s magyarázzák:

(a) Nyomt. Lőtsén. 1636. 4^to.

(b.) Ezen Görög szó tétetik titulusnak Lev. 214:219:222.

a’ mi nagyobb, nintsen Sz. Lukátsnál-is a’ XI-dik Részben. Ennél fogva két részre hajlottak a’ Tudósok. Valla Lőrincz Római tudós Canonicus, aki 1465-ben hólt-meg, úgy nézte ennek a’ Bé-rekesztésnek el-hagyását, mint a’ Mi Atyánknak meg-tsonkitását. Ellenben a’ hires Erasmus, a’ kinek múnkái olly sokat tettek a’ Reformatzióra, nagyon ki költ ezért Valla ellen, ekképen irván: Non est cur Laurentius Valla stomachetur, bonam precationis Dominicæ partem fuisse decurtatam. Magis taxanda fuerat illorum temeritas, qui non veriti sint tam Divinæ precationi suas – – assuere. (a) Itten ollyan illetlen nevezettel nevezi ezt a’ Bérekesztést Erasmus, hogy én azt tsak ki-irni is átallom. Erasmussal tartott, és az ő emlitett szavait hoszszan ki irta Bullinger, eggy a’ Helvetziai Reformátorok, és a’ Helvetziai Confessiónak Irói közzül, ’s mindjárt Zwinglius után következett Tigurumi Püspök. (b.) Ki vólt ez a’ Bé-rekesztés hagyva a’ Tigurumi Bibliából-is, az első kiadásból; de az után bé vétetett. Ki hagyta Melanchthon^* Filep is Sz. Máté VI-dik Részének magyarázatjában. (c) A’ Magyar fordítások közzül sintsen meg a’ Káldi György Magyar Bibliajában: (d.) mivel ő a’ Vulgata Editiót követte.

Ellenben bé vette, és mint a’ Sz. Máté eredeti irásához tartozót úgy nézte Calvinus János, (e): bé vették a’ Hejdelbergai Katekésis Irói; de még-is bé nem vette Scultetus ugyantsak Hejdelbergai Professor és Predikátor. Bé nem vette Grotius (f.): bé vette Calovius, és Grotiusnak meg-felelni igyekezett (g.): bé-vette Witsius-is. (h) – De minek számlálok-elől illyen sokat, holott ma sints vége az erről való kérdésnek. Tsak Griebachot emlitem tehát utóljára: mert tudom, hogy a’ Tekintetes Úr gyönyörködik a’

(a) Vid. Criticor. Sacroc. Tom. VI. pag. 248. edit. Amstel. 1698. Fol.^*

(b) Bullingeri Comment. in Matthæum. Lib. III. p. 68. Tigur. 1542. Fol.

(c) Melanchth. Enarratio Evang. Secund. Matth. p. 340. edit. Witteb. 1563. Fol.

(d) Nyomt. Béchben. 1626. Fol. (e) Calvini Opex. omn. Tomo VI.

(f) Grotii Annotationes ad Evang. Matth.

(g) Calovii Biblia illustrata Vet. et Nov. Test.

(h) Witsii Exercit. in Orat. Domin.

Görög nyelvben. Ő az Új Testamentomnak leg-közelébbi ponyvás kiadásában (a), igy nyomtatta ki Sz. Máté VI-dik Részében a’ Mi Atyánknak végezetét: A’ Textusban v[ers]. 13. eddig van: – –

ἀλλα ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ.

Azután alól a’ külömbözö Olvasások (variantes lectiones) rendiben: – –

πονηροῦ ὅτι σοῦ ἐστιν ἡ βασιλεία καὶ ἡ δύναμις καὶ ἡ δόξα εἰς τοῦς αἰῶνας ἀμήν.

ἀλλ. ὅτι σοῦ ἐστιν ἡ βασιλεία ἐις τους ἀιῶνας ἀμήν.

ἀλλ. ὅτι σοῦ ἐστιν ἡ βασιλεία, καὶ ἡ δύναμις, καὶ ἡ δόξα τοῦ πατρὸς, και τοῦ ῦιοῦ, και τοῦ ἁγίου πνεύματος.

Igy lévén a’ dolog, látjuk, hogy akármellyik értelmet követte valaki, lehetett Reformátor, és hogy a’ Reformátzió czéljával a’ Mi Atyánk’ formája épen nem vólt öszve-kötve. – De bár magunkat vegyük-fel. Én ugyan azokkal tartok, a’ kik a’ Mi Atyánknak ezen czikkelyét, a’ Doxologiát, a’ Sz. Máté eredeti írásából valónak tartják; úgy nézem azt, mint az Úri Imádságnak koronáját, és nem szeretném, ha valaki el-disputálná tölem: de azomban, meg-vallom, még sem merem hibával vádolni azokat, a’ kik azt el-hagyják; és épen nem merném fel-válalni az itélő-bíróságot az aránt, ha vallyon ott vólté ez mindenkor a’ Sz. Máté Textusában? vagy tsak a’ Görög Ekklésia vette-fel elöször; még pedig úgy, hogy a’ Görögöknél-is, ma-is, a’ Templomban ’s egyebütt,^* a’ hol Papi személly vagyon jelen, tsak a’ Pap szokta azt bé-fejezésűl elmondani, minekutánna a’ Kösség eddig mondotta: Deszabaditts-meg^* minket a’ gonosztól. (b.)

III., Megyek már a’ harmadik nehézségre, az Angyali Idvezletre. Azt tartják közönségesen, hogy Vincentius Ferrerius, Sz. Domokos szerzetéből való nevezetes Theologus, a’ ki élt a’ XIV-dik Századnak a’ véginn, ’s a’ XV-diknek eleinn, vólt az első, a’ ki az Angyali Idvezletből imádságot formált, a’ melly

(a) Lips. 1803–07. 4 Tom. Fol.

(b.) Vid. Ariæ Montani Nov. Testament. Græcum [?] interpretatione Latina. 1599. Fol.

akárkinek pag. 5. in Not. – Szabad mindazonáltal ezt a’ Bé-rekesztést el-mondani, mikor magánosan, Papnak jelen nem létében, imádkozik; sőt javasoltatik, hogy soha ezt az Úri Imádságtól el ne szakaszsza. Lásd. Ορθοδοξοσ Ομολογια. pag. 236.

azután az Ekklésiában bé-vétetett, és az Úri Imádság mellé tétetett. Bé-[vette] valamelly külömbözéssel a’ Görög Ekklésia is. (a)^* Ha szinte nem tetszett-is ez mindenben egy vagy más Reformátornak; nem látom által, miért nem lehettett vólna azt ő néki, valamelly változtatással, a’ maga értelméhez alkalmaztatni.

És valósággal úgy-is vólt a’ dolog: mert a’ mit eddig tsak úgy adtam elől, mint meg-lehetett dolgot, ideje hogy meg-mutassam, hogy az valósággal meg-is lett, az az, hogy a’ Reformátor-is, még pedig a’ buzgó Reformátor, ollyan Könyvet irt, mellyben a’ gyermek arra tanittatik, hogy mikor reggel fel-kél és estve ágyba megyen, vessen keresztet magára ’s a’ t. Ezt pedig már könnyü meg-mutatnom: mert ki vólt buzgóbb Reformátor, mint maga a’ Reformátoroknak feje ’s Nagy-attya, Luther Márton? Reá akadtam pedig, hogy ő épen igy irt, és épen ő az, a’ kinek leg-nevezetesebb kézi-könyveiből irta ’s szedegette-ki mind azokat a’ mi Batizink, a’ mellyben most mi nehézséget találunk.

Luther Mártonnak azon emlitett kézi-könyvei, az ő Kis Katekésise, és Imádságos Könyve. A’ Kis Katekésis, mellynek ő illyen titulust adott: Enchiridion. Der Kleine Catechismus, készűlt 1529. esztendőben, és eggy a’ Lutherana Ekklesiának Symbolicus Könyvei közzűl (b),^* ’s azt tartja felőle Walchius, hogy annyi hasznot tett ez a’^* keresztyén világban, a’ mennyit semmi más illyetén irás nem tett (c.)^* Forditatott-is ez tsak nem minden Európai nyelvre, e’ mellett Görög, ’Sidó, Arabs, Malabáriai, ’s egyéb nyelvekre-is (d).^* – Nálunk meg-vagyon háromféle ki-adásban. 1., Németül, melly ki-jött 1553.ban. 2., Német, Deák, Görög, és Sidó nyelvekenn. Ez ki jött először 1538.ban. 3., Magyar forditásban, mellynek ez a’ titulusa: D. M. L. Kis Katechismussa a’ Tanúló Ifjúságnak kedvéért. Nyomt. – Lipsia Városában, 1724. 12^o.

(a.) Ορθοδ. Ομολ. p. 84.

(b.)^* Conf. Walchii Bibliotheca Theologica Tom. I. C. III. Sect. 2. p. 314. edit. Jenæ. 1757. 4 Tom. 8^o.

(c.)^* Catechismus (Lutheri) minor-tot fructus, quot nullum aliud scriptum, Civitati Christianæ adtulit. Ibid. Cap. IV. Sect. 2. p. 455.

(d.)^* ibid. p. 456, 457.

Második Könyve Luther Mártonnak, mellyet emlitettem, az ő Imádságos Könyve, mellynek Német titulusa ez: Betbüchlin D. Mart. Luther. Elég hoszszú múnka, ha szinte tsak könyvetskének nevezte-is. Írta ő ezt azon Imádságos Könyvek helyében, a’ mellyek vóltak az ő tőle el-hagyott felekezetnél, a’ mint maga fel-teszi. Ez nálunk tsak Németűl vagyon, az ő minden múnkái között, és nyomban az ő Kis Katekésise után következik.

E’ két Könyvből vette [az ő tanítványa] Batizi,^* a’ Krakkai Abéczének közepét, a’ Tiz Parantsolattól fogva az Étel után való Hálá-adásnak végéig. A’ melly hogy szembe tűnőbb légyen, sorba megyek minden czikkelyeken, kivált a’ mellyek valamelly nehézséget okoznak.

I., A’ Tiz Parancsolat.

Luther Márton Kis Katekésisében. Németűl: – –

„Die Zehen Gebot.

I. Du solt nicht andere Götter haben.

II. Du solt den namen deines Gottes nicht misbrauchen &c. &c.

IX. Du solt nicht begeren deines Nehesten haus.

X. Du solt nicht begeren deines nehesten Weib, Knecht, Magd, Vieh, oder was sein ist.”

Illyen rendel vagyon ez a’ Kis Katekésis Magyar^* forditásában-is, a’ hol hasonlóképen –

IX-dik Parants. Ne kivánnyad Felebarátodnak házát.

X-dik. Ne kivánnyad Felebarátodnak feleségét ’s a’ t. – Illy rendel vagyon Batizinál-is.

Meg-is tartották a’ Tiz Parantsolatnak illy móddal való számlálását, melly szerint az első Tábla három Parantsolatokból áll, a’ második pedig hétből, meg-tartották mondom a’ Lutheranus Evangelikusok mind ez ideig, a’ mint láthatni a’ Seiler Katekésiséből is (a); sőt hogy jobb ez az el-osztás, mint sem a’ Reformatusoké, sokat disputáltak a’ mellett a’ XVI-dik és XVII-dik Százban. (b.)

Az-is meg-jegyzést érdemel, hogy Luther Márton, és az ő példáját követők szokták rend szerint a’ Katekésis első Részének a’ Tiz Parantsolatot tenni. Más Katekésisek, leg-alább a’ nevezetesebbek, péld. ok. a’ Calvinus Jánosé, a’ Hejdelbergai ’s a’ t.

(a) G. F. Seiler Katechetisches Methodenbuch. Erlang. 1795. 8^o.

(b) Walchii Biblioth. Theol. Tom. II. pag. 464.

illyen rendet tartanak: a’ Hitről: a’ Tiz Parantsolatról: a’ Mi Atyánkról. A’ Római Catechismusban az első Rész vagyon de Fide. Canisius Péterben, de Fide & Symbolo Fidei. A’ Budán ki jött Öreg Katekismusban-is az I-ső Fő Tzikkely tanit a’ Hitről. (a) Igy van az Orthodoxa Homologiában, vagy Oroszok Katekismusában-is. Ellenben^* Luther, mind a’ Nagy, mind a’ Kis Katekesisében, sőt az Imádságos Könyvében-is ezt a’ rendet tartja: a’ Tiz Parantsolat; a’ Hit; az Úri Imádság. Ez a’ rend vagyon a’ Vittebergai Katékésisben-is, a’ melly készűlt 1571-ben. Sőt a’ Hannoveraiban-is, a’ melly 1791-ben jött-ki.

2., Következik az Apostoli Hitnek formája, mind Luthernél, mind Batizinál. Ebben nints nehézség.

3., Az Úri Imádság.

„Vater unser u. s. f. – Und füre uns nicht in Versuchung, sondern erlöse uns von dem Übel. Amen. – Igy vagyon ez a’ Luther Nagy-Katekesisében, Imádságos Könyvében, és a’ Mi Atyánkban ő általa készittetett magyarázatjában-is, mellynek titulusa: Auslegung des Vater unsers. (b.) Mindenütt el van hagyva a’ Bé-rekesztés.

A’ Kis Katekésis Magyar forditásában igy van: De szabaditts-meg minket a’ gonosztól. Amen. – Ezenn végezi Batizi-is.

4., Az Angyali Idvezlet.

Az Úri Imádság után következik a’ Luther Márton Imádságos Könyvében az Angyali Idvezlet, az azzal való helyes élésről szóló hoszszas tanitással, mellyben Luther ki-kél nagy indúlattal a’ Római Catholicusok ellen. Igy kezdi:

„Auslegung des Aue Maria. (c.)

Hie ist zu mercken, das je niemand sein vertrawen und Zuversicht stelle auff die mutter Gottes, oder ire verdienst. Denn solche Zuversicht gebürt allein Gott. u. s. f.

(a) Nyomt. 1781. 8^o.

(b.) Lásd Der Sechste Teil der Bücher des – Doctor. Mart. Lutheri. Seit. 52. Witteb. 1553. Fol.

(c.) Lásd ugyan ott, Seit. 117.

Darumb laut auch das Aue Maria also, das es alle ding Gott gibt, und spricht:

Da sihestu, das hierinne kein Gebet, (a) sondern eitel lob und ehre begriffen ist. &c.”

Igy vagyon ez Batiziban-is elöl-adva, a’ ki hasonlóképen igy végzi az Angyali Idvezletet: aldott az te mehednec ’gőmőltse JESUS Christus. Am. Kihagyván belőle egészszen az^* imádságnak formájat, és annak egyenes tzélját.

Ha semmi más fundamentomunk nem vólna-is reá, még is kintelenek vólnánk ebből el-hinni, hogy ezt a’ Krakkai Abéczét Lutherrel eggyet-értő ember irta: mert a’ ki az Angyali Idvezletből készittetett Imádsággal ekképen mer bánni, ’s azt tselekszi, hogy az többé Imádság ne-is legyen, az egyenesen Luther Márton követője.

5. Gyermekek Imádságai.

Ezek után következnek Batiziban a’ Reggeli és Estvéli, Étel előtt és Étel után való Imádságok. Mind ezek a’ Luther Márton Kis Katekésiséből vagynak, részszerint szóról szóra, rész szerint rövidebb formában általvéve, a’ Kereszt jegyének magára való vetésével eggyütt.

Luther Márton a’ Kis Katekésisben igy tanitja a’ gyermeket: – –

„Des Morgens, so du aus dem Bette ferest, soltu dich segenen mit dem heiligen Creutz und sagen:

Des walt Gott Vater, Son, heiliger Geist. Amen. – – –

Des Abends, wenn du zu Bette gehest, soltu dich segenen mit dem heiligen Creutz, und sagen:

Des walt Gott Vater, Son, heiliger Geist. Amen. u. s. f.” (b.)

A’ Deák fordításban igy van: Mane cum surgis e lecto, signabis te signo sanctæ crucis &c.

(a) Ezen állatással ellene tészi magát Luther a’ Római Catholicusok értelmének, a’ mint láthatni az Öreg Katekismusban. Lev. 32.

(b.) Meg-vagyon a’ közelébb említett múnkái között-is, Seit. 101.

A’ Görögben: τώ άγίώ σανρώ σε σὶξεις κ. τ. λ.

A’ Magyarban: Reggel, mikor ágyadból fel kelsz, meg-jegyezd magadat a’ szent keresztnek jelével, ezt mondván: Atyanak, Fiúnak, és Sz. Léleknek nevében. A. – Imé itt vagyon a’ gyermekek’ ezen Kis Abéczében lévő tanitásának kútfeje.

[Ugyan Luther Márton a’ Keresztelésről írt munkájában, mellynek titulusa: Das Tauffbüchlin D. Mart. Luth. így tanítja a’ Keresztelő Személyt:

„Der Teuffer spreche:

Fare aus, du unreiner Geist, vnd gib raum den heiligen Geist.

Darnach mach er im ein Creutz an die Stirn vnd Brust vnd spreche:

Nimm das Zeichen des heiligen Creuzes beide an der Stirn und an der Brust.”

Azután következik az Imádság, az Imádság után pedig az Exorcismus, ezen szókkal, és a’ keresztnek hármas jegyével:

„Ich beschwere dich du unreiner Geist, bey dem Namen des Vaters †, vnd des Sons †, vnd des heiligen Geists †, Das du ausfarest vnd weichest von deisem Diener Ihesu^* Christi N.” a)

a) Der Sechste Teil^* der Büch. d. Doct. Mart. Lutheri. S. 105, 106.]^*

A’ Reggeli és Estvéli Imádság rövidebben van Batiziban, mint Lutherben: az Asztal áldás és Étel után való Hálá-adás pedig tsak nem szóról szóra vagynak által véve. Igy tanit tudni-illik –

a’ Luther Márton Kis Katekésise.

Aller augen warten auff dich HERR, und du gibst inen ire Speise zu seiner zeit. Du thust deine hand auff, und settigest alles was lebet mit wolgefallen.

Darnach das Vater unser, und dis folgende Gebet:

HERR Gott himlischer Vater segene uns, und diese deine Gaben, die wir von deiner milden Güte zu uns nemen, durch Ihesum Christum unsern HErrn. Amen.”

„Das Gratias.

Dancket dem HERRN, denn er ist freundlich u. s. f.

Darnach das Vater unser, und dis folgende Gebet:

Wir dancken dir HErr Gott Vater, durch Ihesum Christum unsern HErrn, für

alle deine wolthat, der du lebest und regierest in ewigkeit. Amen.”

A’ Magyar forditásban ez az utólsó Imádság igy van: Hálákat adunk tenéked Atya Úr Isten a’ mi Urunk JESUS Kristus által minden jótéteményidért ki élsz és uralkodol mind örökkön örökké. Amen.

Batiziban-is ez az utólsó Imádság, mellyet ő ekképen végez: ki öröckül öröckę elsz ęs uralkodol. Amen. Ezek után következnek külömb-külömb Sz. Irásbéli Helyek, a’ Kis Katekesisben-is Batiziban-is. Luther igy nevezte: Die Haustaffel etlicher Sprüche. A’ Deák forditás: Elegantes quædam ex Scriptura sententiæ. De már itten Batizi nem irta ki a’ Luther Kis Katekésisét; hanem maga szedegetett öszve külömb-külömb Sz. Irásbeli Helyeket. Ezekre tsak azt jegyzem-meg, hogy a’ második Szakasz, mellynek titulusa ez: Hoģ czac^* az Isten irgalmassagabol vaģon üdvössegönc, épen az a’ tudomány, mellynek hirdetésével kezdette Luther Márton a’ Reformatziót.

Hátra vagyon még tartozásomnak egy része, tudniillik annak ki nyomozása, hogy mi az Angyali Idvezletet és Kereszt-vetést mikor hagytuk el, és a’ Mi Atyánkhoz mikor kezdettük ragaszani a’ Bé-rekesztést.

Én úgy találtam, hogy mi Reformátusok ezeket a’ Calvinus János tanitása után tselekedtük. Calvinus János Katekésise, mellyet a’ Genevai Ekklesia hasznára készített, ki jött Deákúl 1545-ben, ismét 1561-ben, ’s azután. (a) Ki jött ez Frantzia, Német, Anglus, Spanyol, Görög, és más több nyelvekenn-is. Ő ebben a’ Tiz Parantsolatot úgy osztja-fel, mint osztják ma is a’ Reformatusok és a’ Görögök, számlálván^* az első Táblára négy Parantsolatot, a’ másodikra hatot. Ő ebben a’ Mi Atyánkot a’ Mert-tiéddel vagy is Bé-rekesztéssel adja-elől; az Angyali Idvezletről és kereszt-vetésről pedig egészlen halgat. Azután 1555-ben ki adta ő a’ Sz. Máté Evangyéliomának-is magyarázatját, mellyben a’ VI.dik Rész. 13. V[ers]e, a’ Mi Atyánk Bé-rekesztése felől igy ír: Mirum est hanc precationis clausulam, quæ tam apte quadrat, a Latinis fuisse omissam. (b.)

A’ Calvinus János nyomdokát követték a’ Hejdelbergai Katékésisnek Irói-is, Ursinus és Olevianus, mind a’ Tiz Parantsolat számlálásában, mind a’ Mi Atyánkban, mind az Idvezletnek és kereszt jegyének el-hagyásában. Ki jött az elöször 1563-ban.

Magyar Országban Calvinus Jánosnak az Úr Vatsorája felől való értelmét, (mellynek, úgy látszik, már 1550-ben-is vóltanak itten-is némelly követői (c.)) közönséges Vallástételekben bé-vették vólt a’ Reformátusok a’ Csengeri ’Sinatban 1557-ben: bővebben és világosabban elől adták a’ Tarczali nevezetes Gyűlésben 1561-ben (d), a’ mikor a’ Genevai Vallás-tételt-is bé-vették. Azon idő-szakaszban terjedett-el a’ Calvinus Katekésise-is, mellyről a’ Gönczi Gyűlésben 1566-ban illyen végezés tétetett: Catechesin-Calvini, quæ in priore Synodo suffragio communi recepta est, faciant

(a) Ki-jött az ő minden múnkái között-is, Tomo VIII. edit. Amstel. 1667. Vol. IX. Fol.

(b.) Lásd ugyan ott Tomo VI. pag. 80.

(c.) Conf. Ribini Memorab. August. Confess. T. I. pag. 88, 89.

(d) Lásd, Compendium Doctrine Christianæ – in publicis Synodis Tartzaliensi ac Thordensi editum & publicatum. edit. 2-da. Patak. 1655. 8^o.

sibi familiarem. (a) A’ kik e’ szerint Calvinus Jánossal tartottanak, ’s az ő Katekésisének helyt adtanak, azok úgy számlálták a’ Tiz Parantsolatot mint ő; azok a’ Mi-Atyánkot Bé-rekesztéssel mondották; az Angyali Idvezletet ’s egyéb Ekklésiai szer-tartásokat pedig, a’ mellyeket ő el-hagyott, el-hagyták. Azután tsak hamar a’ Hejdelbergai Katekésis-is közönségessé lett, úgy hogy az már 1577-ben Magyar nyelvenn-is Ki-nyomtatatott Pápán, a’ Huszár Dávid forditása szerint. (b.)

Nem tsak a’ szorosabban úgy neveztetett Reformatusok tselekedtek pedig ekképen; hanem némelly részben a’ Lutheránusok-is, még pedig Vittebergában: mert az ottan 1571-ben készült Kátékésisben-is, mellynek titulusa: Catechesis continens explicationem simplicem et brevem Decalogi, Symboli Apostolici, Orationis Dominicæ &ct. (c) ebben-is mondom már a’ Mi Atyánk a’ Bé-rekesztéssel adatik elől, az Angyali Idvezlet pedig, és a’ keresztnek jegye sehol sem emlittetik. Hihető, hogy ez-is a’ Calvinus János példájának követéséből lett: mert bizonyos, hogy akkor vóltak Vittebergában a’ leg-több Crypto-Calvinisták, a’ mint neveztettek vólt, és a’ mi nagyobb, az ő vélek ellenkező Lutheranus Tanitók ezt egyenesen Catechismus Criptocalvinianusnak nevezték. (d)

Tsak ugyan azt tselekedték némelly részből, nevezetesen pedig a’ Mi-Atyánkra nézve-is, lassankint^* más Lutheranus Evangelikusok-is; a’ mit ők; de úgy, hogy azomban a’ Luther Márton Katekesisét változás nélkül meg-tartanák. Kezemben vagyon mostan a’ Lutheranus tanúló gyermekek számára Magyarúl nyomtatatott, és eggyüvé köttetett három kis katekésis. Az elsőnek titulusa, és azzal eggyütt az Irónak neve ki-szakadt. A’ 2-dik, a’ Luther Márton Lipsiában 1724-ben nyomtattatott Kis-Katechismussa, mellyet fellyebb már le-irtam. A’ 3-dik, mellynek titulusa: Mennyei út, Höffer

(a) Lampe Hist. Eccl. H. pag. 133.

(b) Lásd, Molnár Albert Jubileus esztendei Predik. Lev. 47. Nyomt. Oppen. 1618. 4^o

(c) Nyomt. 1571-ben, és újra 1572-ben. 8^o

(d) Valch. Biblioth. Theolog. Tom. I. pag. 485.

János Cziriak munkája. És a’ mi már különös, az elsőből és utólsóból Mert-tiéddel tanúlja a’ gyermek a’ Mi-Atyánkot: mert azokban ott vagyon; a’ középsőből pedig; az az a’ Luther Mártonéból Mert tiéd nélkűl; mivel abban nintsen: az pedig a’ Symbolicus Könyv.

De még ennél-is különösebb az, hogy a’ Luther Kis Katekésisének azon magyarázatjában, a’ melly Magyarúl-is ki-jött, Kérdésekben és Feleletekben, illyen titulus alatt: – –

D. Luther Márton Kis Katekismusa, és annak Oskolai, Templombéli és házi tanitáshoz alkalmaztatott magyarázatja. Nyomt. Laubanban. 1750. 12^o. ebben mondom, a’ Mi Atyánk Bé-rekesztésének el-hagyása, egyenesen Sz. Irás tsonkitásának neveztetik; és igy, ezen kemény itélet által, maga-is a’ Luther Márton Kis Katekismusa a’ Sz. Irás’ tsonkitók száma közé tétetik. Igy vagyon tudniillik ebben: – –

De van é a’ Sz. Irásban? A’ régi Deák bibliába nints: – – – A’ Görögben Sz. Máthénál megvagyon. És azért nem mi toldjuk a’ Sz. Irást, hanem azok tsonkitják, kik elhadják. ’s a’ t. (a)

Azonban NB. az is bizonyos, hogy a’ Luther Márton Német Bibliajában-is, Sz. Máté VI-dik Részében benne vagyon ez a’ Bé-rekesztés: leg-alább az 1555-dik esztendőbeli Vittebergai ki-adásban. (b.) De hiszem meg vagyon ez Sz. Máténál az Erasmus Görög Új Testamentomában, és az ő Deák forditásában-is, noha Deákúl a’ többitől külömböző betűkkel (c): még-is azomban e’ nélkűl tanitotta ő a’ Mi Atyánkot (d), sőt nagyon kikőlt^* ez ellen, a’ mint fellyebb láttuk. Arias Montanus-is meg-hagyta Sz. Máténál, és Deákra-is forditotta: hanem ezt tette Jegyzetben felőle: Animadverte Lector, hanc clausulam non esse de Textu. &ct. (e).

(a) Lev. 348, 349.

(b.) Meg-vagyon ez a’ ki-adás mi nálunk: de ennél régibb nintsen.

(c.) Lásd Novum Testament. Græc. cum versione Des. Erasmi. Basil. 1535. Fol. pag. 8.

(d.) Desid. Erasmi Precationes. Item Precatio Dominica. Lugd. Bat. 1641. 12^o.

(e) Ariæ Montani Nov. Test. Græc. cum interpret. Lat. loco supra citato.

Mi lehet már mind ezekből a’ Tudomány? (mert ehez a’ Predikátzio forma hoszszú Levelhez hozzá illik a’ Tudomány-is.) A’ többek között és ítéletem szerint a’ leg-hasznosabb, ez, hogy taníttassunk és serkentessünk ezen^* példa által-is, minden vallásbeli külömböző értelemért ’s szokásért másokat nem kárhoztatni; sőt az ollyan közép vagy aprólékos dolgokban, a’ mellyek nem fundamentomosok, valamelly vallásbeli külömbséget nem-is helyheztetni. (a) Ki gondolta vólna eleinte közülünk, hogy mikor a’ Krakkai Abéczében, az Angyali Idvezletet, a’ Keresztnek magára való vetését, a’ Mi-Atyánkot Mert-tiéd nélkül, és a’ Tiz Parancsolatot illyetén rendel, találja, akkor épen magával Luther Mártonnal találkozott öszve, ’s az ő tanitó Katekésisét, és Imádságos Könyvét olvassa? de ki meri azért, minekutánna meg-tudtuk-is, hogy úgy van a’ dolog, ki meri mondom, Luther^* Mártont a’ Reformátorok, és a’ reformált Vallást követők száma közűl ki-rekeszteni? És bizonyára fájdalmas fogyatkozás-is ez a’ Keresztyének között, hogy az illyetén dolgok miatt egymást kárhoztatják; és a’ Keresztyén Vallásnak sarkalatos fundamentomát, az egymás-szeretetét ez által egészlen fel-forgatják.^*

Vajha ez a’ kis Abéczétske, minekutánna az ő Szerzőjét és kútfejét ennyire ki-tapogathattuk, vajha mondom, ha tsak egy lépéssel-is elébb mozdithatná a’ Keresztyén felekezeteknek egymáshoz való közelitéseket, és atyafiúi szereteteket! Ha erre a’ felséges^* czélra, ő, a’ ki felől azt nem-is gondoltuk vólna, tsak valamitskét-is

(a) Méltó ezen dologra meg-olvasni Binghami Origin. Ecclesiast Lib. XVI. Cap. I. de unione et communione observata in veteri Ecclesia §. X. Volum. 7. pag. 52. sequentia.

használhatna, akkor mondhatnánk még el ugyan valójába felőle: Meg-érdemlette, hogy újra világot lásson!

Maradok állandó tisztelettel –

a’ Tekintetes Úrnak –

Sáros-Patak, Jún. 5.dik napj.

1809. eszt.

Szükség felett valo dolgot cselekednék ezen soraimmal tapasztalt Hazafiuságát a Tekintetes Urnak fel gerjeszteni kivánnám tudom hogy Hazánk dolga a Tekintetes Urnak szivén fekszik, meg mutatták ezt ezen Nemes Vmegye több izbeli végzései, egyedül azt hogy az egyformaság véget mennyi modokon tévődhetik a rendszerént valo Seregekhez valo ajánlása a Lovasoknak ide az % Tabellába^* kivántam ki fejezni kinek kinek környül állásaihoz képest – valoban különös alkalmatosság nyujtódott ide az %% zárt fávorok^* meg adása mellett kinek kinek árra hogy Hazáját Hathatósan segitse nagy talán leg nagyobb veszedelmében – mely örömest fizetheti ki ki az anticipatiot az ærariomnak ha meg mentödvén a’ Haza az áldott békesség viszsza térend ebbéli ajánlását a Tekintetes Urnak hivatalossan el várom hogy tudódván a Summa mind a szükséges anticipationalis Summák az ærariomtol ki kérettessenek mind a Legények és szerek bé szerzése véget a mennyiben szükséges lész meg tévődhessenek az ajánloknak Commoditására mentül elébb mert a dolog haladékot nem szenyved.

A Régruták bé szerzését is a Tekintetes Ur, mint földes Ur minden ki telhetö modon segíteni és szaporítani fogja ily nagy környülállásokban midön a Haza nagy veszedelemben forog tökélletes bizodalommal vagyok

Töbnyire Hazafiui válaszát ohajtva el várván becses Uri fávoriban ajánlott egész tisztelettel maradtam

A Tekintetes Urnak

S.a. Ujhely 13 Junÿ 1809

P. S. 24^ta Julÿ itt Ujhelyben közönséges

Gyűlés fog tartódni – mellyben az

utóbbi rescriptumok szerint a’ to-

vábbi Ország védelmeről tanátsko-

zódni fog. Ujhely 12^d Julÿ 1809.

Elsőalisp.^*

[Kazinczy feljegyzése a levéllap alján:]

Manus Gabrielis Lónyay ab anno 1804. ad 1809. Comit. Zempliniensis Ord. ViceComitis, nunc in Ungvariensis^* Administratoris, Camerarii Regii et Ord. S. Stephani Equitis.

Franc. Kazinczy.^*

[A címzés:]

Tekéntetes Nemzetes és Vitézlő

Kazintzi Kazintzÿ Ferentz Urnak

Tekéntetes Nemes Zemplén Vármegye

Tábla Birájának hivatalosan ajánltatik

az AllIspánytól

SzépHalom

A’ legérzékenyebb tisztelettel vettem én Nagyságodnak hozzám is ereszteni méltóztatott levelét, mellyben az Úrnak Uram Bátyámnak kimúltát vélem tudatni engedi. Valamint szerencsének néztem mindenkor azt, hogy a’ Szirmay-házzal engemet eggy szorosbb rokonság’ láncza eggyesít: úgy más részről Nagyságodnak erántam kegyesen mutatott figyelme kevéllyé tészen. ’S midőn ezért Nagyságodnak szíves hálámat bémutatom, bátor vagyok egyszersmind legigazságosabb fájdalmát azon tekintet által enyhítgetni, hogy ez a’ minden csapásoknak legkeservesbbike Nagyságodat nem első esztendejiben érte szerencsés házas életének, hanem akkor már, midőn a’ természet a’ maga adóját megkívánhatta ’s Nagyságod a’ maga sok ritka tulajdonságú négy gyermekeinek szemlélésében eggy illy szerető ’s jó férj elvesztéért nem szűk poltolékot lelhet. A’ veszteség egészen helyre nem hozható lévén, az minden óhajtásom, hogy Nagyságodnak fájdalmát az idő, mint minden esetekben szokott, szelidítse, ’s háza pedig, melly a’ fiú-ágon még eddig sarjadásra nem jutott, mind a’ két érdemes és ritka tulajdonságú fiaiban, vagy ha Uram Öcsém Mihály Úr ezen igen édes örömöktől tovább is megfosztatnék, Tamás Öcsém Uramban új és magához hasonló csemetékre fakadjon. Olly közönséges javallást nyert embernek tágíthatatlan tisztje az, hogy szaporítson.

Feleségem is szíves részt vett Nagyságodnak szomorúságában, ’s velem eggyütt ajánlja magát és leányát kegyességeibe. Én maradok alázatos hív tisztelettel

Nagyságodnak

Széphalom, Jún. 14d.

1809.

Emberé az akarat, Istené az adomány. Én oka nem vagyok; de lyányom van harmadikszor is. A’ feleségem eggy egész holnappal betegedett-le későbben mint reménylettem, ’s a’ Kalendáriom szent Thereziája nékem eggy Sophronia Thalia nevű egésséges, nagy leányt ada. Ajánlom őtet is, feleségemet is, magamat is, a’ kis Genievel Uram Bátyámnak, Asszonyom Nénémnek ’s a’ kis Sophienak gratziájokba ’s atyafiságába, ’s alázatos tisztelettel maradok

Az Urnak Uram Bátyámnak

Széphalom, 16. Oct. 1809.

A’ gyermek tegnap lett, ma kereszteltetém-meg itt. Csak tréfa volt panaszom hogy nem fiú. Szerettem volna végre fiút: de én minden nyughatatlanság nélkűl megnyugszom az Isten akaratján, mert mind ész, mind vallás azt kívánja.

Engedje meg Uram Bátyám hogy ezen István öcsémnek szólló levelemet ide rekeszthessem. Ezt Uram Bátyám nyilván a’ Liszkai szőlőben veszi, és így alkalmatlanság nélkűl adathatja meg. – Ma rendes történék a’ Gyűlésen, a’ mint hallom.

Beÿliegend erhalten Sie durch Herr von Zi[…]ÿ,^* der erst gestern sein Tochter in meine weibl[ichen]. Erziehungs-Anstalt brachte die versprochenen gedrukten Kleinigkeiten und einige Original-Briefe meiner literärischen Freunde.

Numero 1. Ein in Hinsicht der ung[arischen] Kirchen-Geschichte interessirte Schrieben von Math. Rath, Verf[asser] der ung[arischen] Zeitungen.

2. Brief v[on] meinem Lehrer, Rector Strecsko^* in Preßburg.

3. Schreiben v[on] Basedow.

4. ––– v[on] Jos. Marton Verf[asser] des ung[arisch]–deutschen Lexikons.

5. Schreiben meines Freundes John Bogsch, gegenwärtig 3. Predige^* beÿ der Evang[elischen] Gener[…] s[…]dt^* Vien.

6. ––– v[on] Prof. Schedius zu Pesth.

7. ––– v[on] Theshedik, zu Szarvas.

8. Brief meines vertrauten Rieke dermalen Hofprediger am Königlichen Hofen zu Stutgard.

9. ––– meines Schwiegervaters Joh[ann] Toperczer, gewesener Professor zu Leutscheu. Ein 81. jähriger Greiß, privatisirt zu Olaßzÿ einer 16. Stadt in Zipsen.

10. ––– Herrn Pastor Genersich ein erkannte Schriftsteller

11. Auch ein Brief v[on] Prof. Nitsch zu S. Patak.

12. Ein kurzes Schreiben von dem berühmthen Historagraphen Bartholomæides.

Verzeihe Sie der großen Eile-, Mangel an phÿsischer Zeit erlauben mir nicht weitläufiger zu seÿn.

Nebst meinem Handkuß an die Gräfin bleib[e] ich^* mit ausgezeichneter Hochachtung, zeitlebens.

Dero

N[ach] S[chrift] Darf ich so freÿ seÿn, mir Ihre Biographie auszubitten. Ich Bitte Sie darum recht sehr. –

Kétszer írtam-le az itt visszamenő munkát. Olly gyönyörködések köztt írtam-le ’s olvastam mindég, mintha Plátónak szép álmait olvastam volna, ’s akaratom vagy inkább eszméletem nélkűl sokszor szakadt-ki ajkaimon ez: Mely igen szép! ’S rémlett is előttem sokszor valami ollyan, mintha az, a’ mit olvastam, igaz volna. De ismét elő elő kapott a’ bennem megrögzött istentelenség, melly, mint Szent Tamás, csak azt hiszi a’ mit tapogathat, ’s^* úgy jártam mint a’ Miskolczi – Czigány! – Horátz gyakorta frivolus historiácskákkal rekesztette-bé leveleit: hadd kövessem őtet:

Eggy Miskolczi Czigány (így beszélli a’ Legenda) utolsó betegségében furdalásokat kezde érzeni, hogy nem hitte a’ feltámadást, ’s arról még most is kételkedik. Szerette volna hinni, de nem lehetett. Nem tudta másképen megmagyarázni a’ homályt hanem úgy hogy az az ördögnek incselkedései miatt történik, ’s Papért külde. Előjöve az első, ’s kifárada; nem boldogúlhatott a’ hitetlennel. Előjöve a’ második, harmadik, negyedik is. Végre a’ Superintendensre kerűlt a’ sor. Már ennek nem mert ellene mondani a’ Czigány. Megadta tehát magát ’s így szóllott: „No ídes Pispek Uram, Kend mondja, a’ Kend’ lelke rajta; elhiszem hogy feltámadok. De meglássa Kend Pispek Uram, Isten Jehova uccse, semmi sem lesz belőle.”

Fogadom az Úrnak Prof. Úrnak, hogy ezt az Ilias in nucet ezután is sokszor el fogom olvasni. Mi haszna lesz, nem tudom, mert a’ hit kegyelem’ dolga. Annyi csak lesz mint a’ Stóa’ Bölcsei’ olvasásának^* Ők is sokat beszéllnek úgy mint elragadtattak: de beszédek nemesíti a’ lelket; ’s valóban útálatot e? vagy csak szánakodást? érdemel, a’ ki némelly munkájikat olvasván, által nem melegszik.

Szemere Pál írja hogy Friedrich Schlégel most Pesten múlat, ’s leczkéket vészen a’ magyar nyelv’ tudományában. Nyilván, hogy erről is úgy írjon munkát mint az Indiai nyelvről írt. Ő veje Mendelssohnnak. Rómában járt Stael-Holsteinnéval, a’ Corinna’ Autrice-val, ’s feleségestűl eggyütt Pápistává leve ott. – Meglehet hogy ezt csak azért tette, hogy örökös ’s eleven emlékeztetőjét bírja azon szerencséjének hogy Rómát láthatta. Egyéberánt Æstheticus ember könnyebben lesz Pápistává mint a’ ki nem Æstheticus; mert a’ Catholicusok’ cultusa hatalmasan hat az érzékekre, holott a’ Protestánsoké csak az értelemhez akar szóllani – de oh melly sokszor nem értelmes ez az értelem! – – –

Tudja e az Úr Prof. Úr, hogy Schlözer az álbumokba ezt szerette írogatni: manus hæc inimica tyrannis! A’ mennyiben a’ Pápista vallás, nem értelem’ hanem szív vallása – (nékem úgy tetszik, hogy ezt ganz im Geiste des Christenthums teszi) – és a’ mennyiben a’ Pápista vallás az értelem’ kárával akar szívnek vallása lenni, ’s ezt szereti kiáltani:

(illyen formát monda Prof. Sípos Úr a’ Prof. Porkoláb István felett elmondott és ki is nyomtatott Oratióban)

Schlözer nyilván a’ Pápista vallásra is inimica manust fogott volna.

P. S. Kifáradván a’ napba pillogni, úgymint a’ mi által szemem’ fénye nem élesedik hanem tompúl, megelégszem azzal, hogy a’ nap’ lételét a’ cuticula’ melegedése által látom. ’S azt, hogy lészek e halálom után, úgy nem kérdem, mint azt nem, ha voltam e születésem előtt. Ha úgy találok az lenni halálom után a’ mi most vagyok, mint a’ hogy most vagyok az a’ mi születésem előtt voltam: nem sokat ér identitásom, mert nincs reminiscentiám, a’ mi a’ fenn maradásnak becset ád. De meglehet hogy a’ lételek’ lajtorjáján feljebb vagy alább lépvén, existentiam jobb lesz vagy rosszabb. – Ha leszek: ezen hit nélkűl is oda jutok; ezen hit nélkűl is jó Isten’ kezében leszek.

Soha még engem meg nem kísértett az a’ gondolat, hogy pápistává legyek; pedig ha megkísértethető voltam volna, 1791ben, midőn kedves hívatalomtól egyedűl és egyenesen azért váltam-meg, mert Protestans voltam ’s nem Pápista – ’s 1795ben Budán, megkísérthetett volna. – Csak a’ hasznát vagy kárát tekintvén a’ dolognak, az embernek magát ezen gondolat által meg kellene kísértetni; – mert mi kár van abban hogy Gróf Desőffy József ’s más józan fej Pápista? ’s mennyire Kálvinista a’ józan fejű Kálvinista? ’S azt az alkalmatlanságot, hogy pénteken ’s szombaton bőjtölni, vasárnap misét hallgatni, húsvétkor gyónni kell, derekasan megfizeti az a’ szerencse, hogy a’ fényes ’s zsíros hívatalokra a’ Pápistának nyitva az út, de a’ Kálvinista, ha Vay József is! elő nem megyen; sőt épen úgy nem megyen-elő ha az Vay József; – mert Gyürky, Rhédey Lajos még^* így is előmennek. – De hát szebb érzésű embernek csak fényt és hasznot kell e nézni? Illik e a’ legszentebb dologban hazudni? illik e vétkes; tilalmas, nem szép eszközök által keresni hasznot? illik e annak, a’ ki magát becsűli, azt tartatni maga felől, hogy ő azért tért új felekezetbe a’ miért Wályi András és Hatvani István? Thrax erit, aut molitoris aget mercede caballum! –

A’ nagy-atyám’ nagy-atyja, Péter, I. Leopold alatt Pápistává létel által tartotta-meg életét. IV. Heinrich így adta-vissza franczia országnak a’ nyúgodalmat. Winkelmann így szerze nem fényt (mert nem az volt az a’ mit keresett), hanem alkalmatosságot, magát a’ maga tudományában tökélletessé tenni. – Ezek az esetek azt mutatják, hogy vannak olly történetek, a’ mellyekben kötelességeink elhajlanak a’ közönséges történetek köztt lévők’ kötelességeiktől. – A’ jobb ember feljebb becsűli a’ szabadságot a’ koncznál, mellyen csak az eb kap. Tanúld, a’ ki ezt olvasod, a’ Protestantismus’ becsét ismerni, ’s tisztelni azokat az emberiség’ Hérósait, a’ kik az elme’ lánczait széljeltépték. Lyányaim Eugénie és Thalie neveltessenek a’ Catholicismusban. Nincs nékem ellenemre hogy Sophie Pápista, ’s tettetés nélkűl megférek a’ Papistával. De fiam’ nevelője úgy nevelje a’ fiamat, ha lesz, hogy az Luthert és Kálvint, nem tanításaikban, hanem cselekedeteikben tisztelni tudja ’s szeresse. –

Tíz honapos Uliszszesi^* vándorlásomból, mellybe egy Penelopét kerestem és nem találtam, tsak tegnap előtt érkeztem haza; e szerént félek tőlle, ne hogy távol letemből származott halgatasom ismét azon gyanúba ejtett légyen, mintha kedves Uram Batyámnak, barátságos le ereszkedését érdeme szerént nem tudnám becsülni. Ez az érzelem annál mohóbban kapatja velem a pennát és az alkalmatosságot, hogy edes kőtelességemnek mennél elébb meg felelhessek. – Én a barbarus Gömörbe kerestem azt a bóldogságot mellyet kedves uram bátyám feltalált^* Sofiaba; de mit tehetek én róla, hogy az öregeknek más ideajok van a bóldogság felől, mint nekünk ifjaknak, a kikbe a virgontz eleterő egészszen más színnel festegeti az öt érzékenységnek kivált a hatodiknak a bóldogságot. Ez az atyám és az én ki nézéseim között való különbözés, alkalmasint örök notelensegre fog engem kárhoztatni. Közönségesen az időnkbeli hajadonokba is /:ide nem értvén azokat a kiket nem esmerek:/ úgy latszik vagy épen semmi képzeletek nincs a hazassági bóldogság felől, vagy a qualificationak bal magyarazásából származott^* nevelés által meg van bennek vesztegetve. Meg vallom szeretnék e részbe megtzafoltatni de practice és ha olly szívre akadnék, a ki idővel meg tzáfolna, melly örömest vonnám viszsza vakmerő itélet tételemet! Sokat nem kivánok egy szemelyben, mert a kinek jusa van sokat kivanni, sokat kell annak adhatni, de mikor kevés is kevésnél van, vagy szemérmes érdemével elvonja magát a kereső szem elől! Most Nográdba vagy Pestbe fogok keresni applicatiot, leg inkább a Notarián. E szerént nem tudom mikor köthetek még egy bokrétát, kivált ollyat a melly az elsőnek hibait elfelejtesse a közönséggel. Arra mind az által ajánlanám magamat, hogy üres óraimat valamelly Nemet vagy Franczia prosaicus munkainak forditására szentelném, a mellyet kedves Uram Bátyam méltóztatna előmbe adni. Bertzy Urat még nem esmerem, sokat köszönnék a szerentsének, ha esmeretsegébe juthatnék. A Zempleni utam nem maradt el, hanem csak el haladt különben Széphalom utamba esett vólna. Azon alázatos kérésem mellett, hogy erántam mutatott indúlattyával tovább is bóldogítani méltoztasson, maradok

Gomban Karatson masod napjan 1809

Érdemem felett való kedves Uram Batyamnak

[Az első oldal alján azonosítatlan kéztől:]

Kazinczÿ Ferencz Assessor Urnak

[A levél szövege; a nyomtatott szövegrész dőlttel:]

2szor. az ide mellékeltt Feljegyzésben^* foglaltatnak azon helyek, és Camerális Tisztségek a’ hol az Ajánlók’ könnyebbségekre az arany, és ezüstben teendő ajánlásokat béadni, és megbetsültetni lehet.

