Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Pénzre vala szükségem hogy bizonyos ideám kiviteléhez hozzá foghassak, ’s gyermekeimet az által csalhatatlanúl boldogíthassam, ’s Grünfeld Dávid Vécsei Zsidó Abaujból Octóbernek 15dikén hozzám jött, ’s előmutatván Buzitán lakos Bodzay Sámuel Urnak Commissióját, hogy 50 hordó borát adja-el, ezen borokkal megkínált. Előmutatta, tulajdon írásában Bodzay Úrnak, ezen signaturáját is, melly kezemben van:

Subscriptio alatta nincs; de az írás a’ Bodzay Sámuel Úré, és, a’ mint mondám kezemben van. Kezemben a’ Gastberg Fiscális Ur levele, mellyet Grünfeldhez írt, a’ mellyben ez is áll: Bodzay Ur a’ borokat az én befolyásom nélkül nem akarja eladatni.

Nem tagadtathatik tehát, hogy a’ bor a’ Bodzay Úré volt, és hogy el akará adatni. A’ kettő ér annyit mint eggy írott Plenipotentia.

Azt felelém Grünfeldnek, hogy nekem nem borra, hanem pénzre van szükségem; a’ szőlőt pedig épen nem veszem-meg.

Grünfeld azt felelé, hogy készen van eggy Vevő, a’ ki tőlem azonnal megveszi, ’s legalább ezen az áron.

Miért nem veszi tehát Bodzay Úrtól? Miért engedi ezt a’ nyereséget másnak Bodzay Ur?

Öszve vissza beszéllt holmit, hogy Bodzay Ur Szent Imrey Imre Urnak tartozott, ’s ez zaklatta. Kénytelen vala pénzt kérni kölcsön. Azt most productumok nélkül nem kapni. Felvette tehát ezt a’ borokkal. Azonközben alkura szállott Szent Imrey Urral, ’s így a’ borok helyben maradtak. Most nincs egyébre szüksége, hanem hogy eggy 8000 forintos Contractust mutathasson-elő, ’s ezt kívánja tőlem. Igy ő is nyer, én is nyerek.

Ellenvetéseket tettem neki, ’s éreztetém hogy a’ dolog gyanús.

De ha a’ borok nekem kiadatnak, ’s én azonnal eladhatom, mi közöm a’ Bodzay Úr historiájához?

’S hol a’ Vevő?

Szántón eggy Schwartz nevű nagy Borkereskedő; az B. Úrral ’s B. ezzel nem akar tractálni, de ez a’ Schwartz velem igen. A’ bor nagy részben a’ Kazinczy István Ur Dorgói termése; erősek mint a’ pályinka, tiszták, de nem igen édesek, színeket tartják, jók. A’ hordók igen nagyok, ’s ezen mind Schwartz kap, mind a’ Lengyel Vevő. Csak arra kér, hogy a’ dolog ne haladjon, mert itt lévén a’ szüret, a’ VIspán Semsey Ur pinczéjének ki kell ürűlni, hogy új borait belé tehesse. A’ borok’ dicséretéhez még azt tevé, hogy azok rég olta töltetlenűl állanak, és még is romlatlanok.

Minekutána stipulálva volt, hogy a’ vevésbe csak úgy ereszkedem, ha azokat Schwartz mingyárt megveszi, ’s ezt nem csak én kívántam,^* hanem ő szoros tisztnek ismervén fogadta is (’s erre sok tanúm van) Mádra mentem November 12dikén.

Első kérdésem ott az volt, hogy a’ Vevő hol van?

Pesten; de négy nap alatt itthon lesz, ’s veszi a’ borokat. Minden el van végezve.

Declaráltam, hogy a’ boroknak felé sem megyek.

Ment, ’s eggy Gross Sámuel nevű ismeretlen Zsidót hozzám hozá, ki felől azt mondotta, kivel maga felől azt mondatta, hogy ez Compagnistája Schwartznak, ’s olly híres Borkóstoló, hogy ennek híre nélkül Schwartz borokat soha nem veszen. Ez is bizonyossá tett, hogy Schwartz a’ borokat ismeri, ’s venni akarja, ’s legalább azon áron, a’ mellyen én nékem adatnak.

Ment Grünfeld, ’s hozott mustrákat is a’ 23 jobból és 8 legcsekélyebbekből, ’s azokat nálam hagyá, hogy lássam, megtartják e holnapig színeket. Megtartották, ’s a’ bor kemény volt.

Más nap reggel jött, ’s a’ pinczébe akara vinni. Nem engedtem kérésének. Akkor az itt következő propositiót tevé.

Mádon eggy Meczner Úr lakik, ki Moszkva Országba akar menni e’ télen borokkal. Ezeket ismeri és ha tetszik nekem, Contóra megveszi. Tartsam-meg a’ Schwartz’ számára a’ jobbakat, ’s a’ 19 csekélyebbet ’s 8 legcsekélyebbet adjam Mecznernek.

Nem ismerem Meczner Urnak állapotját.

Háza van itt, vannak szőleji. Hívassuk-elő, ’s addig pecsételjem-le a’ 23 hordót.

Calculusba ereszkedém. B. Urnak a’ nevében Grünfeld nekem a’ 23 hordót per 150 ft. engedi; a’ Meczner Urnak adandókra adjam azt a’ summát, hogy a’ 23 hordó és ezek üssék-ki a’ 8000 ftot. A’ Meczner Contractusát ő tőlem a’ B. Ur nevében a’ 8000 ft. defalcatiojára általveszi, és így csak a’ 23 hordó árával leszek adós. Azokat eladja Schwartznak mihelytt Pestről haza jő, ’s legfeljebb Novemberben. Igy pénzem lesz czélomra, ’s törvényes interes mellett.

Declarálván újra hogy ha szavát nem állja, még ha a’ borokat által vettem volna is, Contractusom sikeretlen légyen, ’s azt általa stipuláltatván, a’ 23 hordó bort lepecsételtem, ’s a’ hordók fenekére, hogy el ne cseréltessenek, krétával ezt írtam: November, No 1. 2. 3 etc.

Novembert csak hogy kezem vonására rá ismerjek. A’ többieket, minthogy azokat Meczner Ur fogná megkostolni, meg sem kostoltam, le sem pecsételtem, sőt azon kisebb pinczeágnak, a’ hol a’ legcsekélyebb 8 hordó állott, felé sem mentem.

Grünfeld eggy Zsidót utána külde Meczner Urnak, hogy hagyná oda szőlejét ’s szüretjét, én nem múlathatok.

Dél után jöve, ’s sürgette Contractusomat, mert azt eggy valakinek elő kell mutatnia, külömben a’ pinczéből ki nem eresztetik a’ bor.

