Széphalom Július 14d. 1824.
A’ Kunhardt’ Sallustja, édes barátom, kezemben
*kezedben [Átírás.]
van, ’s nagyon köszönöm megküldését: de elfelejtéd megmondani, hol lesz állandó maradásod, ’s az 5 forintot értte Pestre küldjem e, vagy Bécsbe. Míg tehát ez eránt tudósításodat veszem, kénytelen leszek adósod maradni. Várom útasításodat. – Imhol a’ mit, mint Előbeszédet, nyomtattattam, noha a’ könyvben mind ezt elmondani nem fogom, legalább nem így. Vedd te is, édes barátom. Az téged meggyőzni nem fog; de nem szükség az, hogy mindenben eggyerántt gondolkozzunk. Guzmics írja, hogy az ő javalását és a’ Horvát Endréét megnyertem; ’s Vitkovics, Szemere, Helmeczi, Kölcsei, és némelly ifjabbjaink, reménylem, nem fognak gáncsolni, hogy a’ Sallust’ arczát és színét igyekeztem megragadni, ’s az ő képét viselvén úgy szóllok mint ő. ’S ki tudja, nem fogod e te is javallani? Sallust nem közönséges ízlésű beszéden szóllott. Mi történt Patakon, mit láttam Debreczenben, Váradon, barátinkhoz írt leveleimből fogod olvasni ’s a’ Kurír’ leveleiből. Most nincs időm. Sokat írok a’ Patakról eloszlók által. – Ölellek teljes szeretettel.
*szeretettel. <Széphalom Jul>