Fris emlékezetben vagynak nem tsak Felséges Királyunk’, hanem minden Felsőségek előttis a’ most végzett szerentsétlen Háborúnak folytával a’ Tekintetes Úrnak’ minden készséggel tett áldozattyai! – nyílvánságos az egész Világ előtt édes Hazánknak a’ közönséges Jónak virágzását eszközölhető Környűlállásokban még eddig minden alkalmatosságokban megbizonyított hazafiúi Nagyszívűsége! – A’ többször érdeklett Háborúnak szomorú következései pedig sokkal szembe-tünőbbek, hogysem az elkerűlhetetlenűl szükséges Segedelmeknek mi módon nyujtásán mindnyájunknak törekedni nem kellene!

Valamint tehát a’ Tekintetes Úrnak’ Felséges Fejedelmünk’ minden kegyes Parantsolattyainak, és a’ Köz-Jó’ bóldogításán gyökerezett atyai Kívánságinak tellyesítésében határt nem ismérő készségét, ’s szorgalmát eddig mindenkor különös örömmel tapasztaltam; úgy ezen alkalmatossággalis a’ Tekintetes Úrat egész bízodalommal megkérem, hogy a’ jelen lévő – Felséges Fejedelmünk által egyenes atyai Szívvel kinyilatkoztatott szükségnek súllyát vóltaképpen megfontolván, és több számos igaz Hazafiaknak jeles példáit követvén, Felséges Királyunknak fellyebb kitett igaz atyai Gondoskodásból származott Kívánságait minden tehetséggel bétellyesíteni ne terheltessen: minthogy ezt Hűségünk Kegyelmes Fejedelmünkhez, – Szeretetünk édes Hazánk’, ’s törvényes Alkotmányunkhoz, – és önnön magunk’ bátorságos Fennmaradása kívánnya, parantsollya.

1ső Napján 1810.

[Alatta Kazinczy kézírásával írt megjegyzés, egy nyíllal az aláíráshoz kötve.]

azaz Semsey András.

Manus Andreae Semsey de Eadem Camerae Regiae Praesidis et Comitatus Abaujvárien. Supremi Comitis. – Fuit Vir justissimus in tenera adhuc juventa,^* circa ann. 1782., Proto-Notarius, mox ad Cancellariam Hung. Referens Consiliarius, dein Personalis, (hoc est Praeses Tabulae Regiae judiciariae et Comitiorum tempore Tabulae Statuum) – paucissimis diebus Vice-Cancellarius – Camerarius Regius et Actualis Intimus Status Consiliarius.

Franc. Kazinczy.

Széphalom die 20. Aug.

1814.

Feljegyzése^*

– Nagy-Bányán.

– Budán.

– Oravitzán.

– Szomolnokon.

A’ Sóovári^* Felvígyázó Fő-Tisztség.

– Sopronban.

– Zágrábban.

– Selmetz-Bányán.

– Győrben.

– Szegeden.

– Egerben.

– Perlakon.

– Rosenbergán.

– Eszéken.

– Új-Vidéken.

[A levél vélhető borítékja:]

Budarúl T. Nemes Abaujvármegye Fö Ispany

Tekintetes Nemzetes és Vitézlö Kaszintzi Kaszintzy Ferentz Úrnak Tekintetes Nemes Abaujvármegye Tábla Birajának adassék illendö betsülettel.

hivatalos köteleseg. Szép Halmán

Nagy örömmel vettem Nov. 30dikán 1809-ben hozzám útasított betses levelét, és arra már régen feleltem volna: de leírhatatlan sok bajokon mentem által három hónap olta. Azokba engemet Decsi Sámuel Ujságíró kevert, még pedig méltatlanúl. Illő hogy erről is írjak egy két szót. Ő tőle az Ujság Redactiója a’ mult Aprilisben egy Fels. Rendelés által elvétetett és abban én neveztettem ki az Ujság jövendöbeli Redactorává: noha én azt soha sem egy szóval sem tsak egy sor írással is nem kértem, és hogy kérjem még tsak az se fordult meg az eszemben soha is. A Decretum kiadása a’ Fels. Cancellarián haladott – és azomban a’ Frantziák közelgettek^* ’s el is jöttek. – Andreossy Gubernátor egy Magyar Literatort kívánt az idevalo akkori Municipalitástól: Decsi Sámuel Requisitióba tétetik, de terhes beteg volt. A’ Komiszáriusokat^* azomban hozzám útasítja, – rossz tzélból tudnivalo. Azok engem elvisznek. – Én úgy viseltem magamat mint betsületes ember és a’ mint jó^* Hazafinak kellett. – Engemet Maret Miniszter dispensál, ’s Batsányi Úr vétetik elő, ’s a’ t. Alig jött viszsza Ő Felsége; hogy Decsi egész Familiástól Audientziára megy ’s hoszszú rágalmazást ad bé ellenem. Ez sok investigatióra adott alkalmatosságot a’ Politziai Hof-Stelle által. Ez engem minden tekintetekben^* híbátlannak ’s betsületes embernek találván felőlem igen jó és szép Bizonyságtételt adott fel Ő Felsége eleibe; valamint ellenben Decsi Sámuel felől ollyant, a’ millyent mint nem emberséges ember érdemlett. Egyszersmind megtiltotta a’ Politikai^* Hofstelle már most, az ő Újságát, ’s itt látszik osztán, hogy ez a’ Fels. Magyar Kantzelláriával öszveütközött. Most már Decsi keresi a’ Fels. M. Kantzellária közbevetése által, hogy megnyerje tovább is az Ujságirást, és valóban azt is kéri az Ő Felségétől, hogy Decsinek^* örökségűl adassék a’ Privilegium, a’ famíliájának. Megnyeri é? megválik. Én már tökélletesen ki lévén mentve egy betsületnélkülvaló ember rágalmazásai^* alól; minthogy soha nem kértem az Ujságirást, most sem kérem. Elég satisfactio az nékem, hogy Detsit minden^* ember annak esmeri, a’ kinek én tudom őtet lenni. – Nevezetes Tzúg volt ez Detsi Instántziájában, hogy magáról nem szégyenlette ezt irni: készebb volt ő magát betegnek tettetni, mint a’ Frantziáknak szolgálatot tenni: más részről, elébb sokkal, kinyomtattatta egy a’ Fr.^* Censura alatt irtt újság darabjában, hogy ö 6-dik Májusba megbetegedvén 6 hétig terhes beteg lévén, nem írhatott ujságot & cet. Ez kisült reá, ’s több illyenek. –

Hogy Batsányi Úr itt hagyván Hites Társát, a’ Frantziákkal elment, itt közönségesen azzal tartják, ’s ’a Politiziánál is azt hiszik.

Ezek után elöször is azt a’ nevezetes Ujságot irom meg: hogy Napoleon Császár Ö Felsége leányát Ludovika Cs. Hertzegkisaszszonyt eljegyzette magának. Tegnapelött estve érkezett ide a’ Frantzia^* Nagy ember mint Kurír, hogy mivel már a’ mi Követünk is aláírta ezt az egyezést a’ Printz^* Neufchatel Berthier, 20dikán megérkezik ide, a’ kivel a’ Fő Hertzeg Aszszony a’ formálitások szerént öszvekél. – Alig tudtunk ennek itt hitelt adni: de azomban ez már valóság. Nem kialt é itt fel Kedves Barátom Uram: Bella gerant alii etc. Úgy van az a’ szegény ember elébb házasodik ’s azután verekedik, a Nagy Urak nem úgy.

A’ Lexikon l^ső Részét, úgy szinte a’ hibázott árkusokat is t. i. a’ Bb, Cc., Dd, árkust, megküldöttem Eggenberger Könyvárosnak még Januarius elején: de író papiroson: mert az elébbeni betses levelében nyilván író papirost írt Kedves Barátom Uram. Azomban a’ hibázó árkusokból, minthogy író papiroson nem is találtam mind a’ hármat, kétszeresen küldöttem; író és nyomtató papiroson.

A’ Vármegyék Mappáinak már tsak Trentsén és Borsod hijja ezek is elkészülnek tavaszig,^* már a’ Metszőnél is vagynak. Akkor osztán kipótolom az Átlást is.

Hogy Pósa Gábor Úrnak olly rövid időre lehetett tsak szerentséje Kedves Barátom Uramhoz, azt én is sajnálom. Sajnálom azt is, hogy nem segíthetem most ezt a’ jó igyekezetű ifjút, mert magam is alig tarthatom ezen mostoha időben famíliamat, tsak a’ tanítas által! Kérem Kedves Barátom Uramat, hathatós szavával segítsen ezen ifjú ember nagy Tekintetű és Tehettségű Attyafiainál, ő bizonyosan háládatos lesz. Én ugyan beszereztem ötet a’ Kis Eszterhazy Hertzeg^* mellé, a’ hol magyar Nyelvet tanit: de ez még nem elég: mert a’ Kis Hertzeg Aprilisban elmegy Kis Martonba, ’s akkor vége az Uraságnak Novemberig. Azomba^* minthogy oda igen tsínosan kell járni; most pedig éppen a’ ruha az, a’ mit alig szerezhetni a’ drágasága miatt: ennek nints olly szembetűnö haszna még most, hanem lehet a’ jövendőkre nézve ’s lesz is.

A’ Rosfokó Makszimáit már itt széltire olvassák tanitványaim: egyéb betses Munkáit^* Kedves Barátom Uramnak sok irkálásim után sem szerezhetém még meg. Az őszszel mult esztendeje, hogy mintegy 80 forint ára könyvet vettem Kis Istvánnál Pesten lévén – kész penzen, ’s még ma sem kaptam egy darabot is. Illyen a’ Magyar Könyváros!! Hogy boldogulhatnánk tehát! Nyomorúság a’ mi Literaturai dolgunk.

Minthogy a’ mai Postától, nem akartam tovább halasztani az írást, kéntelen vagyok sietve írni: hanem kipotolja siettségbeli hijánosságomat talán a’ megírt ujság fontos volta.

Többnyire, midőn Pósa Urra nézve ujjolag is kérném Kedves Barátom Uram Pártfogását, magamat szívességebe ajánlvan vagyok míg élek Nagy Érdemű Baratom Uramnak.

Bétsben Febr. 16dikán

1810.

Képzelem, hogy valamint mások sokan, úgy a’ Tekint. Úr is a’ Magyar Kurirnak ezen esztendő kezdetétől fogva való halgatásán tsudálkoznak, annak előfizetői pedig bosszonkodnak – Ennek nem én, hanem az én Aesopus termetű, ábrazatú, és fekete lelki isméretű újság iró társom, és az ide való Csász. Universitásban magyar nyelvet és litteraturat halgatok nélkül szűkölködő Professor Márton Jósef a’ valóságos okai. – Az elsőbb, a’ kit én 12 esztendővel ennekelőtte, nem kénszeritésből, nem a’ Felsőség parantsolatjából, hanem egyedül, szegény sorsán való felebarati szánakozásból,^* harmadosnak, magam mellé vettem, minekutánna minden jövedelmét a’ Bécsi ringyokra költötte, és sem a’ törvény utján, sem a’ Fels. magyar Cancellária előtt, a’ köztünk való^* Contractust fel nem forgathatta, következésképen, a’ Kurir jövedelmének felét meg nem nyerhette vólna, két vagy három esztendővel ennekelőtte, a’ Kurir birasára régen vágyakodó Márton Jóseffel ellenem titkon öszve szövetkezett, és éjjel nappal abban törték a’ fejeket, hogy engemet 18 esztendőtől fogva sok munkával és fárattsággal keresett kenyeremtől meg foszthassanak. De arra semmi alkalmatosságot nem találván, a’ múlt 1809 esztendőnek Aprilis hólnapjában, a’ Fels. Cancelláriának el mellőzésével, az ide való Policey HofStellénél avval vádoltak, hogy én azon tábori parantsolatot, mellyet Generalissimus Cs. Kir. Fő Herczeg Károly Aprilis 6-ik napján ki adott és én a’ következett napon, a’ 28-ik Kurirban a’ Magyar Publicummal közlöttem vala, rosszúl forditottam, annak valóságos értelmét meg változtattam, abból sok szót ki hagytam, és hogy Napoleon Fr. Császárnak /:most már sogorunknak:/ vitéz tetteit mindenkor magasztaltam, ’s annál fogva frantziásan való gondolkozásomat a’ Publicum előtt ki mutattam.

Ezt a’ hitetlen vádat a’ nevezett Policey Hofstelle a’ Fels. Magy. Cancelláriával közölvén, arra illy officialis választ vett, hogy azon tábori parantsolatot senki jobban nem fordíthatta vólna, hogy annak értelme legkissebben sem változtatott meg, hogy abból semmi ki nints hagyva, és hogy a’ miket én a’ Napoleon Császár vitéz tetteiről a’ Kurirba irtam, azokat a’ Policey HofStelle censurája alatt lévő Bécsi Német és deák ujságokban fel lehet találni.

A’ Fels. Magy. Cancelláriának ezen feleletével Márton Jósef és az ő testi lelki baráttya, és czimborás társa Engel a’ magyar nyelvet igazán nem értő magyar könyveknek censora, a’ kiknek életemben soha semmit sem vétettem, meg nem élégédven Marton, a’ politica dolgoknak^* akkori kórmányzóját, és a’ Magy. nyelvben tanitványát circumveniálta, és előtte engemet rútul le festett, és Jakobinusi indulatu embernek^* lenni mondott. Ez a’ különben szelid, kegyes és jó úr az ő gonosz vádjának hitelt adván, a’ Fels. Cancelláriához egy handbilletet küldött, mellyben azt kivánta, hogy engemet és gonosz czimborás társát, és az egész vád első kikoholóját Pánczélt a’ Kurir írasátol fosszon meg ’s azt bizza Márton Jósefre.

De a’ Fels. Cancellária a’ vádnak kútfejét mingyárt általlátván, és az én ártatlanságomról is tökelletessen meg lévén győzettetve, a’ Fő Herczeg rendeléset nem eszközlötte, hanem a’ vádnak szoros meg visgálását Magyar Országról való vissza jövetelére halasztotta, ’s azt a’ múlt Januariusban végbe is vitte, és maga reám nézve igen kedvező opiniojával egyűtt. Eő Felségenek, a’ ki e’ dologról tellyességgel semmit sem tudott,^* az udvarhoz fel küldötte, mellyre hogy még eddig a’ Kir. kegyelmes resolutio le nem küldődött, a’ felette meg sokasodott instántziáknak, de főképen a’ jelenvaló soha nem képzelt nagy következésű környülállásoknak, úgymint, Fels. Urunk igen kedves első szülött leányának, Mária Ludovica Főherczeg Asszonynak Napoleon Császarral való megmátkásitatásanak,^* és a’ mennyegzői fényes készületeknek kell tulajdonitani.

Tekint. Uram! böltsen által láthattya az Úr, hogy ennek a’ két gonosz denunciansnak hazug vádja, jövendőben, a’ Magyar nyelvre és litteraturára nézve káros következésű lehet. Hogyha ők, nevezetessen Márton, érdemek szerént meg nem büntetődnek, ők másszor is alkalmatosságot fognak gonosz feltételeknek eszközlésére keresni, melly miatt, könnyen meg eshetik, hogy a’ magyar újsagok, mellyeknek sok ellenségi vannak, egészlen el töröltetnek. Azért is szükséges vólna nemzeti ditső nyelvünknek fenn tartasára, ha nehány igaz szívű magyar Vármegyék ezek ellen a’ gonosz emberek ellen satisfactiot kérnének, ’s annál fogva a’ vádoskodást meg akadályoztatnák. De ezt a’ Kir. resolutiónak lejövetele előtt mivelni nem kell; mindazáltal addig is lehetne a’ nemzeti nyelveket igazán szerető urakat előre disponálni, és egyik Vármegye gyüllésében megemliteni. Több Vármegyek is találtatnak, a’ kik Tek. Zemplén Vármegyének jó hazafiuságát követni fogják.

Most^* már a’ jelenvaló mennyegzői környülállásokról. A’ Főherczeg asszonynak Párisba való vitelére ide küldetett Neuchateli és Wagrami herczeg Berthier, fényes uti tarsaival, tegnap előtt este, hét és nyólcz óra közt ide érkezvén, tegnap dél után, két és három óra közt, a’ Schwarczenberg herzeg Belvedér mellett lévő palotajából, számos hintokkal, igen fényes pompával a’ Csász. várba vitetett, és a’ Császárnak, ’s Császári familiának bé mutattatott. A’ Napoleon Császár képviselőjével Berthievel való öszve házasítás a’ jövő vasárnapon, a’ Páris felé való indulás ma egy hétre leszen. A’ Fr. új Császárnét Braunauig a’ Csász. testőrző seregek fogják kisirni, ottan a’ Napoleon testvér huga a’ Nápolyi Királyné által veszi, Münchemben^* 24 óraig múlatnak, convojirozására tizenkét ezer^* testőrző Fr. katonák küldettek, a’ kik minden station fognak változni, minden station 200 személyre való asztal fog terittetni. Napoleon Császár Straszburgig jön eleibe. – Itten, három nap szabad teatrumok és bálok adattatnak, három éjjel mind a’ belső mind a’ külső városok ki lesznek világositva. A’ Napoleon melly képét, melly igen szép brilliantokkal fel van ékesitve, és 160 ezer forintra betsültetik, a’ mennyasszonynak Berthier el hozta.

Ez a’ soha nem képzelt történet egész Európát bámulásra bírta, leszen is annak sok következése – Hogy el ne felejtsem. A’ 14-ik Octoberi Bétsi békesség után, Bacsányi a’ Fr. Status Titoknokkal Marettel Párisba ment.^*

Töbnire úri favoriba álhatatossan ajánlott, méltó^* tisztelettel vagyok Bécsben, Martzius 6-ik napján, 1810-ik esztend.

A’ Tekintetes Urnak

P. S. Alázatossan engedelmet kérek, hogy ez az ódal papiros történetből meg tentásodott, késő lévén az idő, meg nem változtathattam.^*

Nagy Férjfiú! Betegen fekvén öt hét olta, azalatt míg testem szenvedett, azzal élesztgettem, vídámítottam lelkemet, hogy két Pataki Professzornak deák verseiket, mellyeket ők a’ mi szép Herczegasszonyunk’ menyegzőjére írtak, ’s barátságok szerént velem, és senkivel nem mással, közlöttek, únalom nélkűl olvasgatám. A’ Sípos Pálét (Mathes. Prof.) már ismered a’ Kultsár’ leveleiből (Pax et Hymen czím alatt): a’ Kézyét (ez csak 28 esztendős Ifjú és Prof. Repetentium) most nyomtattatom Pesten. Látni fogod, és Te, ki mind a’ két nyelvben nagy vagy, csudálni. Kézy Virgílben él, és tavaly két ízben olvasta végig Homért görögűl, ’s sokat belőle ki is tanúlt. – Addig olvasgattam barátimnak két verseiket, addig csudáltam a’ mit abban az csudálhat, a’ ki maga is áldozik a’ Múzsáknak, míg annyira felgyúladtam, hogy magam is írjak valamit. Imhol az a’ mit írtam. Te vagy a’ második, a’ kinek ezt nyújtom, mert a’ Pataki Nyomtatóknak^* holmi akadályaik miatt csak^* most kapom meg a’ nyomtatványt. Vedd szíves tiszteletem’ jeléűl a’ mit nyújtok és a’ mit illy sietve nyújtok. Mívem nem érdemel figyelmet: de ki az a’ ki a’ történetnek ne örvendene! Adta volna Hazánk’ védistene, hogy ez a’ Pozsonyi béke^* után történt volna, ’s ne voltunk volna kéntelenek eltépett szívvel hazánknak tavalyi sebeit ’s Horvát Országnak elszabdalását látni! Óhajtanám hogy ezen érzéseimet minden Magyar’ lelkébe lehellhetném. Hogy a’ Tiédbe lehelljem, arra nincs szükség: de hadd jelentsem hát kevélykedve, hogy az én lelkemben is az az érzés lángol, a’ melly a’ Tiédben!

Utolsó levelem olta én két ízben ugyan annyi leányok’ atyja lettem: Eugeniem meghaladta a’ másfél esztendőt, Thaliem pedig hat holnapos. Egésséges, ép és gyönyörű alakú gyermekek. Eugenie magyar nyelvet ért és petyeg, ’s azt fog Thalie is. Ez után mindenik francziáúl fog tanúlni, nem németűl, mellyet akaratja ellen is megtanúl, és így nem kell tanúltatnom. Literárius foglalatosságaim ezek voltak: Felelet a’ Tübingai^* kérdésre a’ nyelv’ dolgában, német és magyar nyelven e’ motto alatt: Stolz will ich den Spanier. Schillers Don Carlos. mellyben a’ nyelv’ előmenetelének ’s tulajdonainak kimutatásán felyűl azt mutattam-meg, hogy a’ bölcs Uralkodásnak nem elfojtani kellene a’ Nemzetiséget ’s nemzeti tüzet, hanem éleszteni, mint Don Philipp mondja a’ Schiller’ Carlosában. Ez olly igazság, mellyet tavaly előtt predikálni veszedelmes volt, tavaly pedig – de jaj hogy későn! – magok tanítgatták azok, a’ kik addig felőle hallani sem akartak. Mind azáltal még most sem merem nyomtatás alá adni. – Második dolgozásom volt Sallust. Ebben megelőzött Tiszt. SzentGyörgyi Úr: de az nem csak ellenemre nincsen, sőt inkább nagy örömömre van. Classicus Irókat soknak szabad, soknak kellene fordítani. Bár Marmontelemet is fordítaná ismét valaki, mint én fordítottam Báróczy után! – Harmadik volt Gessznernek minden munkája, új gondokkal dolgozva. – Legutóbbi igyekezeteim azok, hogy tavaly elégetett jó csomó verseim helyekbe újakat készíthessek, ’s míg engem is oda visznek, a’ hol Báróczy van, eggy csomó verseket nyomtattathassak. – Wesselényihez írt Epistolámat, ’s az atyja halálára írt Epigrammámat, valamint azt is, mellyet a’ Báróczy’ halálára írtam, a’ Kultsár’ leveleiből ismerni fogod. Engedd, hogy ide tehessek két Epigrammát, mellyek szívemnek kedvesebbek mint bár melly nagy kötet munka.

Ezeken kivűl egynehány magyar munkákat recenseáltam, azt hivén a’ legtökélletesebb meggyőződéssel, hogy a’ Nemzet’ ízlését semmi sem alkalmatosabb képzeni, mint a’ Recensiók, és osztán azért is, mert subit ira cadentem Ulcisci patriam – (Virgil.) örömömre volt, hogy a’ Himfy’ Szerelmei által éreztethetem a’ külfölddel, hogy az Apolló kilencz húga nékünk is mosolyog. Himfyben ki kellett mutatnom a’ fogyatkozásokat; ollyanok vannak az ő Szerelmeiben is, valamint Petrarcában, Klopstockban, Göthében ’stbb. Tudom, hogy ezt nékem sokan balúl vették és veszik: de a’ ki tisztán jár el dolgaiban, a’ rágalmazásokkal ’s félszeg ítéletekkel nem gondol. A’ Recensens’ tiszte nem az, hogy az Irót megkímélje, hanem hogy azt, a’ mi a’ munkában szép és rút sine ira et studio^* kimutassa. Én azt hiszem, hogy az általam szívesen tisztelt sőt csudált Himfynek elnémúlása hozzám, nem neheztelés. A’ mit csinálok, nem csinálom titkon. Ha az Institútum engedné, alá vetném Recensiómnak nevemet.

Most Dayka Gábornak verseit küldém le nyomtatni Kis Istvánhoz. Ezt ajánlom pártfogásodba, mert érdemes reá. Szánd a’ nemzetet, hogy a’ Párkák neki olly rövid éltet engedtek.

Engedd nekem azt a kérést, tisztelt barátom, hogy Prof. Kresznerics Urat általad szívesen idvezlhessem. Elj szerencsésen, és tarts-meg nagy becsű jóvoltodban. – Széphalom, April. 18d. 1810.

Válasz.^*

Bdunyák azt a’ hírt hozza, hogy Asszonyám nem vette levelemet és hogy rosszul van. Miként történhetett meg az hogy levelem Semlyénbe nem ért, meg nem foghatom, mert azt tulajdon magam adtam postára etc. etc. Mi úgy szándékoztunk, hogy e holnapban mind ketten lemegyünk Asszonyám tiszteletére. De Sophie az elhalálozáshoz sebesen közelitő atyját s ágyba esett anyját nem hagyhatja; én pedig a’ Pataki Bibliotheca végighányására vagyok rendelve, ’s ezt a’ munkát az Examenig el kell végeznem. De lovaim is úgy el vannak foglalva, hogy eggy nap sincs, mellyben fogva ne volnának; ’s e’ miatt halada az is eddig, hogy az életért Ábrányba küldjek.

Restauratio – Budaházy Péter. – Emlék. –

Én meg nem tudom fogni miként lelhet valaki abban örömet, hogy Asszonyámnak olly hazug híreket viszen, mintha mi a’ Miklós öcsém fiainak küldött holmit maguknak a’ fiúknak adtuk volna által. Mi a’ zsákot Regmeczi embernek adtuk, hogy Regmeczre vigye; a’ vajat akkor általadni elfelejtettük, mert be volt téve a’ setét kamarába. Az olly tévedés megeshetik akarás nélkül is. De magunktól vévén észre a’ botlást, a’ vajnak minden illetése nélkül általadtuk Kálinak. Hogy mi a másét, annyival inkább pedig a’ mi a’ Miklós öcsém fiainak adatik, meglopjuk, azt felőlünk senki sem tészi-fel, a’ ki ismerni akar.

Asszonyám az elsőbb levelében megneheztelt, hogy Susit az Asszonyám levelében és az Urát, előhoztam. Sajnálom tettetés nélkül, hogy Asszonyám előtt kedvetlen dolgot tettem. Az Isten tudja, hogy vele megbántani nem akartam. Én azt hittem, hogy az Asszonyám neheztelése őerántok egészen elmúlt; ezt pedig onnan gondoltam, mert eggyik levelét Asszonyámnak hozzám Susi írta, és Asszonyám valamit ollyat mondott, hogy nem tudom mikor és micsoda kolcsokat nála hagyott volt. Ha ezt nem hittem volna, nem fogtam volna cselekedni, mert keresett bosszantásnak tetszhetett volna, azt pedig más ellen sem cselekszi örömest az ember, mikor elkerűlheti, annyival inkább nem illik ’s nem szabad gyermeknek anyja ellen. – Azt írja Asszonyám, hogy Miklóst és engem Susi vízre vitt. Hogy mi ketten vizre vagyunk víve azt Isten és világ látja. A’ Miklós szerencsétlenségét nem hozom elő, de a’ magamé felől szabad szóllanom. Engem nem Susi és nem Klári vitt vízre. Olly nagy volt az én szerencsétlenségem, hogy azt érezhettem mások bizgatások nélkül is. Sem nyugalmat nem tudtam soha lelni, sem egyéb nem voltam a’ háznál mint idegen. A’ Regmeczi executiókor meg volt nekem mondva, hogy magamat a’ dologba ne avassam, ’s Asszonyám emlékezik, mint ellenzettem a’ levelek közlését. Sőt azon órában, midőn Munkácsról megindúltam, megvolt mondva, hogy a’ gazdaság egészen az öcsém kezében lesz, én csak a’ processust folytassam. Ifjabb testvér sem fogná az illy egyenetlenséget eltűrni, nem hogy öregebb tűrje. Igy folytak-el esztendők a’ nélkül, hogy én legkissebbet tehettem volna. Kőnek kellett volna nékem lenni, ha ezeket nem érzettem, ’s vaknak, ha nem láttam volna. Kéntelen valék Asszonyámtól külön szakadni, mint Miklós, hogy valaha legalább nyugtom legyen.

Asszonyám minden nyomon bizonyítja erántam való anyai kegyességét valahol lehet azt bizonyítania, ’s az engemet egészen megnyúgtat. De siralmas nékem az erőszakot látnom és érzem hogy egyformák nem vagyunk. A’ Familia leveleinek az én kezeimben kellene állani, nem az öcsémében. Ő azt fogja mondani, hogy nem az övében van, hanem az Asszonyáméban. Igy takarózik ő mindég Asszonyámmal, hogy ő legyen a’ Mindenható. ’S István öcsém és Péter bátyám még az Asszonyám itt nem létekor is kapnak ki levelet a’ ládából: én pedig Nagy Gábor Úrnak itt létekor azt a’ feleletet kapom a’ Menyemtől, hogy elvitte Asszonyám (vagy az Uram) a’ kolcsot. Mikor Árendába adatik Regmecz, Szőlőskéről Regmeczre hívatik Péter bátyám: de nem én Kázmérból. Az én sorsomat a’ Miklós öcsém sorsát a’ Jósef öcsém határozza-meg; én azt sem tudom mint áll ő; de hogy ő tudhassa az enyémet nékem az Asszonyám Álmosdi végzését le kell írnom. Édes Asszonyám, ez nekem békétlenség, nem tisztelenkedés: hanem olly fájdalom, mellyet nem lehet megemészteni. Ezek vittek-ki engemet az Asszonyám fedele alól, hol ezek nélkül én szintúgy meg tudtam volna maradni, mint más. Méltóztassék tehát Asszonyám nem engemet vádolni, ’s ne a’ két leánytestvéreimet, kik egyebet nem tettek, hanem hogy sorsomat szánták. Susi sok ideig azt hitte, hallgatásomat félre értvén, hogy én kéz alatt szívom a’ ház jövedelmét. Susi eggyike volt azoknak, a’ kik erántam igazságtalanságot követtek-el. De Susinak kéntelen vagyok azt a’ bizonyságot adni, hogy midőn kerestem a’ békét, elfogadta, magába tért, ’s velem testvériséget ’s jótétet is éreztetett. Asszonyám a’ bizonyságom, ha nem kerestem e szivesen, sokszor és sok gorombaságoknak eltűrésével a’ békélést más testvéreimmel is. Még csak feleletet sem kaptam reá, ’s látván, hogy a’ legbékességesebb szenvedéssel sem érek semmire, letettem mindenről, ’s már most többé nem keresem.

Dienes Öcsém könyvet kér, ’s Asszonyám parancsolja hogy küldjek. Az Asszonyám tekintete miatt örömest megtenném: de M. tudja, hogy Februáriusban kéntelen voltam neki is azt felelni, hogy nincs csak eggy is, és azzal bizonyítottam hogy nincs, mert ollyat küldtem neki, mellynek széleire a’ correcturákat raktam-fel. Egyéberánt nem veheti azt Dienes öcsém nekem vétkűl, hogy fáj, hogy midőn a’ feleségem porcelljai közzül egynehány darabot elkéretett, ’s a’ feleségem azt neki oda adta, noha az a’ 3 vagy 4 cserép olly tekintetű familiai reliquia, hogy azokat az anyjok a’ 3 gyermek köztt egyenlően tartotta méltónak felosztani, D. csak ezt sem mondta reá, köszönöm. Eggy szippantásnyi tobák nem gráczia, ’s azt még is legalább 1 fejbillentés nélkül nem hagyja senki, a’ ki gorombának tekintetni nem akar. D. nem 45 esztendős korában fogott a’ gazdasághoz, ’s az Isten neki gazdag jövedelmet adott az Arendák ’s hosszas szolgálati iparkodás után, én pedig fogva voltam ’s elsüljedtem bajaimban. Ha ő volt volna az én állapotomban ’s én az övében, én vele nem bántam volna úgy. – Lássa Dienes mit csinál. Kerestem vele is a’ jóllehetést, mint mindenik testvéremmel. Legalább hát azt ne vegye vétkűl, hogy jól vagyok azokkal, a’ kikkel jól lehetek.

Asszonyám a’ Péchy Imre bátyámnál való 700 ft adósságomat, mellyet fogságom kölcségei név alatt a’ Kamara által reám vetett 1000 ftnál többől álló terhem miatt csináltam, lefizetni méltóztatott interessével együtt; és ezt nem az én kérésemre cselekedte Asszonyám, hanem tulajdonképen anyai kegyességében, a’ nélkül hogy azt valaha kértem volna. A’ legszívesebb köszönettel köszönöm Asszonyámnak anyai kegyességét, mind a’ magam nevében mind a’ gyermekeimében. Az Isten tudja, hogy én távol vagyok annak óhajtásától, hogy Asszonyám magát a’ maga jövedelmeitől megfossza ’s reám vesztegesse; hogy távol vagyok attól is hogy testvéreimnek károkkal engem boldogítson. De minekutána az én terhem világos, arra kérem Asszonyámat alázattal, méltóztassék olly lábra tenni, hogy valaha kezdhessek valamit. Nem álmodoztam én soha osztály felől ’s annyival inkább nem most. De adjon nekem Asszonyám itt annyit, mint Jesztrebnek fele, hogy marhát tarthassak, melly nélkül nem megy a’ gazdaság. Én Jesztrebre lakni nem mehetek, sem ott marhát magam nélkűl nem tarthatok, azt megmutatta két esztendei próba, sem onnan szalmát ’s szénát ide nem hozhatok. Méltóztassék Asszonyám öszve vetni sorsomat az öcsémével, ha egy forma e az ? Meg vagyok terhelve cseléddel ’s nem lehetek külömben. Kiki tudja mibe kerűl ez és mit könnyít az erő. Hasztalan minden iparkodásom, ’s szerencsétlenségemet még gyermekeim is fogják érzeni, tudni fogják honnan ered. Ez nékem minden vigasztalásom.

Ha pedig ez nem volna tetszése Asszonyámnak, azt kérem ennek helyébe, hogy méltóztassék Regmeczet már most nekem adni Arendába. Ez engem is felsegéll ’s én megmutatom mint egynehány más punctumban már, hogy igaz e az ellenem tett vád, hogy nekem azért nincs, mert nem igyekszem. Én az Árendát szorosan fogom mindég fizetni; abban fogyatkozás nem lesz.

’S még egy kérést: Méltóztasson Asszonyám velem tudatni, mennyibe kerűlt a’ ház építése. Ne vegye Asszonyám tiszteletlen bizalmatlanságnak ezt a’ kérést. Tudom én, hogy Asszonyám eránt én köszönettel tartozom, valahol önn szíve mozdultából bánhat ’s bánhatott. De ennyi csapás megtaníthat, hogy magamra ’s gyermekeimre légyek szükséges vigyázattal.

Hogy Asszonyám az én esztendei 200 ftomat 500-ra emelni méltóztatott, alázattal köszönöm. Ezekre nézve azt kérném alázattal, mindég szüret tájban juttatni kezemhez, mert nem csak a’ szüreti kölcség van akkor rajtam, hanem 3000 f capitálisnak interesét is akkor kell letennem. A’ rétet hasonlóképpen alázattal köszönöm. Azt olly sok iszap és olly magosan bélepte ’s annyi kő, hogy rettenetesség nézni. Lehetetlen, hogy azt Asszonyám látta volna, ’s bizonyosan nem tudja millyen. A’ vett kaputrokot eggy Rhédey Lajos forma növésű emberre reá adtam még azon is bugyog.

Sophie alázattal csókolja kezeit. Ha az atyját eltemeti, velem és 2 gyermekeimmel teszi tiszteletét Asszonyámnál – – –

Kedves Atyámfia Édes Barátom! Regen tartozom vállosszal és még sem mutatod haragodat, az Isten áldjon meg! Ez az Esztendő nékem ha éppen nem az^* is mint Koczebue nevezi: Dasz merkwürdigste meines Lebens – de egy a’ leg nevezetessebbek közzül; melybe a’ leg terhessebb munkák, a’ sok és nagy utazások ’s némely nagy változások^* nállom egymást váltyák fel – azért mélto bennem el-nézned egy kis el-késést. Az elsőt nem akarom magyarázni. Az utazások^* mikor csak hátra maradást egyéb dolgaimba nem tesznek Elementumim. A’ mult holnapba Marburgba, és onnét Grätzbe lévén sok szép tapasztalásokat tettem és tetettem véllem vólt idősb fiammal, Ki most Juratus a’ Curianál. – A’ többi közt Csáktornyátol nem messze dél felé, a’ Drávához még közelebb a’ Krusanetzi erdőbe egy nagy Tölgyfa alatt melynek vastagsága és rovátkos kérge egynéhány száz esztendőknek viszontagságai meggyőzésével és által^* szenvedésével dőlfösködik – a’ legsetétebb sűrű erdőbe lévő kisded tisztaságnak is dél felől valo szélén, látogattam meg néhai B. emlékezetű Zrinyi Miklosnak Epitaphiumát, vagy inkább sir kővét, mely oly formába mint tul láthatni és a’ mennyire szem mertékem engede oly proportióba most is épen fent áll, és nagy Csendességgel buzdittya az embert mély gondolkozások közt Hazánk viselt Dolgainak ’s Naggyai Fatuminak siratására. – Mert el hiszem Te is tudod hogy a’ vadkan nem négy lábu vólt, hanem maga választotta magának inter dou mala. A’ kő circiter fél láb hijján két ől magasságu a’ földtől a Kereszt tetejéig, és másfél láb széles négy szegű. A’ betűk nem ilyenek hanem nagyok és egy sorba éppen ennyi van, ’s olly figurakkal pótolodnak a’ versek mint^* tul lathatni. Nem ugy van tehát mint Lehotzki Stemmatographiajába ’s egyebűtt is olvashatni. Mert ez szentűl van copialva.

Küldőm Csokonyai maga keze írásába egy mocskos fordittásat is. A deákba a’ mit eszébe nem jutván ki hagyott, magam bele írtam hogy a’ fordíttást meg lehessen ítélni. – Bár szegény jobbra fordította vólna tehettsegét! Még Somsitsét nem kaptam a’ mi^* van nállom is békötve van Epigrammai közül. – de […]^* leszek. 10. Sept. 1810. Az elhuzottaknak utóljárol rövid nap. – Haec interia. –

[A síremlék szövege:]

1664.

18. Novemb.

Epitaphium

Comitis Nicolai

a ZRINIO

Hic cadit invict[us]

quondam inter-

fectus ab Apro.

Zrinyi præda su-

is hostibus apta

magis ––

Qui tot mille fe-

ros ferre supe-

raverat hostes

Victor ab imma-

ni vincitur ip-

se fera ––

Ille quidem fini-

vit Opus vitæquo

Labores.

At Patriæ infelix,

incipit esse Labor

Ille quidem nos-

tros mirabitur

Aethere casus

Flebit ut illius

Nostra ruina ne-

cem. ––

Sors bona nil-

aliud mediis

servavit inarmis

Eripuit fato sors

mala nil aliud.

Quam sit in humanis sors impia

proxima rebus

Mortis in hoc

speculo quisque

videre potest.

[A rajz felett és mellett Kazinczy megjegyzése:]

Zrínyi Miklósnak sírköve Csáktornyától nem messzére, dél felé, a’ Drávához még közelébbre, a’ Krusaneczi erdőben eggy nagy tölgy alatt.

Ez a’ Krusanecz talán Krusócz is. Krusóczot Spangár pag. 72. említ.

Lássd a’ rajzolat hátulsó oldalát.

[Sárközy István megjegyzése a fordítás szövege fölött (a „nota bene” a cím feletti szám [XVI.] mellett van):]

Castis omnia casta. Ezeket a’ correctiokat valamely Pesti Piarista tette oldalaslag.

NB. Ez a Priapeiaba Carmen XXCIII

azaz 83^dik

[Innentől három kéz írása: normál szedéssel Csokonai (?) fordítása; dőlttel megkülönböztetve a fordítást kiigazító ismeretlen piarista bejegyzései (a javítás a magyar vers mellett, a javítandó szó aláhúzva) és Sárközy István kiegészítései (a latin versben). A lapok rektóján a fordítás, verzóján a latin szöveg.]

[A lap verzóján:]

[A következő lap rektóján:]

[A lap verzóján:]

A’ Tekintetes Úrra ki-vetett 2. Rf. 51. Xr. Honorariumot még restantiában találom: mellynek bé-szedése végett P. Percéptor Körtvelyesi István Úr éppen itten mulatván, hogy már valahára végső Relatiót tehessek, hivatalossan kérem a Tettes Urat, méltóztassék azon tsekély Summát hólnapi nap ide Újhelybe kezemhez bé-kűldeni. Ki Úri favoriban ajánlott, illő tisztelettel maradtam Újhelyben X^bernek 9^ik Napján 1810.

A Tekintetes Úrnak

[Kazinczy megjegyzése a levél alján az aláírás mellett:]

Megküldöttem eggy levélben, melly

Kossuth László Fiscalis Ur kezéhez

adattatott-bé.

[Kazinczy autográf feljegyzése és levélmásolata:]

Major Tihavszki 1804ben Golopon lévén, meglát valami fejér követ az udvaron. Felveszi, nézi, kérdi hol terem az, ’s felkiált, hogy az a’ föld’ gyomrából tűz által kivetett csordalék’ köve.^* A’ Major sok ideig intézte Nápolyban az ágyúöntést, ’s ismérhette a’ követ. A’ Generális béfogatott ’s kivitte Tihavszkit oda a’ honnan a’ kő jött. Most ott a’ Generális eggy olly pinczét ásat, mellynek nincs párja a’ Hegyalján, és a’ melly valóságos dísze a’ Tokaj’ vidékének.

Midőn 1810. Nov. 22dikén én Sophie húgomat Vay Abrahámnak öt napos feleségét Cons. Vay József Úrral ’s Péter bátyámmal, mint Örömatyákkal Zsolczára kísértem, ’s ekkor nap Golopon ebédlénk ’s hálánk, a’ Generális felvitt a’ pinczébe. Magassága a’ boltnak csaknem két öl, szélessége pedig ollyan, hogy négy rendben elállhatnak benne a’ Gönczi hordók. A’ pincze olly fejér mintha meszelve volna, ’s csak kevés helyeken lehet eggy maroknyi nagyságú fekete foltokat látni, melly fekete port azok, a’ kik hallják hogy azt a’ hegyet Tihavszki is vulcánusi productumnak vette, ’s a’ Bécsi Tudósok a’ felküldött fejér kőport hasonlóképen^* annak ismerték, koromnak nézik. Én elsorvadott fának néztem. –

Megírván, a’ mit itt láttam Gener. B. Vaynál, Sopronyi Prof. Rumi Károly György Úrnak, ez 1811. Jan. 4d. ezt feleli:

Ihre interessante Erzählung von dem merkw[ürdigen] Keller des Generals Vay in dem Berge Somos ist mir ein Beweis mehr, dass dieser Berg nicht wie Tihavszky (und vor ihm schon Fichtel) behauptet, vulkanischen, sondern neptunischen Ursprungs ist. Die fette weisse Erde in dem Keller ist nichts anders als diejenige Art Tufwacke, die man Trass oder Tarras nennt, und die zwar oft (z[um] B[eyspiel] bey Pozzuolo), aber nicht immer vulkanischen Ursprungs ist. Diese Tufwacke enthælt zuweilen Äste von verkohltem oder verfaultem Holze. Sie halten selbst den scheinbaren Ruβ, den Sie in den Ritzen des Kellers fanden, für verfaultes Holz: ein Grund mehr, das^* ich an dem vulkanischen Ursprung des Berges Somos zweifle. ’S kért hogy küldjek neki ebből az onnan elhozott porból.

Narrat mihi Consiliar[ius] Aulicus Ill[ustrissimus] D[omi]n[us]^* Anton[ius] Szirmay indigne tulisse Excell[entiam] Vestram, quod Ephemeridum Pestiensium scriptor Kultsár Relationem C[omes] Jos[ephus] Desőffy et meam in materia Cippi^* in honorem nostratium, qui ad Jaurin[um] 14 Jun. 1809 ceciderunt, erigendi sub præsidis Exc[ellentia] Vestra in Comitiis Zempliniensibus Mense Majo anni præterlapsi lectam, chartis suis non inseruerit. Obsecutus sum tacitis his Exc[ellentiæ] Vestræ imperiis, Relationemque hanc typis Patakiensibus exscribi jussi, sustineo illam^* Exc[ellentiæ] Vestræ in decem ex[em]plaribus^* humillime præsentare atque; enixis^* precibus oro, ut si dignum judicaret, duo^* ex his suis Celsitudinibus Cæs[arii] Regiis, Sereniss[imi] Archiduci Principi^* Coronæ et fratri Francisco, alia vero duo Principibus Cæ[sar]eo-Regiis Joanni Raineroque, qui linguam nostram familiarem sibi reddere dignati sunt, atque de propenso in literas amore culturamque Nationis ex animo celebrantur,^* nomine Com. Jos. Desöffy et meo præsentare, nosque altiss[imorum] Eorundem protectionibus devovere dignetur. Utinam ea, quæ hic pagg. 5^a et 6^a dicta sunt, a Principibus etiam nostris legantur, utinam hinc etiam intelligant, nos ipsos anhelare, ut torpor hic infelix tandem excutiatur, et antiqua inter nos virtus denuo reviviscat!