Hogy adjam azt, holott nincs Meczner Úr, ’s nem tudom veszi e, ’s melly áron veszi?

Ha nem veszi, a’ Contractusnak nem lesz ereje, ’s azt vissza adja. Elakasztom Borzay Urat, elakasztom V.Ispán Semsey Urat, kinek a’ pinczére szüksége van. Pedig most 3dikszor vagyunk e’ miatt Mádon. – Oda adtam neki a’ Contractust, ’s ő pecsétemet elkérte, hogy ha Meczner csak holnap jönne, vagy a’ bornak ki kellene menni a’ pinczéből, pecsét nélkül ne legyenek.^*

Meczner Ur nem jött estig, én pedig időt kaptam végére járni, ha Meczner Urnak bátorsággal adhatom e a’ borokat. A’ Predikátor azt a’ hírt adá, hogy azt tennem nem lesz bátorságos.

Más nap Grünfeld jött, ’s azt mondta hogy a’ háznál vala tegnap estve, de már feküdtem, nem akara megháborítani.

Hol Meczner Úr? Declaráltam^* hogy a’ Contractusnak semmi ereje, ’s én még a’ 23 hordót sem veszem.

Átkozni kezdé magát, ’s vádolni engem, hogy Bodzay ’s VIspán Semsey Urakat elakasztottam.

Közel eggy óráig tartott versengéseink után abban állapodánk-meg, hogy a’ Contractus már kezében nem lévén, ’s azt vissza nem adhatván, a’ bort általveszem ugyan, de B. Ur adósának nem tart, ha ő a’ bort Novemberben, legfeljebb Januárius első napjáig el nem adja, ’s a’ 23 hordót 200 fntjával, a’ többire gondom úgy sem lévén ha Meczner megveszi; ha pedig ő nem veszi, olly áron, hogy pénzem egészen kijöjjön.

A’ töltelékre 3 hordó méne-fel, ’s Grünfeld azoknak üres hordójikat eladta, az lévén a’ végzés hogy a’ töltelékre felmenendőknek árok a’ Summából kifizettessék. Ő e’ napokban nálam lesz, ’s akkor csináljuk-ki igazán mivel fogok Bodzay Urnak tartozni. Néki most a’ 8000 ftos Contractust eggy Creditorának elő kell mutatni, ’s a’ dolog azért nem szenved változást.

Kért, hogy eggy hordó bort engedjek a’ Teitelbaumné Pinczemesterénél maradni, hogy annak árából^* fogadjon szekerest, és a’ borokat eggy itt lakos, de oda nem általam vitt vagy kűldött Zsidó gondviselése alatt Toronyai pinczémbe tétethesse-le.

45 hordó bor jöve-fel, 2 ott maradt, minthogy azért a’ Zsidó nem akara eggy szekeret fárasztani. A’ szekereseket én fizetém-ki per 2f 15x. áldomás 2ft.

A’ Zsidó az az Grünfeld nem jött. Látván ebből hogy minden dolga hamislelkűség vala, levél által kértem-meg Bodzay ’s Gastberg^* Fiscalis Urakat dd^o 19 Nov. hogy felhatalmazottjokat küldjék ’s szorítsák stipulált kötelességének teljesítésére – Külömben törvényesen fogom admoneáltatni vagy a’ borok elvitetésére.

Nem felelt sem Bodzay Ur sem Gastberg Fiscális.

Grünfeldnek 2 leveleit vettem.

dd^o 15 Nov. azt írja, hogy a’ Szántai Zsidó Schwartz, a’ kinek meg kellett volna venni boraimat, még haza nem érkezett. Mihelytt jő, mingyárt nálam lesz az ő Sógorával (a’ Grünfeldével) hogy a’ borokat megvegye; és

hogy Meczner Ur a’ csekélyebb borokat azon mód szerint, a’ mellyet nékem Grünfeld monda, meg akarja venni, ’s kér, tudósítsam, bíztathatja e Meczner Urat.

De ezen levélben ez is áll. Nov. 17dikén megyen^* Kassára, ’s megtudakozza,^* ha a’ Fiscális akarja e acceptálni a’ Meczner Ur által nekem adandó Contractust. – Nem ezt ígérte Mádon, hanem azt, hogy Grünfeld maga acceptálni fogja annak nevében a’ kinek képét viselte, a’ Meczner Contractusát. De legalább az tetszik ki, ezen három czikkelyből, hogy igazat mondék Előadásomban.

Már November 29dikén megváltoztatá a’ Nótát. Azt mondja, hogy midőn reggel nálam vala, vissza akará adni Contractusomat, de én nem akarék elállani tőle. Hogy ez hamisság, onnan tetszik-ki, mert rajta állott a’ Contractust eltépni, ’s a’ borokat ki nem adni. De tanúm van, mint reszkete, mint bosszankodék, hogy a’ borokat venni nem akarom; tanúm, hogy ezt mondá: ha ez az Ur megveszi a’ romlott borokat, törve van a’ nyaka.

Bodzay Ur maga is csalt 1. mert a’ bor 1817diki, nem 1818diki.

2. mert nem 5 puttonos asszú; némellyik hordó nem ér 15 ftot, azt mondják.

Grünfeld mindenben csalt, a’ mint az előadás mutatja, ’s stipulált kötelessége nincs teljesítve.

Emptor deber esse cautus. De a’ megcsalás senkinek sem használhat; ’s a’ vigyázóság ’s szemesség nem védheti az embert mindég.

A’ verbalis Contractus is Contractus. Erre pedig sok a’ tanu, kit megeskettethetek, ’s fogok.

Mit kell itt cselekedni? Elég e admoneáltatni Bodzay Urat vagy Grünfeldet is kell?^* Minthogy Grünfeldre bízta magát, kénytelen mind azt meg állani,^* a’ mire magát ez kötelezte.

Nem kell e eggy Protestaciót beadni, melly Documentum legyen idővel?

Én ezeken kivűl meg akarom becsűltetni a’ borokat külön külön feljegyeztetvén, mit ér mindenik hordó, ’s akkor osztán eladni, hogy csak annyival legyek adósa Bodzay Urnak, a’ mennyit a’ borokért bevenni fogok. Reménylhetem e, hogy ezt kivihetem, és ha a’ dolog perre jut, a’ Bíró a’ becs árát veszi a’ Contractuális summa helyett? De ezt csak post admonitionem et Replicam, ’s nem most. Addig hozzá nem nyúlok a’ borokhoz.

Hát a’ Mádon hagyott két hordóhoz hozzá nyuljak e vagy ne?

