[Fejér Elek kézírása:]
Csehy Josef Kapitány Ur
s Barátomrúl való emlékezeteim!
Pestrül, ahol is Juratus volt, jött Gyöngyösre 1799
ik Esztendőben, 1-a Császár Első Huszár Regementyének Reservájánál, amelynek akkori Kórmányozó Svadronyos
*
Kap [Átírás; bizonytalan olvasat.]
Kapitánya Puskáss Máttyás Ur volt. Közz legénynek állott be, s vélem együtt pajtáskodott, én ugyan már mintegy ött hatt holnapokkal öregebb Katona lévén, a Karabellyal, s Karddal való gyakorlásokat meg tanúltam. Öszve baratkozván egymással szüntelen együtt valánk, s nem volt egyikünknek is több barátunk egymásnál. Én a Fegyver gyakorlásoknak rend szerént való fogásaikat, és vágásaikat mutogattam meg néki, ő pedig engemet a soló minuettre tanitott. Ezen derek tanúlt, és ki pallerozott Ferjfi egy szelid, egyenes jó szivű, és nyájas baratságú volt. Sok féle nyelveket tudott. Minden szerette, magok a Fő Tiszt Urak szüntelen véle kivántak lenni, különössen pedig minden szép gyülekezetekben,
*minden <kö…> gyülekezetekben, [Javítás a törlés felett.]
s Bálokban az ő szép maga viseletéért, s jeles könnyü tánczáért a Varosokban lévő Nagy Uraságoktúl s Dámáktúl ki kéretetett a Kapitányától, s meg kellett néki mindenkor jelenni. Erköltse kiváltképpen józan, – soha az ember egy rosz szót sem hallott szájábúl. – Soha őtett haragban
*[E szó közepétől a szöveg vékonyabb tollal írva, de ugyazon kézírással.]
lenni nem láttam. Alig töltött három holnapokat el, a Strása Mesterünk
Hacz János mellé segéd képpen rendeltetett, s ott ő dolgozott ejjel nappal egyaránt, ugy, hogy, amaz éjjelenként kóborlott s kártyázott, regvelre még is mindég minden múnkaját tökéletessen készen találta. – Fél esztendő utánn ment fel a Rajnánál akkoriban fekvő Regementünkhez ugy mint
Frajter.
[A]
*[A névelő a lapszél levágása (?) miatt olvashatatlan, csak annyi bizonyos, hogy egy betű még van a „mostani” szó előtt.]
mostani utólsó háború alatt ő rendeltetett ki mint Svadronyos Kapitány Reserva Comendássának Jólsvára Nemes Gömör Vármegyében. De ő nem akarván ezt el fogadni, meg kérte egyik Kapitány Pajtássát, Bárány nevezetű Urat, akit is mind testes complexiojára, mind pedig páros
*pedig <Feleséges> páros
eletére nézve gondolván azon helyre alkalmatossabbnak is, ekkeppen ejtette ki szavait: Barátom! menny te a reservához, ugy is feleseges vagy,
*vágy [Emendálva.]
– s nékem könyebb itt szolgálnom, mint néked: – ezen
*alkalmatossabbnak is, ezen [A kiegészítés az életrajz alá és a levél fölé beírva és korrektúrajellel beszúrva; az „is” bizonytalan olvasat.]
kérése altala örömest
*altala <el> örömest el
el fogatatott, s ő hellyében ez rendeltetett ki újjabban. Ő pedig ellenség előtt forgolódván az első actióban való menetelével az ágyú gollyóbis elsőben a Lovának fejét érvén onnant
*érvén <…> onnant
reá a mellyére esve, őtett egyszerre tsendes halallal el altatta. –
d. 27a Febr. 1815. –
Fejér Elek mpr.
[Szemere Pál kézírása ugyanazon a lapon:]
Péczel, Februar. 28d. 1815. Helmeczi tegnap tudósította Édes Uram Bátyámat azok felől, mellyeket általam veve; írt Trattnerről is. Én csak Vitkoviccsal és Horváttal lehettem, mert a’ Commissiók minden időmet elfogták. Hallásból tudom hogy Virág Horátz Episztolájit fordítja. Eddig kezéhez jutott Uram Bátyámnak Horvát Kikelése Schwartner ellen. Schw. fú mérgében. Azt mondá hogy gyűlöletessé tétetett a’ natio előtt. Eggy valaki húszon négy aranyat teve Horvát asztalára, midőn otthon nem volt illy karczolva tett irással: A’ N. Lajos és Mátyás védőjének. Én vásár után mingyárt indúlok vissza. A’ parancsoltakra gondom lesz. – Ezt az írást itt felül talán használhatni fogja Édes Uram Bátyám.
Maradok alázatos tisztelettel.
Szemere Pál.