Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ hozzám^* utolszor írt levélben, mellyet^* e’ napokban megkülömböztetett tisztelettel vennem szerencsés valék, azt méltóztatik uram bátyám jelenteni, hogy ezen levél hozzám már hatodik, holott pedig én ez utolsón kívűl csak négyet vettem, ugymint az elsőt azon stróphám iránt, mellyet a’ Triász két idősb tagja egy^* más ujabbal felcseréltetni parancsolt, ’s mellyet, ime, ezennel közlök:

másodikat a’ Vidaversben előforduló hős szó felől, mellyet uram bátyám ’s pataki és debreczeni antiquariusai, sem Sándor István Sokféléjének kötetei között, sem Baróti Szabó Kisded^* Szótárában, sem Parizpápay és Molnár Albert dictionariumában nem találtak meg, mint szinte magammal is történt,^* ki a’ kérdés alatt levő szóra csupán csak Heltai Kronikájában, ott azonban nem egy vagy két, de több és több lapokon, bukkantam volt, ’s feltamasztottam halottaibol szegénykét, még pedig nem rövid hanem hosszú vocalissal, melly változtasban^* pesti barátim, ’s közöttök kivált Horvát István, sokáig^* nem tudtak megegyezni; egyebiránt később valik meg, ha valljon resuscal e? és mint resuscal a’ hős? harmadikat az Orczy „bugaczi Csárdájának jambusokba lett általöltese^* mutatványával, melly próbatételt, a’ Quintilián szavával élve, audaciának ugyan, de korántsem felixnek hiszek és vallok, vagy is ollyannak sejdítem, mint azon változások, mellyek a’ bordalra erőszakoltattak, hol a’ nemzeties ’s ennél fogva dithyrhambias Manczi francziásan classicismusos Lollivá, a’ poetai Fut az élet ezen prosaivá corrigáltatott: Életem fogy… negyediket orthodoxiám felől a’ rész ügyében, melly tárgyra nézve csak magamat akarom kimagyarázni, midőn ezt meg amazt gyonom meg, ’s elmondom példának okáért hogy nekem sincs hitem és vallásom ellen Schiller azon nyilatkozata, mi szerint minden és bármillyen szépműnek organismusát az Ernst és Spiel hármoniás együvé vegyülése együvé olvadása termeszti meg, ’s ezt a’ termesztést a’ quantitásos, sőt az accentuatios versmérték is elősegéli, hanem épen Schillerben nem értettem, ’s még ma sem értem, mi szolgálhat okul arra, hogy a’ tragoediai monolog, ’s némellykor az interlocutio is, megrímeztessék? mert gondolnám, noha nem tudom bizonyosan, Shakspeare, a’ minden auctoritások auctoritása, csaknem mindig és mindenütt a’ comicai lelekállapotokban, a’ Witz, a’ humor ’s egyéb effélék mellett veszi eszközül a’ rímet valamint azt sem foghatom meg, mint hagyhatá meg Schiller ezen stropháját:

mit én ekképen fordítottam:

mert hiszen a’ „fortgerissen” és a’ „treiben” tő szomszédságában a’ „Tanz” valóságos és eldisputálhatatlan megczáfolása annak mit a’ gyermek panaszol: „Aber diese tausend Stimmen der erwachenden Natur, wecken in dem tiefen Busen mir den »schweren Kummer« nur,”^* mert a’ nehéz bú, ’ épen ellenkezőleg mint a’ dráma, még az igazi, vagy is az objective valódias hullámtánczot is hullám fergetegnek, hullámviharnak, hullámcsapkodásnak nézi, látja, és mondja, és Schiller minden bizonnyal valami Wellensturm félét következtet a’ „fortgerissen” és treiben után, ha a’ „Kranz” nem kényszerít a’ „Tanz”-ra. Most^* azonban a’ Gedanken-Ernst és a’ Reim-Spiel korántsem hármoniasan, hanem dissonanziasan, sőt ellenségiesen állanak egymással szemben, és sokkal ellenségiesebben, mint Ányósnál a’ „játszik” szó e’ strophában:

