Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ buzgóság ’s a’ hazafiúi fájdalom utól érte a’ Püspököt az oltárnál. Boldog Isten! így kiálta-fel szíve’ fájdalmában; mire jutánk! – „Ebűl vagyunk, Nagyságos Uram! felele a’ Ministráló cseléd. – A’ Püspök elszégyellé magát, ’s talán nehezen is szenvedé hogy a’ cseléd az ő dolgába avatta magát. – Kurv’anyja kendnek! monda a’ Püspök; kendre bízták az Ország’ állapotját?

(az atyám’ szájából.)

Domokos Lajos Ur beszéllte, hogy Baranyi Gábor a’ Francziánál szolgálván,^* az ott fogva lévő hadi magyar foglyoknak minden vasárnap predikált.

Maria Theresiának uralkodása alatt a’ Protestansok Magyar-Országnak minden Dicasteriális hívataljaikból ki voltak rekesztve. Egyedűl némelly igen kevés számú Vármegyékben mozdítattak szolgálathoz, de nem egyébhez mint a’ veszedelmes Perceptorátushoz. Notárius az egész Országban eggy sem volt, Vice-Ispán eggy, kettő. Azt is, hogy Diætai Követséget viselhettek, annak kell egyenesen tulajdonítani, hogy a’ Rendek ezeket nem Fő-Ispáni Candidatio után, hanem szabados bízodalmok szerint választhatták. Igy a’ legérdemesbb, legtanúltabb, legtehetősbb Protestáns is fény nélkűl volt ’s a’ Dicasteriumoknál ’s Bécsben csak Landedelmannak nézetett.

A’ Podmaniczkyak Jósef által tétettek Bárókká. Podmaniczky Sándor Jósefnek az 1778ban kezdett Prussz háború alatt nevezetes summájú lovakat adott ajándékban. A’ Helytartó Tanács, azoknak neveiket publicálván, a’ kik a’ Fejedelemnek hadi ajándékokat tettek, Podmaniczky Sándort quidam Podmaniczkynak nevezte.

Maria Theresia alatt a’ Protestánsok sokszor voltak kéntelenek panaszolkodni. Ez az áldott emlékezetű Fejedelem igen buzgó Pápista volt ugyan, de nem volt intolerans. Az volt maximája, hogy a’ Protestánsoknak új kedvezést nyújtani nem kell, de abban, a’ mellyek rég olta éltek, meg kell hagyni. – Nem lévén fényes tekintetű emberek, legigazságosbb panaszoknak is igen ritkán ’s igen hosszas fáradozások után volt sikere. Végre Generális Beleznay Miklóst tették szószóllójokká, kinek mind nagy birtoka, mind atyjának még fris emlékezetű érdemei (Generális volt a’ Prussz háborúban ’s sokat sarczolt), mind anyjának neve (testvére volt a’ Camerae Præses Gróf Grasalkovics Antalnak, kinek fija Jósef alatt Herczeggé tétetett,) mind a’ Generális és Abauji Fő-Ispán B. Orczy Lőrincz sógorsága (mind kettőjöknek Podmaniczky leány volt feleségek), a’ Magyar Országi Dicasteriumoknál is az Udvar előtt is tekintetet adtak. Ide járúlt Bessenyei Györgynek Báró Grátznéval^* szőtt szerelmeskedése, mellyet quoniam tempus admonuit, Szalluszti kicsavarodással előadok.

Grátzné megkülönböztetett kegyelmeivel élt a’ nagy Thereziának. Maga a’ Császárné a’ legtisztább, legfedhetetlenebb életet élte mind özvegy korában mind az imádásig szeretett férje’ napjaiban, ’s szive’ ’s erkölcsei’ tisztaságát a’ religiositás is őrzötte. Grátzné eggyütt imádkozott a’ Császárnéval, de a’ magánosság’ órájiban titkos öszvejövetelek által adott poltolékot a’ kiállott erőszakért. Bessenyei György is azoknak számokban volt, a’ kiket ez a’ rossz asszony a’ maga örömeire kiválasztott. Hogy a’ virító egésségű ’s korú, athlétai növésű, igen szép képű ’s beszédű Ifjú szemet ne szúrjon, azt hazudta a’ Császárnénak, hogy Bessenyei nem látszik idegennek a’ Pápistává lételtől. Azonban az Apostoli órákon a’ szerelem adott leczkéket, ’s a’ Voltaire’ tanítványa Grácznéval a’ Magyar-Országi intolerantia felől szóllott, ’s szájába adta a’ csókok közt a’ bölcseség’ tanításait, mellyeket Asszonya előtt elmondjon. Mit nem nyerhetett volna a’ dolog ezen útálatos Jezuitismus által, ha a’ pedánt Debreczen itt is fel nem áldozta volna a’ maga eszelősködéseinek a’ köz jót! Bessenyei hamarább oda hagyta az oskolákat mint hogy deákúl megtanúlhatott volna, ’s magyar munkáiban, mellyeket írogatni kezdett, neologizált. Debreczen irtózott a’ deákúl nem tudó ’s neologizáló Agenstől: nékik ollyan grávis ember kellett mint a’ tunya Nagy Sámuel. Ide járúlt Bessenyeinek Gróf Teleki Jóseffel való baja. Poéta volt ez is, ’s igen orthodoxus mind a’ vallásban mind a’ magyar beszédben. T. verset írt B. ellen. B. felelt: „Ha Nagyságod bika, én szelindek vagyok!” – A’ B. ellenségei megbántották Beleznayt is; ez nem bírt velek, ’s inkább akarta Bessenyeit Telekinek és Debreczennek mint Debreczent és Telekit Bessenyeinek feláldozni. – Vissza térek Rádayra.

Beleznayt úgy nézték a’ Protestánsok, mint valamelly új Mózest. Én Patakon már Rhétor voltam, Dienes^* Öcsém Poéta. Az atyám arra a’ szép gondolatra jutott, hogy mi ketten, Komjáthi Ábrahám akkori igen híres Primárius gondviselése alatt menjünk-le Bugyiba, (Pest Várm.; a’ Generális akkor még ott lakott, Pilizsi Kastélya akkor épülvén) ’s neve’ napja reggelén a’ S. Pataki Collégium’ nevében idvezeljük. 1772ben Miklós napja előtt való estve be is értünk Bugyiba, ’s más nap reggel Komjáthi Abrahám ponyókán vetett fekete mentével fellépett, dictióját elmondotta, utána pedig mi ketten, eggyikünk a’ rhétori chriát, a’ másikunk a’ deák distichumokat, nyuszttal prémzett zöld mentében, zöld dolmányban, veres nadrággal ’s ezüst munkával igen igen gonoszúl elperorálánk.^* Niczky Christóf (1785 táján Judex Curiæ) jelen volt igen sok uraságokkal, ’s a’ Pataki Múzsák’ fijaiból hangot akart kivenni: de a’ kis tőkék hangot nem adtak. Ezt cselekvé a’ Pataki illiberális nevelés. Jelen vala Ráday is. Ekkor nap láttam őtet elsőben.

Az atyám 1774ben, Martiusnak 20-dikán megholt. Nem győzte szegény várni azt az időt, hogy nevemet nyomtatva lássa-meg valamelly munka előtt. Gellertnek 5dik darabjából azt a’ kis értekezést, a’ mellyben arról van szó, ha a’ hitetlenség ellenkezik e inkább a’ vallás czéljával ’s természetével vagy a’ babona, halála előtt eggy két esztendővel lefordítatta velem. Az anyám özvegyen maradván vígasztalást talált volna annak látásában, hogy az atyámnak e’ kívánsága teljesedést ért, ’s sürgetett, hogy valamit készítsek. Patak és Debreczen az akkor tájban megjelent szép Literaturai munkákat nevetségessé tették: illyen vala mind az a’ mit Bessenyei írt, a’ Svéd Grófné, Belisaire, Kartigám. Tudtam, hogy az affélékkel Patak előtt titkot kell űzni, ’s a’ legnagyobb titkolózások közt készítettem Magyar-Országi Geographiámat az 1775diki examenre. De ennek historiáját másutt fogom elbeszélleni. Ez’ esztendőben Júl. v. Aug. holnapokban lementem Péczelre a’ Geographiával, ’s ekkor láttam Rádayt másod ízben.

Jurátus koromban, 1782 és 83., sokat forogtam Ráday körűl. Ő nagy barátja volt a’ theatrumnak ’s ha Pesten volt, ritkán múlasztotta el a’ Játékokat. A’ Parterren fogott mindég helyet, nem soha lózsiban. A’ ki vele szóba akart eredni, háta megett fogott helyet, ’s a’ szomszédjához a’ darabnak vagy játszásnak helyes vagy hibás volta felől ejte szót, ’s bizonyos lehetett felőle, hogy az Öreg részt fog venni beszédében. Én igen gyakran voltam a’ theatrumban szomszédja, ’s sokszor csak az ő kedvéért mentem oda. Ekkor osztán a’ három Egység (unitas temporis, loci et actionis), Shakespear, Corneille, Racine, Voltaire és Göthe felől folyt a’ szó.

1784. Octob. 3dikán megindúltam Gyömrőről, Gróf Wartenslébennének, Gróf Teleki Klárának (a’ ki Ráday leány’ gyermeke volt) jószágából, hol az Öcsém László, Zászlótartója a’ Gradiskai Regementnek, a’ Generalisával múlatott; ’s olly korán Péczelre értem, hogy azt kelle kérdenem a’ Kastélyban, ha az öreg már fenn vagyon e. Olvasó-szobájában leltem; fekete mentében, dolmányban e vagy lajbliban, kötött munkájú háló-süvegében, mellynek felébe még eggy fekete bőr sipkát szokott volt tenni, és az néki az egész nap fején volt, ’s csak asztali könyörgés alatt fedte fel egészen kopasz sőt fényesen sima koponyáját. A’ mint beléptem, elszégyenűlve tette félre, nyitva borítván-le, a’ kezében levő könyvet. Ez a’ szemérmes titkolódás ingerlett, hogy lássam mit olvas ’s azalatt, míg ő, nékimelegedve, holmit beszéllt és keresett, kilestem azt: Clarissának 5dik kötete volt. A’ jámbor öreg nyilván attól tartott, hogy a’ fiatal vendég nem tudja mit mondott Grotius a’ Térentz’ Comoediájiról: aliter illa legere viros, aliter pueros. Az Öreg felől könnyű vala feltennem, hogy ő Richardsonnak románját nem a’ szerelmeskedés történetei, hanem a’ charakterek miatt olvassa. Egész napot ott múlattam, ’s éjjeli tizenkettődfélkor még verseit olvasta. Jut eszembe, hogy eggy Eclogát írt volt menyasszony-feleségének Gömör Vármegyei jobbágyainak képekben. „Édös léköm, Asszonykám! mü kigyelmödnek eggy Comédiát csináltónk” stbb. – A’ Tordai Gyöngyösinek „úntató fecsegését” épen úgy nem szenvedheti, mint leonínus módját. „Molnár János Szepesi Kánonok ellen, (a’ ki Gyula Császárnak nevezte Július Cæsart,) ha ifjabb volnék eggy Hetes-Írást bocsátanék-ki.” Anglus kertjében Zríni Miklósnak és Gyöngyösinek, a’ Keményiás és Muranyiás Éneklőjének, márvány emléket akart állítani. Két magyar hexameter fogott volna állani mind az eggyik mind a’ másik alatt, mellyeket előttem el is mondott, de jegyzéseimben nem lelem.

1788ban Bécsbe útaztam Kassáról, hol mint Nemzeti Iskolák Inspectora laktam, ’s kocsimon lévén Klímesch Tamás, Bécsi Académiai Festő, (kit esztendővel azelőtt Kassára tulajdon költségemen hozattam volt,) olly szándékkal, hogy Rádayt, akar akarja akar nem, lefestethessem, Augustusnak 7dikén Péczelre beértem. Velem vala Vályi András is, Kassai Norm. Prof., ki 1790ben Pápistává leve, hogy a’ Cardin. Batthyáni védelme alatt a’ Pesti Universitásnál magyar Nyelv’ Professorává^* lehessen. Hosszasabban ’s így meg nem háborítva mint ekkor, Rádayval én soha nem voltam, ’s jegyzéseim felőle itt legbővebbek. Az Anekdotenklauberey útálatos dolog, a’ nagy emberek sajátságaiknak felkapdosása ’s felfedezése pedig büntetést érdemel. De lehet az ollyat szép részről is tekinteni. Az illy apróságok mélyebben bé hagynak látni az előttünk már nem lévők’ charaktereikbe mint a’ fontos dolgok’ előbeszéllései, ’s reménylem hogy azt a’ mit itt elmondok, a’ jobb maradék tőlem köszönettel fogadja. Nem veszt ez által annak a’ szent tiszteletet érdemlő Öregnek fénye semmit, épen úgy nem, mint képe által nem vesztett, melly a’ Quirinus Mark’ rezén mutatja ugyan fogatlanságát is, de mosolygó szemeiben magát eláruló gyermeki naivetéjét is.

Alig köszöntem-be az Öregnél, midőn eggyik cselédje belép, ’s azt kérdi tőle, ha bennünket a’ Herculesbe szállítson e? – Ráday, a’ ki érkezésemet teljes örömmel vette, eggyszerre nagy tűzre lobbant, ’s a’ leggyermekibb ártatlansággal pirongatta, dorgálta a’ cselédet. A’ cseléd kifordúlt, ’s oda hordotta holmimet a’ hová maga gondolta jónak, mert kérdésére nem kapott semmi feleletet. – Ezek a’ rossz-emberek ugymond R. magához térvén végtére, eggy szobát Herculesnek neveztek el minthogy falaira a’ Hercules’ tettei vannak festve. – Szegény Öreg! gondolám. – Dolgozó szobácskájában magyar Tudósok’ képei fityegtek mind eggy nagyságban ’s formában. Irtóztató mázolás! olajban tusch színre, az az feketén, mintha réznyomás volt volna. Ebből nyilt eggyik ajtó a’ Bthecába, másik azon Cabinetbe, mellynek ablaka az Udvar felé (azaz a’ folyosóra) volt, hol a’ Poéták állottak. A’ magyar könyvek felesége’ szobájában voltak ennek még holta olta is. – Beszéllgetéseinknek tárgya mindég a’ hazai literatúra volt, ’s leginkább Zrínyinek Adriai Syrenája, mellyet ő, igen is méltán, feljebb becsült a’ Gyöngyösi Epicumjainál. Jut eszembe, hogy a’ Poéták Cabinettjében eggy in 4o nyomt. deák munkát olvastatott velem, mellyben ennek a’ Poéta Zrínyinek culturája felől nagy magasztalásokkal szólott a’ synchronus Iró, de a’ könyv’ Irójának nevét elfelejtettem. Tollius, Epistolæ Itinerariæ Appendixe Zrinyiről.^* A’ Klopstock’ Altonai quart kiadását nem ismerte, holott az ő neve a’ subscribensek’ sorában áll. – –

Illy tárgyú beszélgetések köztt ettük meg a’ vacsorát is, ’s az Öreg olly kénye szerént látszott lenni, mint én voltam, midőn eggy goromba ember az asztalnál az Öregnek valamelly igen helyes beszédébe belé garázdálkodott és hamis állítását makacsul vítatta. Ez Herr Lucas volt, eggy^* megöregedett Lutheránus Academicus, kit fijának nevelése miatt kegyelemből tartott. Ez a’ faragatlan ember ezzel a’ hettzel csak azt akarta velünk éreztetni, hogy ő is^* az asztalnál űl. Valamelly szerencsés történet ismét felvídította az ábrázatokat, ’s az Öreg újra el vala kapva, midőn a’ R. háta megett álló inas igen expressive el találá magát köhenteni. R. hátra nézett, ’s vissza adta a’ köhentést. Értem, ugymond, mit akar Kend azzal a’ köhentésével; megmutatom, hogy addig űlök, a’ míg nekem tetszik. Kiki képzelheti, melly ábrázatokat csináltam én és a’ nálamnál fiatalabb Vályi, midőn ezt hallánk.

A’ cselédekkel a’ szegény Öregnek gyakorta voltak történetei. Beszéllik, hogy eggykor valamelly nagy ebédnél bort parancsola tölteni poharába „félig, vagy valamivel tovább, vagy addig sem.” A’ cseléd nem értette a’ parancsolatot, ’s annyit töltött, a’ mennyit jónak gondolt. „Puff!” monda R. szája’ kedves járásával: üsse meg a’ manó! csak azért sem iszom-meg! ’s szomjan maradt inkább. De ez a’ fellobbanás epe nélkül volt. Angyalibb lelket gondolni nem lehet.

Szombaton estve sokáig nem parancsolt vacsorára tálaltatni. Engem valóban meglepett mind az éhség mind az álom. Vettem észre, hogy R.t valami nyugtalanítja. Végre kifakasztotta baját. Holnap Communio lesz nálunk: beküldöttem Pál és Gedeon unokáimért Pestre; őket várom. Tizeneggyedfélkor tálaltatni hagyott. Két cseléd gyertyával ment elől a’ grádicson, eggy öreg cselédje pedig utánunk jött. – „De^* mit gondol Kend (kezdé az Öreg, a’ cseléd felé fordulván a’ grádicson) nincs e az én unokáimnak bajok, hogy még sem érkeznek?” – Nincsen biz az, Nagys. Uram, az egész dolog az lesz, hogy ma szomorú Játék’ napja lévén, a’ Méltóságos Urfiak theatrumba fogtak menni, most még vacsorálnak, ’s majd éjjel jönnek ki. – „Micsoda? hallja Kend! kérdé a’ szörnyen megbántott Öreg, hát nem tudják az én kedves fiaim, hogy őket nyugtalanúl várja a’ szegény Nagy-Atyjok, ’s az ő kedvéért nem mulasztanák el szívesen azt az eggy Tragoediát? – Azonban a’ Mélt. Urfiak valóban csak a’ theatrum és vacsora után indúltak ki Pestről ’s virradta felé értek Péczelre.

Aug. 11dikén mind az Öreg, mind én bé-mentünk Pestre, ’s én szerencsés valék magammal vinni crayonnal festett ’s igen szerencsésen eltalált képét. Előbb gyermekisen vonogatta magát. „Ha a’ szegény feleségem élne, igen is; úgy végeztünk, hogy öreg esztendeinkben is lefestetjük magunkat: de ő nem él, és így hadd maradjon.” – Végre megadta magát. De miként fesse a’ Festő? parókával e, vagy házi sipkájában? A’ Festő az utolsót javaslotta. Jó tehát. Leűlt. Már festette a’ Festő, midőn felugrott; „csak még is jobb lesz parókában,” ’s feltette a’ parókát. „Vagy háló-süvegemben tehát, minthogy úgy akarja!” Ekkor ismét levette ’s leűlt. Egynehány perczentés múlva ismét a’ parókához ment. – Én féltem, hogy megúnja az űlést, ’s kértem, hogy engedne valamit olvasnom. Bahrdtnak valamelly critisch Almanachja volt az asztalán. „Olvassa, olvassa ezt az Úr!” – Stolberg felől olvastam. Olvassa, kérem, Kindlébent. Ez a’ Magister Kindlében Luth. Predik. volt. Önn maga beszélli el, valamelly barátjának aventűrjét, ’s Bahrdt eléggé semmire-való volt, azt a’ világgal tudatni. Eggy nap lement a’ falu’ Birájához, de nem lelte. Csak férjhez-mehető leánya volt a’ háznál, a’ ki a’ Tisztel. Urat lelki alázatossággal fogadta. A’ leány piros pozsgás növése vétkes kívánságokra gyúlasztotta a’ lelki-atyát. Mint próbált tacticus, látta, hogy itt fortéllyal kell élni, ’s gondolkozóba esett. Édes Leányasszonykám, nézze csak az útszán… – A’ lyány feltolta az ablak-fiókját, a’ Pap a’ nyakára szorította, hogy a’ lyány’ feje kinn szoruljon. Panasz lett belőle ’s Magister Úrnak körűlnyirbálák a’ Tógáját. Én a’ történetet nem hallottam, a’ könyvet nem ismertem. R. a’ legpajkosabb soron felkiálta: Kalodába tette! kalodába tette! – Eszes embernek nem szükség semmit mondanom e’ történetre: óhajtom, hogy éretlen és romlott erkölcsű soha ne olvassa, ne lássa.

Aug. 12dikén, melly nap reggel olta hívatalbeli levelek’ írásában valék elfoglalva, dél után négy óra tájban belép Budai szállásomban az Öreg ’s kér, hogy menjek menyéhez, a’ ki holnapra ebédre hívat. Elmentem. – Az ifjú szép Grófné, már kifejérítve, kipirosítva a’ Hajfodró’ keze alatt űlt. Körűltte Udv. Agens Drozdik Úrnak leánya forgott, mint Múlattató-Kisassz. a’ Grófné mellett. Sajnálom, hogy az Úrhoz holnap szerencsém nem lehet, siető útja miatt, ugymond; de ha így fog Bécsből is vissza sietni, nem marad ideje valamelly Kisasszonyt kinézni. – Ez vala bérekesztése a’ feleletnek: „’s ha választanom kellene, nem Bécsben néznék-ki eggy Kisasszt. hanem Magyar Országon eggy jól nevelt leányt.”^* – Az öreg megértette mind a’ Grófné czélzását, a’ ki háládatosságát azzal bizonyította volna, Drozdik eránt, hogy a’ leányt valakire reá kösse, mind az én mondásom’ értelmét. Nem sokára mentünk.^* „Én nem tudom, hogy ez az én menyem mindent házasít. Pedig őket senki sem házasította; magok vették-el egymást magoknak.” – Igen is igazán magok! gondolám magamban. Mert a’ világ által nagyon elragadott Grófné sokszor tűzbe hozta az Öreget. Gondolatlan költései a’ házat nagy adóságokba merítették-el. Illykor a’ Grófné az Öregnek a’ maga könyvvásárlásait hozta pironságúl elő. Jupiter, ha Júnó megharagította, záport öntött-le a’ Deucálion és Pyrrha nemzetére: Ráday néki állott a’ szép meny’ porcellánjainak ’s öszve meg öszve tördelte – epe nélkűl, mint a’ gyermek.

Menjünk az öcsémhez Teleki Jósefhez! mondá nékem Ráday; nagy szomorúsága van; István fija Belgrád körűl megholt (forró nyavalyában holt meg, nem fegyver által.) – Gróf Teleki József, a’ Ráday testvérének fija, kéz csókkal fogadta Rádayt, ’s néma fájdalomban űlt. Részt vett csakugyan Conversationkban, ’s talán inkább felvídúlt volna, de engem a’ szabadabb beszédtől a’ fájdalom’ tisztelete tartóztatott. Vissza menénk Budára; én a’ Vízi városban vettem a’ Collegám, mostani Consil. Pethő Jakab miatt szállást, hogy őtet közel érhessem: az Öreg fel ment a’ várba menyéhez.

A’ mint Telekihez menénk, a’ hídon megsejtettem, hogy a’ Kocsis vissza pillantgat a’ hintó’ bakján álló cselédre, ’s Vácz felé csapkod az ostorával. Ott valaminek kell történni, mondám, mert a’ kocsis integet. – „Semmi! monda igen nagy phlegmával az Öreg; mindég ollyan bolond ő; ha Pestről kimegyek Péczelre, vagy Péczelről bé jövök Pestre, eggy nyúl sem szaladhat-el a’ kocsi mellett, hogy ezt ne kiáltsa: a’ hol a’ nyúl, a’ hol a’ nyúl! ha pedig farkas: még inkább!” – Ezek Rádaynak tulajdon szavai. Egészen festik ábrándozását.

Mind feljegyzem azon apró történeteket, a’ mikre emlékezem. – Kocsisa (így beszéllé ezt nekem Szabó-Sáray Sámuel Úr, a’ ki halálos processusomban védelmezőm volt) sok esztendők olta szolgálta Rádait, ’s eggyütt öregedtek meg. Ezerszer ment-vele Pestre ’s vissza Péczelre. Az Öreg, sokszor megtörtént, hogy elsüllyedvén gondolatjai köztt, megszóllította a’ vén kocsist, hogy talán eltévesztették az útat, mert neki úgy látszik, hogy nem jól mennek. – Bizony mondom Kendnek, nem jól megyünk. – Hallja Kend, nem akar Kend nekem hinni, de meglátja Kend, nem jól megyünk. – A’ Kocsis az ellenkezőt állította, de az nem használt. – No már most parancsolom, erre menjen Kend. – A’ Kocsis káromkodni kezdett; hiszen Péczelen öregedtem meg, ezerszer is hordtam Nsgodat, ’s soha sem hordtam rosszúl, talán csak nem ment el az eszem. Úgy tudok én ahhoz, mint Nsgod a’ könyvhöz. – Az Öreg elhallgatott, azt hitte, hogy rosszúl viszik, valamíg a’ Pesti kapun bé nem ment.

Midőn eggyetlen fija elvette Fáy Susánnát, ’s a’ menyasszonnyal Péczelbe ért nagy sokaság gyülekezett oda a’ szép magyar menyecskét meglátni. Az Öreg akkor reggel is olvasott. Fel vala öltözve, de még a’ sipka volt fején. Már eggyütt valának a’ vendégek, midőn idejének gondolta, hogy ő is felmenjen. Paróka nélkűl lépett bé, ’s csak a’ menye meredni kezdő szemeiről látta megtévedését.

Eggy csoport vendég eggy épen elmenő szép asszonyról beszélle, midőn Ráday közzéjök lépett. Annak az asszonynak van valamije, a’ mi nekem nagyon tudna tetszeni, monda paradicsomi ártatlansággal. A’ szót felkapták a’ pajkosok.

Sok mondását maga a’ hang, maga annak a’ jámbor szemnek eggy nézése, ’s az az ábrándozás tette comicussá, a’ mellyet ezen apró történetekkel akarok érezhetővé tenni. Eggy nap Templomból jöttek-ki. A’ Cántor felől folyt a’ hátrább menő Pesti Ifjak köztt a’ szó. Rettenetes szava van annak a’ Cántornak, mondá Puky László, most Consil. ’s Ord. V. Ispán Abaujban. Ráday, mintha füleinek régi kínzásokért akarna enyhületet találni bosszús kifakadásában, megállott, vissza fordúlt ’s ezt mondta: De mondhatom, nem is Cántor, – Nem is Pap, nem is tánczos, nem is gazda lett minden, a’ ki rossz volt a’ maga nemében, ’s a’ phrázis még most is köz forgásban vagyon.

Ráday középszerű növésű volt, nem húsos, de nem is száraz. Feje a’ mint mondám, szinte fényes volt a’ kopaszság miatt; ifjú korában szögnek kellett lennie; a’ fija barna volt, két unokáji pedig a’ menye’ színére rőt^* hajúak. Úgy beszéllte, hogy szemének színe éltesbb napjaiban nem az volt a’ mi gyermekkorában, mert Mányokinak a’ festésén, melly Péczelen függ, más színű, pedig Mányoki felől nem lehet feltenni, hogy abban megtévedt volna. – Ábrándozásait annak köszönhette, hogy rend és methodus nélkűl olvasott, és mindent. Még a’ festés dolgaiban is akart valamit tudni. Rendes dolog, hogy Albrecht Dürrert Erdélyi Szásznak hitte, mert annak valamelly rokona Ladislaus volt, az pedig Magyar-Országon szokott név. Megígérte, hogy állításának igazságát papirosra teszi, de Briareusi kéz kellett volna arra, hogy mindenre reá érjen a’ mit szándékozott. A’ virtusnak eggy igazán magyar és adæquatus értelmű szavára akadt. Nem mondja el a’ szót, de dissertatioval eggyütt teszi ismeretessé. Elmaradt a’ dissertatió ’s vele eggyütt a’ szó is.

Ráday ifjabb esztendeiben hasznos és nagy tekintetű embere volt a’ Hazának. Pest Vgyének követségét viselte az 1751diki vagy 64diki Diætán. Még akkor ereje volt kimondani a’ mit állít, ’s semmi tekintet által nem forgattathatott ki, nem némíthatott-meg semmi tekintet által. Talán akkor, midőn a’ Vexatio dat intellectum, hohér kézzel égettetett-meg, ’s Therésia Prímás Barkóczyt a’ halálig keserítette, egynehány első fényű Követnek meg volt súgva, hogy ne szólljanak. Ezek köztt vala Ráday is, Szatthmári Király György is, a’ Pataki Collegium Fő Curátora. Az Ifjak elréműltek, hogy a’ köz jó’ Bajnokjai nem szóllanak, ’s felsikoltottak: Ráday Uram akar szóllani. Ez le vala forrózva, mert hiszen nem tett semmi mozdulatot, hogy szóllani kíván. Zengett a’ Ráday név, ’s a’ Követek várták, hogy szólljon. Szóllott, ’s úgy szóllott, a’ mint jó embernek kell és illik. – Nemzeti szent tűz, oh ne aludj-el közttünk soha!

Eggy estve 1790ben látogatására mentem. A’ folyosón (a’ Váczi útszán lévő háznál) eggy Grátzia-alakú leány suhant-el mellettem. El valék bájolva látásától. Az Öreg Fesslernek vagy Aristidesét vagy Mark-Aurelját olvasta, a’ márgókon rózsaszín, kék, zöld, czinóber plajbásszal tévén punktumokat, philologiai, historiai, philosophiai czélokra nézve, hogy a’ könyv, másoknak módjok szerint, egészen el ne mocskoltassék. A’ könyvről folyt a’ beszéd. Ráday gyönyörködve beszéllette, hogy a’ menyének az a’ könyv a’ legkedvesebb olvasása. Szegény, nem látta, hogy az egyedül azért volt az, mert a’ könyv akkor módi-könyv volt. Vagy azért-e inkább, mert Faustina^* szép oldalról is festetik benne? – Spielenberg, a’ Prókátor és Pesti Deák-Újság írója ott talált, ’s mind a’ ketten eljővénk, midőn az Öregnek eggy czifra vendége érkezett. Spielenberg magyarázta-meg ki volt a’ szép leány, ’s előnkbe akadván Secretar. Dancs, ’s ettől megtudván, hogy a’ Grófné nincs a’ háznál, bemenénk a’ leányhoz. Dancs a’ leány’ szerelmese, előtte beszélte nekem, hogy maga az öreg Gróf is épen úgy jára midőn a’ leányt meglátta, mint én. Egynehány napig nem tudott egyébről szóllani. – Midőn hetven hét esztendős ember érez Anákreoni módon, az világos jele, hogy az az ember ifjúságát nem töltötte marhai örömökben. Ráday a’ legtisztább erkölcsű, Virgíliusi szüzességű ember volt egész életében, ’s a’ leghűségesbb, legboldogabb férj.