Buzitán lakó Tek. Bodzay Sámuel Urnak a’ Vice-Ispán Semsey Lajos Úr Mádi pinczéjében 50 hordó bora állott. Ezeknek megvételére Grünfeld Dávid Vécsén lakozó Zsidó engem kínála-meg, ’s én lementem, hogy a’ borokat megalkudjam. Grünfeld azzal bíztata, hogy a’ borokat mingyárt ott eladja számomra, sőt eladja még Toronyi pinczémben lévő boraimat is. ’S én csak ezen feltétel alatt indúltam útnak.

Legelső kívánságom az volt, hogy Toronyai boraim Megvevőjét állítsa-elő. Azt mondotta, hogy Schwarz Szántai Zsidó, a’ ki azokat ismeri, és 130 fntjával számlálván megvenni kész, Pesten van, ’s 4 nap múlva jő haza. De megújította az ígéretet. Mihelytt Schwartz megjő, azonnal meglesz az ígért vétel, úgy mondá.

Még minekelőtte a’ pinczébe menénk, azt a’ vallást tevé Grünfeld, hogy a’ borok mind jók ugyan, de csak 23 hordó az excellens. Próbákat is hozott, hogy lássam, ha reggelig megtartják e’ színeket.

Előre megcsináltam a’ Calculust vele eggyütt, hogy ezekből mint telhetik ki a’ 8000 ft. summa, mellynél alább nem szállhat. Végre reá állott, hogy a’ 23 hordót per 150 ft. (öszveséggel 3450 ft.) én vegyem-meg; azt ígérte, hogy sokkal drágábban fogja eladni még akkor nap; a’ hátra lévők menjenek ugyan az én calculusomba, de ő mingyárt eladja, ’s felel értte, hogy Bodzay Úr az új Adós Contractusát tőlem a’ 8000 ft. summa lerovására általveszi mihelytt az neki általam előmutattatik.

Megtöltetvén a’ sok idő olta töltetlenül tartott borok, az 50 hordó borból csak 47 leve. Sőt még ez sem vala elég, ’s Grünfeldnek idegen borból kellett azt megtölteni. E’ szerint 23 hordót vévén én által, 24 hordó maradt arra, hogy Grünfeld által eladassék. Ezeknek ára 4550 ftra ment, hogy az említett 3450 fttal a’ summa 8000 ftra hágjon.

Én a’ 24 hordót megtekintettem, lepecsételtem, ’s krétával ezt a’ szót jegyzettem rájok: November, ’s mindenikére a’ hordó számát. A’ többit meg nem kóstoltam, le nem pecsételtem, meg nem jegyzettem, minthogy azok a’ Grünfeld rovására maradtak. Azokat ő pecsételte-le az én ott nem létemben.

Végre az eladáshoz kellett látni a’ Grünfeld eggy Mádon lakó Meczner Urat projectálta. Azért ő külde embert, nem én; noha apró pénze nem lévén, azt tőlem veve kölcsön, hogy az izenetet-vivő kifizettessék.

Azonban én végére jártam, ha Meczner Úrnak a’ borok kiadathatnak e bátorsággal. Grünfeld tőlem a’ Contractust kívánta, ’s én azt neki által adtam, de azon feltétel alatt, hogy ígéretét a’ borok eladása eránt teljesíti, és az én nevemre stilizálandó új adós Contractusát Bodzay Urral acceptáltatja.

Meczner Ur nem találtatott.

Más nap reggel Grünfeld hozzám jött, hogy a’ borok elszállítása eránt velem tanácskozzék, minthogy a’ boroktól a’ pinczét ki kelle üríteni. Én elibe terjesztettem, hogy a’ Contractus sikeretlen, ’s minthogy ő szavát nem állá, az engem sem kötelezhez. De ő viszont rimánykodott, hogy Urát ne hozzam bajba; ő szentűl fogadja, hogy eladja a’ borokat, ’s nagyobb áron még mint a’ hogy által vettem. Hogy Bodzay Úr el ne akasztassék, reá állottam, hogy a’ borok tehát jöjjenek.

A’ borok általszállítása eránt ő gondoskodott, ’s azon hírrel jöve vissza, hogy a’ Teitelbaumné Pinczemesterével úgy végze, hogy eggy hordó bort tartson-meg a’ furmányosok’ fizetésére, a’ Pinczemester és Bodnár kielégítésére.^*

Azonban 45 hordó bort November 15dikén Ujhelybe szállíta, mert kettő a’ szekereken el nem fért, ’s reám tolá azt a’ terhet, hogy 90 forintot a’ furmányosoknak fizessek.

Alkuban^* lévén bizonyos jószág eránt, ’s a’ marhával speculatiót nagyban akarván kezdeni, pénzre vala szükségem. Azt e’ pénzetlen időben Zsidók nélkül lehetetlen szerzeni. Grünfeld Dávid Vécsén Abaujban lakó Zsidó hozzám jöve Tek. Bodzay Sámuel Urnak (Buzitáról, Abaujban) ide mellékelt Signaturájával, mellyben ötven hordó Asszúszőlővel kínála-meg, hordaját per 180 ft. calculálván. Kezemben van ezen felűl Fiscalis Gastberg Urnak levele is, mellyben jelentetik, hogy a’ bornak az ő híre nélkül eladatni nem lehet.

A’ felelet ez volt: Nekem pénz kell, nem bor; a’ magamét sem tudom eladni. Grünfeld előmbe terjeszté, hogy a’ borok Kazinczy István Urnak Dorgói termése, nagyobbára vasas és igen nagy hordókban állanak; Bodzay Ur azokat bizonyos adóssága lerovására vette-meg, mellyet azonban másként depurált; most olcsóbban adja, csak hogy tőlök megszabadúlhasson, mint vette; neki nincs egyébre szüksége mint arra, hogy eggy nagy summából álló Cartabiancát kapjon. Én drágábban fogom eladni mint megalkuszom, mert a’ borok, nyolcz hordóig, mellyek nem rosszak, de csekélyebbek mint a’ többiek, mind kemények mint a’ pályinka, tiszták, és jók.