A’ mit a’ rímről az Uj-Holmi recensiójában fel jegyezgettem két annyinál is nagyobb volt, mint a’ nyomtatásban megjelent ’s úgynevezett Kritikai Megitéltetés; de Horvát István figyelmeztetett, hogy kímélleném prof. Fejér Györgyöt, ki a’ nyomtatási költséget ingyen ’s kegyelemből vállalta el, noha itt azt is meg kell gyónnom hogy a’ munkát másodnapi hideglelős létemre is mind untalan és szakadatlanúl sürgette, ’s^* otthon nem létem alkalmával^* e’ sort írá a’ czím alá: Melly soha el nem fog készülni. Horvát István a’ kihagyások között leginkább a’ nyelvbeli példákat sajnálta mint elegy-belegy, ákom-bákom itong-fitong, dul-fúl és: Nem is tavasz, Ha nem ravasz, Kicsiny csupor Hamar felforr ’s több effélék; én pedig két heterodoxiát szerettem volna még közleni, egyiket, hogy a’ rím néminemű nemzetiességet, vagy talán inkább népiességet, hozogat elő; másikat, hogy előttem legnemzetiesebb poetaink: Zrinyi, Ráday, Orczy, ’s az alantabb nemben Csokonai; alább egy fokkal áll Himfy, ismét alább Virág, ’s legalól Dayka, de a’ kit kora elhalása miatt e’ részben megitélni sem lehet. – – Végre, az ötödik levélben e’ kérdés tétetik előmbe: „Nem volna e lehetséges a’ nyelvmívelésből tudományt alkotni? – – Én nem vagyok egyike azoknak, kik systemákat építeni szeretnek; ’s azt hiszem hogy a’ systemáskodás, kivált kezdődő literatúrában, gátot vet a’ haladásnak, ’s az anyaglatokat, materiálékat megcsonkítja. De ismerem én az uram bátyám fejét. Olly ideák, vagy inkább előérzemények lehetnek abban, mint Herdernek voltak az emberi-nem hisztóriájára nézve. Érleljük gondolatainkat, ha e’ cselekedet lehetséges, a’ minden, vagy legalább a’ legtöbb nyelvek történeteinél fogva! Illy állapotban minden bizonnyal az universalis nyelvhisztoriábol, – ha ugyan illyen van?! – veszszük a’ principiumokat: azonban ezekből elindulván, aligha más utra nem szükség átmennünk. Azonban, ha ezen nyelvmívelési mód csakugyan tudomány, universalis tudomány akar lenni: ezer meg ezer nehézségek várnak reánk. Mert hogyan határozunk thesiseket, midőn a’ sokféle nyelv sokféleképen míveltetett? Azt mondjuk e, hogy a’ mit a’ németek a’ magok nyelvével csináltak azt^* kellett (mert lehetett) volna csinálni a’ francziákéval? Vagy talán a’ történeti concretumokbol abstractumot kell deducalnunk ’s talán feligmeddig metaphysicai-félét. De, ha a’ kérdésbeli nyelvmívelés rendszere csakugyan tudomány, architechtonicus szerkeztetésű tudomány, akar lenni nem ezer meg ezer kérdések várnak e reánk feleletek helyett? Nem a’ legtöbb, mondhatnám, a’ minden, vagy legalább a’ literatura birásig eljuthatott^* legtöbb nyelvek mivelési törteneteig^* kellene e át meg át ’s keresztül és kasul vándorlanunk? ’s lehetseges e ez egyetlen egy ember életidejeben? De e’ képtelenség lehetségének esetében is nem azt leszünk e kénytelenek tapasztalni, hogy a’ sokféle nyelv sokfélképen míveltetett? ’S hogyan határozunk^* ekkor thesiseket? Vagy talán a’ törteneti sokféleség concretumábol neminemü, hogy^* ugy szoljunk! metaphysicai (Hoho!) egységre abstrahálgatjuk? Az, ezer meg ezer efféle kérdések után nem kellene e kérdeznünk 1ször. Mellyik tehát a’ keresett és felfedezett nyelvprototypon? 2szor Millyen^* lehetett a’ születésekor?^* 3szor. Mik lettek légyen ebben olly oldalak, mellyek a’ míveltetésre készen voltak, ’s mik ollyanok, mellyeket elébb vagy később igy vagy ugy ugy mondhatnám formaliter és materialiter kellett?^* ’S igy tovább és tovább, ’s annyira mennyire mathematicai renddel nyomozni a’ tárgyakat, ’s példákat mutatni innen és onnan és mindenünnen! De – 4szer. Millyen képességgel született tehát a’ nyelv?^* 5szor. Miképen határoztatott meg a’ mívelhetőség a’ születéskori környülallásoktól a’ szerint, a’ mint az külömböző éghajlat alatt, külömböző természetü vadaknál, ’s külömböző^* sorsban támadott? 6szor. Jókor kezdett e míveltetni? 7szer. Azon helyen e, hol támadott, vagy elébb más helyre, más környülállások közé vitetett által? 8szor. Szakadatlan folyamban miveltetett e, vagy elö elö vétetett és el el hagyattatott? 9szer. Volt e más nyelvekkel összeéremlésben; ’s míveltekkel e, vagy míveletlenekkel? Vagy talán, 10szer Isolálva volt?^* ’S 11szer. Önnön magábol fejlett e ki, avagy mások nyomain? Több illy kérdések öszve gyüjtetvén, rendbe kellene szedni azokat, ’s tapogatózni: 12szer. Valljon talalhatni e még többeket is? Ezen kérdések megfejtése tenné osztán azon tudományt, ’s talán „nyelvmívelés hisztoriája” nevezet alatt, mellynek előképét fejünkben hordozzuk. De csak a’ hisztória lehetne itt legbiztosabb kalaúz: külömben is ő az, melly a’ chimæráktol visszatartóztat.