Novemberben 1789. eggy útat tevék Bécsbe. A’ szegény Aszalait (mh. Grátzi fogságában 1796. Oct. 12kén) magammal vittem. Ennek fő vágyása az volt, hogy Rádait láthassa, mint Vályi látta volt, Aszalainak a’ Kassai Norm. Oskoláknál Prædecessora. Ráday akkor a’ Hatvani útszán lakott az aranycsillagnál, épen általellenben a’ fejér-farkas fogadóval, hol megszállék. Első dolgom az volt, hogy hozzá szaladjak. Midőn a’ grádicson mentem, már hallám, hogy perel az inasával. Kopogtam: nem szóllott; benyitottam az ajtót, köszöntem: nem vett észre, írt. Intettem Aszalainak, hogy lenne csendesen. Az öreg felkölt, elment mellettünk, nem sejtett-meg, megállott a’ küszöbön, ’s pirongatta a’ cselédet. „Kend rossz ember, meg nem tudakozni tőle, hol van szállva! Azt írja, hogy régen beteg; nyár olta leli a’ negyednapi hideg; alamizsnát kér; ki tudja jöhet e másszor, ’s fog e jönni merni, látván, hogy semmit sem kapott levelére?”^* Úgy állottam ott mint eggy Apostol előtt. Az Öreg vissza ment ismét író-asztalához, írt, lepecsételte a’ levelet, ’s frankózva küldötte Postára. A’ betegnek írta azt, ’s kérte benne, hogy vagy jöjjőn újra, vagy tudassa vele, hová kell küldenie az alamizsnát. – Ez meglévén, megláta bennünket. Azt hitte hogy már szóllott velünk, ’s köszönés nélkül fogánk a’ beszélléshez.

Hitvese szint illy nemes érzésű Matróna volt. Eggykor Báró Schaffrath Leopold (Piarista ’s titkon Kőmíves, mint most titkon Sycophanta) panaszlá a’ Ráday^* asztalánál, hogy eggy Tiszt fekszik betegen; forró nyavalyából kezd gyógyúlni, elköltötte minden pénzét, elköltötte még eladogatott^* holmije árát is, pedig a’ Regementjéhez kellene indúlnia. – Az a’ nagylelkű Asszony – sírva írom ezt! – nem szóllott semmit, hanem magához kéretvén ezt a’ Papot, pénzt, gyolcsot, posztót ’s 24 butellia Tokajit adott neki, hogy vigye a’ Tisztnek. A’ Kőmíves elvitte, de megszegte a’ tilalmat, hogy a’ Jóltevőt a’ szegénnyel tudatni ne merje. Sőt elhirdette azt az egész városon. És ezt valóban igen jól cselekedte. Az illy tettek’ tudatása hasonló tetteket tenyésztet.

Ráday nem verette soha az embereit, ’s ha valamelly Tisztje veretett, azonnal el volt csapva. Ez hallatlan dolog volt 1760 táján, hol a’ Földes-Úr ollyan formán bánt a’ jobbágyaival, mintha a’ feudalis systema szerint is nem személy, hanem csak portéka volt volna a’ szegény jobbágy, mint Rómában. Az ő jobbágyai is emberek voltak, ’s vissza éltek kegyességével. A’ Tiszttartók hijába panaszolkodtak, ’s ez a’ dühösségig vitte őket. Eggy jószágában eggynehány paraszt éjtszaka felbontotta a’ vermeket. A’ Tiszt kapott rajta ’s szaladt Péczelre, azt reménylvén, hogy végre kap hatalmat a’ megkapott vétkeseket megbüntetni. Mint hűle el, midőn outrírozott festéseire eggy sóhajtást kapa feleletűl és még azon felyűl pirongatást: „Szegény emberek, melly inségben kellett nekik lenni, hogy illy ocsmány tettre vetemedjenek? ’S hát Kend közttök lakván ’s látván nyomorúságokat, miért nem adta azt nékem hírűl, hogy nekik akar ingyen, akar új fejébe adjak annyit, a’ mennyire szükségök volt?” – A’ Tiszttartó majd megdermedett. A’ Tekintetes Asszonyhoz ment panaszolkodni. Itt épen így fogadtatott. Vissza ment az Úrhoz: Tek. Úr! az emberek fogva vannak, ’s én a’ dolgot előre béjelentettem a’ Szolgabirónak is. Ha mi nem büntetjük meg, a’ Vármegye Tisztje fogja, vagy tömlöczbe küldetnek. Mi nem bánunk velek olly sanyarúan mint a’ Várm. Hajdúji. – Az Öreg engedett ez oknak, ’s hatalmat ada Tisztjének, hogy veresse-meg tehát, de csak 12 botot adasson, és azt is minél lágyabban. A’ Tiszt megmaradt ugyan a’ szám mellett: de úgy, hogy a’ megvert fel nem tudott kelni. – A’ hóhér akkor nap el vala mingyárt csapva.

Nyúgodjál sírodban, szent Öreg, ’s emlékezeted lelkesítse unokáidat a’ legkésőbb időkig! – Erit ille mihi semper deus! –

A’ ki Rádayt látta, ezzel a’ nagy-világba nem illő eggyűggyű lélekkel, képzelheti Rousseaut. A’ franczia Bölcsnek nem volt ennyi és illyen gyengéje: de a’ magyarnak nem volt epéje mint a’ francziának.

15. Bárcay Samuel eggykor be setétedvén az estve, parancsolni akarta az Inasának, hogy gyújtson gyertyát. Domine Diós /:így szólla nagy seriositással:/ se nap világ, se hóld világ, tehát gyújtson gyertyát.

16. Bárcay Sámuel kártyázván ’s veszteségben lévén Keneseyt csalárdsággal kezdte magában vádolni, de bátortalan lévén magában fojtogatta gyanakodásait. El unván sokára a’ vesztést, meg szólítja: Uram, Uram, Kenesey Uram! űm, űm, – pénzbe áll a’ dólog.

17. Szemere Albert Bárcay Samuellel lakott. Samu eggy estve kinn áll a’ kapunál, ’s valamit akart mondani Szemerének, kivel nem csak az, hogy régólta eggyütt lakott, hanem azon felűl sokáig eggyűtt tanúlt már annak előtte is. Melancholiájában el-felejté a’ nevét. Meg kopogtatja az ablak üvegét ’s bé kiált: Békési! Szemere tanúlt, ’s nem vette észre mit akart. Békési! Szemere tudakozza kit hív, ’s akkor meg vallotta, hogy el-felejtette nevét ’s őtet hívja. NB. Ez az el-nevezés onnan jőtt, mert Szemere bekecset hordott.

18. Bárcay Samuelnek Barátjai eggykor alkalmatlanságára vóltak, mert vacsorára nyúlat sűttetett. Sokat tanakodott magában, miképpen mutassa ki nékik az utat, hogy azok rossz neven ne vegyék, és rajta keserves satisfactiót ne vegyenek. Ujja körmeit rágván eggykor meg szóllal: Ha úgy tetszik /:itt el-akad:/ hány óra? – – A’ hang el-árúlta igyekezetét, ’s a’ leg keserűbb vexát szenyvedte-el.

19. Patakon tűz támad. Az ifiuság oda szalad. Sokan dólgoztak, de a’ nagyobb rész bámúlt. Szólga Biró Horváth Ujhelyből történet szerínt Patakon vólt, ’s a’ Hajdujára rá parancsolt, hogy mindent vágjon, a’ ki nem óltja a’ tűzet. A’ szegény hajdú rá vág eggy Deákra, azonnal néki megy rudakkal az egész sokaság, ’s ha a’ Szólga bíró hozzájok nem szaladt vólna, szerencsétlenűl lett vólna végi a’ dólognak. Kérte az Ifiuságot, hogy azt a’ hajdunak ne vegyék rossz neven. Ő azt meg tévedésből cselekedte. Bárcay Sámuel okosan akart szóllani: akkorában tanúlta a’ Hejneccius Logicajaban az Ideákról való részt, de Ideis claris et Distinctis adæqvatis. – Domine Perill. Judlium, iste Hajdo poterat habere ideam distinctam penulæ et lenæ. az az láthatta ki a’ paraszt, ki a’ Deák.

20. Bárcay Sámuelnek szava járásai ezek vóltak: íh kĭrem drăga nagy ju Uram! ’s akkor meg fogta annak a’ kihez szóllott az áll-kapcája allyán a’ bőrt, ’s csipve fel rántotta az ég felé. – – – Tortura Capillorum, melly^* a’ vólt, hogy véletlenűl a’ barátjai Zopfokat, mellyek az akkori mod szerint idegen hajjal vóltak meg vastagítva hirtelen a’ nyak szirtjához ütötte, ’s nevetve eggyet ugrott.

21. Bárcay Sam. eggykor igen vigan ’s nevetve jőtt haza. Zoltán Pali nálla vólt. Bé ugrik a’ házba, ’s így szóll: Zoltán, úgy é én most bolond vagyok? – Zoltán nevetés nélkül felelte: Biz a’ te, Samu!

22. Bár. Samu a’ Czigányokat eggy garasért jobbágynak fogadta. Contractust íratott velek, és azt az Archivumában tartogatta. Az illyen acqvisitiokban sokat keresett.

23. Tolcsván valami Bálba táncba kerekedett Bárcay Samuel, az a’ ki elől táncolta a’ Lengyelt el vált párjától, ’s a’ Férfiak külön szakadva keringettek az Asszonyok körül, Samu észre nem vévén mi dolog, soká őgyelgett a’ táncosok közt, ’s látván hogy a’ többi táncol, soha se tudta mit csináljon.

24. Eggykor ismét Tolcsvára akartak menni már készen vólt a’ szánka, űlni akart minden, de Bárcay Samu nem lelte a’ kalapját, a’ sok hányásba vetésbe meg látja a’ Præceptora deák szabású kalapját az asztalon, de látta hogy az nem az övé, de kinnyában hozzá álott, körül nézi, kivűl belől meg szagolja ’s így szóll: B..... a’ Lelkét be deák bűz.

25. Eggyszer szerelmes vólt Samu a’ Soos Ferenc Kisasszonyába, a’ konyhán főző Gazdasszonyának sokat beszélt rólla. Tám szereti az Urfi? kérdé ez, ’s Samu el-szégyenűlve veregette meg a’ Gazdasszonya vállát, ’s ezt felelte: Csak úgy, csak úgy Gazdasszony!

26. Professor Szilágyi de structura Corporis humani tanított, Samu a’ Cathedra mellett lévő első székbe el-aludt, a’ Professor a’ musculusokat magyarázta, illy formán: Musculi acceperunt nomen a muribus, qvod formam murium habeant, sunt musculi qvi caput, truncum et Caudam habent, at sunt qui Caput et Caudam non habent. Hic^*

Hi [Emendálva.]

rectius dormientibus assimilari deberent. Márjásy Boldizsár Samunak éppen a’ háta megett űlt, ’s így kiáltott fel; Ne aludj mert azt mondja Professor Uram, hogy se füled, se farkod.

27. Kelcz Antallal executióra jővén Bárcay Samu Regmeczre Rollynál meg-lát eggy tőrpe Lyányt, Milec Prokátor valamit kezd beszélni, ’s Czverglinek nevezi. Meg szóllal Samu: Jó vólna belé oltani.

28. Kelcz azt tudakozza Samutól ha eszik é valami ételt? Majd bé veszem, felele.

29. Látván a’ Pesti Juratusok a’ Bár. Samu élhetetlenségét, el vitték a’ Partesekre. Azt veszem észre hogy itt több kurva van mint^*

va[.] mint [Átírás.]

Patakon monda Samu; Csak hamar kezdi őtet attakirozni eggy kurva: Kurvanyád monda, nem azért jőttem én ide.

30. Csizi János. S. Pataki Predikátor Nagy Pénteken a’ reggeli Predikatió után ki hirdeti: A’ Cantor jelenti, hogy 12 orakkor a’ Passiot el-fogja énekelni; a’ ki tehát a’ hivek közzül jelen lenni akar, nyitva találja az Ur házának ajtaját. Én ugyan el nem mondanám eggy Lóért.

31. Eggy Kis Pataki ember el aludt a’ Templomban. Csizi meg szóllal: Hallod é Kis Pataki ember! pedzi már!^* Igy nevezik a’ Halászok, mikor a’ horogra hal akad.

32. Nem vólt ritka dolog ezt hallani a’ Csizi Predikatioiban: A’ pénz olvasva jó! Az Asszony verve jó!^*

33. Eggyik Leánnyának keresztelésére Csizi Prof. Szentgyörgyi Uramat hívja. Elébb mindazáltal maga eggy oratiót tart, hogy ő ezt Deborának nevezi, mert ez a’ Sidó szó Méhet tészen. Az én Feleségem /így szolla / fel gyogyulván tavaly a’ méhesben ment magát szellőztetni. Ott nemzettem őtet.

34. Eggy időben minteggy 1778.dikban a’ Pataki Ifiúság és az Asszonyok a’ Pápista Templomba kezdtek járni. Így szólla egykor Csizi Prédikacziójában minekutánna a’ Tanulokat rútul le-mocskolta: Ti is bestia Lustos Pataki Asszonyok alíg kondítják meg a’ Várbéli harangokat, ’s már kapum alatt mint a’ ménes nyeritve mentek el. De bezzeg vonhatják ezt a’ mi szegény csonkánkat – – nem látnak titeket az Ur házában.^*

35. Szathmáry Mihály Theol. Prof. Mihálynak, Samuelnek, Simonnak és Mosesnek Attya hosszas erőtlensége után meg halván, ezt hagyta textusul: Meg probáltál Uram engemet, mint az ötvös az aranyat^* Esaias^* Nagy temetés vólt a’ Collegiomban. Keresztyén Halgatóim! /:monda Csizi:/ Sokféle a’ kemence: van ház fűtő kemence, kenyér sütő kemence, űveg csináló kemence, fazekas kemence, e’ ’s ez kemence. E’ mind kemence; de nem illyen kemencébe probálta meg az Isten a’ mi Szathmáry Mihályunkat, hanem a’ nyomoruság kemencéjébe. – – – Ugyan ekkor azt is beszélte el, hogy a’ szegény Szath. Mihály eggykor könyörgése által tartott meg eggy veszedelembe lévő hajót. Nagy szélvész vólt etc. etc. etc. Midőn illyen veszedelembe forganának fel kiált a’ mi szentünk: Uram Isten tarts meg, mert a’ mit tudtunk, mind el-mondtuk. És e’ vólt az a’ csuda tévő könyörgés.

36. Eggyszer a’ henyélés ellen papolván, úgy citálta Ovenust:^*

Qværitur Ægistus Curnam sit factus adulter?

In promtu Causa est – – – – –

itt nem jutott eszébe a’ hemistichon.

In promtu Causa est – – –

In promtu Causa est otiosus fuit.

a’ helyett desidiosus erat.

37. Eggy Vasárnap ebéd után Babarékhoz ment Petrahora Csizi. Hozass bort ígyunk, kűld a’ mestert papolni. E’ vala a’ bé köszöntés. Babarék elibe^* adja hogy annak rossz következései lennének, ha a’ nép meg tudná hogy ők az eggyütt ívás miatt mulatták el a’ Templomot. No hát harangoztass bé, mond el, ’s ígyunk osztán. Babarék kérte^* Csizit hogy papoljon hellyette. Bólond, monda, most is az előtt szöktem meg hazulról. Nóhát mennyünk. Bé mennek a’ Templomba, ’s Babarék Csizit^* bé űlteti a’ székbe, hogy alkalmatlan költözködés nélkűl mehessen fel a’ Cathedrába. A’ mester el kezdi az utolsó Stropháját a’ Zsóltárnak, akkor Babarék^* előrántja a’ keszkenőjét, ’s mintha az orra vére jőnne, ki megy a’ Templomból. Csizi kéntelen vólt prédikálni.

38. Meg hal valaki Patakon ’s Babarékot és Csizit Actornak kérik a’ Felek. A’ temetés előtt való nap Babarék bé jőn Patakra, ’s meg száll Csizinél. Isznak. Babarék észre veszi, hogy a’ Csizi prédikatiója az asztalon hever. Az alatt míg az ital közben Tsizi ki ment eggynehányszor. Babarék hirtelen által ólvassa a’ Prédikatiót, meg jegyzi a’ textust, exordiumot, partitiot etc. etc. Más nap el-kezdődik a’ temetés. Babarék vólt^* az első Actor. El mondja az imádságát. El ólvassa a’ Textust Csizi meg ijjed. Vádolja magát hogy meg nem kérdezte miről fog papolni, ’s már parallelus locust keres. Azomban Babarék az exordiumot is úgy csinálta mint ő. A’ partitiót is mint ő, az Applicatiot is mint ő, – mert el ólvasta a’ munkát. Csizi el-ijedve extemporisált, ’s csak ugyan mondott ollyat, mint egyébkor.

39. Uj esztendő Pap marasztás. – Csizi tartott tölle, hogy meg nem marasztják, azért a’ Prédikatió után ki hirdeti a’ Perselyt,^* ’s másodszor pedig jelenti: hogy a’ Pataki Pap meg-marad, és így a’ Hivek soha se fárasszák magokat a’ marasztással.

40. Szemere^* Albert igen fiatal korában megjelen Patakon ’s udvarlására megyen a’ Fő Curator Vay István Úrnak. A’ köszönés után azt mondja gondolatlanúl: Én ma a’ Tek. Úrról álmodtam. – Vay nem megbántott ambitióból, hanem inkább élességből, és hogy a’ fiatal embert a’ bátor^* abordirozástól elszoktassa, ezt feleli: Pedig én nem vagyok makk.^* Tudnillik a’ magyar példabeszédre czélozott: éh disznó makkal álmodik. – Szemere megértette a’ czélozást ’s felel: Az az állat, a’ mellyet a’ Tek. Úr gondol nem csak makkal él. (Tudnillik tökkel is.) – Vay kopasz volt, ’s elhallgatott.

41. Szemere Albert más esztendőben ismét megjelen a’ Pataki examenen, ’s a’ Conferenciába, melly igen korán reggel szokott tartatni, Júliusnak első napjaiban, és így a’ legforróbb melegben, franczia kék bársony magyar ruhába öltözve lép-be. Bárczay Ferencz megbántva érzette az által magát, hogy Szemere bársony ruhában jelent-meg, ’s ezt kérdi tőle: Hol maradt a’ Kammerherrschlüssel? Mintha ezt mondotta volna: Bársony ruhához Camerariusi kolcs illik, ’s az nem eggy illyen tekintet nélkül való ember hátára való. Eggy nagy gyülekezetbe osztán Bárczay persziflírozta Szemerét, ’s azt mondta, hogy az zsípvásáron vett ruha, és^* hogy Pápista emberé volt. Kérdik, honnan tudhatja azt? Felel a’ néki tulajdon pajkos hanggal: édes Asszonyom Néném, bizony az volt! bizony az! – „De honnan gondolod azt, Feri? – A’ térdeplés miatt mind le volt kopva a’ térdén a’ bársony. Ezen nagy kaczagás támadott. De Ferit nem hagyta-el a’ pajkosság. Azt vetette hozzá, hogy a’ Strázsamesteri zopf, az az a’ vastag, ledörgölte a’ nérczet a’ mente gallérán.

42. Az ifjabb Pósa eggyszer Bárczára megyen, a’ Feri atyjához; eggy ártatlan, de aristokraticus bűzű Öreghez. – „Hallja Kend, úgy hallom, a’ Kend bátyja /:István:/ megvette a’ Nyíri Portiót?” – Meg, Tek. Úr! – „B…m a’ lelke helyén, Kentek miatt már Úr sem lehet az ember!” –

43. Bárczay Feri és Patay Sámuel köztt valamelly határbeli Controversia volt. Pósa Gábor Patay mellé szított. Feri öszve akad Pósával, ’s ezt mondja neki: Az Urak respectálják a’ Nemesi just, mert én kéntelen leszek etc. etc. a’ magam védelmemre… Ebattát, nekem a’ Nemesség többe van mint az Úrnak. Tudnillik Pósa sok ideig Nemtelennek tartatott, és hosszas mesterkélések után sütötte-el, hogy nemessége stabiliáltatott. – Pósa hosszú orral méne-el. –

Steph Terhes fuit Præceptor Grammatist. an. 1773/1774

Ennek a’ fia, Szendrei Balog Jósef, Szolgabíró volt Abaújban. Részegsége miatt kitették. – Fáy Agoston OrdVIspán egykor dél után is tartott gyülést, ’s a’ remanens materiák olvastatván, mellyek köztt valami Investigatió fordúlt elő, megszóllította Balogot, hogy az Investigatió meg van e téve? Balog a’ ki állani is alig tudott, fel költ ’s ezt felelé: De én meg azt kérdem Consiliárius Uramtól, hogy hát ez ’s ez miért van így? – A’ Consil. elborzadt a’ részeg ábrázat’ látására, ’s azonnal űlést bontott. Most látom én, ugymond, hogy nem jó dél után consideálni! –

Gróf Eszterházy Károly eggy más Canonica Visitatión /:1770 körűl:/ Patakról Újhelybe ért. A’ Vármegye házánál szállott-meg. Míg kísérői vacsoráltak, maga fel ’s alá járt a’ szobában. Az Egri Nagy Prépost Gróf Batthyáni Ignácz, idővel Erdélyi Püspök, bosszankodva beszéllte, hogy nem tudom kicsoda, kezet nem csókolt a’ Püspöknek. Szeretném, ugymond, tudni, hogy ha a’ testi Atyáknak csókolnak kezet,^* miért ne csókolnának^* a’ lelki Atyának? – Igen! lelki szájjal! monda lakóniai rövidséggel Kazinczy András; ’s a’ Nagy Prépost elhallgatott, más vendégek sziszegtek.

Elfogattatván 1794. a’ Martinovics Apát Úr’ oktalan plánját magokévá tevők, Causar. Regg. Director Németh János a’ Martinovics, Consil. Haynóczy, Laczkovics János, Szent-Marjay Ferencz és Gróf Zsigray Jakab ellen tett Actiót közre eresztette. A’ Publicum látta ebből hogy bizonyos franczia gondolkozású írás nyomoztatik, ’s mind azok a’ kik azt láttak, befogdostatnak, ’s ebből rendesebb dolog történt mint várni lehetett.

Prókátor Gerendásy Debreczenben épen Diogeneszemet olvasá, midőn Ládszegi nevű Posta-Expeditor hozzá belép. Gerendásy olvas belőle holmit a’ vendégnek; az elkéri a’ könyvet, ’s megpillantván nevemet az előbeszéd alatt, hogy el ne fogattassék látása miatt, a’ Magistrátusnak béadja. A’ Tanács három ízben gyűle össze ezen dolog eránt, ’s nem találtatott senki, a’ ki felnyitni merte volna. Híre futván a’ Városban, hogy a’ Kazinczy által kiadott Diogenesz, mint a’ Causar. Regg. Director által nyomozott franczia Catechismus forog szóban, sokan a’ magok explárjaikat a’ Tanácsnak felküldék, ’s azokat Szombathy János Fő-Bíró Úr, fel nem nyitva elébb, lepecsételteté. Vice Notárius Kászonyi vala az az eggy, a’ ki eggyet a’ lepecsétlés alatt megnyita, azt adván elő, hogy a’ mit mint veszedelmest lepecsételnek, illő tudni mi legyen; ’s kérte az Abderai Magistrátust, hogy magokat ne tegyék félelmekben nevetségesekké. – Nem jó dolog nem félni: de félni is bajos.

Zámbory Antal Második Vice-Notárius a’ maga hívatalát letévén, Kazinczy András bátyám (az atyám testvére) engemet Consiliárius és Első Al-Ispán Szirmay Tamás Antal Urnak és osztán a’ Gyűlésnek is beajánlott, hogy Zámbory helyébe a’ Fő-Ispántól Vice-Cancellárius Gróf^* Pálffy Károlytól engemet kérjenek-ki Második Vice-Notáriusnak.

A’ Notárius (később Udvari Consiliárius) Szirmay Antal ugyan erre ajánlá a’ Vármegyének a’ maga Cancellistáját Kaposy Mihályt és Pintér Istvánt, feleségének testvérét.

Minthogy csak eggyet proponálni szokatlan, a’ Vármegye mind hármunkat ajánlott, engem első, Pintér Istvánt második, Kaposy Mihályt harmadik helyen; ’s meghagyta a’ Notáriusnak, hogy a’ Fő-Ispánhoz intézendő levelet készítse-el.

Szirmay felforgatta az előmutatás’ rendét, ’s elsőnek Kaposyt, másodiknak Pintért, harmadiknak engemet teve; ’s ollyankor vitte a’ bépecsétlés végett az Első-Al-Ispánhoz a’ levelet, midőn ennek azt megtekinteni lehetetlen volt. A’ Fő-Ispán eggyikünket sem ismervén, követte az ajánlás’ rendét, ’s Actuális második Vice-Notáriussá Kaposy Mihályt nevezte-ki, engem pedig Honoráriussá teve.

Consil. Szirmay Tamás Antal elhűlt, midőn a’ Fő-Ispán’ levele megérkezett, ’s szónak állította a’ Notáriust; András bátyám pedig neki nem csak tisztátlan lelki-isméretét, hanem háládatlanságát is szelíden szemére vetette, úgy hogy Szirmay Antal sírásra fakadt, ’s a’ bátyámat megkövette. Mit nyere Zemplény Vármegye Kaposiban, megmutatta az idő. Az egész Közönség tudja, hogy ez az undok lelki isméretű ember hívatalát ki nem fogyható impostúrák alatt viselte, ’s azzal vádolja, hogy eggyütt regestrálván a’ Vgye Archívuma’ Leveleit a’ Fő-Notáriussal, sok Irásokat ellopott, elsikkasztott.

Imhol a’ Felírás a’ Fő-Ispánhoz:

Excell[entissime] ac Ill[ustrissi]me D[omi]ne Comes, SuperComes, ProCancellarie Aulice, D[omi]ne nobis colendissime, gratiosissime!

Joannes Okolicsányi de Eadem, honorarius hactenus Co[mita]tus hujus V[ice]Notarius (később Torna Vármegyei Fő-Ispán) in Notarium I[nclyti] Tab[ulae] Regiae Districtualis Cis Tibiscanae promotus, gratiis Exc[ellentiae] V[est]rae pro sua in Officio Vice Notariatus accomodatione habitis, praegesto officio valedixit, et se Exc[ellentiae] V[est]rae pro Assessore Co[mita]tus hujus resolvendum proponi sub hodierno institit. Non secus et Antonius Zámbory Secundarius V[ice]Notarius ob remotiorem a loco consessus publici suam habitationem, et valetudinarium, signanter oculor[um] male affectorum statum officium deposuit. Pariter et Mich. Kovásznay ob amissum simpliciter oculor[um] usum Officium Parla[menta]ris Perceptoris in Processu Sztropkoviensi resignavit. Gabriel vero Sallaky in Districtu Király-Helmecziensi Vice Judex Nob[ilium] incurabili hydrope laborat, adeoque ad gerendum servitium inhabilis redditus est.

Cum autem haec officia ob accumulatorum publicor[um] laborum molem diutius vacare non possent, Exc[ellentiae] V[est]rae humillime proponimus:

Pro Off[ici]o secundarii V[ice]Notarii:

Michaelem Kaposy, Officii Notarialis Cancellistam, tenore adnexae ejusdem sub N[ume]ro 1. Instantiae publico praestitis servitiis conspicuum.

Stephanum Pintér de Legenye tenore adnexae ejusdem sub N[ume]ro 2. Instantiae et Test[abi]lium Ill[ustrissi]mi D[omi]ni Comitis Mich[aelis] Sztáray sub N[ume]ro 3. advolutar[um].

Franciscum Kazinczy de Eadem ad publicam notitiam pro gerendo hoc munere idoneos. Dignetur ex his unum Exc[ellentia] V[est]ra pro secundario Co[mitat]tus hujus V[ice]Notario deligere et gratiose denominare.

Quia vero per applicationem ad honorarii Vice Notarii Officium juventutem habilitari experientia testatum redderet; praeter praemissos qui videlicet ex propositis ad secundarii V[ice]Notarii munus applicati non fuerint, etiam Josephum Zsádni Cancellistam V[ice]Comitis, et Josephum Horváth de Szent-András proponimus. Dignetur pariter ex praenominatis unum Exc[ellentia] V[est]ra pro Honorarii V[ice]Notarii munere deligere, et gratiose denominare.

Pro Off[ici]o Par[lamenta]ris Perceptoris

Sigismundum Boronkay de Eadem ita, ut Josephus Kolosy, Processui Sztropkoviensi propinquior, ad Processum Sztropkovien[sem] pro Parl[ament]ari Perceptore transponatur, Sigismundus autem Boronkay in Processu Zemplini residens ibidem in locum Josephi Kolosy extra Processum degentis munere Parl[ament]aris Perceptoris defungaur.

