Ujhely, Febr. 10d. 1827.
Holnap lesz két esztendeje, hogy az Eperjesi Tábla sententiát hoza perünkben, adjudicálta a’ massa successionálist és jövedelmet, de olly rosszúl, hogy az exequens Bírónak rés nyilt volna, azt tenni, a’ mit akar. Hozzám külde tehát a’ Sógorom ante sententiam publicatam, (és így már tudva mi fog végeztetni, holott még a’ publicatio napján is ventilálák a’ pert) hogy ha én nem appellálok, ő sem fog. Azt feleltem, hogy én még nem tudom mi ítéltetett.
Nyomárkay Ur azt hiszi, hogy kár volt appellálnom. Belé kellett volna űlni executio által, ’s akkor ad Correctionem executionis procedálni. – Nyomárkay Ur nem tudja, hogy olly czifra és sok épűletet, és hasznavehetetlent teve a’ Sógorom, csak hogy a’ jószághoz ne jussak, hogy azt neki bonificálni nem tudtam volna, ’s így be sem eresztett volna a’ jószágba. Nekem appellálnom kelle.
Midőn én a’ Præsest informáltam, az a’ jó Úr nekem ezt mondá:
A’ Sógorod nekem három okot allegál: 1) hogy Kázmér háromnak kevés. Ne osszátok-fel. 2) hogy Kázmér az ő pénzén
*pén[.]én [Átírás.]
vétetett, tudnillik
Ónodin.*Ónodén [Átírás.]
3) hogy a’ Török familiának sok Avicitásai vagynak; vegyétek vissza, osztozzatok akkor.
Feleltem: 1. Ha eggy garast hagyott az ipam, nem az a’ Consequentia, hogy a’ fiu vegyen eggy garast, hanem hogy kiki elégedjék-meg 1 xral.
ad 2.) felel az Eperjesi Tábla sententiája, hogy maga Ónod is leány pénzen vagyon véve.
ad 3) hogy az a’ visszavétel száz esztdeig is elhaladhat, nekem pedig élnem kell, ’s nevelnem gyermekeimet.
Nem tetszik nekem az, hogy az Eperjesi Bírák Dávid Jánost mint egy tanút, engem pedig mint feleségem tanúját elvetettek, holott állításomat a’ Sógor sem meri tagadni. A’ hol fél próba van, ott nekem helyt kellett volna adni, kívált hogy et obtuli et detuli.
Az egész per folyása mutatja az imposturát, erőszakot, igazságtalan detentiót. Méltóztassék megtekinteni, jól van e dolgozva az Extractus.
Az Olvasást bízvást pag. 15 lehet kezdeni, ezen:
Lis est sororib. etc.