Azon való örömemet, hogy végre annak a levelét tarthatom kezemben, kit eddig csak távolrol
*[Innentől egy másik kéz írásával folytatódik a levélmásolat.]
tisztelhettem, kettős szégyen zavarta meg: először, hogy tőlle meg előztettem; masodszor, hogy annak merészlettem gyalúlatlan jatékaimat ajánlani, a ki most már a maga közönséges javallást és tiszteletet nyert irásait sem hagyja helyben. Az elsőre nézve a helytelen szemérem, pedánt nevelésem maradványa, a masodikra nezve pedig az egyenes és háládatos szivből jőtt tiszta szándék legyenek apologusaim. Majd egyszerre vettem kedves Uram Bátyámnak
*
[.]átyámnak [Átírás.]
két rendbeli leveleit, de a Prokatori Censurara
*Censurar<i>
való készűletem mind eddig elfogott a válaszolástól. Halasztgatták azt sok ide s tova tett kóborlásaim is, de kivált az a remény, hogy magam lehetek a válasz, személyesen köszönhetem meg kedves Uram Bátyámnak azon lágyságát, mellyel bokrétába ejtett
*[Talán másolási hiba a „rejtett” esetleg „szedett” helyett.]
szamos bukdosásaimat elnezni méltoztatott. Mentegethetném ugyan magamat akkori betegségemmel, mikor a könyv nyomtatódott és sokszori távolléttemmel, ha magam is mélyen nem érzeném kis erőmet s tapasztalatlanságomat. Ha ugyan Prokatori foglalatossagimtól míg valami időt lophatok, tisztábban igyekszem ezután meríteni Hippocrénéből. – Pirúlva olvastam Cserepy barátom leveléből, hogy a bokréta Sofi kezénél van; remenylhetem-e benne oly lágy bírámat, mint kedves Uram Bátyám vólt? Én most Pesten prokatoroskodom, meddig? azt nem tudom. A Juristitalis napokat Nográd vármegyében, Jobbagyiba töltöm, a mellyet lakásomnak rendelt
ki Uram Atyám. Ha a sors kivánságaimmal kezet fog, aratás talyban Kohanyi utamban leszek tiszteletére kedves Uram Batyamnak széphalmon.
*szép[...]mon. [Átírás.]
Addig pedig magamat, erántam mutatott gratiajaba s atyafiságos szeretetébe ajánlván, maradok