Quod vero concernit supportationem Officii Jud[icis] Nob[ilium] Gabrielis Sallaky, hunc reconvalescere valentem ex reflexione utilium servitior[um] officio amovere non convenit, sed eousq[ue] etiam, ita exigente publico servitio, in locum valetudinarii hujus Vice Judicis Nob[ilium] pro honorarii Judicis Nob[ilium] officio cum praehabito sallario Jurassoris Gasparem Szikszay districtus illius Actualem Jurassorem, et in locum hujus pro honorario Jurassore Josephum Vekey de Eadem, pro Assessoribus autem emeritum honorarium V[ice]Notarium Joannem Okolicsányi de Eadem ex reflexione utilium publico praestitor[um] servitior[um], et Stephanum Bydeskúty de Ip[so], pronatum Co[mita]tus hujus Praenobilem, virumque sinceri et recti studiosum^* Exc[ellentiae] V[est]rae humillime commendamus, favoribusque ac gratiis devoti manemus

Exc[ellenti]ae V[est]rae

Ex Congreg[atione] G[ene]rali 30. Aug[usti]

1784 in Oppido Ujhely

celebr[ata]

Felolvastatván a’ Fő-Ispán’ válasza Novemb. 29dikén, némellyek álmélkodva hallák, hogy Kaposy neveztetett-ki harmadik Vice Notáriusnak, ki olly belső és külső érdem nélkűl volt, hogy általa a’ Notariátusi szép hívatal meg is piszkolva látszhatott, ’s Szirmay Antal ismét sírásra fakadt. Nyomni a’ dolgot nem lehete, mert külömben Consiliárius Szirmay Tamás Antal is vádoltathatott volna, hogy a’ Felírást meg nem olvasá; és így a’ dolog abba hagyatott. Szirmay Antal soha sem gondolt a’ pirúlással, csak hogy meglegyen a’ mit óhajtott. Ezt bizonyítja a’ jó, de gyenge, és csak néha jó embernek egész élete.

Én letévén a’ hitet, ezzel köszöném-meg a’ Vgye’ ajánlását:

Tekint. Nemes Vármegye,

Tekint. Consiliárius ’s Ord. Vice Ispán Úr, Helytartó Igazgatónk!

A’ legérzéketlenebb szívnek kellene kopogni mellyemben, ha ezt a’ szerencsét, melly által ezen Tek. Nemes Vármegyének Tisztviselő tagjai közzé iktattatom, nem a’ legindúlatosabb örömmel fogadnám; ezen Vgyének, mellynek táblája mellett szentelt Fejedelmihez szinte az oltárig hív, kedves anyaföldünk eránt lángoló ’s érette akármelly veszélyt, akármelly gyötrelmet boldogságnak, édes örömnek tartó^* Magyarokat igaz el nem fajult Magyarokat tisztelek. Millyen nagynak kell lenni örömemnek, millyen nagynak háladatosságomnak, midőn most nagy-kegyelmű Fő-Ispánunk adományából ezt a’ dicsőséget reám is érzem kiterjedni. Köszönöm, szívesen köszönöm ezt Ő Excnak, ’s távollétében a’ legforróbb háládás’ áldozatját teszem-le a’ Tekint. Nemes Vármegye’ színe előtt, ’s mint hajdan Hannibal az oltár mellett: úgy esküszöm én a’ Gróf Pálffy Károly’ képe ’s Zemplény Vgye előtt hazámnak ’s hazám’ megtartójának megszeghetetlen, örökös, vért ontani kész hűséget: de köszönöm ezt magának a’ Tek. Nemes Vármegyének; noha azt a’ széket, mellyet nekem nyujtani akart, és a’ mellyben parancsolatjára^* öt nap alatt űltem is, csillagzatim visszás forgása miatt el nem nyerhettem; köszönöm különösen a’ Tek. Urnak, ’s csókolom azokat az atyai kezeket, mellyek előmenetelemnek első talpkövét hathatósan megvetették.

Most tehát széket foglalok tollat-viselő társaim között, ’s ajánlom magamat a’ Tek. N. Vgyének mint fija, mint érdemetlen, méltatlan, gyenge, de hív tagja. Méltóztassék engemet vezérleni, oktatni, tanítani; eggy szóval légyen azon kegyességgel atyám, a’ mellyel én magamat fijának nevezni kevélykedve bátorkodom.

Szirmay Antal ismét elfakada sírva. Ecce quomodo sugillor! kiálta kínjában. Minthogy ez a’ gyermeki tűzzel írt és mondott rigmus, és az a’ láng,^* melly ebből itt, olly minden helyén kivűl, kicsapongott, nagy kedvességgel vala fogadva, holott azt érdemlette inkább, hogy az okosabbak fejet csóváljanak, ’s megintsenek, hogy ezután a’ mit annyi Halló előtt mondani akarok, dolgozzam-ki jobban: Szirmay elkérte papirosomat, ’s az Acták közzé vitte-be, hol azt most (1821. Aug. 2dikán, midőn Zemplény Vgyének parancsolatjából az Archívum’ megbontakozott rendét helyre hozni igyekezem) véletlenűl lelem, ’s képzelhetetlen pirúlgatások köztt olvasom. Ha szabad volna, kivetném azt innen; de hadd álljon hát, ’s a’ ki olvassa, emlékezzék, hogy az írást minden kéz firkálással, a’ járást minden láb bugdosásokkal kezdette.

Mondásomban azt, hogy a’ Második Vice-Notáriusi székben öt nap alatt űltem, nem lehet érteni magyarázat nélkül; azt tehát íme ide vetem még.

Midőn Consil. Szirmay Tamás Antal, kinek atyja testvére volt a’ nagyanyámnak Kazinczy Danielnének, engemet hogy második Vice-Notariusságra ajánltassam, a’ Gyűlésnek proponált, olly nagyon óhajtotta hogy már az legyek, hogy eggyszersmind parancsolá is, fogjak széket, ’s addig is míg a’ Fő-Ispán kinevez, vigyem a’ hívatalt. Annál keservesebb vala osztán mind magamnak, mind az anyámnak és bátyámnak, hogy az elsőséget eggy minden érdem és minden fény nélkül való embernek, kinek az Esküdtség is véletlen szerencse volt volna, kelle engednem.

Nem sokáig viseltem ezt a’ szolgálatot. Nem bízhatván Szirmay Antalhoz, ’s rettegvén, hogy a’ néha rútat tenni is igen kész ember alkalmat keres megbuktatni, Abaujban is honorárius Notáriusnak lévén denominálva, innen magamat mintegy lopva vontam-ki.

az Apostaták Catalogusában legelől neveztetik Fasc. 154. Nro 435. „qui et Sodalis Marianus fuit.” Róla ott csak ennyi.

megholt Miskolczon 1827. Decemb. 4d.

Fiscalisa leve a’ Rákóczy-háznak 1659. Júl. 16d. „még csaknem húsz esztendős koromban,” ugymond. Szül. tehát 1638 körül. – 1662 elvette Makay Katát, – a’ mint^* mondja huszon három eszt. korában. Huszonhatodik eszt. leve Beregh Vármegye^* Notáriusa és Dietai Követje, de ott négy esztendei szolgálatjáról lemondott.^*

Ugyan-csak Notárius leve Zemplényben a’ Bocskay István Fő-Ispán által 1664. Június 10d. Zemplényben tartott^* Restaurátion választás által Cserney Pál Protonotáriussá tétetvén a’ hóhérpallos által veszett Nádasdi Ferencz Orsz.-Bírája által. Elbúcsúzott Zemplény Vármegyei Notáriusságából 1675. 1676. ’s Kir. Táblabeli^* Assessor leve 1676. és még is Fascic. 192. Nro 120. 1681. a’ Sopronyi Dietára küldendő Követek Instructióját mint Notáriusa a’ Megyének Subscribálja. De talán csak subrogata Notar. Így^* ezen eszt. előtt leve Pápistává. 1677. felesküvék^* mint Assessora a’ Kir. Táblának. Protonotáriusnak is ki vala nevezve, de minekelőtte felesküdhetett, elholt Zborón.

Makay Kata 1689. már özvegy volt. Élhetett tehát 51 esztdőt. Gyermekei Erzsébet, Dezsőffy Adámné Lubotinban, Sáros Vgy. – András Ungvári VIsp. – Anna Tusay Mártonné.

Eggykor eggy ernyős szekeren jött Tokaj és Rakamaz között^* a’ töltésen. Kocsisa hijába szóllított-meg eggy más szekeret, hogy térjen-ki az útjából. Haszontalan lévén a’ hosszas káromkodás, Niczky kitekint az ernyő alól, ’s a’ más szekér’ Ura annyira elrettent ábrázatjától, hogy mingyárt kitére.

1786ban^* én Vice Notariusa valék Abaújvármegyének. Dél előtt Magyar ruhában mentem hívatalbeli levelekkel a’ Vice Ispánomhoz, Consil. Kelcz Antal Úrhoz. Ott vala Niczky. Dél után Provinciális Commissárius Farkas Antalhoz mentem, ’s Niczky belép. Én plundriban voltam. Megtámad. Illik e ez Magyarhoz? Illik e ez Nemes-emberhez? „Én is laktam Bécsben, ’s elég módom volt a’ bolondoskodásban. B—tam Anglust, Francziát, Spanyolt, Olaszt, Lengyelt, Czigányt, Törököt, Szerecsent: de hogy Németet b…sszam, arra soha sem vitt rá a’ lelki isméret.” monda.

Az Ungvár Vármegyei 178 ban Sztrajnyán tartott^* Restauratión Niczky Jósef és Nedeczky Nepomuk Urak is Assessorokká tétettek. Nedeczky mindég zengett a’ Gyűlésben, de felette sületlenül. A’ Zemplény Vármegyei Deputátusok ezt igen szégyelték, mert Nedeczky akkor Zemplényben lakott. Niczky megszóllít eggyet közzűllök, hogy ki az, a’ ki olly sületlenségeket mond. – Hát miért nem ültetik-le az Urak? – Átaljuk!^* felele a’ Zemplény Vármegyei Deputatus; inkább illik, hogy azt idegen Vármegyei ember cselekedje vele. – ’S leültessem? kérdé Niczky. – Valóban, azzal nagy kedvünket teszi az Úr. – Erre Niczky felkél, ’s a’ Nedeczky kongására így felel:

Peregriné subsumit Dnatio

Vestra Spectabilis etc.

Ez a’ peregriné nagy kaczagást indíta, ’s Nedeczky elhallgatott.

Szabolcs Vgyének Fő Ispánja Gróf Barkóczy János Exc. eggykor Gyűlést bont, ’s midőn már az ajtóhoz ér, csendességet parancsol, ’s jelenti, hogy valamelly Deputatiót kell rendelnie. Niczky megszóllala, /:egyenetlenségben volt a’ Fő Ispánnal:/ hogy a’ Vármegye Gyűlése nem falusi Tanács ivója, a’ hol a’ Bíró mikor már oszlanak, vissza hívja a’ Tanácsot, hogy még eggy pohár bor maradt meginni való.

Gróf^* Sztáray Mihály 178 b n^* Szabolcs Vármegyei Fő Ispánnak installáltatott. Az ő hitvese Cancellarius Gróf Eszterházy Ferencznek leánya volt, ’s Özvegye Gróf Niczky^* a’ Judex Curiæ fijának. – Negyed napra a’ Restauratio után a’ Fő Ispán asztalánál csak heten ebédeltek; ’s Niczky közttök volt. A’ Grófné megszóllal németül Herr von Niczky sind sie aus der familie der Grafen Niczky? – Ezt nehezen vette Niczky József; ’s megemlékezvén, hogy a’ Grófné elébb Niczkyné volt, e’ szókkal felel magyarúl: Méltóságos Grófné Sógor–Asszony, nem én vagyok a’ Grófok közzül, hanem ők valók miközzűlünk. – Wie kommt es dann, dass Sie in den Gütern über die Donau hinaus keinen Theil haben? Felel Niczky: „Mélt. Grófné Sógor Asszony! én egynehány ízben szóllottam a’ bátyámmal, a’ Judex Curiæval, hogy adja-ki a’ részemet. Azt felelte: „Szart neked, Öcsém!” Én is megmondtam neki, hogy az Mágnás poszpász; mi szegény legény Nemes emberek nem élünk^* ollyas csemegével.^*

Um so viel Geld lasse ich mir auf dem anderen Arm brechen

Az illy elmés köszönet kedvesbb a’ bókolásokat megúnhatott Fejedelmeknél, mint a’ feszes hálálkodás. Azon eggyet nevetnek: ebbe belé vagynak csömörölve.

Alxinger Udv. Agens, ’s gazdag, feleséges, de gyermektelen, eggyszer rossz pillantatban tére haza; eggy Dominicánus múlatá magát feleségével. Az össze nádpálczázta a’ Papot, az Asszonynak pedig kimondá, hogy neki többé nem felesége, ’s még az nap más szállásra vonta magát. Letevé az Agentiát, ’s magát egészen a’ tanúlásnak, írásnak adta, Német-országba kiútazott, hogy kivált Wielandot láthassa, ’s bémutathassa neki Bliomberiszát.

Lorenz Leopold Haschka nagy tüzet mutata már ifjuságában, ’s reményre gyúlasztá a’ Bécs’ jobb fejeit, hogy belőle idővel tisztelt Író lehet. Hogy egész erejét a’ szép czélnak intézhesse, Alxinger tíz ezer forintot ajándékoza neki, még minekelőtte a’ papiros pénz’ becse lejjebb szálla az ezüstnél. Soha pénz rosszabb kézbe nem juthata, mert Haschkánál nem tudhatni mi volt gonoszabb, feje e, vagy szíve.

A’ Monachologiát eggy nagy betegség után való gyógyúlásakor írta.

Megholt 1791ben [Az „1791ben” után hely van kihagyva.] ; sok adósságot hagyott; ’s Gróf Széchényi Ferencz Exc. volt testamentomának^* executora, még pedig a’ mellett, hogy néki 25,000el volt adós, melly becsűletet csinál mind a’ Born’ szívének, mind a’ Széchényiének. – Ő az Udvarral valamelly néki igen szerencsés alkura lépett volt az általa feltalált amalgama eránt; tudnillik Born azt tanácslotta, hogy a’ bányászatokból az érczet ne tűz által vegyék-ki, minthogy kevés idő múlva nem lesz erdő, hanem amalgama által; ’s ő az ezen úton keresett nyereségnek nem tudom hanyad részét kapta-meg jutalmúl, ’s mint találó is, résztvonó társ is maga dirigálta a’ munkát: azonban az intrígok itt is győztek, és Born, a’ ki a’ maga találmányára is, más jó és nagy czélokra is sokat költött a’ magáéból, a’ ki sok ügyefogyottakat csaknem királyi módon segéllgetett, és a’ kinek hitvese ’s gyermekei^* gondolatlanúl vitték a’ ház’ költségeit, Born, mondom, mikor meghala, bajos környűlállások köztt látta lenni magát és háza népét. – Most újra használtatik a’ Born által tanácslott Amalgama. (:1804:)

Bornnak képét három rézben ismerem: 1., kis formában 8_ad rétben, festette a’ Gróf Széchényi Udvarában lakozott Madame Bayer, Pastellfestő, ’s metszette Ádám Jakab, eggyik tagja a’ Born által igazgatott igaz eggyességnek. Jól hasonlít hozzá a’ kép. – A’ második Consiliárius Kempelennek valamelly munkája előtt áll, strafírt maníerban metszve, Fűger után. Born a’ Pultja mellett áll a’ Philosophus köpenyegben; előtte eggy volumen gördűl-le a’ pultról, baljában eggy bezárt könyvet tart, jobbjával^* pedig homlokát fogja által. A’ kép mélyjében az Isis multimammia’ képe vagyon, ’s mellette eggy Bölcs czirkalommal.

A’ harmadik kép hántott manierban (:in gesehabter Manier:) a’ most említett Fűger’ rajzolatját adja-elő. Tavaly vettem-meg Bécsben (:Jún, 1803:)

Bornt imádták a’ maga tanítványai. Talán 1785ben történt, hogy közelítvén neve’ napja, eggy tehetős barátja ’s tanítványa magához kérte ebédre. Born megígérkezett. Neve’ napján ebéd tájban imhol jő barátja, ’s felűlteti szekerébe. Born észre nem vette a’ beszéd alatt, melly útszán vitetik. A’ szekér a’ veres ráknál áll-meg, Born kiszáll, ’s hát a’ grádicsot és a’ ház hosszú folyosóját mind két oldalról spallierként látja elfogva a’ □ tagjai által, ’s ezek őtet karjaikon vitték-be az ebédlő Palotába.

Ceracchi által faragott fejér márvány büsztje itt állott a’ trümeau asztalon, csaknem kopaszra nyírt görög fővel, ’s nagy gonddal faragott, főtől távol álló fülekkel, ’s meztelen nyakkal. (:Ez az a’ Ceracchi, a’ ki Bonapartet a’ faragás közben akará kivégezni:) – Itt függött a’ Saxen-Tescheni Albert’ Herczeg képe is, és a’ Rend’ Protectoráé, Gróf Dietrichsteinné, a’ sok kötényekkel, pántlikákkal.

Carl Theodór Baváriai Választó Fejedelem 1785 táján a’ Kőmíveseket e, vagy csak az Illuminatusokat? bántogatta a’ maga tartományaiban. Ha csak az Illuminatusokat bántogatta, hihető, hogy a’ bántott Illuminátusok Kőmívesek is voltanak, mert a’ mennyire ugyan én tudom, Born nem volt Illuminátus; és talán egyenesen innen eredett az ő meghasonlása Sonnenfelsszel. – Born írt a’ Választó Fejedelemnek. Sikeretlen volt közbevetése. Újra írt, ’s azt vetette kérése mellé, hogy ha ismét teljesedés nélkűl találja látni kérését, kéntelen lesz a’ (:talán Müncheni:) Tudom. Társaság’ diplomáját, mellyel megtiszteltetett, visszaküldeni. – A’ Vál. Fejedelem megmaradt feltétében, ’s Born kihirdettette az újságok által, a’ mit a’ Vál. Fejedelemnek írt vala. Eggy Kratter nevű Baváriai fi a’ maga Urának pártjára költ ’s nem tudom melly brochürt írt. Kőmíves volt ő is, de nem a’ Born □ból, ’s Bécsben lakott. – A’ Born’ hívei arra a’ gondolatlanságra vetemedtek, hogy Krattert eggy baráti ebédre hívták-ki a’ Májer Casinójába a’ Leopoldstadti híd’ szomszédjában, ’s a’ poszpásznál előhozá az eggyik, hogy az ő kedves Mestereket eggy Kőmíves illyen czímű munka által támadta légyen meg, ’s azt a’ kérdést tevék, hogy az illyen rossz ember mit érdemlett? Kratternek tétetett a’ kérdés legelébb; ’s ő azt felelte, hogy ő Vendég-barát lévén, nem pedig tagja ennek a’□nak, dispensálva van a’ felelettől. Dietrichstein még a’ baráti kötény alatt sem felejthette, hogy őtet a’ születés sorsa Úrnak tette, tűzbe jött, ’s botot emlegetett, ’s Kratter jónak látta felkelni ’s elmenni az ebédtől. – Born is jelen volt az asztalnál; ő nem szóllott a’ beszédbe, de – nem is oltotta fijainak tüzöket. Kratter írva e vagy csak szóval? elhirdette a’ mi történt, ’s a’ József’ feljebb említett levele, a’ Sonnenfelsszel való meghasonlás, és ez a’ szerencsétlen ebéd mellyet Born mindég szégyenlett, arra bírták, hogy ő örökre fedett.

Sonnenfels eggy Német Academiát akart állítani Bécsben. Merő hiúságból nem szóllott felőle Bornnak, hogy övé magáé légyen a’ dicsőség. Kérte az igaz Eggyesség’ jobb fejeit, (:Blumauert, Ratschkyt, etc.:) tartanák titokban a’ szándékot, de készítgetnének olly munkákat, mellyeket az első űlésben el lehetne olvasniok, és a’ mellyekkel mind magoknak, mind a’ Német Academiának becsűletet csinálhatnának. Alxinger erről semmit sem tudott. Meg lévén bántva az által, hogy őtet Sonnenfels meg nem kérte, béfútta a’ hírt Bornnak, ’s ennek hírével e vagy híre nélkűl?^* nem tudom, eggy gonosz Satyrát írt az új Academicienek ellen. Minekelőtte az ő űlések megtartathatott volna, Alxinger kiadta a’ Satyrát, ’s Sonnenfels mind Born eránt meghidegedett, mind Alxinger eránt elolthatatlan gyűlőlségre gyúladt. A’ jobb fők sajnálták mind az eggyik felet, mind a’ másikat, leginkább pedig a’ köz jót, melly az ő hiúságok miatt szenvedett.

Másszor két palaczk tokaji essentiát küldöttem neki. – Aszalai tette-fel a’ Pozsonyi diligencre. A’ mint a’ Harminczadon præsentálta, felkiálta az eggyik Tiszt: Hah, mint fog ennek a’ jó Öreg örűlni! Ez az emberséges ember is ismerte Solimannt. – Franczia nyelven írt sok levelei közzül Solimannak hozzám csak azt az eggy németűl írt levelét bírom már, a’ mellyben ezt az essentiát köszöni.

1791ben eggy reggel hozzá mentem. – Álla bé vala szappanozva; (:beretválkozni készűle:) ’s fején nem volt a’ turbán. Göndör apró félig ősz hajai ollyanok voltak, mint a’ szürke bárányprém. Kért hogy azalatt múlassam magamat a’ leányával, és eggy Babette Koller nevű Leányzóval, a’ ki pastellben igen szépen dolgozott. De én kértem, hogy szenvedne-meg bennünket maga körűl. A’ beszéd többek köztt arról folyt, hogy Comte Artois (:a’ szerencsétlen XVIdik Lajosnak ifjabb testvére:) Bécsbe jött segedelmet sollicitálni, ’s itt tegnap bálban volt, ’s megszűnet nélkűl tánczolt. – „Micsoda Isten’ csudája! monda Solimann, hogy ezeknek a’ Bourbonnoknak, az elsőtől kezdvén az utolsóig, nincs fejek.” – Ach lieber Vater, felele a’ leány, nur dass sie Füsse haben! Nevettünk a’ leányon, kinek nem volt gondja azon felyül, hogy^* Artois-val tánczolhatott.

Eggykor Nápolyból vagy Siciliából eggy Papageyt hozott. Brigidó Mihály, a’ Laybachi Érseki-Herczeg, elvette tőle a’ madarat, ’s eggy ablak előtt kifüggesztve tartotta. A’ Madár eggy útszán-predikáló Pap’ olasz tónusát^* eltanúlta, ’s addig producálta, hogy Brigidó kéntelen volt Solimannak írni, hogy vitesse-el a’ madarat, mellyet addig néki vissza adni nem akart, mert a’ madár a’ Laybachi népnél nagy botránkozást csinált.

Megholt Angelo Solimann – Felesége^* Kapitány Kellermannak testvére volt. Leánya’^* colorítján megtetszett az africai eredet. Solimannt ifjúságában nagyon kedvellették (:a’ mint mondá leginkább par curiosité^*:) a’ Bécsi első karú Asszonyságok. – Teste, a’ mint koporsója a’ temetőhöz ért, visszavitetett az Anatomiai Sálába, ’s megnyúzatott. Bőrét kitömték, ’s a’ figúrát felültették a’ kitömött elefántra. Ezen ’s talán még inkább azon, hogy a’ Bécsi Publicumnak a’ dolog lármásan annunciáltatott, annyira elkeseredett a’ leánya, hogy ez a’ Fejedelemhez folyamodék atyja’ reliquiájának visszaadatásáért. ’S az érzéketlen sokaság még kaczagta a’ gyermeki érzést.

Angelo eggy Africai fejedelem’ fija volt, kinek tartományát Gangusilangnak, familiáját Magni-Famorinak nevezték. Maga Angelo ott Mmadi Make nevet viselt. Eggy nap a’ hét esztendős gyermek az anyja körűl múlata, ki utolsó gyermekét szoptatta volt, ’s nagy atyja ijedve szalada hozzájok, ’s felkiálta: Ellenség! ellenség! A’ gyermek^* futni kezde. Hova megy Mmadi Make? kiáltá az anyja. A’ hova Isten viszen, felele a’ gyermek, ’s ment. Eggy más gyermekkel eggy fának támaszkodék, ’s onnan látá, mint vágták agyon szűléjit az idegenek. Most ő is a’ győzedelmesek’ prédájává leve, ’s eggy gazdagabb őtet eggy más feketén és eggy szép paripán vette-meg rablójától. Sok földijeivel eggyütt eggy nagyobb hajóhoz vitetett, a’ mint hiszi, eggy spanyolon. Új ura bíztatá, hogy őtet anyjához fogja vinni; de mint hűle-el a’ gyermek, midőn ez őtet nőjéhez vezeté. Ez az asszony valóban anyai érzéssel bána vele, de csak mikor senki nem látá. Az ember a’ gyermeket Andrásnak nevezte-el, ’s tevéjinek legelését bízta reá.

Innen Siciliába vitetett, eggy Messinai Asszonysághoz, ki hozzá Tanítót fogada. A’ Marquise nagyon óhajtá, hogy Mmádi Make magát kereszteltetné-meg, de a’ gyermek azt csak eggy betegségében engedte-meg, maga választván az Angelo nevet, eggy ott szolgálatban levő Angelína nevű fekete asszony’ kedvéért, ki eránta anyai kegyet bizonyított. Ez történt Septb. 11dikén, ’s Mmadi Make a’ napot esztendőnként religiósus érzések köztt inneplette, mintha az volt volna születése’ napja.

Herczeg Lobkowitz, ki mint Cs. K. Generális állott vala Siciliában, gyakran jelent-meg a’ Marckézénél, ’s megszerette a’ szelíd szerecsenkét. Sokszor megújított kérései arra indíták a’ Marchézét, hogy a’ gyermeket neki ajándékozná. A’ gyermek a’ Herczegnél nem kapa semmi nevelést, ’s el engedé magát tüze által ragadoztatni, ’s eggyik napját a’ másika után hívalkodásban töltötte-el. De az Angelo Védangyala neki eggy barátot ada a’ Herczeg’ öreg Udvari-Mesterében, ki az ő ritka talentomait ’s jó indúlatját kiismeré. Eggy tanító kezébe adva Angelo tizenhét nap alatt folyvást olvasni németűl megtanult.

Angelo felnevekedék, ’s mindenhova kíséré Urát a’ Herczeget, el még a’ csatába is, hol midőn a’ Herczeg sebet kapa, Angelo vette vállára, ’s kivitte a’ veszélyből. ’S itt nem csak úgy viselé magát mint hív cseléd, hanem úgy is mint derék katona, ’s nehány legényt tulajdon kezével teve fogollyá. A’ Herczeg őt Gallopínjének nevezte-ki, FeldMarschall Lacy pedig eggy Companiával kínálta-meg, ’s minthogy azt Angelo el nem fogadta, katonai érdemeinek jutalmáúl eggy szép török kardot övedze ágyékára.

Lobkowitz őtet testamentomában Liechtenstein Wenzelnek hagyá. Első Ferencz Császár magához hívatá, ’s megkérdé, ha nem volna e kedve, az ő szolgálatjába lépni. Angelo Liechtensteinnál marada, tisztelvén előbbi ura’ rendelését.^* Az esedezők pártfogója itt ’s Lobkowitznál mindég ő vala: de magának soha semmit nem kért.

II. Józsefnek Császárrá választásakor Urának jóvá hagyásával szerencséjét próbálta a’ kártya asztalnál ’s eggynap húszezeret nyere. Alkalmat akara adni a’ Vesztőnek, visszanyerni pénzét, ’s más nap ismét megjelent, de ez ekkor újra vesztett, ’s huszonnégy ezeret. Angeló harmadik nap nemeslelküségből veszte, ’s vissza nyereté a’ második napi veszteséget. A’ Banquier nagy megilletődéssel jött-el hozzá, megköszönni szép tettét. Soha ezután nagy pénzben Angeló nem játszott. Legkedvesbb múlatsága a’ Schach vala, ’s azt mesteriképen játszá.

Életének nem tudatik melly esztendejében Kapitány Kellermann Urnak testvérével, valamelly Herr von Christiani Özvegyével, házasságra lépe, Liechtensteinnak híre nélkül. Okai voltak azt nem tudatni. II. József, ki Angelót kedvellé, ’s sok ízben karján függve sétála vele a’ bástyákon, elmondá azt Liechtensteinnak. Ez előhívatá Angelot, ’s szónak állítá. A’ Herczeg eltiltotta házától, ’s testamentomából kirekesztette.

Angelo eggy kis házban költözött a’ Külvároson, eggyetlen leányának Baro Heuchterslebennének nevelésével foglalatoskodván. Csendes életét szerelem, atyai gond, barátság, tanúlás ’s kis kertje mívelése tették édessé.

Liechtenstein Wenzelnek halála után mintegy két esztdővel annak testvérétől született fija ’s örököse Liechtenstein Ferencz Angelóval az úczán akada-össze. Ez Angelót szekerébe vette-fel, ’s nagy bátyjának igazságtalanságát az által hozá helyre, hogy neki esztendei fizetést rendele, kiterjesztvén azt halála után özvegyére is; ’s azért azt ígérteté-meg vele magának, hogy fijának az ifjú Liechtenstein Lajos Herczegnek nevelésére felvigyázzon.

Angelónak legkedvesbb tanúlása a’ Hisztoria volt, ’s igen hív emlékezete által ebben annyira segélteték, hogy a’ nevezetesbb személyeknek születési halálozási napjaikat is tétovázás nélkül elő tudá mondani valamikor kívántaték. Még öreg napjaiban is emlékezett az első hazájában hallott énekekre, és hogy atyjának mennyi cselédjei voltak, eránta mint mutattak függési tiszteletet.

Egéssége állandó volt, ’s külsőjén semmi jelét nem lehete látni a’ megfogyatkozásnak. Sokszor történt meg, hogy a’ ki őt Angelónak hallá neveztetni, ’s húsz vagy több eszt. olta nem látta volt, a’ régibb Angeló’ fijának gondolá.

Megholt 1796. Novemb. 21d. 75. eszt. korában. A’ guta Bécsnek úczáján sulytotta-meg, ’s megölte eggyszeri ütésre.