Azt tudakoztam, hogy ha én adhatom-el drágábban mint megalkuszom, miért engedi Bodzay Úr ezt a’ nyereséget másnak. Beszéllt holmit öszve és vissza, hogy a’ borok miatt Bodzay Urnak azzal, a’ kitől^* vette, kedvetlenségei voltak; ugyan-ezért rég olta töltetlenűl állanak. Itt a’ szüret; Vice-Ispán Semsey Úr helyet tovább nem engedhet, hogy idei borait ezeknek helyére állíthassa. ’S mi közöm nekem mind ezen kedvetlenségekhez; ha Bodzay Ur a’ borokat nekem azonnal kiadja ’s Cartabiancammal megelégszik, mingyárt czélomhoz érek; mert Bodzay Ur és az a’ kivel ennek baja van, eggyet értenek abban, hogy azoknak én legyek a’ Megvevőjök. Ígérte e’ mellett, hogy ő, ha eggyszer a’ borok enyémek lesznek, azonnal Vevőt hoz rá, melly Vevő már várakozik reám; sőt ez még Toronyai pinczémben álló boraimat is megveszi, hordaját per 130 ft., úgymint a’ mellyeket ő már keresett is, ’s sajnálta hogy nem lelé többé. Én és feleségem ezen Conditio alatt, és csak ezen conditio alatt, declaráltuk, hogy a’ borokat megvesszük. Hogy mi ezt a’ Conditiót sine qua non tettük-fel, és hogy Grünfeld Dávid erre magát a’ legszorosabban kötelezte, arra hites tanúim vannak, kiket megeskettethetek.

Szükség lévén a’ legkissebb környűlállások említésére, semmit sem hagyok-ki, ha az haszontalannak látszanék is; ’s így azt mondom-el, hogy midőn Mádon megjelentem, Grünfeld nem vala ott. Azután ő jelene-meg ott, ’s minthogy meghívó levele későn jöve, én nem lehettem Mádon; végre harmadszor mind a’ ketten öszvejövénk Mádon, de feléje sem meheténk a’ pinczének, mert Fő Szolgabíró Kaszner Úr plenipotentiát kívána előmutattatni Grünfeld által arra, hogy a’ Bodzay Ur részére a’ borokat eladhassa. Maga ez a’ kívánság azt érezteté velem, valamint a’ régi meg nem töltögetés is, hogy a’ bor sequestrum alatt állott, ’s inkább hittem a’ Grünfeld’ szavait.

Végre^* November 12d. Grünfeld^* megjelent, de csak maga. Én a’ Vevőt kívántam előállítatni. Ekkor mondá, hogy az eggy Schwartz nevű Szántai Zsidó, ki nagy borkereskedést űz, ’s csak négy nap múlva fog Pestről megérkezni. Declaráltam neki, hogy e’ nélkül a’ borokat meg sem kóstolom, ’s úgy megyek vissza a’ mint jöttem.

Előmbe terjeszté, hogy elakasztom mind Bodzay Urat, ki a’ borokat eddig eladhatá vala, ha velem már eggy holnap olta nem tractálgatna,^* mind V. Ispán Semsey Urat, ki tovább ide nem engedheti pinczéjét, ’s kért, unszolt, hogy a’ borokat kóstolnám-meg, pecsételném-le, ’s vitetném-el. Hajthatatlan valék. Akkor hozzám hoza eggy Gross Samuelnek nevezett Zsidót, kit a’ Schwartz borkóstolójának ’s Borkereskedési Compagnistájának neveze, ’s magát ezzel is annak nevezteté; ’s ez a’ Gross, valamint Grünfeld is, bizonyossá tettek, hogy Schwartz negyed nap múlva megérkezik Pestről, ’s a’ borokat azonnal megveszi, ’s kifizeti. Grünfeld két üvegecskében próbát is hoza, hogy lássam millyen az ízek, ’s színeket megtartják e, ’s bizonyossá teve, hogy a’ borok, a’ jobbak és csekélyebbek, mind illyenek. A’ borok más napig színeket megtartották.

Nov. 13dikán^* megjelent ismét, ’s megújítá kéréseit a’ feljebb említett okoknál fogva. – ’S mit csinálunk, mondám, ha Schwarz negyed nap mulva meg nem érkezik, vagy a’ borokat meg nem veszi? ’s nem képtelenség e, hogy a’ Szántai Zsidó Toronyára ’s Ujhelybe jöjjön a’ borokért? Esküdt hogy megveszi, vár rájok; ’s a’ borok úgy is Lengyelországba vitettetnek, ’s így nekik a’ Toronyán vagy Ujhelyben létel nem árt.

Árát a’ boroknak 8000 fntban állapítánk-meg. Megvallotta, hogy 8 hordó csekély, de épen nem rossz. 19 jó és minden hiba nélkül van; 23 pedig igen jó. Megállapodánk abban is, hogy mivel nekem az Ungvári vásáron, hol marhát akarok venni, pénzre vagyon szükségem, a’ 23 legjobb qualitású borokat tartsam-meg; ezeket Schwartz, ki talán még ma vagy holnap megérkezik, azonnal általveszi és kifizeti; ő pedig a’ hátra levőknek (mellyeknek számokból ’s^* árokból a’ töltelékre menendőket leróvjuk) még ma Vevőt hoz, a’ ki azokat tőlem veszi Cartabiancára; ő pedig Tek. Bodzay Urnak nevében bizonyossá teszen, hogy a’ Vevő nékem adandó Cartabiancáját Bodzay Úr az én 8000 ftról szólló Cartabiancám defalcatiójára általveszi. Bodzay Urnak minden óhajtása csak az, hogy eggy 8000 ftról szólló Cartabiancát mutathasson-elő, ’s a’ borok a’ pinczéből kiszabaduljanak.

Még így is kétségeskedvén, ezen ígéreteket tevé nekem:

1.) Hogy ő nekem a’ 23 hordó bort per 150 ft. engedi-által, ’s fogadja, hogy Meczner Úr a’ többit annyiban veszi-által, a’ mennyi a’ 8000 ft. kiütésére ezeknek árokon felűl hátra marad.

2.) hogy^* ő Meczner Urat még ma előszóllítja távol fekvő szőlejének szüretéből; addig míg előjön, mennénk, ’s pecsételnénk-le a’ borokat. ’S eggy Zsidót azonnal ki is külde Meczner Úrért szőlőhegyére.

3.) hogy ő az én 23 hordó boraimat, mellyeket általveszek hogy Schwartznak adódjanak, úgy tolja ezen Borkereskedőre, kivel egyéb traficája is vagyon, hogy mindenik hordó árát per 200 ft. számítván,^* 3450 ft. helyett, mellyel Bodzay Urnak tartozni fogok, 4600 ftot veszek, és így 1150 ftot nyerek.

Mind ezen feltétek alatt még dél előtt Novemb. 13dikán a’ 23 hordót lepecsételtem, de a’ többihez magamat vonattatni nem engedém. Ezeket tehát sem le nem pecsételtem, sem meg nem kóstoltam, arra várván, hogy a’ többit Grünfeld adja Mecznernek.