Liceat mihi Exc[ellentissime] Domine, in complimentum eor[um], quæ Relatio hæc subsecutaque eidem Determinatio continet, paucula adhuc fari:

Non puto ego consultum, ut tabulæ, quibus literæ incidendae sunt, marmoreis ex laminis findatur, q[uo]d in sessione, in qua haec Relatio lecta fuerat, placuit; prævideo enim, futurum primis statim post erectionem mensibus, ut tabulæ hæ itibus ferocientis^* juventutis millena infrusta abeant. Crassissimis ad hoc marmoreis tabulis opus est; lapis enim iste, hybernis præsertim temporibus, vitri instar frangi solet.

Placuit Exc[ellentiae] Vestræ atque Statib[us] convocatis, ut columna hæc juxta viam publ[icam], qua Ujhelyino Patakium itur, stet: non tamen adhuc definitum est, quis per expressum locus huic signo consecrandus sit. Ego eam quam longissime removendam^* putarem a finibus oppidi, tum quia non vane præmetui potest, ædificia intra plures paucioresve annos, si cippus iste in regione tumuli, ubi crucifixus visitur, staret, ad ipsum hunc lapidem extensum iri; quod decori multum obficeret: tum ideo, quia via haec strata per hoc quod inter colliculum ex crucifixum in vicinia vineæ Patrum Piaristum frangitur atque in aliam lineam divergit, aptissimum huic monumento locum ipsa demonstrat. Quodsi signum hoc Jaurinensium nostror[um] in latere orientali viæ hujus stratæ, atque in ipsiss[imæ] deflexionis puncto locutus fuerit, omnium eor[um] conspectui erit expositus, qui viam istam seu in colliculo seu juxta iconem Redemptoris ingressi fuerint. Dignetur Exc[cellentia] pro sua sapientia et auctoritate rem eo dirigere, ut locus cippi per eos tantum seligatus, qui sensu pulcri inbuti sunt.

Altis Exc[ellentiæ] V[est]ræ gratiis devotus, debito subjectionis cultu et perenni veneratione persisto

Exc[ellentiæ] V[est]ræ

Széphalom, ad d[iem] 4. Febr. 1811.

Igaz fényű Férjfiú! Én is azoknak számokból vagyok, a’ kik a’ Te ragyogásodat csudálták ’s néki örűltek. Égtem, lángoltam azt Néked mondhatni. Engedd hogy Néked az ide zárt két rövid írást nyújthassam, ’s eljuthassak legszívesbb óhajtásom’ teljesedéséhez. Lelkem azt kiáltja hogy tiszta vagyok, ’s nem ismerek szebb örömet, mint midőn két illyetén láng csap eggyüvé. Hagyd hinnem hogy szeretsz. – A’ kegyes egek tartsanak-meg a’ köz jónak, mellynek halhatatlan bajnoka vagy. Ajánlom magamat kedvezéseidbe. –

Széphalom, Sátor-Alja-Újhely mellett eggy órányira, Februáriusnak 5d. 1811.

A’ Palatínushoz. Nyomtatott Zemplényi Relatiómmal.

E’ rövid írás bátorkodik Cs. K. Fennségednek színe elébe járúlni, ’s annak Iróji alázatosan esedeznek, hogy azokat a’ mik az 5 és 6 lapon benne mondattatnak, megolvasni méltóztassék. Egyedűl ezen okból teszik e’ könyörgést, hogy Cs. K. Fennséged ebből is láthassa, hogy a’ hazában sokan vannak, a’ kik szíves kívánságokkal óhajtják annak teljesedését, a’ mit Fels. Urunk ’s Cs. K. Fennséged tett czélúl; azt, hogy a’ nemzet a’ maga neki eggykor tulajdon nagylelkűségét vissza nyerje, ’s elsüllyedéséből ’s veszedelmes álomkórságából felébredhessen, felemelkedhessék.

Éltesse a’ Gondviselés Cs. K. Fennségedet annak a’ jó Nemzetnek javára, mellynek Cs. K. Fennséged boldogítója, védelme, gyönyörűsége, ’s kevélysége.

Nagy kegyelmeibe ajánlva a’ legmélyebb ’s hűbb tisztelettel vagyok

Cs. K. Fennségednek

Széphalom, Febr. 6d. 1811.

Obersthofmeisterének, Gróf Szapáry János^* Exc[ellentziájána]k

Excellentziádat az egész Haza úgy nézi mint azt a’ Polgárját, ki minden tekintetben érdemes volt azon fényes polczra állítatni, hová az Uralkodó’ kegyelme vonszotta; tisztelik nevezetesen azok, kik a’ Nemzetnek tudomány[a,]^* Cultúrája körűl fáradoznak. Légyen szabad nekem is azon kegyelemhez folyamodnom, mellyet Excdnál társaim [ta]lálnak,^* ’s fogadjon mint őket szokta, kegyelmes pártfogásába. Azt megérdemleni fő igyekezetem leszen. Legköze[lebb]^* azon kegyelemért esedezem, hogy ide zárt nyomtatáso[mat]^* ’s írásomat Ő Cs. K. Fennségének, a’ mi imádva szeretett Nádor-Ispánunknak bémutatni méltóztassék.

Febr. 11^dikén hozzám botsájtott Levelét tegnap előtt vettem ágyamban mellyben a közveny ennyi üdeig le kötött ez uttal.

Én vóltam az a ki Kedves Baratom halalával azt tanatsoltam, hogy Gyermekei válasszanak Birakat; kik ki halgatnák a feleket, s itelnék el kit? mi! illett. Itelni soha a felek ki halgattasok nélkül lehetőnek nem tartottam. Erre a Tanátsra az Ifiu G. Török Jósef rea állott. Leány Testverei, akar ki által arra a gondolatra vezetődtek, hogy őtet Biró nélkül is kénszerithetik osztályra.[*] Ezen a Principiumon épűlt, hogy a Compromissumtol idegenységeket oly szembe tünőképen ki mutatták. Igy állottak a dolgok, midőn az Őzvegynek utolsó Levelemet irám. Meg irtam abban, hogy minekutánna a Leány Testvérek a Compromissumtol idegenységeket oly vilagosan ki mutattak: nehezen hiszem hogy azok között, kik a dolog folyamatját sejtették akadjon, ki a Biroságot fel vállalja. Ez okon comendáltam, hogy kezdjék a Pert a Törvenyes Biró előtt, ki a Biroságot, mig hivatalát viseli, nem declinalhatja. Én most is ugyan azt tartom. A Compromissum tsak ott jó, a hol a felek még tul nintsenek az atyafiság gyengébb érzésen. Mihelyest rajtok a diffidentia Lelke erőt vett: sokkal bátorságosabb Törvényes Biró előtt folytatni a dolgot, mint arbiterek előtt, kiknek a Compromissum etikusa^* a közelebbi Törvény. Méltóztatik tehát Kedves Ötsém Uram meg engedni, hogy en semmi esetben az arbiterséget magamra nem vehetem. Mert ez az en meg győzodésem szerint már késő. Jobbnak tartom ha tsak abban határozzák Compromissumokat, hogy a Törvényes Biro elött, a leg rővidebb idő alatt, csupán meritorie fogjuk a dolgot elő adni, s minden formalitáson épült Exceptiokrol le mondanak.

A Feleségem Kedves Ötsém Uramat, s velem együtt a Grofnét, ’s kedveseit atyafisagosan tiszteli. Én baratsagos favoriban ajánlva vagyok

Draga Kedves Uram Ötsémnek

Pest 27. Febr. 1811.

[Kazinczy autográf feljegyzése a kéziratoldal bal szélén az általunk [*]-gal jelölt szavak mellett:]

ezt nem hittük ’s nem akartuk.

[A levéllap külső oldalán Kazinczy kezétől:]

Consil. Vay József. 1811. Febr. 27d.

[A levél egy nagyobb, kettéhajtott lapba van bekötve, e lapon Kazinczy autográf megjegyzése:]

„Bíró nélkül is kényszeríthetik a’ leányok a’ bátyjokat osztályra.” – Melly ídea! és mint képzelhették volna ezt a’ leányok? Mi a’ sógorunknak, és az ezt protegáló nagybátyjának, nem mondánk egyebet, hanem azt, hogy mi olly tisztalelkű embereknek ismerjük magunkat, kiknek Bíró sem kell; csak testvéri capacitátio ’s felvilágosítás kell. – A’ Compromissum’ legelső említésére mi azt azonnal elfogadtuk; de midőn a’ Sógorom azt kívánta tőlünk, hogy válasszunk Bírákat ’s Prókátorokat, de magunk ott ne legyünk és az általa producálandókat meg ne tekintsük, akkor azt felelénk, hogy ez a’ proposítio gyanús, és eggyszersmind megbántó. Midőn pedig a’ Napam, a’ maga angyali jóságával ’s a’ Magyar törvényhez nem tudásával, ingerelve fijától és sógorától, ’s elijedve hogy keble’ gyermekei köztt íme tüzet lát, és talán soha el nem oltatandót, ki találá mondani, hogy ha a’ Compromissum a’ leányoknak adja a’ győzedelmet, Özvegyi jusaira támaszkodik ’s Anyai hatalmával fog élni, ’s a’ leányok’ részét csak ugyan holtáig ki nem adja; akkor, mondom, igen is declaráltuk, hogy így a’ Compromissumra nincs szükség, ’s én ugyan a’ feleségem’ része kiadását, az az, az ipam’ haláli rendelése’ teljesítését, soha többé elő sem hoztam. Féltem hogy a’ vítatás a’ szegény napamat elkeseríti, ’s készebb valék tűrni a’ kárt, mint a’ beteges asszonyt ingerleni.

Úgy áldjon-meg engem és gyermekeimet az Isten, hogy ez igaz állításom.

Anthropologiád Patakon találtatott ’s olvasom nagy gyönyörűséggel. De egyéb munkáidat ott hijában kerestetém. Minapi levelednek eggyik czikkelyét tehát öszvehasonlítottam, mellyben a’ Szépről szóllasz, munkádnak kimutatott lapjaival. Engedd, hogy felelhessek; – sőt engedd, hogy elébb munkád felől szóllhassak.

Ez a’ könyv kincs a’ magyar Publicumnak. Úgy írod, elfogytak exemplárjai. Tehát a’ könyv újra fog nyomtattatni, ’s adja a’ nemzet Geniusa, hogy esztendő alatt ismét elfogyjanak, ’s harmad ízben kelljen kiadnod. Én azt hittem, hogy az illy nemű munkák nem csinálhatják szerencséjeket e’ könyv-nem-szerető népnél, és hogy annak Olvasóji egyedűl azon csemegéken kapnak, mellyeket Kis István adogat-ki. Melly igen örvendenék nemzetemnek,^* ha e’ könyvet nem csak azok olvasnák, a’ kik a’ Tudósoknak^* boldogtalan seregekhez tartoznak, hanem a’ szűlék is, ’s mind azok, a’ kik nevelnek. De ezt alig merem remélni. Kérded: miért? ’s felelek: Nem hiszem, hogy értsék. Hiszen és is sok helyeken majd megszakadok belé, és még is nem értem. Elmélkedtem rajta, mi tészi, hogy én folytába nem olvashatom, hogy engem kifáraszt, más pedig annyira kap rajta, hogy már újabb kieresztés felől kell gondoskodnod; ’s a’ titkot az fedi-fel előttem, hogy sok olvasó holmin elsíklik akár érti, akár nem; mellyet én nem örömest teszek.

Ha a’ dolog volna egészen ismeretlen előttem, ezt nem csudálnám: de azt magamról nem mondhatom. – A’ németek sajnálják, hogy Kant sem igen tisztán, sem igen szépen írni nem tudott, ’s örűlnek a’ Garve popularitásának. Te a’ kettő közzűl mellyíkhez jársz közelébb? Ezt határozatlanúl hagyom, mert a’ dologban incompetens Bíró volnék: de azt ki-merem mondani, hogy az a’ szörnyű Misoxenia, mellyel mindent, mindent, magyarúl akarsz kimondani, nem Metaphysicai Íróhoz illő.^* – Ez egész erejével azon igyekszik, hogy az ideákat minél tisztábbra hozhassa, minél tisztábban megjegyezhesse, ’s ez az Automania mindent öszvezavar. Mi p: o: az a’ kerékhosszú p. 331. (értem én, hogy itt az adjectivum, hosszú, substantivumi jelentésben áll, mint a’ német mondja a’ líneát Länge-nek.) ’s mit nyersz vele, ha mellé kell tenned parenthesisi rekesz közzé a’ circulust? ’s a’ centrumot mire való szék-nek nevezni – talán azért, mert a’ magyar szakácsné a’ tojás’ sárgáját székének nevezi –? Millió könyv mondja bár a’ circulust kerék-hosszúnak ’s a’ centrumot széknek – ha millió nem éri-el e’ végét, milliószor millió sem fogja – de az a’ teljes örökkévalóságig nem lesz sem circulus, sem centrum, mert ha^* a’ centrum szék lesz is, a’ szék nem lesz centrum, és azért, mert nem minden kerek hosszú circulus; továbbá azért,^* mert ez a’ négy syllabából álló öszve kapcsolt két szó eggy dolog’ kinyomására nem alkalmatos. Miért nem követéd az effélékben a’ németeket, kiket egyebekben háladattal követsz? Nem jobb vala e a’ Zirkelt karikának vagy czirkalomnak (körnek) nevezni,^* noha ez az utóbbik már a’ circinusra van ruházva, ’s a’ centrumot centrumnak? Mi volna a’ németek’ metaphysicájiból, ha ők is amazt Rundlange-nek, ezt gemeinschaftlicher Sitz-nek írnák! Azt ők nem cselekszik, mert látják hogy a’ purismus itt igen helyén kivűl volna. – Illyen a’ conscientia, temperamentom, ’s physiognomia. Mentse-meg az Isten Íróinkat a’ purismus’ haszontalanságaitól! mellyet én ugyan nem egyébnek nézek, mint rettenetes szegénységünknek spanyol szegény-legényi titkolgatását.

A’ Te munkád’ érdeme ’s hibáji felől akarék szóllani, és íme benne vagyok apologiámban.

Azt írod t: i:, hogy Logicádban megérentetted azon szükséges és közös Szépséget is, mellyet Kant után annyira nyomoznak, – az Eggységet. – Még gyermek valék, midőn Mendelssohnnak philos. Irásaiban a’ Külömbségben való Eggység’ ideáját megkaptam. De mi hát az az Eggység, melly ellen Epistoláim ’s Epigrammáim (ezeket nevezed) vétenek? Elolvastam ezeket, ’s mindeniknél kérdém ezt magamtól, de nekem a’ kérdés belűlről meg nem fejtetett. – Emlékezem, hogy midőn a’ Wesselényihez írt Epistola Pestre ért, az én Triásom’ eggyike, talán Vitkovics, nekem azt írta, hogy az ő füleiket sérti a’ sok idegen szó. Elővevém az Epistolát hogy kitöröljem, a’ mit lehet, hogy mind kitöröljem, ha lehet: de nem törlöttem-ki eggyet is, mert nem lehetett. Mi lesz úgy abból az Epistolából, ha azokat kitörlöttem volna? – Imé tehát nem szükségesen szép,^* ezt fogod mondani; quod erat demonstrandum. De én felelet gyanánt^* ezt kérdem: hát osztán? – Vétek az Eggység ellen, mert két nyelv’ ’s több nyelv szavait zavarom öszve. – De nem Canusini more bilinguis! Prætextát és Ambroziát ’s gynæceumot szabad mondani: de nem volna szabad így: repdes humerusodon, önt ékes cæsariesed etc; és ezt azért, 1.) mert a’ prætexta, ambrozia, gynæceum, stadium, Halberzwölfe, pagát, pæán, gillet, nanquin, cravát, Larárium, nimbus,^* fest, és nagyon fest; humerus, caesaries^* etc. pedig nem festene. 2.) azért, mert ezek a’ szók ha a’ magyar lexiconnak nem szavai is: de szavai annak a’ lexiconnak, a’ mellynek nyelvét minden culturát kapott, ’s tudományokba béavatott fő érti és universális nyelvnek tartja. Hiszen ha ez nem lesz szabad, ha ez is vét az Eggység ellen, úgy még a’ Jupiter ’s más Mythologiai nevek említése is, úgy még a’ Jehova név is előhozhatatlan; mert ez és azok is tarkítják^* a’ magyar nyelv’ eggységét.

Vegyünk időt ennek mélyebb megtekintésére. – „Ime, (ezt fogod kiáltani) tehát az Episztola’ szépsége csak hangokban áll!” – De nem; ezt Fejér nem fogja mondani; mert tudja, hogy már a’ hangnak is, hogy már a’ szokatlan ’s el nem koptatott szónak is vannak szépségei; ’s mert tudja, hogy ezek a’ szók, ezek a’ hangok itt nem csak hangok. Úgy a’ Canova’ márvány Napoleonja is vét az Eggység ellen, midőn a’ franczia nemzet’ Bajnokját nem uniformban vagy császári öltözetében, hanem meztelenűl faragja. – Ez a’ meztelenség Canovánál (ezt mondhatná az Ellenkező) Napóleonnak úgy öltözetje, mint az Uniformis és a’ Császári palást: ez^* itt a’ Félistent mutatja. – Azt mondatám Ellenkezőmmel, a’ mit óhajték hogy mondjon, ’s felelek: A’ kis Wesselényinek is ruhája a’ prætexta; mert az a’ Zsibó, a’ hol ez neveltetett Római lelkű atyjától, Róma és nem Erdély. – De mit mondok bezzeg a’ Halberzwölfére, cravátra etc.? – Azt, hogy ha Sallust Római gravitással, és nem romlottságból – hogy a’ fertelmes dolgot fertelmes szóval jegyezze – a’ penevel és stuprummal élhetett: útálatból és haragból a’ kártyát-gyűlőlő ’s öltözetbeli bolondságokat nevető Epistolographusznak is szabad volt ezeket az idegen neveken nevezni. – – Ezeken az itt^* kimutatott idegen szókon kivűl én az egész Epistolában nem találok hibát az Eggység ellen.

Azt mondod továbbá, hogy „a’ melly kis darab’ megértésére sok jegyzetek szükségesek, vagy merő tudományos kifestések, objective nem szép, ha subjective szép is; ’s így nem szükségesképen, nem valóságosan szép.”

Példát reá: – Illyen az én Herculeszhez írt Epigrammám, illyen a’ szavas Idióta, lap. 12. Mennyi jegyzés, mennyi magyarázat állhatott vala Herculeszem alatt! Nem objective szép e e’ miatt, ha tudnillik szép? A’ Wesselényihez írt Epistola alatt is sok jegyzés van, valamint a’ Csereyhez írott alatt. De az a’ sok jegyzés annak a’ ki megolvasta, csak eggyszer állott ott, ’s a’ kiknek nem kell magyarázat, t: i: a’ kik a’ Zsibói istáló’ lovait neveikről, formájokról, színekről ismerik, a’ kik tudják ki volt B. Daniel Polyxéna, ’s Wesselényi Ferencz mit csinált, annak azok a’ magyarázatok ott nincsenek. – Eggy holnap alatt falomon fog függeni (engedj-meg örömömnek hogy el nem hallgathatám) eggy olajban festett Copiája a’ Corregió’ Iojának a’ Bécsi Belvederből. A’ ki vagy a’ Bécsi Originált, vagy a’ hasonló nagyságú Copiát nálam, látni fogja, megérti az itt következő Epigrammát:

De megérti e az, a’ ki sem Bécsben a’ Belvedérben sem nálam a’ képet nem látta, ’s a’ vers felett csak ezt olvasná: CORREGIONAK IOJÁRA. Bizonyosan nem értené. Rossz e tehát az Epigramma? Meglehet hogy rossz. De ha rossz, nem azért rossz, mert jegyzés ’s magyarázat nélkűl érthetetlen.

Nem érem utól, mit akarsz ott mondani, a’ hol a’ tudományos kifestéseket hozod-elő. Kérlek, méltóztassál velem tudatni, ’s felhozni verseimben a’ helyet, (mert leveledben az én versemről vala szó) hogy megértselek. Addig csak azt, hogy Virgíl, Horátz és Lucrétz ’s mások a’ Rómaiak közzül, az affélét Szépségnek nézték, ’s kevélykedtek vele, ha a’ görög Irók’ virágaikkal ékeskedhettek. Csak olvassd Heynét Virgíl ’s Mitscherlichet Horátz előtt. Valóságos, szükséges, objectivus szépség e az illyen, én nem kérdem soha; kérdje azt a’ Metaphysicus, a’ ki nem érez, hanem analysál. Jól teszi a’ Művész, ha a’ Metaphysicus’ ideájival megismerkedik, ’s tőle megtanúlja, mi miért hat? de a’ Művész nem Metaphysicus, hanem Művész, ’s a’ Metaphysicus nem Művész, hanem Metaphysicus. Szeretném látni, melly Művészi productum lenne a’ mit Metaphysicus készítene, ’s melly Metaphysica a’ mit a’ Művész írna. Mengs és mások festettek is írtak is; de az azért esett, mert ők ’s Michel-Angelo ’s Leonardo de Vinci, Művészek is Metaphysicusok is voltak.

Hogy én az Æstheticát nem tanúlt, ’s Metaphysicán nem elmélkedő Versgyártót nem becsűlöm, megmutattam Æstheticai tárgyú Epigrammáimban, mellyeknek a’ Pesti Vásárkor Te is veszed nyomtatványát; Horvátnak tegnapelőtt tettem eggyet postára, mert csak negyed napja hogy a’ nyomtatványok sajtó alól kiszabadúltak. De, úgy tetszik, ismérem az Æstheticának is határát, kivált míg azokat úgy írják, hogy azt kellessék reá mondani, a’ mit a’ Bouterweckére mond Jénai vagy Hálai Recensense, hogy nem érti maga magát. Egyéberánt ezt^* tanúltam Contitól Emília Galottiban, pedig Lessing értett a’ Metaphysicához:

Klastromba vele, a’ ki tőlünk (a’ Festőktől)

akarja tanúlni, mi a’ Szép.

Feljebb csak az idegen szókkal élést mentettem. Engedd kérdenem, ha hibának tartodd e, hogy Cicero, Seneca, Martiális, Juvenális görög szóllásokat is egyvelítettek deák textusokba? Vitkovicshoz írt Epistolámnak utolsó szava: φοβεςοτατως; a’ Dezsőffyhez írtban pedig ez a’ két jámbusi hemistichium van, magyar pronunciatio szerént mérvén a’ syllabákat:

Τλήμων άρετή,

Λογορ άρ εις!

Fordítsd magyarra, iktassd magyarúl oda a’ szókat, ’s lássd mi lesz.

„Fájdalom! legtöbbnyire Poetáink különös önnön ínyökhez, vagy némelly elnevezetesedett Szerzőnek ízléséhez festik magoknak a’ Szép’ képét.” ezt írod levelednek említett czikkelyében, feljebb valamivel az előhozott rendeknél.

Ha ez csak annyit tesz, mint az, hogy nem elmélkednek a’ priori a’ Szép’ természete felől, úgy azt igen hibásan teszik, úgy nem egyebek, mint servum pecus. De ha ezt is teszik, mit kövessenek, ha vétket csinálnál nekik abból, hogy vagy tulajdon ínyeket követik, vagy azon Íróknak példájit, kiket megszerettek? Már abban is van érdem, ha mást szerencsésen követünk, ha az ironiából esik is, mint Göthe a’ régi német Poetákat, és – ha nem volna superbum magamat hozni-elő példaképen – én a’ Tövisek és Virágok-ban^* lap 14. A’ SZÉP^* és A’ JÓ Epigrammában. ’S azért hogy Göthe, az én bálványom, a’ maga isteni Achilleiszét a’ Homér’ példája szerént írja, nem kell e ezt imádva csudálni? Jaj annak, a’ ki ezt nem tudja! – Ti a-prioristák messze mentek. – Néktek az a’ versem, mellyet tavaly a’ bennünket-boldogító házasságra írtam, várástok alatt volt, mert a’ Párizs almája miatt támadt meghasonlást hoztam-elő, melly néktek elnyűtt portékának tetszett – mert a’ Párizs nevével a’ Jupiter’ Homloka’-szűltje Antanaclasist^* ejt, – mert Istenek kellenek a’ dolog’ kivitelére. Nékem semmibe sem kerűl rossznak ismerni eggyik vagy másik darabomat, ’s a’ kik darabjaimat ismerték, ’s többé nem lelik, mert elégettem, tudják, hogy kezem’ mívét nem imádom. De szeretném tudni, hogy Göthe vétett e, hogy Iphigeniát teremtett ’s ismét színre hozta a’ Thyestesz’ vacsoráját?^* ’s Schiller vétett e, hogy Jupiterrel perleti a’ poétát, hogy őtet olly szoros környűlállások köztt hagyta? ’s Antanaclasist^* csinálni ellenkezik e a’ Szép’ törvényeivel? Ha illyeneket tanít az Æsthetica, nekem nem kell Æsthetica! –

Úgy hiszem, hogy nincs szükségem azt az állítást tenni bérekesztésűl, hogy belőlem nem néki-hevűlt vítatás szóll; inkább becsűllek Tégedet^* és magamat mint hogy azt a’ gyanút feltenni akarjam. Sőt megszóllításod nekem bízodalmat, még pedig barátit, mutat, ’s érzem, hogy az mit érdemel. Élj szerencsésen, tisztelt Férjfiú, ’s szeretetedre tarts tovább is érdemesnek.

Tekintetes Úr! Tegnap érkeztem haza, ’s ide haza ezt a’ 3. levelet találtam Posonyból. Méltóztasson a’ Tekintetes Úr megolvasni, ’s nékem minél elébb visszakűldeni. A’ Nunciumokat, Repræsentatiot, és Resolutiót most iratom. Ezeket is rövid időn közlöm a’ T. Úrral. Ohajtanám, hogy magam is átfuthatnék Széphalomban, de igen sok a’ bajom. 15dikben [híres]^* PartGyűlés lesz Ujhelyben, ’s akkor talán, vagy mindjárt az után a’ Szüretet is elkezhettjük. – A’ kissebb bankókat viszi a[.] […]. Maradok alázatos Tisztelettel.

A’ T. Úr

Nézd el mit tsináltál egy nékem írt Rendeddel? Én valami trigonometriai calculussal bajlodtam volna a télen – te ki vetted a’ Krétát a’ kezemböl – és egészen másra fordítottad a kedvem’. Imhol van – Ein prosaisches Gedicht: An die Freiheit. Készülöbe van más is An die Glückseligkeit. Kerültem a mennyibe lehetett, hogy didacticus ne legyek benne, még is a’ dolgot ki merittsem, nékem ugy tettszik hogy az utobbikot legalább el találtam – de te fogod eztis az elsöbbikkel együtt meg ítélni. Nem soká küldöm a Glückseligkeitot is utánna. Szeress – mert szeretlek.

Tordos, 29^a Jan. 1812

A’ M. Jesztrebi sequestrum béhozásakor a’ megfogadott Erdő Kerűlő eránt az vala a’ végezés, hogy a’ házához megkívántatott fa még e’ télen le legyen vágva ’s bé legyen hordva, ’s az építéshez a’ Compossessoratus azonnal hozzá fogasson, ’s íme úgy értem, hogy semmi sem történt. Én külömben is sürgethetem a’ Transactio punctumának teljesítését, ’s annál inkább sürgethetem, mivel a’ Kerülőnek tavaszig én engedtem lakást, ’s így az vagy lakás nélkül marad, vagy az én házamban akar továbbá is lakni, mellyet nem teljesíthetek. Mire nézve kérem az Urat Fő Szolgabíró Urat mint Curátorát a’ Sequestrumnak, méltóztassék a’ MJesztrebi Compossessorátust a’ maga kötelességére emlékeztetni. Semmi sem lesz a’ dologból, ha az Ur Főszolgabíró Ur azt keményen nem fogja. Egyéb eránt szíves tisztelettel maradok

Az Urnak Fő Szolgabíró Úrnak

Széphalom Marcz. 8d. 1812.

Tegnap Kultsártól a’ Mindenes Gyüjteményt hoztam el. A’ IV. Negyedben említést találék Daykánk felől. Közlöm azt is, mivel^* tanubizonyság ez is D.nak Literatori érdemeire.

Lap. 86. 87. 88. 89. 90.

Fő Tisztelendő Wohlgemuth Filep Úr, a’ Pesti Nevendék Papságnak fő kormányozója; olly szívvel indúlattal viseltetik kedves nyelvünkhöz, hogy midőn azon buzgó óhajtásunkat, hogy a’ Német úgy nevezett Pastoralis Theologia helyébe a’ Magyar lépjen-be, elébe terjesztettük volna; így válaszolt: hogy minekelőtte szót tettünk volna, már erről bőven gondolkozott, ’s ígérte is azon lettét;^* hogy ne csak a’ lelki tanítóji tudomány, hanem az erköltsi is, a’ jövő esztendőtől fogva Magyarúl folytattasson addig is, míglen idővel az egész szent tudomány kedves nyelvünkön taníttatna. Valóban megérdemli ezen nevű Úr buzgó szeretetünket, a’ ki azon kívűl hogy a’ Magyar Nyelvet maga is szorgalmatosan tanúlja, azt még új Magyar könyvekkel is előmozdítani munkásan igyekszik. Mostanában is három könyveket fordíttat Magyarra, kiknek eggyikét u. m. Spaldings Bestimmung des Menschen, T. Dajka Gábor 3dik esztendőbeli Nevendék Papra bízta; ki is ennek fordításával már készen vagyon, és nem sokára a’ T. T. Wolgemuth Úr parantsolatjára sajtó alá fog kerűlni. Ezen említtetett fáradhatatlan Nevendék, nem kémélvén tsekély egészségét, azon fellyűl hogy szűntelen a’ Magyar Munkáknak készíttésekben fáradozik, a’ Magyar nyelv’ tanításának terhét is önként minden jutalom nélkűl magára vállalta, mellynek kedvéért még ezen oskolai esztendőnek kezdetével Magyar prælectiókat kezdett tartani, mellyeket máig is olly szerentsésen gyakorol, hogy kedves nyelvünk’ tanúlására nem kevés Tótokat és Horvátokat édesített: Némellyek még a’ világi törvény tanúlók közzűl is gyakorolják oskoláját. Talán ő neki köszönhetjük résszerént, hogy a’ velünk lévő Horváth társaink nyelvünket már nem csak tűrhetik,^* hanem némellyek beszéllik is. Ezen nagyra született hazafinak eggy valaki Nevendék társai közzűl, neve napjára e’ következendő versekkel kívánt örvendezni.

Pest 9. Aprilis. P. N. P.

Miolta hazajöttem nem voltam Virágnak látogatására. Ő most Budán tart szállást a’ Barátoknál. Minap Vitkovicsunk Epigrammájit közlötte vele, ’s Virág így felele rájok.

V. B.

Kemenczének az az Ofen-Pestnek. Czélzás Horvátnak illy czímű munkájára.^*

Tegnap ismét mind Horvát mind Vitkovics mind én levelet kaptunk tőle. Hosszú levelet akarok írni Édes Uram Bátyámnak, ’s úgy hiszem, nem cselekszem épen fonákúl ha azt, magamtól szegénytől kevés telhetvén, Virág verseiből hosszabbítom meg. Legalább ez által is jelét adom annak, hogy én Literaturánknak ezen három Nagy Emberét tisztelem: Virágot, Daykát és Berzsenyit. Imé:

VVB.

*) Czéloz Vitkovicsnak azon Dalára Trinkliedjére, mellyet ez Pomázon készített. U. M.

Budán, 1810. December’ 17dikén. Öcsém! én alig mehetek által, de azért csak kiriezzetek: quam quisque norit artem, in hac se, a’ köz mondás szerént. Ezt a’ Frias tudgya,^* és desipere in loco dulce est. Dolgozzatok a’ hazának. Úgy légyen fejeteken a’ Jehova aldomása. Amen!

Sz.V.B.

1810. Decemb. 18d.

Egy két nap előtt, mondá Horvát, hogy dolgozol, és hogy valamit ki akarsz adni. Áldott szándék. Azon légy, hogy ne sokat hanem jót szedhess öszve. Egyéb iránt, Si vales, bene est, ego quidem valeo. Eszembe jutott Fleurynak mondása, (a’ Két Elmélkedésben) – a’ hol atyaidat láttad botlani, ott te vígyázva járj. De a’ mit atyáink elmúlasztottak, mi azt, a’ mennyire tőlünk lehet, pótollyuk ki.^* Melly nehezen, melly soká törhet ki világosságra az emberi ész! Lassú víz partot mos. Elég.

Tegnap Virágot látogattuk meg Budán, Vitkovics és én. Mutattuk neki a’ már 21 ívnyi Aurora Évírást, ’s kértük, hogy engedjen ő is valamelly versdarabot avagy Philologiai Értekezést belé. Szíves örömmel ajánlá segédét; noha szándéka vagyon eddig írt verseit, mellyek a’ M. Minervában kiadva nincsenek, Horatznak egy két Episztolája ’s Satyrájával eggyütt, még a’ József napi Pesti Vására bényomtattatni, ezen czím alatt: POEMÁK VIRÁG BENEDEK által. 1811. Már két ívet letisztázva mutatott. – Én az AURORÁHOZ éneklett Odáját veszem fel Aurorámba, ha ez Poemájiban helyt foglaland is.

Virágtól haza jővén Prof. Fejér Györgyhöz tértünk be ’s jelentettük^* látogatásunk okát. Örvendett a’ jó Haza fi ’s azonnal eggy nagy Skatulya Verset hozott elő, ’s által adta, hogy a’ melly darab közötte tetszésünket megnyerhetendi, gyüjteményünkbe iktassuk. A’ Verseket most Vitkovicsunk olvasgatja. Szörnyű nagy számmal vannak azok. De melly kevés mondhatja el magárol a’ me nec Iovis ira nec ignes – ? ’S ha elmondhatja e csak Eggy is? Irt Éneket, Dalokat, ’s Ódákat egyedűl Sapphó’ mértékein. Megjegyzést érdemel hogy nehány Sonettet is próbált. Mutatóúl közlök eggyet

Ezen Nemsonett’ szchemájáról jút eszembe most, hogy Csokonai is írt a’ Szonett’ szchemájára. A’ Sonettről való Értekezésben, hol Farkas Károlyról tétetik szó, talán Csokonait is lehetne említeni. Meg mentem Édes Uram Bátyámat a’ fáradságtól, hogy könyveit felhányja ’s kiírom a’ Verset. Lilla II Kiadás. Lap. 28.

Morgenblatt. 1809.

Excerp. Almás, d. 31. May. 1810. P. v. Sz.

MALATESTA.

Az Anyámat óránként várom Biharból; még a’ Gyűlés előtt bizonyosan itt lesz. Parancsolatom van sűrgetni a’ Jesztrebi erdő sequestruma Relatióját, és az Anyámnak bémutatni a’ Transactiónak azon exemplárját, mellyet én írtam le a’ Transactio actusán, ’s az Ur Fő Szolgabíró Ur Tek. Kossuthné Asszonynak adott-által. Alázatosan kérem tehát, méltóztassék általvenni az exemplárokat, referálni, ’s az én exempláromat nékem kiadni. Hogy Kölcseyné Assz. nem subscribálta, semmit nem teszen; declarálta hogy mindenben megeggyez, csak abban nem hogy a’ rajta^* követett violentia menjen feledékenységbe. – Ajánlom magamat becses Uri indúlataiba ’s maradok tisztelettel

Az Úrnak Fő Szbíró Urnak

Széphalom Júl. 1. 1812.

Újhelyi Dayka Gábornak verseit sajtó alá készítvén, nagy szükségem volna életének némelly környűlállásai felől holmit tudni, hogy a’ munka elibe eggy rövid Biographiát tehessek.

Ígéretem szerént, meg érkezvén tegnap a’ Cseleji útamból, bátorkodom a’ Tekintetes Úrnak az Újhelyi Birtokára vettetett Obtingentiáját írásban megküldeni, melly is áll ⅜ Sessióbol,^* mellytől a’ Lovak és Bor vételre készpénzben 30.Xok – Életben pedig, 30. Icze gabona, és 45. Icze Zab – a’ kitétetett Summa!

Mellyeknek a’ Tekintetes Úr Kegyes Kinyilatkoztatásábol bátorságot vett Jelentések, ’s mennél elébb lehető hozzám való béküldések eránt tett ezen alázatos kérésem mellett magamat ennekutanna is, a’ Nagyságos Aszszony kezeinek tsokolásával, tapasztaltt Úri Kegyességében ajánlani bátorkodván vagyok

A’ Tekintetes Úrnak

S. A. Újhelyben Januarius 7^dikén

1813.

[A levélpapír külső oldalán piros viaszpecsét és a címzés a levélíró kezétől:]

A’ Pataki Examenre lett jövetelemnek egy Czéllya vólt, hogy a’ Tekintetes Urakhoz szerentsém lehessen. Nagyon is sajnálom, hogy tsak a’ Tekintetes Ur’ Patakról lett elmenetele után való nap jöhettem be. Kállóban Gyűlés vólt Hétfőn, az Ő Felsége kívánságai újjíttattak meg, ’s erre a’ mi Vármegyénk most tette azt az ajánlást, a’ mit Zemplén Vármegye az első Rescriptumra tett, Katonát Werbung, egyebet pedig a’ Privatusok szabad ajánlása által. –

Midőn a’ múltt Pünköst előtt Szántón szerentsém vólt a’ Tekintetes Urhoz, jelentettem vólt, hogy a’ Zsidó keze alatt az Erdőben esett kár száz tizenegy Forintra betsűltetvén, ő újjonnan betsűltette, ’s a’ Bírák úgy találták, hogy ötven Forintnyi kár azólta esett az Erdőben miólta a’ Jószág a’ kezéből kivétetett; a’ Tekintetes Úr tehát méltóztatott nekem átal adott írásban a’ Zsidót bizonyossá tenni az ötven Forintnak elengedése felől. Mihelyt Petneházára értem, azonnal megírtam én ezt a’ Zsidónak, a’ Tekintetes Úr írását kezemnél megtartván, ’s tudtára adtam, hogy mihelyt azon ötven Forint híjjával a’ többi summát megfizeti; mindjárt mindenéhez nyúlhat. Ő pedig olly goromba, hogy sem azon Levelemre nem válaszolt, se azólta Petneházára nem jött. A’ mint a’ Petneházi Arendás Zsidó mondta nekem, ő már a’ vermes élethez soha se nyúl, hanem kárát keresni igyekezik a’ Tekintetes Urakon, mivel a’ mint mondja, ő három Forinton eladhatta vólna az életet, most pedig nem kél. – Ez ugyan tsak Zsidó gondolat, de meg lehet hogy meg próbállya, mivel nyughatatlan és tsalárd ember. – Nem tudom az őszi vetését is nem értette é ezen declaratiójába. Nagy bajt tsinál ha a’ vetést is valamelly illyen kötődésből ott találja hagyni. Aztugyan nem gondolnám. – Mindezáltal tsak ugyan kérdés, hogy ha tsak ugyan nem fizet, és arattatni akar, meg engedjük é azt neki vagy nem? – Erre nagyon kívánnám a’ Tekintetes Urak’ feleletét.

A’ Contractusban tíz köböl vetésnek a’ Tekintetes Urak’ számára lejendő arattatására nézve, azt hagytam meg a’ Gazdának, hogy mivel nem lehet aratót úgy kapni, hogy az a’ magáét egye, én Főzeléket adok ’s veszek; a’ Gazda pedig főzessék. – Még eljövetelemkor t. i. 11i July senkinek se vólt Aratója Petneházán.

Az ugar Földek is mind kiosztódtak azon nyóltz köblös szél hordta homok mellyről jelentettem vólt a’ Tekintetes Úrnak, hogy nem lehetett két köbölért kiosztani, tsakugyan egy egy köböl szemért osztódott ki vidékieknek. – A’ kaszálók hasonlóképen kiosztattak. –

Ha magok nem jöhetnek a’ Tekintetes Urak, nagyon szeretném, ha Level által valami módon tudósítani méltóztatnának a’ Tekintetes Urak, mert a’ Vetésre^* az még nagyobb kérdés, hogy ha a’ Zsidó ott találja mind hagyni, arattassak é vagy nem? –

Többire Tekintetes Kazinczy Ferentz Urat alázatosan tisztelem, ’s Gratiájokba ajánlott, állhatatos Tisztelettel maradtam

A’ Tekintetes Urnak

S.Patak 16. July 1813.

[A megszólítás felett jobbra Kazinczy kézírásával a dátum: 21 Jul. 1813.]

Patakra menetelemkor azt a’ rendelést hagytam, hogy ha ebéd keresztre nem lehet kepéseket fogadni, tehát tsak fogadjanak és osztán az Anyám adjon konyhára valót Bekáné pedig főzzön. Azon útamból tsak tegnap jöttem elő, ’s akkor már harmintz keresztet arattak a’ Tekintetes Uraknak az addig tsakugyan konyhára fogadott kepések. kenyérnek és tésztás ételnek való liszt tőlünk kitőlt, egyéb főzeléket, és sót az Anyám adott. Szalonnát pedig a’ múlt Hétfői Szalkai vásárról hozatott nékiek és kását. A’ kész pénz kőltség hat Font Szalonára 2 Ft. fél véka kására 1 Ft. tehénhusra 20Xr, áldomásra a’ megfogadáskor 12 Xr, mind öszve 3 Ft. 32 Xra ment még eddig. – Magáéból adott az Anyám kenyérnek két véka, tésztás ételnek fél véka lisztet, fél véka paszúlyt, két itze sót, mellyeket tsak azért jegyzek fel, hogy^* ebből megítélni méltóztassék a’ Tekintetes Úr, hogy nagy kőltséggel nem fog menni,^* annál inkább nem pedig mert a’ héten elvégezik. Az estve haza jövetelemkor itt találtam a’ vólt Arendást, a’ kit az Erdő betsűltetésétől ólta nem láttam. Ő a’ maga vetését eladta. Én abba a’ Tekintetes Urak’ részéről, hogy a’ bajt elkerűljük megegyeztem, úgy mindazáltal, hogy mivel a’ 240 Forintot, a’ mellyen megalkudta egy Petneházi nemes ember az életet, most meg nem adta, tehát a’ Tekintetes Urak által rendelt Sequestrumot a’ még meglévő vermes életen kívűl, a’ vevőnek megegyezésével azon két száz negyven Forintra tettem által, a’ Tekintetes Uraknak tartozott 112 Forint erejéig. Azon Summát SztMihály napkor fizetik meg. Ez a’ tsavargó Zsidó azt mondja, hogy felmegyen és Capacitállya a’ Tekintetes Urakat, arról, hogy az egész házért az 50 Ftal nem tartozik, e’ mellett reménysége van, hogy a’ Jószágot a’ Tekintetes Uraktól újjonnan megnyeri Arendába. – Az Anyám most mondja, hogy a’ kepések a’ már kiadott eleséggel megérik, a’ szalonnából pedig tséplésre is maradni fog. És így a’ tíz Forintra szükség nem lévén viszsza küldöm, annál inkább, mivel még félesztendei Regálék Arendájából való Competentiájok is itt van a’ Tekintetes Uraknak, mellyet kérettem epen most Beka által az Arendástól, de azt mondja, hogy most nintsen pénze, akartam ezt is felkűldeni: itt maradván hát az, abból […]^* pedig mind öszve is keveset tesznek. –

A’ kepések hanyadán aratnak, még magunk sem tudjuk. Mikor be állottak, a’ Petneházi szokás szerént tsak úgy állottak be, hogy a’ szerént aratnak, mint másnak mások aratnak. Ámbár pedig itt hetedén nyóltzadán, ’s kilentzedén aratnak; reménylem hogy a’ kilentzedik keresztet adom ki nékiek. –

Hogy veszedelmen kívűl, ámbár gyenge egészséggel van is a’ forró betegség után a’ Tekintetes Úr, azon örűlök. Nagy reménységgel vóltam Patakra menetelemkor, hogy ott a’ Tekintetes Úrhoz szerentsém lészen. tsakugyan örűltem, hogy miólta Patakot elhagytam, azólta az Aesthetisben az Oskolai Ifjúság előment. A’ mint hallottam, Kézy Septemberben Tanítói Hivatalába be áll. – Most Bétsben van. –

Mind ezeknek jelentése után, Uri Gratiájába ajánlott, változhatatlan Tisztelettel maradtam Petneházán 21i July 1813

A’ Tekintetes Uraknak^*

Also auch Sie – sogar auch Sie – sind den hohen Ideal meiner Seele, dem rauhen, aber ehrwürdig rauhem Cato, gram? Ich gestehe Ihnen, daß mich diese Zeile Ihres sonst, wie immer, schönen Briefes frappirt hat. – Die Welt erträgt mehrere Catons nicht, wie sie mehrere Sonnen nicht ertragen würde, und ich fühle Ihnen nach, wie sehr diese stoiste Unbiegsamkeit und härte, wohl mag ich auch sagen, dieser Starrsinn,^* der guten Sache sehr oft schadet, sie oft ganz verdiebt. Aber ein Mann, wie die zwey grossen, die diesen Namen geführt haben, ein Mann den bey dem allgemein um sich greifenden Verderbnisse der Sitten wie ein Gott in seiner Glorie dasteht, ein Mann, bey dessen Anblick die Berauschten in dem Circus der Flora, wie von einem Blitzstrahl ergriffen inne halten; ein Mann, dessen Beyspiel den edlen Tyrannenmörder mit der weichen Seele (Marcus Június Brútust értem) zu derjenigen Hoheit der Tugend entflammte, welches Plutarch und das ganze Alterthum an ihn bewundere; ein Mann, der nicht aus Stolz, nein, sondern aus Vaterlandsliebe eines Römers, nicht aus einer maskirten Verzweiflung, sondern nach den Grundsätzen der Stoa und seinen Geist zu dem edlen Selbstmord durch die Schriften eines Plato stärkend, das Eisen in sich stoss, und seine verbundene Wunden aufzureißen stark genug ist – wie soll so ein Mann,^* wie soll dieser Gottmensch von Ihnen, von Ihnen! verkannt seyn? – Wehe den Unseeligen, der mit seiner Rausheit überall anstoßt! Der sogar die hohen Tugenden eines Scipio anbellen konnte! Aber wehe auch dem Unrauhen, Geschmeidigen, der sich in Alles so leicht fügen kann! – Man rühmt die Leutseligkeit, den sanften Charakter des Horaz, seine Urbanitet, mit welchen er einen schlauen, verachteten, bösen Octavian schmeicheln konnte – er, den ein Brutus würdig fand für die Sache der Freyheit und der Gesetze in seinem Herr aufzunehmen und ihm sogar das Commando einer seiner Schaare überzutragen,^* und man spöttelt über den Stoismus des Juvenal, der nicht so leicht durch Ocatvians und Mäcenasse zu gewinnen war. Die Umstænde mögen dieses Benehmen dem mehr Dichter als Held Horaz angerathen haben, denn allerdings ist es thöricht, so für nichts und wieder nichts sich hinwürzen zu lassen. Aber gestehen Sie doch, geliebter Fr[eun]d, daß der Character eines Helvidius und Thrasea Pätus etwas ganz anders ist als der das schwachen Obersten der bey^* Philippi seinen Schild wegwarf und floh und jetzt hinseufzt: Cum fracta virtus, et fugaces, turpe! solum tetigere mento! – Mein Beyfall oder Tadel hebt oder schändet meinen mir so lieben Horaz nicht, eben so wenig als ist mein Beyspiel schänden oder heben könnte: Aber wäre ich in seiner Stelle gewesen, ich würde mich geschämt haben Umgang mit dem Bubem Octavian zu pflegen;^* und seinen Lieblingen so wie es mir immer sehr gefiel, daß der characterlose, schwache, eitle Cicero sich bloß durch die Betrachtung von Caesar nicht gewinnen ließ, daß es unwürdig wäre, ihm, dem Retter seines Vaterlandes, ihm, die das Volk durch den berührten Schwur bey seinem Abtritt aus dem Consulat beehrte, in die abscheulichte Cohors zu mengen, welche Clodius so zählte. Glauben Sie mir, verehrter, geliebter Mann, wir wären nie so tief gesunken wenn zu zweiten Catos unter uns aufstünden. Dies erinnern doch daß man anders seyn könnte, da wir andererseits an dem Beyspiels der Nachgiebigen sehn, daß an dem so so sehr angerühmten Tugend so sehr viel doch nicht seyn kann, indem diese sogar von den bessern mehr als eine schöne Idee, als ein imperirende Gesetz betrachtet wird. Kinder, die den Nepos^* lernen, staunen den Muth eines Epaminondas an, der Muth haben konnte arm zu bleiben, und alles scheint: so muss man seyn! Man rühmt die Enthaltsamkeit der grossen, die nicht so viel hinterließen, daß man sie stattlich hätte beendigen können, daß ihre Töchter die Kosten einer Hochzeit hätten erlangen^* können, und wir sehen daß unter uns auch die Besten öffentliche Speculatoren sind, publice et privatim stehlen und rauben. – O, wie leben Catonenlose Zeiten!

