Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Azon vélekedésemre, melly szerint a’ Magyar Régiségek’ és Ritkaságok’ Első Kötetjében ki-jött Orthographia Vngarica vagy-is Krakkai Abécze felől úgy itéltem, hogy annak Szerzője nem más, hanem Batizi András, eggy a’ Magyar Országi Reformátorok közzül, méltóztatott a’ Tek. Úr,^* annak meg-gondolásából, minémű idegenkedéssel bánnak az újjitani kivánó emberek azzal, a’ mi külső czímere az el-hagyott felekezetnek, e’ következő Jegyzést tenni: – – –

„Batizi András ’s más Református és Reformátor, olly Abéczét, mellyben a’ gyermek arra tanitatik, hogy mikor reggel felkél, és estve ágyba megyen, vessen keresztet magára; olly Abéczét, mellyben a’ Mi Atyánk a’ Mert tiéd nélkűl, az Angyali Idvezlet pedig, ha bár az Aszszonyunk Szűz Mária nélkűl is, áll, nem irhatott.

Ezen Jegyzéshez járúlt az a’ kívánsága a’ Tek. Úrnak,^* hogy nyomoznám-ki, az Angyali Idvezletet és kereszt vetést mikor hagytuk el, és a’ Miatyánkhoz mikor kezdettük ragasztani azt a’ mit a Catholicusok nem mondanak.

Ezekre való felelettel talám már régtől fogva is vagyok adós: kötelességemnek tartom tehát adósságomat le-fizetni, meg-bizonyitván, hogy a’ mellyek a’ Batizi András Abéczéjében (mert hogy ő irta azt, már nékem a’ felől tsak kételkedni sem szabad) a’ keresztnek jegyéről, a’ Mi-Atyánk formájáról ’s a’ t. találtatnak, mind azokat egy Református, sőt Reformátor, irhatta-is, és valósággal irta-is.

I., A’ mi az elsőt, az az a’ Keresztnek jegyét illeti, olly régi az a’ Keresztyének között, hogy némellyek, nevezetesen még ama nagy Criticus Grotius is, azt tartják, hogy már az^* a’ jegy, mellyel az Angyal meg-jegyzette az Isten Szolgáit az ő homlokokonn, Jelen. VII:3,4. a’ keresztnek jegye vólt. Tulajdon szavai Grotiusnak ezek: Hic Christiani, qui Hierosolymis & in omni Iudæa erant, jubentur signari cruce, nota Christianorum, ut communibus Iudæorum malis eximerentur. Továbbá igy ír: Signamus ea, quæ custodiri volumus. In fronte autem: quia is mos erat in Oriente, dominorum nomina Servis in fronte scribere: quod-ex-Ezechielis loco (Cap. IX) apparet, – et ex Aristophane. Et Christianis mos frontem crucis signaculo terere. (a)

Ugyan Grotius az ezzel eggy-arányos Sz. Irásbeli Hellyre, tudniill. Ezekh. IX.4. V[ers]re, a’ hol az Isten-félő férjfiak homlokai egy Thau jeggyel jegyeztetnek meg, azt írja, hogy értetődik itten nem akármillyen jegy, hanem nevezet szerint a’ Thau betű, mellynek régenn kereszt formája vólt. (b.) Ezt pedig vette egyenesen, a’ mint maga is felteszi, Hieronymus Atyától, a’ kinek tulajdon szavai ugyantsak ezen Sz. Irásbeli Helyre, ezek: Antiquis Hebræorum litteris, quibus usque hodie utuntur Samaritani, extrema THAV littera, crucis habet similitudinem, quæ in Christianorum frontibus pingitur, & frequenti manus inscriptione signatur. (c.) És épen ezt tartja ez az ismeretes Vers-is:

Thau nota sacra crucis signaris in fronte fideles. –

Tudom hogy sokann máskint értik az emlitett Sz. Irásbéli Helyeket; de nem tartozik reám vizsgálni, mellyik értelem légyen helyesebb: elég az, hogy láthatni ebből is, melly^* régi dolog légyen a’ Keresztyének között a’ keresztnek jegyével való élés, mellyre első alkalmatosságot talám az ő ellenek indittatott üldözések szolgáltattanak.

(a.) Vid. Grotii Annotationes ad Apocalyps.^*

(b.) Eiusd. Annotationes ad Ezekh.

(c.) Hieronym. Commentar. in Ezech. Cap. IX.

Szélesen el-terjedett pedig tsak hamar az ezzel való élés: mert már Tertullianus azt irja: „Ad omnem progressum atqve promotum, ad omnem aditum et exitum, ad vestitum & calceatum, ad lavacra, ad mensas – – – frontem crucis signaculo terimus.” (a) Chrysostomus pedig ekképen szóll: „Omnes in fronte crucem circumferinius, non tantum non erubescentes, sed ea etiam gloriantes.” (b.) Ugyan ezen jeggyel szokták vólt a’ keresztyének, koporsó-köveiket is meg-jegyzeni.

Melly nagy erőt tulajdonitottanak annak a’ régiek, meg-tetszik avagy tsak Lactantiusból, aki azt tanitja, hogy az ördögök attól különösen félnek és futnak. „Neque accedere ad eos possunt (dæmones) igy szóll ő a többek között, in quibus cœlestem notam viderint, nec iis nocere, quos signum immortale munierit” (c.)