A. középszer termetű volt, ’s vékony ’s kedves arczu, növésű. Arczvonásai attól a’ mit mi tartunk szépnek, nem távozának-el annyira mint a’ több feketéké lenni szokott. Tartása, mozgásai kedvesek, könyűk Olaszúl, francziáúl igen nagy könyűséggel, németűl is nem nehezen beszéllt, ’s csehűl, ángolyúl, valahogy^* latinúl olvasott. Öltözete mindég orientális volt, többére csíkos fejér szövedékből, melly által bőre feketesége még inkább kitündöklött.

Én Angelónak ismeretségében voltam. – 1786. Augban, akkor Vice-Notáriusa Abaujnak, felmenék Bécsbe, ’s eggy két butellia Tokajit vittem-fel, hallván, hogy ő a’ minél édesebbet szereti. Házam’ emberei által küldém neki azon jelentéssel, hogy eggy Magyar tisztelője kedveskedik. – Kevés napok mulva eggy szobaleány jő hozzám, hogy eggy Úr nézeti ha szobámba vagyok e. Minthogy én magasacskán laktam, nem vártam hogy az idegen feljőjön: magam menék le hozzá. Angelo ott álla turbánban, csíkos fejér öltözetben, ’s felém fordítván tenyerét, megköszönte kisded ajándékomat, ’s megcsókolt. A’ csók nem annyira tola-el mint az a’ tekenős-béka bőr forma tenyér, mellyet nem néztem borzadás nélkül. Így osztán neki gyakor látogatója valék, ha felmentem Bécsbe, ’s neki Dilizsánszon is küldöttem bort és Tokaji essentiát.

1791. Május olta Augustus’ végéig múlaték Bécsben. Akkor szökött volt meg Párizsból XVI. Lajos és nője Maria Antonia; de megkapatván útjokban fogva tartattak. Lajosnak testvére a’ híres Comte d’ Artois Bécsbe jöve II. Leopold^* Császárt reá bírni, hogy testvérét a’ Királyt szabadítsa-ki. Én az Artoisi Gróf-Princzet nem láttam; de történetből Angelóhoz menék reggel. Bekopogék, ’s megnyitván az ajtót, Angelót turbán nélkül ’s bészappanozott bajusszal és szakállal találtam. Ő mindég maga beretválta magát. – Barátom, monda nekem, menj által kérlek a’ leányomhoz, ’s múlassd magadat, míg kész leszek. – Sőt engedd-meg, mondám, hogy a’ Kisasszonyt is ide hozhassam; leűlünk az ablakban, nem leszünk terhedre, ’s beszéllgethetünk.

A’ Kisasszony sárgás fekete bőrű volt, de physionomiája nem Africai. Eggy barátnéja Babette von Koller mutogatá Solimann Kisassznak a’ maga rajzolásait veres és fekete krétában. Az utolsóbb által jőve velem atyjához ’s eggy^* ablakban helyt fogánk. – A’ franczia dolgokról folya a’ beszéd, a’ XVI. Lajos megszökéséről, ’s annak történhető következéseiről. – De, mondd-meg nekem, édes barátom, mondá Soliman, mi Isten csudája az hogy ezeknél a’ Bourbonoknál^* eggynek sincs feje. – A’ Kisassz. hirtelen belé ugrata atyja’ szavaiba: O lieber Vater, lassen Sie sie ohne Köpfe seyn, was hat der Noth? wenn sie nur gute Füsse haben. – Szó nélkül hagyám, mert nem értettem; de az atyja nevetett, ’s kis bohónak nevezé nyájaskodva leányát. Bruder Kazinczy, mondá most Angeló, alles das werden Sie nicht verstehen, und ich bin Ihnen eine Erklärung schuldig. Meine Tochter war heute Nachts in der redoutte, und war glücklich mit S. königl. Hoheit dem Comte d’Artois zu tanzen. Stellen Sie sich den Leichtsinn vor; er kommt zu unserm Hof, Kaiser Leopold zu bitten, dass dieser Artois’s Bruder den König befragen wolle; ganz Wien weiss, dass er dieser Affaire wegen hier ist, u. er geht in einen Zahl-Ball, und tanzt die ganze Nacht durch.

Midőn Brigidó, Lőcsei Plebánusból Leybachi Herczeg Érsekké, de elébb Szepesi Püspökké neveztetett, Angeló hozá-le (1788)^* neki a’ Diplomát, ’s B. Brigido vele jött Kassára is. Angeló látogatásimat vissza adá, ’s eggyütt ebédlék vele a’ Püspöknél.

Eggykor ezt beszéllé nekem. – A’ Banquier Fries kevély felesége’ kívánságára beadá Józsefnek esedezését a’ Báró titulusért. – Was wollen Sie lieber Fries mondá József, midőn ez belépett Ew. Maj. den Baronen titul. – Ich mache Sie zum Grafen, mondá József. – A’ gőgös Assznak ez sem volt elég; nem hagya békét az Urának, menjen ismét, ’s kérje a’ Kamarás kulcsot is. – A’ Császár azt is megígérte; de a’ legelső házak Mágnásai oda szaladának, ’s fenyegetőztek, hogy ha a’ Császár vissza nem vonja ígéretét, ők leteszik a’ kulcsot; az születés bizonyságu, az pedig Friesnek nincs. József visszavoná ígéretét, ’s a’ helyett Excellenz. titulust akara Friesnek adni, melly ennek, felesége^* miatt, nem kelle. Fries össze veszett feleségével, ki arra igyekezett bírni férjét, hogy adja-el minden jószágait, ’s költözzék Párisba.

Ezen összekapás Friest beteggé tette, ’s barátjai jöttek látogatni. Angeló őtet ferdőkádjában találta. O mein lieber Angelo, wenn Sie wüssten, wie ich unglücklich bin! – Ide hamar egész szerencsétlenségedet a’ fél birtokoddal, mondá a’ gyönyörü culturáju Angelo.

Friesné férjét és első fiját megölte bosszantásaival ’s oktalan kívánságaival. A’ fija eggy összekapások után kisétált^* a’ bástyákra, ’s általfázott, megholt.

A’ dölyfös asszonynak végre az az öröme lőn, hogy fija Herczeg Hohenlohe Kisasszt veve-el, Báró Reviczky Judithnak leányát. Háza Bécsben a’ Jósefpiaczon áltellenben a’ Cs. K. Bthecával és a’ II. József lovagszobrával.

Angelo Kőmíves volt a’ Born’ négyszegében, ’s szerzetes neve Massinissa. Némelly alkalmakban ő volt a’ frater terribilis.

Ezen Epigrammám írása előtt sok esztendő olta nem írtam semmit versben, noha Szabó mindég unszolt. Annál nagyobb vala tehát öröme, midőn a’ levelkét tanítványa által (mert^* Miklós Öcsém akkor ő alá járt) vette. – Közlé azt Szepesi Kánonok Molnár János Exjesuita társával, ’s ez, Szabónak felelvén, az itt következő verset zárta levelébe, hogy Szabó közölje velem:

Láttam Kánonok Molnárt először Szepesen, tulajdon házánál ’s ebédjénél

Ismeri e Sapphót, a’ ki illyet ír?^*

Parancsolatom volt felűlről, hogy a’ Püspököt bírjam reá, hogy dotáljon eggy iskolát (classist) Egerben. Irtam; azt felelte hogy nem ért. Másodikszor, harmadikszor, negyedikszer írtam. Utoljára elúnta, ’s kimondá, nem ért, akár^* Most parancsolatom volt, hogy Heves Vármegyének segítségével tégyem a’ kérést.

Lementem Egerbe, ’s egyenesen a’ Püspökhöz mentem, béjelenteni hogy itt vagyok, ’s holnap Heves Vgyének valamelly tagjával fogok megjelenni, hogy a’ kérést eggyütt tegyük; rendelne órát. Ha tetszik 9kor; de írva.

Elmentem tehát a’ Vice-Ispánhoz, Consil.^* Fáy Bertalanhoz, ’s kértem, hogy rendelne mellém valakit. – Sőt én magam kísérem-el az Urat.

A’ Consil. és én kezet csókolunk, ’s a’ Püspök leültet. Én be nyujtám levelemet, ’s kérém a’ Püspököt, hogy ő, ki illy fényes Lycéumot állíta, ki Angliából hozata Mathematicai szereket a’ speculába, tégye-meg ezt.

A’ Püspök hangosan kezdi a’ feleletet, ’s csaknem vastagságokra lép. Én emelkedem a’ székről; Consil. Fáy megkapja a’ kezem’. Nékem is parancsolatom van, hogy Excd előtt esedezzem, mondá Fáy, ’s kéri a’ Püspököt, hogy nékem kötelességem tellyesítését ne venné vétkül. – Kemed Consil. Uram soha se fogjon Kazinczy Uram mellett; mi mindég veszekedünk egymással, de azért jó barátok maradunk. Írva fogom adni végzésemet. Most egyebet mást.

Kegyelmes Uram, mondám, velem K. F.el, cselekedje Excellentziád, a’ mit tetszik; én mindég érdeme szerint fogom venni kegyességét vagy neheztelését: de nem volnék méltó hívatalomat viselni, ha azzal tenni azt szenvedhetném, a’ mi sem ahhoz nem illik, sem az Excd nagyságához.

A’ Püspök az iskolát nem dotálta. ’S azért nem, mert el volt keserítve az által, hogy a’ Philos. Facultas, a’ Pesti Semináriumba vitt Papsággal, tőle elvitetett. Osztán Eger perben volt a’ Püspökkel, ’s Kir. Város akara lenni.

Midőn Pászthorytól búcsút vettem, ez így szólla: „Az Úr e’ napokban valahol eggy Epigrammáját mondá-el. Nem akarná e nékem ledictálni? – P. leírta azt. – Mit mond most Sz… ha az illyenekre emlékezik?

Born Széchényinek 25000 ftjával volt adós. Meghalván, őtet tette Testamentoma’ execútorává. Melly gyönyörű megtiszteltetés!

Széchényi eggyike volt^* azon Decemvireknek, kiket József Királyi Commissáriusokká nevezett. Nem sokára azután Sz. letette azt.

Hajnóczit Secretariusává tette, azután Szerem Vármegyei V. Ispánná, ’s 1792ben ő esedezett a’ mostani Császárnál Budán, hogy H. a’ Budai Kamara mellett Secretáriusnak neveztessék, mellyről lássd itt alább lap.^*

Széchényi sok nemes cselekedetet követett-el. Andrád Med. Stud. a’ Füredi ferdőben múlatott, ’s panaszlá valakinek, hogy, egésségének nagy kárára, hamarább kell eljönnie Füredről mint cúráját elvégezhette. Sz. ennek kezébe adta tömött erszényét, hogy adjon belőle annyit a’ betegnek, a’ mennyivel magát beéri.

Eggy szegény nemes ember, 4000 ftban exequáltatván, feleségével ’s gyermekeivel utolsó szükségre jutott. Sz. magához hívatta ez embert, ’s lefizette neki a’ pénzt, hogy az exequált jószágot kiválthassa, még pedig el engedvén interesét, ’s magára bízván, hogy ne elébb hanem akkor fizesse vissza a’ pénzt magának vagy az ő gyermekeinek, mikor megadhatja.

A’ Carpathuson útaztam tulajdon kocsimon, ’s^* olly meredekségre jutottam, hogy le-mennem semmiképpen nem lehetett. – Ez a’ képzelődésem bizonyosan [Iurszké]ről [?] Kreutzra való általjövetelemnek maradványja: mellyet annál inkább hiszek, mivel a’ Kreutzi épűlettel, ’s Stráskával is sokat phantasíroztam.

Stráskán a’ régi Kastély vólt, de benne a’ Kapitányon Horváth Márkon kívűl^* senkit sem találtam. A’ kertben eggy nagy nádastó és annak^* szélén eggy magas hársfa állott. Ide jutottam végre a’ Carpathusból, és itt valamelly Deputatioval vólt dolgom; de Horváth enni nem adott. Mások a’ tó körül pipázgattak; én mérgelődtem. Ez a’ jele, hogy az éhséget érzettem. Dr. Viczay sok ideig nem engedett ennem adni.

3.) Stráskáról^* által-mentem Kreutzra, hol 2. Plebánussal vala hívatalbeli dolgom. Ezek öszve-hívatták a’ Parasztokat. Nagy zápor támadt, ’s a’ Plebánus azt a’ rendelést tette, hogy Gazdák, Vendég, Parasztok eggy szobában háljanak. Az első Clystirt, és azt hogy annak azonnal foganatja vólt itt érzettem; sőt emlékezem hogy a’ szoba egész éjjel büdös vólt. Igen büdös faolaj lehetett a’ mit clystírhez vettek, mert íme 20. esztdő. múlva is jól emlékezem, melly olajszag kínzott. Vagy talán csak az elgyengűlt organum még inkább útálta akkor az olajszagot.

4.) Innen^* Moscoviába küldettettem a’ Szepesi Püspök által, még pedig büntetésűl, hogy valamelly Monostorból bizonyos könyvet lopjak-el. El-értem hozzájok. Szobámban eggy hordó fa olaj állott, mellynek szagát nem szenvedhettem.^* El loptam a’ könyvet, de rajta vesztettem, vissza vittek, ’s örökös rabságra kárhoztattattam.

5.) Valamelly szerentsétlen öszve tevesztés által, nékem Moskovia Szepes Vármegyévé vált. Innen a’ Sarosi Vár környékébe jutottam. Itt vólt eggy szőrnyű sivatag hellyen^* jószágom, ’s én ott a’ hegyek közt eggy régi gustusú kastélyt építettem.

6.) Regmeczre jöttem. Nem vólt senki a’ háznál, ’s én nem kaptam enni semmit. A’ Bari és Csernahai hegyekre mentem, ott tseresznyével kínáltak, de ez igen keserü vólt. Előmbe^* jött eggy kopott rokás mentés Nemes Ember. Tudakozom kitsoda. Általl reá felelni; végre meg-győz a’ felől, hogy ő vérem, és Familiámból való. Millyen nagy vólt örömöm, hogy vele meg-esmerkedhettem.

7.) Kazinczy András Bátyám^* Szerentsre vólt deputálva, és ott operált. Én ott Oskolát akartam fel-állítani. Azonban veszem sietve a’ Gróf Török Lajos Levelét,^* mellyben accludálva találtam a’ Consil. Intimatumát, hogy mutassam-meg szolgálatom’ használatosságát. – Én eggy igen fontos Repræsentatiot tettem-fel, ’s Approbatio jött reá. – Még itt vóltam, midőn a’ Dienes levelét veszem, hogy ő Moszkva^* Országba van relegálva. Azt újonnan a’ Rosenfeld Districtusával a’ Munkácsival confundáltam.^* Levelet írtam Fróniusnak (ott Secretárius volt); ’s vártam^* a’ választ az ötsém fel szabadítása felől, a’ Szerentsi Szántó földek’ végiben, a’ hol eggy széles tenger kezdödött.

8.) Tokaj mellett a’ Tiszának Chaussée formára ástak új árkot. Oda ment által Ujhelyből a’ Vármegyei Personale. Szirmay Lászlóné ott vólt. Ez az asszony nevezetes személy volt. Sok embert tett sokféleképen szerencsétlenné. Én vele soha nem voltam semminémű relatióban. Véle^* tsónakáztam sokat, de úgy mintha mindég tő hegyen űltem vólna, mert nem adtak enni.

9.) Zemplin és Imreg képzelődésembe eggyé vált.^* Novembernek 1^ő napjait gondoltam. Már nem kaptam szöllőt. Az Anyám énekelni hagyott, ’s eggy fertelmes vastag Magyar Asszonyt el-venni. Ekkor szaladtam. ––– Valóban is fel ugrottam ágyamból, ’s mentem, ámbár nem eresztettek. Két ember birkozott velem, ’s ha utánnam nem szaladt vólna az Anyám, az útzára szaladtam vólna már. Igy vissza tértem ugyan, de a’ ketretzről el menni nem akartam.

10.) Az Exc. Gróff Andrássy István mellém^* feküdt, mert több ágy a’ Vendég fogadóban nem vólt. Éjjeli fetrengései káromkodásra fakasztottak.

11.) Pesthről P. Koros azt a’ hírt írta hogy Kazinczy Pista Andrásnak fija meg-hólt.^* Ez a’ tudósítás egészen le-vert. Sírtam, ’s nem lehetett enyhíteni fájdalmamat. Hát egyszer Tokaj alatt látom ismét búvár módjára úszni a’ Piaristákat Pistával. Pista nagyon el vólt a’ víz alatt járásban gyengítve.^* Én kértem a’ Piaristakat, ne tselekedjék azt. Ök azt állították, hogy az erőssebbé teszi. – Az ezen való töprönködés, és az, hogy még nállok se kaptam semmi ételt, nagyon meg-fogyasztott. Pista eggy Arany kézívvel lövöldözte-fel felé nyilait múlattságból.

12.) Visegrád vidékén mentem fel Bécsbe. – Budán Berzeviczyt látogattam-meg, ’s kértem, hogy ejtse módját hogy én^* Zichynek P[re]sentálhassam magam. – Asztalán kalamáris állott, hogy azzal tsináltam valamit azt tudom; de nem tudom mit. Zichyt tsakugyan nem láthatám. – Bécsbe érvén Gróff Törököt és a’ Gróffnét a’ Salesianereknél láttam. Ők ott múlattak. Én hogy velek annál többet lehessek, a’ Carol. Borom. Temploma mellett lévő Tantzsaal kertjében fogadtam szállást. Itt az jut eszembe, hogy bosszankodtam nagyon selyem fejér strimflimre rosz állása miatt. Mindég igazgattam azt. – Ez a’ Vessicatoria vólt, mellyet a’ fájdalom miatt eggy éjjel le-téptem. Klimeschel eggy víz partja mellett le-omlott kősziklát festettem. Kalapot vettem és azt valami Neiter nevű Kalmárnál hagytam. Gyalog mentem eggy kedves Companiában a’ –– Weishaupt látására; ’s kotsin, de véghetetlen nagy hőségben és el-gyengűléssel Londonba, képeket venni, mellyet én Lintzel tévesztettem-el.

13.) Azt gondoltam hogy meg-hóltam. Jól emlékezem reá, hogy az Anyámtól azt tudakoztam: ha élek é most? Az Isten Thronusa elibe jutottam, hol egyedűl magát láttam, minden Angyali társasság nélkűl. Sárgás vólt az Ég, mint a’ Gvido Rheni Amorja feje körül. Én bátran feleltem, mind tselekedeteim, mind hitem miatt. – „Jól tselekedted hogy emberi imposturák miatt el nem hagytad azt a’ Kalaúzt, a’ Ratiót, a’ mellyet néked Én adtam.” ’S így nyertem kegyelmet, mint Socrates Klopstocknál. –

N^o 1. Azt gondoltam, hogy Kassárol Regmetzre mengyek, ’s a’ vidékeket Sárosal és még annyival jobban a’ Harsányi vidékkel tévesztettem öszve. Az út hegyen völgyen mentt keresztűl; lovaim igen fáradtak vóltak, ’s én a’ Kotsist, Inast és Molnár Istvánt szíttam.

2) – Meg lévén tiltva a’ Doctor által az evés Istokhoz egy Regmeczi molnárhoz [?] folyamodtam,^* ’s eggy kupa bor áldomást igértem néki tsak adjon valamit ennem.

3) – Az Inast és a’ Tímárt idegen Uraknak gondolván, nagy meg követéssel űltettem le.

4) – Danoltam, és az a’ Dall, bizonyosan a’ Nap le-száll, vólt; Magyarokkal Magyarúl, Németekkel Németűl, Professor Estével Frantziáúl beszéltem, de elmémnek jelen léte nélkűl; ’s Estének butsuzásakor kezemet^* nyújtottam, de ő félvén a’ Nyavalyátol, azt el nem fogadta.

5) – Ágyam és selyem pokrótz paplanom el büdősitetvén a’ Chlystirok által, azt mondottam ki fakadásommal, hogy ezt a’ pokrotzot meg szenvedni az Istennek leg nagyobb bűntetése.

6) – Eggy érthetetlen^* bolond mondás: soha sem lehet az Isten ollyan állapotba, hogy azt ne tudja, hogy Hó [?].

7^o) Miklós egyszer mellettem űlvén, ámbár kezében pénz nem vólt, így szóllitottam meg:^* add ide azt a’ pénzt. Az Anyám eggy húszast adott kezébe, által vettem azt tőlle, ’s az orrom hegyére nyomtam; erre én ezt mondtam: e’ rosz pénz; a’ többit add ide; meg akarsz tsalni. A’ húgom Klári az erszényét adta Miklósnak,^* mellyet midőn által vettem, azt mondottam, hogy az, az a’pénzem mellyet Bácsmegyeim Exemplárjaiért Losontzrol kűldőttek.

8^o) Melczer az akkor hívatalbeli Cancellistám, V.Ispán Puky Lászlónak testvére, azt^* tudakozta tőllem, ha nem vólna é^* jó Kapinéval tántzolni most eggy Menuetet? Hé jó felelék; kivált ha Bétsi Musikusok vólnának. Azután azt tudakozta ha nem kaptam é, vagy egyszer hozzá? Nem biz én, felelék, mert én mindég őrkőttem becsűletemet.

9^o) Egykor Professor Wályinak meg hagytam, hogy az Ötséimet Dienest, és Latzit, más^* Barátaimat, ezek között pedig leg inkább Horváth Ádámot Füreden köszöntse; barátságokat köszönnye-meg ’s emlékezetekbe ajánljon. Le vettem selyem keszkenőmet nyakamrol ’s által adtam néki, hogy azt kűldje –nénak; hogy Susit és az én Kedves Therézemet köszöntse.

10^o) Gróff Töröknek nagyon meg hajtottam magam, ’s érthetetlenűl beszéltem valamit, hogy most leg közelébb a’ Consiliarius Bátyámtol jővők.

Nevezetes Phantasiám vólt az, hogy Pozsonyban múlattam a’ Gróff Erdődi kertjében. Onnan néztem Királyfalva felé. Azután ismét a’ Primás Épületje végiben a’ Szőllő kertek alá mentem. Ott eggy árokban el-tört a’ kerekem. Tsináltatni kellett. Pénzemet el lopták, az éhség szőllő lopásra hajtott. Meg kaptak minekelőtte ettem: – A’ Városban meg szállottam valamelly fogadóban. Ott detegáltam eggy imposturát. Bé-adtam a’ Primásnak hogy elejét vehesse, de titokban tartsa. Ebédre hívatott: de olly laxálás jött rám, hogy excusálnom kelle magamat. Az oszlopok között motskoltam bé a’ Gangot. Dienes itt vólt Vay József is. Az éhs ég nagyon kínzott.

Márkusfalva^* nékem Besztertzévé^* vált. Igló felől mentem oda. A’ malomnál elő-találtam –yt. Meg-állított. – – el váltunk egymástól. B. Prónay Gáborral soká beszéllgettem a’ Kálvinisták valamelly Conferentiára hívtak. B. Prónay Gábor is ott vólt. Nem adtak enni. Mentem. Kerekem el-tört, ’s irtóztató soká koplaltam. – – Radványban tsak Polyxént találtam: de előttem minden esmeretlen vólt. Klanitza mutogatta a’ fegyveres házat.

Ez a’ Schw… a’ Pesti Luth. Synodusban nagy tűzzel szóllott a’ Censura ellen, ’s azt mondotta hogy az elme’ szárnyait nyirbálni nem kell. – Tíz esztdő múlva azután dühösen költ-ki Schédius Úr ellen az Universitás’ tanácskozásában a’ Német Országi Philosophusok írásai eránt; Weingand Könyvárost pedig, a’ kitől maga is szedett tilalmas könyveket, béadta Váczi Kánonok ’s Pesti Könyvrevisor B. Schaffráthnak; és ezt, a’ ki a’ béadást el akarta simítani, kénszerítette, hogy adná feljebb; ’s így Weinganddal 5000 ft. büntetést fizettetett.

Midőn vége leve a’ Diaetának, az Ország búcsút veve a’ Királytól. – Már most tégyük tiszteletünket a’ Toskánai Nagy-Herczegnél is, mondá a’ Prímás. Én is mentem velek. A’ nélkül hogy tolakodtam volna, eggyike találék lenni azoknak, kik a’ Prímáshoz legközelébb estek. Míg a’ Toskáni Nagy-Herczeg felelt, a’ Királynét és József Fő-Herczeget, a’ mostani Nádort a’ szomszéd kis szobában pillantánk-meg, az ajtó nyitva lévén.

A’ Prímás^* most kiálta, hogy József Fő-Herczegtől is búcsúznunk kell. A’ dolog ki volt előre csinálva. A’ Királyné elvoná magát az ajtótól, de én láttam, midőn jobbja’ mutatóját balja’ mutatóján végig vonogatván, ingerlé a’ Fő-Herczeget, hogy feleletében el fog akadni. A’ szörnyű kietlen-hangú, fogatlan, de lelkes Prímás megköszöné, quod nos altercantes benigne audiverit, ’s a’ fiatal Fő-Herczeg felele. De alig szólla hármat, midőn a’ Prímás és Zichy felkiáltának Vivat, Vivat, ’s így a’ Fő-Herczeg el nem akadhata, mert épen nem szóllhata.

Midőn a’ Király Június 3d. megnyitá a’ Dietát, ’s legelőször lépe fel a’ thrónusra, feketében, atyját II. Leopoldot gyászolván, jelen valék én is. Nem minden zavar nélkül jött-ki szobájiból, ’s azt kivált akkor lehete látni, midőn ott kalpagját fejére tette. A’ nyugot éjszaki szegletben a’ Királyné’ számára emeletes kar volt csinálva, ’s a’ Király a’ thrónusról nehány ízben pillanta oda, talán javallatért, vagy buzdítást várva. Generális Gróf Fekete János, most (talán) Aradi Követ megszóllítá a’ Királynét, midőn az emeletéről leszállott, ’s olasz nyelven: Mint tetszik Felségednek az a’ hűség, mellyet Nemzetem íme bizonyíta a’ maga szeretett Királya eránt. – Oh igen jól, felele az elragadtatva; és ha valaki ezután is mer nekem vagy férjemnek vádolva^* szóllani a’ Magyarok’ hűsége ellen, azt én di mici proprii mani trucidarlo – jobbja hüvelykének körmét^* balja hüvelykének körméhez ütögetvén. – Ezt nekem maga Fekete beszéllé Jún. 23d., midőn Gróf Dezsőffy József és a’ később Párizsba-járt, ’s végre megbolondúlt ’s megholt Gróf Berényi György köztt ülve, nála ebédeltem.

<Ez a’ Generális^* Gróf Fekete János, fija Györgynek az Ország-Bírájának, ki arról is ismeretes, hogy Mes Rhapsodies czím alatt két Kötet franczia Verseket íra, ’s azokat Voltairnek két általag Tokajival küldé-meg (Voltaire az ajándékot így köszöné-meg: Köszönöm a’ két Kötet Verset és két általag bort; de a’ bor jobb mint a’ Vers) szerete olly dolgokat tenni, a’ mikről szó légyen. – Eggy nap, csak hamar a’ koronázás’ innepe után, Zemplény Vármegyei Követ Szulyovszki Menyhért megjelent nála. – Jer csak, jer, mondá Fekete, ’s hallj csudát; a’ Királyhoz írok. – Te a’ Királyhoz? – Én, még pedig Mailáth ellen. – Mit csinálsz? nem tudod e, hogy az feje a’ titkos Jesuitáknak; megrontod magad’. – Tudom; de ő vagy én. – Felolvasta a’ levelet. Szulyovszki nem hitte, hogy a’ levél elmégyen. – Tehát ki nem eresztelek a’ szobámból, míg itt lesz a’ válasz.

Ekkor a’ Királyhoz írt franczia levelet bépecsétlé eggy másikba Schloissnigghoz, ki a’ Királyt Budára is elkísérte, és akkor mindenható vala. Fekete ezt megkérte,^* hogy levelét Ő Felségének haladék nélkül adja-be, őtet pedig eggy két sor írással tégye bizonyossá, hogy a’ levél kézhez ment.

A’ Fekete Huszárja meghozá a’ kívánt Nyugtatót, ’s Gróf Mailáthnak meg vala parancsolva, hogy Budát késedelem nélkűl hagyja-el. Őtet Fekete Loyolának nevezte volt a’ levélben.

De Mailáth nem sokára ismét kegyelemben volt, ’s vissza adá Feketének a’ kölcsönt.

Ennyit ezen Dieta felől, régibb jegyzéseim után, mellyek ma akadtak kezembe.

Jún. 20d. Spissichnél. Sebestyén . ^* Velléjus Paterculus.

II. Ferencz az itt elől álló rezen jól volt eltalálva. Azolta sokat változott. Nem kémélvén egésségét, talán még erőt adott gyenge constitutiójának.

*) Ez a’ Ferdinand Herczeg I Ferencznek ’s Mária Thereziának 3dik fija volt Jósef, Leopold és Maximilián Herczegekkel. Jósef és Leopold Császárságra jutottak; Maximilián Koloniai Elector volt; Ferdinandot Magyar Országi Palatinusságra készítették, ’s azért tanúltatták-meg vele Nyelvünket.^*

Ezen sétálásunk alatt Csokonai kifakada valamelly Luther. Magyar ellen, a’ ki kritikázgatni szeretett a’ nelkül hogy a’ nyelvet, úgy a’ mint azt e’ czélra illik, ismerné. – Nem szenvedhetem, ugymond, az Amphibiumokat, ’s illyen a német-magyar, ’s a’ Lutheránus, a’ ki sem nem Pápista sem nem Kálvinista. – A’ később időknek azt jegyzem-fel, hogy Csokonai szabad volt a’ vallásbeli gyűlölségtől és a’ mi azt szűlni szokta.

A’ mostani Superintendens Benedek Mihály Úr eggy theologicus munkát írt az iskoláknak, melly a’ szokásban volt Catechismusokat eltolja. – Melly balgatagság, ugymond Cs. positiva religiót az ész’ világa mellett akarni tanítani! Azt Pápista-módon kell. etc.