Emerich Horváth (Stansitth von Gradecz) hatte vieles von einem neuern Cato. Seine unschönen Seiten sind mir bekannt; ich schaudere von ihnen. Sein unbændiger Haß gegen Fabricy (Luther. Pap) und die Specktakel die er in seinere letzte Jahren anstellte – o weg von diesen! – Und doch welch ein hoher, solch ein edler Mann in dem Jügen wo es einem Cato gleich. Ich bete den Gottheiten meiner Nation an, daß sie uns, diesem entarteten und entartet gemachten Volk einige Horváth Imre geben, und die Zahl unter Anticatone fune, rota, flammis vermindern wollen. – Hatte mich das Schicksal groß werden lassen, Cato wäre mein Muster gewesen; ein Zwerg macht sich lächerlich, wenn er einen Riesen abzielen will. – –

Egyedül kiadott hasznos Irásaiból vagyon szerentsém a’ T. Úrat tisztelni. Mely tiszteletem engemet arra birtt, hogy egy alá való Pap fia Somogyi Gédeon vóllt Pápai mendicáns, és most Weszprém Vármegyei magát képzelődéseiben fitogtató ’s hajszálhasogató Eskűtt által, ki Tótvásonyban lakik, egyenessen a’ T. Ur rágalmazására készétett múnkát, a’ T. úrnak kezébe szólgáltassam. Szives indulatomnak azt a’ jutalmát várni bátorkodom, hogy a’ megtzáfoló Irását a’ T. urnak ólvashassam. – A rajzolat a’ T. Urnak Tzimerének, és nagy Tálentomainak megszennyeséttését nyomja-ki – az ajánló szók „Zafyr Czenczinek” betses nevét hómályban fejezik ki. Uri Grátziájában, a’ midőn magamat ajánlonám; Pesten Fejérváron, és Lepsényen által, [válaszát]^* ezen haszontalan könyv vétele eránt kikérem Balhásra és vagyok

A T. Urnak

Most vala örömöm venni a’ Tek. Úr levelét és ajándékát, csalhatatlan jelét széplelkűségének ’s megbecsűlhetetlen jóságának. Fogadja-el érettek a’ T. Úr a’ legszívesebb köszönetet. – A’ Mondolat előttem egészen újság volt, valamint becsűletes neve Csinálójának. Nem mondhatnám hogy a’ benne talált marhaságokon nagy gyönyörűségemet találtam volna: de bizony nyugodalmamat meg nem zavarta; – olly formán vettem azt, mint utolsó Dietánkon vehette a’ Szathmár Vármegyei Vice Ispán^* és Követ Isaak Samuel Úr, kit minden tiszteletre méltó embernek ismer, mindőn őtet valamelly vad gyerkőcze a’ maga sületlen verseiben szamárnak titulázta. – Eggy szamarat festeni, ’s az azon ülő’ felibe Péter vagy Pál nevet írni – ennek ’s amannak munkájiból minden értelem és minden elérthető czélzás nélkül kiszedegetni a’ szókat ’s szóllásokat, ’s azokból eggy Centót szővni – arra nem kell ész, arra valami egyéb kell mint ész.

Somogyi Gedeon (– Veszprém Vármegyei Esküdt –) ellensége az új szóknak ’s szóllásoknak. Én azt tartom, hogy új szókra ’s szóllásokra szükségünk vagyon, ’s a’ Dayka Gábor’ életében elő adtam okaimat, felhordván a’ mit Horátz és Cicero ’s Mitscherlich és Terentius ’s a’ Debr. Grammatica mondanak. Eggy Irónk sincs a’ jobbak közzül a’ ki más értelemben legyen. Kisfaludy, a’ ki miatt Somogyi Gedeon harczol, szint úgy vétkes ebben mint Virág, Kis, Berzsenyi, és a’ kit Somogyi Gedeon bizonyosan feljebb fog a’ most megnevezett háromnál becsűlni – Csokonaynk. Miért bánt tehát csak engemet és Berzsenyit? Oh, az énelőttem nem titok! Huic uni multos Marios inesse.

Berzsenyinek öklelő Hajdúja lap 83. a’ vakmerő gyermeket arra ragadja hogy Büffonhoz és Blumenbachhoz tegyen eggy felkiáltást. – Ti (ugymond) még ezt a’ szarvas-marhák közzül kifelejtettétek. – Somogyi Gedeon azt hiszi hogy öklelni nem teszen egyebet mint türkölni. Berzsenyi tudta hogy öklelni annyit teszen az eredeti értelemben mint ököllel (karral, kézzel, marokkal) dolgozni, bántani.

Engem lap 44 arra tanít hogy a’ ha particulát máshova kellett volna tennem, ’s az az articulust nem kellett volna elhagynom az egérke előtt. – ’S feltegyek e én az olly emberrel a’ ki meg sem sejdíti hogy az miért van épen úgy téve?

’S az a Brekeke leghátúl!

Somogyi Gedeon sokat nem tud; nem csak azt is hogy eszesen játszani a’ dévajkodót felette komoly munka.

A’ Tek. Úr’ jósága háláúl kívánhatta tőlem hogy ezeket el mondjam. Somogyi Gedeonhoz én magamat tenni nem fogom.

Engedje meg a’ T. Ur hogy ezután úgy tekinthessem mint barátomat. Maradok hív tisztelettel

Ebben a szempillantásban veszem az uj Subsidium iránt o.^* nyomtatott Tabellákat, minthogy az oldalán meg fogja a Bátyám Uram látni hogy Jan. végéig meg kell kinek kinek a Declaratiót tenni; azért sietek Bátyám Uramnak ki küldeni a magáét, és a Derzsényi Sogorét, tessék nevében is a Declaratiót meg tenni, ne hogy azután kárt vallyon.

Ajánlom magamat atyafiságába ’s vagyok –

A. Redmeczen. 29. Jan. 1814

[A levélpapír túloldalán a címzés:]

A Hadi Segedelem dolgában ismét újobban érkezvén egy Felséges Parantsolat mellynek következéséül e jövő Mártius 1^ső ’s több következendő napjaira szokott S.a.Újhely Várossában köz Gyűlést rendeltem mellyreis midőn az Tekintetes Úrnak meg jelenését bizodalmasan ki kérném

Úri betses Favoriban ajánlott meg különböztetett tisztelettel maradtam.

Az Tekintetes Úrnak

Kis Azár d. 10^a Febr. 1814.

[Kazinczy feljegyzése:]

Manus Stephani Szemere, Ordinarii Vice Comitis in Comitatu Zempliniensi.

Széphalom d. 20. Aug.

1814.

Franc. Kazinczy

[Azonosíthatatlan kéztől a lap alján:]

Sp. D. Fran Kazintzÿ Prim. Assessori.

[Azonosíthatatlan kéztől a levélborítón:]

Spectabili ac Generoso Domino Francisco Kazintzÿ de Eadem Compl. I. Cottuum Tabulae Judriae et Primario etc. Assessori Domino SingColendissimo.

Ex officio

Ord.VComitis

Széphalom.

14^dik Apr. irt leveled datumabol vetem fel, hogy a Discursiok eleibe téjendő levelem még akkor nem vehetted. A posta jarásábol ugy látom hogy levelezésünk 6 hét alatt circulál egyszer.

Leg érzékenyebb illetődést vettem abbol, a’ mit a’ Debreczeni utbol következett nyavaljádrol irtál, – pedig hogy jobban vagy már!

Irod innep harmadnapi Vendégidet és az ott foljtatott itéleteket. – Kézy Prof. velem egy itéleten volt; én is ugy hiszem hogy a’ fenn forgott deakság nem Ciceroi – ’s ha tettszik, épen nem: tsak az a’ külömbseg köztünk, hogy én magamrol tészem az itéletet: ö pedig én rólam… de még is, miert épen nem Ciceroi? Contrasztya leszsz hát talám annak? A’ Festök a’ napot, holdat elönkbe ábrázolják; mi reá esmérünk a’ festett napra – noha nem süti ki szemünket. Mi kell hát? magát Cicerot kell hát szorol szora ki irni, hogy a’ finnyás Criticus rá esmérjen. – Te vallod hogy reá esmérsz: de Te még ennél is többet; ö pedig még ennyit se. Ez ugyantsak mind el mehet:^* de Prof. Kézy a’ Discursiok philosophiai^* értekéről is ítéletett tett, – ezen csudálkoznom kell, mert ugy tudom, nem Fachja. Prof. Rozgonyit miért hozzam elö, a’ ki még a’ Keresztfa alatt is bizonyosan azok közé állott volna, a’ kik kiáltották – Feszitsd meg! Feszitsd meg!

Azt nem tudom találhatik e Censor, a’ ki Discursioimat nyomtatásra menni engedje; de tudom azt, hogy a’ Porkoláb felett mondott Oratziomat sem engedték meg a’ Pataki subdelegalt Censorok; hanem az Öreg Superintendenshez kellett küldenem, a’ ki reá irta Bátrann ki nyomtattathatik. Ugyancsak arra az esetre is, ha a’ ki nyomtatás el maradna, Te benned én egy Publicumot nyertem meg: Te magad irod, hogy gyözö ereje volt rád nézve; nekem ez eleg, ’s nem kell több. Már elöre képzelem örömemet, midön látni fogom ez utánni irásidbol az idealismust még elevenebben pislogni. A’ világosság a’ te tolladrol foljon a’ Publicumra; és utat csinál magának.

Ha esmérné K. Pr. miljen kész^* resignatioju emberrel vagyon dolga; meg hökkenne. Szerettem gondolatodat hogy a’ Moreau közlését el mellözted; a’ discursiok közlése következését is elöre meg tudtam volna irni: de bizonyos okokból nem akartam – esmérni kell az embert – de suo detractum putat, quid quid accessit alieno – értsd utánna.

Leveledbe látok^* egy Citatiot a’ Discursioimból.^* Tolle visum: ubi erunt colores? ez nálam igy van – an uspiam colores? Ez kéttsegesnek láttszik elöttem jo e vagy nem; ki potlást kiván. p. o. Tolle visum: quæro, an uspiam colores? de nékem igy nem tettszik, tehát a’ többit is az elébbi modon kell igazitni. p. o. Tolle auditum: ubi clangor? Tolle sensus omnes: ubi mundus existet?

Noha a’ discursiok vége felé is, találsz oljat a’ mi a’ Philosophiat hozzá engeszteli a’ keresztény vallás tudományához, a’ hol osztán igy concludalok – Quodsi hæc neminem offendant. etc. a’ mi olyas, jó lenne meg külömböztetni – nem dülös – hanem ritkitott betükkel. Azonban egy Præfatiot is irtam eleibe. – A’ melj kérdéseket meg ujitasz a’ Vignettekröl, azokra feleltem már. – A’ Barcsai iconjára nézve gondom leszsz kivánságodat minél hamarébb teljesitni. – Mibe vagyon a’ márvány tábla készitése dolga?

– Légy egésségben –

Geßner – der Messias – Magy. Régiségek fallen ab, und sollten zur bequemen Zeit als Suite nachfolgen.

Jetzt sollen 9 Bände ins Publ[ikum] kommen, und das unter ihren eigenthumlichen, jedem Bande besonderen zukommenden Titel. Die Titelblätter K. F. Munkáji werden dabey mit erscheinen.

Den Anfang macht der 9^te Band

Bácsmegyei,

Vak Lantos,

Repülő szekér.

Képszobor.

und der 5te –

Ossián

Boufflers

Titus

Themistocles.

„Sie haben die Fr[eun]dsch[aft] gehabt mir zu sagen daß Sie mir den Bogen nach dem abgeredeten Format pr[o] 19 f. in einer Auslage von 500 exemplar liefern wollen, nur bedingen Sie sich, daß ich Ihren auf 3 B[än]de 500 f Vorschuß gebe, und Porto und Vign[ette] bezahle.”^*

„Ich bitte nicht 3 sondern nur 2 B[än]de, bezahle Porto Vign[ette] lasse Ihnen alles Geld, welches als Prænumeration einlaufen wird, und verbinde mich in August Markt zu Pest alle druckkosten den Bogen pr[o] 19 f. zu bezahlen. Und da Sie und nicht ich für die Prænumeration Gelden zu gezahlen sind, so will ich diese Last durch die 2 Ung[arischen] Zeit[ungen] auf mich laden, versichern die Prænumeranten daß sie in August 2 B[än]de, und in März den 3 erhalten sollen, ohne daß sie mir dann die 6 f. erlegen.

So nimmt die Sache ihren Gang, Prænumeranten verlieren nichts, ja sie gewinnen, indem Sie nichts wieder zahl[en] und Sie werde bezahlt.”^*

per Erlau; Ujh. nicht per Kaschau.

Intézze úgy a’ dolgot hogy Júniusban hozzá foghasson 2 Setzer.

Elébb látassa velem mind Bacsmből mind Osszianbol az A árkust.

„Tegnap esett értésemre hogy Kisfaludi a’ Mondolatnak szerzője. Eggy Vas Vármegyei barátom ’s rokonom azt mondja hogy minekelőtte a’ könyv kijött volna, már azt Kisfaludi és annak sógora előre tudták és emlegették, ’s ugyan ezek is vitték-meg azt legelsőben Vas Vgyébe. Kisfaludi Somogyival csak magát fedezi.”^*

(Ezt én nem hiszem. Csak azt hiszem, hogy Kisfaludi örült neki, ’s talán tüzelte is a’ kiadásra Somogyit. Virág Benedek tud holmit, de nem szóll.

F. K.)

Én azt hiszem hogy a’ legtractábilisabb ember vagyok ’s megteszek mindent a’ mit lehet, ’s hogy ízlésem nehézkés ugyan de nem igazságtalan, ’s nem kívánok lehetetlent, kivált a’ hol lehetségest szabad várni.

Ezen két állításomnak utóbbikát bizonyítsa a’ Grüner Psychéje eránt tett ítéletem, az elsőbbjét pedig az a’ mi ezen levelemben következni fog.

Én Grtől contourt vártam ’s kértem; egészen úgy dolgozott contourt mint a’ Florentzi Muzéum’ rézbe metszett kövei. Ő az illyekben szerencsés. (Erichson Griech. Bl.) Ha Psychét contournak dolgozta volna, nem volna kifogásom a’ munka ellen. De ő schraffírozott munkát ada, mellyben szerencsétlen mert az neki nem Fachja. Ez az én panaszom. Ha én vagyok e békétlen vagy ő hibás – ha Ps. úgy a’ mint azt kűldé, nem eggy nyavalyás mív e, ítélje-meg a’ ki az effélékhez ért. Én magamat alája vetem a’ megítélésnek, mert tudom mit mondok. – Általtérek az elsőbb czikkelyre.

Midőn én a’ minap az Urnak a’ Helmeczi által megadatott Contractusban azt a’ propositiót tevém, hogy engedje tehát az Ur nekem a’ theateri darabokból álló 4 kötet nyomtatását, ’s maga adja-ki az öt Kötetet, mellyeknek kiadásokra magát hajlandónak declarálta, nem hittem hogy propositióm elfogadható ne legyen. Azonban az Úr azt feleli hogy azt nem cselekedheti. Nekem nincs jusom az Ur okait vizsgálni, ’s javallani vagy megvetni, ’s arra nem terjeszkedem. Ohajtottam volna hogy az Ur vegye figyelmére okaimat, azt nevezetesen hogy ez a’ Gyűjtemény így felette csudás systémben fogna m. jelenni. De minekutána az Úr ezt nem tette ’s a’ dolog már elindúlt, nem tehetek egyebet mint megtenni a’ mit az Ur kíván. Ellenben ennyi magam megadása utan legyen szabad hát azt remélnem az Urtól hogy viszont az Ur is kedvez nekem valamiben. Vegyen az Ur időt ’s csendes vért megfontolni, ha az a’ mit előadok, teljesíthető e.

9 Kötetnek kell megjelenni. Az Ur ohajtása szerént így.

I. Marmontel. Paramyth.

II. III. Gesszner.

IV–VI. Messzias.

VII–VIII. Osszián.

IX. Bácsmegyei.

Helm. írja hogy az Ur LaRochefoucauldot is kész kiadni.

Ezen projektre én egy mást teszek. Nagy örömemre volna, ha elfogadná az itt következő rendet:

I. Marm. Param.

II–III. Gesszner.

IV–VI. Osszian.

VII. Yorick – v. Títusz. Themist. Bouffl. Bölcs. köve Szalamandrin.

VIII. La Rochafoucauld.

IX. Bácsmegyei.

Az tehát csak a’ külömbség az Ur kívánsága és az enyém köztt hogy a’ Messz. helyett Yorick és LaRochefoucauld vétessék-fel. – A’ Messz. nem lesz olly kedves a’ nagy Publicumnál, mint Yorick v. Títusz etc. és LaRochefoucauld.

Ha Grüner Contourt ád és nem schraffírozott mívet, ám messe a’ vigneteket. – A’ theateri darabokat és a’ mik ezen 9 Kötetben nincsenek, pénzért fogom kiadni az Urnál hogy betű ’s papiros^* hasonló legyen a’ megjelent kötetekeihez. Kérésem igazságos voltát az Úr által latja, ’s ennyi magam megadása méltó hogy ezt az Ur nekem megígérje.

Nem megbántani akartam az Urat a’ Contractussal, hanem teljes véget^* akarék vetni habzásunknak ’s megnyugtatni az Urat hogy én semmit nem fogok másolni a’ megállapított czikkelyekben.

Ha Augban mingyárt nyomtattatik 2 kötetem, tetszését hagyom az Urnak mellyík legyen az az itt következőkből:

I.) Szívképző Regék. Paramyth.

VII. Yorick, Títusz etc.

VIII. LaRochefoucauld.

Gessznert még eggyszer újra kell tekintenem. – LaRochefoucauld elébe Csehynek rövid élete jő. – Ezen két Kötethez melly most legelébb fog nyomtattatni, az Orczy ’s Révai képeiket tessék metszetni. A’ Révaié az első Kötet előtt álljon.

Pestre lett mostani bejövetelem alkalmatosságával meg látogattam Nemzeti Könyv Nyomtatónkat Trattner Urat, és a’ mint fent Tisztelt Uraságod jeles Munkáinak ki bocsájtatások el intézése eránt tudósitott, akkor vettem észre; hogy el felejthetetlen, ’s becses Emlékezetű Barátom – a’ kedves Csehynk olly dicsőséges helyet foglalt Nemzetünk fő Litteratorának ki bocsájtandó Munkáiban! Én a’ boldogultnak tartós Barátságával dicsekedhettem: közel tíz esztendőknek el folytok alatt, a’ mint Pesti Tanúlásunk utánn egy mástól meg váltunk, sűrűbb Levelezéseink által pótoltuk ki a’ kölcsönös veszteséget: az én kezeim között vannak tőle közel 100. darab Levelek, mellyeket becses maradványok gyanánt meg tartottam: – De ezeknél is nagyobb kincset nyertem életben lévő Testvér Bátyától Fő Tisztelendő Titularis Kanonok, és előbb ugyan Zsámboki, most pedig nehány hetek olta Kállói Plebanus Csehy László Urtól, ki nála volt minden írásait el hunyt Barátunknak kezeimhez adta, ’s azokkal meg ajándékozott. – Nem magyarázhatom ki, meg vallom, mennyire ohajtom azon különös, ugy jeles Iffiúnak a’ Musák szelid Baráttyának emléke ’s neve meg örökösitetését! Azért is kész vagyok Díszének magasztalására mind azokat meg osztani, mellyek tőle kezeimnél vannak, sőt ha ugy fog tetszeni minden kéz írásait bátorságos kezek által Berényből Nagy Érdemű Barátom Uram kezeihez Széphalomra által tenni. Csehynk írásai között reá akadtam egy általa készített eredeti Magyar Románnak Töredékeire is, mellynek el hányodott részeit fent említett kedves Testvére Csehy László Ur öszve fogja keresni és azoknak meg küldésöket is ajánlotta. Egyedül Uri becses válaszszától függesztem tehát fel, mi tévő legyek. Vagy is el küldgyem é Tisztelt Barátom Uramhoz, és mi móddal az érdeklett maradványokat: vagy azokból Biographiájának tökélletesebb elő adására belőlök datumokat küldgyek? Én ugyan minden esetre olly fel tétellel voltam hogy el hunyt kedves Barátomat a’ Nemzettel, ’s Litteratura Baráttyaival bővebben meg esmértessem: Hanem hátra vonom azonnal, eránta, ’s árnyéka eránt való tiszteletből magamat, mihelyest ezen az úton neve tündöklésének fénnyét meg esmérem: Meg érdemli valóban, hogy neve nagy Baráttya által dicsőitessen! – Én Pesti mulatásomból ezen holnap utolsó napjain Jász Berénybe viszsza térek, és mennyire meg vidámít mostani gyenge egésségem mellett azon gondolat! hogy Tisztelt Barátom Uram becses Levelét oda haza olvasni szerencsém lészen. Az ülő élet, és Notariusi sűrű foglalatosságok meg gyengítették egésségemet, de a’ mellynek viszsza szerzéséhez még nagy reménységeim vannak. Ajánlom mindenekben, ’s Honnyi Litteraturánk javára mindenkori kész szolgálatimat: – Uri becses kedvezéseibe ajánlott tellyes Tisztelettel vagyok. Pesten, Aug. 25^-kén 1814.

Tisztelt Uraságodnak

Igen nagyon kívánnám tudni, honnét kerülhetett kézhez Csehy Barátunk irott képe?

Még Május Holnapban hozzám küldött örvendesztető Levele Drága Uram Bátyámnak olly bátorságra vezérlett, hogy minyárt Levelem elején én is Atyáinknak szokásához ragaszkodni, és Rokonyi nevezettel élni merészlek, tellyes reménységgel lévén, hogy ez által leg kissebb nehesztelést magamra nem hárittok.

Kivánta tölem Kedves Uram Bátyám Testvéremnek azon képét, mellynek a’ fehér köpönyeg van fel vetve vállaira, e’ mivel igen nagy darabba volna, kissebbre kívántam vétetni; egy jó Barátom azt azonnal magára válolta, és kedvezni akarván, azt is oda tette, a’ mi amabba nintsen; tudni illik a’ Loding szijjat, és azzal szembe tünő katonai hibát ejtett, mert azt az jobb vállára függesztette, a’ mit ime ide zárok; – de egyébberánt tökéletessen el találta. Ha tán ezt nem használhatya Uram Bátyám, talállok benne modot, a’ nagyba lévő Képének Széphalomra való le szálitására.

Mindenkor azon gondolatba voltam hogy személessen is ösmérte Kedves Uram Bátyám a’ Testvéremet; – de igaz az hogy a’ Barátsághoz nem a’ szükség, hogy egymást lássák; sokat látunk mi, és tán mindennap látunk, a’ ki még sem Barátunk.

Igen is olvastam Helmeczÿ és Tratnernak azon Tudosítását, a’ mellyet Uram Bátyám Munkai kiadások eránt a’ Publicumba botsájtottak, prænumeraltam is ezen nevezetes munkákra, és napokban egy darabját már meg is kaptam a’ Pasztorinak képével.

Csudálkozom azon, hogy a’ Testvéremnek Testamentoma még ekkoráig Uram Bátyám kezébe nem került, hozzám két párban is meg küldetett egyike a’ Fels. Consilium által, a’ masika a’ Nemes Regement által; azért ennek egyik hitelesitett mássát ide zárom. – Ki mutatta abba József Bátyám a’ kevéssel is Hazafiúi szivét, mert azt is Magyar Litteraturánk elösegéllésére intézte. – Áldom azért Hamvait!

Én a’ Verschlag eránt már kétszer irtam a’ Tobitschaui Uradalomhoz Morvába, de feleletet nem kaptam, nem rég irtam a’ Nemes Regementhez is. – Sajnálnám ha kézhez nem kerülne, mert abba a’ könyvei, mappai, és egyébb Irásai lesznek, úgy gondolom.

Ezek után midön magamat tovább is szives szeretetében ajálonnám, alondóul maradok

Kedves Uram Bátyámnak

Olgyán 2^ik October 1814.

[Külön lapon ismeretlen kézzel írva a végrendelet:]

1^o. A’ mi Atyai és Anyai örökségem van, eresztem a természetes Successio útjára.

2^o. A’ Tobitschaui^* Uradalom Cancellariajan le tett Verschlagot öcséim vegyék magokhoz, és tartsák magoknak.

3^o. A’ tábori equipageom, lovaim, uniformisom &c. ’s egyébb találtató táborba vélem hozott javaim, ’s kész pénzem felől ekép rendelek:

a.) a’ halálom napján személyem és lovaim körűl szolgálatot tévő katonáknak, vagy szolgának legálok kinek kinek ötven ftot in valuta. Bécsi divat szerint.

b.) a’ többit a’ Nemes Regiment ne sajnálya az én kedves barátomnak Constantin Emmanuel Gyikának Szála Vmegyében a’ Bellatinczi Uradalom mostani birtokossának kezéhez szolgáltatni, olly barátságos le kötelezéssel, hogy ennek az értéknek ⅓ részit Kazinczÿ Ferencz barátomnak küldje által Zemplén Vmegyébe Széphalomra,^* S. A. Ujhely mellett; ⅓ részit pedig Tiszt. Virág Benedek barátomnak Budára, ⅓ részit maga Emmanuel barátom forditsa Magyar Litteraturának elősegéllésére.

NB. Mivel ezt a’ Testamentomot egészen magam kezével irtam, elegendő erőt veszen alá irásommal a’ Regulamentom értelméhez képest. Marsban Lublin tájékán 18 Junius 1812. Csehy József m. p. Kapitány Nemes Császár Huszár Regimentjébe.

[A végrendelet papírján fent két fekete bélyegző; alul és a lap túloldalán eltérő kézírással a hitelesítő sorok:]

Gegenwärtiges Testament ist in Beÿsein des HE. Regiments Paters Philipp Czierer, HE. Rittmeister Faragó, Rittmeister Király, und Oberfourirs Klasgens^* gehörig kundgemacht worden und komt beÿ den Rittmeister Csehyschen Verlassenschafts Acten auf zu bewahret, den Interessenten aber auf Anlangen Abschriften zu ertheilen. Osztrolenka im Herzogthum Warschau den 15^t Jänner 1813. Achahs^* m. p. Rittmeister Auditor.

Dem unter den Rittmeister Josephos Csehÿschen Verlassenschafts Acten^* vorfindigen ungestempleten Original Testamente von Wort zu Wort gleichlautend. Reichenberg den 30^ten Julÿ [1813]^*

Achahs [mpr.]

Rittmeister auditor von Kayser

husaren N^o 1.

[Alatta piros viaszpecsét.]

A’ Barátság édes Hangja annak ajakiból, ’s Tollából, kit tisztelünk, ’s szeretünk, a’ leg kellemetesebb leptetéssel bájollya meg a’ Lelket; Dicsekedve számítottam mindenkor főbb szerencséim, ’s kedvesebb óráim közé azon üdő pontot, a’ midőn több esztendők előtt Berényben² két ízben Nagy Érdemű Barátom Hozzád szerencsém lehetett; Meg ujjultak ismét azok Levelednek vételével, a’ midőn ujra Barati szavaidnak hangját rokon érzéssel fel esmértem: – El felejteti egy üdőre szomorúságomat azon gondolat: Hogy el hunyt Barátunknak emlékezetén, kit mind ketten olly igen szerettünk, szollamlánk meg, és feltalálánk ismét egymást: Legyenek áldottak Hamvai, és emlékezetének meg örökösítése támaszszon a’ Jók közül helyébe olly Honnyi Lelkeket, a’ mi csodást Ő benne el vesztettünk! Csehynek Irásait ez uttal csekély Jegyzékeim mellett Trattner Urnak által adtam a’ végett, hogy azokat biztos kezek altal Helmeczy Ur utasítása szerént Széphalomra által küldgye; éppen ma irtam itt Pesten léttemben Testvérének, Pozsony Vármegyei Fiscalis Csehy István Urnak is, mind Báttyának Josefnek festett képe meg küldése, mind egyébb maradvány Irásairól való bővebb Tudosítás eránt; Meg irtam Nékie, hogy Képét egyenesen Trattner Urnak ide Pestre küldené^* meg.

Csehynek hozzám irott Levelei Bizonyságot tésznek, mennyire Sohajtott Barátságod utánn! És melly exaltált érzéseket támasztottak Lelkében Leveleid, mellyekkel kesőbb őtet meg tisztelted. Valóban felejthetetlen veszteségünk közé számítom, hogy őtet sem én, sem Te többé nem láthattyuk; – Én őtet köz katona ruhában láttam, ’s öleltem utólszor, a’ midőn a’ Gyöngyösön fekvő Reservától meg látogatott: ’s akkor esmértettem meg őtet Berényben jó Barátimmal, jelesen Tekintetes Stegnerné Házával, kikről Leveleiben folyvást emlékezett.

T. Stegnerné, valamint Laczkovics László Ur is egésségesek; meg mondottam mind kettőjüknek a’ Baráti üdvözlést. Kedvesen vették azt, és viszont való szíves Tiszteletöket tészik általam. Stegner Elíz Néhai Districtualis Fő Notarius Dósa Antal Ur Özvegye éppen e’ napokban tért Bécsből viszsza, a’ hol Tavasz olta Attyánál Obrist Lieutenant Stegner Urnál mulatott, és részesült a’ Bécsi pompás örömökben: most viszsza fog vélem térni Berénybe; a’ Barátság karjai közé, hol kellemetes Társaságában ismét részesülünk: meg olvastattam véle Leveledet: a’ Baráti csókot is én vettem által, mellyről^* tollam által ezennel számot adok: Ő mostan virágjában lévő szép aszszony, és a’ szép elme, derültebb okosság kérkedékeny hívság nélkül egygyesültek benne. Örömmel értettük^* kellemetes hír adásodból házi Bóldogságodat, melly előttünk leg valódibb Áldás, és leg érzékenyebb Jutalmok a’ Jóknak; Add tudtokra ezennel kedveseidnek hódoló Tiszteletünket. Stegner Elíz magányos özvegy, két esztendeig tartó házassága után eggyetlen leánykája is meg holt; – Nékem, ki viszont dicsekedve említem hasonlóan házi Boldogságomat, egyetlen egy Júlia leánykám van, ki a’ 13^k esztendőt fogja nem sokára be tölteni, és tellyesíti atyai örömeimet. – Hivatalos foglalatosságaim között kevés üdőt fordíthatok egyébb Tárgyakra, mellyekkel ki terjedtebben használhatnék: itt igyekszem azokkal kedveltetni Nemzeti Litteraturánkat, kikkel szorosabb kapcsolatban vagyok: Munkáidra is 12 számmal szerzettem Előfizetőket, kik ki nem térhettek Buzdításaimnak: kevesen vannak közöttünk, kik a’ Szépnek érzéseig fel hatottak volna! Nagy kún kerület beli Fő Fiscalisunk Laczka János Ur Tiszteletét üzeni általam: és ha mi hír adások kívántatnának Bessenyei György eránt, mellyek kivált Bécsben töltött üdő pontyát tárgyaznák; ajánlya általam kész szolgálattyát: minthogy Bécsben sok üdőt töltött azon érdemes Hazafinak Társaságában, és szorosabb kapcsolatban volt véle. – Hát Csehynek Morvában hátra hagyott Irásait meg szerezhettyük é? Én ugyan ez eránt meg kértem mind a’ Kálloi Plebanust Fő Tiszt. Csehy László Urat, mind fent érdeklett Fiscalis Csehy István Urat, kit, valamint Csehy Ignáczot leg fiatalabb öccsöket is jól esmérem, minthogy mindnyájan Pesten tanulták Iskoláikat Attyoknak ott laktával.³ – Testvér Húgokat 1812 Eszt. egy Pap, ki Olgya vidékén káplánkodott, dühös^* szerelemből meg lőtte: Özvegye volt Gaal nevezetű birtokos Nemes Embernek, ki a’ Bécsi Gárdából lett haza mente utánn Feleségül vette, és nehány esztendőknek el töltökkel özvegyen hagyá; eként azon egy esztendőben kettős csapás, és szomorúság érdeklé őket, ugy életben lévő edes Annyokat is. Ezekkel be zárom Levelemet ’s álhatatos Tisztelettel vagyok. JBerényben 8^ber 28^kán Pestről lett haza érkezésemmel, ’s jelen Levelem holnap végével küldöm ismét Pestre.

Az Orosz, és Burgus Monarchákat láttam! Azokról az Ujság Levelek bőven fognak emlékezni.

Nagy érdemű tettes táblabiró úr! Reszketve de mégis nagy örömmel teljesitem szívemnek ezen kívánságát, hogy gyenge munkáimat mint hazám legelső túdósával közöljem; s valóban vétkesnek is tartanám magamat, ha ezen indulat eléggé nem uralkodnék szívemben. Fölfedezém ezen titkomat Berzsenyi barátomnak s vérszerént való kedves atyámfiának, a ki is bátorított s megerősített feltett czélomnak teljesítésében. Eléggé megvagyok győzettetve a Tekintetes Úrnak nagy lelke felől s bizonyos vagyok benne hogy egy hazai lánynak szívből eredt verseit félre vetni nem fogja, ha nem a benne levő érdemeért is, legalább a szép szándékért jó kedvvel fogadja. Én a Tekintetes Úrnak kegyes pártfogásaiért, bölcs tanácsaiért s tetemes hibáimnak minden kegyelem nélkül való kitöröléseért alázatosan könyörgök, melly kegyességét mivel mással, mint elmémnek utóbb nyiltabb virágaival hálálhatom meg.

Az alacson lelkek ellenem keltek s kárhoztatják bennem a természeti talentomnak gyakorlását; de én inkább szeretem édes hazámat mint az ő tetszésöket. Csánki^* Sofie, a kiről itt egy darabom vagyon, Vas-Vármegyénknek egy szép Kis Asszonya volt, a kit már csaknem Hymen’ küszöbéről s kedvese karjai közűl ragadott el a halál; a többiekről úgy vélem, nem szükséges az én magyarázatom. Ha kedvet lelek a Tekintetes Úr előtt több munkáimmal is fogok udvarolni; magamat tovább is gratiajába ajánlom, s a Méltóságos grófnénak kezeit alázatosan csókolom.

Döbrentei barátunk írja hogy Te, Uram, azt a’ fáradságot veszed magadnak, hogy kiszemeled Neologismusaimat, ’s melléjek készűlsz rakni, hogy az ollyat a’ magyar mint mondja-ki. Ennél engem nem érhetett örvendetesebb hír. Régen kérek mindent a’ kit arra méltónak ítélek, hogy cselekednék azt; de ezek elégnek tartják újításaimat kárhoztatni; némellyek épen nevetnek, a’ minél könnyebb semmi nincs. Én a’ te érdemeidet ismerem ’s tisztelem, ’s Tőled mindent várok. Pirúlás nélkül vallom meg majd, hogy tévedésben voltam, ’s mint hív barátja a’ Valónak,^* ragyogni fogok, ha nevem, mint rossz Iró’ neve, örök homályba süllyed is. Veszítsek én, csak a’ köz ügy nyerjen! – De minekutána velem e’ nagy barátságot közlöd, nem közlenéd azt a’ másikat is, hogy theoriámat is czáfolnád-meg, mellyen a’ D. és B. életekben vittem a’ Publicum’ elébe? Anathémát fogok eretnekségemre kiáltani, csak lássam, hogy vétkes úton jártam; ’s a’ mennyei világosságnak nem volt buzgóbb hirdetője a’ Saulusból vált Paulus, mint én leszek az új tudománynak, csak verettessem-le általa. Én szívesen kerestem a’ Valót, ’s érdemlem^* hogy szemeim azt megláthassák. – Kérlek, Uram, mihelytt munkáddal készen léssz, méltóztassál azt velem látatni. Hogy kérésemet annál hajlandóbb légy^* teljesíteni, kivallom neked hogy már elkezdettem dolgozni Értekezésemet, mellyben azt a’ mit a’ D. és^* B. életekben elmondottam, ismét, ’s most bővebben, mondom-el. – Fogadd-el szíves tiszteletemet, ’s hajlandóságodban tarts-meg.

Széphalom Januar. 20. 1815.

Már Ujhelyben érzeni kezdém a’ nedves idő reám hatását ’s visszajöttem a’ szabolcsi út helyett. Ugy hittem, ma bemehetek consistoriumot tartani, de ágyban kell maradnom nehány nap, hogy a’ fenyegető veszedelmet elkerűlhessem, mert ime ma is esik az eső. – Azonban a vajáni út el nem haladhat; azért <is> bátorkodom az Urat alázatosan kérni, méltóztassék egész esztendő[n] által erántam bizonyított sok rendbeli <barátságait barácságait> barátságait azzal tetézni, hogy ma tartson ismét consistoriumot, ide zárt levelemet olvastassa-fel, és készítesse-el a’ creditívát. Délben bekűldök értte, megpecsétlem, ’s estvéig bizonyosan bekűldöm. Igy Követeinknek öt egész napjok marad az útra.

Én örvendek, hogy az Ur eránt ha csak ennyi tisztelet és barátság jelét is adhatom. De ha talán maga az Úr is rosszúl volna, méltóztassék a’ praesídiumot Gyulay és Fodor volt curátor uraknak engedni. Igy elkerülünk minden subsumptiót.

Én úgy hiszem, hogy végre közelítünk azon ponthoz, a’ mellyen az egyenetlenségeknek vége szakad, és e’ miatt örvendek még azon kevés kedvetlenségeknek is a’ mellyek bennünket e’ szép czélhoz vezetnek. Ecclésiánk háládatlan volna, ha az Urnak igen sok és igen nagy érdemeit meg nem vallaná, meg nem köszönné. Szebb gyűléseket mint a’ januariusiak én soha nem óhajtok, ’s már az, hogy az elhevesedett fellobbanásoktól a’ fiscális jelenléte bennünket ijeszthet, igen nagy lépés a’ jó fele. – Az a’ feddés a’ mi most várja <Ú> Tisztelendő Kecskeméti urat, másik igen nagy jó. Ha elébb történtek volna ezek, úgy most túl volnánk a’ bajon. Képzelem én hogy lesznek a’ kik lépésemet most kárhoztatják: de kevés idő mulva javallani fogják azt, ’s ha osztán elérünk a’ kívánt pontra, örömest térek vissza csendességembe. Addig viselem szívesen és társ nélkül.

A’ co[llo]quia eránt is méltóztassék a’ dolgot elvégeztetni, és vasárnap proponálni ha szűkség. Nem hiszem, hogy eggy hétig fel kelhessek. Ezt sietve írom és ágyban.

Ajánlom magamat tapasztalt sok rendbeli barátságaiba ’s maradok a’ legszívesebb tisztelettel

Széphalom, 2. Februarii 1815

[Címzés a borítékon, amely feltehetően e levélhez tartozik:]

Nem vala még olly örömmel teljes napom mint a mellyen drága Tekintetes Úr’ szíves barátsággal írt levelével boldogítattam.

Oh miért nincsenek az örömnek elegendő szavai, hogy érzéseimet, s szíves hálámat kitudnám annak a nagy léleknek elejébe önteni, a ki engemet, hozzá csak parányit, barátnéjának fogadott. Meg van már az én jutalmam, mosolyogva szenvedek minden méltatlan vádat a pórnéptől, az ő tetszésöket megnyerni soha nem volt kívánságom. – Döbrentei igen sajnálja hozzám írt levelében, hogy nem tehette meg a Tekintetes Úrnál tiszteletét; Septemberben, hogy nálunk szerencsém volt hozzájok, úgy volt a feltétel, hogy együtt fog ő báró Wesselényivel Széphalomra utazni, de kétség kivül valami ellenkező elválasztotta őket egymástól. Azon szíves intések, melyeket nekem adni méltóztatott szentek lesznek előttem s bizonyára reménylem is foganatát; az alkalmatossági darabokból már kifáradtam, mivel hogy verselni kezdettem, mindig azt írtam; még akkor magamnak érző s teremtő lelkem nem volt, nem is olvastam semmit mást Horváth Ádám’ Holmi-enél. Igenis, Döbrentei barátom küldött nekem könyveket: Tiedgét, Salist, Ossiant, Klopstock’ ódáit, Mathissont; kedves bátyámtól Berzsenyitől kaptam Goëthét; még nem valék szerencsés látni, törekedni fogok hogy olvashassam. Tatay s Horváth Elek barátaim vagynak hozzám legközelebb, Berzsenyi is csak egy jónapi járó földnyire lakik hozzám, ezek olly jó szivü barátok hogy a jobb könyvekről gondolkodnak számomra. Én itt ismét Hazámhoz írt verseimet bátorkodom közleni; Döbrentei ebben változtatást kíván s örömmel teszem kívánságát, mert még erre is reá illik halhatatlan Pásztori’ mondása mellyet nekem írni méltóztatott. Édes Atyámnak^* mély tiszteletét alázatosan jelentem, a Méltóságos grófnénak kezeit csókolom, drága Tekintetes Úrnak barátságába, melly felől eléggé megvagyok győződve, magamat tovább is ajánlom; egész erővel fogok törekedni a tökéletesség felé hogy a nagy lelkektől a barátné nevet ne csak elnyerhessem hanem megis tudjam érdemleni.

1815^k Esztendőben^* Februarius 25^k Napján S. A. Ujhely Várossában tartatott Köz Gyűlésből.

N^ro 401. Jelentette Vitézlő Szirmaÿ Ádám Fő Notarius, hogy bizonyos Anteaktakat kivánt volna a Megye Leveles Tárjába a Megye rendeléséből felkeresni, de minthogy részszerint sok Iroványok a Leveles Tárbol vagy hibaznának,^* vagy más rekesztékbe, ahová nem tartoztak viszszá tétettek, de külömben is a Megyének ezen sok Familiaknak Fő Leveleit magában foglaló kintset korántsem volna illyen karban hellyheztetve, mellyet a közdolgoknak biztos és sebes follytatása, és e Leveles Tárnak természetes tzelya meg kivánná; amenyiben annak ujjabb rendbe szedése huzamosabb és^* a Jelentést tévő Fő Notariustol, akinek külömben az Archivumra valo felvigyázás köteleségei közé szamláltatik, egyébb hivatalos foglalatosságai mellett kinem telhető üdőt kívánna, avégett egy különös Kiküldötségnek kinevezését szükségesnek véli.

