Fő-Tiszteletű Consistórium!
Magyar dolgokat illető régi és ritka könyveimnek ’s képeimnek gyűjteményét, mellyet tavaly eggy Bravariában vásárlott Antiquária Bibliotheca által gazdagítottam, mutatom-bé itt a’ Fő Tisztel. Consistóriumnak, hogy azt, ha méltónak látja, a’ Debreczeni Collégium számára megvehesse.
A’ könyvek és képek Catalogusát elő nem mutathatom itten, minthogy az most Mélt. Consil. Vay József Úrnak kezében vagyon, ki a’ legközelébb tartott Pataki examen alatt arra hatalmasítatott-fel, hogy erántok velem alkuba szálljon. De közlöttem volt azt még Januáriusban Prof. Buday Úrral; Tiszt. Sénior Fazekas ’s Notárius Szántó Urak pedig a’ könyveket és képeket látták nálam Ér-Semlyénben, ’s bizonyságot tehetnek róla, hogy gyűjteményem olly kincs, mellyet idegen kézre ereszteni helyre-hozhatatlan kár, sőt minthogy olly kezek közzé juthat, a’ hol némelly darabjai örökösen el lesznek zárva, Haza ellen elkövetett vétek volna. Vagyon Mappáim köztt három ollyan, a’ mellyért Bavariai Ismerősömnek száz forintot ígértek, és nem adta. Megvagyon itt Pelbartus de Themeswar és Michael de Hungaria, még pedig nem csak némelly hanem minden munkájikkal, ’s ez olly birtok, mellyel a’ Széchényiana Bibliotheca sem dicsekedhetik. Megvan – és ez a’ legfőbb dísze gyűjteményemnek – Leonardus Aretinus in vitam et mortem Attilae, regis Hungariae, eggy kisded Códexe a’ XVdik Száznak, minden hijánosság nélkűl ’s igen gondosan conserválva; ’s erről Erdélyi Cancellárius Gróf Teleki Sámuel Excellja, ’s Bibliothecáriusa, Ocsovszky Pál Ur, azt írják, hogy az nyomtatásban még sehol ki nem adatott, sőt isméretlen még Kézírásban is. Azolta pedig hogy a’ könyveket Tiszt. Fazekas és Szántó Urak látták, ismét egynehány száz darabokkal szaporítottam számokat, nevezetesen Bongarsiust, Schwandtnert és Bélnek 4-in-folio kötetekből álló Geographiájával is gazdagítottam a’ Gyűjteményt.
Olly tudományos főknek, mint a’ kikhez itten szóllok, nem szükség mondanom, hogy eggy parányi, megszakadozott, elszennyesedett mappácska, de a’ melly a’ Rézmetsző Mesterség feltalálása idejében dolgoztatott, nagyobb becsű dolog, mint mind azok a’ sok és igen szép mívű
*szép <mí.ű> mívű
mappák, mellyeket Karacs metszett, ’s Görög Demeter Úr kiadott; – hogy eggy Pelbartus de Themeswar és eggy Michael de Hungaria, kit Deltophilusaink nagy részént nevekről is alig ismernek, illy complét számban mint itten találtatnak, minthogy a’ Nyomtató’ Mesterségnek szinte bölcsőjéből (1497 táján) jöttek-elő, nagyobb tekintetet érdemelnek, mint a’ Római Irók Pármai kiadásai, mellyek szertelenűl drágák ugyan, de csakugyan kaphatók; – hogy maga az a’ kisded Kézírása a’ Gothus betűkkel élő kornak, melly a’ mint gyanítani szabad, egyedűl jött által a’ mi időnkre, többet ér mint eggy egész nem éppen igen kicsiny Bibliothéca.
Olly formán kínálom-meg ezeknek megvételével a’ Fő-Tisztel. Consistóriumot, mint a’ Sibylla kínálta vala meg a’ magáéival Tarquint; csak hogy én az enyémeket, ha megvétetni nem fognak, el nem égetem. Látatlanban kívánom tenni az alkut, mert a’ dolgok’ fekvése úgy kívánja. Nem mernék illy jelentést tenni ha nem érzeném, hogy cselekedetem megpirítani soha nem fog. – Az egész Gyűjtemény mintegy 1400 darab könyv, és 900nál több Mappa, rajzolat és portrait; ’s az ára két ezer Rforint. ’S ebből alkuképpen el nem engedek semmit, félvén, hogy ha a’ Collégium számára meg nem vétetik, ’s idegen vevőt kell vele megkínálnom, híre menvén, hogy a’ Fő-Tisztel. Consistórium valamivel kevesebb summán vásárolhatta volna meg, nehezebbé teszem az eladást. De fogadom, hogy ha a’ Collégiumnak vétetik-meg a’ Gyűjtemény, nevezetes summának oda-ajándékozása által bizonyítom-meg, hogy érzem kötelességeimet és azon szerencse’ becsét, hogy Vallásunk’ sorsosa vagyok.
Ide rekesztek valamit Leonardusomból, mellyet, az ő betűjit követgetvén, magam írtam-ki belőle. Ezek a’ characterek mutatják, hogy az írás valóban régi; Tiszt. Fazekas és Szántó Urak pedig bizonyságot tehetnek róla, hogy azt Apographonnak nem találták. – Egyéberánt én ezen Códexre nézve azt fognám kikötni, hogy valamíg eggy deák nyelven irandó Præfatiómmal ’s historiai ’s criticai jegyzésekkel kiadandom, nálam hagyattassék; ’s kész vagyok magamat, túl azon, hogy egyéb könyveimnek ’s mappáimnak általadásokkor ezt is előmutatnám, írva kötelezni, hogy azt az egész summa vinculuma alatt a’ maga épségében által fogom adni, mihelytt a’ nyomtatás elkészűl.
Ha a’ Fő-Tisztel. Consistorium terhesnek tartaná a’ 2000. Rforintot nékem mostan kifizetni, én Tisztával is megelégszem, csak hogy abban a’ szokott interes, százától hat, stipuláltassék.
Jelentésemet azzal rekesztem-bé, a’ mit Sáros-Pataki Professzor Szombathi Úrtól értettem. – Fejérvári Károly Urnak Özvegye gazdag Gyűjteményével kínálta volt meg a’ Pataki Collégiumot ötödfél ezer forinton. Patak azt meg nem vette. Kevéssel azután azt Jeszeniczi Jankovich Miklós Ur vásárlotta-meg, nem ötödfelen, hanem ötön. – Prof. Szombati Ur, a’ ki a’ legcompetensebb Bíró az effélékben, és a’ ki, valamint Fő-Tisztel. Superintendens Őry Gábor ’s Predik. Komjáty Ábrahám Urak is, látott valamit Gyűjteményemből, retteg,
*Gyűjteményemből, <’s> retteg,
hogy ez az új alkalmatosság is el fog szalasztatni.
Maradok hív tisztelettel
A’ Fő-Tisztel. Consistóriumnak
Széphalom, Júl. 28d.
1806.
alázatos szolgája:
Kazinczy Ferencz.