HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Kövy Sándornak
h. n., 1826. május 21.
Később, eggy Pozsonyban levő ifju’ levele után.*
[Kazinczy forrásául lehetséges, hogy a levéllel egy lapon található idegenkezű levéltöredék szolgált, ezt l. a jegyzetben.]

A’ papiros pénz eltörlése felől lévén tanácskozás a’ Rendek Táblájánál, és a’ Fő-Rendek ezekkel eggy értelembe nem jöhetvén, a’ Rendek Táblája mixta sessiót kívánt, de nem nyerhetett. A’ Trencséni Követek Borsiczky és Nemák tudósításokat tévén Megyéjeknél azok felől a’ miket a’ Diaeta tractál, azt a’ tiszteletlenséget és gondolatlanságot követték-el, hogy a’ mixta sessio megtagadtatását a’ Palatínusra tolák, ’s Ő Cs. K. Fő-Herczegségét világosan részre-hajlással vádolák – (mi történt, én nem tudhatom: én csak a’ levél után szóllok.) – A’ levél tudtára esett a’ Palatínusnak, ’s hívatja Nemákot, mert Borsiczky Vgyéjében volt, engedelemmel. Nemák elréműl midőn a’ leveleket, az az Diætai Relatiójokat, maga elébe tétetni látja, sírásra fakad, ’s bocsánatot*
’s <engedelmet,> bocsánatot
kér, vétkesnek vallja magát, mert a’ levelet ő concipiálta, de kegyelmet [kér] Borsiczkynak,*
kegyelmet Borsiczkynak, [Emendálva.]
a’ ki a’ levelet nem concipiálta, hanem csak vele egy[ütt]*
[A sorvégi szó vége hiányzik.]
subscribálta. Hogy szavainak hitel adassék, szállására megyen,*
<haza> megyen, [Javítás a törlés felett.]
fragmentum formán, correctúrákkal leírja a’ levelet, ’s vissza mégyen a’ Palatinushoz, ismét magára hárítja a’ Palatinus neheztelését, mert a’ fragmentum, ugymond, mutatja, hogy ő a’ vétkes, nem Borsiczky. A’ Palatínustól egyszersmind azt kéri, hogy őtet végképen eressze haza. – Az Úrra úgy sem volt soha szükségem, felel a’ Palatínus.
Borsiczky megérkezik, hallja mi történt. Titkon leírja a’ Nemák*
[.]emák [Átírás.]
fragmentumát, vagy talán a’ maga fragmentumát, mellyről a’ púrum le vala írva, a’ Palatínusnak bémutatja, és – melly bátorság! – tisztelettel declarálja, hogy azt hiszi a’ mit írt. De minthogy látja, hogy az ő Diætán-létele ellenére van a’ Palatínusnak, őtet eressze-el végképen. – Az Urnak ezt régen kellett*
ezt <elébb> kellett [Javítás a törlés felett.]
volna kérni; vala a’ felelet.
Negyven Követ vezetve Gróf Schmidegg által, Apr. 30d. vala engesztelni a’ Palatínust. Haszontalan volt igyekezetek.
E’ szerint Borsiczky Május 3d. elhagyá Pozsonyt.
Beérvén Trencsén Vgyébe, elréműlve látja hogy a’ határnál Lovasság*
határnál <őtet> Lovasság
van eggyütt. – Bandérium kíséré*
kísére [Az ékezethiba emendálva.]
egészen a’ lakásáig.
Vitéz János olly despectusba hozta magát, hogy midőn a’ Circularis Sessióban szokása szerint nem úgy szólla a’ mint várák, az ifjúság az ő háta megett szamarat és vén szamarat emlegete. Vitéz, mint egy második gyermek, nem maga vett magának satisfactiót, hanem a’ Præsest szóllítá erre, elbeszéllvén neki és a’ Circularis Sessiónak, hogy őtet össze szamarazák. – A’ szamarazást senki sem vindicálta; de minthogy ő azt is mondá, hogy már látja, nem fog jól menni a’ dolog, míg vagy hat Diætai Követ haza nem küldetik, – Nagy Pál azt felelé neki nyugodalomban, hogy valóban a’ Diætai dolgok jobban mentek volna, ha vagy hat Követ fel nem jött volna.
Ezeket betegen és sietve
magamat szíves tisztelettel
ajánlván
21. Maj. 1826.

[Kívül:]
Tekintetes
Kövy Sándor
Úrnak.

[Mi]nervai*
[A szó eleje olvashatatlan.]
darabot igen
örömmel olvastam.