Melly tárgy minekutána már több izben a Megyének méltó figyelmét magára vonta, de számtalan akadályok miat, kivánatos végett nem érhetet volna, most ujjabban vétetvén fel, mint hogy addig is még eziránt egyenessen a czélra vezető Rendelések tévődhetnének szükségesképpen tudni kellene előtte a Leveles Tárba találhato minden hijánossagokat, ezeknek kutfejeit, és lehető orvoslását, ugyan^* a végett küldettettek ki Vitézlő Kazinczÿ Ferencz Tábla Biro szokot Diurnummal,^* Dókus László Fő Fiskalis, és Fekete Károly All-Jegyző azzal az utasitással, hogy az Megye Leveles Tárját, Rekesztékről Rekesztékre, Fiokrol Fiokra megvisgálván, egy olly kornyűl-állásos, a magok véleményeit magában foglaló Jelentést mutassanak a Megyének bé, mellyen az e tárgyban hozatandó végezés biztossan epülhetne.

Ki adta T. N. Zemplén Vármegye Fő Notar.

[A levél külzetén piros viaszpecsét és a címzés:]

[Fejér Elek kézírása:]

Csehy Josef Kapitány Ur

s Barátomrúl való emlékezeteim!

Pestrül, ahol is Juratus volt, jött Gyöngyösre 1799^ik Esztendőben, 1-a Császár Első Huszár Regementyének Reservájánál, amelynek akkori Kórmányozó Svadronyos^* Kapitánya Puskáss Máttyás Ur volt. Közz legénynek állott be, s vélem együtt pajtáskodott, én ugyan már mintegy ött hatt holnapokkal öregebb Katona lévén, a Karabellyal, s Karddal való gyakorlásokat meg tanúltam. Öszve baratkozván egymással szüntelen együtt valánk, s nem volt egyikünknek is több barátunk egymásnál. Én a Fegyver gyakorlásoknak rend szerént való fogásaikat, és vágásaikat mutogattam meg néki, ő pedig engemet a soló minuettre tanitott. Ezen derek tanúlt, és ki pallerozott Ferjfi egy szelid, egyenes jó szivű, és nyájas baratságú volt. Sok féle nyelveket tudott. Minden szerette, magok a Fő Tiszt Urak szüntelen véle kivántak lenni, különössen pedig minden szép gyülekezetekben,^* s Bálokban az ő szép maga viseletéért, s jeles könnyü tánczáért a Varosokban lévő Nagy Uraságoktúl s Dámáktúl ki kéretetett a Kapitányától, s meg kellett néki mindenkor jelenni. Erköltse kiváltképpen józan, – soha az ember egy rosz szót sem hallott szájábúl. – Soha őtett haragban^* lenni nem láttam. Alig töltött három holnapokat el, a Strása Mesterünk Hacz János mellé segéd képpen rendeltetett, s ott ő dolgozott ejjel nappal egyaránt, ugy, hogy, amaz éjjelenként kóborlott s kártyázott, regvelre még is mindég minden múnkaját tökéletessen készen találta. – Fél esztendő utánn ment fel a Rajnánál akkoriban fekvő Regementünkhez ugy mint Frajter.

[A]^* mostani utólsó háború alatt ő rendeltetett ki mint Svadronyos Kapitány Reserva Comendássának Jólsvára Nemes Gömör Vármegyében. De ő nem akarván ezt el fogadni, meg kérte egyik Kapitány Pajtássát, Bárány nevezetű Urat, akit is mind testes complexiojára, mind pedig páros^* eletére nézve gondolván azon helyre alkalmatossabbnak is, ekkeppen ejtette ki szavait: Barátom! menny te a reservához, ugy is feleseges vagy,^* – s nékem könyebb itt szolgálnom, mint néked: – ezen^* kérése altala örömest^* el fogatatott, s ő hellyében ez rendeltetett ki újjabban. Ő pedig ellenség előtt forgolódván az első actióban való menetelével az ágyú gollyóbis elsőben a Lovának fejét érvén onnant^* reá a mellyére esve, őtett egyszerre tsendes halallal el altatta. –

d. 27^a Febr. 1815. –

Fejér Elek mpr.

[Szemere Pál kézírása ugyanazon a lapon:]

Péczel, Februar. 28d. 1815. Helmeczi tegnap tudósította Édes Uram Bátyámat azok felől, mellyeket általam veve; írt Trattnerről is. Én csak Vitkoviccsal és Horváttal lehettem, mert a’ Commissiók minden időmet elfogták. Hallásból tudom hogy Virág Horátz Episztolájit fordítja. Eddig kezéhez jutott Uram Bátyámnak Horvát Kikelése Schwartner ellen. Schw. fú mérgében. Azt mondá hogy gyűlöletessé tétetett a’ natio előtt. Eggy valaki húszon négy aranyat teve Horvát asztalára, midőn otthon nem volt illy karczolva tett irással: A’ N. Lajos és Mátyás védőjének. Én vásár után mingyárt indúlok vissza. A’ parancsoltakra gondom lesz. – Ezt az írást itt felül talán használhatni fogja Édes Uram Bátyám.

Szomoruan s könnyek között fogok az íráshoz s könnyeznek vélem minden barátim s minden hív hazafiak, kik szerencsések voltak ismerni a mi elhúnyt kedves Pataky barátunkat, s tudják kit vesztettünk. Valóban az ő megérettsége, szép talentoma igen sokat igért s hazánk nagyot vesztett el benne.

Bizonyos vagyok, hogy a Tekintetes Úrnak Virtusokkal telt nagy lelke érzékeny fájdalommal vette e gyászos esetet, azért bátorkodom szives részvételemet kiönteni; enyhűl a fájdalom ha magát kitörheti szűk mellünkből. Oh vagy talán a Tekintetes Úrnak ez által ismét ujra felszaggatom sebeit, de lehetetlen hogy elrejttsem könnyeimet. Oh hogy mindig a jobbaknak kell a fatum’ játékainak lenni; gyakran végig hasitja a villám a hasznos tölgyet s a tüskebokor épen marad mellette. Nyugodjanak hamvai; már vissza nem hozhatjuk őt, a barátságnak s tiszteletnek adóját lefizettük iránta.

Hogy Septemberben nálunk volt báró Wesselényivel s Döbrenteivel, írtam hozzá is akkor hevenyében, elküldöttem neki, de már mint beteg úgy vette, s Döbrentei írta hogy ő nem is láthatta mert beteg ágyában elkeveredett. Miólta halálának hírét vettem, azt gondolom, hogy akkor a jövendőlésnek lelke énbelém szállott, íme elküldöm méltoztassék olvasni.

Elküldöm azt is mellyet most írtam midőn a szomorú hír felől tudósitattam.

Megküldöm drága Tekintetes Úrnak Horváth Elek barátom’ verseit, mellyeket a múlt esztendő’ végén küldte hozzám. Édes Atyámnak mély tiszteletét alázatosan jelentem, a Mélt. grófné’ kezeit csókolom s magamat megbecsülhetetlen gratiajokba ajánlom. Éljen a Tekintetes Úr boldogúl és sokáig, ne hogy édes hazánkat még sokkal mélyebb s kipótolhatatlanabb gyász kövesse.

U. I. Ma vettem egy igen furcsa levelet, a melyben ugyan vagynak szép útmutatások s követésre méltók, de mindazonáltal leginkább csak az jön ki belőle, hogy jobb volna ha verseimmel elhallgatnék, mert ha igen eltalál bennem hatalmazni a gazdasszonyság fog csorbúlást szenvedni. Én azonban csak a Tekintetes Úrnak becses leveléhez tartom magamat ’s az lesz mindig támaszkodó-oszlopom; ha embereket rágalmaznék s kártyáznék, mint némelly más asszonyokat és kiasszonyokat látok, akkor lehetnék, de ha szünóráimba verseket irok, nem lehetek. Éljen a Tekintetes Úr fris egészségben.

Küldöm a’ Tiszt. Szombathy Professor jegyzékeit: de azok kevesek; mert, úgy monda, most csak ennyi van. A’ hosszú diligentia megfárasztotta: innét nem igen vólt kedve. – Én ezeket küldöm részemről.

1) Magyar Krónika. Az erre teendő jegyzékekről azt mondá Szombathy Professor Ur, hogy, aratási Vacatió kell arra: idő közben nem érhet rá, hogy mindent Critice felvehessen. Igy most semmi sem kész belőle.

2. Ne bántsd a’ Magyart. Ez a’ Cath. Bibliothekájáé. A’ Forgács Simon editióját ki nem vehettem, propter certum quia: de kiírtam a’ Forgács Præfatióját, a’ melly nincs a’ Maros-Vásárhelyi Kiadásbann: pontosan van leírva: így azért csak annyi, mintha emez menne.

3). Budai Ferencz Lexiconja 3^æ Darabját: ebben sok van a’ Zriniekről sub Litera Zrini. Ez nem utólsó könyv.

A’ Professor Szombathy Úr’ beszédjeiből ezeket is méltó megtartani.

a) A’ Poéta Zrínyinek vólt eggy Manuscriptuma^* Nagy Faluban Tek. Bónis László Urnál, melyben Statisticára és Disciplina Militarisra tartozó dolgok vóltak. Ezt leíratta a’ Professor Úr és olvasta, ’s abból írta ki a’ „Nem írom pennával,^* fekete tentával stb: de a’ Copiát elkérte néhai Tiszt. Szőke Ferencz Úr, ’s oda veszett.

b). A’ Páriz-Pápai Rudus redivivuma Magyarúl vólt, ’s bővebb vala, mint a’ Deák. Ez meg van Fő Tiszt. Superintendens Őry Urnál, ebben van az, hogy Zrínyi a’ Protestánsoknak Pártfogójok vólt a’ Diétann. A’ Pártfogása ennyibenn állott: Midőn a’ Protestánsok ellen kemény dolgokat akarának végezni, Zrínyi felállott ’s így szóllt: „Ne bántsuk őket: mikor az én Légrádi Kalvinista Katonáim ütközetre mennek, meghatja lelkemet az ő szép és buzgó éneklések ’s ezek elszántt bátorsággal mennek az ellenségre” ezen szavaival a’ vak buzgóságot lecsendesítette. stb.

Professor Szombathy Úr nehéztel és bosszonkodik Horvát István Urra, hogy Schwartner Urról, ki annyira használtt a’ Magyar Statisticának, s az által a’ Nemzeti Litteratúrának, olly megvetve ír.

Az én csekély véleményem szerént is csak ennyit próbál, hogy: Nagy Lajos és Mátyás Királyok idejében^* magyarúl beszéltek^* ’s írtak is némelly dolgokat: de hogy a’ Magyar Litteratura csak valahogy is elkezdődött vólna, reá ugyan belőle következést nem csinálhatunk. Ki hinné azt el, pag 19. hogy a’ Magyar nyelvből fordította vólna le Hedvig a’ Bibliát Lengyel nyelvre. Hogy, pag. 33, Hunyadi János Magyarúl tartott beszédet, ’s úgy esküdtt; ebből csak ennyi következik, hogy magyarúl beszélt; mert Deakúl se tudott. – Magam ez alkalom többet nem írhatok.^* Magamat ajánlom ’s vagyok S. Patakon Marcz. 17dikén 1815

A. d. A.^* Urnak

(igen igen sietve írtam)

Már a 4 elküldött árkusokhoz tett tzédulámban emlitettem, hogy én Tekintetes Kazintzi István Ur miatt nagyon megromlottam. Hogy? most rövidenn leirom.

A nevezett Úr Pestre hozván engem fiával s eggy öreg Tót aszszonnyal October véginn 1813^bann, száz forinttal hagyott itt magunk asztalára bennünket; de megigéri, hogy haza menvén mindjárt küld többet. Azonban soha Januarius 14^dik napjáig tsak eggy Krajtzárt sem kaphattam töle. A száz forint tsak hamar elfogyott; mert abból nem tsak élni, hanem két öl fát, s holmi konyhai eszközöketis kellett venni. Költsönn – noha szeméremmel esett – kértem, de nem kaptam; még Doktor Szombati Urtol sem. És igy kéntelen vóltam a magaméhoz nyúlni, és azt – nagy megromlásomra – mind el költeni s úgy szólván vesztegetni, melly állott 72 Rforint ezüst és 9. species aranyból. Én ezen régenn sugorgatott pénzemet olly véggel hoztam el magammal, hogy jó nagy Cursusra várván vele, papíros pénzért eladjam, és a téli, s tavaszi Debretzeni Vásárokkal haza – Muzsajba – küldjem szegény beteges és 5. neveletlen gyermekével nyomorgó testvéremnek segíttségére, s szölömnek miveltetésére. És mi lett belőle, hogy ezt nem tehettem? Az, hogy szegény testvérem akkor tavaszszal^* négy jó ökrömet, mellyet kezénél hagytam, a szükség miatt páronként el adni, vagy inkább elvesztegetni és az árát kenyérnek valóért el költögetni kéntelenittetett; és a szőlöm azonban miveletlen veszett. Hát nem tetemes megromlás-é ez? El keseredik szívem, mikor rola gondolkodom!

Az emlitett arany és ezüst pénzemből nekem Tekintetes Kazintzi István Úr még tsak 20. forintot forditott viszsza; aztis pedig tsak a mult esztendőben Septemberben, mikor innen a fiát el vitte; és a többi mind e mái napig oda van, és meg nem adta. Nem tsak meg nem adta pedig, hanem azon kivül, a mult szüret után a Dorgóbol ollyan motskoló levelet irt s küldött nekem Tekintetes Zsiday Sándor Ur által a Tekintetes Úr, a melly hitel felett való. De most abba kell hagynom, mert megyen a Postára az Ujság. Az Aszszony Ö Nagyságát alázatosan tisztelem. Többire magamat tapasztalt jó indulatiba ajánlván alázatos tisztelettel vagyok

a Tekintetes Úrnak

drága Joakaró Uramnak

Pesten Jun. 28. 1815.

El sem olvashattam

a mit irtam.

Ugy jut eszembe, hogy a múlt héten a siettség miatt ott hagyám félbe a panaszomat, hogy Tek. Kazintzi István Úr a mult szüret utánn nékem a’ Dorgóból, a helyett hogy pénzemet meg küldötte vólna, eggy különös kissebbítő levelet irt; ollyat, a millyet én senkitől az ég alatt nem várhattam; eggy ollyan Úrtol pedig, kinek roszszúl nevelt fiával esztendeig leirhatatlanúl vesződtem, épen nem érdemlettem.

Vólt ugyan zárva a levelbe két Váltótzédula, száz száz forintos, az igaz. De, hogy azt magais az Úr nem az én pénzembe küldötte légyen, megtettszik levelét be rekesztő ezen szavaibol: ezzelis, ugy tartom, felűl haladom kötelességemet. Ezt hát nékem, a ki tsak nevelőnekis 400 forintért ajánlottam vólt magamat, az én egygy esztendei terhes nevelői, præceptori, inasi s a t, hivatalomért küldötte Tekintetes Kazintzi István Úr; és aztis ugyan a torkomra veré ám. Itt tsak eggy kotsisnakis két ló mellett – mint p. o. a D. Szombathi Úrénak – ételén kivűl esztendei fizetése két száz forint. Az én hivatalom pedig mennyivel nemesebb, és – mennyivel terhesebb vólt eggy pár igen szelíd ló mellett lévő kotsisnak a hívatalánál!

Azzal vádol méltatlan – levelében – az Úr, hogy én vígan kedvemre éltem, és a fiát elmellőztem. Ha az igaz vólna, magam vádolnám és itélném meg magamat. Képzelni talán valamennyire – mert egészen nem – lehet, mitsodás^* élet az, midőn eggy – a maga gondviselése alá vett gyermeket egész tehettségével épiteni s bóldogitani kivánó ember, azzal, minden igyekezete, törekedése és iparkodása melletis semmi ki gondolható módonn tellyességgel semmire sem mehet, mivel az a sok oktatás, kérés és intés utánnais mindenkor és mindenben a maga megszokott gyermeki roszsz kényét követi. Az illyen élet nem sokat külömbözik attol a millyennel a Sisiphusét festik a Poéták. Én leg alább illyet az ellenségemnek se kivánok; és el mondhatom minden nagyitás nélkül, hogy az én sok bajjal és nyomorúsággal tőltött esztendeim között leg első helyet érdemel az, a mellyet Kazintzi Andris mellett el nyögtem s kinlódtam, nem pedig el éltem.

Azon első levelemre, mellyben tudtára adtam vólt a Tek. Úrnak, hogy a gyermek tellyességgel nem akar engedelmeskedni, e vólt a válasz: Patakrol is azért vittem el. Az azután valók közzül arra, a többek között, a mellyben kértem a Tek. Urat, hogy gondoskodjék másrol, mert én tovább nem leszek gyermeke mellett, azt ígérte, hogy majd tavaszszal le jövén elintézi a dolgat. Én azonban egész erővel iparkodtam mindég – de hijában – a gyermek formálásában.

Igéreti szerént el jött a Tek. Úr, az igaz, Majus eleinn egész háznépével egygyütt, és es eggy hétig itt mulatott; de, Andrist még tsak meg sem szóllitotta, annyival^* inkább meg nem fenyítette engedetlenségeért – mellyenn én nem győztem, sőt még most sem győzök eléggé tsudálkozni – azonban semmi jobb rendelést sem tett semmi tekintetben. Atya az illyen? Igy, a gyermek ezen nagy engedetlenségének tsak elnézése^* s hallgatása miatt osztán, még sikeretlenebbé lett az én iparkodásom az egész oskolai esztendő végeig; úgy hogy én még tsak arra se mehettem rá, hogy examenre az specimeneknek irássokra rá birhattam vólna a kis urfit. Augustus utólsó hetiben ismét eljövén a Tekintetes Úr, akkor osztán megfenyitette Andrist, az igaz; de már akkor késő vólt; ha azt Majusban el nem mulatta vólna, okosabb is, hasznosabbis lett vólna a fenyítésse.

Én példám s magam viselete általis igyekeztem formálni a gyereket. Soha még tsak eggy bálba se mentem; a Kávéházakba nem jártam; éjjel nappal otthon vóltam; üres óráimat irással vagy olvasással^* tőltöttem; soha semmit ebédig sem nem ittam, sem nem ettem; dél után sem estig, még tsak gyümöltsöt sem; mindíg tsak vizzel – néha serrel – éltem egész Médárd vásáraig, mert az akkori hitván Pétzeli uj bort tsak akkor kezdettem ki, mellyet T. Szemere Ábrahám Ur vert tsaprais akkori itt létében. Mégis engem Andris, mikor leg először (:Martiusban:) fenyités által probáltam ötet engedelmességre vinni, szemtöl szememben részeges disznónak, gaz embernek, hutzfutnak etc. mondott. Innen lehet sajdítani, mitsodás vólt az én életem Andris mellett. Még is az emlitett levelben ez is ott van: a fiammal semmit nem gondolt etc. vígan élte világát etc.

A többi másszorra marad. Egész tisztelettel vagyok –

a Tekintetes Úrnak

Nagy tekintetű Ur! Fogadd-el újabb forró hálámat minden jóságaidért, mellyekkel engem Győrben April 23d. Máj. 8d. pedig házadnál Téten elfogadni méltóztattál. Látásodnak szerencséjét én sok esztendők olta ohajtottam; most nem csak ezzel dicsekedhetem már,^* hanem a’ Tét’ lelkes Papjáéval is, kiben épen olly szeretetre-méltó embert találtam, a’ millyen tiszteletre-méltó Írónak mutatta Zircze. ’S túl e’ kettős szerencsén láttam a’ házat is, melly a’ Nemzetünknek eggyik örök éneklőjét szűlte. Bár azok, a’ kik engem a’ Kisfaludi’ ragyogása irígyének tekintenek, lelkembe láthattak volna akkor, midőn azon ház előtt mentem-el, melly tiszteletesebb mint Gödölő.

Ámbár Pestet Május’ 14dikén hagytam-el, melly nap’ végre el jutottam azon örömhöz is, hogy megölelhettem a’ nekem minden tekintetekben kedves Pápayt, én házamhoz még is csak Június’ elsőjén érkeztem-meg, nem feleségemnek a’ maga elhűtéséből eredett gyengélkedései miatt, hanem azért, mert barátim elfogtak. Rádaymnál eggy napot töltöttem, Vidánál Törtelen a’ Helmeczi’ társaságában (kit Apr. 18d. láttam legelébb) hármat, Báró Prónaynál Györgyén négyet, Mihálkovicsnál eggyet, ’s végre Zsolczán Gener. B. Vay Miklósnál negyedfelet. Kedves emlékezetű napok! ’s annál becsesebbek, mivel magamat az öregség’ eggyik hibájától, a’ honn ülés’ szeretetétől, mind-inkább érzem meg lepve, ’s nem hamar remélhetem újabb kirándúlásomat. –

E’ hosszú út alatt elég ürességem vala komoly fontolatra venni a’ mik felől Te, tisztelt Úr, velem szóllál, ’s gyarlóságaimnak annál kevésbbé kedvezve tettem vizsgálataimat, mivel tulajdon javam is kívánta, hogy e’ dologban minél szorosabban járjak-el; haza jövén pedig elővevém Ányóst, ’s valamit ott Batsányi monda, a’ kit Te nekem ugy adál-elő, mint a’ legtisztább magyarság’ példáját, és mint azt, a’ ki arra méltó, hogy minden Íróinktól követtessék, nagy gonddal megolvastam. A’ Kassai Muzéum’ két kötetét kiadtam olvasni, ’s Batsányitól egyebet nyomtatásban semmit nem bírok; valamint írásban sem semmit egyebet eggy versezetnél és eggy 1798. dolgozott Ossziáni darabjánál. Meg engeded már most hogy érzéseimet Elődbe tehessem. Becsülni fogod bennem legalább azt, hogy a’ Valót, elfojtva önn érzésemet annak leggyengébb rezgéseiig, kerestem, hogy itéleted eránt e’ tiszteletet mutattam, hogy javallatodra, és társaidéra magamat érdemessé tenni igyekeztem. Ha még így sem értem-el oda, a’ hova elérnem kellett és illett volna, legalább szánni fogtok és szeretni. Bár melly kedves az Irónak azt látni hogy igyekezetei javaltatnak, én csak azt óhajtom^* hogy a’ jók szeressenek. Jó vagy rossz^* a’ mit dolgoztam, gyűlőlést nem érdemlek, nem azt hogy lesből bántattassam, hogy ellenem Sághi és Somogyi Gedeon, oroz gyilkolók, ki küldettessenek. Vétkeimnek felfedését akár hozzám írt levelekben, akár Recensiókban, akár Ellenírásokban, bántás gyanánt venni soha nem fogom. Szabad az még azon ellen is, a’ kikkel bennünket a’ szívnek legszentebb érzései foglaltanak-eggyüvé, mert a’ haza’ szeretete, hova bizonyosan a’ nyelv’ és Literatúra’ ügye is tartozik, szentebb kötelesség mint a’ mit a’ barátság’ érzései sugallanak. –

Batsányinak bizonyosan vannak érdemei a’ haza előtt, sok és nagy érdemei; de én hálát adok az Isteneknek, hogy olly tátott-szájjal nem írok mint az Előbeszéd és Ányos’ élete. Sem Iniszthónai háborújaként nem szeretném fordítani Ossziánt. Én tudom melly kevély mosolygással ítélt ő az én Marmonteli Regéim felől (Bécs 1808), – ő, a’ ki Bároczit, a’ Neologok’ atyjokat, tele torokkal magasztalta! – tudom, hogy ő, úgy mint én, bizonyosan még kevésbbé fog írni óhajtani, mint én óhajtok úgy mint ő. Mind ketten jól írunk e?^* mind ketten rosszúl e? vagy mellyíkünk jól, mellyíkünk rosszúl, azt mások ítéljék-meg; én csak azt érzem, hogy az ő módja szerént írni épen úgy nem akarok mint az ő módja szerént nem lépni. Lívius és Cicero, Sallust és Tacitus, Virgil és Horátz, Tibull és Ovid nem egyenlőleg írtak, ’s ha Sall. és Tacitus, ’s Horátz és Tibull nem olly könnyen-érthetők, nem olly simak is, mint amazok, ezeknek is van érdemek. B. nekem Ányós előtt igen sokkal igen igen keveset mond, és sok holmit a’ mit más épen nem mondott volna. De talán az nem a’ stíl’ vétke, hanem az alkotásé, Te pedig amarról szóllál. Tehát e’ mellett tartózkodom. – Ő nyelvünket eggy Szűzhöz hasonlítja, a’ ki erőszakot nem tűr, azonban minden begyeskedése mellett is kívánságomra hajthatom, ha illendő módgyát (!) tudom, ’s boldog csillag alatt születtem. Maradjunk a’ kép mellett, ’s engedd kimondanom, hogy az erőszak és erőszak köztt van külömbség ’s vannak erőszakok, a’ mellyek olly kedvesek, hogy minek utána meg vannak téve ’s látjuk hogy nem estek rosszúl, még örűlünk hogy elkövettettek. ’S ki mondja-meg, míg a’ munka nem dícséri a’ Mívészt, mellyikünk az a’ ki boldog csillag alatt született? Qui sibi fidit, dux regit examen. Csak hogy a’ bízakodás azt illeti, a’ ki bizonyságot adhat magának, hogy igyekezett. – Mondjunk a’ mit akarunk az annyira magasztalt, és bizony méltán magasztalt szerénység (modestia) felől, az az Iró, a’ ki rossznak ismeri a’ maga mívét, és még is sajtó alá ereszti, nincsen hon. Ha mívét remeknek nem nézi is, a’ melly ismét sok volna, igen rossznak bizonyosan nem gondolja – ’s így a’ Szűzhöz az is közelít, a’ kinek nem tűnt-fel a’ csillag.

Te, tisztelt Úr, és a’ Te barátid, leginkább a’ magyar színt kívánjátok-meg írásainkban. – De mi az a’ magyar szín? Ha ti a’ magy. színt nem veszitek e eggynek az eddig szokásban volt színnel? azaz, ha nem azt akarjátok e, hogy a’ szín ne nem-magyar, hanem csak ne a’ nem-szokott legyen? Mert még ma is sokat látunk, a’ ki a’ hexametert, nem szenvedheti, nem-magyarnak kiáltozza, mert fülét a’ Gyöngyösi’ soraihoz szoktatta. – Én azt hiszem hogy valami szép, az mind magyar is, annak mind szabad magyarrá tétetni, ’s áldom annak hamvait a’ ki a’ szőlőtövet Tokajnak hegyeire ’s a’ rózsát kertjeinkbe általhozta. – Ossziánom előtt, melly épen most van sajtó alatt, eggy nevezetes helyt fogsz találni Ahlwardtból és Johnsonból, ’s kérlek hogy arra figyelmezni méltóztassad. De hiszen én Dayka és Bároczi előtt megmutattam hogy a’ deák a’ görögtől gyakorta irtózatos erőszakkal is vett holmit, ’s a’ német a’ francziából, deákból, ’s végre most igen sokat a’ görögből is. Nem akarjuk e hogy nyelvünk épen ezt az útat tegye? – Szemerének az Erd. Muzéum’ II. Füz. 50 lapján eggy gyönyörü^* Sonetje van, ellepve (Sághinak kifejezése szerént) Kazinczynak mételyeivel. Nyelvrontó e a’ ki így rontja a’ nyelvet? Meg vallom nem értem mi cselekszi, hogy a’ mit én olly igen szépnek lelek, az másoknak igen rút.

De Te, Uram, megmondád, hogy az újítást szabadosnak tartod, csak hogy az ne legyen sok. Az Horátz is épen úgy^* kívánja, ’s úgy óhajtom én is. De nekem soha nem sok a’ mi elmúlhatatlanúl ’s elhalaszthatatlanúl szükséges; de nekem soha nem sok, a’ mi a’ nyelvet szennyeitől megfosztja, a’ mi annak fentebb szépséget ad. Valaha volt Ür mert van üres. ’S Sándor a’ maga Lexic. l. 471. bizonyítja hogy volt. Te azt kérded, hogy minek az ür? – Olvassd-meg Erd. Múz. II. Füz. l. 94.^*

Ne kényszeríts időn ’s üren keresztűl (Raum und Zeit)

Addig repűlni – – –

’S lássd ha van e haszna az ürnek. Nem a’ szóktól kell félni, hanem azt kell tudni az Irónak hogy velek hol éljen. (Omnia verba suo loco optima.) ’S tanúlja-meg Horátztól, hogy a’ junctura a’ veszedelmes szót is jóvá teszi.

Tiszt. Horvát András Úr azon levelében, mellyet nekem Győrött felolvasni méltóztattál, öszvehasonlítá régibb és újabb Bácsmegyeimet, s úgy találta, hogy az ujabban messzebb tértem el a’ tiszta magyarságtól, mint a’ régibben. Kinek ítélete lehet nekem sullyosabb mint azé, a’ ki Zirczében megmutatta, hogy mestere a’ nyelvnek – (maga ez is Germanismus, Gallicismus, Latinismus és Hellenismus is: Meister, maitre, magister, βασιλευς εύ άρχων. Idem amor exitio est pecori, pecorisque magistro.) – ’S kinek gáncsa lehet nekem kedvesebb mint azé a’ széplelkü emberé, a’ ki a’ hibát feddi bennem, de a’ személyt még azon levelében is, melly felől nem hitte hogy előttem felolvastatni fog, azon érezéssel fogja körűl, a’ mellyet minden érdemel, a’ ki egész erővel kereste a’ jót? – Bár ez az úr azon levelében csak némelly sorokat jegyzett volna-fel a’ mellyeken felakada, hogy érthettem volna, mik azok a’ mik az olly Bírák’ javalását meg nem nyerhetik. Sokaktól kértem ezt és senkitől meg nem kaptam; közönségesen elégnek tartják azt mondani, hogy ez vagy amaz nekik nem tetszik. Ha kérésem teljesítetett volna általok, érzéseimet ugyan senki’ kedvéért meg nem tagadtam volna, de megmutattam volna, hogy az igazán nagyok nekem is nagyok. Igy tehát csak eggy szót arra a’ mit Horvát András Urnak levélből meg kaptam. – Horvát Ur nem szereti a’ nem-szokott végzéseket a’ Asszonyi nevekben: Sophie, Marie, Julie – ’s talán Athén is, és Egyipt, mert én ezekkel is élek; Egyipt, másoknál Egyiptom, – mint Paradicsom és Athénás. A’ gondolatlanok a’ szókat ez accusatívban hozták hozzánk azt hívén, hogy az Athénás^* épen úgy nominatív, mint az Epaminondásban ’s Pausaniásban az, ’s Paradicsom és Egyiptom, mint a’ fundamentom és Kalendáriom. Már a’ Látiátuc feleim Paradisumot mond. – Az Athenásból Athenásbeliek leve, az Athénéből, mellyet utánam vevének-fel Iróink (Orph.) lett Athénebeliek, melly már kevésbbé rossz,^* sőt Athéneiek. Nem nyer e a’ szó, ha ezt Athénieknek csinálom, és így az Athénét Athénnek? Egypti szebb mint Egyiptomi, ’s Paradízi mint Paradicsomi. Nem kérdem én, ezt engedi e szorosan a’ törvény; noha attól, midőn a’ szép kívánja, csak lopva térek-el, úgy hogy rajta ne veszthessek; valamint azt nem kérdem, ha a’ dicsőségből ’s dicsőből lehet e dics. Nekem elég, hogy az olly Író mint a’ Zircz’ Éneklője, a’ diccsel él. – Az Asszonyi Neveket mi Magyarok is úgy ejtjük franczia végezettel, mint a’ német. Nem Marichen, Kätchen, Julchen, nem Marcsa, Katicza, Borcsa és Borcza ’s Julcsa tehát, hanem Jülie etc. A’ mi asszonyainknak az a’ privilézsek van, ők ott is franczia ’s görög szabású öltözetben jelenhetnek-meg, a’ hol mi kénytelenek vagyunk övet kötni és kardot, ’s a’ karkötős, pártás leány könyveinkben csak Rájnisnál talál helyt.

Soha sem bánt az engem, nagy tiszteletű Uram, ha valaki hibámat felfedi, ’s ha kémélve ’s önn-magamnak teszi azt, még köszönettel is fogadom. Én magam is szüntelen’ lelek botlást írásimban, szüntelen’ törlök; ezt mutatják Pestre küldött Kézíratim, mellyeket már néhány ízben felhozattam, ’s újra meg’ újra dolgoztam. Hogy’ ne lelhetne^* tehát ollyat azokban más? hogy’ ne más még többet? Nem a’ Mondolat fakaszt-ki itt engem, hanem az a’ mit velem Túladuna tészen; a’ Mondolat minden bizonnyal nem engem piszkol, hanem azt az igyekezetet, hogy engem elakasszon. Az én hibáimat, vétkeimet így kell-e mondani? Ista quidem vis est! ezt kiáltom én is Cæsárral. A’ gondosabb Írónak még vétkei is tiszteletet érdemlenek. Legalább azt tanítják, mit nem kell követni. – Az örök Bölcseség mennykővel sújtá-meg azt, a’ ki a’ kegyelem’ ládájához kapott, hogy azt a’ fel dőni ne engedje.

Nekem nagy gyanúm van, hogy eggy része az ellenem dolgozó seregnek azért esküdt veszélyt nekem, mert én Révait tartom Nyelvünk’ eggyik fő bajnokjának. Ki ellensége Révainak a’ ti földeteken azt én nem tudom. Az igen éles-vérű ember felől feltehetem hogy szertelen tűzével másokat megbánthatott. De én neki abban részese nem vagyok, ’s szabadon tömjénezhetem Gigászi nagyságát. Kérlek, Uram, ne engedd, hogy az őellene még sírjében is forró harag reám is általhasson, ’s enyhítsed azoknak nehezteléseket, a’ kik erántam idegenek, ’s Ruszek apát Ur illyen, illyen Kisfaludi; ’s szeress ha érdemlem.

Zircznek eggyik nyomtatványát általadtam Prof. Vályi Nagy Urnak, a’ másikat ma viszem a’ Pataki Collegium’ Bthecájába, hogy a’ tanúló ifjúság is olvashassa. Bátor valék homloklevelére írni hogy azt Te küldéd oda ajándékúl.

A’ Tekintetes Asszonynak mutassd-be feleségem’ nevével is szíves hálánkat ’s tiszteletünket. Éltessen Isten a’ köz jónak előmozdítására, melly néked olly sok jót köszönhet, tovább is szerencsésen. Széphalom. Jul. 10d. 1815.

Trattner írja, hogy a’ Mondolatra valami felelet nyomtattatik műhelyében. Sem azt nem tudom mi az, sem azt nem ki írta.

A közelébbi levelemben folytatott dologra még eggyet említek, ezt: néhai T. Bárczay Sámuel Úr, a kinél nyaraltam 1813^bannis szokásom szerént, és a ki engem már az elött sok ízben kért arra, hogy állandóúl maradnék nála, meg tudván hogy mit akar velem T. Kazintzi István Úr (mert, minthogy az akkori Examenkor Patakonn által mentembenn rá nem vehetett, még tsak arra sem, hogy vele mennyek Beretőbe, ámbár meg igérte, hogy onnan, a mikor tettszik, el küld Bártzára; oda hozzám a kotsissa által ismét unszoló levelet küldött) azt meg tudván, mondom, hogy mire kér T. Kazintzi István Úr, nékem, tsak maradjak nála, esztendőnként hóltomig két száz forintot ajánlott, még pedig kötelező Levelnél fogva, és T. Dobay, Kalos Filep és^* Tiszt. Kováts István urak előtt. De én, azt vévén főképenn gondolóra – betsűletemre mondom – hogy a kis Kazintzi Andrisból talán majd eggy Lónyay Gábort formálhatok a Haza javára, meg vetettem ezen kegyes, és rám nézve olly igen szükséges ajánlást, s Pestre jöttem a kis Kazintzival, és egész igyekezettel azonn vóltam, hogy ötet minden tekintetben formáljam, oktassam s taníttsam. Azértis minden kissebbittetéseim között leg nehezebben esik, midönn azzal vádol T. Kazintzi István Úr az emlitett motskoló levelébenn, hogy a fiát fel sem vettem, el mellőztem, tsak passiómat követtem etc. mert én minden módokat elkövettem, de hijábann. Még a veszsző sem tett semmit, mellyhez fél esztendő mulva is tsak kéntelenségből nyúltam /:mivel ollyan eszközzel Deák korombann sem szerettem élni:/; ha nem azt nyertem vele, hogy öszsze gaz emberezett s huntzfutozott a gyerek, azt mondván: nem azért küldött engem ide az atyám, hogy verj, te gaz ember. Ennye gaz huntzfut ember, mondám, hát azt mered te nekem mondani, a ki neked itt atyád helyett vagyok s a te javadat munkálom? Erre: gaz huntzfut ember vagy te, úgy, tudd meg, ha nekem mondod, ez vólt a felelet, és több e félék, mellyek hitel felett valók.

Melly keves sikere s foganatja lehetett az én oktatásomnak, gyanithatni tsak ezen eggy esetbőlis, mellyet környűlállásosann meg említek. A geographiábol Országunké vólt kiszabva, Deákúl; ezt a Professor naponként diktálta tanítványinak, de úgy, hogy a mit ma diktált, hólnaputánra meg kellett tanúlni, s az utánn diktált többet. Én, látván hogy Andris igen hibásann irja azt az oskolában, magam fogtam hozzá, és minden nap, a mit ö a diktálás utánn irt, én itthon neki tisztánn leirtam, de irását, mellém ültetvén, magával diktáltattam. Ámbár többnyire teljes vóltis hibával, azt kivánta, hogy ugy irjam le, a mint neki van, mert, ugymond, a Professor ugy diktálta. Néha meggyőztem nagy nehezen, hogy az nem lehet; hogy az jól diktálta de ö nem jól értette etc. Mikor arra rá nem véhettem, azt mondtam: már fiam ha tudnám is bizonyosann, hogy igy diktálta, még sem irnám én igy, mert hogy kivánod azt, hogy én tudva hibásann irjam? hiszen abbol te rád nézve kár, én rám nézve pedig gyalázat következnék etc. Illyenkor sokszor sirásra fakadt, és ordított mérgébenn.

Mikor Máramorosra kerűlt a sor, s nevezetesen a Rónaszéki Só-aknára, diktálja hogy ez minő gazdag só-bánya, benne minden nap 300 ember dolgozik, és belőle esztendőnként 160 mázsa só kerűl ki. Itt megszünvén az irástol mondom neki: ezt nem jól értetted; többnek kell lenni. Nem több; így diktálták, erőssen állitja. Nem lehet az fiam, mondám: mert a hol 300 ember vágja a sót, ott eggy napis többnek kell ki kerülni 160 mázsánál, hát egy esztendő alatt? Hijában; nem enged. Világos hiba biz e, fiam, mondám; és hogy teis el hidd, hozd el a Ferentzi Geographiáját /:ezt már akkor meg vettem vólt neki:/ hagyd mutassam meg. El hozza és meg keresvén, mutatom neki, hogy 160000; még sem hiszi; sőt nagy tsatározással azt mondja, hogy ugy ne irjam mert ö ugy meg nem tanulja etc. Épen mikor ezen nyakasságaért dorgálnám, a nagy-attya, T. Jósa Gábor Úr, tsak be toppan /:Médárd Vásárakor:/, és kérdezvén, mi baj? el beszéllém a dolgot. Aki azon ugy látszott, el tsudalkozott; de a felől meg nem dorgálta. Ezen pedig osztán én tsudálkoztam.

Igy vólt az én állapotom Kazintzi Úrfival, s igy megromlottam én T. Kazintzi István Ur miatt, a mint ebben és az elébbi két levelemben, a nagyjábol, leirám.

Birja rá azért a Tekintetes Ur, kérem, ezen többszőr nevezett Urat, hogy nékem az én rá kőltött arany és ezüst pénzemet illendően fordíttsa viszsza. Mert ha perre megy a dolog, az nem fog betsületire szolgálni; azonban tsak ugyan meg kell azt adni. A tavaszis itt vólt T. Kazintzi István Úr; de nekem még tsak hirűl sem adatta. – A Grófné Ö Nagyságát alázatosan tisztelem. Többire magamat jó indulatiba ajánlván egész tisztelettel vagyok

a Tekintetes Úrnak

Pesten Jul. 18. 1815.

[A nyomtatott szövegrész dőlttel.]

Koronás Fejedelmünk Ő Ts. Kir. és Apostoli Felségének e’ f. Esztendőben Bőjtmás Hava’ 29-kén kőlt, és ezen Megyében az e’ f. Esztendő’ Pünköst Hava 22. napján tartatott Köz-Gyűlésben közönségessé tett kegyelmes Leveléből bővebben megérthette Tekintetes Úr hogy éppen azon időpontban, midőn Ő Felsége a’ több Szövetséges Fejedelmekkel eggyütt Atyai gondoskodását eggy illyen Békesség’ kötésére fordította, melly hív Népeinek belső bátorságoknak ’s bóldogságoknak állandó talpkövéűl szolgált vólna, véletlenűl olly környűlállások adták-elő magokat, mellyek a’ hadi erőnek mind nagyobb számmal, mind hirtelen való kiállítását, és a’ mennyiben az arra kívántató költségnek a’ Királyi Kintstárnak rendszerént való jövedelmeit felűl haladják, jelesebb Segedelmeknek adását szükségessé tették.

Ezekhez képpest Tekintetes Úrnak tudtára kívánom adni, hogy a’ Búzában, Rozsban, Zabban és Lovakban kívánt Segedelemből az ajánlásoknak könnyítése végett az 1812-dik Esztendőben megállapított Telkek’ öszve-írásához képest készített kivetés szerént, minden Telek után esik életben, nevezetesen Búza 16 Ittze; Rozs eggy Pos: Mérő, 16 Ittze; Zab eggy Pos: Mérő, 24 Ittze; a’ vagy kész pénzben Búza helyett 1 fl. 20 xr. Rozs helyett 4 fl. 53 xr. Zab helyett 2 fl. a’ Lovak’ árában 4 fl. 16 xr; melly szerént a’ mennyiben Tekintetes Úr előtt az 1812-dik Esztendőben ajánlott Segedelmekből is az öszveírásban foglaltt Telkeinek száma tudva vólna, ezekhez mérsékelheti őnkénes ajánlását.

Legkissebbé nem kételkedem, hogy az Tekintetes Úr Felséges Királyunkhoz eddig is mutatott tántoríthatatlan hívségének, és a’ Haza eránt való szeretetének újabb dítséretes jeleit fogja adni; ugyan azért egyedűl azzal a’ kéréssel rekesztem-bé Levelemet, hogy az ajánlásának mennyisége eránt lejendő kinyilatkoztatását a’ felűl írtt határ-napig múlhatatlanúl által-kűldeni ne terheltessen.

A’ ki egyebb aránt szivességében zárt maradtam

Helmeczid, a’ kit én végtelen’ szeretek, nincs Pesten. Ossziánod áltvevém, ’s igy töröltem.

Rengeteg áll az 1. 3. ’s 6. Énekben.

A’ (hegy’) rengeteg’ szele etc. etc.

Mint az éj’ villámjai a’ (hegyekben) rengetegben. etc. etc.

Eltűnt a’ hír a’ (pusztában) rengetegben etc. etc.

Lóránt a’ 2. és 6 Énekben.

Távozz mingyárt (áldomasok’) lórántok’ adója etc. etc.

’S megújítá (áldomását) lórántját a’ szélen. etc. etc.

Készítsétek (az áldomást) a’ lórántot. etc. etc.

Róna a’ 3. ’s 4. Énekben.

Zenge Gormál ’s messze a’ (fenyér) róna etc. etc.

’S nem renyhék a’ (fenyéren) rónán etc. etc.

Torlódnak a’ (fenyér) róna felé etc. etc.

Vért a’ Glosszáriumban meg van: ezeket beiktattam. Remélhetni, Publicumunk új szavaidon ’s flexióidon, olly igen, mint eddig, fennakadni nem fog, mert veszi értelmeket. A’ mi engem’ illet, nem igen tetszik kedves barátom, Lóránt, ’s a’ törlés előtt fogtad volna kétkedésem’ olvasni, ha áldomás szebben hangzanék.

Ez eggyet még: Van e szavunk ezekre: Der Blick, die Miene. ’S ha van, tudasd kérlek, minél előbb. Márton mindkettőt feljegyzé Németűl. Magyarúl nem olvastam.

1815^ik Esztendőben^* December 14^ikén Ujhelyben tartatott Köz Gyűlés.

N^ro 2391/2104 Nemes Zeldmaÿer József Archÿvarius be mutattya a’ Leveles Tárnak állapottyáról és a Regestrációnak elő meneteleiről való Jelentését. –

Mellyreis a Leveles Tárnak rendbe szedése, és meg-visgálása végett Vitézlő Kazinczÿ Ferencz Tábla Bíró elöl ülése alatt^* ki nevezett ki küldöttség Jelentésének minél elébb leendő bé adására emlékeztetik, mellynek bé-mutatásától függesztetett fel, a’ Leveles Tárban találtató Depositumokrólis való végezésnek hozása.

[A levél külzetén piros viaszpecsét és a címzés:]

Die Stände des Zempliner Comitats haben Ew. Hochwohlgeboren Anzeige über Ihr gigantisches Unternehmen mit allen Gefühlen der gerechtesten Bewunderung, des Beifalls und wahrer patriotischer Freude empfangen. Sie ward in der Sitzung vom 28. Nov. in Újhely gelesen. Ich war nicht zugegen, und um so schmeichelhafter ist es mir, dass das Praesidium derjenigen Deputation, die über diesen Gegenstand operieren soll, mir aufgetragen wurde. Sie wird aus Männern von vielen Kentnissen bestehen: dem Pfarrer von Patak, Herrn Andreas Tulsiczky, Herrn Michael von Szirmay, Prof. der Philosophie zu Patak, Herrn Joseph v. Rozgonyi und dem Oberfiskal des Comitats Ladislaus Dókus von Csaba. – Ich habe meine schriftliche Bitte gemacht, daß der Prof. der vaterländischen Rechte, Herr Alexander v. Kövy, dann der Prof. Johann Szombathy, den ich in dem, was ich die Mikrologie der Geschichte nennen möchte, für einen der gelehrtessten Männer im ganzen Lande halte, und der Herr Prof. Franz Nagy von Wály (der übersetzer des Homer in das Ungarische, der eben eine kleine historische Abhandlung in Arbeit hat) alle in Patak, uns noch mitgeben werden möchten.

