Czáfolás, és Igazítás
(Kazinczyhoz írt Levél Töredéke.)
Legközelebb Bajza’ Értekezését olvastam az Epigramma Theoriájáról. Az sok jót foglal magában, de foglal sok nem jót is. Ő ellenzi, hogy franczia ízlésű Epigrammákat adjunk, ’s miért? Nem nyernee nyelvünk ez által is többszínűséget? nem szoknéke azon könnyűséghez, melly nélkűl leginkább szűkölködik? Ő a’ gnómákat általán fogva kiakarja zárni a’ poézis’ köréből. Hogy kisebb becsűek az epigrammáknál, tagadhatatlan; de nem lehete azokat is költői színbe öltöztetni, nem lehete azokra is költői szellemet fuvallani? Megvallom Schiller’ lelkes gnómájit nagyobb gyönyörrel olvasom Martiál’ ’s Lessing’ némelly epigrammájinál. Schillernek általam fordított, ’s az Aspasiában megjelent darabjait száraz reflexióknak nevezni, hirtelenkedő ítélet volt annyival is inkább, mivel ezek között a’ nyomozók ’s legszebb tűnemény gyönyörű epigrammák. De legnevetségesebb midőn az Ohajtás czimű darabot, a’ mi nem epigramma, mint epigrammát nagy recensensi fontossággal, ’s sanyarusággal rostálgatja. Mit itélnénk, ha valaki Ovid’ alagyájit, vagy Horácz’ lyriconjait mint epigrammákat recenseálná? Ez mutatja, hogy Bajza még felette távol van példányától, Kölcseytől.
Szerényi.