Ebéd után megjelent, hogy Meczner estve fog megjelenni, és hogy az, a’ kinek a’ borok gondviselésére vagynak bízva, a’ borokat ne tartóztathassa, kívánta a’ Cartabiancát. Gyanúsnak mutatá magát a’ dolog, ’s kívánságának teljesítését akkorára halasztám, míg Meczner Urral dolgát végzi. Előmbe adá, hogy ő annyi mint Bodzay Úr; a’ mit ő ígér,^* Bodzay Úr kénytelen teljesíteni; ’s megújította fogadását, stipulálván, mind azt, hogy a’ 23 hordó boromat Schwartznak még Novemberben eladja; mind azt hogy Bodzay Úr a’ Meczner Contractusát az én summám lerovására (a’ töltelék számát és árát kihúzván a’ summából) általveszi; mind azt, hogy Cartabiancám intabulálva nem lesz. – Nem bizonyosan, de még is bátran léphetvén így, hogy Bodzay Urat a’ borok kiszabadulhatása által lekötelezhessem, és V.Ispán Semsey Urnak a’ pinczéje üresen adathassék vissza, a’ Contractust megírám, sőt sietve eggy levelkét is Bodzay Úrhoz, azon^* kéréssel, hogy ha megtörténend^* a’ Meczner Urral kötetendő alku, Bodzay Úr azt általvenni méltóztassék az én summám defalcatiojára. Grünfeld hítt hogy pecsételném-le tehát a’ több borokat is, hogy ha Meczner meg nem érkezhetnék, a’ megtöltés^* után pecsét nélkül ne maradjon, mert a’ Teitelbaumné emberei egyéb boraik miatt a’ pinczébe járnak. Én felé nem mentem a’ pinczének, sem a’ borokat által nem vettem; de engedtem okának, ’s pecsétemet neki oda adtam.

Leszállott a’ nap, ’s sem Meczner nem jött, sem Grünfeld. A’ Mádi Predikátor hozzám jöve, ’s kért a’ Niczky László Úr izeneténél fogva, hogy magamat meg ne csalattassam, ’s Meczner Ur eránt nekem híreket hozott.

Más nap reggel Grünfeld megjelent, ’s azt mondá, hogy estve keresett, de már feküdtem; azért nem jöve-bé.

Declaráltam^* hogy a’ Contractusomnak semmi sikere, mert Meczner Úr meg nem jelent; én nem csak a’ 27 hordót, mellyeket Meczner Urnak kellett volna venni, de még a’ 23 hordót sem veszem többé – (a’ töltelékre tegnap estve 3 egész hordó ment-fel, és így az 50 hordó 47re olvadott) – mert mindenből látom, hogy a’ dolog nem tiszta. Contractusomat nem adhatá vissza, mert többé nem vala kezében, azt mondá.^*

Grünfeld átkozni kezdé magát, ’s előmbe terjeszté, hogy Urát elakasztottam, V.Ispán Semsey Urnak bajt szereztem, neki kárt okoztam. Urának nevében és képében ’s felelet^* terhe alatt azt végzénk, hogy ha ő a’ 47 hordó bort (defalcando pretiis^* trium doliorum memoratorum ex summa 8000 flnor) még Novemberben, ’s legfeljebb Decemberben el nem adja, adott Cartabiancámnak semmi sikere nem lészen.

Ezen feltétel alatt meghagyám kezében a’ Contractust.

A’ pinczének ki kell ürűlni, mondá. Az Úr is siet, én is sietek. De kérni fogom a’ Teitelbaumné emberét, a’ Kellnermeistert, hogy eggy hordó bort az Ur által krétával meg nem jegyzettek közzül vegyen-meg, ’s fizesse-ki a’ maga által keresendő Szekereseket. Ment, és még itt is megcsala. Nem kérte-meg a’ Kellner Meistert, hanem eggy hozzám nem tartozó, de itt lakos Zsidót Herskó Józsefet (ki^* azért vala Mádon, hogy rajta bizonyos praetensióját azon discretióból, mellyet Grünfeldnek én fogok adni, megvehesse) elámította, hogy én izenem neki, hogy szerezzen szekereket és a’ bort ő kísérje Ujhelyig. 45 hordót hoztak-el, 2 hordó Mádon maradt, minthogy ez fel nem fért a’ szekérre, ’s ezért eggy külön szekeret fogadni Herskó József nem akart. Ezeknek itt 103 ft. 15 xrt adtam, a’ borra valóval. Grünfeld a’ 3 üres hordót eladta 20 forinton.

Novemb. 15dikén azt írja hogy 17dikben Kassára megyen Gastberg Fiscális Úrhoz, megtudni, ha acceptálja e a’ Meczner Contractusát, és hogy Schwartz Zsidó, ki megvette volna a’ borokat, még meg nem érkezett; továbbá hogy Meczner a’ csekélyebb borokat megvenni akarja. – Ez mutatja előadásom’ igazságát, noha Zsidósan elváltoztatva, mert nekem nem azt mondá, hogy Gastberg talán acceptálja a’ Meczner Contractusát, hanem hogy Bodzay Ur bizonyosan fogja.

Mit írtam November 19dikén Bodzay és Gastberg Uraknak, mutatja az ide tett levél.

A’ mit^* Grünfeld Novemb. 29d. ír, hogy ő vissza akará adni Cartabiancámat, és hogy ő magát a’ bor eladására nem kötelezhet, azok után a’ miket^* előterjesztettem, nem kíván megczáfolást. Örvendett ő, hogy a’ borok a’ pinczéből kimenekedhetnek, ’s bizonyosan nem azon volt hogy a’ Contractust vissza vegyem, hanem hogy az nála maradjon. Ha vissza akará adni, miért nem tépte-el?

Tanúm van négy, hogy Grünfeld azt mondotta, hogy ha a’ borokat reám tolhatja, úgy magamat megrontottam. Dolus et fraus nemini opitulantur.

Vécsén Abaujban lakó Grünfeld Dávid engem Octóber 15dikén (vagy táján) megkínált Tek. Buzitai Bodzay Sámuel Urnak 50 hordó borával, mellyek a’ V.Ispán Semsey Ur Mádi pinczéjében állanak. Előmutatá a’ Bodzay Úr signaturáját, melly szerint az 50 hordó öt puttonos máslás vagy inkább Tokaji, ’s hordajának ára 180 fntban állapítatván-meg, az egész summa 9000 ftot tett volna.

