Kolosvár, Mártzius 16ad 1827.
Szeretett Atyám!
Én ezer engedelmet kérek hogy már olly rég óta nekem valósággal mindenkor igen igen nagy örömet szerző leveleit mind csak válasz nélkül hagyom. Oh de ha a’ szívet bánat éri, olly nagy bánat éri, mint a’ melly engem talált szeretett jó Anyám elvesztésével, akkor minden más érzés csak búnak ád helyt, ’s az egész természet mintha kihalva lenne, többé örömet nem ád. Mit is írjak – ’s mit is írhatnék!?
*[A kérdőjel kizárólag a halványabb tintával van írva.]
Az elmúlt boldog órák soha soha többé vissza nem térnek a’ jelenvalók tele fájdalommal, a’ jövendők nem interesszálnak! Nem mintha a’ sorsom ellen panaszom lenne; az elég jó, még talán igen is jó – de interesse nélkül élni, nem élet – én pedig Anyám nélkül az életet szeretni nem tudom. A’ Nénémet is Gr.
*[A „Gr.” kizárólag a halványabb tintával van írva.]
Bethlen Ádámnét újra igen fájdalmas bánat érte: elvesztette már régen megholt leányának utolsó gyermekét is, az ifju Haller Jánost tizen kilenczedik esztendejében.
Éljen szerencsésen szeretett jó
*[A „jó” után tintafolt.]
Atyám, mire szomoritsam kedvetlen gondolataim közlésével? Nagy becsű barátságának emlékezete mindenkor szent és kedves én
*[Bizonytalan olvasat.]
előttem, és örökre
*örökre <..> is
is annak fog maradni. Még eggyszer
*[Az „eggyszer” után tollvonás.]
éljen szerencsésen,
*szerencsésen. [A pont sötétebb tintával.]
fogadja szokott szivességével változhatatlan örök tiszteletem bizonyítását, és emlékezzék barátsággal rólam.
(azaz Gróf Gyulai Carolina)
*(azaz Gróf Gyulai Carolina) [Kazinczy beszúrása az aláírás elé.]
Lotti
Gróf Bethlen Imrét és háznépét majd minden nap látom. Egészen eltelve barátságos érzésekkel, általom is mind ketten ugyan szívesen tisztelik szeretett Atyámat. –