Midőn engemet ennekelőtte két esztendővel kedves emlékezetű Fő-Ispányunk Abaujvármegyének szólgálatjára állított, távol minden fellyebbre való vágyástól, abba’ határozódott meg minden kívánságom hogy el-kezdett hívatalomat Előljáróimnak bennem való meg-nyugvásával, ’s Tisztviselő Társaimnak szeretetekkel vihessem. Szerentsém vala bé-tellyesedve látni kívánságomat; ’s már ez a’ bóldogság elegedendő lett vólna arra, hogy székemben örökösen meg-tarthasson. – Változott a’ szólgálat’ sorsa; ’s olly hívatal után kezdettem vágyni, a’ hol életemet kedvesebb tárgy körül való foglalatosságbann tölthessem. Ezt Fejedelmünk’ kegyelméből el-nyervén, minekutánna már a’ Vármegyétől bútsút vettem, nintsen egyébb hátra, hanem hogy Nagyságodnak azért a’ sok rendbéli kegyességeiért, mellyeket tsekélységem eránt olly sok ízben mutatott, – különösen pedig azért a’ szerentséért, hogy a’ még bóldog időbenn a’ Haza szólgálatjára állított, szíves hálákat adjak, ’s magamat további kegyességébe ajánljam. Utolsó pihenésemig fogom én tisztelni azt a’ Jól-tévőmet, a’ kinek egyedül tulajdonítom azt a’ szerentsémet, hogy Hazámat egy darabig Öseink módjok szerint szólgálhattam.
Nyugott szívvel hagytam vólna el már másnak adott székemet, ha két motska az emberi nemzetnek, Zeleznik és Pallásthy Ignátz, belém is nem kaptak vólna. – Az utóbbik
*utóbbi a’ [Átírás.]
Barátjának el-beszéllette, hogy én őtet a’ véle való társalkodástól ójtam és hogy őtet Zelezniket azokért
*őtet azokért [Sor fölé írt beszúrás.]
a’ mesés ditsekedésekért, a’ mellyeket a’ Fejedelemnek eránta való kegyessége ’s személyének méltóságát alatsonyító le-ereszkedése felöl mindenűtt hirdetett, egy impostornak neveztem. Zeleznik ellenem Keltz V.Ispány Urnak még Augustus elején, midőn Gyűlések tartódtak,
*tartó[..]ak, [Átírás.]
egy Libellus Actionalist nyújtott-bé juxta novum ordinem judiciarium ex capite dehonestationis. A’ Vármegye visza-vetette az Actiót, meg-mutatván
*még-mutatván [Az ékezet törölve.]
egynehány punctumban fogyatkozásait. Ez a’ magát el-hitt ember a’ Fejedelemnek egy Instantiát nyujtott-bé, mellyben engemet, a’ VIspányt és a’ Vgyét vakmerő szókkal illeti. Nékem
Meineyd-ot vét szememre, azért hogy őtet Pallásthy előtt impostornak mondottam. – A’ Fejedelem az Instantiáját a’ Helytartó Tanátsra, ez pedig a’ Vgyére pro investigatione investigandorum küldötte. Közlik velem; én el-keseredvén tsúfos vádjain bé-adom feleletemet, ’s formalis Inquisitio által mutatom-meg azt, hogy ő maga sok helyt beszéllette hogy a’ Fejedelem véle Correspondentiába van, őtet Freundnak, Herzens Freundnak nevezi, szabadon és mindenütt a’ hol néki tettzik szóll véle, ’s Cabinetjébe engedelem kérés nélkűl lép-bé. – Zeleznik ezen el-ijed, Fő Igazgatónkhoz simúl, és bizonyos ide ’s amoda való ugrások után arra viszi a dólgot, hogy előmbe az a’ kérdés tevődék, ha nem kívánnám é hogy ez a’ dolog félbe szakadjon. – – „Hoc scio pro certo qvoties cum Zeleznik certo, semper ego maculor; én már a’ Replicámnak a’ Sedria előtt való el-olvasása által elegendő satisfactiót vettem, tudom hogy ártatlanságom meg-bántásáért ollyan embereken mint Zeleznik satisfactiot nem kapok, és így örűlni fogok ha vége lesz.” – Ez vala feleletem. – – Elő-hívattatott Zeleznik. Tudtára adódott hogy én nem vagyok idegen az el-temetésétől a’ dolognak. Irva adtuk végzésűnket, a’ szerint stylizálván, hogy minekutánna ő látta hogy az ellenem tett vád nem áll elegedendő fundamentomon, mindkét részről tett lépésünket cassáljuk. – Præsentáltatott a’ Sedrián a’ Declaratio és ez cum replica mea & adnexis Documentis a’ Consiliumra fel-kűldetni determináltatott. – Látta Zeleznik hogy ő tsak ugyan nem éri el végét, (mert ő a’ Tractatus által azt akarta prævertálni hogy az ellene peragaltt Inqvisitio fel ne mennyen, ’s a’ Fejedelem felől el-híreztetett
*felől <tett> el-híreztetett
Anecdotumok bé ne adódjanak) ’s egy írott Declaratiót nyújt-bé, hogy: cum replica et documenta Kazinczyana per Comitatuum submitti determinata habeantur: ille Tractatum cum eodem initum rescindit. Én szabad futást adtam a’ bolondnak: de ez dühösségbe jött, fenyegetődzik mindennel, ’s valamit tsak deferálhat, el-követi: Engemet semmi se rettent, mert érzem ártatlanságomat, ’s nevetem hogy én, mint bokor, nem érzem az öszve-esküdött szelek dühösködését; holott a’ Királya a’ fáknak ingadoz, ’s rettegését leveleinek susogásával, talám akaratja ellen is, árúlja, ’s a’ bokrot egygyezésre kiszteti. Kelcz Úr férfiúi bátorsággal várja az ellene fenekedő szélvész’ zúgását, ’s örűl annak, hogy az alatsonyabb fákat a’ fák Királya akaratján kívűl is maga részén látja. Illyen egygyet értésbe ha bukni kellene is, nem vólna keserves a’ bukás. – – Ezt kéntelen vóltam allegoriába őltöztetni, mert a’ mit mondani kívánnék, nem merem papirosra tenni. Tartson-meg engemet Nagyságod eddig való kegyességeibe, égesse meg levelemet, hogy Nagyságod eránt való egyenességem torkomra ne forrjon, ’s hidje el, hogy hóltomig leszek
Kazinczy Ferentz.
Kassán 16. 8br 1786.