Das Werk des im Jahre 1812 verstorbenen Hofraths Anton v. Szirmay: Notitia Topographica et Historica Comitatus Zempleniensis, werden Ew. Hochwohlgeb. gewiss kennen, ja besitzen, und da darin vieles vorkommt, was unsere Deputation geleistet haben würde, so wandelt mich eine Angst an, dass wir darüber nicht gar viel werden liefern können. Doch, da Sie auch über den Fortschritt der Reformation zu sprechen haben, und Luthers Lehre im Land zuerst in Sátor-Alja-Újhely, dem Sitzungsort unserer Comitats Versammlungen, gepredigt ward, da wir in dem Gremium dieses Comitats die berühmte reformierte Schule zu Patak haben, die viele alte Schriften für dieses Fach hat, und da die Rákóczys in Patak gewohnt haben, und als dieses Comitat einst das Augenmerk des ganzen Landes war: so glauben wir, dass unsere Beiträge um so weniger arm ausfallen werden, weil mein verehrter Freund Anton Szirmay sich über diesen Gegenstand zu Wenig extendirt hat, und weil sein von Hoffnungen und Furcht zerquälter Geist die Wahrheit in sehr viele Gelegenheiten, und das sehr haufig wissend verleugnet hat. Was wurde dann mit mir werden, sagte er in seinen letzten Jahren zu mir, als ich eine seiner letzten Schriften bey ihm las, und über seine Heucheley meine Verwunderung nicht zurückhalten konnte, – was würde dann mit mir werden, wenn ich schreibe, wie ich denke? Lector, qui nasum habet, me intelliget, et hoc mihi satis est.” Ich sage Ihnen dieses auch zur Warnung: Sie müssen seinen Schriften nicht überall trauen. Sehen sie darin vielmehr überall den Güter, Decorationen und Ämter wünschenden Ulysses an und den unseligen Heuchler, der dem Clerus überall Complimente machte, um ihm hinter dem Rücken einen Hieb geben zu kennen. Er wollte stets ungekannt seyn und verrieth sich so arg dass man hat ihn recht empfindlich ergriffen und gegriffen.

Die Monumenta Hungarica meines Freundes Herrn Prof. Rumi werden für Sie auch ein köstlicher Genuss seyn. Der 2-te Band ist eben unter der Presse, und der mich sehr liebende Mann hat mir aufgetragen, die Vorrede dazu zu schreiben. Mein Fach ist Philologie und Aesthetik, und nicht Geschichte, unterdessen glaube ich doch dass ich darin nicht ganz unrecht geurtheilt habe, wenn ich beym Schluss dieser Vorrede sage:

„Endlich kann die Herausgabe dieser Schrieften in uns auch Gefühle des Danks gegen die Vorsehung erwecken, welche uns jetzt eben hiess, und nicht in jenen unseligen Tagen, wo diejenigen, die herrschen wollten, ungarisches Blut durch ungarische Arme haben verstromen lassen. In der Geschichte unseres Vaterlandes stossen wir bis zu die Zeiten der gesegneten Theresia kaum auf ein paar bald vorübergehende, glänzende Punkte, an denen diese schöne Nation ihrer würdig gestanden wäre, an denen der Leser mit einem wellenden Herzen weilen könnte; hingegen welche Grauel sehen wir überall, besonders in dem unglücklichen Erdély! Gehen wir die Reihe ihrer Regenten durch, und enthalten wir uns, wo möglich von der Ausrufung dessen, was über Asiens entnervte wütriche Voltaire an die Kaiserin Katherine schrieb:

Jene Zápolyas, und ihre Martinusinsse! Jene Sigmund und Gabriel Bathoris, die Kemenys, die Apafis, und fast alle, die den Namen Rákoczy führten, welche Geistlose, feige, unbrauchbare, blutdurstige Geschöpfe waren sie! Und wie haben sie Nation und Vaterland so unglücklich gemacht!” Mit diesen Worten schliesst die Vorrede. – Freylich war es auch anderwärts nicht um vieles besser.

Ew. Hochwohlgeboren wollen Ihre Arbeit mit vielen Kupfern zieren. Ich glaube Ihnen keinen unangenohmen Dienst zu leisten, wenn ich Ihnen sage, dass der Künstler Jaschke in Wien in seiner Reise durch unsere Gegend, auf der er den Erzherzog Reiner, als Zeichner 1810 begleitete, viele Costüms und Prospekte zeichnete. Als der Erzherzog in Újhely speisete, war ich Jaschkes Nachtbar bei der Tafel, um seine Bekantschaft zu machen, und mich mit ihm über Fuger, John, Maurer, Kreutzinger, Kininger, Zauner zu unterhalten, und er hatte die Güte mich lieb zu gewinnen, weil ich in Sachen der Kunst nicht ganz fremd bin und die genannten Männer kenne. Der Erzherzog wollte damals eine Voyage pittoresque en Hongrie arbeiten. Nicht unmöglich, dass Sie von diesen Zeichnungen manches in Copie erhalten könnten.

Ich beharre mit allen Gefühlen der innigsten Hochachtung Ew. Hochwohlgeboren

Széphalom, eine Stunde

von Újhely nördlich, den

21. Decembris 1815.

[A címzés a borítékon:]

A Tekintetes Urnak e folyó holnapnak 15^dikén hozzám utasitott hivatalos megkereséséhez képpest melly szerint Tekintetes Kriebel Janos Úrnak,^* az Magyar Orszagi Historia ki dolgozásában Nádor Ispanunk Eö Cs. K. Hertzegsége e tárgyban költ kegyes rendeléseinek következéséűl ezen Tekintetes Megye részéről több érdemes Megye Tagjaival, az ezen Megye részéről elő adhatóknak ki dolgozására a Tekintetes Úr lévén ki küldettetve, azt méltoztatik kivánni, ’s elő adni, hogy ezen ditső tzélnak, sikeresebben s nyomosabban lehető eszközlésére, ezen Tekintetes Vármegyének több nagy Érdemű Tudós Férfiai közzül, még Tisztelendő V. Esperest Jób Mátyás Tábla biró Vékeÿ Szÿrmaÿ Antal; az S. Pataki Helvétziai Vallás tartók anya Oskolájának Érdemes és Tudós Professorai Közzűl Szombathÿ Janos Kövÿ Sándor és Nagy Ferentz Professor Urakat is, a Tekintetes ki küldöttséghez tsatolván; a Tekintetes Urnak hellyes és kivánatos meg kereséséhez képpest, az ki kért Érdemes és Tudos Férfiakat, az Tekintetes ki küldöttséghez öröm érzésemmel ’s tellyes meg nyugovásommal szivesen hozzá tsatolom, és a Tekintetes Vármegye ki küldöttségéhez Deputálom, azzal az hivatalos meg keresésemmel, hogy az Tekintetes Úr mint ezen Tekintetes ki küldöttségnek elől ülője, az már általam Deputált Érdemes Férfiakat ki küldöttség öszve ülésében meg hivni, ’s hazánk Dissze elő mozditásában Tanátskozásaik bölts elő mozditásával élni méltoztasson.

Többiben Uri betses favoriban ajánlott egész tisztelettel maradtam

Tekintetes Tábla Biró Úrnak

Kis Azar die 30^a Decemb. 1815.

Sp. D. Francisco Kazinczÿ

[A borítékon a piros viaszpecsét alatt címzés és egy megjegyzés:]

[Másik kéztől:]

A Mihalyi Biro ezen siető hivatalos Levelet

egesz Szephalomig küldje.

Vámosÿ […]

A’ Nemes Ujhelyi Ekklesia az igért 50. ől kőnek ki hordását még meg nem tette; méltóztasson a’ dolgot mozgásba hozni. Nagyon örülök rajta hogy Major Ur magát resolvalta, ’s tökélletes reménységgel vagyok, hogy a’ Nemes Ujhelyi Ekklesia engemet szégyenbe nem fog hagyni. Töbnyire szives attyafi indúlatiban zárt minden tisztelettel maradtam. Deregnyö die 16^a January 1816.

Drága Uram Bátyám

[Az oldal alján azonosíthatatlan kéztől:]

[A lap külső oldalán: a levél zárlatán vörös viaszpecsét, alatta a címzés azonosíthatatlan kéztől:]

Nem akarnád velem tudatni a’ mit Bertholdi Úrtól vettél a’ Hardenbergnél és a’ Wirtembergi Ministerrel létel felől? – Lángolnék azt tudni.

Imhol megyen a’ kivánt levél Prof. Rumi Urhoz. Arra kértem e’ barátomat, hogy az Urnak engedjen accessust magához még a’ tanítás’ órájin kivül is, és csináljon jó Opiniót a’ Georgicon Előljárójinál és Tanítójinál az Úr felől; nevezetesen hogy Vadnay Urnál ajánlja. Tisztelje az Ur ezt az Urat nevemmel, ’s mondja hogy óhajtanám magamat eggy olly érdemes férjfiúnak barátságába eljutathatni. Éljen haszonra az Úr idejével, ’s ne feledje soha, melly czél felé törekszik. A’ ki ide is amoda is kap, ritkán éri-el a’ mit akar. Hogy az Úr magát ójja nemelly tetteitől az ifjúságnak, arra az Urat nem kérem, mert arra nem szükség kérnem. De arra kérem, hogy a’ nem jó emberek társaságától addig vonja félre magát, míg ideje van, mert e’ részben néha a’ jók is megbuknak. Én Prof. Rumi Úrnál sokszor fogok tudakozódni az Úr állapotja eránt, ’s ha hírt veszek, örülni fogok rajta, ha azt azonnal közölhetem érdemes atyja Urával. Hordozza a’ szerencse az Urat minden útjaiban. Ajánlom magamat kedves emlékezetébe.

Az ide zárt levelet, kérem, küldje által az Ur Berentére.

Itt kűldöm az Upori Kasznárhoz szólló Levelét, mellyben 9. szekereknek kiálítatása eránt tetettnek meg az Intézetek. Ha ne talán tán ezen Útban, és tavaszi munka idején kevessebb számmal álnának is ki a’ szekerek, VCurator Ur fogadhat Csányban és más helyeken is szekereseket, hogy a’ mi annyira óhajtott kedves Papunk elhűlésre semmit sem magyarázhasson. A Testvérem tegnap jött haza Kassáról Szántó fele, mivel Monokon van dolga, ’s azt mondja, hogy a’ Vizek miatt lehet jönni, ’s az út is minden órán javúl. Fő Szolga Biró Kazinczy Jósef Úr is nem tartja lehetetlennek a’ Szepsiben való menetelt, és ha szinte az Upori szekeresek Kis Szaláncz Regete Ruszka, ’s Kassa felé is mennek Szepsiben olly igen nagy útat még sem fognak tenni; Visszajövett pedig, ha előre Inczedy Samú Bátyám ’s Barátunk a’ Torzsásnál egynehany palankoknak és szeker vesszőknek oda vitele által a’ Hidat megcsináltatja, Hidas Németi és Telki Banya felé^* is eljöhetnek. Rettegek, meg vallom tőle hogy Tiszt. Major Jósef Ur ezen akaratunk ellen magát előadó Környűlállásoknak öszveütközetet balra ne magyarázza, és azért ha meg erőltetesünkkel történik is óhajtanám, hogy minden Bagazsiával az általa ki rendeltt időre ide szálitathatna. Tekintetes Hidegkövy Kapitany Ur általadvan a’ maga szekerét és Kocsiját, ezen, ha különösen az én kérésem is előtte közben fog tetettni, maga is bizonyosan elfog menni. Igen nagyon megbantanánk akkor a’ mi kedves Papunkat, ha most érette illy érdemes Ferfi nem menne; – Gyulay Sámuel, Baláshazy Josef és Molnár János Ur is vagy mindnyajan, vagy legalabb 3an elmehetnek. – Ujra kerem mindezeknek tellyesitesére, ’s allhatatos Tisztelettel maradok

Batyam Uramnak

Tállyán Martius 26d. 1816.

Dum Spectabilis Dominatio Vestra sub dato adhuc 23^a Martii, et dein tardius sub 4^a Maÿ 1804. N^o 1812. reflexa fuis[set]^* ut Expensas Ærariales in sui, qua antea status captivi intertentionem erogatas, et adhuc cum florenis 496. X. 4. exhaerentes, quo prius persolvere velit, – Respondit Perillustra Dominatio Vestra 27^a Aprilis ejusdem Anni 1804. semet desideratam solutionem proximius facturam esse –

A tempore hoc nulla in p[enit]us^* usque solutione interventa cum Ex[cellens] Camerale Concilium instantiam hanc diutius jam exhærentem non sine […]^* suæ erga me (quasi culpa in me esset) significere me urgeat. Idcirco Eamdem Perillustram Dominationem Vestram officiose et ma[…]e^* modum requirendam habeo, ut aut desideratam [solu]tionem^* præstare, aut factam summæ hujus complanationem exhibenda quietantia legitimare non gravetur – Qui omni cum cultu persisto

Spectabilis Dominationis Vestræ

Pestini 14^a Aprilis 1816.

[A lap alján azonosítatlan kéztől:]

Francisco Kazinczÿ

[A levél borítékján tört piros viaszpecsét és a címzés:]

Tekintetes Tábla Bíró Úrban helyheztetett szinte gyermeki nagy bizodalmam, az a szíves ösztön hogy valamint a gyermek, akár öröm, akár nehézség érje, fut azzal imádott atyjának elejébe, én is minden örömeimnek árját viszontagságaimmal együtt, csak egyedül drága Tekintetes Úrnak zsámolyához teszem le.

Vettem Tekintetes Táblabíró Úrnak hozzám írt s előttem megbecsülhetlen sorait; boldogság nekem attól csak egy betűt is látnom a kit magát országok, népek csodálnak, s ez nekem olly rózsakötél, a melly egész életemet által fogja világitani.

Bátorkodom ismét gyenge elmém’ gyümölcseiből udvarolni; azzal a valóságos nyomtatványnyal együtt, a melyet én a Tekintetes Magyar tisztikartol ezen ide zárt név nélkül való levéllel kaptam. Én mingyárt feleltem reá, de a késedelmes bécsi könyvnyomtató ezen csekélységet is majd egy fertály esztendeig tartóztatta, s akkor is csaknem minden rendet hibákkal töltött meg. A dijoni nyomtatvány’ megjelenését követte ezen csufolódó mocskos pasquillus, a mellyet én recensealtam, nem haragra indúlt passioból azért, hogy az engem magasztalót gúnyolja, és engem is lealáz s azután ismét idétlen dicséretével akar megvakitani, épen nem, hanem csak azért, hogy mért írt olly alacsony hangon s mért nem annak az igaz utján s valóságos okokkal jött elő, részint pedig azért, hogy gondoltam az illy elme-élesités egy olly kezdőnek mint én, nem fog ártani, s a folyóírásban is egy kis gyakorlás gyanánt szolgál. Juniusban egy hetet Zala-Vármegyében levő jószágocskámon töltöttem, azzal a feltétellel, hogy míg ott leszek Fő-tisztelendő Ruszek Apát Úrnak tiszteletére megyek Keszthelyre. Úrnapján épen azon tájban értem oda, midőn a Ceremonia már elkezdődött, s a templomból kijöttek a grófi kastélyig; a Veszprémi püspök ő méltósága azon a tájon járván, ott tartotta a solennitást, én az ablaknál néztem a fogadóból, s Mélt. gróf Festetics László reám látott s valaki megmondá neki nevemet, tüstént értem küldötte a prefectust és a fiscalist, hogy addig el ne menjenek még velek nem megyek. Megjelentem tehát édes atyámmal együtt; a gróf mindjárt verseket kérdezett, s szerencsémre némelly kis darabocskáim velem voltak s mingyárt udvarolhattam neki. A grófné született herczeg-asszony; Magyarúl nem tudván ezen kis német versemet, a mellyet itt alázatosan közlök s legelső zsengém, olly kegyesen fogadta, hogy még az asztalnál sem tette le, s olly szíves leereszkedéssel viseltetett hozzám hogy az egésségemért ivott. A táblánál is olly szerencsés voltam hogy a Mélt. gróf mellett s a püspökhöz által-ellenben űltem; ebéd után négy kocsival lementünk a Balatonhoz hajókázni, és ott egész estve-feléig mulattunk; énnekem szerencsém volt mind menet mind jövet a gróffal, a Mélt. püspökkel és főtisztelendő Ruszek Apát Úrral egy kocsin űlni. Illy gyönyörűséggel töltöttem az egész napot, s most annak boldog emlékével mulatom magamat hogy olly jeles férfiaknak társaságában lehettem. Édes atyámnak buzgó tiszteletét jelentem, a grófné ő Nagyságának kezeit forrón csókolom, drága Tekintetes táblabíró Úrnak pedig könyörgök, hogy nagyon becsült gratiajában megtartani tovább is méltóztassék.

A dijoni^* nyomtatvány kisérőlevele:^*

Drága kisasszony!

A Kesergő Özvegy panaszai porusig hatottak és bámuló tisztelettel mind Elisium mind Marsnak mezőin olvastattak.

Marsnak magyar fiai legott eltökélették magokban, hogy a Kemenesaljai Camoenának Francziaország’ fővárosában emlékeztető-oszlopot emeljenek; de elhiván őket onnét a fő parancsolat, ezen ékességben Dijon’ városa részesült, sajtója alól ezen ide mellékelt sorokat bocsátván; mellyek is noha még October’ elején útnak indultak, mindazonáltal több helyeken letartoztatva levén, csak most érhetnek megkivánt czéljokhoz.

Ki legyen a szerző, most nem mondhatom; nem marad az talán örökre titok. Elég az hozzá, hogy mindenképen nevezetes, hogy a pallérozott Francziaország is egy pannonicai szűz’ munkájának olvasására tért adott, és hogy egy magyar kisasszony Francziaország’ minden szépeit, kellemeikkel együtt, melyekkel azok különben ékeskednek, elfelejtette és mindeneknek bámulását magára vonta. Az pedig örökre emlékeztető, hogy Dijonban ez az első s talán utolsó magyar nyomtatvány, és hogy az is a magyar szépnemhez s egyedül dukai Takács Judit kisasszonyhoz szól. Többire én is ki legyek, nem ide való; nem lehetek azonban más, mint a kisasszonynak egyik tisztelője. =

<…>^*

[Döbrentei Gábor kézírása dőlttel:]

[Kazinczy kézírásával a lap alján:]

Élj szerencsésen, kedves barátom, én ide Jún. 30d. érkeztem. Képedet Báró Wesselényi Miklós és Döbrentei nagy örömmel vették, ’s Döbrentei kért, hogy hagyjam nála. Megmondtam neki kívánságodat, hogy magyar köntösben metszettessék. Kolozsvár Jul. 2d. 1816. Kazinczy

[A nyomtatott szövegrész dőlttel.]

E’ folyó írásnak, melly nélkűl eddig tetemes kárunkkal szükölködtünk, tárgyai e’ rendbéliek: I. Tudományos értekezések; jelesen: 1) Magyar Országnak természeti, geographiai, historiai, és politikai bővebb, ’s bizonyosabb esmértetési; 2.) Nyelvbéli állapattyának, ’s tudományi előkelésének előadatása, segítése, tökélletesítése; 3.) A’ szép Mesterségek ’s tudományok’ közlése, és gyarapíttása; 4.) A’ gazdáskodásnak helyesebb és hasznosabb folytatása. 5.) A’ Philosophia, Physica, Mathesis, Technologia, Mechanika, Chemia, mindennémű Historia, ’s akármelly más tudománynak gyakoroltatása; 6.) Az uj találmányoknak, ’s szerszeményeknek hirűl adási. 7.) Nagy és Tudós Hazánkfiainak, és más arról érdemes Férfiaknak biographiáji. II. Könyvvisgáltatások; nevezetesen: a’ Hazánkban kijött könyveknek foglalattyokra, irásmódra, ’s nyelvel-élésre nézve kitüntt érdemeiknek, tökélletességöknek, vagy híjanoságiknak felfedeztetése;^* ’s a’ Külföldön kiadattattaknak Hálai, Bécsi, Szalzburgi literatura újságokban megvisgáltatásoknak kivonási.

[A kettéhajtott nagyalakú fólió 4. oldalán található a piros viaszpecsét alatt a címzés:]

Kedves barátom! Ma eggy hete hogy házamhoz szerencsésen elérkeztem. Általesvén nagy részben legszorgosabb dolgaimon, ’s a megpihenés’ órájiban azon óráimról emlékezvén, a’ mellyeket nekem Erdély ada, áldom sorsomat, hogy Neked is eljutottam ismeretségedbe, ’s higyj állításomnak, a’ te barátságodat, ’s azt a’ szerencsét hogy Szüléidet láthattam, ezen gyönyörűségekkel rakott útazásom’ első nyereségei közzé számlálom. Érzem én, édes barátom, neked egész becsedet, ’s tudom mit ér az a’ húsz esztendős ifju, a’ kiben ennyi készűletek, ennyi előbbre vágyás mellett, annyi szerénységet ’s a’ léleknek annyi meg nem romlottságát találtam. Távol lakó barátimnak feldicsekedtem ismeretséged’ szerencséjével, ’s elbeszéllém nekik, hogy Erdélyben találtam olly Dámát, a’ ki Ipamhoz írt Epistolámat érti – mert Magyar-országon még ollyat nem találtam. Külömben is én Erdélynek nagy magasztalója levék, ’s már el kezdém írni Útazásomat. Bár földijeim közzűl sokan volnának, a’ kik ezt a’ részét Nemzetemnek látni óhajtanák. Elmondom nekik melly rettenetes útú föld az, de azt is elmondom, hogy az út alkalmatlanságai ott gazdagon meg vagynak fizetve. – Téged, édes barátom, arra kérlek, hogy Ő Nagyságát, azt a’ te tisztelt Anyádat, a’ kit a’ Zsibói gyertyánkabinetben olly meleg szívvel emlegettél, ’s a’ Méltós. Grófot nevemben alázatosan tiszteld, hogy engemet ajánlj kegyes emlékezetekbe, hogy engemet szeretni meg ne szűnj, leginkább pedig arra, hogy ne feledd soha, kinek fija ’s kinek unokája vagy. Bízzál magadhoz, és higyd azt, hogy senki sincs közöttünk, a’ ki eggy vagy más úton magát a’ jók előtt meg szerettetni ne tudja. Ezt pedig mindnyájunknak óhajtani kellene – mert arra, hogy ragyogjunk, arra nincs semmi szükség; ’s a’ kit az az óhajtás sarkantyúz, bizonyos lehet, hogy magát nevetségessé teszi.

[A boríték egyik oldalán piros viaszpecsét, a másikon postai bélyegző: „UJHELY”, idegen kézzel az évszám: „1816”, továbbá Kazinczy kézírásával a címzés:]

[Töredék]

gyönyörrel olvastam. Sok csín vagyon rajta, mint Zirczeden. Az efféle ellenkezéseknek legalább az a’ haszna vagyon, hogy bennünket dolgozásaink alatt vigyázóbbakká tegyenek. Nekem sok újításaim csak próbák, sokak mellett a’ régi formákat nem kárhoztatom. – Élj szerencsésen, ’s légy elhitetve, hogy Tégedet a’ tiszteletnek ’s barátságnak legszentebb érzéseivel tisztellek. – Tek. Takács Urnak ’s a’ Tek. Asszonynak jelentsd alázatos tiszteletemet. Mondjad, hogy leveled’ bírásának szerencséjét Néki igen nagyon köszönöm, ’s kérd, hogy barátinak számába vagy tartson-meg, vagy fogadjon-be. Széphalom, Sept. 20d. 1816.

Visszajövőben Tordán mulattomban nem vala szerencsém látni az urat, Andrásfalván pedig az akkori nagy áradások és sarak által fosztattam meg azon szerencsémtől. Sajnálottam azt is, ezt is; de én az urat felejteni nem fogom, nem azt a szép órát, melyet az ur társaságában töltöttem. Kérem az urat, adja által szives idvezletemet Tiszt. Barabás urnak, s Tek. Gedő József urnak. Nem az én vétkem, hogy azt a lelkes urat, ki nyelvünk felől helyesebben itél, mint iróinknak egész egyik fele, szivemre nem szorithatám. Eltévesztém az útat Harasztoson. Ha ismét meglátom Erdélyt, ki lesz pótolva, a mit elmulattam. – Én úgy hiszem, hogy az ur ismerte a Spalding iskolájában nevelt Sipost. Ő nincs többé. Könnyebbülést érzek fájdalmamban, hogy őtet az urnak emlithetem.

Maradok szives tisztelettel az urnak Professor urnak

Tekintetes^* Kazinczy Jósef Ur 3^d Octoberben kűldött Levelében azt írja, hogy a’ múltt Gazdasági esztendőben 1815ben a’ Tekintetes Ur a’ Petneházi Jószágából Életet többet is jobbat is vitetett. Most azt válaszoltam, hogy mindenik igaz, de^* mindeniknek maga az oka.

Aratásig 87 köböl Gabona jött be ebből egy részre 43½ köböl esik. A’ Tekintetes Ur 49et vitetett el. Mert mikor Juliusi itt léttekor tudakozni méltóztatott, mennyit vitethet még a’ maga Compitentiájából, a’ jegyzésemet épen akkor meg nem nézvén 9 köblöt mondtam, és ámbár későbben osztán jegyzésem meg nézése után a’ hibát észre vettem, mikor mindazáltal a’ szeker elérkezett, negyedfél köböllel elbotsátani nem akartam hanem tudván hogy a’ mostani termésből kipótolódhatik, mind a’ 9 köblöt kiadattam. –^*

Kazinczy Jósef Ur 20at elvitetett 12nek pedig az árát, és így 32 köblöt, hogy tehát ez a’ hijjánosság kipótolódjék, igazságos dolog. –

Küldöm azon specificatiót, melly megmutatja, mit lehetett a’ tavalyi őszi vetésből reményleni. Méltóztassanak a’ Tekintetes Urak egyet értve meghatározni, hogy a’ bevetett Föld, vagy a’ termés menyiségéhez képest kitől mit kívánjunk? –

Nagy baj lessz az Adósság beszedésével, kevesebb lett a’ termés, mint reményhették is. Némellyiknek vetni valója sem lett elég. A’ minthogy a’ Vármegye a’ szegénység számára vetni valót maga oszt melly végre 2000 köblöt vásárlott per 30 Ft. Nagyon lassan jön az adósság. Még nem jött be több 14 köbölnél, – mellyből most a’ Tekintetes Ur részére tiz köblöt visznek. Annyi a’ másik részre is. –^*

A’ Tavasz Földekbe vetett Tengerinek nagy részét is elvette a’ víz. Mellyre^* nézve abból harmad dézmát vétettem. A’ mi így bejött azt most mind viszik, 20 ’sákkal a’ Tekintetes Ur részére, annyit a’ másik részére is, mind tsőstől. Az ollyan Tavasz Földekére mellyeken víz nem vólt, egy egy köböl szemet veszünk^*

Ha a’ Mezőről beszabadúlnak a’ lakosok, mindent a’ mit lehet beszedünk, ’s túdósítást küldök.

Többire betses Uri Favoriba ajánlott állhatatos Tisztelettel maradtam

A’ Tekintetes Urnak

[A levél egy kettéhajtott fólióra van írva, tehát összesen 4 oldal. Eddig tartott az első két oldal; a harmadikon:]

NB. hat ’sákot visznek a’ Tekintetes Úrnak 28 garas darabja. A’ mostani Regálékból kifizetem ámbár még kezemhez nem vettem.

[Ez alatt Kazinczy írásával:]

1816. 20 Jul. Petneházy László és Bukovszki Jósef Urak mint disinteressatusok’ megbízattatván a’ Kazinczy földekben levő őszi életre nézve szemmellátás után megítéltetett.

[A borítékon tört vörös pecsét; a címzés:]

Ágyban irom e levelemet; rosszul vagyok. Utolsó postával két leveledet vettem. Köszönöm megbecsülhetetlen barátságodat.

A Lexikon eránt tett parancsolatod s igéreted teljesitve lesz. De most semmin sem dolgozom mind addig mig Erdélyi Utazásomat el nem végzem. Bár azt ott dolgozhattam volna. De az lehetetlen volt. Nyomtatás alá nem bocsátom addig, mig a Munkát Te és azok meg nem olvassák, a kik eloszlathatják megbotlásaimat.

Nagyon kérlek, édes barátom, ülj mindgyárt asztalodhoz, s tedd papirosra a mit nekem azon ütközet felöl beszéllél, melly Tiho és Zsibó között történt, és a mellynek az volt a következése, hogy Rákóczy által lovagla a Szamoson és meg mászván a nem tudom micsoda helységnek nevezted volt, hegyét, Lengyelországba szökött. Ki igazgatta az eggyik sereget, ki a másikat, s mint mult a dolog? s melly esztendőben történt az.

Ugy Tiho és Zsibó közt álló kőszikláról s barlangról is a mit tudsz.

Az én Munkám czélja az: hogy Erdélyt Magyar országgal a maga igaz de legszebb fényében ismertessem; mert tudod hogy mi ugy szeretünk kancsal és kaján szemekkel nevetni Erdély felett, mint ez nevet rajtunk. S hiheti e az ember, tudniillik az eszes ember, hogy ez az idegenség nagy részben onnan jő, mert a Magy. Orsz. embernek majd kitörik a szája ha valakinek Mélt. Ur titulust kell adnia, veszett volna azoknak a tittulusok,^* a kiktől hozzánk bejött.

Ne vigasztalj, hogy rossz aratásom volt, rossz volt szüretem is. Tiz hordó borom leve, s semmi asszu az egész 7 mérföldig nyuló Hegyalján. Soha rosszabb esztendőm nem volt. Egyedül az Erdélyi ut emlékezete teszi ezt kedvessé. Élj igen szerencsésen.

Molnár György Ur irja, hogy testvér öccse Molnár Antal az ipával Szunyoghy Farkas Urral, két kisasszonyával Consil. Leszkaynak mind öszve öt kocsin, Szabolcsból szüretelni mentek Biharba. A haramiák megtámadták, puskát szegeztek mejjeikre, s kifogtak minden szekérből eggy eggy lovat, elvitték arany órájikat – (hihető pénzeket is) – s bántás nélkül ott hagyák.

Molnár Antal Urtól pedig azt tudom, hogy Vice Palatinus Péchy Imre Urnak eladó kis asszonyai (ezeknek Cousinját vette el Molnár Antal is) az Augustusi Deb[receni] vásárra menvén a Nagy Létai Csárdában megszállottak ebédelni. Kovács Imre haramia Vajda, ki 7berben felakasztatott, ötöd magával táncola itt, s amint társai a kisasszonyokat jönni látták, feltették magokban, hogy a gazra viszik őket. A Vajda kiment, hirt ada a kocsisnak, hogy lóduljon, s visszament, társait csak tánczoltatá. Akkor ezek neki állának a Vajdájoknak s megverték hogy őket szerencséjöktől megfosztá.

A’ mint látom a’ Báró Ur fő vigyázatja alatt kijövő Archivum’ Januariusi Fűzetjeiből hírem nélkűl is kezébe került azon recensióm, mellyet, Berzeviczy Gergelynek deconditione rusticorum in Hungaria nevü munkájára irtam. Felküldöttem én ezt nehány esztendővel ez előtt a’ Bécsi Annalisok Rendbe-szedőjének G… Urnak, de ő nem adta-ki, vagy azért mivel Berzeviczy munkája a’ Censura engedelme nélkül jött-ki, ’s tehát a’ munkát ugy kelle nézni mintha ki sem is jött volna, vagy azért, mivel G… Urnak, Berzeviczyvel való egybe-köttetése azt nem engedé. Berzeviczy nekem 33 esztendő olta barátom, ’s őtet nálamnál senki se szeretheti jobban, de Berzeviczy kétségen kivül felette sokat mondott azon munkájában, a’ mi nem ugy van, ’s a’ mi, Nemzetünket legméltatlanabbúl gyalázza. Az ő exoticai míveltsége miatt nem leli fel magát kénye szerint közöttünk, ő előtte a’ Nemzetiség, semmi, mivel az, a’ mint ő tartja valami félszegség, ’s mivel minket Magyarokat (tulajdon szavaival akarok élni) Nemzetnek se néz. Ő cosmopolita, ’s a’ kereskedés, előtte legfőbb, ezért ő minden egyébről lemondana. Olly gondolkodás-módja, mellyet ha tudnék valami rosszat másnak kivánni, ellenségeinknek kivánnék. Berzeviczynek Karthagóban kellett volna születni.

Fogadja-el a’ Báró Úr, nemes lelkű férfi, tiszteletemet, ’s áldja-meg az én derék, becsületes és hív Nemzetemet is.

Széphalom, Januar. 13-dikán 1817.

Mintegy nyolcz napja annak hogy az Úrtól eggy levelet venni szerencsém volt. Fogva valának lovaim, mennem kelle, ’s a’ levél papirosaim köztt eltévede; nem lelem sohol. Halasztanom kellene talán a’ választ reá, míg az ismét kezembe kerűl; de nem akarok hálátalannak látszani, ’s inkább légyen válaszom hijános, mint hogy ennek nézethessek. –

A’ mi Síposunk’ Gazdasszonyának ’s ifju barátjának halála szívesen megérdeklett. Ha túl a’ síron öszvetalálkoznánk, a’ mint azt az emberi szív velünk elhitetni szeretné, és ha oda visszaemlékezést vinnénk magunkkal: ez a’ kettős halál a’ mi Síposunknak kedves lehetne. Ha a’ test a’ maga elementumaira oszlik széllyel, ’s el nem vesz de egyéb lesz mint a’ mi volt: nem történhet e valami illyen azzal a’ mi Énünkkel is, a’ mit részetlennek, és így eloszolhatatlannak hiszünk, de a’ melly talán nem az lesz a’ mostani szerei nélkül, mint a’ mi itt ezekkel volt.

Borsos Urnak ítélete Ábelem felől nekem igen kedves vala; azt mutatja az e’ felől vett hír, hogy szaporodik azoknak száma, a’ kik érzik azt a’ mit én a’ Dayka és Báróczy Életekben^* mondottam. A’ mi Glottomachuszaink csak az USUS bálványa előtt térdelnek. De a’ Döbrentei hatalmas szava a’ Muz. 5d. Füzetében, ’s az a’ szép Óda a’ mellyet ott Székely Sándor énekelt – annak csak az a’ hibája van, hogy eggy kisség pompásabb mint lennie kellett volna; de jó dolog az, midőn az ifjúnak fék kell, és nem sarkantyú – ’s hogy eggy kisség hosszú: ’s Kölcseinek a’ Phantasiához írt Schilleri tűzzel ’s Matthissoni kényességgel ’s gyengédséggel (Zartheit) írt isteni dala, mellyet én Nyelvünk’ ’s Literatúránk’ eggyik legszebb mívének tartok, – a’ Döbrentei, Székely és Kölcsei szava, mondom, teheti azt a’ csudát, a’ mit a’ kürtök csináltak Jerikó alatt. –

Éljen az Úr szerencsésen, és tartson-meg baráti emlékezetében. P. Török Urnak minden szépet tőlem.

Széphalom, Január. 17d. 1817.

Reá-akadtam az eltévedt Levélre. – Rendes dolog, hogy a’ Luftschriftet emlegető Tudósok semmit nem dolgoznak. Semmit nem írni, igen is, könnyebb mint Luftschriftet. De ne vegyük rossz neven, akármit mondanak, ’s engedjük a’ restségnek vagy a’ tehetetlenségnek azt a’ vígasztalást, hogy a’ mit más csinál, semmit nem ér. Szacsvai az én Epigrammjaimról azt ítélte, hogy azok érthetetlenek, és ha ő olly verseket kénytelen volna olvasni, bánná hogy olvasni megtanúlt, ’s én a’ legteljesebb nyugalomban vettem a’ szót, ’s nyugalmam nem volt kevélység. Meglehet hogy fiatal koromban az illy szót én is másként vettem volna mint most. –

Síposnak azon Munkáji közzűl mellyeket az Úr említ, én csak a’ B. Nalácziné felett mondott Predikátziót bírom.

Bécs, Februar. 20-dikán 1817. Vettem a’ T. Urnak Széphalmon irt becses levelét, ’s azt kell hozzá tennem, kimondhatlan örömmel, mivel az én tyrolisi kéznyujtásomat olly valóságos magyar becsületességgel ’s nemesen-büszkén fogadta. Ohajtom, hogy ebből egy mindég-tartó szövetség származzék.

Egészen szívemből van az kiirva, a’ mit az Ur a’ Nemzetiség és Cosmopolitismusról ír. Ezen utolsót halálban gyűlölöm. Megfojt ez egészen minden polgári, minden katonai virtust, ’s csak azon nyomorulttak’ mentsége, kik a’ magok körökben semmi Jót ’s Nagyot vagy véghez vinni nem tudnak, vagy nem akarnak. A’ Nemzetiség tart fenn ’s éleszt mindent. Egy Nemzet sem érzi ezt olly erősen mint a’ Magyar ’s a’ Tyrolisi. Én az Úr Nemzete ellen minden lehetséges Bécsi előitélettel tele voltam. Sorsomnak különös folyása által 1813-ban megismertem a’ Magyart ’s megszerettem.

Szívemből ölelem a’ T. Urat, ’s különös tisztelettel, ’s a’ legérzékenyebb szeretettel vagyok, szóval, irással, tettel egészen az Úré

Utolsó postával vettem Máj. 23d. Vásárhelyről írt leveledet. Azon felűl hogy nekem véghetetlenűl kedves azt látnom, hogy rólam barátsággal emlékezni méltóztatol, annak is kimondhatatlanúl örvendek, hogy annak láthatlak, a’ kinek láthatni óhajtalak. A’ te szép lelked sem az ifjúság’ bolondságai által nincs elszennyezve, sem azon bolondságok által, mellyek a’ később korokat szokták, mint pestise a’ nemzetnek és a’ kiket megszállanak, hóhérjak,^* ellepni. Tartsd-meg, kedves barátom, mind fődnek, mind szívednek, mind erkölcseidnek tisztaságát, ’s higyj a’ Stoicusnak, hogy e’ nélkűl boldog soha nem lehetsz, valamint ezzel nem soha, soha, szerencsétlen. Neked ezen felűl több okaid is vannak arra, hogy jó maradj. Jusson eszedbe, kiktől vetted születésedet, kiknek gondjaik által neveltettél, jusson eszedbe, hogy neked Teleki József, kit e’ leveled olly érzékeny fájdalommal tisztel, rokonod. Te vetnél e ezekre homályt, holott rajtad áll, hogy az ő fényeikkel is, a’ magadéval is ragyogj? <Te, Wesselényi, Gyulai eggykor díszei lesztek Erdélynek. Ne fosszátok-meg a’ hazát attól a’ mit tőletek vár.>^* Fordítsd egészen hasznodra Buczinak nálad-létét, ’s ne essél kétségbe azért hogy elmaradtál eggyben ’s másban, ha tudnillik hinnem kell annak a’ mit írsz. A’ Teleki Károly’ unokájának a’ Classicusokat ismerni kell; ’s ha talán Nevelőid elmúlasztottak is valamit, azt nem nehéz kipótlani, csak akard. Gróf Sztáray Vincze katonai Intézetben neveltetett, hol deákúl nem igen tanulnak. Elhagyta a’ katonaságot, ’s csak annyit tuda deákúl, a’ mennyit az tudhat, a’ ki olaszúl jól beszél. ’S íme most Tacitust széltében olvassa, ’s csaknem úgy mondogatja mint Horátzot a’ mi Buczink.

<Irtóztató lehet a’ szükség a’ Lucullusi ebédekhez szokott Erdélyben, ’s képzelem mit szenved ott a’ köz nép, ’s irígylem azoknak fényeket, a’ kik embertársaiknak nyomorúságaikon könnyítenek. Oh az az én nemes Wesselényim a’ ki, a’ mint írod, lelke azon társaságnak, a’ melly ott másokat táplál. Miért nem teve az Uralkodás annyi ezerekért valamit!>^*

Teleki József élni fog Erdélyi Leveleimben, mellyeket még kézírásban fogsz olvasni.^*

<Mintegy tíz napja, hogy a’ Deesi postáról eggy levelet kaptam, vagy inkább eggy Predikátziót, minden levél nélkűl. Úgy tetszik, nevem a’ borítékra imádást-érdemlő Anyád kezével vala írva, de a’ pecséten N. Gy. betűk állottak. Ki ajándéka a’ Predikátzió nem tudom. Te meg fogod tudhatni, ’s köszönd-meg a’ küldőnek. Ez e az a’ N. Gy. Úr, a’ ki Kolozsváron Prof. volt, és onnan Gr. Tné elvétele miatt eltolattatott? Ha ez, örvendem, hogy tudnom lehet, hol van. Erdélyben nagy magasztalásokkal <fel> szóla felőle sok ember, ’s Predikatziója is mutatja, hogy benne sok erő van. Difficile est proprie communia dicere, ezt mondja a’ mi Buczink’ Mestere. Én eggy nem ismért Császárné’ magasztalására század résznyit sem tudnék mondani. De a’ Predikátzión nagyon érezteti még magát az Erdélyi cathedrai-ízlés. Úgy hiszem, Nagy Ur ettől egészen eltávozni nem mert.>^*

Élj szerencsésen, igen kedves barátom! Ő Nagyságokat, tisztelt Anyádat és Atyádat idvezeld nevemben alázatos hűséggel, Buczit csókold, és ha Zsibón^* leszel, emlékezzél a’ szép csorgó mellett

[A boríték autográf címzése:]

[A kék boríték hátoldalán vörös viaszpecsét.]

Tisztelt férjfiak! Kultsár barátunk a’ Hasznos Múlatságok Júniusi Leveleikben 3 ízben méltóztatott rólam emlékezni; N^o 47 megérintve, N^o 50 szinte magasztalva is, N^o 51. dorgáló czáfolással. –Életet és halált az Irói világban kiki maga ad magának; sem ezt sem azt nem vesszük mástól. – Azon rövid Értekezésemben tehát, mellyet nektek itt nyujtok-be, elmellőzöm személyemet, ’s csak a’ megczáfolt dologhoz tartózkodom; de benneteket arra kérlek tisztelettel, ’s bízodalommal, adjátok azt az intést ezen barátunknak, hogy kímélni látszó szabdalásainak hagyjon békét, Prof. Czinke Urnak pedig, h. az olly vad kifakadásokat, a’ millyen a’ Tud. Gyüjt. II. K. l. 122. áll, magának ne engedgesse. Ha tête est aussi puissance! ezt kiáltom eggy ismeretes szóval. Éljetek szerencs. ’s díszére ’s javára a’ Nemzetnek, ’s tartsatok-meg baráti indulatotokban. Széphalom Júl. 2d. 1817.

Nagy örömömre volt nekem Tiszttartó Vékei László Uramnak mai megjelenése, hogy előmutathattuk a’ kis Nínának nagy előmeneteleit a’ tanúlásban. Az Arithmeticában az Additiót és Subtractiot már tudja, ’s Vékei Uramnak belőle exament adott, jól, de mivel elméje a’ Vékei Uram látásán támadt öröm miatt nem vala nyugodalomban, eggy két hibát ejtett. A’ Geographiában a’ Világ öt részei felől elmondá a’ mit tud, és osztán Európát bővebben. Olvasni ’s írni németben még többet tud, mint magyarban. Már elkezdett beszélni németűl, ’s minthogy csak ez a’ nyelv most nálunk a’ folyó nyelv a’ gyermekek miatt, kevés idő mulva,^* úgy hiszem, hogy beszélni fog folyvást. Ennek a’ gyermeknek, épen úgy mint testvéreinek, nagy^* talentomot adott az Isten; véghetetlenűl kár volna, ha ez a’ talentom használatlan maradna. Elméje a’ gyermeknek azon felűl szeretetre méltó; nincs egyéb hija mint az hogy érjen; gyermek lévén most, az elevenséggel van sok baja; de én nagyon szeretem az eleven gyermekeket; ’s reszketnék, ha a’ magaméi is ollyanok nem volnának.

A’ Muzsikában is igen nagy előmenetelt teve, nagyobbat mint az én második leányom, ki Nínával eggyszerre kezde leczkét venni. Nem azon mesterkedik Tanítójok, hogy sok darabot tudjanak, hanem azon, hogy kóta nélkűl soha ne játszhassanak. – Nagyobb leányom minap Ő Exc.nak a’ Szabolcsi Fő Ispánnak leánya ’s unokáji előtt verte a’ fortepiánót a’ Napamnál, ’s B. Splényi Manczi azt ítélé, hogy a’ gyermek fél esztendő alatt annyit tanult, mint mások kettő alatt szoktak. Az én nagyobbik leányom két esztdővel nagyobb Nínánál, ’s nem csuda ha az előmenetel több; de Nína is fogja azt tudhatni a’ mit ő, csak igyekezzék.

A’ Nína egéssége ollyan hogy jobb nem lehet. Füleire most legkissebb baja sincs. Arról legyen meggyőzetve az Ur Uram Bátyám, hogy mi mindnyájan, kik itt a’ háznál vagyunk, őtet úgy szeretjük, mintha tulajdonunk volna. Mind talentoma igen jó, mind szíve.

Feleségem az asszonyi Munkából kűld valami mutatót. Azt maga dolgozta Nína minden segedelem nélkűl.

Ajánljuk magunkat az Urnak kedves Uram Bátyámnak ’s a’ Méltóságos Grófnénak kegyességeikbe ’s maradok szíves tisztelettel

Az Urnak Uram Bátyámnak

Széphalom Júl. 4d.

1817.

Be akarám várni az Ujhelyi Póstának rendeléseit; nehogy, midőn én barátságból kűldeném, a’ Pósta Hivatal ugyan azt tegye kötelességből, ’s így duplásan járjon az Ujság szükségtelenűl. Kérem tehát, hogy valamint ezt, úgy a’ jövendőbelieket is, mint hazafiui fáradozásai eránt való tiszteletem jelét, elfogadni méltóztassék.

[Kazinczy megjegyzése a levél alatt, a levél papírjára írva:]

Pesten Július 8dika táján

1817.