Az Anyám 1803-nak Decemberében, mihelytt a’ halál veszedelmén túl valék, oda hagyá Semlyént, ’s Regmeczre jött, a’ menyemnek, Józsefnének, első gyermekágyában segítségére lenni. Én betegen Semlyénben maradtam Nagy Marisnak, eggy 15 esztendős, teljességgel nem szép, de igen alkalmatos ’s eleven lelkű leánynak, Takács Andrisnak, az inasnak és eggy Semlyéni lakos éltes parasztasszonynak gondviselése alatt. Tél volt, sár volt, a’ menyem sok ideig betegeskedett, ’s így az Anyám tavaszig mulatott Regmeczen.

Az Oskola-Rector, Mata Imre nékem holmi munkáimat nyomtatás alá purisálta. Egyedül ülvén asztalhoz, kértem, hogy valamig az anyám oda lesz, ebédeljen, ’s vacsoráljon nálam. Ez épen akkor történt, midőn őtet Semlyénből idő-nap előtt ki akarták tolni. Én pártját fogtam. Melyik félnek volt igaza? az nem tartozik ide; piruljon a’ ki igazságtalanságot követ. A’ rágalmazás alkalmatosságot veve bántani; azt mondották, hogy azért járatom magamhoz, hogy ha Maris viselős lesz, legyen kire kennem.

A hír fülébe ment Anyámnak. Lejővén Regmeczről, mindent tudaklott, nyomozott. Az a’ vén asszony, a’ ki körülttem forgott betegségemben, és a’ ki felgyógyulásom után is mindennap megjelent a’ háznál, esküdt, hogy soha sem látott egy illetlen nyulást is.

Az Anyám hitt és nem hitt. Azonban természeti élessége sokszor kemény tettekre ragadta. A’ leányon elkövetett keménység, rajtam elkövetett keménység volt; kértem az Anyámat, kémélne meg, küldené vissza az anyjához, ’s ez által adja vissza nyugtomat ’s csináljon magának is nyugodalmat.

Éltem-e a’ leánynyal vétkes társalkodásban, vagy nem? ki felelhet arra? Gyanú elég volt, nem volt semmi próba. – Rousseau azt beszéli a’ maga gyónásaiban, hogy midőn ifjusága első esztendeiben a’ Madame de Warens szobaleányával Sabaudiából Lausannig gyaloglott, ’s a’ szobaleány boszúságára, annak éjjeli rettegéseit meg nem értette, abban a’ hitelben volt, hogy a’ környülállásoknak világ kezdete olta kell arra készülni, hogy eggy férjfi és eggy leány eggy ágyba kerüljenek. A’ világ nem olly ostoba, mint a’ fiatal Rousseau volt, ’s tudja, hogy arra nem kell igen sok. De kicsoda az a’ semmire való, a’ ki látván, hogy eggy férjfi és eggy fiatal leány köztt víg tónus van, mingyárt azt higyje, hogy titkos, vétkes ismeretség is van? Nem tudja-e azt kiki a’ maga példájából, hogy az emberiségnek minden gyarlóságai mellett a’ gyanú néha hamis? – ’S cselekedtem tehát, vagy nem cselekedtem? kit illet a’ kérdés? Alább majd meglátjuk a’ csalhatatlan bizonyságot, hogy nem cselekedtem. De tegyük fel, cselekedtem légyen! Oly valami rettenetes dolog-e ez, habár nem szép, habár nem jó, habár nem illő is?

Igy folytak némelly apró fel-fellobbanások közt a’ dolgok, mellyeket nem szégyellésből, hanem azért hallgatok el, mert alacsonyak és hosszasak, midőn eljöve a’ nap, melly maga után életemnek legnevezetesebb következéseit vonta.

Pünkösd első napján (Májusnak 20. d. 1804.) tizenkét óra felé eggy Debreczenből kijött vendégünkkel, prókátor Nagy Gábor úrral, a’ napfényen sétálgattam a’ ház előtt. Az anyám kiált a’ leánynak, ’s általa valamit külde ki a’ konyhára. Ez sietve menvén, éppen a’ konyha ajtajában megbotlik, ’s balkezét kificzamítja. Éppen esztendeje volt annak, hogy engemet a’ posta Tatán feldöjtött, és karomat eltörte, ’s én akkori szerencsétlenségemből, ’s orvosaim beszédjekből tudom, hogy a’ ficzamodás, ha késnek a’ csont visszatételével, bénává teheti az embert. Nem avattam a’ dologba magamat, de titkolódás nélkül parancsoltam, hogy híjjanak elő valakit, a’ ki az operatióhoz tud, ’s segítsenek a’ lányon. Másnap a’ vendég Debreczenbe ment; ’s látván, hogy a’ leány nem mozdíthatja az ujjait, ’s hogy sokszor ordít kinjában, ártatlanságom érzésében egész bátorsággal kértem az anyámat, hogy vagy hozasson felcsert, vagy a’ vendéggel küldje bé Debreczenbe. Az Anyám azt mondta, hogy semmi közöm hozzá, ’s sem egyiket nem cselekszi, sem másikat; szenvedje; az ordítás által nem lesz jobban.

Ha valami illyest valaki más beszéllne énelőttem, megvallom gyengéimet, hogy édesdeden kaczagnék az orrom alatt, ’s azt hinném, hogy hamiskodik, ’s ravaszúl keres szép színeket erőtlenségének szépítésére. Nem kivánhatom tehát, hogy más itéljen szelidebben felőlem, mint én fognék más felől; és így kénytelen vagyok a’ detaljba ereszkedni, hogy a’ kinek szive van, érezhesse, ha igaz-e, a’ mit mondok.

Kilencz óra tájban, az Anyám körül beszélgetvén, az Anyám ártatlanul és nem gyanítván semmi kedvetlent, – ezt mutatta víg kedve, szabad hangja – azt kérdé, hogy valamelyikünk talán roszszúl volt éjtszaka, mert hallotta, hogy kinn jártak. Én feleltem, hogy az én voltam, nem voltam rosszúl, de olly nagy ordítást hallottam a’ cselédházból, hogy lehetetlen vala megállanom, hogy ki ne menjek. A’ Maris volt, magába hagyva, mert az az asszony, a’ kivel hálni szokott, valamely haldokló rokonához ment. Az anyám ezt a’ gondoskodást balra magyarázta és mutatta hangja, hogy értte neheztel. Azonnal kiáltja a’ lyányt ’s valamit parancsol neki. Ez kinjában nem mert pisszenni, ’s felrántotta az orra tövét. Mit rángatja kend az orrát? kiálta haraggal az anyám. A’ vendég és én kinn valánk a’ ház előtt és mind ketten elborzadánk. Én lementem az udvaron, elkeseredvén, hogy a’ gyanú az emberiség érzéseit elfojthatja; ’s midőn visszajöttem eggy új scénának valék szemmel látó tanúja, mellyen az olvasó szintén úgy fog elborzadni, mind én borzadtam.

Az Anyám a’ lyányt a’ pinczébe küldötte. Ez csak eggyik kezét birván, jobbjával a’ lakatba tette a’ kolcsot, azután megfogván a’ lakatot fogaival csavarított eggyet a’ kolcson, hogy megnyithassa, ’s sírt. Elfordultam, hogy a’ lyány ne is lásson.

Az Anyám annyira bosszankodék az éjtszakai kimenetel miatt, hogy asztalhoz sem jött, de nem szóllott. Be lévén fogva a’ vendégnek, kértem Anyámat, hogy a’ lyányt küldené be Debreczenbe. Nem! Elébe terjesztettem a’ dolog halaszthatatlan voltát, elbeszéltem a’ pincze megnyitását. Nem! Meg fog bocsátani Asszonyám, mondám, itt az emberiség tisztjével jő collisióba a’ gyermeki vak engedelmesség; a’ lyánynak segítség kell; ’s felültettem a’ vendég mellé, ’s levelet írtam Dr. Szent Györgyi József úrnak, mellyben neki azt a’ kérést tettem, hogy a’ lyány mellé rendeljen eggy alkalmatos felcsert ’s a’ lyány elment.

Az Anyám Dienes öcsém után külde. Megtámadnak. Dienes azt veti szememre, hogy Maris a’ Rhédeyné temetésekor az ő házánál velem hált. – Velem? abban a’ szobában, a’ mellyben Nagy Gábor Ur hált? olly fényes holdvilágnál, hogy éppen az ablakban lévén az ágyam, ottan fekve, akármit is elolvashattam volna? ’s ő, a’ kivel eggyütt hált, egy takaró alatt, eggy soha annak előtte nem látott idegen uraság szobaleánya? Ez a’ vád kézzel fogható hamisság. Oly nevezetes napnak éjtszakájára, mint a’ Rhédeyné temetése volt, még máig is fognak sokan emlékezni az ő barátjai közzül, ’s tanúim lehetnek, hogy az éjtszaka igen világos volt. Istentelenebb vád még soha nem volt. Még eggynehány ily vádak hozódtak elő ’s feleltem. Végre Sárosiné hozódott elő. Az ellen protestáltam, remélvén, hogy azt a’ tiszteletreméltó asszonyt, a’ kinek elvétele felől gondolkodtam, k....nak senki sem veszi. Végre az öcsém faggat, hogy csak valljam meg, úgye el akarom venni a’ lyányt?

Erre a’ kérdésre elborzadtam ’s látván a’ mit soha nem is álmodtam, hogy az Anyám éppen illy oktalanságot tészen fel felőlem, megesküdtem, hogy soha az a’ bolond gondolat nem csak szándékom nem volt, de nem még csak eggyszerre fellobbant és ismét elalvó gondolatom is.

Ezek irtóztató dolgok, és a’ ki az illy bántásoknak okát jól nem ismeri, kéntelen olly gyanúkra vetemedni, a’ mellyek engem nem csak rosszabbnak festenek mint vagyok, de bolondnak is.

Eggy Szerencsynét, egy Báró Vay Miklósnét elvenni, ha bár alacsony születésű személyek, ha frajczímerek volnának is – az nem olly dolog, a’ mit én megérteni ne tudjak. Ez a’ két fő dísze az asszonyi nemnek, ha nem Radvánszky, nem Báró Adelsheim nevet viselne is, megérdemelné, hogy az eszes ember magát a’ köz vélekedés megpiritására elszánja. De egy Nagy Marist elvenni! irgalmas egek, kinek juthat olly bolondság a’ fejébe?

Azonban látván, hogy az anyámat ez a’ gond környékezi, önnként esküdtem meg ismét, hogy azt sem soha nem akartam, sem soha cselekedni nem fogom. Ezt nékem, úgy látszék, elhitte az anyám; ’s azt a’ kérdést tette mellé, ha illettem-e vétkesen a’ leányt. Letérdepelve, égre emelt kézzel feleltem, hogy soha sem! soha! – A’ mint fölkeltem a’ földről, azt felelte, hogy tudja, hogy az ollyanban szabad hazudni. – Elnémultam rá. Igy nem tudom, hol vehetett megnyugtatást.

Reméllem annak elbeszéllését, hogy Dienes öcsém velem ekkor mint bánt, senki sem veszi az ő mocskolásának. Azonban igaz, hogy ő más nap ismét nekem jött, és példákat hordott elő, hogy más is vett frajczímert és szerencsés vala vele; nem látja, miért ne lehessek én is az Marissal. Elborzadtam ’s nem szólltam reá. Az immorális rút ember!

Édes Asszonyám! mondám; mind ezek nem történtek volna, nem történnének, ha Asszonyám az én mindenkori kérésemet teljesítené; eresszen külön, adja nékem a’ Keserű felé fekvő puszta Cúriát, a’ mellette levő földekkel, ’s annyi birtokkal, a’ miből elélhessek; én Asszonyámat nem terhelem építéssel; magam fogok építeni. – Megigérte, hogy mihelytt a’ Popularis Conscriptió munkáját elvégzem, külön ereszt, ’s a’ kivánt Cúriát és földeket ide adta, ’s fogadta, hogy kikészít.

Eggy bizonyos írás megértése végett, melly alább előfordúl, kéntelen vagyok feljegyezni, hogy midőn ez a’ lárma támadott, eggyik testvérem azt mondotta, hogy a’ rajta való örömében széljel tánczolja a’ lábán lévő czipőköt.

Az innepek előtt Hosszú-Pályiban hagytuk félben a’ Conscriptió munkáját. Májusnak 24-dikére oda vala rendelve a’ Conscriptor társam, Baranyi József Úr. Minekelőtte oda indulnék, az Anyám elővett, ’s azt tudakozta, hogy mi lesz már Marisból? Azt feleltem, hogy az egyenesen az Anyámon függ; nékem meg van adva a’ mit olly régen óhajték; a’ többi reám nem tartozik; ha tetszik, hozassa vissza Asszonyám, ha nem, küldje az anyjához. Tehát jöjjön vissza, mondá; ’s elvégezte velem, hogy én Vasárnap úgy is, szokásom szerint bémegyek a’ városba, készítsem el a’ lyányt, ’s Kedden a’ vásárra-menők kihozzák. Ezzel megáldott, ha el nem veszem: megátkozott, ha elveszem, ’s én az Anyámat megvakulása miatt szivesen szánva, szekérbe ültem, ’s még ebédre Hosszú-Pályiba mentem.

Kiindulván a’ szekér az udvarról, eggy cseléd lóháton utánnam jött kilesni, hogy ámbár Hosszú-Pályi felé megyek, nem csapok-e az erdőben Debreczen felé. Elhaladván Kenézt, a’ cseléd hírt vitt Asszonyámnak, hogy H.-Pályinak mégyek, ’s Asszonyám lóhalálába ment Vámos Pércsnek, ott lovat váltott, ’s 10 ftot fizetett eggy statióért, hogy nyargalva menjen. De Szent-Györgyi előtt leszállott, ’s beszélli, hogy én a’ lyányt el akarom venni, ’s kéri, jöjjön a’ Biróhoz, kérjen tőle Hajdúkat, a’ kik a’ k…t kapják meg, ’s Asszonyámnak adják által. Ez a’ nemes lelkű ember mindent elkövetett, hogy megnyugtathassa, mondotta, hogy a’ lyány beküldése igen szükséges volt, ’s barátságomra provocált, hogy ha valami ollyast szándékoznám, azt nékie bizonyosan meg fogtam volna vallani. Elébe terjesztette az én prostitutiómat, a’ magáét, a’ lyányét; ’s hogy a’ város öszve fog futni erre a’ spectaculumra ’stbb. Végre megnyerte az anyámtól, hogy nem fog hajdúkat kéretni; ő maga mégyen el elkésziteni a’ lyányt, hogy az önnként kimegy Semlyénbe, ’s így a’ dolog lárma nélkül eshetik-meg, csak hogy igérje-meg Asszonyám, hogy nem tesz semmi erőszakot.

Asszonyám megígérte, ’s a’ Doctor ment. Azonban alig lép-be a’ Doctor, ’s utánna bétoppan az Anyám’ Gazdája, a’ ki a’ lyányt megragadja; a’ lyányt pofon verik, k....nak szidják, a’ száját békötik, ’s a’ Vámos Pércsi lovakon végig viszik az útczán.

Szent Györgyi barátom nekem stafétát küld; elbeszélli mi esett, ’s int, hogy menjek Semlyénbe, nyugtassam-meg az anyámat; félő, megüti a’ guta. – Más nap reggel Semlyénbe értem.

A’ cselédek, midőn beláttak jönni az udvarra, kiugrottak a’ konyhából, ’s tapsolva fogadtak. Maris fogva tartatott eggy szobában. Vele eggy strázsa volt benn a’ szobában, a’ másik strázsa eggy rúddal a’ pitvar ajtaja előtt őrzötte a’ rabot, ’s ezt minden látta a’ ki az útszán elment.

Belépvén az Anyámhoz, mondottam miért jövök, ’s hogy Dr. Szent Györgyi stafétát küldött utánnam. Kértem kímélje meg magát, kiméljen engemet. – Marisnak az inasom eggy czédulát ada-bé a’ ablakon, a’ mellyben csak az vala, hogy akármit csinálnak vele, akármit mondanak, hallgasson, ’s az Anyám haragját ne ingerelje. Az Anyámnak minden gutaütést támasztható indulatjai eltűntek; örűlt, hogy kezében volt rabja, ’s vígan, könnyű hangon beszéllt.

Mihellyt szekeremen megtették az igazítást, vissza mentem Pályiba.

Reménylem, hogy abból nékem senki sem csinál vétket, hogy tudván, mit tesz elzárva lenni, a’ rabnak, ha leány is, vigasztalást, tanácsot nyujtottam.

Júniusnak 18 d. Váradon Gyűlés volt. – 22 Jún. már befogva állottak lovaim, hogy Baranyi József Úrral Conscriptióra menjek, midőn az inasom azt a’ hírt hozza, hogy az Anyámnak négy lova fúlt a’ Bodrogba, ’s ezen annyira consternálódott, hogy fekvő beteg lett és alig ha meg nem hal. – Azonnal megváltoztattam planumomat. Nem, mondám Baranyi barátomnak, nem Conscriptióra megyek, hanem Regmeczre; illő, hogy megmutassam, hogy jó gyermeke vagyok; ’s éjjel nappal menvén, 24 d. Júniusba Regmeczre értem.

Két óra volt éjfél után, midőn az udvarra beállék. Eggy cseléd hozzám vonakodott, ’s elbeszéllte, hogy a’ mint a’ kocsisom feljött Semlyénből, az a’ gyanú lévén, hogy Marisnak is hoz leveleket, megitatták, úgy hogy eldőlt, és akkor osztán még a’ lábkapczáját és a’ nyergét is megvizitálták, ’s nem leltek semmit. Nem mondották meg néki, mikor mégyen vissza, hanem eggykor, midőn még aludt, a’ Gazda kimene, behítta, kezébe adták a’ leveleket, ’s a’ Gazdával ismét kiküldötték, hogy ez ott légyen ’s minden mozdúltára vigyázzon, ha nem dúg-e valamelly rejtekben lévő írást magához, ’s a’ Gazda előtt üljön lóra ’s indúljon.

Spanyol lelke a’ féltésnek! Sem nem irtam a’ lyánynak, sem nem izentem neki, sem nem köszöntettem, sem azt nem óhajtottam, hogy valaha ismét meglássam. – Azonban nem szüntek meg a’ tudakozódások, ha nem látta-e valaki, hogy a’ lyány ezekben a’ napokban valamit írt volna, ’s eggy Asszony ládájában előhoznak valamelly levelet, melyet Maris hozzám intézett.

Sok környülállás adja elő magát az életben, mellyre nehéz felelni, és mégis ártatlan a’ gyanús, ’s ez nehézzé teszi a’ birák’ dolgát. Illyen ez a’ jelenvaló is.

A’ leány ebben az elhagyattatásban engem kért, hogy pártfogója lévén eddig, gondoskodjak róla ezután is, ’s szerezzek neki valamelly jó szolgálatot. Elbeszéllte, mik estek vele Semlyénből lett utolsó eltávozásom olta, ’s azt, hogy Tokajon keresztül jővén, megemlékezett az ott töltött boldog órájára. Az egész levél Tekintetes Úr titulaturákkal folyt, de eggy helyett Lanasszából azt írta ki, hogy vagyon eggy Isten az égben, a’ ki az ártatlan szenvedést látja etc. ’s a’ pathósz tónúsában poétai stylusra fakad, és té-nek szóllít, valamit mond Lubin és Anette felől és Ta meg Ma syllabák fordúlnak elő levelében.

Ezek a’ majd comicus, majd tragicus dolgok psychologiai tekintetekre nézve is megérdemlik a’ figyelmet. Nézzük végig, mit lehet mondani reájok.

A’ ki a’ Tokaji czikkelyt olvassa, nem azt gyanítja-e, hogy ott a’ szerelem egy pajkos éjtszakát adott? ’S mit mond osztán reá, mint hűl-el majd, ha azt hallja, hogy én soha ezzel a’ lyánynyal Tokajban nem voltam egyébkor, hanem a’ Kufsteinból Munkácsra vitettetésem alatt? hogy akkor a’ lyány tizen-eggy (Nro 11) esztendős gyermek volt, ’s délben a’ húgommal Klárival a’ lakásomra jött és estve elment? A’ Tokajban töltött boldog óra tehát azt teszi, hogy ott látott engem az én szerencsétlenségemben és azt érzette, a’ mit minden érez szerencsétlent látván.

Lubint és Anettet kell magyaráznom. – Midőn felgyógyulván a’ forró betegségből, elgyengűlt szemeim még nem bírták az olvasást, ő vele olvastattam Rigó Sámsont, ’s holmi egyebet, és a’ többek köztt Marmontelből Lubint és Anettet. Maris erre verseket írt; elég rosszakat, nemcsak poétai, hanem logicai tekintetekből is; de morális nézőpontból nézve, elég jókat, mert az vala a’ bérekesztések, hogy ő valamikor a’ Gessner Idylljeit megnyitja, a’ könyv mindég Daphnén nyillik-meg, a’ ki az anyja sírjánál esküszi, hogy a’ feddhetetlen erkölcstől soha el nem tántorodik. A’ vers megérdemlette a’ dicséretet, ’s Lubin és Anette becset kaphatott előtte.

A’ Ta és Ma syllabákra József öcsém azt jegyzette-meg, hogy az nem tehet egyebet, hanem ezt: Táti, Mámi; és így gyermekcsinálás forog szóban. – A’ bölcs ember!

Erre a’ lyány ismét elfogattatott, ’s olly szorossan, hogy nem csak nem léphetett, de hogy meg sem mozdúlhatott, eggy ládához köttetett. József öcsém pedig lejött Váradra, Dienes öcsémtől két Vármegye-katonáját kérni, a’ kik a’ lyányt Linczbe vigyék László öcsémhez.

Nem támad-e valakiben az a’ gyanú, hogy engem most Regmeczre a’ lyány újabb rabsága vont? – Ezen gyanút azzal a’ declaratióval előzöm meg, hogy mind azt a’ mi itt történt (Maris akkor nap vettetett ujabb rabságba, a’ mellyen én Váradról kiindúltam), csak az udvarra való beléptemmel értettem-meg és még József öcsém sem vádolt vele. Ő, a’ mint látni fogjuk, egyéb inditó okot substituált ide jövetelemnek.

Négy óráig ültem a’ kocsiban, mert minden aludt. Végre mozogni kezdettek. Az Anyám, mihellytt megértette, hogy elérkeztem, le oldatta a’ lyányt a’ lánczról. – Végre bejöttem.

Elbeszélltem mit hallék Váradon, a’ négy ló és az Anyám consternátiója felől; elbeszélltem, hogy tudom, itt is mi történt Marissal. Kértem, küldje haza, fogadtam mindent, a’ mi megnyugtathatá. Haszontalan volt – nem engedett kérésemnek.

Látván, hogy a’ kérés nem használ, elébe terjesztettem a’ gyalázatot, mellyet rám és magára von; mondottam, hogy fülem’ hallatára neveztetett hóhérnak, porkolábnak; kérdeztem, miként kínozhat az az anya tömlöcztetéssel mást, a’ kinek két gyermeke volt tömlöczben? Elébe adtam, hogy az semmit sem használ, mert ha a’ megbolondulásnak arra a’ gradusára vetemedhetném, hogy a’ lyányt el akarjam venni, ez a’ fogva-tartás annak elejét nem veszi; osztán azt nem is szabad; az anyja a’ leánynak a’ szomszédban lakik, lehetetlen, hogy meg ne hallja, hogy mi történt a’ gyermekével, elő fog jönni ’s vissza kívánja. Mi lesz, ha a’ Vice Ispánhoz, a’ Palatinushoz, a’ thrónushoz recurrál? – Semmi remonstratio, semmi kérés nem használt.

Én az ebédet megettem ’s Kázmérba jöttem, olly szándékkal, hogy innen Göncz-Ruszkára megyek, a’ húgomhoz, kit megakarván kimélni az anyámnak attól a’ vádjától, hogy engemet ő tüzel, két esztendő olta nem láttam.

Kázmérban elbeszélltem fiúi bizodalommal minden szerencsétlenségemet, ’s a’ Gróf a’ Grófné, kik engem 1804 ólta úgy boldogítottak, mintha tulajdon ágyékjokból származtam volna, vigasztaltak, szántak ’s tanácslottak. Másnap felvirradván, mondám Ő Nagyságának a’ Grófnak, hogy megváltoztattam plánumomat; nem Ruszkára mégyek, – mert ott lakván a’ lyány anyja, abba a’ gyanúba hozhatnám az anyámat, hogy nem a’ húgom miatt, hanem a’ lyány miatt mentem oda – hanem vissza megyek Váradra. Ő Nagysága megdicsérve javallotta a’ gondolatot ’s továbbá is intett, hogy az Anyám megtévedesét szánjam, de tiszteljem. Azonban éppen a’ búcsúzás alatt a’ Grófnét kihívják; a’ Regmeczi Gazda hozott eggy levelet. Az Anyám arra kéri a’ Grófnét, hogy engem ne eresszen Ruszkára, hanem péntekig tartóztasson magánál. – Fel ültem a’ szekérre és Regmeczen az udvar előtt állván-meg, magam bémentem jelenteni, hogy én a’ Gazdának Kázmérba érkezése előtt már, a’ fellyebb említett ok miatt azt végeztem volt, hogy Ruszkára nem megyek: de péntekig Kázmérban sem mulathattam; mégyek egyenesen Biharba, folytatni a’ Conscriptiót. Ujra kértem, hogy bocsássa-el a’ lyányt; minden felé elment a’ híre; őtet gyötörvén, őtet hozván gyalázatba, engem gyötör, engem hoz gyalázatba. Tudakoztam, ha szabad-e azért mást kinzanunk, mert félünk? De mind ezeknek nem volt semmi haszna. Mentem.

Közel valék Ujhelyhez, midőn az a’ gondolat, hogy visszatérésem ujabb próbája leszen utánna-járásomnak, ’s többet fog használni, mint minden remonstratió; vissza fordított.

Az sem használt. Látván, hogy meglágyíthatatlan, bejelentettem az Anyámnak, hogy én nem csinálok semmit titkon, ’s előtte irtam-meg a’ levelet az anyjának, hogy jőjjön a’ leányához ’s segítsen rajta. Az anyám más úton külde Ruszkára azzal a’ parancsolattal, hogy a’ húgom a’ levelet, mellyet egyenesen neki küldöttem, oda ne adja a’ leány anyjának, sőt küldje az Anyámnak, melly meg is lett. Valamit a’ fájdalom, a’ gyalázat érzése, és az emberiség velem mondathattak, mind elmondottam az anyámnak és minden nap. Az Anyám nem hajlott; fel felkölt, megnyitotta a’ kolccsal bezárt ajtót, néki rikóltotta magát a’ leányra, ’s verte, hogy mind azt halljam. Nem szeretőjén, k....ján, szándéklott feleségén, de a’ valóságos gonosztévőn, eggy gyujtogatón, gyilkoson sem láthat illyet iszonyodás nélkül történni, a’ kinek szivet adott a’ természet; mert a’ gyilkost, a’ gonosztévőt bünteti ugyan a’ törvény, de nem örűl a’ büntetésnek. Kifakadtam, ismét elmondtam, a’ mit róla mondanak, kértem. Ah! az mind haszontalan volt.

Jun. 27-dikén eggy dél után azalatt, míg én a’ kertben mulattam, József öcsém megjött Váradról. Azon szobában járt fel ’s alá, a’ mellyben Asszonyám feküdt, ’s felesége Ragályi Mária eggyütt vala az Anyámmal és a’ férjével. Én beléptem, köszöntem az öcsémnek ’s ezt mondám: Örűlök hogy láthatlak. – Én nem! felele, az utolsó szót nagy indúlattal mondván-ki. Látván kivel van dolgom, dissimuláltam, ’s az Anyám feje mellett leültem. József öcsém nekem valamelly gorombaságot tett, de a’ mellyre többé nem emlékezem. Csak arra emlékezem, hogy azt feleltem reá, hogy goromba mondásra nekem nincs feleletem. ’S ezzel felköltem, ’s a’ szomszéd szobában olly hellyt, a’ hová az anyám az ágyából nézhetett, széket fogtam, elővettem író-szerszámomat, eggyik lábomat, a’ másikon által vetettem ’s az alatt, míg József öcsém velem a’ legirtóztatóbb dolgokat hallattatta, eggy levelet írtam valamelly Rézmetszőnek olly phlegmával, olly csendességgel, melyet most magam is csudálok, mert a’ levélben eggy correctura sincs.

Az ő romlott lelkét, az ő pimasz charakterét, az ő feje’ pusztaságát sok cselekedetből lehet ugyan ismerni; de ez a’ 27. d. Júniusban velem elkövetett istentelenség, eggyetlen a’ maga nemében és csak azért is méltó a’ feljegyzésre, mert példáját látni lehetetlen.

A’ mint az ebédlő szobában leültem, ezen szóval kezdette gorombaságait:

Boldog Isten! melly tanúlt ember! íme a’ Jénai Mineralógiai Társaság Tagjának fogadta.

Nem szóllottam rá eggy hangot is. – Midőn a’ Jénaiak az én tudtom nélkül nékem Diplomát küldöttek ’s én azt a’ Nagy Gábor Ur szobájában vettem a’ Debreczeni postáról, azonnal leültem, ’s azt feleltem nekik vissza, hogy én a’ Mineralogiához annyit értek, mint az Arabiai nyelvhez; köszönöm a’ megtiszteltetést, de el nem fogadom.

Nro 2. – De meg kell vallani nagy ember, derék ember! Lefestette magát, ’s mennyei világosságot festetett magának a’ feje felibe.

Szólljon maga a’ festés helyettem. Azt nem nekem kell szégyellenem, ha rágalmazóm nem bír azzal, a’ mivel kellene, és szemtelenűl vádol.

Nro 3. Az Ur plenipotentiát vallott a’ Váradi Gyűlésen. Minek az? Asszonyám ellen akar vele kikelni az Ur? Csak tessék; majd meglátja mit nyer vele. Már egyszer, még Kassán laktunkban sequestrumot akart tenni az anyámnak. Vagy talán a’ Viczay képe vagy a’ maga bolond firkálásai miatt tette azt? Az igaz, gyönyörű, bölcs munkák: Rigó Sámson! No, megparancsolom a’ fiamnak, hogy nekem eruditus ne legyen.