Úgy látszik pedig, hogy ez a’ jegy a’ Krisztusnak nem tsak keresztére nézett, hanem nevére is, mellynek első betűje a’ X kereszt formájú. Innen sokszor a’ Krisztus nevének második Görög betűjét is mellé szokták tenni. Maga Nagy Konstantin Tsászár is igy tselekedett, a’ mint bizonyítja Lactantius igy irván: „Commonitus est in quiete Constantinus, ut cœleste signum Dei notaret in scutis, atqve ita prœlium committeret. Fecit ut jussus est et transversa X littera summo capite circumflexo Christum in scutis notat.” (d)

Idő jártával, ezen Jegynek egynehány keresztyén Tsászárok a’ külső törvényes dolgokban is különös tekintetet adtanak. Nevezetesen Justinianus és Leo Tsászárok azt rendelték, hogy a’ kereszt vonás, az irás tudatlan emberekre nézve, a’ magok nevének tulajdon kezekkel való irása helyett légyen, és a’ melly Alku-levelek ’s Jószág-laistromok, annak módja szerint keresztvonással

(a) de Corona milit. Cap. 4.

(b) in Psalm. CX.

(c.) de vexa Sapientia L. IV. Cap. 27.

(d) de Mortibus Perfecut. Cap. 44. Azon két betűkből lett a’ Kristus nevének külömb-külömbképen formált monogrammája. péld. ok. . Leirja annak egy nemét Schwartner Úr is Diplomat. pag. 123, 125. edit. ann. 1802.

meg-vagynak erősitve, azok a’ törvényben is hitelesek légyenek. (a)

A’ kereszt jegyének illyetén tiszteletben való tartása, mind a’ Napkeleti, mind a’ Napnyugoti Ekklesiákban eggyaránt meg-vólt ’s meg-vagyon; és az Orosz Birodalomban is, a’ Görög Ekklesiaval tartó leg-elsö rendü Személlyel is, mikor imádkoznak, keresztet szoktak vetni magokra. A’ gyakori keresztjegy-vetést javasolja ugyan azon^* Ekklésiának 1643.ban készűlt vallás tétele is, a’ melly oroszok katekismusának is szokott neveztetni. (b.)

De hogy a’ Protesztánsok felöl is szóljak: a’ Lutheranusok Templomaikban sok helyekenn, külső országonn-is, nálunk-is^* a’ Szepességenn ’s egyebütt, Crucifixust szokás tartani. Dobsinán még ma is a’ Lutheranusok, mikor temetkeznek, a’ halotnak elötte keresztet visznek (c.). Mikor Helvetziában, nevezetesen Tigurumban, a’ Helvetziai Reformatziónak Anya-városában vóltam, meg-látogatván egykor^* társaim velem eggyütt a’ Theologiæ Professorokat, el-tsudálkoztunk rajta, látván, hogy egynehánynak író-asztalán crucifixus vagyon, nem-is álhattunk-meg, hanem meg-tudakoztuk tőlök az okát, ’s azt felelék, hogy úgy tartják azt házaikban, mint a’ Keresztyénségnek jegyét. Ugyan ottan a’ Helvetus Reformatusok, mind e’ mai napig az Úri Sz. Vatsorában ostyával élnek, noha vastaggal, és azt a’ Halgatók-is magok kezekkel törik. Mikor Hollandiában jártam, sok helyeken tapasztoltam, hogy a’ Reformatusok’ Templomaiknak tornyán kereszt vagyon. És mi is közönségesen mindnyájan élünk a’ Contractus Levelekben név alá-irás helyett a’ keresztvonással. Gömör és Kis Hont eggyesűlt Vármegyékben pedig, a’ Reformata Vallást leg-buzgóbban követő Aszszonyok-is, mikor kenyeret sütnek, a’ tesztát rend-szerint keresztel szokták meg-jegyzeni.

De mire valók mind ezek? Arra, hogy a’ keresztnek jegyét nem

(a) Novell. Justin. 73.90. Novell. Leonis 72.

(b.) Titulusai Ορθοδοξοσ Ομολογια τής καθολικής και αποστολικής εcκλησίασ τής ανατολικήσ. Görög, Deák, és Német nyelven ki-jött, Wratisl[avia]. 1751. 8^o.

(c.) Bartholomæid. Memorab. Provinc. Csetnek. p. 95

nézhették úgy a’ Reformátorok, mint külső czimerét, leg-alább mint különös és tulajdon czimerét az el-hagyott felekezetnek. – Továbbá, hogy légyen ez is bizonyság arra, miképen szoktak a’ külső czeremóniák és szertartások a’ keresztyének között-is változni. Nem állhatom-meg, hogy ezen dologra meg ne emlittsem Samarjai Jánost, Dunán túl való Református Püspököt. Az ő Könyvéből, mellyet irt Az Helvetiai valláson lévő Ecclesiáknak Egyházi Ceremoniajokról és rendtartásokról (a), ebből mondom látjuk, hogy az ő idejében a’ Reformátusok-is meg-innepelték az Apró Szentek-napját, Viz Keresztet, Nagy Tsötörtököt, és Gyümölts oltó Bóldog Aszszony napját: továbbá, hogy ők-is néhol vékony ostyával éltenek az Úri Sz. Vatsorában: hogy nálok az Ekklésiából ki-tiltatott személly, minden hétenn két naponn, úgymint Szeredánn és Péntekenn bőjtölni tartozott, egész nap estig semmit nem évén, akkor-is tsak kenyeret: hogy a’ Sátánnak az emberben való létét hitték, és az Exorcismus (b), az ördög-üzés^* ő nálok-is meg-vólt; sőt ezen Könyvnek utólsó Része egyedül tsak arról tanit, illyen titulus alatt: Az Eördög űzésben való Rendtartásokról.

