Patriarcha Egri Érsek Felső-Őri Pyrker László Ur’ Excellentziájához
Kazinczy Ferencz.
A’ nép, mellynek Excellentziád születés, neveltetés, ajak, mint viselt méltóságait meghaladó érdemei által egyik legfényesbb ragyogásu tagja, a’ Szent Hajdan’ Gyöngyeit mind eddig csak idegen nyelven olvassa, ’s irígyli másoknak szerencséjét, kiknek azt, a’ Tunisiás’ és Rudolphiás’ nagyobb Épószaival együtt, Magyar adá; irígyli az Olaszokét, kik a’ Munkát könnyedén verselő nyelvökben egészen, latínban darabonként, már bírják. A’ gondviselésnek tetszett Excellentziádat már első ifjúságában kivonni hazánk’ határain, és előbb Lilienfeldre állítani, tovább, igen rövid múlatása után Szepesben, Velenczének Patriarchai székére ültetni, hol idegen hangokhoz szokott, érzésiben mindég miénk. Ha korom ’s éltemet összetépdelő gondjaim engedék vala, örömemet lelném e’ szent Énekeket hexameterekben adni vissza nyelvünknek; így poetai prózába öntve teszem a’ mit erőm nem tilt. Tisztelettel nyujtom be a’ felkent Költőnek legrövidebb Épószát, hogy javalást nyerve, adjam a’ többit is, vagy intésére elhallgassak.