Nekem nem bor kelle, hanem pénz, hogy mind azt marhába tehessem ez ősszel. Grünfeld azt fogadta, hogy ő nem csak ezt az 50 hordót, hanem még azon boraimat is, mellyek most Toronyai pinczémben állanak, pénzzé csinálja, ’s ezekre kész Vevője van, ha hordaját per 130 ft. adom. Azon feltétel alatt, hogy ez az ígéret nem csupa szó, hanem szoros lekötelezés, a’ Grünfeld ajánlását elfogadtam. Hogy én ezt szorosan kívántam, és hogy Grünfeld azt conditio sine qua non gyanánt vette, tudja Herskó József és a’ fija Moskó. Ezen utóbbik által még a’ Mádi út előtt megizentem neki, hogy ha ezt a’ conditio sine qua non-t nem teljesíti, ne is tétesse velem az útat, mert én Vevő nem leszek.

November 13dikán mind én mind Grünfeld öszve találkozánk Mádon. Első kérdésem az vala, ha jelen van e az a’ Vevő, a’ ki a’ Toronyai pincze’ 23 hordó borát per 130 ft. megveszi. – Pesten van, de 4 nap alatt itthon lesz. – No tehát nem bocsátkozom semmibe.

Előmbe terjeszté, hogy Bodzay Ur abba bízott, hogy a’ borokat ígéretem szerint meg fogom venni, ’s nem gondoskodott más Vevő felől; VIspán Semsey Ur a’ pinczét tovább nem hagyhatja Bodzay Urnak; a’ boroknak ki kell menni onnan, ’s nincs helyek; bíznák^* valamit szavaiban, hiszen őtet ismerem; ő fogadja hogy a’ bort még Novemberben, legfeljebb pedig Januáriusig, ’s sokkal drágábban számomra eladja. A’ bor Lengyelnek való; nem édes, de erős; a’ hordók igen nagyok és vasasok nagy részben; mind jók, csak 8 van selejtesebb, gyengébb; de 23 excellens közttök. Rimánykodott hogy Bodzay Urat ne hagyjam zavarban.

Láttam hogy a’ Bodzay Ur elakadása nekem alkalmatosság a’ borokat igen olcsón megvenni; de az ollyas neme a’ nyúzásnak nem gondolkozásom nekem. Sőt declaráltam hogy semmit nem veszek.

Grünfeld azt fogadta, hogy a’ Toronyai borok Megvevőjének, Szántón lakozó Schwartznak Borkóstolóját előhozza, ki bizonyossá tegyen, hogy társa, ha Pestről haza érkezik, boraimat megveszi, ’s a’ Bodzay Ur jobb és középszerű boraiból mustrát hoz, hogy kóstolhassam ’s láthassam, megtartja e színét;^* ’s előjött a’ Zsidóval és próbákkal. A’ bor ollyan volt, a’ millyennek mondotta, ’s színét változás nélkül^* tartotta-meg más napra is.

Grünfeld nem boldogúlhatott velem. Azt az ígéretet tevé, hogy ha megveszem az első^* qualitású bor 23 hordaját, ő a’ többinek mingyárt csinál olly Vevőt, a’ ki azokat Contractusra által veszi tőlem, ő pedig kötelezi magát, hogy Bodzay Úr azt a’ Contractust tőlem az egész summa defalcatiojában acceptálja, és hogy ő maga az én boraimat az elejétől fogva emlegetett módon eladja. Tudakoztam, ki fogna lenni az a’ Vevő, ’s eggy Mádon lakó Meczner Urat emlegete. Küldjön Kend tehát értte; lássuk mire mehetünk. Meczner a’ szőlőben volt. Menjünk tehát addig, tekintsük-meg, töltögessük-meg, pecsételjük-le a’ borokat. Én a’ 23 bort megkostoltam, megtöltettem, lepecsételtem, fenekére krétával ezt írtam: November hogy rá ismerhessek kezem írására, ’s mindenik hordóra felírtam a’ számot az 1től a’ 23ig.^*

[A 295b kéziratoldal bal margóján különböző számítások:]

Meczner nem jött. Mi tehát a’ calculálgatáshoz fogánk. Nekem a’ 23 hordót per 150 ft. engedte, a’ 8000 ftnak hátra lévő részét a’ megmaradt 24 hordóra hagyván, csak eggyezném-meg abban, hogy az egész summa az én Contractusomba menjen.

23 hordo 24 hordo / 4550 / 189 14/4550

per 150 8000 24

<…> 3450 215

450 4550 192

300 - 230

3450 216

- 14

[Részlet a fenti számításokról:]

Igy ez volt volna az alku. – Ha kap Vevőt, a’ ki a’ 24 hordót tőlem Contractusra megveszi, ’s felel értte hogy Bodzay Ur az én Adósom Cartabiancáját az én Contractuális adósságom lerovására általveszi, ’s ha fogadja hogy mind ezt a’ 23 hordót mind a’ Toronyai ugyan csak 23 hordót még Novemberben eladja, teljesítem, mondám, kedvét. Reá állott, ’s Contractusomat 8000 fntról neki által adtam. Grünfeld pedig ment, ’s a’ 24 hordót az én pecsétemmel lepecsételte, a’ nélkül hogy én a’ pinczébe beléptem volna.

Estve keresett, de meghallván hogy ágyban vagyok, be nem jött.

Más nap reggel belépe szobámba. – Contractusom sikeretlen, mondám. Mecznernél nincs bátorságos helyben a’ bor; én neki azt nem adom, mert magamra bajt vonnék; adja Kend, ha Kendnek tetszik. És sem a’ 24, sem a’ 23 hordót nem veszem többé. Átkokra, szitkokra fakadt maga ellen, ’s Bodzay Urnak elakadását, azt a’ szükséget, hogy a’ bornak ki kell menni a’ pinczéből emlegette, ’s kért, rimánykodott. Én hajthatatlan voltam, ’s visszakívántam a’ Contractust.

Grünfeld Dávid Vécsei Zsidó (Abaujban) megkínála ezekkel, hordaját 180 fntjával számlálván, és így öszvességgel 9000 ft. A’ bor mind jó; 23 hordó igen jó; 8 selejtesebb, de még is jó; 19 pedig valamivel csekélyebb mint a’ 23. A’ hordók nagy részént igen nagyok és vasasok; mind három esztendősök, hibátlanok; Kazinczy István Urnak Dorgói termése. Ezt mondá.

Azt felelém, hogy borra nincs szükségem; pénzre van. Marhába akarnám tenni ez ősszel. A’ magaméit sem tudom eladni.

Grünfeld azt mondá, hogy ő eladja mind a’ magamét, hordaját per 130 ft. – mind ezt, ha megveszem, csak vegyem. Bodzay Úr megelégszik a’ Contractussal, én pedig a’ borokból pénzt vehetek, ’s marhává fordíthatom.