II., Által megyek a’ Mi Atyánknak Bé-rekesztésére: Mert tiéd ’s a’ t. Régen disputálnak már a’ felől a’ Tudósok, ha vallyon Sz. Máté VI.dik Részében ott vólte’ ez eleitől fogva, és igy magában is az eredeti irásban; vagy tsak a’ Görög Liturgiából iródott a’ Textusnak szélire, a’ honnan idővel magába-is a’ Textusba bé-ment? Nem is tsuda, hogy disputálnak ezenn: mert ez a’ Görög nyelven lévő régi Új Testamenomokban tsak nem mindenikben meg-vagyon; meg-van Chrysostomusnál-is; ellenben nintsen-meg a’ régi Deák Bibliákban, nem találtatik Tertullianus, Cyprianus, Augustinus ’s más több Atyáknál-is, mikor a’ Mi Atyánkot gondosann előadják ’s magyarázzák:

(a) Nyomt. Lőtsén. 1636. 4^to.

(b.) Ezen Görög szó tétetik titulusnak Lev. 214:219:222.

a’ mi nagyobb, nintsen Sz. Lukátsnál-is a’ XI-dik Részben. Ennél fogva két részre hajlottak a’ Tudósok. Valla Lőrincz Római tudós Canonicus, aki 1465-ben hólt-meg, úgy nézte ennek a’ Bé-rekesztésnek el-hagyását, mint a’ Mi Atyánknak meg-tsonkitását. Ellenben a’ hires Erasmus, a’ kinek múnkái olly sokat tettek a’ Reformatzióra, nagyon ki költ ezért Valla ellen, ekképen irván: Non est cur Laurentius Valla stomachetur, bonam precationis Dominicæ partem fuisse decurtatam. Magis taxanda fuerat illorum temeritas, qui non veriti sint tam Divinæ precationi suas – – assuere. (a) Itten ollyan illetlen nevezettel nevezi ezt a’ Bérekesztést Erasmus, hogy én azt tsak ki-irni is átallom. Erasmussal tartott, és az ő emlitett szavait hoszszan ki irta Bullinger, eggy a’ Helvetziai Reformátorok, és a’ Helvetziai Confessiónak Irói közzül, ’s mindjárt Zwinglius után következett Tigurumi Püspök. (b.) Ki vólt ez a’ Bé-rekesztés hagyva a’ Tigurumi Bibliából-is, az első kiadásból; de az után bé vétetett. Ki hagyta Melanchthon^* Filep is Sz. Máté VI-dik Részének magyarázatjában. (c) A’ Magyar fordítások közzül sintsen meg a’ Káldi György Magyar Bibliajában: (d.) mivel ő a’ Vulgata Editiót követte.

Ellenben bé vette, és mint a’ Sz. Máté eredeti irásához tartozót úgy nézte Calvinus János, (e): bé vették a’ Hejdelbergai Katekésis Irói; de még-is bé nem vette Scultetus ugyantsak Hejdelbergai Professor és Predikátor. Bé nem vette Grotius (f.): bé vette Calovius, és Grotiusnak meg-felelni igyekezett (g.): bé-vette Witsius-is. (h) – De minek számlálok-elől illyen sokat, holott ma sints vége az erről való kérdésnek. Tsak Griebachot emlitem tehát utóljára: mert tudom, hogy a’ Tekintetes Úr gyönyörködik a’

(a) Vid. Criticor. Sacroc. Tom. VI. pag. 248. edit. Amstel. 1698. Fol.^*

(b) Bullingeri Comment. in Matthæum. Lib. III. p. 68. Tigur. 1542. Fol.

(c) Melanchth. Enarratio Evang. Secund. Matth. p. 340. edit. Witteb. 1563. Fol.

(d) Nyomt. Béchben. 1626. Fol. (e) Calvini Opex. omn. Tomo VI.

(f) Grotii Annotationes ad Evang. Matth.

(g) Calovii Biblia illustrata Vet. et Nov. Test.

(h) Witsii Exercit. in Orat. Domin.

Görög nyelvben. Ő az Új Testamentomnak leg-közelébbi ponyvás kiadásában (a), igy nyomtatta ki Sz. Máté VI-dik Részében a’ Mi Atyánknak végezetét: A’ Textusban v[ers]. 13. eddig van: – –

ἀλλα ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ.

Azután alól a’ külömbözö Olvasások (variantes lectiones) rendiben: – –

πονηροῦ ὅτι σοῦ ἐστιν ἡ βασιλεία καὶ ἡ δύναμις καὶ ἡ δόξα εἰς τοῦς αἰῶνας ἀμήν.

ἀλλ. ὅτι σοῦ ἐστιν ἡ βασιλεία ἐις τους ἀιῶνας ἀμήν.

ἀλλ. ὅτι σοῦ ἐστιν ἡ βασιλεία, καὶ ἡ δύναμις, καὶ ἡ δόξα τοῦ πατρὸς, και τοῦ ῦιοῦ, και τοῦ ἁγίου πνεύματος.