[Kazinczy megjegyzése a levél fölött, azon a lapon, amelyre beragasztotta a levelet:]

Kultsár István Levele hozzám. Ez a’ bántani szerető, de bántani nem merő, sőt minden eránt nyájasnak tetszeni kívánó ember ez által akará jóvá tenni a’ mit ellenem elkövete. 1806 olta mindég járatom újságait, ’s most jut eszébe, azokat ingyen küldeni!

Tegnap érkezett leveled eltöltött volna tisztelettel, szeretettel, ha azzal eltelve nem volnék. Boldog az, a’ kinek az ég illy barátot ada mint Te vagy az nekem. ’S én téged úgy is mint embert, úgy is mint Írót, úgy is mint barátomat, úgy is mint hazafit, határ nélkűl szeretlek, tisztellek. – Örvendek hogy Muzéumod meg nem szűn, hogy azt folytatod, ha többé sokaknak darabjaikat fel nem veszed is, hogy ne szemetbíróskodjál.^* Consil. Kenderesinek képéhez semmi jusom; de ha volna is, melly igen örömest engedném azt Muzéumodnak. Illő hogy az a’ Te Munkád előtt álljon – az Erdély Nagyja az Erdélyi Munka előtt.

Képem, Catilinariáim, ’s újobban a’ Wieland’ Munkája über die^* Frage: Was ist Hochdeutsch? kezedhez jutottak e ezen leveled’ elindúlása olta? Váradon lakos B. Wécsey Józsefné küldötte be Kolozsvárra, mind a’ két csomót a’ te nevedre, de a’ Wieland’ írását Kenderesihez útasítva. – A’ Hunyadi János felől szóló Levelet már beküldém Octób. 23dikán a’ Tudom. Gyűjteménybe.

Ennek Octóberi^* darabjából látom, hogy Muzéumodnak már IXdik darabja jelent-meg. Igy én hármát nem láttam már. Melly nagy lesz örömem ezeknek vételekkor. – Boufflersnek Leveleit, ’s azt a’ Recensiót a’ mellyet a’ Beregszászi Dissertatiója ’s Sípos József Ó és Uj Magyarja felől dolgoztam, szerencsére fel nem vevék a’ Pestiek; Fejér arra kér, hogy engedjem megherélni^* annyiban, hogy abból kivethesse a’ Sípost illető czikkelyt, minthogy már az a’ Munka recenseálva van ott; ’s azt feleltem, hogy megherélni nem engedhetem, sőt visszaküldetni kérem. Igy még hozzá teszem gondolatimat a’ Mondolat és a’ Zsombori Eszre-vétei felől, ’s el lesz mondva a’ mit tudok, a’ Neologismus ellenségei felől.

Erdélyi Leveleim mellé eggy rövid Munka lesz téve illy czím alatt: DÉDÁCSI ESTVÉK. Ímé ez a’ Praefatio eleje:

„Gróf Gyulai Lajos Dédácson múlattomban magának ’s szeretett Nevelőjének azon házban hagya vetni ágyat, a’ hova engem anyja, a’ Grófné, szállított volt, hogy haszonba menjen mind az az idő, mellyet közelgetvén az elválás’ órája, míg az álom bennünket el nem nyom, ’s mihelytt reggel szemeinkről elreppen. Döbrentei^* nappal el-elvesze közzülünk, ’s a’ Sztrigy és Maros félszigetének sötétlombú szilasában olvasgatta papirosaimat, ’s illyenkor azok felől folyt közöttünk a’ szó, a’ miket azokban lele. Itt osztán azt mondom, hogy Te kényszerítél, mondanám-el, a’ mit Ráday ’s más Írók felől tudok, adnám-elő gondolkozásomat a’ Nyelv eránt, etc. etc. ’s midőn nem tudám, melly formát válasszak, mert egész Grammaticát ’s Lexicont írni, sem kedvem, sem időm, sem tehetségem nincs, ’s Gyulai adá a’ tanácsot, hogy kövessem Gelliust, a’ ki Atticai éjeket adott. ’S így levenek^* a’ Dédácsi estvék.

E’ napokban eggy történet juta eszembe. Az onkelem Consil. Kazinczy András 1790. arra deputáltatott a’ Diéta’ akkori Előlűlője által, hogy a’ korona’ ládáját más három^* társával vigye-be a’ királyi szobába. A’ Bátyám elhűlt midőn nevét neveztetni hallá, ’s elég hangosan ezt mondá azok köztt a’ kikkel eggyütt ült. Engem az Isten nem teremte ládákat bajulálni; vigye a’ kinek tetszik. Cons. Vay István, Supr. Studior. Director Quinque-Ecclesiensis Districtus, oda ugrik: Édes Uram Öcsém, engedje nekem e’ szerencsét, ha maga nem akar vele élni, ’s András Bátyám, elcsudálkozván hogy ez a’ híres és nagy tudományú ember illyenen kap, ezt felelé: Szívesen. 1792. én is arra rendeltetém, valamint az Ipam is, hogy az étkeket szedjük-el a’ cselédek’ táblájiról, ’s tegyük az asztalra^* a’ hol az akkor nap megkoronázott Király thrónus alatt eve. De én inkább akarám a’ Gróf Nádasdi Mihály Coronæ Custos háta megett eggy asztalkán álló koronát vizsgálni, ’s tálhoz épen nem nyúltam.

Cserei Farkas magához hítt, hogy olvashassa ErdLeveleimet. Ha az idő meg nem esősödött volna, most asztalán írnám hozzád Levelemet. De le megyek hozzá bizonyosan, csak a’ sarak engedjék, ’s eggyütt dolgozzuk-ki mi álljon-meg, mit kell kitörlenem. Mennyi változás történt e’ Levelekkel azolta is! ’s mennyi fog még tavaszig! a’ midőn nyomtattatni fog. Csereinél kapok Approbátát, Compilátát és Baliát, noha megvallom neked, hogy nekem az efféléket olvasni iszonyú kín. Azonban tanácsod olly szent, hogy e’ kínt is örömmel felvállalom.

Aranka, a’ mint hallom, idvezűle. Kérlek, járj végére, melly nap holt-meg, ’s melly nyavalyában. ’S ha van valami nevezetes történet halála körűl, ne tagadd meg tőlem tudását. – Eggy rokona, Aranka György ifju, kér hogy szerezzek neki helyet itt valakinél. Olly hírt hallék felőle, hogy azt tennem kedvem nincs.

Tiszteld Bthecárius Szabó Urat, ’s add által az ide zárt nyomtatványt. Kantnak még életében is voltak csípkedőji, ’s rendes hogy Schulze azt fénylelteti ezen Levelében, a’ ki Kántot sem akkor nem értette mikor megczáfolni akarta, sem most, mert németűl jól nem is tud. De a’ Philosophiában még nehezebb elérni az örökké-tiszteltetést, mint egyéb Tudományban. Rozgonyi ezt a’ nyomtatványt nagyon fitogtatá az Ujhelyi Gyűlésben. Én is kaptam eggy nyomtatványt tőle. Azt kérdém, ha van e philosophiaibb Philosophia mint az, melly a’ több igazságokat eggy első igazságból igyekszik levonni? ’s nem illyen e a’ Kánté? A’ Rozgonyi Philosophiája az hogy ő semmit nem tud. A’ Delphi’ Istene megdicsérte e’ vallástételért Socrateszt, ’s tudom én hogy sok jó fejei voltak az Academiának: de nem tudom hogy mint tegyék azt Philos. Professornak, a’ ki azt vallja, hogy ő semmit nem tud. Rozgonyi mindég játszik, ’s hozzá illik szavam.

Kinek hívják azt a’ Fejérvári Fő Bírót, a’ ki ezt mondá: Ex ignorantia. Kérlek, ne feledd ezt nekem megírni. Jó tudni az illyeket.

E’ napokban hallám hogy Ő Felségét Erdélyben Kocsisoknak ’s Fullajtároknak öltözött Uraságok hordák, ’s eggyike a’ czifra paripát annyira meghajtá, hogy a’ szekér elakadt.^* Nem volt e ezen szerencse’ részese a’ mi Lajosunk is? Csókolom őtet forró barátsággal, ’s arra kérem, hogy a’ Rákóczy nótáját kótáztassa-le valakivel, ’s küldje-ki nekem, hogy én ismét Gróf Mailáthnak küldhessem, a’ ki azt általam Erdélyből kívánja.

Erdélyi Leveleim a’ szerént lesznek írva a’ mint óhajtod. Barátom, inkább eggy betűt se írjon soha tollam, mint hogy ollyat írjak a’ mi ellenére van a’ Szentnek.

Elholtam levelednek azon sorára, a’ mellyben ezt írod: „Ha ő az volna egészen a’ mi volt.” És így most nem az a’ mi volt. Kín nekem ezt hallani. Adják a’ jó Istenek, hogy ismét az legyen. ’S ha az lesz, ne késs tudósítani, sőt ne késs, ha az nem lesz is ismét. Értesz.

Ma vettem postán a’ Tudom.^* Gyűjt. Xdik Darabját és a’ Gyarmathi Vocabuláriumát. Ezt nekem Gy. Úr ajándékba küldeté Bécsből Szent Györgyi Imre^* Cancellista által. Ezt sokkal fogom bővíthetni. A’ Tud. Gyűjtben sok jó van. Márton István itt ugyan megtétetik ám. Vallyon mit mond rá a’ gőgös ember?

Eggy kéréssel kell még alkalmatlankodnom. Ird-meg nekem, hány ablaka van eggy sorban (az udvar és a’ kert felé) a’ Teleki Bthecájának, ’s kiknek képeik függenek a’ Btheca’ hajójában? Én csak a’ Cancellarius nagy és kisebb képére, a’ Bruckenthaléra, Gr. Lázáréra, Bethlen Gabor és Apafi ’s Teleki Mihályéra emlékezem. Pedig ott függ több is. Élj, élj, élj igen szerencsésen.

Mit mondanak Erdélyben a’ TudGyűjtben olvasott Erdélyi Levelek felől?

Sept. 3dikán költ igen kedves levelével engemet annyira gyönyörködtetett, hogy én azt soha viszsza nem adhatom. Septemberben és Octóberben több ízben kimentem tsak azért Schönbrunnba, hogy azt a’ mi szeretett Jó Hazánkfiának felolvashassam és egy par kedves órát töltessek vele: de a’ sokszori Læxenburgba való járása miatt, mellyet az idei kedvező jó szőlőtermő esztendő megsokszorozott, nem leheték együtt C. G. Úrral valameddig bé nem jöttek. Tsak elértem vele tzélomat, ’s több ízben édesdeden megnevettettem, és szívesen megköszöni Kedves Úr Barátomnak különös jóságát, kikerestük azután egynehány nap mulva Gróf Török képét; melly most a’ kezemnél van. Ismét változván szállása C. G. Úrnak az Udvarnál nehéz volt ráakadni. Én, mint 6 élő és egésséges testű és eszü gyermek attya részt veszek szívemből ’s érzem Kedves Barátom örömét, szerentsés Édes Atyának tudni örvendem. Tartsa meg az Ég ezen igaz Édes Atyát szerelmesinek boldogságokra, tiszta szívemből óhajtom.

Báró Sennyei Ö Nagysága kívánságát még máig se telyesíthetem. Hijjába igérte nekem Bauer Könyváros, kinek én sok^* barátságot tettem, hogy a’ Defectek közűl a’ hibázó Textusokat is kikeresteti; sok utánna való járásommal se mehettem eddig rá; három füzetet ide küldött régen, de ezen tsomókban tsak egy része van meg a’ Hibázó ’s kívántató daraboknak. Most már alig van egy hete: midőn azt ígérte, hogy kikeresteti^* a’ mi még hibázik, várok hát még egynehány napot, ’s akkor minden mostani levelében feljegyzett Commissióval együtt Kedves Barátomnak a’ képpel együtt elküldöm.

Meg nem foghatom, hogy Trattner Úr, el nem küldötte a Kedves Barátomnak azt a’ bekötött, ’s Velin papirosú Moralis Katechismust, mellyet én Aug. 27dikén személyesen adtam által Pesten olly kéréssel, hogy azt küldje el. Egynehány sor írásom is van benne. Azzal én kedveskedem. Most még inkább sajnálom már. Olvasom is a’ Tud. Gyüjteményt. – Ímé küldöm a feleletet a’ Recensióra. A’ Censora nem engedte meg ugyan oda le: de itt^* reménylem meg fogja az ezt engedni ’s ki fog ez jönni, ha egy kevéssé későbbre is. Azt irták a’ Testvéremnek, hogy Folnesits Úr recenseálta, ’s Moldovanyi Antal Úr nevébe adta be, nem tudom igaz e? – Tudom a’ Pesti viszszavonást környűlállásosan. Már megbékéltek.

Felette sajnálom, hogy az írásra tsak lopni kell az időt. De már gyertyánál nem is merek írni, ’s ez még inkább rövidíti az időmet. Hát ha még azt említem Kedves Úr Barátomnak, hogy hat Gyermekemet óra adásból kell tartanom, még pedig tsak a’ téli hónapokban lehető tanításból, mikor a’ nap úgy is tsak 7–8 óra: már úgy megenged nekem, ha én nem írhatok úgy mint írni ohajtanék.

Óhajtva várom ítéletét Kedves Úr Barátomnak ezen Felelet felől. Hogy pedig a’ Morális Kátét láthassa mindjárt a’ jövő Posta nap elküldöm a’ 3 első árkusát az Újság borítékban, ’s azután ismét a’ többit. Azomba kérdezze meg Kedves Barátom Trattner Urat, hová tette azon szép Exemplumot.

Ide teszem most a’ Titulusát a’ Katénak.

Tiszta szivemböl tisztelem és vagyok

míg élek

Dec 26dikán 1817.

A’ legelső Dilizsánszon küldöm ezeket:

1^o) Doll Antal hozzám küldött Tsomóját, mellyben, az idezárt Doll Úr Jegyzésében lévő könyvek vagynak.^*

2^o) Ehez tettem még én részemről ezeket:

a) Egy Morális Kis Katekhismust, mellyel én kedveskedem az idősbb Kisaszszonykának. Ez is Velinre van, ’s bekötve. Azt írta azolta a’ Testvérem Pápáról, hogy Nevébe egy illyen Exemplummal kedveskednék Kedves Barátomnak. Legyen tehát a’ Trattner Úr által küldött az, én pedig ezzel magam akarok kedvet nyerni.

b) Ugyan tsak a’ Kisaszszonyka számára küldök egy Német és egy Magyar Grammatikát, reménylvén, hogy talám az Olvasókönyvekben talál ollyanokra mellyekben gyönyörködék, vagy talám egyiknek vagy másiknak a’ Nyelvtanúlás közben hasznát veheti.

3^o) A’ Tsomóban, a’ felyűl lévő kötetlen könyvben van fektetve: Gróf Török Képe.

4^to Bertuch Képeskönyvéből, a’ mennyit megkaphattam. A’ többit is ígérte Bauer Úr, hogy megküldi.

Zehetmeyernél nem kapám meg a’ Magyar Könyveket: mert a’ Posonyi Könyváros Landes minden Magyar Könyveit megvette ennek akkor mindjárt. Ezek a’ bold. Decsy Sámuel Könyvei voltak. Írtam Landesnek erántok; de azt felelte, hogy ő azokat a’ Lese-Kabinétja számára vette meg, ’s nem adja el. E’ szerént sem Amalia-val, sem a’ Védelmeztetett Magyar Nyelv nevű Könyvetskével nem szolgálhatok.

Oeuvres completes^* de Laur Sterne van itt, Schaumburgnál két kiadásban.

a) In 8^o Paris 1803 avec 16 Gravures VI Tom. 15 for. Conventios Pénzben.

b) In 16^to Ez is hat darabotska, de igen apró betűjű, minden képek nélkűl^* 5 f. Conven[tios].^*

Jobbnak tartom előre tsak megírni az árrokat, és azt is, hogy ezeket így akármikor megvehetem itt.

Sajnálom, hogy ezzel a’ küldéssel ennyire elmaradtam; de tíz napig nyomtam az ágyat egy húzomban. A’^* Januáriusi nedves lágy idő miatt sokat szenvedtem, kiváltképpen pedig dolgaimban nagy hátramaradást^* látok, mellyeket itt senkire se bizhatok.

A’ Moralis Katekhismus Recensiojára ’s az arra való Feleletre nézve illőnek sőt szükségesnek tartom a’ következőket, ha tsak rövideden is, a’ mennyire az időm szűk volta engedi, közleni^* Nagy érdemű Barátommal.

Azt írja Debreczenből egy igen Érdemes [Férj]fiú^* ide, nem nekem, hanem egy jó barátjának „No volt Örömünnepe a’ Pipatzéhnek. De koránt sem a’ Ref. Jubileuma. Nagyobb volt ennél, mert még a’ Pipaszálát is illuminálták, mikor a’ Pápai Professor Moralis Katéja Recensiója ide megérkezvén ez eránt első Pipagyűlés tartatott. Egyik ezt mondá No másodszor van most eltemetve Márton élvén. (Először talám akkor volt eltemetve, mikor a’ Moralját megrostálta Szováthi Pred. Budai Fer. Úr) Földvári a’ Recensió bérekesztésével nem tudott bételni „mert már az excellens, az ugyan megadta neki.” Tiszt. Varga Prof. Publice megvallotta ott, hogy ő is írt egyet, de az övé elveszett, külömben: „ezzel is megelégszem, ’s ezt tette utánna. – Boldog Isten! Mennyire szükségek volna pedig ezeknek az Ó Testamentomi ’Sidóknak, egy okos Moralra, a’ melly az Akaratnak Jóságát annyira sürgeti!!”^*

A’ Feleletre nézve nevezetesek ezek:

Pestről írták nékem még Decemberben:

Soha se úszsza meg a’ Felelet a’ Censurát; mert a’ Pap készakartva^* általküldötte azt a’ Budai Censornak:^* holott ha itt Pr. Halitzkyhoz ment volna, semmi kétségem sints benne, hogy legkissebbé sem akadt volna fel benne. De a’ Pap a’ Felelőnek éppen nem barátja, a’ maga szájából tudom: ’s jobb szeretné, hogy soha sem írna semmit is, mint azt, hogy ír. Be jó kézben van a’ Tud. Gyüjtemény!!!^*

Trattner Úr ezeket írja mikor a’ Censornak az Admitti non posse-val bélyegzett hoszszú remárkjait felküldé. „Nagyon^* sajnálom, hogy a’ Felelet a’ Tud. Gyüjteménybe bé nem mehet imé küldöm a’ Manuscriptumot. A’ Censor viszsza vetette. Kérem az Urat tselekedje meg, hogy ott a’ Censurán engedjék meg ’s át, úgy én beléteszem.”^*

Én tehát általadtam itt az Udv. Fő Censurának, a’ melly azt minden változtatás nélkűl admittolta: minek utánna maga a’ Felelő kihúzta abból azt, a’ mi Folnesitset érdeklette.^*

Leküldém kinyomtattatva a’ Feleletet, (minthogy Trattner Úr azt írá, hogy ha tsak meg nem petsételtetem az Udv. Cens. Hofstellén, nem nyomtathatja ki)! de azt is írá egyszersmind Trattner Úr arra, midőn tudtára adtam, hogy a’ Censura Admittálta a’ Feleletet^* „Én újra egyességre léptem T. Fejér Urral, ’s mivel már a’ kötés szerént semmit se tehetek magamtól, nem hiszem, hogy felvegyék a’ Feleletet, annyival inkább, hogy már egy jobb Recensio is jött hozzánk ’s azt a’ legelső Tsomóba felveszszük. Költséges is nekem egy Matériáról annyit nyomtattatni a’ Tudományos Gyüjteménybe.”^* Ezen felelete Trattner Úrnak arra vett, hogy én a’ Feleletet tulajdon költségemen kinyomtattattam ’s készen leküldve tsak arra kértem, hogy köttesse belé a’ Tsomóba és tegye bé a’ Laistromba a’ Felelet ott létét. Erre most az Első Kötet (1818) megküldésével ezt feleli: „Sajnálom, hogy az Úr kívánságát nem telyesíthetém: de a’ Censorok nem akarták, hogy belé vagy mellé köttessem a’ Tsomónak. Én mindazáltal magamtól, belé raktam külön, úgy hogy mégis minden megkapja.”

Én, minden támasztható kérdésnek és kétségeskedésnek eltávoztatására, Trattner Úrhoz a’ kinyomtatott Feleletekkel együtt, még az Udv. Censura Officium által subscribált Imprimatoros Manuscriptumot is leküldöttem; de annak semmi foganatja sem volt.

Azt írám Trattner Úrnak ezen utolsó levelére:

Sajnálom, és sajnálni kell minden jó lelkű Hazafinak, hogy a’ Felelet, noha ez a’ végre, az idevaló Udv. Fő Censura által is megengedődött, a’ Tudományos Gyüjteménybe fel nem vétetett. Mert ez nem tsak intolerantismus; de, összevetvén ezt a’ Tud. Gyüjt. a’ Haza elött tett Declaratiójával, nyilvánságos igasságtalanság is. Ez azon Institutumnak soha betsületére nem válik.

Némelly panaszló levelekből, mellyek ide a’ M. Kurir Irójához jöttek, ’s tanátskérdés gyanánt velem is közöltettek úgy látom, hogy már másoknak Irásai így Jegyzései is vettettek meg oda le; de én az effélébe soha magamat nem avatom.^*

A’ Moralis Katekhismusnak mostani Januariusi Tsomóban lévő Recensióját, a’ Pesti Luther. Pap Molnár Úrtól valónak tartják sokan, azért mert ő is írt egyet: de éppen tegnap mondja nekem Gr. Cancellarius Teleky Sámuel Úr hogy azt Ertsey Professor írta Debreczenben. Honnan tudja nem tudom.

Még az ágyomban is gondom volt arra, hogy a’ Magyar Újságban a’ Kátekhismus^* folytatása elmenjen, nem tudván még akkor, ha valyon el küldötte^* é Trattner Úr, az általadottat. – Ugyan elmentek é azok már?^*

Igen kedvesen vettem Jan. 9dikén költ betses levelét: noha nagyon elkésve. Talám a’ roszsz utak miatt. – Szívesen kérem én is méltóztassék pártját fogni Kedves Testvérem személyében az Igazságnak, mellyet elnyomni olly sok Irígy és szánakozást érdemlő lélek igyekszik.

Legbuzgóbb tisztelettel vagyok

Nagy Érdemű Barátom

Bétsben d. 5 Febr. 818.

Ihre wertheste Zuschrift vom 30. Jänner, die mir erst den 20. Februar zu Händen gekommen, hat mich eben so sehr gefreuet, als über Verdienst geehret. Gewiss schäze auch ich Sie guter, edler Mann! nicht minder hoch als der Ruf sie hebt, freue mich das Vergnügen gehabt zu haben, Sie persönlich kennen zu lernen, und bedaure nur, dass unser Zusammenseyn von so kurzer Dauer war. Einen Mann, wie Sie, wünscht man in seinem trauten Zirkel zu geniessen, aber Sie waren für uns nur ein vorübereilendes Meteor, das in einem Hui erscheint und verschwindet.

Verbindlichst danke ich Ihnen für die gütige Erinnerung an meine Bitte und für die Bemühung sie zu erfüllen. Aber der böse Herr! der sie fruchtlos lies. Nein, ich zweifele, dass er Sie so lieb haben könne, als Sie glauben; da ja Gute nur von Guten recht geliebt werden. Indessen ist nichts verlohren. Das Verzeichniss jener urkundlichen Schriften ist, wie ich unlängst erfahren habe, auch hier, ich werde trachten es zu erhalten, und – fänden sich wirklich entwendete Originalurkunden darunter, sollte dann die alte Rechtsregel: ubi rem meam invenio nicht mehr gelten?

Ihr thätiges Streben, Licht in Ihrem Vaterland zu verbreiten und Ihren Zeitgenossen nüzlich zu seyn, das aus Ihrem Brief hervorleuchtet, gereicht Ihnen nicht zu geringem Ruhm. Der Himmel gebe sein Gedeihen dazu. Von dort werden ja einige Strahlen auch ultra silvam herüberschiessen und nach Euler’s Gesezen das Licht fortpflanzen. Auf Dank und Lohn rechnen Sie nicht, den trägt der Rechtschaffene in seinem Busen. Seyen Sie für Ungarn das, was Sonnenfels für Oesterreich war; und der wurde belohnet. Nur einige Männer hieher, von so regem Geist und Eifer für’s Gute, wie Sie sind, wie viel könnte auch hier gewirkt werden! Aber in Ungarn ist die Morgenröthe schon angebrochen; hier ist noch nebelichte Dämmerung, hie und da ein schwacher Nordschein, quod latus mundi nebulae etc. Einige in Ihrem Schreiben geäusserte Gedanken würden hier als falsche Münze auf’s Pult genagelt werden; wie viel haben Sie schon gewonnen, wenn sie bey Ihnen kursiren. Langsam nur gehen der Menschheit unter gewissen Klimaten die Augen über ihren Vortheil auf. – Siebenbürgen sollte weniger verdorben seyn als Ungarn! Wie das? und worin? ich sorge Sie haben bey Ihrem schnellen Flug durch’s Land nicht tief genug geblickt und sind von einer schimmernden Aussenseite ein Bischen getäuscht worden.

Ihre ethnographischen Briefe über Siebenbürgen bin ich sehr begierig zu lesen. Sobald ich erfahre, dass sie die Presse verlassen haben und sie mir zu Gesicht kommen, so lege ich die Hand darauf, es möge die Original-Ausgabe oder die Uebersetzung seyn. Um das Böse, was von meiner Nation als Nation gesagt werden kann, ist mir nicht bange, noch viel weniger ist mir um das Böse bange, was Sie von ihr sagen werden. Sagen Sie aber doch etwas, was die Probe nicht hält, dann – können Sie nur Gott danken, dass ich kein Schriftsteller bin. Meine Nation ist – ich fühle es – von einigem Werth; die ungrischen Könige haben ihn erkannt, unter ihnen hat sie geblühet; von einer Epoche her welkt sie mit nach und nach ab. In ihrem eigenen Mark haben sich fressende Würmer erzeugt, und von Aussen wird ihr immer mehr Erdreich abgegraben. Kein rechtlicher Mann kann sie tadeln, ohne sie zugleich zu bedauren. Gegen die Quellen, aus denen Sie Notizen geschöpft haben, kann ich nichts einwenden, ich ehre und achte alle die genannten Männer; aber kein Tröpfchen haben Sie aus einer Quelle des Sachsengrundes geschöpft, und Sie kennen doch die Optik des menschlichen Hertzens und wissen, dass der Forscher nur in der aristotelischen Mitte das Wahre, sowie alles Gute und Schöne findet. Est inter Tanaim quiddam socerumque Viselli.

Schade genug, dass unser Siebenbürgen so wie den Wienern auch den Ungarländern noch so ziemlich eine terra incognita ist, da doch wohl nicht wenig daran läge, es näher zu kennen; aber sehr lustig wäre es in der That, wenn es sogar siebenbürger Ungern gäbe, welche die sächsische Nation, die schon über 600 Jahre im Lande sizt, und wahrlich, Zeuge der Geschichte, nicht zu dessen Nachtheil gesessen ist, noch nicht für einheimisch hielten, nachdem sie die Armenier für hazafiak erkennen.

Sie verlangen von mir einige Nachricht von unserm sächsischen Nationalmuseum. Die Bibliothek zählt gegen 16/m[illia] Bände. Gantz vorzügliche Seltenheiten enthält sie eben nicht. Von den typographischen Inkunabeln besitzt sie einige aus den ersten Jahren der 70ger. Das kostbarere Antiquitäten Fach ist gut besezt, und in der Geschichte fehlen wenige bedeutende scriptores. Unter den Manuskripten befindet sich ein lateinisches auf feines Pergament geschriebenes Gebetbuch in 4^o, den Schriftcharackteren nach aus dem 15. Jahrhundert von 666 Seiten, das durchaus mit eben so schönen, als ausserordentlich fleissig und mühsam gearbeiteten Miniatur Gemälden geziert ist. Die Bildersammlung nimmt 15 Zimmer ein und bestehet aus 1092 Gemälden. Die Mineralien und Fossiliensammlung füllt 8 Kästen und ist besonders an siebenbürgischen Goldstuffen reich. Das Münzkabinet enthält sammt den Dubletten, die sich unter den römischen Consular- und Kayser-Münzen befinden 18/m[illia] Stück. An dem Katalog arbeitet ein Mann schon von 20 Jahren her, und noch ist er nicht vollendet, und in’s Reine gebracht. Sie werden finden, dass dieser Zeitraum mit dem Fleiss des Arbeiters nicht in gleichem Verhältniss stehe. Noch hat das Museum auch einen Kasten mit Antiken, sowie eine kleine Gemmen Sammlung, die aber nicht von so grossem Belang sind.

Weiter verlangen Sie von mir eine Biographie von dem Stifter dieses Museums. Nun die kann ich Ihnen so im Geschwinden nicht entwerffen. Wohl einige Hauptzüge und Umrisse. An Skanderbeks Säbel erkannte man den Mann, der ihn führte.

Baron von Bruckenthal hat andere Dinge hinterlassen, in denen sich sein Geist den Nachkommen darstellt. Aus einem adelichen Geschlecht zwar aber hülf- und mittellos hat er sich durch seine eigene Kraft und durch das seiner Monarchin abgewonnene verdiente Vertrauen zu der höchsten Ehrenstuffe des Landes hinaufgeschwungen. Maria Theresia ver-trauete ihm als Protestanten das siebenbürgische Staatsruder an, und als Protestanten verlieh ihm Joseph II. das Grosskreuz des h. Stephan-Ordens zur Belohnung seiner Verdienste. Die Hof- und Landes-Archive zeugen, was er für sein Vaterland und für das Haus Oesterreich that. Die Palläste, die er erbauete, die Gärten die er anlegte, das vorerwähnte Museum, zu dessen Vermehrung und Gemeinnüzigmachung er einen Fond von 36/m fl. stiftete sind redende Denkmäler für ihn. Er war gebohren im Jahr 1721 und starb im Jahr 1803. Möge ein Biograph Bernstorfs kommen und mit seiner Meisterhand diese skizzirten Umrisse ausmalen.

Rumi’s Monum. Hung. sind hier noch nicht zu bekommen, daher habe ich auch Ihre Vorrede dazu noch nicht gelesen. Sobald ich ihrer habhaft werde, will ich sie lesen, und dann sehen, ob ich das finde, wovon Sie schreiben, dass ich Sie würde verstanden haben.

Ihr Graf Desöffy ist ihrer Schilderung nach ein seltener Mann, da so verschiedene rühmliche Eigenschaften in ihm vereiniget sind. Wenn ich einmahl das Glück hätte nach Ungarn zu kommen, so würde ich Sie wohl bitten, mich, als Ihren Freund ihm bekannt zu machen: denn ich will durchaus, dass Sie mich unter Ihre Freunde und Schäzer zählen, wenn ich auch die Reihe beschlösse.

Leben Sie nach Wunsch wohl! und beehren Sie mich mit Ihrem gütigen Andenken.

Bisher konte ich von^* dem Befinden meiner lieben Schweger und würdigen Mutter selten und nicht ausführliche Nachricht geben, nicht nur daß ich Vermög des Verlustes meiner Augen verhindert bin selbst zu Schreiben, sondern auch weil meine Briefe selbst in ihre Hände kommen mußten wo ihr dann eine so genaue Darstellung ihres gefahrvollen Krankheitszustandes einen unangenehmen Eindruk^* hätte verursachen müssen. Man kann sagen, obwohl Sie schon vorher kränkelte daß Sie beÿnahe seit einem Jahr, (es ist nun ein eilften Montat,^* daß Sie Oberin war) immer krank war, vermög den Lungengengeschwämm, der sich dazu gestellten Abzeichnung, endlich Wassersucht, sie litt aber nur so geduldig wie ein Lam ohne je zu klagen, der ganzen Gemeine zur Auferbauung und meinem Trost. Bis es jezt dem Herrn gefiel Sie vom so langwierigen Leiden aufzulösen, und in der Nacht vom 25^ten auf den 26^ten Februar zu sich aufnehmen, nachdem sie mit allem Heil[igen]. Sakramenten zu ihrer Stärkung und unserer Beruhigung versehen worden ist. Haben Sie die Güte^* diese Benachrichtigung des betrübten Todtfalls der lieben Sophie in ihren jetzigen Zustand behutsam vorzutragen, so wie ich auch bitte es dem Pepi, der Délevaux, der Gräfin Berr[…]^* und der Lämperln zu wissen zu machen in meinem Namen weil ich nicht zugleich an alle kann schreiben lassen, hofe auch Nachricht von ihrer aller Befinden zu erhalten; obwohl ich nicht selbst im Stande bin zu Schreiben, so hindert das nicht von Zeit zu Zeit bisweilen etwas zu vernehmen, da die Schwestern mir gern die Liebe erweisen die Briefe vorzulesend und zu beantworten. Was mich betrift befinde ich mich Gottlob gesund, nur obwohl jezt in grosser Betrübniß, in welcher aber die Religion als die einzige beste Trösterin mich ganz aufrecht erhält und wunderbar stärket Was sind alle irrdischen zeitlichen Ereignisse, für die, die mit froher Hofnung einem besseren Leben entgegen gehen. Nun wünsche ich recht wohl zu leben, und verbleibe mit Empfehlung in ferneres Bedenkend und Freund Schaft Ihrer beyden,

Ihre

[A borítékon piros viaszpecsét és a címzés:]

Eingenhändig zu eröfnen^*

[Kazinczy autográf megjegyzése a boríték üres oldalán:]

testvére volt a’ mind két szemére megvakúlt Mater Stanislásznak, a’ Napamnak Gróf Török Lajosnénak, és Kajetánnak, ki nálam hala-meg 1809.^* Január. 7d. Széphalmon, ’s ott temettetett kerti temetőmbe.

Engedje meg nekem, hogy ma, igen betses leveleire, tsak röviden felelhessek, mert ámbár soha több okom, soha több matériám az írásra egyszerre nem volt, mint most: kéntelen vagyok tsak annyit írni, a’ mennyire az idöm rövidsége írni enged.

Gyönyörködve olvasám és ismét olvasám a’ Feleletet: de elolvastam G. Ő Nagysága elött is: a’ ki sok okokra nézve neheztel a’ T. Gy.-re; ’s valamint az M. A. Recensiójára írtt Feleletét^* K. Testvéremnek nagy megelégedéssel^* olvasta^* úgy ezen A. ellen írtt igen nyomos Recensiót egész örömmel hallgatá, a’ mellyből némelly helyeket kétszer is elolvastatott. – Mondottam, hogy az Erdélyi M. Museumba készült; ’s mindjárt azt jegyzé meg rá; az igen kár, mert ott azt kevesen olvassák, kivált Magyar Országiak. Ekkor proponáltam,^* hogy a’ két rendbeli Recensiót ’s ugyan annyiféle Feleletet egy Broschurba, itt szándékozom kiadni, ’s egészszen helybe hagyja a’ Szándékot. Ehezképest:

Arra kérem Nagy Érdemű Barátom, a’ Tekintetes Urat, méltóztassék ezeknek egy rövid Előszót írni, a’ maga Neve alatt. – Erre fontos okom van, – ’s mihelyt azt kezemhez veszem, azonnal kinyomtattatom, a’ Propositio szerént.^* Én azt tartom, egyenesen ki lehet az Előszóba tenni, ezt: hogy ámbár az Udv. Fő Censura^* az M. A. Rec. írtt Feleletét Prof. M. Urnak admittálta ’s az Bétsbe ki is nyomtattatott: azt még is az Auctor, meg nem nyerhette, hogy a’ Felelet a’ Tud. Gyüjt.-be annak módja szerént, felvétetett^* vólna. Talám azt is ki lehetne^* tenni, hogy hiteles Relatio szerént az A. Recensio Auctora Professor és Ordinált Praed. D.––ben. Mert már ezt ide Debreczenből megírták, ’s ebben absolut^* semmi kétség sem lehet, hogy annak szerzője Tiszt. Varga Prof. Úr a’ ki a’ maga elveszett Recensióját mások unszolására újra leírá, ’s mellé ragasztván a’ Prof. Budai Úr Deák Munkája Recenseálását is, azt Trattnerhez újra elküldé.^* Ezt írják Debreczenből szóról szóra. – Ki legyen az M. A. nem tudhatni.

Az M. A. Rec. írtt Felelet, mint maga is a’ Mor. Kat. itt kettős Censurán ment keresztűl, ú. m. Az Érseki Consistorium Censúráján, és az Udv. Fő Censúrán. Mert egy nem régi Fő Fő Rendelés szerént minden Theologicumot által kell adni az Érseki Consistoriumnak is, hogy lássa: minekutánna azt a’ Politicus Censor már admittálta. Engel halála után a’ Magyar Censorságot itt, ki viszi, azt nem tudom, tudja e’ Kedves Barátom, Tekintetes Úr, ha eltalálja, kérem tartsa^* magába; mert sokan abutálnának ezzel, ha tudnák. – Ezért nem lehetne nekem Præfatiot írni, azon kiadandó Broschura elejibe: különben nem lévén Censor, talám még ollyan helyre adatnék, a’ hol^* talám nem igasságos módon el is nyómhatnák az egészet.

Kedves Testvérem az Egész Recensióban^* vagy is Feleletben semmi változtatást nem tett, hanem mindjárt a’ 2dik lapon egy * tett ezen szók után. „A’ másika pedig már azon is felakad, l. 85. hogy ámbár a’ Ker. Vallás Tanítása hívatalához nem tartozott, Catechismust írni mérészle. * Ezen tsillag után ezen Jegyzést kívánja beiktattatni.

*) Az Alföldi, ’s az A. betű alatt helyesen lappangó Úr, úgy látszik, hogy sem azt nem tudja, hogy Prof. T. Márton István Urat maga a’ Túl a’ Dunai Ven. Superintendentia protocollariter és név szerént nevezte ki a’ Katekhismus írásra, – sem azt, hogy T. Márton Úr tizenegy esztendeig volt ex Professo Theologus in loco – sem azt, hogy T. M. Úr mind e’ mái napig ordinált Minister, és így ha a’ Theologiához is tud úgy, mint tudotta hajdan, vagy most tud a’ Philosophiához: mind a’ Theologusi mind a’ Philosophusi toll egyaránt illhetnek a’ kezébe. (A Kiadó).

Egyébaránt az Egészet méltóztassék elrendelni, ’s a’ Titulust leírni; én mindenben ahoz tartom magamat. Tsinosan kinyomtattatom. – A’ M. Ujság írója, a’ kivel itt egy fedél alatt lakom, kéri, hogy ezen^* Broschurát engedjük neki, kinyomtattatja a’ maga költségén, ’s megküldi minden Olvasóinak. – Mit mond erre Kedves Barátom Tekintetes Úr. Ha megegyez benne, azért hogy igy jobban elterjed; arra az esetre is, én nyomtattatom ezt ki Pichlernél, mert Haykul Urnak, most nincsenek szép betüji, ’s úgy adom által. Ezt maga is jobban szereti igy P. Úr, minthogy szebben ’s oltsóbban is nyomtat Pichler.

Már az örömöt tsak engedje nekem Kedves Barátom, a Tekintetes Úr, hogy azon tsekélységekkel hadd kedveskedjem, a’ miket küldék.

Lúdas Matyi kiadásában én tsak annyiban influáltam, hogy Kerekes Ferentz Úr, maga Német Országba kimenvén, a’ 2dik kiadás kinyomtattatására megkért, a’ mit már, Fazekas Úrnak Debreczenben megigért volt. Egyebaránt én azon kis Munka felől, éppen abban a’ vélekedésben voltam, ’s azt ítéltem felőle, a’ mit Kedves Barátom a’ Tekintetes Úr íra; a’ honnan édesdeden nevettem, olvasván felőle ítéletét. – Különben én Fazekas Urat nem esmerem, ’s nem is correspondeálok vele. – Küldöttem vagy 10 Exemplárt: de nem tudom hogy jó neven vette e’ vagy nem?

A’ Kedves Barátom 11dik Febr. költ betses levelét, egy napon vevém a’ Martz. 15dikén költ levelével. Föbb oka a’ volt azt gondolnom, mert francirozva volt. De meg kell jegyzenem. Hogy én ez előtt már 8 esztendővel letettem a’ Consistoriumi Secretariusságot, mert a’ szemeim akkor annyira megromlottak volt, hogy esztendeig pénzen tartottam magam helyett Substitutust.^* Midön már letettem ama hívatalt, ’s éppen semmi reménységem sem volt, hogy szemeim meggyogyúlhassanak, történetből, egy öreg Ánglushoz igazítottak, a’ ki az én szemeimet 9 hónapi cura által tökélletesen helyre hozta, ’s azolta erősebbek azok mint voltak az előtt. Én ennek az Öregnek egy Átalag Tokaji legjobb aszszúszőlő bort hozattam, ’s azt nyertem vele, a’ hova ingyen se gondoltam, hogy meghalván az Öreg ez előtt 4 esztendővel az Arcanumát, ’s minden írásait nekem hagyta. Fordíttattam is le belőlök némellyeket; a’ szent balsamjával pedig, melly a’ szemnek minden Rheumas^* affectiojiból származó nyavalyájiban rendkívűl hasznos, noha az tsak a’ két halántékra raggattatik fel; már itt Bétsben is igen sok jót tettem. Én tehát nem lakom többé a’ Reform. Templom épűletjébe. Mostan szállásom ez. Am Bergel Numero 518.

A’ Változtatást és jobbítást a’ Levél szerént, véghez viszem.

Meg nem állhatom, hogy az Öreg Ánglusnak két Receptjét, mellyel ő itt sokakat gyogyított ki a’ Rheumatismusból, közöljem.^*

1). 1. lat Seifengeist ezt öszvetöltve vess belé ½ lat lisztretörtt

1. lat Terpentingeist finom temjént (Weihrauch, Olibanum)

1. lat Kampfergeist

Ezzel jól bedörgöltessék a’ testnek az a’ része a’ hova a’ Rheuma vette magát. Napjában kétszer estve és reggel; ’s melegen tartassék.

2.) A’ másik hatalmas^* Receptje, mellynek már én is magamon ’s másokon is sok hasznát vettem ez:

Rp. Empl. de Ammon.

– – Galbani

– Dich. comp.

– adrupt. ana 3iij

Fl. dram 13.

Bals. Thereb. qu. s. ut f. mon. Empl.

Ezt új vászonra jó vastagon felkenve a’ fájdalmas helyre ragasztassék fel, ’s álljon rajta míg leválik, ’s leesik.

Ha 3, 4, nap mulva le kezd válni vagy viszket,^* vetessék le, ’s dörgöltessék meg a’ helye, ’s újra tétessék fel.

Ez valósággal kiszijja a’ gonoszt, ’s jobban, mint az erőszakos vesicatoria.

Éljen szerentsésen Kedves Barátom, tiszta lélekkel és szívvel kívánja

Ez előtt egy órával vevém Szabó János Jó Barátomtól, a’ hozzám felküldött Manuscriptumot. – Holnap mindjárt béadom azt a Censurára. Igen igen jól esett, hogy a’ Végéröl elmarad Kováts megszóllítása. Megérdemli hogy őtet külön vegye elő, egy ahoz értő Bíráló. Külömben Tiszt. Tóth Úrnak nagyon szükséges az illyen Recensio szín alatt kiadott Encomium, mert vajmi Anxius szokott lenni, mikor valamit kiad, hogy nem kél el. – Egynehány esztendővel ezelőtt jelen voltam, midőn a’ Testvérem előtt azon töprenkedett, hogy a’ Dogmaticája, mellyet akkor másodízben adott volt már sajtó alá soha el nem kél; mert Láczai Úr éppen akkor hirdeté ki a’ maga két Tómusban kiadandó Dogmaticáját, ’s attól félt, hogy a’ Deákok majd azt a’ két Tómusból állót inkább fognák venni. A’ Testvérem ezzel vígasztalá: „Ne féljen Colléga Uram el kél biz az, és kedvesebb leszsz mint amaz, nagyon tudja már azt a’ Deák: inter duo mala minus est eligendum. Most hát szükséges vala a’ Publicumot figyelmessé tétetni Kováts Úr által, hogy a’ két kiadott Moral között melyik jobb, hogy azt választhassa – vagy is hogy azt vegye az.

Nagy megelégedéssel olvastam, ezen másodszori Manuscriptumban a’ kisimításokat. Hanem egy kérdést, engedje meg a’ Tekintetes Úr Kedves Barátom, hogy tegyek. – Azt írja Kedves Testvérem, hogy ezen szók után: az emberek etc. etc. szelid és virrongó teremtések, (melly már e’ szerént éppen a’ végére esik ezen Recensiónak) nagyon illene még ezt utánna vetni egy vonás után, így: – egy szóval: okos oktalan állatok! – Ha jóvá hagyja Kedves Barátom a’ Tekintetes Úr, oda teszem. Ennek akkor is ideje leszsz, ha majd már szedik. – Kedves Testvérem leveleiből látom, hogy ő ezt a’ Recensiót, sok tekintetben, igen nagy örömmel és megilletődött erzékenységgel vette; és már két ízben írt^* is ez eránt a’ Tekintetes Úrnak. Az én Kedves Testvérem a’ Jónak rendkivűl való kedvellője és talám néha erőszakos előmozditója is.

Az első Recensió szerzője M. A. T. Molnár András Tési Plebánus.^* Tés Veszprém Vármben van a’ Bakony szélén Palotától egy mértföldnyire éjszak felé. Egy jó Barátja árulta el, a’ ki Vaszari Plébánus, ’s a’ kinek maga megírta; azt veti utánna a’ Vaszari Plebanus Úr: „biz ő tőle már ki is telik az illyen, mert ő Pfiffig és Witzig^* ember.^* A’ második Rec. szerzője valósággal Varga Professor a’ ki egyszersmind Ord. Minister is. Valyon nem lehetne e’ valahova^* jó módjával béiktatni, tsak a’ Nevek Első és Végső betüjét is p. o. igy T–si Tiszt. M–r. A–s Úr. D–i Prof. T. V–a Úr. Talám az Előszóban?

Közlöttem a’ Recensiót, némelly Joakaróimmal ’s Barátimmal. Egyenlő örömmel és megelégedéssel olvasták mindenek. Mihelyt kijő megadom azt a’ Mi Nestorunknak a’ Cancellarius Gr. T–nek, a’ ki mind a’ két Recensiót kedvetlenséggel és megilletődéssel olvasta.