Nem szóllottam semmit. Csuda-e az, ha ő Moliernek plautusi szavát nem ízleli, nem érti? – Egyedül a’ Sequestrumra jegyzem meg, hogy az nekem soha gondolatomban sem volt, ’s nem emlékezem semmire, a’ honnan ezt kihúzni lehetne. Hanemha onnan, hogy az Anyám 1787 táján conscribáltatta a’ jószágát, hogy a’ Kamarától költsön vehessen pénzt.

Nro 4. Ördög-adta tökélletlen embere, mihelytt Váradon meghallja, hogy ott vagyok, éjjel-nappal jő ide, hogy az én itt-nem-létem alatt Asszonyámat megcsalhassa.

Nagy szó! Sokat magyaráz.

Nro 5. ’S az Ur azt írá, úgy-e, meghallván, hogy nekem sok juhom döglött el, hogy a’ juhainak hason felét a’ fiamnak ajándékozza? Nem, uram, nem vagyunk barátok. B..... meg az Ur a’ juhát!

Az Anyám és a’ felesége jelen volt, ’s sem eggyik nem csendesítette csak egy hanggal is, sem a’ másik. – Ajándékban nem kellett a’ nyáj fele: de hírem nélkül Novemberben levágatott belőle kilenczet.

Nro 6. Soha, b..... a’ lelkét, soha Laczi bolondabb cselekedetet nem tett, mint azt, hogy midőn forró nyavalyába esett, az ebadta, semmirekellő tökélletlen embere, azt a’ tanácsot adta Asszonyámnak, hogy hozasson Doctort mellé; hadd veszett volna el!

Nro 7. Itt vagyok, Uram, itt vagyok (’s ezt mondván a’ székem mellé jött, megcsapta a’ mellyét, ’s nekem rivalkodék), nem félek, kapjon belém az Ur.

Rá meresztettem a’ szememet, rettegés nélkül, csak hogy lássam, ha a’ feneség hagyott-e még annyi lucidum intervallumot, hogy érezze, melly megvetéssel kell a’ megőrültöt néznem. Nem szégyenült el!

Nro 8. Elvette Asszonyámtól a’ Maris után talált leveleket, ’s azzal fenyegetett, hogy úgy akarjam azt az ő almáriomából elvenni, hogy megbotoz....

Becsületére csakugyan kéntelen vagyok megvallani, hogy az utolsó szót felében elharapta.

Nro 9. Az Úr azt írta Asszonyámnak, hogy velem connotáltassa, mibe került a’ fogsága ’s tétesse fel, hogy ha ide haza volt volna, mit fogott volna vonni. Igy akara az Ur engem megcsalni; azt gondolta, hogy én fiatalember lévén, nem látom, mit akar az Ur?

Nro 10. Hadd vegye, b..... a’ lelke tökélletlen, semmire való, gaz embere, hadd vegye! Az egyik testvére elvette Consiliárius ’s Ord. Vice Ispán Beothy Jánosnak a’ leányát, a’ másik el a’ Consiliárius ’s Ord. Vice Ispán Ragályi Józsefét: hadd vegye!

Nro 11. De mindég szerette a’ fiatal szoba leányokat!

(Itt fúlánk és caustikus epe fog folyni tollamból, ’s reméllem, hogy az olvasó reflexe lesz ’s megérti mit mondok.)

Mikor én Kazinczy József Kassán Nationalis Oskolák Inspectora voltam, ő pedig akkor, tudniillik Kazinczy Ferencz, ott mint 14 esztendős gyermek oskolában járt, tulajdon vallása szerint, mellyet eggykor Telki-Bányán tett, a’ Kapiné frajczimerén vesztette el a’ sz......... – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

’S azalatt, míg ő Kazinczy József Munkácson raboskodott, én Kazinczy Ferencz, a’ ki soha nem raboskodtam, a’ Kazinczy István frajczimerével kedvemre útaztam, mert szépen énekelt.

A’ ki ezt nem érti ’s bennünket nem ismér, tudja-meg, hogy én Kazinczy Ferencz első gyereke vagyok a’ születés rendében az anyámnak, – József pedig a’ születés rendében kilenczedik, vagy az élők köztt a’ hetedik.

Nro 12. Nekem rivalkodott ismét, hogy csak kapjak belé, itt vagyok! tessék! nem félek!

Én ez alatt csak írtam ’s bámultam istentelenségét, de eggy úttal örűltem is, hogy gonosz szívű bántóm úgy producálja magát mint sült bolond; és minden bizonnyal ez fogta cselekedni, hogy bántásait phlegmával vehettem. Végre elvégezvén a’ levélírást, felköltem, elővettem a’ süveget ’s kimentem a’ kertbe.

A’ József öcsém felesége jelen vala, míg ezek folytak, és eggy hanggal sem csendesítette férjét, sem hogy ezen hallatlan ocsmányságú dolog ellen való detestatióját megmutassa, ki nem ment.

Az Anyám felkölt, járt, szitkokat mondott, megnyitotta az ajtót, reá rivalkodott a’ lyányra, verte, kijött, ’s két ízben azt kívánta, hogy bár elütötték volna Budán a’ fejemet!

A’ mindentudó Isten tudja, hogy csak szántam a’ szó miatt, de az nekem nem fájt. »Bocsásd-meg neki, mert nem tudja mit cselekszik!« Az anyámnak könnyű volt illy borzasztó szóra fakadni az öcsém szavait sub Nro 6. hallván, ’s példáját látván, általa tüzeltetvén. Másnap reggel oda hagyám Regmeczet, ’s Conscriptióra mentem.

Ugy tetszett Regmeczen, mikor velem az öcsém ezeket cselekedte, hogy a’ cselekedet’ ocsmánysága, melly a’ bántót bolondnak declarálja, elég pótolék a’ szenvedésért, mert ki haragszik azért a’ szamárra, hogy rug? Úgy tetszett az akkor: de a’ Conscriptió alatt érzettem, hogy a’ szamár rugása is rugás, és hogy az is fáj. Nem alhattam soha. Lelkem szünet nélkül szenvedett. Láttam, hogy soha sem emancipálódhatom a’ József öcsém tutelája alól. Igy tarta ez egész Júliusban. Végre Júliusnak 25-dikén Konyáron eggy estve megütött a’ guta.

Megvirradván alig tudtam szóllani. Szám és szemem kifordúltak helyeikből. A’ Helység’ Birája-e, vagy a’ Nótárius, az ott lakó Felcserért külde, ’s az azt javaslotta, hogy repüljek Debreczenbe, mert segedelemre van szükségem. Dr. Szent Györgyi úrhoz folyamodtam.

Ez a’ derék ember úgy fogadott, mint barát. Elholt látásomra, de el igyekezett rejteni előttem a’ veszélyt, mellyben forgottam. Hogy a’ nyavalya’ állapotját kitalálhassa, magánál étetett, hitvese jelenlétében süvegemet feltétette; orvosságokkal elkészített, ’s végre Epictétből és Senecából merített bíztatásokkal ’s vigasztalásokkal sírva eleresztett.

Júl. 31-d. Baranyi József barátom és Consriptor társam kikísért Semlyénbe, tartván attól, hogy a’ szerencsétlenség meglátása az Anyámra nagy mértékben fog hatni, ’s a’ megindulás engem még szerencsétlenebbé teszen. Ágyban leltük az Anyámat. Szám félreömlését, szemem hibás directióját maga vette észre az anyám, ’s a’ mint kimentem, tudakozta, mi bajom. Hidegen fogadta a’ feleletet ’s nem szóllott reá semmit. Hihető annak vette, hogy az Isten büntetőképpen bocsátotta reám a’ csapást, mert nem sokára azután eggy nékem írt levelében azt mondotta, hogy bár eggy guta a’ Klári húgom száját is félre rándítaná, hogy ellene ne panaszkodhatna!

Az Isteni Oeconomia a’ csapásokat áldásúl bocsátja az emberekre. A’ vak ember nem tudja a’ czélt, jajgat, békételenkedik, ’s igasságtalansággal vádolja azt, a’ kinek keze az Egészet kormányozza: a’ jó ember bízik abban, a’ ki őreá új próbát bocsáta, ’s tudja, hogy a’ csapás csak a’ destinált jónak kifejtődése. – Ezt a’ nagy igazságot prédikálja az én mostani szerencsétlenségem is.

Eddig, hogy magamat önnön magammal és a’ világgal háládatlannak, telhetetlennek ne neveztessem, csendesen nyögtem keresztem alatt. De mostan megértek az idők. Láttam én, hogy az újabb keserítések ’s bántások újabb guttaütést okozhatnak, ’s elréműltem annak képzeltére, hogy akkor osztán úgy bánnak velem mint fél emberrel ’s el vala végezve, hogy megházasodom.

De kit? hol? miként? – Nem tudtam elmémet senkin megnyugtatni. Sokára az a’ gondolat repült végig fejemen, hogy bár csak valakit lelhetnék, a’ kiben fél annyi cultura, érett lélek ’s kedvesség volna, mint Sophieban ismerek. Sophie felől nem mertem álmodni. Tudtam, hogy még mindég a’ franczia Emigráns Gróf Etoile Maximilien után vár, kivel 1800 olta világos jegyben volt ’s szüléji eránt, kik engem 1784 ólta tulajdon gyermekek gyanánt néztek, olly hűséggel voltam, hogy nekik nem magamat óhajtottam vőnek, hanem a’ legragyogóbb, a’ szeretetre legméltóbb Ifjat; ’s a’ gondolat semmi nyomot nem hagya elmémben.

Azonban Sophienak emlékezetét elmémből elűzni akarván, annál makacsabban tapadott beléje a’ gondolat. Nem remélvén semmit, feltettem magamban, hogy feljövök, ’s elébb Pepivel, azután Sophieval szóllok; ha utamat kiadják, annál hamarább állapodom meg valakiben másban.

Baranyi József Úr nekem egész bizodalmamat megérdemlette, de nem szóllottam senkinek, nem neki is. Láttam, hogy ha ezt a’ lépést úgy teendem, hogy felőle senki se tudjon előre, az leginkább el fogja hitethetni a’ világgal, hogy azt a’ rút gyanút, azt a’ gyalázatot, azokat a’ bántásokat meg nem érdemlettem. Aug. 20-dika táján Baranyi Úr Váradra bément a’ fixumok miatt. Tizennégy napi pihenő időnk maradván, addig Kázmért meg lehetett futni, mondám, ’s megfutottam.

Hogy Regmeczen bé ne kelljen térnem, Ruszkának kerültem, hol a’ húgomat Klárit, az Anyám haragja miatt, két esztendő olta meg nem látogattam. Maris már régen haza eresztetett Regmeczről ’s én gondolhattam, hogy Ruszkán lesz: de az ő ottléte nem csak el nem ijesztett Ruszka felé venni utamat, sőt még unszolt; – tartoztam vele becsületemnek megmutatni, hogy nincs okom sem pirulni miatta, sem kerülni a’ vele – lételt. A’ gyanakodóknak szabad gondolniok a’ mit akarnak.

Ruszkán két egész nap mulattam. Maris, kit a’ húgom 9. esztendős korában fogott szolgálatába, minden reggel bejött a’ házhoz, ’s csak alunni járt haza. Igy módom volt vele hosszasan elbeszélltetni mind azt, a’ mi rajta a’ Debreczenből való kiragadtatás olta történt.

Ruszkán azt mondottam, hogy csak azért jövök Kázmérba, mert Semlyénben lenni nem akarok, és Kázmérban is két esztendő olta nem voltam. 24. d. Aug. éjtszakára Kázmérba értem.

Az vala szándékom, hogy mindeneknek előtte Pepivel szólljak. Láttam én, hogy az én házasságom, az övének gátlására lehetne, ’s több hűséggel voltam a’ ház eránt, mint hogy azt az én szerencsémnek feláldozni akarhassam. De Pepi nem vala a’ háznál, más napra várattatott. – Midőn mindég rejtegetvén Sophie előtt titkomat, azon vevém magamat észre, hogy benne vagyok a’ nyilvánságos declaratióban.

Szerencsésebb órában nem jöhettem én Kázmérba, mint éppen most. Sophie, mihelytt a’ szekérről leszállék, mingyárt azzal álla előmbe, hogy meg van a’ mit mindig jövendöltem; Etoile megnyervén a’ szabadságot a’ haza mehetésre, ’s látván hogy a’ Revolutzió őtet koldussá tette, eggy három száz ezer livrával bíró személyt elvett, ’s Páris mellett eggy falút vásárlott. A’ levél nyolczad nappal azelőtt érkezék. – Ő Nagysága a’ Gróf kiizene általa, hogy Ő nekem sokkal inkább barátom, mint hogy velem a’ közönséges járt utat akarhassa tenni; ’s a’ helyett, hogy én szóljak vele, ő fog szóllani velem. – A’ háznál Úriszék tartatott; ’s ezek a’ vendégek csak 27-dik Aug. oszlottak el; ekkor veve elő a’ Gróf.

Ő Nagysága azt kivánta, hogy minekelőtte gyűrűt váltanék, kérjem ki az Anyám’ akaratját. – Elébe terjesztettem a’ Grófnak, hogy az Anyám az én jelentésemet nem veheti másképpen mint örömmel; nem csak azért, mert lépésem végre felnyitja szemét, hogy a’ rettegett bolondságot elkövetni soha sem vala szándékom, hanem túl azon azért is, mert Sophiet mindég megkülömböztetve kedvellette, ’s a’ ház eránt szíves barátsággal viseltetett. A’ vallás külömbsége idegenséget okozhatna ugyan: de hiszen a’ húgom Klári pápista férjnél van, az öcsém Miklós pápista feleséget vett. De mind ezen tekinteteken kívűl vagyon eggy tekintet, a’ melly tőlem egyenesen kívánja, hogy ezt a’ lépést az Anyámnak híre nélkül tegyem. Azt, hogy én Marist venni nem akartam, nekem nem tartozik elhinni a’ világ. Ha az Anyámnak hírével házasodom, azt fogják mondhatni, hogy a’ gondolat az Anyámban támadott, hogy Sophiet csak az Anyám kedvéért vettem. Nem tagadhatom meg magamtól, illy mocsok után az elégtételt. Ő Nsga értette okaimat, ’s megengedte a’ gyűrűváltást, úgy mindazáltal, hogy egyenesen megírom, mit mond reá az Anyám, és ha csak fél szóval ellenzi is, légyen a’ dolog ollyan, mintha semmi sem történt volna; ’s ugyan ezért a’ levél felérkezéséig nem csak a’ Kázmér egész környéke, de még a’ cselédek is a’ háznál, ’s a’ Plébánus, kinek Ő Nsgok szabad asztalt engedtek, semmit sem tudtak felőle.

Ruszkán harmad napig kelle várakoznom Bátyám Krainik Úrnak haza érkezéséig, a’ ki Conscriptión vala; mert a’ húgomtól úgy elmennem hogy néki meg ne mondjam mi esett, nem lehete, ’s néki férje jelenlétében akartam elbeszélleni. Az alatt Maris ismét mindég a’ háznál volt. Azokat, a’ kik olly felette készek igaznak nézni a’ gyanút, vigyázóbbá teheti az a’ bohóság, a’ mit itt beszéllek: – Az inasom Plezsnyalszki Ferencz, a’ ki nekem fogságomban is inasom volt, tudta tőlem, hogy megházasodtam. Kázmér és Ruszka közt mondtam meg neki azt, de azzal a’ parancsolattal, hogy Marisnak el ne beszéllje; félvén, hogy a’ lyány hamarább mondja meg a’ húgomnak mint én, a’ melly méltó neheztelést támaszthatna. Leülvén az asztalhoz, a’ lány ki ’s be jött ’s mindég nevetett az inasra. Én vettem észre a’ nevetést, ’s majd Marist néztem, majd az inast; tekintetem azt akará kitanulni, ha a’ nevetés nem onnan jön-e, mert a’ lyány már tudja. A’ húgom megszóllala, hogy ha Regmecziek látnák szemeim forgását, valamire magyarázhatnák. Megvallottam, hogy azt nem cselekednék ok nélkül, azonban gyanújok még is igazságtalan volna; ’s megigértem a’ húgomnak, hogy a’ titkot férjének hazajövetelekor megfejtem. – Francz csakugyan megsúgta Marisnak mi történt; ’s az a’ boldogtalan leány, a’ ki arról, hogy én őtet elveszem, soha nem álmodott, de hozzám szívesen attachirozva volt, ’s Sophiet annak nézte, a’ ki engem szerencséssé tehet, örvendett szerencsémen. Azután maga vallotta meg más nap, hogy Francztól mingyárt tudta, ’s azt mondotta, hogy okosabb lépést nem tehettem.

Siettem Semlyénbe, ’s mihelytt Bátyám Krainik Ur haza jött, másnap reggel mingyárt mentem. Maris a’ falú’ végén bucsúzott el tőlem; felültettem szekerembe, ’s a’ szomszéd faluig elvittem. Kért, hogy legyen gondom reá ezután is, ’s szerezzem valamelly jó helyre. – ’S ezt a’ lyányt, a’ ki házasságom hírének örvendett midőn meghallotta, – a’ kit Váradon azzal rettentettem-el az ott maradástól, hogy ott elromolhat, k.....nak hitték, vádolták!

Ezen Ruszkán mulatásom ideje alatt beszéllte el nekem Maris, mik estenek vele Semlyénben, az úton, és Regmeczen. – Eggy nap Zemplény Vármegyei Doctor Meczner Pál Ur Regmeczre ment-ki Ujhelyből. Az Anyám megnyitotta a’ lyány ajtaját, hogy láthassa a’ Doctort, ’s akkor megszóllította: No k...., itt a’ Doctor, megvizsgáltatlak, ha lyány vagy-e még? – Szívesen Tekintetes Asszony! kész vagyok, felele a’ leány meg nem rettent képpel. ’S az anyám kiment.

A történet tökéletességére tartozik feljegyeznem, hogy a’ Maris’ anyja, megértvén a’ közhirből leányának fogva-tartását, Regmeczre ment, ’s kérte a’ lyányt. Asszonyám elfelejtette, hogy 9 esztendő előtt két fiáért esdeklett, ’s megtagadta tőle a’ lyányt, kétségbeesve hagyta eltávozni az anyát. – Egynehány nappal az után maga eresztette el, édes leányomnak nevezgetvén a’ k....t. József öcsém, a’ ki őtet 12 esztendős lyány korában eggy szerviettnek a’ mosásban lett eltévedése miatt úgy megrugdosta, hogy három hétig feküdt Ujhelyben gyógyító kéz között, a’ sok Regmeczi pof és szitok után Kassán létében édes Marisomnak szóllította. – Bizony az ember inkább érdemel szánást, mint gyűlölséget!

Septembernek 3-dika volt az a’ nap, a’ mellyen Semlyénbe értem. Késő vala az idő, az anyám ágyban feküdt, nem láttam jónak szóllani, ’s jó éjtszakát kivántam. De más nap alig hallottam meg első szózatját, ’s által mentem hozzá. Kilestem, mikor fog a’ két szobaleány kifordúlni, ’s bécsuktam a’ pitvar’ ajtót, hogy fel nem háborítva szóllhassak. – Édes Asszonyám, mondám; nagy dolgokat kell elébe adnom Asszonyámnak, kérem, hallgasson ki mind végig: – két dologgal vádoltattam; eggyik, hogy Marissal vétkes ismeretségben éltem; másik: hogy el akarom venni. – Lárma; Intések, hogy térjek magamba, ismerjem meg vétkemet. Szitkok, hogy hazúg, lator, istentelen vagyok. – Hogy a’ leány nem k.... mondám beléugratva szavaiba, mutatja az, hogy kész vala magát a’ vizitatiónak alája vetni. Tagadta, hogy hazúgnak mondott. Mutatja az olly vádaknak mint a’ Váradi velem-hálás, kézzel tapogatható hamis voltok. – Most azt a’ fiát mentette, a’ kit eddig mocskolt, ’s mindég folyt a’ lárma, a’ siketítő szitok. – Szóllani akartam ’s lárma. – Kértem, ’s lárma. – Ujra kértem, ’s újra lárma. – Édes Asszonyám, mondám kifakadva, Asszonyám nem engedi magát megnyugtatni, nem engedi, hogy csendesen szólljak, kéntelen vagyok azt elhadarni. Én megházasodtam – elholt! – elvettem Török Sophiet – új rándúlat! imhol a’ gyűrűje; ajánlom magamat is, a’ mátkámat is Asszonyámnak kegyességeibe. – Hiszen én – mindég – igen szerettem Sophiet! – Ez vala egész pihegő felelete. – Édes Asszonyám, mondám; a’ Gróf azt kivánta, hogy előbb jelentsem bé etc. etc. Láttam, hogy az Anyámnak megpihenésre van szüksége, magában hagytam.

Az Anyám azonnal öltözött ’s hírt vitt eggy atyafinak. Hála Istennek édes Öcsém Asszony; az Isten meghallgatta az én könyörgésemet! – Már azt neki meg kell adni, hogy derék, eszes személy monda eggy más atyafiának: csuda, hogy a’ fiamhoz adták.

Én is kimentem ’s a’ húgomhoz mentem, Péchy Sándornéhoz. Igen nagy okom van azt hinni, hogy a’ húgom már tudta, mikor hozzá mentem.

Más példából tudom, hogy a’ kocsisom felesége, mihelytt beértem a’ faluba, hírt terjeszte, mi történt. De akár tudta, akár nem, azt dicséretére kell megvallanom a’ húgomnak, hogy úgy fogadott, a’ mint nem vártam. Azon durvaság olta, mellyet télben a’ maga házánál tett velem, nem valék nála; ’s midőn Marist Debreczenből kihozták, ő is szájának be varrásával fenyegette a’ lyányt, hogy a’ k.... név ellen felriadt, ’s azt mondta neki, hogy h.... volna meg magát inkább a’ csődörrel, mint velem. – Most azt felelte, hogy jól tettem, hogy megházasodtam, ’s azzal végzette-el, hogy sajnálja és szégyelli a’ mi télben esett.

Megírtam Dienesnek, ’s nem felelt. Két háznál Váradon azt mondották, hogy új stratagémát játszom, és a’ Sophie színe alatt Marist fogom elvenni. – Megirtam Laczinak, ’s nem felelt. – Megírtam Józsinak, ’s nem felelt. – Julis is, Miklósné is feleltek.

Februáriusban Dienesnek négy levelet írtam, mindenikben előre köszöntvén a’ Sophie képében, és jelentvén hogy mihellyt rosszúl-léte engedni fogja, látogatására megyünk; ’s nem felelt. Susinak ezen idő alatt, csak a’ mit az ártatlanúl előhozódott beszédekből tudok, két levelet írt. A’ ki úgy bánik, kéntelen osztán így is bánni; ’s Asszonyám azt testvéreim’ mocskolása gyanánt veszi nekem, hogy glosszák nélkűl, szitkok nélkűl elbeszéllem, mint bánnak.

Kocsisom hozta a’ levelet – sőt nem kocsisom, hanem Maszli, a’ Regmeczi kerülő! – Regmeczre József öcsémhez. – Mellé vala téve a’ Kázmérba ’s Bárczay Ferencz régi barátomnak szólló. – Addig míg ez a’ levél felérkezett, Kázmérban senki semmit nem tudott, sem Kázmérnak egész környékén. A’ kázméri veres zsidó Újhelyben öszveakadt Maszlival, ’s őtőle hallotta meg, hogy Sophie mátkám, ’s hogy levelemet ő hozza. A’ zsidó a’ hírt meghozta Kázmérba, ’s Sophie kéntelen volt a’ levélért küldeni. József öcsém megtartóztatta, ’s azt felelte, hogy Mecznernek adta által.

Az anyám nekem két ízben 500 f., mindössze 1000 ftot ada kikészítésül. Sophie engem minden ajándéktól önként dispensált, dispensált minden czifrától is, ’s azt igértük egymásnak, hogy pénzünket a’ ház szükségeire fordítjuk. Én emlékeztettem az Anyámat a’ májusi igéretre, hogy a’ Semlyéni pusztatelket ’s mellette lévő földet nekem adja, instruál, és lakóúl, míg amott építhetek, a’ Bossányi János-féle házat nékem engedi. A’ leveleket a’ Conscriptió elvégzésekor írtam Bagosról, minthogy májusban azt igérte, hogy ennek elvégzésekor ereszt külön. Azt izente, hogy szóval végez velem olyanokat, nem levél által. Szóllottam. Ide engedte a’ házat. Megvettem a’ deszkát, hogy bédeszkáztathassék a’ ház; tudtával, engedelmével vitetett a’ deszka tulajdon béres-szekerén az asztaloshoz, tudtával készítettem a’ Bossányi János’ házára, ajtót, ablakot: ’s meg nem tudtam fogni, mit teszen az, hogy az asztalos azt feleli, hogy az Anyám contremandálta a’ munkát; mit az, hogy a’ Bossányi János házában lakó ember azt feleli, hogy néki parancsolatja van, hogy ki ne mozduljon.

Az Anyám octóbernek utolsó napjaiban Kólyra megy szüretelni, ’s onnan küldi hozzám a’ mészárszék zsidaját azzal az izenettel, hogy Sophiet ne vigyem a’ Bossányi János házához, hanem hozzam hozzá. Úgy mindent csinál érttem. Ha ezt nem akarnám, vigyem Keserűbe. Ezen kettős conditiótól függ egész anyaisága. Ekkor nyilt fel a’ szemem. Kéntelen valék a’ két rosz közt a’ kisebbiket választani, Keserűt választottam, igen keserűen, azt hivén, hogy oda csak zsellérségbe küldenek, ’s tavasszal épülni fog a’ házam.

Comáromy Ferencz, a’ tiszteletre méltó Lajos fija Tornyos-Németiből lejött a’ Kólyi hegyre, és ott az Anyámnak elbeszélte, hogy én Marist felvettem a’ szekeremre, ’s elvittem a’ szomszéd faluig. – A’ mint én felmentem a’ hegyre, ennek praetextusa alatt, olly irtóztató keménységgel fogadott engem az anyám, a’ millyet képzelni nem lehet. Miklós öcsémnek, a’ ki Szúnyogdról oda méne-által, azt mondotta, minekutánna én onnan a’ lakodalmam miatt feljöttem, hogy csak azt bánja, hogy meg nem verettetett.

Ennek a’ haragnak három oka volt: 1. hogy a’ lakodalom terminusát nem az Anyám tette, 2. hogy Maris a’ szekeremben volt, 3. hogy a’ mint József öcsém állította, azt írtam Bárczay Ferencznek, hogy én kevélyen tekintek le ezután a’ testvéreimre, mert az én feleségem mágnás leány. Alább majd meglátjuk, ha írtam e? a’ lakodalom terminusa is elő fog fordulni. Én az Anyámat arra kértem, hogy jelenne meg a’ lakodalmamon. Ez ugyan, mondám, nem szokás: de az én házasságom, az első lépésen kezdvén, nem a’ szokás, hanem az ész szerint ment; Asszonyám jól van és jól volt a’ Kázméri házzal, Asszonyám örömmel fog fogadtatni. – A’ Gróf József öcsémnek levelet írt ’s invitálta a’ lakodalomra. Az öcsém az én lakodalmom’ napján Balajton volt ’s Ipáját temette: de az odaindulás előtt vévén a’ levelet, felelhetett volna reá, ’s nem felelt.

16 d. Novemberben meghalljuk, hogy József öcsém már megjött Balajtról, ’s a’ Grófné Sophieval ’s velem által megyen hozzájok, megteszi az etikett vizitet. Nem adták vissza. Azt mondották, hogy Sophie már is kevélyebb, mint volt és azt a’ reflexiót csinálták, hogy micsoda beszéd már az, a’ mit én ott vittem, hogy francziául nem mondják kávét inni, hanem kávét venni (prendre du caffé, nem boire du caffé).

Az esketés actusáról kijövén, az vala első dolgom, hogy az Anyámnak levelet írtam, jelentettem, hogy az esketés megvagyon; kértem anyai áldását, megköszöntem eddig mutatott kegyességeit, ’s ajánlottam magamat ’s feleségemet anyai gratiájába. Sophie eggy mandolatortát külde az Anyámnak, tudván, hogy azt szereti; a’ Gróf pedig eggy emberséggel teljes levelet. – Az Anyám nékem is, a’ Grófnak is eggy Anyához illő választ adott, ’s azt parancsolta, hogy’ kérjem a’ Grófot, hogy szenvedjen meg a’ házánál, míg maga feljő, ’s magával le viszen. – Melly szép kezdete a’ dolognak!

Azonban már Decembernek is elmult vala eggy harmada; ’s az Anyám még sem jött. Nem akarván általhágni parancsolatját, Sophiet ide hagytam, ’s magam Semlyénbe indultam. Kenézlőn öszve akadtam az Anyámmal és József öcsémmel. El vala felejtve lelkemben minden bántás, egész szívességgel mondtam Józsinak, hogy voltam a’ feleségénél; egészséges; a’ fiának a’ fogaira baja volt, de jobban van. – Nem felelt.

Éjtszakára meghálván Patakon ’s ott nem tudom ki hozódván elő a’ beszédben, Józsi protestált a’ Nagyságos titulus ellen, ’s azt sajnálta, hogy nem Tiszttartónak neveltetett. Jun. 27-dikén arrogantiával emlegette a’ Consil. ’s Ord. V. Ispán Ipát, most minden distinctió bolondság volt szájában. Ha az volt e vallyon szívében is? – Előhozódván a’ Kólyi szüret eggyik históriája, hogy Halmágyi László puskát kapott ott a’ sógorára, Domokos Jakabra, azt mondta, hogy úgy kell! kár is volna kevesebbet kezdeni. – Mind ezek mutatták dühét; de az előttem nem vala újság.

Regmeczre érvén délre, egész nap ott mulattam; de levelet küldöttem Sophienak, jelentettem vissza tértemet, ’s kértem, hogy készűlne úgy hogy másnap által jőhessen. Érte jöttem reggel ’s a’ Grófné ismét elkísért.