Igy lévén a’ dolog, látjuk, hogy akármellyik értelmet követte valaki, lehetett Reformátor, és hogy a’ Reformátzió czéljával a’ Mi Atyánk’ formája épen nem vólt öszve-kötve. – De bár magunkat vegyük-fel. Én ugyan azokkal tartok, a’ kik a’ Mi Atyánknak ezen czikkelyét, a’ Doxologiát, a’ Sz. Máté eredeti írásából valónak tartják; úgy nézem azt, mint az Úri Imádságnak koronáját, és nem szeretném, ha valaki el-disputálná tölem: de azomban, meg-vallom, még sem merem hibával vádolni azokat, a’ kik azt el-hagyják; és épen nem merném fel-válalni az itélő-bíróságot az aránt, ha vallyon ott vólté ez mindenkor a’ Sz. Máté Textusában? vagy tsak a’ Görög Ekklésia vette-fel elöször; még pedig úgy, hogy a’ Görögöknél-is, ma-is, a’ Templomban ’s egyebütt,^* a’ hol Papi személly vagyon jelen, tsak a’ Pap szokta azt bé-fejezésűl elmondani, minekutánna a’ Kösség eddig mondotta: Deszabaditts-meg^* minket a’ gonosztól. (b.)

III., Megyek már a’ harmadik nehézségre, az Angyali Idvezletre. Azt tartják közönségesen, hogy Vincentius Ferrerius, Sz. Domokos szerzetéből való nevezetes Theologus, a’ ki élt a’ XIV-dik Századnak a’ véginn, ’s a’ XV-diknek eleinn, vólt az első, a’ ki az Angyali Idvezletből imádságot formált, a’ melly

(a) Lips. 1803–07. 4 Tom. Fol.

(b.) Vid. Ariæ Montani Nov. Testament. Græcum [?] interpretatione Latina. 1599. Fol.

akárkinek pag. 5. in Not. – Szabad mindazonáltal ezt a’ Bé-rekesztést el-mondani, mikor magánosan, Papnak jelen nem létében, imádkozik; sőt javasoltatik, hogy soha ezt az Úri Imádságtól el ne szakaszsza. Lásd. Ορθοδοξοσ Ομολογια. pag. 236.

azután az Ekklésiában bé-vétetett, és az Úri Imádság mellé tétetett. Bé-[vette] valamelly külömbözéssel a’ Görög Ekklésia is. (a)^* Ha szinte nem tetszett-is ez mindenben egy vagy más Reformátornak; nem látom által, miért nem lehettett vólna azt ő néki, valamelly változtatással, a’ maga értelméhez alkalmaztatni.

És valósággal úgy-is vólt a’ dolog: mert a’ mit eddig tsak úgy adtam elől, mint meg-lehetett dolgot, ideje hogy meg-mutassam, hogy az valósággal meg-is lett, az az, hogy a’ Reformátor-is, még pedig a’ buzgó Reformátor, ollyan Könyvet irt, mellyben a’ gyermek arra tanittatik, hogy mikor reggel fel-kél és estve ágyba megyen, vessen keresztet magára ’s a’ t. Ezt pedig már könnyü meg-mutatnom: mert ki vólt buzgóbb Reformátor, mint maga a’ Reformátoroknak feje ’s Nagy-attya, Luther Márton? Reá akadtam pedig, hogy ő épen igy irt, és épen ő az, a’ kinek leg-nevezetesebb kézi-könyveiből irta ’s szedegette-ki mind azokat a’ mi Batizink, a’ mellyben most mi nehézséget találunk.

Luther Mártonnak azon emlitett kézi-könyvei, az ő Kis Katekésise, és Imádságos Könyve. A’ Kis Katekésis, mellynek ő illyen titulust adott: Enchiridion. Der Kleine Catechismus, készűlt 1529. esztendőben, és eggy a’ Lutherana Ekklesiának Symbolicus Könyvei közzűl (b),^* ’s azt tartja felőle Walchius, hogy annyi hasznot tett ez a’^* keresztyén világban, a’ mennyit semmi más illyetén irás nem tett (c.)^* Forditatott-is ez tsak nem minden Európai nyelvre, e’ mellett Görög, ’Sidó, Arabs, Malabáriai, ’s egyéb nyelvekre-is (d).^* – Nálunk meg-vagyon háromféle ki-adásban. 1., Németül, melly ki-jött 1553.ban. 2., Német, Deák, Görög, és Sidó nyelvekenn. Ez ki jött először 1538.ban. 3., Magyar forditásban, mellynek ez a’ titulusa: D. M. L. Kis Katechismussa a’ Tanúló Ifjúságnak kedvéért. Nyomt. – Lipsia Városában, 1724. 12^o.

(a.) Ορθοδ. Ομολ. p. 84.

(b.)^* Conf. Walchii Bibliotheca Theologica Tom. I. C. III. Sect. 2. p. 314. edit. Jenæ. 1757. 4 Tom. 8^o.

(c.)^* Catechismus (Lutheri) minor-tot fructus, quot nullum aliud scriptum, Civitati Christianæ adtulit. Ibid. Cap. IV. Sect. 2. p. 455.

(d.)^* ibid. p. 456, 457.

Második Könyve Luther Mártonnak, mellyet emlitettem, az ő Imádságos Könyve, mellynek Német titulusa ez: Betbüchlin D. Mart. Luther. Elég hoszszú múnka, ha szinte tsak könyvetskének nevezte-is. Írta ő ezt azon Imádságos Könyvek helyében, a’ mellyek vóltak az ő tőle el-hagyott felekezetnél, a’ mint maga fel-teszi. Ez nálunk tsak Németűl vagyon, az ő minden múnkái között, és nyomban az ő Kis Katekésise után következik.

