Drága Kedves Ötsém Uram!
Febr. 11dikén hozzám botsájtott Levelét tegnap előtt vettem ágyamban mellyben a közveny ennyi üdeig le kötött ez uttal.
Én vóltam az a ki Kedves Baratom halalával azt tanatsoltam, hogy Gyermekei válasszanak Birakat; kik ki halgatnák a feleket, s itelnék el kit? mi! illett. Itelni soha a felek ki halgattasok nélkül lehetőnek nem tartottam. Erre a Tanátsra az Ifiu G. Török Jósef rea állott. Leány Testverei, akar ki által arra a gondolatra vezetődtek, hogy őtet Biró nélkül is kénszerithetik osztályra.[*] Ezen a Principiumon épűlt, hogy a Compromissumtol idegenységeket oly szembe tünőképen ki mutatták. Igy állottak a dolgok, midőn az Őzvegynek utolsó Levelemet irám. Meg irtam abban, hogy minekutánna a Leány Testvérek a Compromissumtol idegenységeket oly vilagosan ki mutattak: nehezen hiszem hogy azok között, kik a dolog folyamatját sejtették akadjon, ki a Biroságot fel vállalja. Ez okon comendáltam, hogy kezdjék a Pert a Törvenyes Biró előtt, ki a Biroságot, mig hivatalát viseli, nem declinalhatja. Én most is ugyan azt tartom. A Compromissum tsak ott jó, a hol a felek még tul nintsenek az atyafiság gyengébb érzésen. Mihelyest rajtok a diffidentia Lelke erőt vett: sokkal bátorságosabb Törvényes Biró előtt folytatni a dolgot, mint arbiterek előtt, kiknek a Compromissum etikusa
*[Bizonytalan olvasat.]
a közelebbi Törvény. Méltóztatik tehát Kedves Ötsém Uram meg engedni, hogy en semmi esetben az arbiterséget magamra nem vehetem. Mert ez az en meg győzodésem szerint már késő. Jobbnak tartom ha tsak abban határozzák Compromissumokat, hogy a Törvényes Biro elött, a leg rővidebb idő alatt, csupán meritorie fogjuk a dolgot elő adni, s minden formalitáson épült Exceptiokrol le mondanak.
A Feleségem Kedves Ötsém Uramat, s velem együtt a Grofnét, ’s kedveseit atyafisagosan tiszteli. Én baratsagos favoriban ajánlva vagyok
Draga Kedves Uram Ötsémnek
Pest 27. Febr. 1811.
alázatos szolgája
Vay Josef
[Kazinczy autográf feljegyzése a kéziratoldal bal szélén az általunk [*]-gal jelölt szavak mellett:]
ezt nem hittük ’s nem akartuk.
[A levéllap külső oldalán Kazinczy kezétől:]
Consil. Vay József. 1811. Febr. 27d.
[A levél egy nagyobb, kettéhajtott lapba van bekötve, e lapon Kazinczy autográf megjegyzése:]
„Bíró nélkül is kényszeríthetik a’ leányok a’ bátyjokat osztályra.” – Melly ídea! és mint képzelhették volna ezt a’ leányok? Mi a’ sógorunknak, és az ezt protegáló nagybátyjának, nem mondánk egyebet, hanem azt, hogy mi olly tisztalelkű embereknek ismerjük magunkat, kiknek Bíró sem kell; csak testvéri capacitátio ’s felvilágosítás kell. – A’ Compromissum’ legelső említésére mi azt azonnal elfogadtuk; de midőn a’ Sógorom azt kívánta tőlünk, hogy válasszunk Bírákat ’s Prókátorokat, de magunk ott ne legyünk és az általa producálandókat meg ne tekintsük, akkor azt felelénk, hogy ez a’ proposítio gyanús, és eggyszersmind megbántó. Midőn pedig a’ Napam, a’ maga angyali jóságával ’s a’ Magyar törvényhez nem tudásával, ingerelve fijától és sógorától, ’s elijedve hogy keble’ gyermekei köztt íme tüzet lát, és talán soha el nem oltatandót, ki találá mondani, hogy ha a’ Compromissum a’ leányoknak adja a’ győzedelmet, Özvegyi jusaira támaszkodik ’s Anyai hatalmával fog élni, ’s a’ leányok’ részét csak ugyan holtáig ki nem adja; akkor, mondom, igen is declaráltuk, hogy így a’ Compromissumra nincs szükség, ’s én ugyan a’ feleségem’ része kiadását, az az, az ipam’ haláli rendelése’ teljesítését, soha többé elő sem hoztam. Féltem hogy a’ vítatás a’ szegény napamat elkeseríti, ’s készebb valék tűrni a’ kárt, mint a’ beteges asszonyt ingerleni.
Úgy áldjon-meg engem és gyermekeimet az Isten, hogy ez igaz állításom.