Megígértetvén magamnak, hogy mind a’ Toronyi pinczében álló boraimat eladja, mind ezeket mingyárt pénzzé teszi, amazokat ugyan 130 fttal számlálván, ezeket valamivel alább mint a’ hogy én veszem-meg; reá állottam az ajánlásra, ’s megígértem, hogy a’ borokat megtekintem és megalkuszom. Ez a’ borok eladása annyira conditio sine qua non volt, hogy még akkor is midőn már negyedikszer kelle megjelenni Mádon (mert a’ háromszor eggyikünk vagy másikunk nem volt ott, ’s eggyszer Grünfeld Kaszner^* Fő Szbíró által a’ Bodzay Ur Plenipotentiája után vala küldve), nem csak mondtam, hanem izentem is Grünfeldnek, hogy ha a’ bor el nem adatik, inkább nem is megyek. Ezt tudja Herskó József, tudja az izenetet vivő Moskó.

Mádon első kérdésem az volt, ha itt e az a’ Vevő, a’ ki Toronyi boraimat ismeri és neki hordajáért a’ 130 fntot megígérte? – „Pesten van, de négy nap alatt megérkezik.” No tehát nem veszem ezeket, mondám.

<Elhozta^* hozzám a’ Pestről meg nem érkezett Szántai Zsidó borvásárlóját. A’ dolgot játéknak láttam. Elhozta a’ próbákat két palaczkban. Azt is úgy néztem, a’ hogy kell. Más napra haladt.

A’ bor, mondá más nap, mind régi ’s erős bor, kevéssé édes; a’ hordó nagy; el lehet adni, ’s én adom-el, de most mingyárt nem lehet. V. Ispán Semsey Urnak a’ pinczére szüksége van. Kapjuk-ki Bodzay Urat a’ bajból; én fogadom, hogy a’ bort nagy nyereséggel adom-el. Meg lehet bizonyítani a’ Protocollumból, hogy 220 forinton vevődtek. Nem mozdultam-el feltételemtől.

Grünfeld elakadván, hogy^* csak a’ 23 legjobb qualitású bort vegyem-meg magamnak; ő szerez vevőt a’ többinek. De minthogy Bodzay Ur távol van, én legyek a’ Vevő Creditora; ő felel értte, mint Plenipotentiáriusa Bodzay Urnak, hogy ez acceptálja az új vevő Contractusát az én^* summám’ lerovására.>

Megsejtem én, látván hogy a’ borok’ kiadására Kaszner FőSzbíró ’s^* Bodzay Uraknak írott engedelme kívántatik, hogy ezek a’ borok sequestrum vagy valami efféle teher alatt lehetnek, de arra nem vala gondom. Grünfeld valóban rettegett is, hogy meg nem veszem, ’s így a’ pincze ki nem ürűl.

Végre ezt^* a’ propositiót tevé.

1. Tekintsem-meg a’ 23 hordót, és ha méltónak látandom a’ megvételre, pecsételjem-le.

2. A’ többinek ő szerez Vevőt Contractusra, ’s felel értte, hogy Bodzay Ur ezt a’ Contractust az én Summám lerovására által veszi.

3. Ő mind a’ Mádon megveendő 23, mind a’ Toronyi 23 hordó boromat még Novemberben eladja, a’ Toronyiakat 130 forintjával, a’ Mádiakat feljebb mint én fogom venni.

Illyen Vevőnek a’ Mádon lakos Meczner Urat proponálta. Ennek állapotját nem ismertem, és így tudakozódnom kelle eránta. Azonban Grünfeld izent hozzá, hogy jöjjön.

Conditiójit elfogadhatóknak néztem, elmentem a’ pinczébe, a’ 23 hordót megkóstoltam, lepecsételtem, krétával mindenikére rá írtam a’ hordó számát és ezt a szót: November. A’ többihez nem lévén közöm, azokat sem meg nem kóstoltam, sem le nem pecsételtem, sem krétával meg nem jegyzettem, ’s oda hagytam a’ pinczét, mellyben többször nem is jelentem-meg.

Grünfeld dél után hozzám jött, ’s kért hogy végyem által a’ többit is. Calculálgatásim köztt nekem a’ 23 hordót 150 fntjával engedte, csak hogy a’ többit is szabadítsam-ki a’ pinczéből, az úgy is károm nélkül eshetik, mert ő hozza a’ Vevőt, kinek Contractusát Bodzay Úr acceptálni fogja.

Ámbár láttam hogy ez szükségtelen öszvetévesztése a’ dolognak, ’s reám alkalmatlanságot hozhat, nem láttam benne veszedelmet; hasznot igen, ha a’ bor még Novemberben eladathatik. E’ szerint a’ Contractust megírtam ’s általadtam. A’ pénz szűkében; a’ millyen ez az esztendő, az illy módok elkerűlhetetlenek.

Grünfeld ment, ’s lepecsételte a’ 24 hordót, mert az 50 most 47 leve a’ töltés után.^*

Más nap reggel a’ Contractust sikeretlennek declarálám, mert Meczner nem jött ’s olly státusúnak mondatott, a’ kihez bízni nem lehet. – Grünfeld kért, rimánykodott, előmbe terjesztette hogy semmit nem vesztek, ’s sokat nyerek. Megállapodtunk tehát, de úgy hogy ismét kiköténk, hogy ő^* minden hordót még Novemberben, ’s legfeljebb Januárius első napjáig bizonyosan eladja. Ő megígérte ezt, sőt erre magát lekötelezte, ’s ment, hogy a’ Kellnermeisterrel szekereseket szereztessen.

November 15dikén estve a’ borok Ujhelybe megérkeztek, ’s Grünfeld abban mutatá ki hamiskodását, hogy a’ szekereseket nem a’ Kellnermeisterrel fogadtatá-meg a’ mint nekem mondá, hanem Herskó Józsefnek azt mondta, hogy én a’ szekeresek fogadását ’s a’ bor elhozását rá bíztam.

Grünfeld Dávid^* Vécsén Abaujban lakó Zsidó engem Octóber 15dikén Bodzay Urnak 50 hordó máslás boraival kínála-meg. Elhozta a’ Bodzay Ur Signaturáját is. Az hordaját 180 ftjával kínálta számítatni. Elfogadtam az ajánlást, de úgy, hogy ő mind Toronyai pinczémben álló boraimat, mind^* ezeket valami kis veszteséggel eladja, hogy a’ pénzt marhába tehessem. Dávid megígérte azt; a’ Toronyai borokra azt mondván, hogy eggy Szántai Zsidó ismeri azokat, és érettek 130 forintot megadott volna, ha előbbi helyeken állottak volna. De megígérte, hogy ezeket is mingyárt eladja. Ezen feltétel alatt megígértem neki, hogy Mádra lemegyek, ’s a’ borokat megtekintem, ’s által veszem.