E’ két Könyvből vette [az ő tanítványa] Batizi,^* a’ Krakkai Abéczének közepét, a’ Tiz Parantsolattól fogva az Étel után való Hálá-adásnak végéig. A’ melly hogy szembe tűnőbb légyen, sorba megyek minden czikkelyeken, kivált a’ mellyek valamelly nehézséget okoznak.

I., A’ Tiz Parancsolat.

Luther Márton Kis Katekésisében. Németűl: – –

„Die Zehen Gebot.

I. Du solt nicht andere Götter haben.

II. Du solt den namen deines Gottes nicht misbrauchen &c. &c.

IX. Du solt nicht begeren deines Nehesten haus.

X. Du solt nicht begeren deines nehesten Weib, Knecht, Magd, Vieh, oder was sein ist.”

Illyen rendel vagyon ez a’ Kis Katekésis Magyar^* forditásában-is, a’ hol hasonlóképen –

IX-dik Parants. Ne kivánnyad Felebarátodnak házát.

X-dik. Ne kivánnyad Felebarátodnak feleségét ’s a’ t. – Illy rendel vagyon Batizinál-is.

Meg-is tartották a’ Tiz Parantsolatnak illy móddal való számlálását, melly szerint az első Tábla három Parantsolatokból áll, a’ második pedig hétből, meg-tartották mondom a’ Lutheranus Evangelikusok mind ez ideig, a’ mint láthatni a’ Seiler Katekésiséből is (a); sőt hogy jobb ez az el-osztás, mint sem a’ Reformatusoké, sokat disputáltak a’ mellett a’ XVI-dik és XVII-dik Százban. (b.)

Az-is meg-jegyzést érdemel, hogy Luther Márton, és az ő példáját követők szokták rend szerint a’ Katekésis első Részének a’ Tiz Parantsolatot tenni. Más Katekésisek, leg-alább a’ nevezetesebbek, péld. ok. a’ Calvinus Jánosé, a’ Hejdelbergai ’s a’ t.

(a) G. F. Seiler Katechetisches Methodenbuch. Erlang. 1795. 8^o.

(b) Walchii Biblioth. Theol. Tom. II. pag. 464.

illyen rendet tartanak: a’ Hitről: a’ Tiz Parantsolatról: a’ Mi Atyánkról. A’ Római Catechismusban az első Rész vagyon de Fide. Canisius Péterben, de Fide & Symbolo Fidei. A’ Budán ki jött Öreg Katekismusban-is az I-ső Fő Tzikkely tanit a’ Hitről. (a) Igy van az Orthodoxa Homologiában, vagy Oroszok Katekismusában-is. Ellenben^* Luther, mind a’ Nagy, mind a’ Kis Katekesisében, sőt az Imádságos Könyvében-is ezt a’ rendet tartja: a’ Tiz Parantsolat; a’ Hit; az Úri Imádság. Ez a’ rend vagyon a’ Vittebergai Katékésisben-is, a’ melly készűlt 1571-ben. Sőt a’ Hannoveraiban-is, a’ melly 1791-ben jött-ki.

2., Következik az Apostoli Hitnek formája, mind Luthernél, mind Batizinál. Ebben nints nehézség.

3., Az Úri Imádság.

„Vater unser u. s. f. – Und füre uns nicht in Versuchung, sondern erlöse uns von dem Übel. Amen. – Igy vagyon ez a’ Luther Nagy-Katekesisében, Imádságos Könyvében, és a’ Mi Atyánkban ő általa készittetett magyarázatjában-is, mellynek titulusa: Auslegung des Vater unsers. (b.) Mindenütt el van hagyva a’ Bé-rekesztés.

A’ Kis Katekésis Magyar forditásában igy van: De szabaditts-meg minket a’ gonosztól. Amen. – Ezenn végezi Batizi-is.

4., Az Angyali Idvezlet.

Az Úri Imádság után következik a’ Luther Márton Imádságos Könyvében az Angyali Idvezlet, az azzal való helyes élésről szóló hoszszas tanitással, mellyben Luther ki-kél nagy indúlattal a’ Római Catholicusok ellen. Igy kezdi:

„Auslegung des Aue Maria. (c.)

Hie ist zu mercken, das je niemand sein vertrawen und Zuversicht stelle auff die mutter Gottes, oder ire verdienst. Denn solche Zuversicht gebürt allein Gott. u. s. f.

(a) Nyomt. 1781. 8^o.

(b.) Lásd Der Sechste Teil der Bücher des – Doctor. Mart. Lutheri. Seit. 52. Witteb. 1553. Fol.

(c.) Lásd ugyan ott, Seit. 117.

Darumb laut auch das Aue Maria also, das es alle ding Gott gibt, und spricht:

Da sihestu, das hierinne kein Gebet, (a) sondern eitel lob und ehre begriffen ist. &c.”

Igy vagyon ez Batiziban-is elöl-adva, a’ ki hasonlóképen igy végzi az Angyali Idvezletet: aldott az te mehednec ’gőmőltse JESUS Christus. Am. Kihagyván belőle egészszen az^* imádságnak formájat, és annak egyenes tzélját.

