Leg újjabb munkaimat
A meséimet Ujhelyben lakó Inczedy István Fiscalis Úr által még a múlt nyáron küldtem meg kedves Uram Batyamnak. Nem tudom kézhez mentek-e vagy sem? Nagyon ohajtanám ítéletét rólok kedves Uram Batyámnak, melly előttem hizelkedés gyanúja nelkűl essen mondva igen becses és fontos. – Olvastam a Beregszaszi darabos penna harczát, fajlalva kedves Uram Batyam vesződését. Ne mosson szeretsent! Ugy latszik az æstheticai érzés különös érzés bennünk, s a szépnek akár mint igyekszünk regulát szabni,
*regulát <adni> szabni,
ha a
fainer Takt hibazik s a Gratziaknak nem áldozhatunk, nem leszünk soha æstheticusok. A nyelv művelésnek nemesebb része a szavak formálása, mértéke, hangzása nem merő orthologust Gramaticust (mint amillyen Ber) hanem az élő műveltebb nemzetek nyelveiket értő, józanon bátor és merő orthologó-Neologust és æstheticust kiván. Valamint a Nemeteknél Gőthe Schiller stb. többet decidáltak mint Adelung, úgy a Magyarban is úgy vélem originál jó darabok, auctoritasok által többet fogunk elintézni mint a számtalan Gramaticai tusakodások, mellyek nálunk többnyire personalisokra ütnek-ki. Az ketséget sem szenved, hogy kedves Uram Bátyám a Magyar nyelv dolgában Epochát csinált, nyelvünk napkeleti darabosságat a napnyugoti csinossággal sogorosítván; s bár ezer orthologusok vessék is össze vállaikat nem idezik többe nyelvünket a Caucasus mellé vissza. Különös az hogy többnyire a Protestans marja egymást. Én csak uram Batyamat sajnalom hogy e Profanum vulgustól annyit szenved. A szeretett nyelv ügye és ön ereje erzése azt a lelket adják Uram Bátyámnak a mit Józsefnek és Gonganellinek, a kurta élet és sok végeznivalók elgondolása adott. Sokat szeretne végezni érezvén hogy végezhetne; halad, a magyar publicum pedig csak sánticalni szeret. Éltében ugyan homlokat nehezen, de hólta után kedves Uram Batyámnak bizonyosan megfogja koszorúzni. Alásan engedelmet kerek hogy veleményemet nyilt és igaz szívvel ide merem tenni. – Azon kérdésre mellyet utóbbi levelében meltóztatott kedves Uram Bátyám említeni: hogy [m]ennyiben
*[Emendálva.]
originál a különös testamentom? bizvást felelhetem, hogy mind a
mind a
*mind a mind a [A kéziratban hely van kihagyva, bizonyára a másoló nem tudta kiolvasni az odaírt szót. Badics idézetében: „mind külseje mind belseje igazán eredeti” – de feltehetően ő is csak ezt a szövegforrást ismerte, vagyis pótlása nem elfogadható (Badics 1890, 209).]
ruha rajta igazán eredetiek, de semmi megtörtént eseten nem epűlnek, mint sokan vélekedtek. A szatira vaktában szúr, de kivált nálam, ha emlékeztet
*nálam, emlékeztet [Beszúrás a sor felett.]
is, bizonyos czélt az üldözésre ugyan nem veszen. – Egyeberánt kedves Uram Batyámnak atyafiságos gratiajaba ajánlott, álhatatos tisztelettel maradtam
P:S. Ha válaszára meltóztat K. U.
instalok) azt Pestre méltoztasson addressirozni.