Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Újabb újabb okaink vagynak, hogy az Orczy vicenniumára vissza-kívánkozzunk: de Báró Ráday szerint:

Már az arany ártatlan idő tsak híribe van fel!

Cons. Kelcz Úr tegnap resignálta a’ VIspányságát Fő Ispányi Commissárius Urunk ő Excelljának minekutánna ő Excellentiájától, azt a’ feleletet hallotta, hogy igen is, maga is érti privatus Levelekből, hogy Cons. Fáy Agoston Ur resolváltatott hellyébe. Kérte ő Excellentiája hogy addig, míg a’ Fáy Ur Decretuma el-érkezik, suppleálja. – Azt én tőllem kívánni nem lehet, felele Kelcz Úr, mert ha a’ Német Nyelv nem tudása oka ki-mozdítatásomnak,^* úgy a’ Decretum el-érkezéséig se vihetem a’ Szólgálatot. Mit kelle tehát tenni? Kelcz Ur Zombory Sigmond Urat hozta projectumba; ’s ez addig már Suppleálni fogja az OrdVIspány hivatalját. Én, Nagyságos Uram, el-nézem mit tsinálnak ezek az emberek! Kelczbe betsüllöm azt a’ nemes tüzet, a’ melly semmi érdeklést nem szenyvedhetvén, elég resolutióval bír ki mondani mi fáj néki; és hogy készebb le-tenni minden szemfényvesztő idegen fényességet, mint sem hogy kevesebb szeretettel ’s tekintettel szólgáljon. Illyen formán gondolkoda Cátó, midőn útat nyitott magának a’ Szabadsághoz. – – Zombory Sigmond nem Cæsar; Cæsar inkább akart egy homályos faluban első lenni,^* mint Romába második: de a’ mi nem Cæsarunk ősz hajjal is enged^* másnak elsőséget, tsak hívatalba maradjon, tsak angariát vonhasson; és hogy tselekedete kevesebb meg-ítéllést vonnyon rá, meg-vallja hogy ő tud ugyan Németűl annyira hogy mindent jól ért; de valamivel tsak ugyan jobban tud Fáy. Meg-hűltem ez eránt egészen, ’s kevélyen nézek rá le; mert alantabb van előttem, mint sok szerentsétlen a’ kinek a’ lábán peng a’ béklyó-vas! Nem tanúlta ez meg Belizairtól, hogy a’ ki a’ Hazát fenyességért szólgálja szint ollyan alatsony mint a’ ki egy fillérért adja el életét. Én örvendek Hazámnak hogy ez az ember Oszlopnak nem született: ez a’ tselekedeti meg-mutatja hogy a’ Korona ki-vitele ’s Német Nyelv bé-hozása ellen írtt Repræsentatiókat nem a’ Haza szereteti, hanem önnön java keresése sugallotta néki.

Egynehanyan azt fogadták Kelcz előtt hogy tsak addig szólgálnak, míg ő. Majd meg-látom, kitsoda az, a’ kinek hinni lehet. Én nem vagyok Anti Fáyanus, de Kelcz eránt annyi tisztelet, annyi forró igaz szívesség, annyi háládatosság van meljembe, hogy azt a’ mi ezt a’ derék Hazafit érdekli, úgy nézem, mintha engemet illetne. Adná Isten hogy hatalmamba vólna azt tselekedni a’ mit óhajtanék, hadd mutathatnám-meg millyen igazán tisztelem őtet.

Szabó, az én Szabóm, mert igazán enyím, köszöni Nagyságodnak eránta való grátziáját ’s emlékezetét. Ő az el-múltt aratásban egynehány hexametert írt, azt ki kérem tőlle, ’s által küldöm Nagysádnak: addig engedje-meg Nagyságod hogy ezt az egynehány Phalenciusomat, mellyeket bosszankodásomba írtam Catullusnak az imitatiójára, ide zárhassam. Az én Gesznerem még sints sajtó alatt, mert olly tsínosan, a’ mint ohajtom, ki-ereszteni sokba kerül; halasztom tehát boldogabb időkre, noha B. Ráday és mások sürgetik ki-botsátását. Én magamnak éppen nem hízelkedem azzal, hogy in Litteratura ditsőségére leszek a’ Hazának: de erre az ősvényre nagyon ragad belső ösztönöm, ’s minthogy elég békességes tűréssel bírok irásomat jobbítgatni, sőt minthogy félelmes ’s bátortalan vagyok,^* reménylem hogy jobbak lesznek irásaim, mint a’ sok Konyiaké Zechentereké etc. Változhatatlanúl maradok

Nagysagodnak