Ha semmi más fundamentomunk nem vólna-is reá, még is kintelenek vólnánk ebből el-hinni, hogy ezt a’ Krakkai Abéczét Lutherrel eggyet-értő ember irta: mert a’ ki az Angyali Idvezletből készittetett Imádsággal ekképen mer bánni, ’s azt tselekszi, hogy az többé Imádság ne-is legyen, az egyenesen Luther Márton követője.

5. Gyermekek Imádságai.

Ezek után következnek Batiziban a’ Reggeli és Estvéli, Étel előtt és Étel után való Imádságok. Mind ezek a’ Luther Márton Kis Katekésiséből vagynak, részszerint szóról szóra, rész szerint rövidebb formában általvéve, a’ Kereszt jegyének magára való vetésével eggyütt.

Luther Márton a’ Kis Katekésisben igy tanitja a’ gyermeket: – –

„Des Morgens, so du aus dem Bette ferest, soltu dich segenen mit dem heiligen Creutz und sagen:

Des walt Gott Vater, Son, heiliger Geist. Amen. – – –

Des Abends, wenn du zu Bette gehest, soltu dich segenen mit dem heiligen Creutz, und sagen:

Des walt Gott Vater, Son, heiliger Geist. Amen. u. s. f.” (b.)

A’ Deák fordításban igy van: Mane cum surgis e lecto, signabis te signo sanctæ crucis &c.

(a) Ezen állatással ellene tészi magát Luther a’ Római Catholicusok értelmének, a’ mint láthatni az Öreg Katekismusban. Lev. 32.

(b.) Meg-vagyon a’ közelébb említett múnkái között-is, Seit. 101.

A’ Görögben: τώ άγίώ σανρώ σε σὶξεις κ. τ. λ.

A’ Magyarban: Reggel, mikor ágyadból fel kelsz, meg-jegyezd magadat a’ szent keresztnek jelével, ezt mondván: Atyanak, Fiúnak, és Sz. Léleknek nevében. A. – Imé itt vagyon a’ gyermekek’ ezen Kis Abéczében lévő tanitásának kútfeje.

[Ugyan Luther Márton a’ Keresztelésről írt munkájában, mellynek titulusa: Das Tauffbüchlin D. Mart. Luth. így tanítja a’ Keresztelő Személyt:

„Der Teuffer spreche:

Fare aus, du unreiner Geist, vnd gib raum den heiligen Geist.

Darnach mach er im ein Creutz an die Stirn vnd Brust vnd spreche:

Nimm das Zeichen des heiligen Creuzes beide an der Stirn und an der Brust.”

Azután következik az Imádság, az Imádság után pedig az Exorcismus, ezen szókkal, és a’ keresztnek hármas jegyével:

„Ich beschwere dich du unreiner Geist, bey dem Namen des Vaters †, vnd des Sons †, vnd des heiligen Geists †, Das du ausfarest vnd weichest von deisem Diener Ihesu^* Christi N.” a)

a) Der Sechste Teil^* der Büch. d. Doct. Mart. Lutheri. S. 105, 106.]^*

A’ Reggeli és Estvéli Imádság rövidebben van Batiziban, mint Lutherben: az Asztal áldás és Étel után való Hálá-adás pedig tsak nem szóról szóra vagynak által véve. Igy tanit tudni-illik –

a’ Luther Márton Kis Katekésise.

Aller augen warten auff dich HERR, und du gibst inen ire Speise zu seiner zeit. Du thust deine hand auff, und settigest alles was lebet mit wolgefallen.

Darnach das Vater unser, und dis folgende Gebet:

HERR Gott himlischer Vater segene uns, und diese deine Gaben, die wir von deiner milden Güte zu uns nemen, durch Ihesum Christum unsern HErrn. Amen.”

„Das Gratias.

Dancket dem HERRN, denn er ist freundlich u. s. f.

Darnach das Vater unser, und dis folgende Gebet:

Wir dancken dir HErr Gott Vater, durch Ihesum Christum unsern HErrn, für

alle deine wolthat, der du lebest und regierest in ewigkeit. Amen.”

A’ Magyar forditásban ez az utólsó Imádság igy van: Hálákat adunk tenéked Atya Úr Isten a’ mi Urunk JESUS Kristus által minden jótéteményidért ki élsz és uralkodol mind örökkön örökké. Amen.

Batiziban-is ez az utólsó Imádság, mellyet ő ekképen végez: ki öröckül öröckę elsz ęs uralkodol. Amen. Ezek után következnek külömb-külömb Sz. Irásbéli Helyek, a’ Kis Katekesisben-is Batiziban-is. Luther igy nevezte: Die Haustaffel etlicher Sprüche. A’ Deák forditás: Elegantes quædam ex Scriptura sententiæ. De már itten Batizi nem irta ki a’ Luther Kis Katekésisét; hanem maga szedegetett öszve külömb-külömb Sz. Irásbeli Helyeket. Ezekre tsak azt jegyzem-meg, hogy a’ második Szakasz, mellynek titulusa ez: Hoģ czac^* az Isten irgalmassagabol vaģon üdvössegönc, épen az a’ tudomány, mellynek hirdetésével kezdette Luther Márton a’ Reformatziót.

Hátra vagyon még tartozásomnak egy része, tudniillik annak ki nyomozása, hogy mi az Angyali Idvezletet és Kereszt-vetést mikor hagytuk el, és a’ Mi Atyánkhoz mikor kezdettük ragaszani a’ Bé-rekesztést.