József öcsém nem mulasztotta el a’ szurkálásokat, a’ hol lehetett. Nagy sopánkodva beszéllte el, úgy hogy én halljam, melly szerencsétlen házasságot tett most a’ felesége’ tantijának, a’ Pozsonyban lakó Elekné Asszonynak eggyik fija; ’s az egész szerencsétlenség abban állott, hogy Pápista feleséget veve. Pedig ugyan azon Asszonyságnak eggy más gyermeke is Pápistához ment már azelőtt. Ezt József öcsém világosan mondotta. Én nem szóllottam belé, de az Anyám köztt és közötte eggy kis csetépaté támadt.

Novembernek 11-dike olta Januárnak 26-dikáig éltem hatod magammal és lóval Kázmérban. Ezen hosszú idő alatt a’ Gróf háromszor ebédelt Regmeczen, ’s az ebéd soha sem volt dőzsölés, erszényt-pusztító. Ezt az öcsém megsokallotta. Öszvezördült az Anyámmal. Az Anyám izent, hogy menjek le, mert baj van a’ háznál, ’s izenjek Klárinak, hogy jőjjön. Csak kevés nappal indúltak el Semlyén felé a’ Sophie’ szekerei, ’s József öcsémnek eszébe jutott, hogy kevesebb kelle Balajtról elhozni a’ bútort, ’s lángot vetett a .....

Öt nap mulattam Regmeczen, ’s örültem, hogy az Anyámmal éreztetem egész gyermeki hűségemet, ’s hogy a’ tavalyi keserítéseknek, gutaüttetésnek emlékezete el van törölve. Példátlan békességgel tűrtem az Öcsém dühösségeit, gorombaságát; a’ millyen péld. ok. az volt, hogy leülvén az asztalhoz ő és felesége, és én Sophie, ámbár mi ketten úgy vivénk a’ dolgot, hogy a’ leves alatt kezdvén a’ poszpászig mindég csevegtünk, hogy végre lesz valami alkalmatosságok beszédünkbe egyveledni, sem az öcsém, sem a’ menyem belé nem szóllottak és olly némán költek fel, a’ hogy leültek. Csak eggyszer ragadta el az öcsémet az elkeseredés ’s akkor a’ feleségéhoz fordulván, ezt mondá neki: Láttalak már én, jónak, rosznak; láttalak szépnek, rútnak; láttalak gazdagnak, szegénynek. – Öt nap tűrtem ezeket láttatlannak tévén a’ miket láttam, hallatlannak, a’ miket hallottam. De mindennek van határa; ’s a’ szemtelen ember a’ delicatesszt meg nem érti: végre én is kifakadtam. Hadd hozzam elő némelly példáját újabbi gorombaságoknak, ’s nevetséges irigységeknek.

Ha gróf nem volt is az atyám, mondá eggykor Ragályi Mária derekabb ember volt mint az övé. Pedig az ő atyját senki sem bántotta. – Sophie eggy vasszín atlasz téli ruhába szállott le a’ szekérből, sárga selyem felbával prémezettben, ’s alatta petinet csipke nyakkendő volt. Őtet a’ menyem lopva tetőtől fogva talpig recenseálta, nem azzal az asszonyi interével, a’ mellyet a’ jó circulusokban ’s barátnék köztt látni, hanem kis-városi czélokból; ’s egykor, míg én az Anyám szobájában írok, ’s a’ menyem a’ kemencze mellett ül, az öcsém fel ’s alá jár a’ szobában, ’s ezt mondja: Petinet uram tavaly volt a’ módi; ez idén a’ zephir a’ módi: Nem szánnám eltördelni a’ kezét, a’ ki legelsőben vette fel a’ sárga felbát. Nem szenvedhetem azt! Ezek az ő tulajdon szavai, ’s hízelkedem vele, hogy az expressiókon kiismerszik, hogy azok az övéi, és nem az enyémek. – Nékem a’ csizmámon fekete filz posztó papucsom volt, mint a’ millyenben az útszákon járnak és kocsiban. Mágnási czipők! ez vala a’ József öcsém criticája. Szerencsétlenségére ezután kevés nappal Miklós Regmeczre érkezett ’s az inasa ollyan papucsba szállott-le a’ szekérből – Nem bántam volna úgy segéljen, én, monda, ha elvette volna is Marist! ’S elhiszem, a’ mit mondott; úgy az az öröme lett volna, hogy szabadon nevezhetett volna bolondnak, a’ helyett, hogy most a’ Grofi titulus bántotta. (Erre a’ czikkelyre azt kell megjegyeznem, hogy ő azt mondotta, mikor házasodott, – Asszonyám rá a’ tanú – hogy Ragályi Mária ugyan soha sem hált volna az oldala mellett, de az csiklándoztatta, hogy Consiliarius ’s Ord. V. Ispán’ leánya. Az illyen gondolkozású ember más felől is úgy gondolkozik, mint maga felől, ’s abban is bolond gőzt keres, a’ kiben az nincs.) – Ugyan csak Asszonyámnak mondotta felőlem, hogy velem a’ mennyországban sem akar eggyütt élni. A’ felelet az vala rá, hogy nincs mit félnie tőlem; a’ hogy indultunk, nem eggy helyre fogunk jutni.

Igy mentek ezek mind azon szemtelenségig, hogy eggy házban hálván én az Anyámmal, bennünket lopva kihallgatott. Nem volt eggy szavam is a’ mellyet szégyelnem kellene; ’s más nap, midőn ezért Asszonyámnak szemrehányásokat tett, bátran tekintettem szemébe.

A’ tűz az Anyám között és ő köztte még nagyobb lett. Eggykor délben azt mondotta feleségének, hogy van nem tudom immár hány esztendeje, miolta annyit nem írt, mint 24 óra olta. Azt hittem, hogy ismét Contrastban akar velem lenni, ’s nékem ád vad ütést, hogy én írogatok, olvasgatok: de megcsaltam magamat. Egynehány esztendei számadását hozta-bé az Anyámnak; az Anyám felugrott, ’s ezen igen nevezetes szókkal széljel tépvén a’ papirokat utánna lökte: Nem voltál nekem, gaz disznó soha számadó szolgám; ne!

Miklós véletlenül, váratlanúl érkezik. Látja a’ lármát, József öcsém félre viszi, panaszolkodik. Még mindég hallgattam. Midőn csaknem vacsorához ülnénk (18. Január) Józsi azt parancsolja, hogy Miklósnak vetessen a’ felesége ágyat; ’s valami olly formát vét mellé, hogy semmi az, hogy az ágy a’ tiéd. Tudniillik a’ feleségéé. Ezt mondván megtámaszkodik ingerlő móddal, mint midőn engem provocált, hogy kapjak belé, ha merem, az ajtó feléhez, ’s lenéz az Anyámra, a’ ki hátát a’ kemenczének vetette. Klári is ott ült. Én benn valék a’ szobában. Az Anyám felpattant ’s a’ sírásig lágyult el. Ez vala a’ signál a’ csatára. Most szóllottam meg. Ez, mondám, gazság a’ mit csinálsz. Ő is szóllott, én is szóllottam: mit? azt a’ Mindentudó Isten tudhatja; az elme akkor nincs olly csendben, hogy minden szóra emlékezzék; végre Józsi a’ két kezét a’ kaputrok alá görbíti, mintegy csipejére, ’s mellyel ’s fővel nekem rugtat. Hohó! értem, mondám, megemlékezvén, hogy ezt kereste Jun. 27. d. két ízben ’s azt írta Klárinak, hogy meg sem mertem motszanni; ’s észre sem vette magát, midőn a’ kaputrok’ galléra mind a’ két két kezemben volt. Klári is szóllott az Anyám is. Mind ketten nekünk jöttek ’s elválasztottak. Eggyszerre eleresztettem. Nekem csak az vala szándékom, hogy éreztessem vele, hogy a’ nem-motszanás nem ijedés vala. Ragályi Mária előjött és azt panaszlotta elkeseredve, Látod Klári, te azt mondtad, hogy én olly rút vagyok, hogy csudálkozol, mint szerethet engem az Uram. – Melly szemrehányás! melly megbántás, valakit szépnek nem tartani! Több is vala illyen. Isten tudja már, mint lett vége.

Azalatt míg én Kázmérba szaladtam, Miklós azt proponálja az Anyámnak, hogy Regmeczet adja Arendába Józsinak. Megkészült. Péter Bátyám csinálta ki a’ summát a’ szerint a’ hogy Józsi minden bedictált. Én akkor mentem oda, mindőn consumálva volt. Jónak nem tartottam. De nem vala szavam hozzá.

Minekelőtte Klári elment volna, eggy Józsit megdicsőitő dolog történt. Ő Klárit az Anyámnál halálos gyűlölségbe hozta volt. Klári mutatta nekem a’ reá írt anyai leveleket. Éppen a’ Józsi vádjai köztt, a’ mellyeket Klári ellen tett, volt eggy, a’ melly kisütötte azt megczáfolhatatlanul, hogy a’ panaszt nem Klári tette Józsi előtt, hanem Klári előtt Józsi. – Józsi confrontáltatott. Tagadni akarta, ’s ezt mondta: Hamis a’ Néném asszony lelke! Klári visszaadta a’ szót; Hamis a’ te lelked Józsi. A’ környülállás a’ vádat a’ Józsi nyakába sütötte. Klári az Anyámmal megbékélt ’s elment. Január vége felé levelem érkezik Biharból, hogy a’ conscriptiót kevés napok alatt bé kell adni, azért menjek. A’ levelet közlöttem az Anyámmal ’s azt a’ feleletet kaptam, hogy menjek tehát, az Anyám egéssége még úgy is soká nem fogja megengedni, hogy menjen.

Jan. 26 d. útnak indúltam. Az Anyám száz forintot adott útra ’s költségre. A’ keserűi ház meg vala deszkázva. Holminkat általhordattuk. Azonban meghallom, hogy Dienes neheztel Keserű miatt, ’s mindenfelé az a’ panasz terjedett el, hogy én őtet Keserűnek birtokából kivettem. Ez nekem fájt. Rég olta szálkának láttam magamat némelly testvéreim’ szemekben, ’s íme az Anyám Dienesnek színt ád velem öszveháborodhatni. Pedig Keserű eggy nyomorult viskóval a’ temető szélén, nem érdemli azt. A’ mint az Anyám lejött, elébe adtam sérelmemet, ’s azt mondtam propositiójára, hogy inkább eggy ideig a’ háznál maradok. Engedelmével, hírével, a’ puszta telek már körül vala sánczolva két oldalról, a’ harmadik felől vesszővel akarám béfonatni. Az Anyám azt mondta, hogy deszkát kell venni, nem vesszőt; hogy téglát, vályogot kell vettetni; ’s nem csinála semmit. Munka, foglalatosság, gyarapodás nélkül töltöttük napjainkat. Disznainak nem adatott tengerit, ’s azok úgy oda lettek, hogy tavaszi malaczok nem volt ’s még ez idén sem igen lesz; az legalább igaz, hogy még 30 d. Jul. olly hitványok voltak, mint tavaszszal, és hogy a’ kondás ’s az egész falu azt mondja, hogy soha rosszabb sertést nem látott. Azt mondta, hogy nem a’ rosz tartás az oka, hanem a’ tavalyi járvány betegség: de a’ Nyíri disznó, melly ezzel eggyütt jár, igen jó, mert a’ góréból jól tartották. Bemutattam, hogy a’ Nyíriné veje lopásban találtatott. Elnézte, ’s azzal vádolt, hogy más szóll belőlem, az, a’ ki Nyíritől meg akarja fosztattatni.

Sophie Áprilisnak vége felé egynehány ízben feszengette egész delicatesszel azt a’ kérdést, hogy mit kezdjünk? Mit? hát csak úgy? azt vala a’ felelet.

Hat holnapja múla-el házassági eggyütt lételünknek, ’s 100 frtnál többet nem ada, sem semmit nem, a’ mihez látni lehetett volna. Sophienak a’ ház legszorosabb barátjai azt tanácslották, hogy ne tartson sem tehenet, sem apró marhát, mert abból história lesz. Illy környülállások közt, maga proponálta az Anyám, hogy a’ Pepi lakodalma miatt a’ B. Vécsey Miklós kisasszonyával jöjjünk-fel.

Szerencsénkre Sophienak a’ még Regmeczen adott 37 latból álló ezüst aufsatzon kívűl 300 forintot ada, hogy azon vegyen gyémánt, főkötőbe való, rózsát, ’s azt tette mellé, hogy az én kezembe ne adja, külömben mind postára megyen. – Ezen 300 f. nélkül meg nem tudtam volna indulni.

Kassára érvén, elkeseredve írtam eggy levelet; végye gondolóra, hogy midőn az öcsém megházasodék, postilion, stiblis ’s 9 forintos kalapú kocsis fogott a’ szekerébe, az enyémbe gubás – hogy Józsinak 840 f. ára ezüst jött, ’s két vagy három rendbeli arany ékesség; – hogy Józsinak azonnal épült a’ ház, az istáló, úgy hogy 3 hólnap alatt el vala készülve lakója; engem pedig eggy paraszt formájú nedves viskóba akara küldeni Keserűbe; – hogy 6 holnapja, hogy feleséges ember vagyok, ’s nincs semmim; ’s költségemre 100 ftnál többet nem ada ’stbb. – Hogy szégyellem a’ dolgot Sophiet előtt is, ’s nem tudom mint jelenjek meg Kázmértt. – Nem felelt; de másoknak azt panaszlotta, hogy eggy impertinens levelet írtam reá.

Kázmérba érvén, a’ Gróf és a’ Grófné meg nem tudták fogni, mi történhetett, hogy az Anyám közttem és József öcsém köztt ezt a’ külömbséget teszi. Én azt óhajtottam, hogy a’ Gróf Sophiet tartóztassa meg, mert láttam a’ veszedelmet, ’s tudtam, hogy históriák fognak esni, szóllanom kell, ’s akkor osztán az Anyám vastag falatokat nyelet velem; pedig Sophie viselős és mindég beteg volt. Még Regmeczen, midőn az Anyám lábánál olly nyúgodtan, olly gyermeki hűséggel ültem, a’ hogy’ nem még soha, megmondottam én azt, hogy mihellyt tűz lesz azonnal kikapom Sophiet, hogy úgy ne járjon, mint a’ két menyem járt. – A’ Gróf megelőzte kívánságomat, ’s azt kérdezte tőlem, ha nem tetszene e nekem Sophiet itt hagyni. Örvendve fogadtam el a’ propositiót, ’s jónak láttam, hogy Ő Nsga az Anyámnak írjon. Ő Nsga írt, ’s nem titkolta el atyai illetődését azon, hogy a’ leánya másképpen fogadtatott, mint Ragályi Mária. Az Anyám vette a’ levelet, ’s sem Ő Nsgának nem felelt, sem nekem nem szóllott.

Asszonyám Júniusnak 4-dikén indúl Regmeczre, és semmit sem teszen. Ez desperátióba vitt. Ekkor egy hosszú levelet írtam Péter Bátyám Uramnak, a’ ki felől azt mondá az Anyám, hogy vele fog tanácskozni, ’s elébe adtam sérelmemet. A’ levelet Ő Nsgának maga hozta-fel az Anyám. Kértem Ő Nsgát, hogy a’ levelet olvassa-meg, és talán nyernénk vele, ha Ő Nsga azt nem a’ Bátyámnak, hanem magának az Anyámnak adná.

Megérkezvén a’ levél, Ő Nsga általmene Regmeczre. – Kedvetlen vendég vala, nem úgy, mint Deczemberben, mert sokáig várakoztatták az ebédlőben. Végre előeresztetik, de hideg képpel fogadtatott el. Köszöntést mond a’ Grófnétól, kézcsókot Sophietól. Az Anyám kérdi, hogy van az, hogy Sophie nem jön hozzá? A’ Gróf beszélli, melly nehezen viseli terhét. – Terhes én is voltam ’s még is el tudtam menni, a’ hová kellett; ’s leczke annyi, a’ mennyi kivántatott. – Végre Ő Nsga kérdi, ha vette e az Anyám az általam küldött levelet? Igen! a’ jó fiam ide adta. – Kérdi a’ Gróf, hogy mit méltóztatik erántunk végezni? – Én? semmit! A’ Gróf hírem nélkül adta neki a’ lyányát; – ő hírem akaratom nélkül házasodott meg. – De Tektes Asszony, az illendőség… Itt belé ugrik szavába: Én a’ Gróftól illendőséget nem tanulok, hanem a’ Gróf fog tőlem – azt tanulni én ide nem jöttem, annyival inkább nem gorombaságokat hallani! ez vala a’ felelet ’s vége lett vala a’ vizitának.

A’ kocsisom levelekkel jött fel Kázmérba ’s Regmeczre, ’s a’ Grófné nékem megírta a’ mi ő Nsgával Regmeczen történt; eggy úttal pedig következendő levelét hozta hozzám az Anyámnak:^*..................................................................................................

Elrettenve ezen haladék nélkül ott hagytam Semlyént, hogy a’ Grófot a’ szenvedett kedvetlenségért enyhíthessem, ’s dolgomhoz magam láthassak. Ha meg tudtam volna álmodni, hogy az Anyám a’ Gróf megjelenését, ’s Vejének, lyányának, ’s születéséhez közelítő unokájának dolga eránt való gondjait bántásnak, ’s idegen dologba való avatkozásnak veszi, mindent elszenvedtem volna inkább, minthogy pártomra keljen. De én azt hittem, hogy megjelenése, ’s bizodalmas kérése még kedvesen fog vétettetni. A’ Gróf jó tónusa isméretes mindeneknél: egészen más effectusát vártam.

Felérvén Kázmérba Júniusnak utolsó napjaiban, ’s nem tiszteletlenségből, hanem félelemből ’s okosságból kerülvén el Regmeczet (mert azok körül nem jó forogni, a’ kik botról gondolkozhatnak) ’s meghallván, hogy a’ Bátyám nincs oda haza, levél által jelentettem-bé magam’ más napra. 30 d. Jún. által mentem, ’s az Anyámat és Józsit ott leltem. Péter Bátyám nékem szóval négy propositiót téve, ’s azt akarta, hogy válasszak mingyárt, hozzá adván, hogy menjek a’ háztól, és magamat semmibe ne avassam. – Váratlanul esett a’ dolog; tüzemet el kelle hűteni; kimentem. Vissza jővén, mondottam, hogy a’ választásra fontolás kell, írva adom feleletemet, ’s fogattam.

Rendes, hogy az Öcsém azt akarván mutatni, hogy a’ dolgot nem kormányozza, kiment, de a’ szoba ajtaja mellett álló széken helyet fogott, ’s bejővén, magyarázott!

Eggy óra alatt Újhelyből írtam Péter Bátyámnak, ’s kértem, jegyezné fel a’ punctumokat, mert valamit hibásan találok érteni.

3-dik Jul. ezt vettem feleletül:

Minekutánna Ferencz fiam az én ő eránta való anyaságommal meg nem elégszik, – (noha arról az egész engem ismerő világ bizonyságot tehet, és noha én neki a’ fogsága alatt tett költségeken és az ő adósságainak fizetésén kivűl, mingyárt kiszabadulásával fekvő jószágot is adtam és resignáltam, mellyből akkor mingyárt 480 Rftot bé is vett; Ezen felyül adtam neki 11 tehenet, 1 bikát, 12 harmadfű tinót, adtam én 20 disznót, Józsi is 20 süldőt; vettem neki 142 darab juhot, vettem 4 lovat, kocsit, azután a’ resignált jószágot megvetvén, kicsinyelvén Semlyénbe való jövetelével kibecsültettem Kólyon eggy szőlőt hatszáz egynehány forinton – hogy azt ő míveltesse, ’s hasznát vehesse.

Ezen felyül mind eddig mind maga, mind cselédje, mind minden névvel megnevezhető állatja az enyémet ette, éppen úgy, mint a’ Józsié – tavaly pedig noha hírem nélkül megházasodott, kikészítésére ezer Rf. készpénzt; ezen felyül a’ kocsijához kész bőröket ’s vásznat adtam, ’s minden gazdaságbeli ’s gazdasszonyságbeli eszközökkel kikészítettem az ezüst aufsatzomat – és a’ feleségének egyszerre 300 Rftot kész pénzt több eggykori, máskori adásomon felyül kiszabadulása olta adtam – hanem mind engemet, mind a’ testvéreit mocskolni meg nem szűnik, rajtam nevezetesen, hogy külön mehessen, külön jószágért, félretévén az nékem tartozó tiszteletet, impertinenskedik.

’S ezekből a’ maga illetlen viseleteiből noha keservesen de eléggé világosan látom, hogy az őtet fenyegető veszedelemtől meg nem menthetem. Hogy mind magam személyében többé tőle ne háborgattassam, ’s bosszantassam, mind a’ házamnak békessége lehessen, jó és egyenes lélekkel megfontolván kötelességem szerint mind a’ magamat, mind a’ ház környülállását, mind az ő állapotját, íme vagy három propositiót teszek elibe; én jó lélekkel sem mást, sem többet nem is adhatok, nem is adok. Válasszon azokból maga, a’ melyik tetszik. Elválasztván minekutánna ennyire vitte mind maga, mind az Ipája a’ dolgot, declarálom, hogy idő halasztás nélkül menjen; mind nekem, mind a’ testvéreinek békét hagyjon örökre; most pedig magáról Reversálist adjon, hogy engem többé míg élek sem nem bosszant, sem nem háborít, sem nem keserít; mellyet ha meg fog állani, kérem az Istent, hogy felejtse el azokat a’ sok számtalan tiszteletlenségeket, és méltatlanságokat, mellyeket rajtam Anyán rég olta követ, ’s áldja-meg jó erkölccsel, ésszel ’s jó szívvel.

Az első propositió. Hogy tőlem időhalasztás nélkül külön menvén végye lakását, a’ hol tetszik. Én minden esztendőben adok neki ezer Rftot olly formán, hogy a’ Kólyi szőlőnek, mint maga több leveleiben írja, 300 Rf. lévén a’ haszna, az az 1000 ftba imputáltatik. ’S e’ szerint én még a’ szőlőhöz esztendőnként 700 Rf. adok.

A’ második propositió. Hogy az épületjébe, mellyet az én sok és keserves költségemmel tulajdon magának a’ Serháznál épített és a’ mellyet soha sem eggyik, sem másik testvére külömben sem acceptálhat, menjen lakni. Úgy is már régen készek az ablakrámák és a’ duplaajtók is; hogy konyhakertje lehessen, azon darab földet, melly van az épület mellett, az Újhelybe és Nagy-Bányácskára vivő szekérútak között a’ Szakszon és több Zselléreim földeken kivűl oda adom, úgy mindazonáltal, hogy az több ide való birtokomnak, ’s gazdaságomnak, sem nyilván, sem alattomban semmiféle rövidséget, ’s hátramaradást ne okozzon. Ezen felyül odaadom neki a’ Jesztrebi egész jószágomat minden haszonvételeivel és hogy szőlője is lehessen, a’ Mátyásházi hegyen, azon plágát, mellyből most nekem dézmát adnak, egészen kibecsültetem, ’s ki is fizetem az ősszel szüret után, mert most törvényesen nem lehet. Ha ezt választja, minthogy már itten kap szőlőt, a’ Kólyit külömben is messze lévén, magamnak tartom.

A’ harmadik propositió. Hogyha a’ Serháznál való épületjébe nem megyen, mellyet újra is declarálok, hogy minthogy az ő fantaziája által épült, senkié másé nem lehet, hanem az övé valaha is. De most az oda menetelre nem kénszerítem. Tehát menjen a’ Bossányi János féle udvarba, az úgy is Úri-formájú. Itten magamnak csak a’ nagyobb ágát tartom-fel a’ pinczéimnek, a’ míg élek, a’ kisebbiket használja. Ehhez adok neki: ott minden mezőben (a’ hol lelkem isméretiben minden környülállásokat öszvevetvén, jónak fogom látni) mingyárt lemenetelemmel ötven köblös földet olly formán, hogy tiszta búzát tíz köblöt, gabonát pedig negyvenet vethessen, úgy szintén tavaszt is, ehhez adok annyi rétet, a’ mennyit az én környülállásaim is megengednek, az ő szükségei is kívánhatnak, mind a’ földeket, mind a’ rétet lemenetelemmel mingyárt ki is mutatom most, hogy többé soha vele bajom ne legyen; magot már adtam, a’ miből vethet.

Búzát szemül adok vetésre valót, mihelytt ki lesz nyomtatva. Ehhez, hogy a’ földet legyen kinek meg is mívelni, adok neki négy marhát, embert neki Semlyénben, kiknek ketteje Urbariális telken laknak, a’ más ketteje pedig ollyan, hogy azoknak földet rétet az Uraság, ’s ezután a’ fiam adjon; négy telek után való erdőbeli és korcsmabeli jövedelmemet is oda adom, a’ Kólyi szőlejét használni ’s míveltetni.

A’ negyedik propositió. Hogy ugyancsak Semlyénben, ha a’ Bossányi János féle Úri formájú udvar nem tetszik, a’ helyett vegye azt a’ Curiát, a’ mit már körül is sánczoltatott. Ehhez is hozzáadom a’ fellyebb megírt négy telket, mind az erdő, mind a’ korcsmabeli hasznával. Ehhez is adok minden mezőben ötven köblös földet ott, a’ hol én fogom legjobbnak látni a’ nélkül, hogy a’ fiam kötölőzködjön. A’ mit teszek, most is, ezután is megfontolva, a’ környülállásokat öszvevetve cselekszem. Rétet is ott és annyit a’ hol és a’ mennyit a’ környülállásaim engedik, és a’ Kólyi szőlőt.

A’ marhája és sertése ki van adva. Hogy béres ökre is legyen, lemenetelemmel mingyárt kiszakasztatok a’ gulyámból négy tinót, ’s azt azonnal által adom, és mind ezeket mi egyebet magával külön vivén, hogy szekere ekéje lehessen, az olly nehezen várt gazdálkodáshoz láthasson, ötszáz Rftot kész pénzt is adok Lőrinczi napi szabadságkor. Ezeken kivűl én sem többet, sem mást nem tudok adni. Bár mindenik gyermekemnek eggy-eggy Dominiumot adhatnék.

Ezeket tehát fontolja meg ’s ezekből tetszése szerint válasszon, éntőlem mindenével időhalasztás nélkül, a’ mit régen óhajtok, külön menjen ’s valamint ezt, úgy azt is anyai hatalommal megkívánom, hogy énnékem írva adjon magáról Reversalist, hogy míg én élek, soha engem sem nem háborít, sem nem bosszant, sem nem ingerel, sem nem keserít; még pedig sem világosan, sem alattomban ’s a’ testvérei mocskolásától is megszűnik. Továbbá azt is megkívánom, és magamnak ezzel kikérem, hogy a’ kinek az én dolgomhoz köze nincs, soha többé magát az én dolgaimba semmiféleképpen ne avassa, nem úgy, mint most; űzze a’ magáét.

Sign. Alsó-Regmecz, 1. Jul., 1805.

Ez az adott és resignált, de Semlyéni lakásom miatt is, azért is, mert az, az érettek elvett, fogságom előtt bírt portiómnál az én okaimra nézve alább való volt, el nem fogadott fekvő jószág, a’ Toronyi szőlő vala; az az: az adott 480 f. hasznot 1801-ben.

Kértem sok ízben asszonyámat, hogy tétesse-fel, mibe kerültem fogságom alatt, ’s mim maradt ’s mit vettem volna be, mibe kerültem volna, ha fogva nem voltam volna.

A’ kocsit magam vettem a’ Toronyi szőlő 480 ftból álló jövedelméből.

A’ juh nem 142 darab volt, hanem 84, párja nyolczadfél vonás forintjával. – Die 30^a Obr. 1801.

Mennyi tehenem volt az Asszonyám’ anyai ajándékából, 1793-ban Januáriusban, még meg van a’ jegyzés.

Mennyi lovat hagytam itthon, elő tudom adni.

A’ megfogattatásomkor itt maradt sertéseim számát nem lelem sehol feljegyezve, de nem hiszem, hogy 40-nél kevesebb lett volna. Asszonyám nekem visszajövetelemkor, Aug. 4 d. 1801. adott 6 öreg koczát, 13 süldő 2 esztendős koczát, 1 két esztendős kant és 20 idei malaczot.

Megvetvén, de kérelemmel, nem tiszteletlen visszaadással; ’s nem kicsinyelvén, mert én máig sem tudom mit hozhat be; hanem azért, mert nem ott bírván a’ hol laknom kellett ’s lehetett, veszedelmesnek néztem.

Az én jegyzésemben, mellyet Anyám dictált 525 Rf. 59 x. áll.

De nem olly számban, mint a’ Józsié, a’ ki 1804-ben 1200 f. ára disznót adott el, ’s ez idén még hetvenhét disznót hagyott a’ nyájban.

A’ reám vont meg nem érdemlett gyalázat ezt elmulhatatlan kötelességemmé tette; ’s azt vettem el a’ kit Asszonyám örömmel fogadott a’ házába, ’s a’ ki felől csudálkozott, hogy hozzám jött: és a’ ki mind születésére, mind erszényére, mind culturájára, mind formájára nékem szerencsének tartattatik; ’s olly világos kikötéssel, hogy gyűrű váltásom csak annyi volt, az Aszszonyám megegyezéséig, mint eggy simplex béjelentés az én részemről és eggy simplex bíztatás a’ menyasszony szülejinek részéről; azt vettem el továbbá, a’ ki felől tudtam, hogy Asszonyám megkülömböztetve kedvellt; ’s mind ezek mellé ezt 45 esztendős koromban! azt, a’ ki Asszonyámnak azolta is egész gonddal igyekezett kedvét lelni, és arra Semlyénnek bizonysága szerint tökélletesen el is juta.

Én mind az ezer frtot, mind a’ kocsihoz való bőrt és vásznat ’s a’ gazdasszonyságbeli sok eszközöket színetlen köszönettel köszönöm ’s vele dicsekszem. De gazdaságbelit, szekeret, ekét etc. soha sem láttam.