Hogy ez volt a’ conditio sine qua non, tudják Herskó József és a’ fija Moskó, ’s készek hittel bizonyítani.

Lementem Mádra, ’s ő nem vala ott.

Másodszor ő ment-le, ’s én nem vévén meghívó levelét, ott nem voltam.

Harmadszor ott voltam, ’s minthogy Plenipotentiát nem hoza Bodzay Urtól, mind ketten üresen tértünk haza.

Végre November 13dikán estve felé én is beértem Mádra, ’s Grünfeld eggy társával a’ fogadó kapujában lesett.

Megjelene. Első kérdésem az volt, hogy a’ Borvevő itt van e. Pesten van: Schwartznak hívják, Szántón; negyed nap alatt itthon lesz; csak alkudjunk, pecsételjem-le a’ borokat, ’s felel, hogy a’ bor meg lesz véve. Én próbát kívántam, hogy láthassam színét, ’s ízét kostolhassam.

Előhozta társát, mint a’ Schwartz Borvevő ’s Borkóstoló Companistáját, ’s elhozta a’ próbákat. Az eggyik kemény bor volt, ’s színét mindenik megtartá reggelig. Megvallá, hogy 23 hordó igen jó; a’ többi kevébbé az; 8 hordó pedig selejtes.

[A kéziratoldal alján számítások:]

Más nap reggel megjelent. Én szavam mellett állottam, hogy csak úgy veszem, ha mingyárt eladja, és nékem értte pénzt ád. ’S még így is csak a’ 23 hordót; a’ többit épen nem.

Előmbe terjeszté, hogy a’ pincze a’ Vice-Ispán Semsey Úré, ’s erre szüksége van. Azért sietni kell a’ megvétellel, mert a’ bor eggy hétig sem maradhat a’ pinczében. Mi károd van benne, Uram,^* hogy megveszed. Itt Meczner, ő Contractusra mind, legalább a’ mi a’ 23 hordón túl van, megveszi; én pedig felelek értte, hogy Bodzay Ur a’ néked adandó Contractust tőled a’ summa lerovása fejében áltveszi. Az az én gondom.

Hát a’ Toronyi borok?

Azokat Schwartz veszi négy nap alatt.

Mecznert nem ismerem. Bátorságos hely e az?

Végére járunk. Én azonban értte küldök. Hozott is eggy Zsidó legényt, ki a’ szőlőből haza hívja.^* A’ legény elment hogy elhívja.

Azon feltétel alatt, hogy a’ borok eggy hét alatt nem lesznek kezemben, felmenénk a’ pinczébe, ’s én a’ 23 hordót megkóstoltam, lepecsételtem, és hogy rajta írásomat^* megismerhessem, mint a’ 23ra ezt írtam: November, ’s a’ hordó számot

A’ többit sem meg nem kóstoltam, sem le nem pecsételtem, sem írásommal meg nem jegyzettem.

Grünfeld megújította ígéretét a’ borok eladása eránt eggy hét alatt, csak hogy a’ pincze V. Ispán Semsey Urnak kiüresítessék.

Calculálgatánk, ’s Grünfeld reá álla, hogy a’ 23 hordó nekem per 150 ft. jöjjön, és hogy a’ többire üssem reá azt a’ summát, a’ mi kívántatik, hogy a’ summa 8000 ft. legyen. – Én a’ borokat, minthogy jók és régiek, közel 200 fnton adom-el az Úrnak.

Azon feltétel alatt, hogy a’ borok Meczner Urnak Contractusra fognak eladatni, és hogy Grünfeld felel a’ Meczner Ur Contractusának elfogadása eránt Bodzay Úrnál: reá állottam arra, hogy a’ summa az én Contractusomba menjen ’s a’ 8000 forintot kiüsse; de a’ bor megkostolása, lepecsételése és így magamra vétele felől tudni általjában semmit nem akartam. Meg vala írva a’ Contractus.

Jó; Meczner jön, ’s a’ borokat általveszi, Te pedig a’ Contractust nekem adod, hogy vigyem Bodzay Úrnak, csak a’ Cartabiancádban álljon az egész summa. Minthogy a’ Kellnermeister nem veszthet időt, ’s Te sem múlathatsz, én sem; ide pecsétedet, én lepecsétlem. Elment, lepecsételte, a’ nélkűl hogy én a’ pinczében voltam volna, ’s a’ Kellnermeisternek és a’ másik Zsidónak, ki magát Gross Samuelnek nevezé, declaráltam volna, hogy a’ bor enyém. Egyedül azt ígértem-meg, hogy a’ Kellnermeister a’ 23 hordó kivitelekor discretiót kap tőlem.

Grünfeld keresett, de mivel ágyban valék, be nem jött.

Másnap jő. – Meczner nem jött, mondám, és így vége a’ Végezésnek. A’ Contractus sikeretlen, mert meg nem állá szavát.

Csaknem kétségbe esett. Megújította ígéretét, hogy vagy még Novemberben vagy Januárius első napjáig, ’s addig csalhatatlanúl, minden boraimat eladja, ’s ezeket kétszáz forinton is, vagy igen kevéssel olcsóbban. A’ pinczének ki kell ürűlni, Bodzay Urat elakasztom. Vedd annyinak ígéretemet mintha írva volna, ’s ne tartóztass. Nekem mennem kell, hogy szekereseket szerezzek.

Grünfeld Plenipotentiátusa lévén Bodzay Urnak, annyinak néztem őtet, mintha magával Bodzay Urral végeztem volna, ’s a’ lépést bízva tettem.

Előjöve, hogy a’ Kellnermeister az ő boraiból eggy hordót megtart, szekerest szerez, és magát ’s a’ Bodnárt kifizeti. ’S ő is ment, én is eljöttem.

Azonban Nov. 15dikén megérkezének a’ borok nem a’ Kellnermeister, hanem a’ Herskó József gondviselése alatt. Ezt nem én, hanem Grünfeld vitte Mádra. Erre nem én, hanem Grünfeld bízta a’ fuvaroztatást. 45 hordó jöve Ujhelybe, 2 hordó Mádon maradt a’ Kellnermeister keze alatt.

Herskó József ma Nov. 16d. izente-fel hozzám, hogy Grünfeld azt mondotta volna a’ selejtesnek mondott 8 hordó bort látatván meg Józseffel a’ Mádi pinczébe: Wenn der Herr diese kauft, so ist er weg. Világos tehát a’ fraus et dolus. Tudva akara adni rossz bort, és minthogy annak megvételére, sőt megkóstolására is rá nem vehetett, azzal akara kelepczéjibe csavarni, hogy a’ Mecznernek adandó borok az én nevem alatt menjenek alkuba.