Én úgy találtam, hogy mi Reformátusok ezeket a’ Calvinus János tanitása után tselekedtük. Calvinus János Katekésise, mellyet a’ Genevai Ekklesia hasznára készített, ki jött Deákúl 1545-ben, ismét 1561-ben, ’s azután. (a) Ki jött ez Frantzia, Német, Anglus, Spanyol, Görög, és más több nyelvekenn-is. Ő ebben a’ Tiz Parantsolatot úgy osztja-fel, mint osztják ma is a’ Reformatusok és a’ Görögök, számlálván^* az első Táblára négy Parantsolatot, a’ másodikra hatot. Ő ebben a’ Mi Atyánkot a’ Mert-tiéddel vagy is Bé-rekesztéssel adja-elől; az Angyali Idvezletről és kereszt-vetésről pedig egészlen halgat. Azután 1555-ben ki adta ő a’ Sz. Máté Evangyéliomának-is magyarázatját, mellyben a’ VI.dik Rész. 13. V[ers]e, a’ Mi Atyánk Bé-rekesztése felől igy ír: Mirum est hanc precationis clausulam, quæ tam apte quadrat, a Latinis fuisse omissam. (b.)

A’ Calvinus János nyomdokát követték a’ Hejdelbergai Katékésisnek Irói-is, Ursinus és Olevianus, mind a’ Tiz Parantsolat számlálásában, mind a’ Mi Atyánkban, mind az Idvezletnek és kereszt jegyének el-hagyásában. Ki jött az elöször 1563-ban.

Magyar Országban Calvinus Jánosnak az Úr Vatsorája felől való értelmét, (mellynek, úgy látszik, már 1550-ben-is vóltanak itten-is némelly követői (c.)) közönséges Vallástételekben bé-vették vólt a’ Reformátusok a’ Csengeri ’Sinatban 1557-ben: bővebben és világosabban elől adták a’ Tarczali nevezetes Gyűlésben 1561-ben (d), a’ mikor a’ Genevai Vallás-tételt-is bé-vették. Azon idő-szakaszban terjedett-el a’ Calvinus Katekésise-is, mellyről a’ Gönczi Gyűlésben 1566-ban illyen végezés tétetett: Catechesin-Calvini, quæ in priore Synodo suffragio communi recepta est, faciant

(a) Ki-jött az ő minden múnkái között-is, Tomo VIII. edit. Amstel. 1667. Vol. IX. Fol.

(b.) Lásd ugyan ott Tomo VI. pag. 80.

(c.) Conf. Ribini Memorab. August. Confess. T. I. pag. 88, 89.

(d) Lásd, Compendium Doctrine Christianæ – in publicis Synodis Tartzaliensi ac Thordensi editum & publicatum. edit. 2-da. Patak. 1655. 8^o.

sibi familiarem. (a) A’ kik e’ szerint Calvinus Jánossal tartottanak, ’s az ő Katekésisének helyt adtanak, azok úgy számlálták a’ Tiz Parantsolatot mint ő; azok a’ Mi-Atyánkot Bé-rekesztéssel mondották; az Angyali Idvezletet ’s egyéb Ekklésiai szer-tartásokat pedig, a’ mellyeket ő el-hagyott, el-hagyták. Azután tsak hamar a’ Hejdelbergai Katekésis-is közönségessé lett, úgy hogy az már 1577-ben Magyar nyelvenn-is Ki-nyomtatatott Pápán, a’ Huszár Dávid forditása szerint. (b.)

Nem tsak a’ szorosabban úgy neveztetett Reformatusok tselekedtek pedig ekképen; hanem némelly részben a’ Lutheránusok-is, még pedig Vittebergában: mert az ottan 1571-ben készült Kátékésisben-is, mellynek titulusa: Catechesis continens explicationem simplicem et brevem Decalogi, Symboli Apostolici, Orationis Dominicæ &ct. (c) ebben-is mondom már a’ Mi Atyánk a’ Bé-rekesztéssel adatik elől, az Angyali Idvezlet pedig, és a’ keresztnek jegye sehol sem emlittetik. Hihető, hogy ez-is a’ Calvinus János példájának követéséből lett: mert bizonyos, hogy akkor vóltak Vittebergában a’ leg-több Crypto-Calvinisták, a’ mint neveztettek vólt, és a’ mi nagyobb, az ő vélek ellenkező Lutheranus Tanitók ezt egyenesen Catechismus Criptocalvinianusnak nevezték. (d)

Tsak ugyan azt tselekedték némelly részből, nevezetesen pedig a’ Mi-Atyánkra nézve-is, lassankint^* más Lutheranus Evangelikusok-is; a’ mit ők; de úgy, hogy azomban a’ Luther Márton Katekesisét változás nélkül meg-tartanák. Kezemben vagyon mostan a’ Lutheranus tanúló gyermekek számára Magyarúl nyomtatatott, és eggyüvé köttetett három kis katekésis. Az elsőnek titulusa, és azzal eggyütt az Irónak neve ki-szakadt. A’ 2-dik, a’ Luther Márton Lipsiában 1724-ben nyomtattatott Kis-Katechismussa, mellyet fellyebb már le-irtam. A’ 3-dik, mellynek titulusa: Mennyei út, Höffer

(a) Lampe Hist. Eccl. H. pag. 133.

(b) Lásd, Molnár Albert Jubileus esztendei Predik. Lev. 47. Nyomt. Oppen. 1618. 4^o

(c) Nyomt. 1571-ben, és újra 1572-ben. 8^o

(d) Valch. Biblioth. Theolog. Tom. I. pag. 485.