Pántzél Úr igen örömest közli a’ Recensiót Újságai mellett; a’ mint már megírám; tsakhogy attól tartók, hogy nem engedi meg az Ujság Censora ha az Egészet megolvassa, az Újság mellett való elküldözést. – Vajmi rendes lábon állunk mi itt. – Majd meg fogja látni Kedves^* Barátom, Glatz Úr Reform: Jubileuma Históriájából, melly rendkivűl liberalis itt a’ Fő Udv. Censura. – Ezt M. Országon soha soha ki nem engednék jönni. Pedig ott nem toleratusok vagynak. Alig ha az itt Magyarúl is ki nem jőn.

Ezen levelemet, mellyet a’ váratlan látogatások miatt már három ízben kelle félbenszakasztanom, Újságborítékban szándékozám küldeni: de onnan elmaradt. Mégis elküldöm Postán.

So nenne ich Sie: denn in meinem vorigen Brief schon kündigte ich Ihnen an, dass ich durchaus in die Reihe Ihrer Freunde eintreten wolle, und daher hatten Sie auch gross Unrecht in Ihrem zweyten Schreiben Erlaubniss zu begehren, mich Freund zu nennen. Heute aber habe ich eine Ursache mehr Sie so zu nennen, da ich in gegenwärtigem Brief mich der vollen Rechte der Freundschaft bedienen, d. i. so frey und so offen mit Ihnen sprechen werde, wie der Freund zum Freund spricht. Auch mein natürlicher Charackter bringt es so mit sich, und Sie haben mir Stoff zum Schreiben gegeben.

Also – wie gedacht, so geschehen. Sie durchflogen nur, wie Sie selbst sagten, Siebenbürgen, und daher haben Sie natürlich auch Alles nur in Vogelperspektive gesehen. Diesem allein will ich es zuschreiben, dass manche Ihrer Ansichten so, und nicht anders ausgefallen sind. In dem Eilwagen scheinen dem Auge die Bäume in Bewegung und doch stehen sie fest.

Ich ging, sagen Sie, eine Strecke durch das Land ihres Volkes und alles gleich, und alles ohne Cultur. Hm!! das ist mit grossen Buchstaben viel, sehr viel gesagt, aber Freund! Sie sind der Erste, der das sagt. Stehen diese Ihre Worte auch in dem dem Druck übergebenen Briefen, so mögen Sie zusehen, wie Sie das Gesagte vertheidigen. So viel Fremde bisher durch Siebenbürgen gereiset, aber freylich nicht geflogen sind, haben gerade das Gegentheil ausgesagt. Von mehreren derselben sind Briefe gedruckt, und mir ist leid um Sie, dass diese mit den Ihrigen im Widerspruch stehen. Kein einziger von der Umgebung des Kaysers bei seiner letzthinnigen Reise durch Siebenbürgen, hat so ein Urtheil gefällt. Graf Bombelles soll, wie ich höre, auch Briefe über seine Reise im Gefolge des Kaysers für den Druck schreiben; ich fürchte, seine Ansichten werden von den Ihrigen verschieden seyn. Das Glas, durch das Sie sahen, war gefärbt, wenigstens angeloffen. Aber was war es doch edler Mann! das es färbte? und woher der Hauch, von dem es anlief? Denn glauben Sie mir, selbst der Siebenbürger Unger, ausgenommen etwa den, der Ihrer Bemerkung nach die Sachsen noch nicht für einheimisch in Siebenbürgen hält, wird Ihnen nicht beystimmen. Und – worauf gründet sich doch eigentlich Ihr so allgemein absprechendes Urtheil? Auf einzelne Begegnisse von einzelnen Menschen. – Etliche Bauern auf dem Felde, die Sie aus dem Wagen um den Nahmen des Orts fragten, gaben Ihnen keine Antwort, also – sind alle sächsischen Bauern grob; dann zog sich der Pastor eines Orts als Sie vorbey fuhren von seinem Fenster zurück, also – sind die Sachsen menschenscheu; und jener Einwohner von Szelindek oder Stolzenburg, dessen Zimmer eiserne Gitter und Jaloux hatten, nahm Sie nicht sogleich gastfreundlich bey sich auf, also – sind alle Landsachsen ohne Cultur. Lieber! Bester! In welcher Sprache redeten Sie wohl die Ackersleute an? Vermuthlich in teutscher. Hätten Sie sie walachisch angeredet, so würden Sie die Antwort erhalten haben; denn 100 gegen 1 zu wetten, waren es Wallachen, die teutsch nicht verstunden; denn nicht jeder Sachse nur, sondern auch jeder Walach, dem doch der Sachse an Cultur nicht nachstehen dürfte, hätte Ihnen, wenn Sie in seiner Sprache ihn anredeten, den Ortsnamen gewiss ebenso freundlich genannt, als Sie ihn darum fragten. Und der Pastor, wenn er anders ein Pastor war, woran ich zweifele, da die sächsischen Pfarrwohnungen nicht an der Landstrasse zu stehen pflegen, woher wissen Sie es, dass Menschenscheu ihn vom Fenster zurückzog? konnte nicht eben jemand in sein Zimmer eingetreten seyn, dem er sich zuwandte? konnte nicht ein Hausgenosse von Innen ihm zugeruffen haben? Im schlimmsten Fall war er nicht neugierig zu sehen, wer im Wagen sass, oder geschahe es gar aus Bescheidenheit. Endlich der Mann hinter den Jaloux. Es giebt in Stolzenburg nur drey Häuser mit Jaloux. Das eine bewohnt der Postmeister, der ein Unger ist, aber gut deutsch spricht; das andere ein ehemals vermöglicher, jetzt aber sehr armer Tischler, ein Maynzer von Geburt; das dritte besitzt der Prediger. In welches von diesen drey Häusern Sie nun mögen gerathen seyn, weiss ich nicht. In das des Predigers schwerlich; denn ein Prediger lässt sich doch von einem Bauer unterscheiden und zudem ist der dortige allgemein als ein gastfreundlicher Mann bekannt; obgleich auch er, da er ein Wittwer ist, leicht im Fall seyn konnte, einer Reisegesellschaft von mehreren Personen nicht sogleich etwas zum Imbiss vorsezen zu können. Also war dieser ungastfreundliche Mann, der da sagte: ich habe nichts, sicher entweder der arme düstere Tischler, oder der Postmeister. Allein angenommen, Alles sey so, wie Sie es denken, dieser Mann sey wirklich ein sächsischer Bauer und sogar wohlhabend, aber ein Sauertopf und Filz gewesen, jene Ackersleute seyen Sachsen gewesen, und der Pastor habe menschenscheu sich zurückgezogen, was folgt daraus? Sagen Sie nicht selbst: Bohot minden föld terem. Aber, hätten Sie auch in mehreren Häusern angeredet, und die erwartete Gastfreyheit nicht gefunden, so muss ich Ihnen sagen, dass die Bescheidenheit eines sächsischen Bauers sich nicht entblödet, fremden Gästen, die er für Leute von Distinktion hält, wenn er zufälligerweise nichts Besseres hat, bloss sein trokenes Brod ohne Beytrunk anzutragen. Wie oft habe ich auf meinen Reisen bei Landleuten von der ungrischen Zunge freundlich eingesprochen, und bin, statt dass man mir den Kulács angeboten hätte, mit sehr finstern abweisenden Mienen empfangen worden; nie aber ist mir deswegen eingefallen, einen nachtheiligen Schluss auf alle zu ziehen. Doch das Urtheil des Wiener Weinschenkers vom Pfarrer, das muss wohl gelten! Hätten Sie sich nur nicht dadurch abhalten lassen zum Pfarrer zu gehen, so würden Sie einen andern Mann gefunden haben, zumahlen wenn Sie sich ihm genannt hätten. Er ist der nehmliche, der eine Dissertation gegen mehrere falsch vorgetragene Säze des ehemaligen ungrisch. H. Professors Juris, Winkler in Klausenburg im Druck herausgegeben hat und von ihm nicht widerlegt worden ist.

Alles ohne Kultur sagen Sie. Was nennen Sie Kultur? ich kenne nur eine dreyfache Kultur: die intellectuelle, die sittliche und die äussere Kultur. Nun die zwo ersten meynen Sie sicher nicht; denn um die abzunehmen, muss man näheren Umgang mit den Menschen pflegen; also die äussere Sittenkultur, oder die Urbanität. Aber diese findet man im Durchschnitt bey dem Landvolk keiner Nation, da es sich gewöhnlich durch Rusticität unterscheidet. Deswegen aber können Landleute, wenn nicht eben intellectuelle, doch viele sittliche Kultur haben, und diese ist es, die dem Menschen vorzüglich Werth ertheilt; wenn auch das Aeussere mindere Politur hat, oder gar rauh und eckicht ist, und durch keine besondere Hospitalität sich empfiehlt. – Wenn übrigens der Bewohner Ihres flachen Landes vom 1. Jänner bis 31. Dezember, wie Sie schreiben, alle Tage sein Waizenbrod mit Fleisch isst, und seinen Wein trinkt, so wohl ihm! und dann wäre auch seine grössere Gastfreundlichkeit erklärbar, indessen kann ein Mensch viele Kultur haben, wenn er auch nicht Speise und Trank bis zur Gastfreyheit jederzeit vollauf hat; und Häuser von Stein und Ziegel gebauet, zeugen doch auch nicht von Unkultur. Allein Sie führen auch Tell’s Landsleute an, die nicht menschenscheu seyen, sondern sich in andern Menschen fühlten. Demnach also mögen Sie wohl statt Kultur überhaupt, eigentlich Humanität gemeynt haben. Nun, was diese anbelanget, so kann ich Ihnen sehr schätzbarer Freund! nur so viel sagen, dass bey den Calamitäten des vorigen höchst stiefmütterlichen Jahres, die auch Siebenbürgen bekanntlich drückend fühlte, doch kein einziger Sachse, auch kein Unterthäniger für Hunger gestorben ist; entweder kamen ihnen gute Anstalten zu Hülfe, oder wurden die Nothleidenden von den vermöglicheren, besonders von den Ortspfarrern unterstützt; dagegen liest man, ohne zu erwähnen, was anderwärts in Siebenbürgen geschehen, mit Schaudern und Wehmuth in öffentlichen Blättern, nahmentlich im Hesperus, März Nr. 13. 1818 pag. 101. dass in dem vergangenen Jahr, im Königreich Ungarn, in den 3 Gespannschaften Kraszna, Szathmár und Mittel-Szolnok wenigstens 12,000 Menschen Hungers gestorben und eben so viele aus ihrer Heimath vertrieben an den Bettelstab gebracht worden seyen.

Wer wird daran zweifeln, dass es in Ungarn so wie viele böse, auch viele gute Grundherrn gebe? Und Lob und Ehre den Guten und Tadel und Schande den Bösen! aber eben so giebt es auch bey jedem Volk gute und schlechte, gebildete und ungebildete Menschen. Jede Nation hat, wie jeder einzelne Mensch ihre Tugenden und Fehler, und eben desswegen ist es eine sehr missliche Sache über den Geist, den Charakter und den Werth oder Unwerth eines Volkes ein bestimmtes Urtheil zu fällen. Vom Einzelnen auf das Allgemeine zu schliessen, verbietet die alte Logik; will man aber ja so ein Urtheil wagen, so erkennet der fremde Forscher ein Volk am richtigsten an dessen Gesezgebung, Verfassung und innerer Einrichtung, dann aus dessen mehr oder minder nüzlichem Einfluss in das Gemeinwohl, so wie auch bei Gelegenheit öffentlicher Verhandlungen, wenn das Volk da, wo Stände Theil an der Staatsverwaltung nehmen, seine Denk- und Sinnesart, seinen Charakter durch seine gewählten Repräsentanten am deutlichsten ausspricht; welches Alles auch den sichersten Maassstab der Kultur liefert. Dies sind die Zeichen zu einer richtigen Diagnose, diese die einzig wahren Gesichtspunkte, aus denen ein Volk zu betrachten ist, und so betrachtet, wird meine Nation gewiss keine Zusammenstellung scheuen. Sie hat sich in diesem entfernten Winkel Europas, getrennt von ihrem Volksstamm, umgeben von verschiedenen, bey ihrer ersten Einwanderung noch sehr rohen Völkern, unter fast beständigen feindlichen Angriffen von Innen so wie von Aussen, von ihren Königen geehrt und geschützt, von ihren einheimischen Fürsten bald geschüzt, bald verfolgt, schon über 600 Jahre, länger als das altrömische Kayserreich gedauert hat, aus eigenen Kräften erhalten, Beweise genug sowohl von der Güte ihrer Verfassung, als auch von ihren bürgerlichen und sittlichen Tugenden, die doch immer die Frucht nur einer wahren Kultur seyn können. Freylich hat ihre gute Verfassung von einiger Zeit her nachtheilige Veränderungen gelitten, von der allgemeinen steigenden Sittenverderbniss ist auch sie nicht unangestekt geblieben, geschwächt von den vielen Kämpfen, und entkräftet von den schweren Wunden, die man ihr geschlagen, und nicht mehr in ihrer ehemaligen Reinheit befindet sie sich jetzt in einem kränkelnden Zustand; indessen hat doch des Kaysers Aug ihren Werth nicht verkannt. Was und wo es dieser Nation fehlt, weiss ich wohl; aber ich weiss auch, dass wie durch einen elektrischen Schlag gewekt, in nicht gar langer Zeit sie wieder dastehen könnte, eine frisch grünende, fruchtvolle Eiche, fest, stark und strebend, aber – es giebt so viele der abscheulichen Aber! –

Sie äussern den Wunsch, Edler! Guter! der Sachse solle sich für einen Unger halten. Aber wie kann er das? da er wohl ein alter Siebenbürger, aber kein Unger ist. Abkunft, Sprache, Geseze, Gebräuche und in Siebenbürgen, selbst die Religion unterscheiden ihn wesentlich von dem Unger. Zwar sehe ich aus allen von Ungarn herkommenden gelehrten und politischen Anzeigen, auch aus dem ungrischen Plutarch, dass da Alle, die in Ungarn gebohren sind, oder wohnen, durch die Bank, sie mögen von was immer für einer Zunge seyn, Unger genannt werden, obgleich viele keine Unger, sondern nur Ungerländer sind. Der Sekler in Siebenbürgen ist doch der ältere Bruder des Ungers, an Sprache und Abkunft ihm gleich, und doch nennet er sich zum Unterschied von dem Unger, Sekler. So pflegt man hier auch den Ungarländer Unger, von dem Siebenbürger Unger, oft zu seinem Vortheil zu unterscheiden. Aber selbst in der diplomatischen Sprache heisst ja die Grundverfassung Siebenbürgens trium nationum. – Wie der Elsasser sich einen Franzosen nennt, so müssten sich der Siebenbürger und der Ungarländer Österreicher nennen, da jener unter dem französischen, diese unter dem österreichischen Scepter stehen. Indessen was kommt auf die Benennung an? Gute Staatsbürger, Menschen sollen wir seyn, einer wie der Andere, von welcher Zunge er auch seyn mag. Rechtlichkeit, Rechtschaffenheit, Biederkeit und Humanität geben dem Menschen Werth und adeln ihn zum Menschen. Gewiss stimmen Sie hier mit mir ein.

Da aber, geehrtester Freund! haben Sie doch wohl nur gescherzt, oder sich gar verschrieben, wo Sie die Forderung an den Sachsen machen, dass er den Vortheil des Ganzen seines Vortheils wegen nicht aus den Augen verlieren solle. – Eine Nation, die an Grund und Boden 1/6 des Landes besitzt, und über den dritten Theil zu den Staatsbedürfnissen alle Jahre beyträgt, und wenn bei Subsidien auch der steuerfreye, zahl- und geldreiche Adel mit dem Lande concurrirt, wieder ein volles Drittheil des Anschlags darbringt. – Eine Nation, die, 1/10 nur der gantzen Volksmenge, ausser den Rekrutten, die sie zur Ergänzung der Regimenter verhältnissmässig abgiebt, zu zweymahlen während eines Krieges ein Bataillon Jäger aus ihrer eigenen, reinen Mitte zum Dienste des Vaterlandes ins Feld gestellet hat, von denen das zweyte in Frankreich, nicht für Siebenbürgen allein blutete, die thut doch wohl etwas für das Ganze zum Vortheil des Ganzen. – Ich will diese Züge nicht durch Vergleichungen schattiren. Wenigstens aber scheint so in sich eingeschrumpft und durch ihr freyes Wohlleben, wie Ihre Schilderung von ihr sich ausdrückt, entnervt, eine solche Nation doch nicht zu seyn.

Sie fragen: Warum hat ihr Land, nehmlich das Sachsenland, nicht mehr als eine Buchdruckerei? und die ist so schlecht sagen Sie, und ohne Beschäftigung! ich antworte: In Hermannstadt sind zwo Buchdruckereyen, und die zweyte verbindet mit der teutsch-lateinischen, auch eine walachische Druckerey. Kronstadt hat auch eine lateinisch-teutsche und walachische. Mediasch und Bistriz haben auch ihre Druckerey, und vor ein paar Jahren hat ein Hermannstädter Sachse dem Piaristen-Collegium in Klausenburg eine dort eingerichtete Druckerey geschenkt. Dass ferner die Hermannstädter Druckerey, von der Sie reden, so schlecht und unbeschäftiget sey, wüsste ich nicht. Sie druckt fort und fort: Dicasterial-Arbeiten, Kirchen-, Gesang- und Gebet- und Schulbücher für alle sächsischen Gemeinden in Siebenbürgen. Mitunter werden jedoch auch gelehrte Schriften gedruckt, obgleich die Bücher dieses Fachs mehr aus dem Ausland bezogen werden: denn in einem Land, (ich rede von gantz Siebenbürgen) das über 2/3 aus noch rohen Inwohnern walachischer Zunge bestehet, hat die gelehrte Schriftstellerey wenig Abgang zu hoffen. – Im Sachsenland haben wir nur gut eingerichtete Gymnasien und Schulen in jedem Dorf, wo nebst dem Religions- und Sitten-Unterricht, Lesen, Schreiben und Rechnen gelernt wird, aber keine Universität, wie in Klausenburg und was wird da gedruckt? Was wird aus den Collegien in Enyed und Vásárhely zur Presse gebracht? ob da gleich nicht nur schlecht besoldete Schullehrer, sondern ordentliche und gut dotirte Professoren sind. – Und was soll der sächsische Gelehrte schreiben? Etwa Geschichte? Geschichte! Wie so manche geschichtliche und statistische Bücher liegen hie und da in Manuscripten schon seit langer Zeit in Pulten, wie Saatkörner in dem Erdreich verborgen, die nur den Keim treibenden Sonnenstrahl erwarten. Der patriotische Ungarländer, von welcher Zunge weiss ich nicht, der in dem oben zitirten Hesperus die böse Rezension des Piringerischen Werks von den Banderien rüget, sagt: „Es giebt Verhältnisse, welche nicht alles zu sagen erlauben; bevor man sich also entschliessen sollte, nur halb zu sagen, was ganz gesagt werden muss, wenn es einleuchten soll, so thut jedermann klug, lieber zu schweigen, als zu sprechen.” – So denken auch die Geschichtsforscher der Sachsen. Oder soll er philosophiren? O pauper Aristoteles! Denn mit Schöngeistrey und Roman giebt sich der Sachse, den nur reele und solide Wissenschaft anziehet, nicht wohl ab, um so weniger, da des Zeugs das schreibseelige Teutschland einen Ueberfluss liefert.

Warum, fragen Sie weiter, tragen die reich bepfründeten Pfarrer nicht Geld zusammen um ihre Schulen und ihre Lehrer auch so reich zu dotiren? Warum hat Schässburg nicht eine zahlreiche gewählte Bibliothek? Warum, könnte auch ich hier fragen, haben mehrere Städte Ungarns keine reiche Bibliothek? Ach derley Fragen, ja Fragen von noch viel grösserem Belang kann man in allen Ländern eine Menge thun. – Die wenigen reich bepfründeten Pfarrer unter den Sachsen haben Familie zu ernähren und viele Erziehungskosten für sie im Land und ausser Land zu bestreiten; dann auch poscit cum dote maritum sagt Palingenius. – Die Sachsen in Siebenbürgen haben keine Szechényi, Festetits und Millionäre Eszterházi; kein Palatin stehet an ihrer Spize. Einen Bruckenthal haben sie gehabt, und was der gethan hat, ist bekannt. Und – wissen Sie wohl, dass die Nation ihre Beamten, ob sie gleich öffentliche Beamten sind, ausser einem unbeträchtlichen Zuschuss aus der Landeskasse, gantz aus ihrem eigenen Beutel besoldet? Bezögen diese ihren Gehalt, wie die Comitatsbeamten aus der Landeskasse, wozu die Nation über alles Verhältniss ihres Grundbesizes beyträgt, was könnte und würde sie nicht mit ihren Allodial-Einkünften und Güter-Revenuen Schönes und Gutes stiften, zumahl wenn sie nicht unter einer so strengen Curatel stünde, die ihr 50 fl. aus ihrem Eigenen zum Gemein-Besten zu verwenden, vor eingeholter Begnehmigung, die oft nicht erfolgt, verbietet. Exempla sunt odiosa. Was, fragen Sie ferner, thun ihre Pfarrer für Aufklärung und Künste? Mancher freylich nichts; aber Mancher nach seinen Kräften genug, doch ohne Geräusch und ohne viel Aufhebens davon zu machen. – In Sachsen, bemerken Sie, siehet die Regierung darauf, dass die Prediger in der Aufklärung mit dem Zeitgeist fortschreiten, und fügen die Frage hinzu: geschieht dieses bey Ihnen? – Allerdings, in so weit der Zeitgeist Nachfolge verdient, wenn auch die Regierung nicht darauf siehet. – O mein Bester! Sie haben, wie ich aus Ihrem Brief sehe, mehrere Bekanntschaften mit Siebenbürgern von der ungrischen Zunge gemacht; von der deutschen Zunge hingegen schwerlich jemanden ausser unserem Comes und meiner Wenigkeit kennen gelernt, viel weniger auch nur mit Einem ein Stündchen sich traulich besprochen. Sie haben nur das Aeussere gesehen, ohne auch in das Innere ein wenig einzudringen, und bey mehreren Ihrer Fragen wollte ich Ihnen sogar die Quelle andeuten, aus der Sie sie schöpften, die übrigens, damit sie mich nicht etwa missverstehen, keine ungrische war. Kommen Sie noch einmahl nach Siebenbürgen und ich lebe noch, so sollen Sie etwas tiefer schürfen. Vorjetzt sey es genug, wenn ich so glücklich war, Ihr trübes Auge, mit dem Sie eine kleine Strecke des Sachsenlandes und nur leicht überblickten, durch diesen Brief ein Bischen aufzuklären. Wirkt aber das Collegium nicht, nun so bin ich wenigstens ausser Schuld; ob es mir gleich unangenehm wäre, da mir das Urtheil eines solchen Mannes, wie Sie sind, über meine Nation nicht gleichgiltig seyn kann.

Und noch was. Mir scheint, Sie thaten zu viel, dass Sie über den jungen Grafen, der Anstand nahm, mit einem bürgerlich-sächsischen Mädchen zu tanzen, so die Geissel schwangen. Der Sachse nimmt solche Geringschäzung nicht so hoch auf. Er belächelt sie, oder ist er etwa gar von warmer Natur, so sezt er dem adelichen Hochmuth seinen edlen Stolz entgegen und geht darüber hinweg. Auch, verzeihen Sie mir, kann ich es Ihretwegen nicht wohl billigen, dass Sie den Grafen Bethlen nicht schonender behandelten. Er war zwar ein Sachsenfeind; nun aber ist er todt und de mortuis nil nisi bene. Er hatte auch seine Eigenheiten, aber die Porphyrogenesie war die Krankheit nicht, an der er litt, und konnte es auch nicht füglich seyn, da er nicht von der fürstlichen Linie abstammte, kein Bethlen de Iktár, sondern de Bethlen war. Aus dem fürstlichen Stamm ist nur ein Spross noch übrig, der mit einer bloss adelichen Gattin wohl auch frische Sprösslinge getrieben haben mag, dem es aber gar nicht einfällt mit seinem Stammbaum sich viel zu dünken, ich besorge, Sie werden sich bei der Gf. Bethlenischen Familie kein Bildchen verdient haben.

Aber ohe jam satis est, das Blatt ist mehr als voll. Leben Sie recht wohl! und fest versichert von der ausgezeichneten Hochachtung, mit der ich bin etc. etc.

A’ sok munka, a’ nagy városi lakás az egésségtelen tavaszi időváltozások nekem is annyira megrongálták az egésségemet, hogy kéntelen valék falura költözni egésségemnek helyre állíthatásáért.

Szomorúan olvasom az Újhelyi tsapást ’s felette igen sajnálom, hogy az mások között Kedves Barátom a’ Tekintetes Urat is érte!!

Most az idő már kedvezvén reménylem, hogy rövid nap bővebben írhatok mindenekről. Addig is:

1) Frantzia leányka eránt sok helyeken megkértem jó esmerősimet, a’ minthogy hoztak is hozzám már kettőt, de az egyikből semmi jó nem néze ki, rongyos motskos, valami fábrikába dolgozott eddig, és nem merném meg köz emberek gyermekeihez is társalkodás véget ajánlani. A’ másik, egy Frantzia Nyelvmester leánya^* 12 esztendős: de e’ meg olly véghetetlen prætensiókat tett, hogy kinevetésnél egyéb feleletet alig adhattam. Száz forint Conventios pénzt kért esztendőnként, és mindenféle ruhát & cet. Reménylem, hogy találunk mi elfogadhatóra is, tsak egy kevés várakozással legyünk.

2) Az a’ minapi Rc^* és Anti Recensio Irója Pethe F. Úr volt. Láttam az írását is. De a’ Verseket azt hallom nem Ö maga tsinálta vagy is formálta el.

3) Pichler 50 forintot kér egy árkus nyomtatásáért 1000 Exemplumban Papirosostól, a’ Tud. Gyüjtemény formájára, ’s ollyan betükkel. Azt gondolom még is fel venné most a’ Redactió ott is, mert hallom, hogy sok letzkét adtak már nekik a’ Fel^* nem vevésért. Jobb szeretném ha ott menne^* belé magába a’ Gyüjteménybe; mint ha tsak logóba leszsz, mint a’ Felelet volt.

4) A’ Recensiók és Feleletek nyomtattatásához hozzá fogat Pántzél Úr a’ héten még. Azolta már Horváth Ádám Úr is küldött hozzá valami felelet formát. A’ Testvérem is küld még a’ Prof. Varga Uréra egyet talám annál fogva indittatott fel erre, hogy Prof. Ertsei Úr is felbizgatta. Most már nem tudja Pántzél Úr, hogy egyeztesse egy Tsomóba. Majd eligazítjuk benne. Én örömest magam is kinyomtattattam volna: de nem győzöm. Nagy[on] szereti^* Pántzél Úr, hogy a’ Tekintetes Úr is Kedves Barátom arra serkentette, hogy az Újság mellett Literatumokat adjon ki.

Ugyan felindult ismét Méltos. G. Úr a’ IVdik Darabbeli Recensio olvasására, valamint mások is. Látni való, hogy azok indúlatosságból jőnek, és Nem Recensiók.

Vagyok^* tiszta szívbéli tisztelettel

Kedves Barátom, a’ Tekintetes Úrnak

Bétsben Június 8dikán^*

1818.

Háládatos köszönettel vettem a’ 10 Exemplumot; éppen noha^* kiköltözénk. Azolta betegeskedésem nem engedte, hogy hasznát vehettem volna. Reménylem a’ jövő postán már írhatok, ’s teljesítem, a’ teljesítendőket. NB. Az Értekezés 2-dik árkusa a’ jövő postán megy.

Imhol mennek Erdélyi Leveleim. Által hághatatlan törvényed legyen, hogy azt kezeidből legszeretettebb barátodnak is ki ne add. Hogy szobádban az érdemeseknek felolvassd, azt nem csak nem tiltom, de rá kérlek is.

Jegyzéseidet külön papírosra tedd. De a’ Munka lapjai nem lévén felrakva, csak így tedd:

XIV. Levél. pag. 1. vagy 2. etc.

Essél által minél elébb a’ Critikán ’s küldd vissza Krasznára. Jól be pakkolva a’ viaszos vászonban, hogy a’ Munka meg ne ázzon.

El ne felejtsd megtudakozni a’ Grófnétól mit monda a’ Branyicskai szép kis alvó, midőn szemeit megnyitotta ’s hírtelen bezárta, s úgy fogadta el a’ Grófné csókjait. Ezer áldás az Andrásfalviakra!

Jún. 15d. 1818.

Friss Bokréta czímű utolsó munkammal ezennel kedveskedni bátorkodom. Gyengeségeit érzem, már is sokat ohajtanék igazítani benne. Verset ezentúl írni nem szándékozom. Egyenes ítéletét kedves Uram Batyámnak alázatosan fogom instalni. Talán jobban tudtam vólna irni ha publicumomat szemem^* előtt nem forgattam vólna. A magyarnak még írni bajos. Egyeberánt gyakran valtozó egességem is sokat mulasztat velem a Literatori pályán –. Reménylem nem sokára látom Zemplént; quæ mihi præ cæteris terra ridet; akkor tehetem Kedves uram Batyámnál is tiszteletemet. Addig is atyafiságos gratiajába ajanlott mély tisztelettel maradtam

Gomban 8 Sept. 1818

Kedves uram Batyamnak

Annak idejében Törvény eleibe terjesztendőkből meg fog tettzeni Nemes Oláh Péter Úr Hitvesével Ujlaki Ersébet Aszszonnyal elsőbben 1811^ik Esztendő Április 12^ik Napján 100 Rforintokkal ugy hogy ha az Interesét nem fizetnék optionaliter perrel is rajtok meg vétetödjön a’ Capitálissal együtt, azután 1815^ik Esztendő Januarius 24^ik Napján költt Contractus szerint Papp bérbe 27 Rforintokkal kötelezvén Interesével edgyütt esztendő el folyása alatt valo ki fizetését; végre 1815^ik Esztendőtől 1817^ik Esztendő végeig Papi fizetésben 3 Rft, Oskola Első Tanitó fizetésében 4 Rforinttal, Oskola kissebb Tanito fizetésében 2 Rforinttal, Oskola Tanítok kosztyok árába 3 Rforinttal 30 krajczárral miképpen maradtak adosok és mai napig is tökélletesen eleget nem tettek, sőtt azon tartozásoknak bé szedésére (az egyházfiak által tett sokszori sürgetések sikeretlen lévén) ezen költséges Perbeli utra szántszándékkal okot szolgáltattak.

Mivel pedig az Elől Szólló Törvény 5^ik czikk. kinek kinek a’ magáét meg adatni, Hollos Mátyás 6^ik rend. 17^ik czikk. Ulászló 1^ső* rend. 38^ik czikk. 1715–51,^* 1723–120, 1647–144 Az adosságot Interesével költségekkel meg vétetni rendelnék, a Bíróság ezen esetben az 1729–35^ik czikk szerint Szolga Bírot Esküt Társaival edjütt illetvén.

Azért kérem Tekintetes. All Szolga Biro Urat, hogy fent nevezett Nemes Oláh Péter Uramat és Hitvesét Ujlaki Ersébet Aszszonyt Biroi Széke eleibe törvényesen idézni, és nékem a fellyebb elő adattak iránt tökélletes igasságot és elégtételt foglalás által is szolgáltatni méltóztasson, fen maradván közöttünk az igasságos számvetés. Melly törvényes kérésem mellett vagyok

Tekintetes All Szolga Biro Urnak

[A levéllap külső oldalán a címzés:]

[A dátum szerint a következő levél folytatása, melléklete: Kazinczy – Fáy Andrásnak, Széphalom, 1819. 01. 25., KazLev, 16/3693.]

Hadd tégyek még eggy jegyzést Uram Öcsémnek eggy botlására. A’ Ráday név h betűvel van megtoldva, ’s így emlékezetünkbe hozza a’ Rhédey nevet, mellyet sok Magyar nem szeret öszve téveszteni a’ Ráday tiszteletes névvel. Erdélyben eggy Gróf Rhédey László akkor protegálá a’ Német theatrumot eggy szép Színleányért, mint hitvese eggy szép Színlegényért, midőn Wesselényi a’ Magyar theatrum felállításával bajoskodott Kolozsvártt, ’s ez ősszel is a’ Kolozsváriak fütyöléssel voltak kénytelenek Rhédeynek ezen megújított bánása ellen kikelni: – a’ Ráday név pedig a’ Magyar theatrum’ barátjainál mindég tiszteletben marad Pálért, mint^* Gedeonért a’ Nyelv és Literatúra barátjainál.

29. Jan.

Nevemet csak most pillantom-meg a’ könyvben. Elpirít az Uram Öcsém becses barátsága, ’s azt cselekszi, hogy már most minden előtt nem merem mondani, hogy a’ Munkát igen szépnek lelem, mert sok ember azt gyanítaná, hogy az csak mellék tekintetek miatt esik. – Leányom már veri a’ Variátiót.

Valóban nagy ideje, hogy egymás’ levelét nem vettük! De reméllem kedves Uram Bátyám tökéletesebben meg vagyon győződve szíves tiszteletem felől, mintsem hogy ezért barátságtalansággal, vagy épen hidegséggel vádolhatna. A’ farsangi bódító napokban ritka fiatal ember érkezik a’ komoly levélírásra, legkevésbe pedig egy fiatal Notarius, ki alig várja, hogy a’ megunt tollat ujjai közűl kivethesse, ’s az eleven Grátziák templomában áldozhassék. Veheti észre Uram Bátyám, hogy a’ carneval’ bohó szesze még most sem gőzőlgött ki egészen a’ fejemből, ámbátor már a’ böjtnek közepe felé vagyunk. De nem is csoda. Olly késően mint mi Neográdiak Bacchus’ innepeit egy megyében sem üllötték meg. Minden vasárnap’ köz-bálunk, ’s azon felűl minden szerdán fényes pique-niqueünk volt. Múlatságainknak híre annyira elterjedett, hogy nem csak a’ szomszéd, hanem a’ legtávolabb Megyékből is, mint p. o. Trencsényből többen érkeztek körünkbe, hogy örömeinket jelenlétökkel nevelhessék, ’s azokban magok is részesűlhessenek. A’ hol fiatalok az Al-Ispányok (Gyürky legfeljebb 35, Gyúrcsányi még 28 eszt. sincs) ott az ifjúságé a’ hang, ’s az csak akkor van a’ maga elementumában, midőn kedvekben töltőzhetik.

Pesten létemkor semmi különös híreket nem hallék; egyedűl Jankovich ellen fakadtak némellyek panaszra, hogy visszaélt előlülői hatalmával, ’s a’ TudGyüjt öszveszerkeztetőjivel kíméletlenűl bánik. Ez volna az oka, hogy Prof. Vass a’ redactióról lemondott, mellyet most Thaisz Barátunk nagyobb szerencsével folytat. Anti-Criticamat a’ Pestiek jóváhagyták, csak azt jegyzék-meg róla, hogy egy kevéssé éles. Thaisz azt mondja: hogy charactert fest. Verseghy engemet titkon, ’s orozva döfött-meg, én neki nyilván, ’s szívemből megbocsátottam. Kinek tette szebb? Én a’ magaméban tellyes megnyugvásomat lelem. Az álnevű Füredi ellen Thaisz is írt egy Értekezést, de azt a’ Revisoroktól mindeddig vissza nem kaphatván a’ TudGyüjtben kiadnia nem lehetett.

A’ Helikoni Kedvtöltés számára Trattner’ kérésére megküldém: a’ Szerelem’ Innepét; az irígy Erószt; ’s a’ Bújaság’ származását. Most egy szomorú Játékot írok Hunyadi Lászlóról. Két Felvonás már kész, ’s a’ harmadik is folyamatban vagyon. Ide zárom az első két ívet olly alázatos kéréssel, hogy azokat teendő reflexiojival együtt a’ jövő postán nekem visszaküldeni méltóztassék.

Uram Bátyám Versezetét Gróf Feszteticshez nem olvastam, minthogy én nem a’ Bécsi, hanem a’ Pesti Magyar Ujságot tartom. Ohajtanám, hogy azt velem közleni méltóztatnék.

Sallust’ Fordítója Sz. Györgyi Gellérd most szomszédságomban, Verseghen, tartózkodik mint Cons. Majthényi Károly Úr’ fijainak nevelője. Szerencsém vagyon barátságával dicsekedhetnem. Tacitusból Agricola életének^* ’s a’ régi Germánok’ szokásainak fordítása hever nála kézíratban. Tacitust Sz. Iványi Bogomér is fordítja.

Megyebeli Tisztviselői Karunkban most két üredelem vagyon, és így reméllenem lehet, hogy magam is rövid idő alatt actualitásba lépek. A’ concurrentia itt igen nagy, minthogy ifjak felette számosan vagyunk. De annál nagyobb dicsőség a’ köz figyelmet, köz szeretetet megérdemelni, ’s ez az, a’ mi nekem legnagyobb ösztönt ád. Megvallom Nógrádban szolgálni egész gyönyörűség, minthogy szebb Publicummal egy Megye sem dicsekedhetik. Csak azt lehet sajnálni, hogy a’ tolerantia, mint a’ múlt század felvilágosodásának leggyönyörűbb gyümölcse, közűlünk (’s talán egész hazánkból is?) számkivetve vagyon.

Imhol legújabb epigrammám

Ajánlom magamat nagy becsü kegyeibe maradok hív tisztelettel

Krajnik Lojzit csókolom!

Hogy a’ Hunyady Lászlóból közlött Töredék Uram Bátyám tetszését megnyerhete igen örvendek: azomban minthogy azt többször leírva nem bírom kénytelentetem Uram Bátyámat alázatosan megkérni: hogy azt a’ jövö postán nekem visszaküldeni méltóztassék. Feles tiszti foglalatosságaim nem engedik, hogy érzéseimnek szabad kiömlést engedhessek ’s azok az elkezdett^* szomorú játék folytatásában nem kevéssé gátolnak, úgy hogy még eddig a 4dik Felvonást sem fejezhetem be.

Éljen szerencsésen Uram Bátyám Ajánlom magamat tapasztalt szíve indulatjába ’s másolhatatlan hív tisztelettel maradok

Erdő-Tarcsán 3^a Julius 8[19].

Gara Mária Éneke

Hunyady Lászlóról.

[A vers szövege olvashatatlan.]

[A levél külzetén piros köralakú viaszpecsét. A címzés:]

Ma éjjeli 3 órakor tűz támada itt a’ faluban, ’s ámbár a’ rettenetes szélben a’ harang félre-verését hallanom nem lehetett, minthogy addig bé sem hunytam szemeimet, én voltam a’ legelső, a’ ki a’ veszedelmet megsejté házamnál. Cséplőm az ablakomhoz jött, hírt adni, de már talpon valék. Képzelheted réműlésemet. Feleségem felriadt a’ cséplő szavára, én pedig szaladtam két legkisebb gyermekeimet szabadítani-meg a’ veszedelemtől. Azokat bátorságba tévén, ’s teheneimet ’s lovaimat az ólból kiveretvén, familiám leveles ládáját vitettem-ki két izmos cseléd által, magam a’ szobaleánnyal az Autographiai Gyűjtemény ládáját vittem az udvarra. Ekkor Manuscriptumaimat ’s barátim leveleinek csomójit ’s úgy réznyomtatványimat ’s eggy skatulyámat, mellyben az 1795dikben viselt félesztendei szakál is van. Elébb már megtettem a’ rendelést, hogy a’ tűz és közöttem álló két ház fedele tépessék-le, de a’ mi meg nem történt mert a’ szél füst és láng miatt meg nem történhetett. Igy csendesen vártam, legkedvesebb portékáimat kiszabadítván, hogy az öldöklő Angyal felettem menjen-el a’ mint neki tetszik. Házam’ zsindelye sok helyeken égni kezdettek, de azt cselédim eloltották. Csűröm megmaradt, mert a’ szél más erányzatot veve. Két oeconomicus házam ’s eggy egészen új kocsim leve hamuvá, ’s károm ezer és két ezer forint köztt áll. A’ ládát vivén, eggyet buktam, ’s két térdem^* nem karczolást, hanem sebeket kapott, nehány napig fel nem fogok öltözhetni. Embereim közzűl eggy telkes gazdám és négy zsellérem égtek földig, ’s három testvérek által bírt Vendégfogadóm oda van. Ha gazdag volnék, felépíteném embereimet, ’s minden károkat az utolsó fillérig én viselném: szegény lévén és a’ szegénység mellett hat gyermek atyja, kötelességnek ismerem, hogy csűröm őket táplálja, még pedig ajándék képében, mert nem illik, hogy az én csűröm megmaradván, az övék elégvén, ők koplaljanak. Édes barátom, epe nélkül mondom: Virtus post nummos. Nincs jobb portéka mint a’ pénz, noha Sallust azt mondja, hogy azt eggy Bölcs sem szerette-meg. A’ pénz még virtust is adhat, ’s van virtus, mellyet nem lehet gyakorlani pénz nélkűl. De a’ pénz is csak az eszes ember kezében jó; a bolondéban nem jó az.

B. Vécsey Pál reggel 9 órakor tére be hozzám, a’ Sógor Asszonyom pedig a’ maga sok gyermekeivel 11kor, ’s ez még ebédre Kázmérba ment, látván hogy házam rendetlenségben van, ’s szakácsom nem főzhet elégetett kezeivel. Engem csendesen találtak,^* mert nem azt tekintem melly kárt vallottam, hanem hogy mit vallhattam volna ’s mit nem vallottam.

Kezemben van a’ Prof. Sárvári által hozzám küldött nyaláb. Az Referendárius Cserei Farkasnak Magyar Valerius Maximusát (az az, Magyar dolgokból szőtt Valerius Max. forma Munkáját) hozta hozzám. A’ fija akarja ki nyomtattatni, ’s nem kap nyomtatót. Én teszek próbát, ha kiadhatom e. Magyar dolgok, de nem a’ Valer. Max. formájában, ’s valljuk-meg, ma még is csak másként írunk mint M. Theresia alatt, még pedig nem csak a’ Magy. Stilusra nézve. –

Melly igen óhajtanék én tenálad múlathatni fejedért, szívedért, lelkedért, tudományaidért csudált férjfiu! melly igen óhajtanám látni a’ Méltós. Grófnét nem Kassán, a’ czifra világban, hanem Szent Mihálytt, csak a’ te ’s csak gyermekeid társaságában, ’s nem mint Dámát, hanem mint mezei házi asszonyságot, ’s kertje’ ültetései köztt! A’ vetésemmel majd készen leszek: de nekem ezer meg ezer bajaim vannak, a’ mi miatt ritkán tehetem a’ mit óhajtok. Nem ígérem tehát hogy megyek: de ha mehetek, bizonyosan megyek, ’s viszem mind a’ parancsolt dalt és Zrínyit, mind Sallustomat ’s Mílómat, mind azon Értekezést, mellyről minapi levelemben szólottam; mert én úgy hiszem, hogy dolgozásom csak úgy ér valamit, mikor te javalhatod, ’s azt hiszem még a’ midőn különösségeim mellett megmaradni makacsságom parancsol is. Hagyjuk-meg kinek kinek a’ maga sajátságát, ’s tűrjük az ollyat bár nem javalhatjuk. Gróf Teleki László az illyenben Anarchiát lát; én csak a’ Természet által is gyakorlott Külömbözőségek’ Eggységét, ’s az nekem kedvesbb az a’ másik Eggység.

Ámbár a’ Bártfai levelek’ sorsa elijeszthetne, én Erd. Leveleimet még is a’ magam koczkámra adom-ki, ’s azon leszek, hogy nyerhessek is valamit, ’s adósságomat eggy kis részben fizethessem. Nincs most édesebb érzés előttem mint azé az Atyáé, a’ ki ezt mondhatja gyermekeinek: Ezt nektek én szerzettem. Néked, édes barátom, még ezt a’ szerencsét is megadta a’ Sors, még pedig nagy mértékben. Te nekik csak azt a’ fényt nem adtad, hogy kulcsot, keresztet és titulust szerzél.

Mihalyik Kassai Órásnak brutalis heroismusa nekem nagyon tetszik. Észre vette, hogy felesége eggy Trémamonti nevű Mazuchelli Rgtben szolgáló Hadnaggyal múlatgatja magát, ’s kérte az Oberstert ’s Generális Márjásit, hogy tegyenek bajáról. Azt mondják, azok nevettek az emberen, ’s ő a’ sétáló helyen a’ Hadnagy pofájába külde be eggy töltés srétet. Képzelem, melly lárma lett a’ lövésre, és hogy némelly Kassai Dáma mint csudálkozott hogy az olly vakmerőség mint juthat férjnek eszébe. Hallom a’ Tisztek azt mondák Mihalyiknak, hogy hiszen az neki tiszteletére volt, hogy eggy aranyrojtocskát hordó Úr magát az ő burger rangú feleségével mulatja. Galba negabat. Ohajtanám hogy efféle történeteket minden két esztdőn látnánk eggyszer. Most a’ legények másnak házasodnak ’s az asszonyok úgy mennek férjhez, hogy felváltva lássák magokat a’ szobaleány által ’s az a’ házassági szentséget eloltja.

Ez a’ mocsok nem vala a’ papiroson midőn írni kezdettem. Fekve írom levelemet, ’s így gondatlanságom vagy csak szerencsétlenségem bocsánatodat érdemli.^*

Élj szerencsésen tisztelt barátom. A’ Mélt. Grófné eddig vette franczia levelemet. Bár soloecismusaim meg ne bánthatták volna. Csókold kezeit képemben szent tisztelettel. Én ezt a’ nagylelkű Római Asszonyt magáért tisztelem, nem teéretted, noha éretted is fognám, ha magáért nem tisztelhetném.

[Dessewffy József [?] feljegyzése a 2. levéllap verzóján:]

T. Kazintzÿ Ferentz Úr levele.

Jött Sz. Mihályra, Okt. 7^ikén

1819.