János Cziriak munkája. És a’ mi már különös, az elsőből és utólsóból Mert-tiéddel tanúlja a’ gyermek a’ Mi-Atyánkot: mert azokban ott vagyon; a’ középsőből pedig; az az a’ Luther Mártonéból Mert tiéd nélkűl; mivel abban nintsen: az pedig a’ Symbolicus Könyv.

De még ennél-is különösebb az, hogy a’ Luther Kis Katekésisének azon magyarázatjában, a’ melly Magyarúl-is ki-jött, Kérdésekben és Feleletekben, illyen titulus alatt: – –

D. Luther Márton Kis Katekismusa, és annak Oskolai, Templombéli és házi tanitáshoz alkalmaztatott magyarázatja. Nyomt. Laubanban. 1750. 12^o. ebben mondom, a’ Mi Atyánk Bé-rekesztésének el-hagyása, egyenesen Sz. Irás tsonkitásának neveztetik; és igy, ezen kemény itélet által, maga-is a’ Luther Márton Kis Katekismusa a’ Sz. Irás’ tsonkitók száma közé tétetik. Igy vagyon tudniillik ebben: – –

De van é a’ Sz. Irásban? A’ régi Deák bibliába nints: – – – A’ Görögben Sz. Máthénál megvagyon. És azért nem mi toldjuk a’ Sz. Irást, hanem azok tsonkitják, kik elhadják. ’s a’ t. (a)

Azonban NB. az is bizonyos, hogy a’ Luther Márton Német Bibliajában-is, Sz. Máté VI-dik Részében benne vagyon ez a’ Bé-rekesztés: leg-alább az 1555-dik esztendőbeli Vittebergai ki-adásban. (b.) De hiszem meg vagyon ez Sz. Máténál az Erasmus Görög Új Testamentomában, és az ő Deák forditásában-is, noha Deákúl a’ többitől külömböző betűkkel (c): még-is azomban e’ nélkűl tanitotta ő a’ Mi Atyánkot (d), sőt nagyon kikőlt^* ez ellen, a’ mint fellyebb láttuk. Arias Montanus-is meg-hagyta Sz. Máténál, és Deákra-is forditotta: hanem ezt tette Jegyzetben felőle: Animadverte Lector, hanc clausulam non esse de Textu. &ct. (e).

(a) Lev. 348, 349.

(b.) Meg-vagyon ez a’ ki-adás mi nálunk: de ennél régibb nintsen.

(c.) Lásd Novum Testament. Græc. cum versione Des. Erasmi. Basil. 1535. Fol. pag. 8.

(d.) Desid. Erasmi Precationes. Item Precatio Dominica. Lugd. Bat. 1641. 12^o.

(e) Ariæ Montani Nov. Test. Græc. cum interpret. Lat. loco supra citato.

Mi lehet már mind ezekből a’ Tudomány? (mert ehez a’ Predikátzio forma hoszszú Levelhez hozzá illik a’ Tudomány-is.) A’ többek között és ítéletem szerint a’ leg-hasznosabb, ez, hogy taníttassunk és serkentessünk ezen^* példa által-is, minden vallásbeli külömböző értelemért ’s szokásért másokat nem kárhoztatni; sőt az ollyan közép vagy aprólékos dolgokban, a’ mellyek nem fundamentomosok, valamelly vallásbeli külömbséget nem-is helyheztetni. (a) Ki gondolta vólna eleinte közülünk, hogy mikor a’ Krakkai Abéczében, az Angyali Idvezletet, a’ Keresztnek magára való vetését, a’ Mi-Atyánkot Mert-tiéd nélkül, és a’ Tiz Parancsolatot illyetén rendel, találja, akkor épen magával Luther Mártonnal találkozott öszve, ’s az ő tanitó Katekésisét, és Imádságos Könyvét olvassa? de ki meri azért, minekutánna meg-tudtuk-is, hogy úgy van a’ dolog, ki meri mondom, Luther^* Mártont a’ Reformátorok, és a’ reformált Vallást követők száma közűl ki-rekeszteni? És bizonyára fájdalmas fogyatkozás-is ez a’ Keresztyének között, hogy az illyetén dolgok miatt egymást kárhoztatják; és a’ Keresztyén Vallásnak sarkalatos fundamentomát, az egymás-szeretetét ez által egészlen fel-forgatják.^*

Vajha ez a’ kis Abéczétske, minekutánna az ő Szerzőjét és kútfejét ennyire ki-tapogathattuk, vajha mondom, ha tsak egy lépéssel-is elébb mozdithatná a’ Keresztyén felekezeteknek egymáshoz való közelitéseket, és atyafiúi szereteteket! Ha erre a’ felséges^* czélra, ő, a’ ki felől azt nem-is gondoltuk vólna, tsak valamitskét-is

(a) Méltó ezen dologra meg-olvasni Binghami Origin. Ecclesiast Lib. XVI. Cap. I. de unione et communione observata in veteri Ecclesia §. X. Volum. 7. pag. 52. sequentia.

használhatna, akkor mondhatnánk még el ugyan valójába felőle: Meg-érdemlette, hogy újra világot lásson!

Maradok állandó tisztelettel –

a’ Tekintetes Úrnak –

Sáros-Patak, Jún. 5.dik napj.

1809. eszt.