Mind a’ harminczhét latból álló ezüst Aufsatzot, mind a’ 300 Rftot, mind az egykori máskori adást hasonló háladatossággal megesmerem. De az aprólékos adásokra valóban szükségem is volt, mert maga a’ Kólyi szőlő termése nem volt arra elégséges, hogy éljek, ’s valamit szerezzek.

Én bizony sem Asszonyámat, sem a’ testvéreimet nem mocskoltam. Tanúja Baranyai József Úr, melly szánakozással szóllottam Asszonyám felől, még a’ Maris históriája alatt is; tanúja a’ Bárczay Ferenczhez írt levelem, mellyet József öcsém tőle ellopva olvasott, Asszonyám pedig Bárczayval magának az én justificatiómra producáltatott. Hogy a’ fájdalom panaszokra fakad, az nem csuda, ’s nekem magam eránt is van kötelességem. Ártatlanul piszkoltattam meg, ’s nem tudom, miért kellett volna elhallgatnom mentségeimet. A’ testvéreimnek légyen elég, hogy nem bántottam eggyiket is.

Mellyik a’ félretett tisztelet, melyik az az impertinentia? Négy esztendő olta várom a’ legigazságosabb, és négy esztendeig mindég magamba-fojtott kívánság’ teljesítését, 46 esztendős ember vagyok, férj vagyok, atya vagyok ’s látom a’ testvérek köztt való egyenetlenséget, melly onnan ered, hogy Asszonyám bennünket egyenetlenül tractálván, egymás ellen való irigységre tüzel. Ki szenvedje azt, hogy én úgy legyek, mint voltam, holott az öcsém a’ közös pénzzel traficál, számot nem ád és Asszonyámnak tulajdon szava szerint úgy bán a’ jövedelemmel, mintha testvérei nem volnának? Ki szenvedje azt, hogy én kéntelen vagyok adósságba verni magamat, hogy a’ kamarát fizethessem, ’s Asszonyám Józsit, azért, mert ő házas, a’ tulajdon szavai szerint, a’ mi kárunkkal boldogítja? Ki szenvedje azt, hogy Józsi arra jutott, hogy ő ád kölcsön Asszonyámnak?

A’ veszedelemtől engem Asszonyám azon az úton, a’ mellyen fogságom előtt kezdette, megmenthetett volna. Háromszáz forint esztendei jövedelemmel azt nem lehet. Nem Asszonyámat vádolom én, hanem azt, a’ ki arra tüzeli, hogy a’ fiatal embert nyomorúsággal tanítsa meg; azt, a’ ki mindent a’ testvéreinek hírek nélkül magától csinál; azt a’ ki sem a’ kamara fizetésére nem ád 1 xrt is, sem a’ Báró Geizler hat ezer forintjából nem ád az én házasságomra: de a’ Pechy által letett pénzből dohányt vesz, épít, marhát vesz etc. A’ testvéreit oda löki, a’ hová neki tetszik, hogy Asszonyámmal ő szenvedhessen, az az eggyütt uralkodhasson.

Ez tehát a’ háztól kimenő, ’s szárnyára végre végre bocsátott, hetedfél esztendeig szenvedett fiúnak az anyai áldás! maga a’ jó erkölcs, ész és szív kívánása és haraggal mondott, áldásképpen hangzó kemény dorgálás! Annak a’ fiúnak, a’ ki a’ tavalyi meg nem érdemlett gyalázat és gutaütés után is hűséget bizonyított! ’s mind ez egyedül azért, mert azt kéri, a’ mit a’ környülállás és tisztjeinek eggy része sürget! Ha a’ kétségbeesésig vitt bántás az emberiség gyarlósága mellett messzebb talált is ragadni néhol, mint kellett és mint akartam: itt elég csendes vérrel emlékezem arra, hogy Anyám, az a’ ki ezt mondja, ’s csendes szomorúsággal olvasom ma ismét rendjeit. Bizony az a’ romlottlelkű ember, a’ ki nem oltja a’ tüzet, mikor olthatná, annyival inkább ha gerjeszti, számot ád ezekért az Isten előtt.

Hogy én külön menjek, az nékem szíves vágyásom; ’s azt tanácsolja a’ példa; azt minden eszes ember, a’ ki házi dolgainkkal ismeretes. De bizony fiút elkergetni kemény cselekedet. – Kész pénzből élni nem tanácsos; én tehát minden előmbe tehető propositiók közzül azt leginkább nem fognám választani. – Mi légyen a’ kólyi szőlő jövedelme, megírtam felyebb. A’ tapasztalt gazdák vessék fel, mire becsültethetik a’ belőle vehető haszon a’ munkálást kifogván.

Ezen eddig írt Propositiót Asszonyám két sor írással rekeszti-bé, mely Mélt. Gróf Török Lajost akarja sérteni. – Nem írom ide, reménylvén, hogy Asszonyám, megemlékezvén arról, hogy mint Anyám, ennek a’ köztiszteletet érdemlő Úrnak erántam 21 esztendő olta bizonyított kegyességiért, nevezetesen azért, hogy Vice-Ispáni Charakterű ’s másfél ezer forint esztendei jövedelmű hivatalomat is egyenes az ő kegyességének és senkinek sem másnak a’ világon, köszönhetem, maga is sajnálni fogja, hogy bántani akarta.

Minthogy Asszonyám, a’ majd előfordulandó levelében ’s Péter Bátyám Uram az Asszonyám jelenlétében azt mondották, hogy egyebet nem ád, hozzávetvén, hogy azért nem, mert Regmecz árendában vagyon, így a’ hogy itt áll, azt a’ punctumot sem acceptálhatom. Egyéb eránt azt mondván róla, hogy mind a’ négy punctum köztt ez az, a’ mellyet a’ szükséges változtatásokkal elfogadni lehet és kell. – Ezen szükségeseknek tartott változtatásokat alább fogom előadni.

Melly rettenetes dolog az, hogy Asszonyám azt hiszi, hogy Anyának, az anyai nevezet just ád arra, hogy gyermekével keménységeket, ’s igazságtalan vádakat hallasson! A’ gyermek az atya vagy anya elragadtatását, indulatját, haragját, emberiségét, kimélő ’s elhallgató tisztelettel tartozik ugyan nézni; de végre őtet is elragadhatja az emberiség, mert ő is érző teremtés; ’s akkor osztán nem elég azt mondani, szenvedd, mert én szültelek! A’ kötelességek kölcsönösök, az Atyák a’ magok gyermekeiknek kegyességgel, kiméléssel tartoznak: a’ gyermekek tisztelettel ’s hűséggel az atyáknak. A’ hol megbomlik a’ kötél, az vádolja magát, a’ ki feloldoztatta.

Az én fantaziám után épült a’ ház és így enyém! ezt írja Asszonyám a’ harag tónusában, a’ mellyben ez az egész írás feltéve vagyon. – De avagy az én fantaziám szerint tett rajzolást nem javallotta-e Asszonyám? kellett-e kérnem csak eggy szóval is, hogy ne nagyolja? nem illet-e az ahhoz a’ státushoz, a’ mellyben én akkor voltam és a’ mellyet akkor reméllettem? Miolta a’ fogságból haza jöttem, mondotta-e azt nékem Asszonyám ezen íráson kívűl valaha, hogy a’ ház enyém? ’S látván, hogy hetedfél esztendei szenvedésem minden reményeimet felforgatta, ’s abba a’ korba tett, hogy kisebb épülettel is beérhetem magamat, akkor, midőn a’ Regmeczi zálogos portió kiment a’ kezünkből ’s Asszonyám kéntelen vala ház felől gondoskodni, nem azt kivánta-e a’ közhaszon, hogy Asszonyám ne új költséggel terhelje az erszényét, hanem ezt épitse fel ’s szálljon belé? Úgy annak a’ summának is vetődött volna haszna, a’ mi ezen épületbe tétetett, ’s azt a’ Capitálist is lehetett volna használni, a’ mi a’ Regmeczi új házba ’s új konyhába verődött. Én ezt akkor is mondottam volna, mikor a’ Regmeci ház építéséhez nyult az öcsém, ha tudtam volna, hogy ott ház akar épülni; mert Semlyénbe költözésemmel megmondottam, hogy én, nem magam hagyván oda Regmeczet, hanem Regmeczről eltolattatván, többé a’ Széphalmi épületre ’s birtokra számot nem tartok. – Szörnyű dolog az, hogy minden zavarosban hagyatik, ’s a’ jövendő rettenthet bennünket, ’s nem gondoskodhatunk előre, egyedül azért, hogy eggyikünk derekasan gondoskodhasson magáról.

Ismét keménységet követ el rajtam Asszonyám. A’ Keserűi ház felől szóllván azt mondottam, hogy az a’ temető megett, a’ falu végén állván, igen nyomorult lakóhelyet mutat ’s nem látom miért kell az eggyik testvérnek ollyanban nyomorogni, midőn a’ másik testvér megházasodásakor nyakra főre emelkedett a’ csinos ház, ’s nem a’ régi majornak eggy részébe szállíttatott. Ez a’ Bossányi János háza is nyomorult állapotban van; két szoba, eggy pitvaros konyha, ’s eggy kamara mindösszve is: de legalább nem olly nyilvánságos jelensége a’ nyomoruságnak, mint a’ Keserűi viskó!

Juniusban 1805. egynehány darab földjének vetését mindösszve 132 kereszt 6 kéve gabonát.

Ez a’ czikkely egyforma lévén a’ negyedik mingyárt következő czikkellyel, kívánságomat ott fogom kinyilatkoztatni.

Ha a’ Széphalmon épült ház’ birtokával nem biztatott, hanem mintegy nem fenyegetett volna Aszszonyám, úgy ezt a’ punktumot fogtam volna választani. A’ környülállások, az én javam, az Asszonyám java, a’ ház csendessége, azt kivánják, hogy én a’ nékem készített házat válasszam, ’s azt kérem a’ majd előadandó módokon.

Pirulnék én és tiszteletlenséggel vádolnám magamat, ha én Asszonyámtól valaha valamit kértem volna úgy, hogy Asszonyám rövidséget lásson az én csecsebecséimért. Ollyan olvasónak juthat ez az írás kezeibe, a’ ki engem közelről nem ismér; hadd mondjam ki tehát, hadd provocáljam magamat az Anyám és a’ háznál levők bizonyságára, hogy én, miolta élek, soha semmit nem emlékezem, hogy Asszonyámtól kértem volna, és nem ismerek szemérmesebb kérőt, mint magam vagyok. Eggy levágott diófa és két szilvafa az mind összveséggel, a’ mire emlékezem, hogy kértem. A’ szükség rávihetett, hogy aprólékokra reá tegyem a’ kezemet, mint a’ megszorult király a’ szent kenyerekre; de pénzt nem tudom hogy illettem volna azon bizonyos czélra rendelt 500 forintnál, mellyből 200 forintot a’ maga czéljára fordítottam, és a’ mellynek 300 ftja nálam vagyon.

Czélozás a’ Sophie atyjára, a’ ki magát a’ gyermeke’ dolgába barátságos bizodalommal avatta, és ez által a’ tüzet megelőzni kívánta.

Ezen punctumokat az Anyám az itt következő levéllel küldötte meg Péter Bátyámnak:^*

.............................................................................................................................................

Én a’ Punctumokra és a’ melléjek zárt levélre ezt feleltem:

Kázmér, ddo 3. Júl. 1805.

Édes Asszonyám!

Asszonyámnak haragját, elkeseredett levelét és vádjait úgy fogadtam, a’ mint az ollyat gyermeknek elfogadni illik. Kérem az Istent, hogy engemet ezután is ójjon-meg annak elfelejthetésétől, hogy az a’ ki engem úgy illet Anyám, ’s tiszteletemre érdemes Anyám. – Az illyen történetek engem el nem ragadnak. Tudom én azt, ’s erős hittel hiszem, hogy ezen mostani irtóztató scénáim is az szerint fognak elvégződni, mint a tavalyiak, a’ midőn Asszonyám eránt a gyalázat és gutaütés után is azt tettem, a’ minél többet gyermek háládatosságból eredő szeretettel sem tehet. (Regmeczen 1804. Deczember és Január. 1805. ’s Semlyénben osztán Májusig.) Hadd lássa a világ eggy újabb bizonyságból, hogy én Asszonyámnak jó gyermeke vagyok, ámbár megházasodván, férj levén, és nem sokára majd atya, tágúlni nem tudó tüzzel sürgetem azt, a’ mit kiszabadulásom olta szóval, írással, és más által sok ízben kértem, de minden siker nélkül. – A’ Punctumokban és a’ Péter Bátyám Uramnak’ írt levélben sok van ollyan, a’ mire nekem felelnem nem illik, és a’ mire én még másnak sem felelnék, nem hogy Anyámnak. De óhajtanám, hogy Asszonyámban a’ harag, a’ tűz, szelidülne, melly bár melly nagy legyen is, annak el kell múlni, el fog múlni, mert a természet felébreszti az anyai érzéseket. Akkor osztán óhajtani fogja Asszonyám, hogy sok dolog ne történt volna. Én ezután is szentűl igyekszem Asszonyám eránt való kötelességeimet teljesíteni: de másrészről azt sem felejtem el, hogy magamnak is tartozom valamivel. (Ez a tíz sor stylusára nézve megváltozott az elküldött leírásban: de értelme ugyanaz.)

A’ punctumok közzűl választani fogok, még pedig úgy, hogy ne kelljen többé békételenkednem; az pedig fontolást kiván. Addig is köszönöm Asszonyámnak anyai kegyességét tartozó alázatos tisztelettel. Kérni fogom Péter Bátyám Uramat, hogy nekem adja tudtomra, az Asszonyám akaratját az eránt, hogy az Asszonyám lakóházából holmimet, marháji közzül pedig marháimat mikor és melly uttal vegyem külön; mert ámbár vagy ezen holnap’ utolsó napjaiban vagy Augnak első hetében ismét feljövök ide, nékem Semlyénben dolgom lesz, és oda egynehány nap alatt indulok; utamat Miskolcznak vévén. Parancsolja Asszonyám a’ mit legjobbnak lát ’s teljesíteni fogom. Sajnálnám, ha a’ háztól eltiltana, de ha azt fogná, azt is tenném, noha az másokra nézve szörnyű spectáculum volna.

Csak azt az eggy czikkelyt fogom fel, hogy én Asszonyámnak híre ’s akaratja nélkül házasodtam, a’ Gróf Asszonyámnak híre ’s akaratja nélkül adta hozzám a’ leányát. – Asszonyám igen jól tudja, hogy ez csak félig igaz. A’ Gróf, midőn jelentést tettem Sophie eránt, világos szókkal emlékeztetett azon kötelességemre, hogy Asszonyámnak megegyezését kérjem ki és még okaim által is csak arra indíttatott, hogy valamíg Semlyénből a’ levél fel nem érkezik, a’ dolog maradjon titokban, és ha Asszonyám fél szóval ellenzi is, múljon el. Ezt én Septembris 4d. reggel mingyárt mondottam Asszonyámnak, ’s hogy nem hazudok, mutatja az, hogy Kázmér, sőt magok a háznál lévők is, csak akkor tudták-meg, mikor a’ levél Semlyénből feljött. De ha Asszonyám hire ’s akaratja nélkül házasodtam volna is, azt már most késő volna emlegetni, minekutánna Asszonyám Sophiet örömmel fogadta. Többet mondok: ámbár a’ gyermeki tisztelet és illendőség tőlem, a’ Gróftól pedig a’ jó tónus úgy kivánták, hogy Asszonyámnak hirével ’s akaratjával légyen meg: de abban a’ korban vagyok, a’ mellyben nekem az illendőség és tisztelet ugyan nem, de a’ törvény igen is megengedte, hogy Asszonyámnak híre ’s akaratja nélkül is házasodjam; Kazinczy Ferencz pedig Gróf Török Sophia Antóniát az Anyjának akaratja ellen is elmerhette volna venni mindennémű tekintetben, ő nem tarthatott volna attól, hogy a’ világ azt mondja, hogy bolondúl házasodott.

Sophie Május olta Kázméron kivül nem volt, ’s most is hideglelően fekszik. Ha beteg nem volt volna, megfelelt volna annak, a’ mit tőle az illető tekintetek kivánnak, Csókolja Asszonyámnak kezeit, ’s ajándékát (eggy vég cziczet a’ születendő gyermeknek) szíves tisztelettel köszöni. Maradok anyai kegyességébe ajánlva hív tisztelettel

Én más nap az az 4d. Júl. által mentem a’ Bátyámhoz, hogy elébe terjesszem consideratioimat, ’s azt mondhassam, hogy úgy a’ mint a’ punctumok állanak, eggyik sem ollyan, a’ mellyet elfogadni lehessen, ’s mondottam, mint lehetne változtatni. A’ Bátyám eggy igen rövid levélben írta-meg az Anyámnak a’ gondolkozásomat, ’s azt előttem, midőn már készen volt és csak pecsétlést várt, felolvasta. Általlottam mondani, hogy én egészen egyebet mondottam, ’s jelentettem, hogy magam is fogok írni az Anyámnak: ’s a’ Bátyám a’ ki alig várta, hogy déli szendergése miatt ágyba vethesse magát, javallotta, hogy magam is írjak. Azonban, midőn két három sort már írtam, eszébe jut, hogy az Anyámnak dél előtt vett levelét velem közölje. Örömest elhoztam volna azt, de az inasnak parancsolatja volt, hogy azt is, és minden ide tartozó papirosokat vigyen vissza. Péter Bátyám megengedte, hogy leírjam. Imhol következik az. De az első 5. vagy 6. sort az inas indulása miatt sietvén, minthogy úgy is üres volt, által ugrottam;

Az Anyám’ levele Péter Bátyámhoz.

Először; hogy itélje-meg maga, ha szintén úgy lenne is a’ dolog, Anyának azt mondani, hogy az csak félig igaz.

Megbocsásson fiam uram magának; az afféle beszédeket csak az apjokának tartsa.

Annyival inkább, hogy a’ mint a’ maga levelében is megvan, igaz az, hogy úgy váltott jegyet, a’ Gróf leányával, hogy én semmit sem tudtam arról, mindaddig, míg 4-dik Septberben lejővén, már mint vőlegény, úgy mondta meg, hogy megházasodott.

A’ mi azt illeti, hogy azután megegyeztem benne, arról jobb ha hallgat, mert maga tudja ő legjobban, hogy az miért történt.

A’ mi a’ több részét illeti ennek az ő punctumának megint elragadta a’ fantázia; vigyázzon, hogy meg ne bánja.

II. szor. Hogy minekutánna rajtam a’ külön jószágért annyira impertinenskedett, minekutánna én elég világosan látom, hogy az őtet fenyegető veszedelemtől meg nem menthetem, tehát választására biztam ollyanokat, a’ mellyeket jó lelki isméretem szerint, megfontolván minden környülállásokat, mind reá nézve, mind reám legalkalmatosabbnak láttam. Ezekből válasszon, választását adja tudtomra, mert nékem is aratásom közelgetvén, le kell mennem további halasztás nélkül. Magáról kedves Sógor Uram előtt adjon mingyárt holnap Reverzálist írva mellyiket válassza, és hogy míg én élek, engem soha nem háborít, sem nem ingerel, sem nem keserít, sem nem bosszant; még pedig sem világosan, sem alattomban, ’s a testvéreit is, mocskolni megszűnik, hogy már valahára, mind a’ testvéreinek, mind pedig kiváltképp nekem nyugtom, ’s csendes békességem lehessen.

A’ mi abbeli kivánságát illeti, hogy adjam tudtára, hogy a’ Semlyéni házamban lévő holmijét, ’s marháim közzül marhájit, mikor és melly uton végye külön, azt egyenesen magára bizom. Én semmijét nem hányom ki az utsza közepére; de minekutánna mind maga, mind az apjoka annyira vitték a’ dolgot, azt most is declarálom, hogy nékem soha semmi alkalmatlanságom ne légyen. Ez nem azt teszi, hogy a’ házamtól eltiltsam; sőt én a’ magam eránt való tiszteletet ennekutánna is megkívánom; de az igaz tiszteletet. Hanem minthogy igen mehetnék volt külön, tehát menjen minél előbb. ’S ugy is mind a’ ketten rettenetesen gazdálkodhatnának, tehát már ezentul lássanak hozzá. Magam részemről kérem az Istent, hogy szentelje meg mindkettejeket jó erkölccsel, jó ésszel, jó szívvel; ’s ha erántam tartozó kötelességeket teljesítik, áldja is meg őket a’ megigazabb áldásával.

Hagyjon békét már annak a’ tavalyi k . . . . históriájának. Szánja, bánja-meg; ismerje meg magában; térjen-meg; hagyjon nekem ’s azoknak békét, a’ kiket szemtelenűl, igasságtalanúl vádol. Sem a’ mostani házasságáról való bolond dicsekedésével, nekem mind szóval, mind írással örökre békét hagyjon.

Ha ollyan jó és igen dicsőséges neki, miattam a’ s . . . . . . is buhat, de nekem soha csak a’ legkisebb jellel, annyival inkább szóval elő ne jöjjön, mert a’ mit kap, magának tulajdonítsa. Továbbá még azt adja lelkem Sógor uram neki az én nevemben tudtára, hogy a’ tavalyi fertelmes undok cselekedeteiről hallgasson; engem sem azzal való beszédjével, mentegetéseivel, irásával ne terheljen, mert a’ mit ő cselekedett, annak magamban való tudása is engem megemészt.

Én nem vagyok ollyan ember is mint az ő Nagyságos Ipája. Szépen nézheti Lubint. De oda Anettéje. Így nevezte ő magát és k . . . . . . tavaly.

A’ négy punctumban megjegyzett és kezéhez adatott, ’s választására bízatottakon kívül én sem mást, sem életemben, sem többet nem adok, sem többet magammal játszodtatni nem engedem, hogy ma így, holnap mást kivánjon tőlem.

A’ mit adok pedig, arra adósságot ne csináljon, mert ez csak élelmére van általam adva, míg élek; holtom után ő is ugy mint a’ többi a’ kinek szinte ugy fekvő jószágot adtam, a’ javítás, a’ mit tesznek rajta, a’ magoké. A. Regmecz, die 3a Júl. 1805.

Postscriptum. Beteg a’ felesége; hideg leli. Tán fiam uramat is az leli? Regmecz enyém, mint Semlyén, akár mit mond az apjoka. Éppen ő tudja az én dolgaimat.

Most is azt mondom, megszűnjön fiam Uram az olly bolond írásaitól, mint ez a’ mostani levele is.

Megrettenvén ezen soron, felhánytam, mit irtam. A’ textus ez: Csak azt az eggy czikkelyt fogom-fel, hogy én Asszonyámnak hire ’s akaratja nélkül házasodtam, ’s a’ Gróf Asszonyámnak híre ’s akaratja nélkül adta hozzám a’ leányát. – Asszonyám igen jól tudja, hogy ez csak félig igaz. Látván, hogy nem azt mondottam, hogy az Anyám csak félig-igazat mond, hanem, hogy az, hogy én az Anyámnak hire ’s akaratja nélkül házasodtam, csak félig igaz, nagyon megkönnyedtem. ’S tartván tőle, hogy azt csakugyan méltán vehette nehezen az Anyám, négy jó tónusu ember’ discisiójára bíztam, ’s absolválva vagyok általok.

Ember vagyok én is; a’ fájdalom, meg-nem érdemlett bánás engem is elragadhat, ’s ha elragadott, ha vétettem, szivesen sajnálom ’s bánom, ’s ezen vallás tételem légyen Asszonyámnak tökélletes elégtétel. De óhajtom, hogy mások is ártatlannak leljenek.

Már ez bizony sok, ha arra emlékezik Asszonyám, hogy annak a’ tiszteletet, ’s háladatosságot érdemlő férjfinak, a’ kit még Deczemberben magasztalt, egyedül azért, mert leánya ’s veje dolgát Asszonyámnak szívére kötötte, még ott is, a’ hol elő sem kellene hozódnia, döféseket adogat.

Nem megeggyezett, hanem örült Asszonyám neki – csudálkozott rajta!

És így csak azért eggyezett meg benne, mert úgy Nagy Marist el nem vehettem. Születése ellen annyira nincs szó és nem lehet szó, hogy azzal Asszonyám dicsekedett is. – Erszényére sem lehet szó, hiszen neki nem szükség ezen tekintetben is, valamint szüléjinek a’ kikészítése körül megmutatott kegyességek miatt, mások mellett pirulni. Melly cselekedet az, a’ mellyet oda lehetne magyarázni, hogy ő mások felett héjázni akart? ’S mit monda Asszonyám Dobsa Lászlónak eggy ollyas szavára, a’ mellyre Dobsa László elnevette magát és Asszonyámnak e’ mondására: hát nem mondtam? azt felelte, hogy azt neki meg kell adni, hogy derék Asszony.

Dienes felől ugyan ezt mondotta, midőn D. az Anyámnak remonstrátiót tett, hogy tőle Keserűt elvette és nékem adta, a’ mit én sem soha nem kértem, sem nem is óhajtottam.

Én pedig azt látom világosan engem fenyegető veszedelemnek, ha továbbá is úgy maradtam volna, kivált férj és atya lévén, mint eddig.

Az bizony rendes volna, ha én József öcsémnek, kinek koránt sem beszéltem el minden incultus emberhez illő cselekedeteit, Reverzálist adnék, hogy mocskolni megszűnöm. Engem miatta a guta üte-meg, én miatta Regmeczről elkergettettem, én az ő cooperatiója által abba a’ gyanúba hozattam, mintha eggy oktalan cselekedetet akartam volna elkövetni és mintha az ő ellenkezései is cselekedték, hogy azt nem követtem; én az ő goromba ’s gaz cselekedete után neki béjelentem házasságomat, ’s nem felel; megadom a’ vizitet, ’s vissza nem adja, egész asztalnál feleségestül eggyütt hozzám ’s feleségemhez makacs megátalkodással nem szóllanak; cselekedetemet, szavaimat, hallattomra és hátam megett bohó magának tetszéssel, minthogy nem érti, kaczagja; azt óhajtja, hogy a’ szobaleányt vettem volna el, hogy a’ maga Consil. ’s Ordin. VIspán leánya feleségének superioritását velem éreztethesse, ’s ördögi gyülölségét azzal magyarázza, hogy velem a’ mennyországban sem akar együtt lenni! ’s ennyi utána-járáson kivül még Reverzálist adjak neki, hogy nem mocskolom, azaz barátim köztt cselekedeteit el nem beszéllem? – Az Evangyélium a’ hetvenhétszeri megbántásokat el hagyja felejtetni, de, midőn valaki megátalkodik, úgy hagyja néznünk, mint Publicánust.

De mire vitte a’ Gróf? ’s mivel? a’ levéllel vagy a’ vizitával?

Annál eszesebb portiót nem foghatunk, azt mondják a’ háznak legszorosabb barátjai is.

Melly kegyetlen sarcasmus a’ melly itt az Isten kérését nyomban meg előzi! sőt melly nem áldás, hanem döfés az, a’ mellyet Asszonyám itten nem csak nekem mér, hanem még annak is, a’ ki azon kevés holnapok olta, a’ miolta tagjává lett a’ háznak, sem erkölcsét, sem szívét, sem eszét nem hozta talán gyanúba! Ah, ez keserves, kivált ollykor, midőn Anya vál-el a’ gyermekétől. Kívánhatni-e az illyenek után igaz tiszteletet, azaz szeretetet és hűséget?

De hogy kivánhatni azt, hogy én annak nemcsak érzésében, hanem megmutatása után is, hogy azokat nem érdemlettem, csendesen hallgassam a’ mocskot és bosszantást?

Miben változtam én meg azolta, miolta Gróf Török Lajosnak és Gróf Roggendorf Aloysiának a’ leánya feleségem? ’S ha az öcsém, a’ ki most eggyszerre olly nagy kaczagója a’ Státusok külömbségeinek, örül annak, hogy a’ felesége Consil. ’s Ord. V. Ispánnak leánya, nem örülhetek-e én, hogy a’ sors nekem eggy már magában, már szüléjinek személyes tulajdonságai miatt becsülendő feleséget adván, pótolék gyanánt eggy régi familiából eredő leányt, ’s a’ Pálffy Carolina unokájának gyermekét, ’s a’ Harrachok, Kolowrátok, Sternbergek, Götzenek rokonát adta? – Ne hamiskodjunk, szólljunk igazat, úgy-e szégyeltük volna a’ szobaleány atyjafiait ’s származását: hogy ne örűljünk hát az ellenkezőn. Ha Sophie Ragályi Sophie volt volna is, én megértem volna vele, ’s engem a’ Grófi születés ugyan nem vont azon szándékra, mellyet a’ Gondviselés megkoronázott. Én a’ személyt óhajtottam, mert hat vagy hét esztendős korától fogvást ismertem; ’s azon örvendek, hogy a’ házasság annak a’ nagy embernek, a’ kit religiosus tisztelettel tiszteltem, mintegy tulajdon fijává teve, – noha, igen is, azt szeretem, hogy eggy lépéssel elébb álló Kasztból származott. Asszonyám elfelejtette tulajdon érzéseit ’s azzal vádol, hogy házasságomat sokfelé megírtam. Nem irtam volna e meg, ha mást vettem volna is, mint életemnek minden nevezetes történeteit megszoktam írni barátaimnak? Azt, hogy a’ Sophie testvére Szatthmári Fő Ispán Báró Vécseinek vette-el a’ leányát, Asszonyám maga parancsolta beszúrni eggy bizonyos levélbe.

Ez mutatja, hogy Sophinak, a’ ki illyeket nem hallott annál a’ háznál, a’ hol neveltetett, nem vala bátorságos Májusban visszatérni Semlyénbe. – József öcsém még valami nehezebbet hallott, hogy a’ feleségét őrzötte. Dienes öcsémnek pedig meg vala már Vice Ispán korában izenve, hogy őtet nem azért sz . . ., hogy . . . . A’ gyermeknek szent tiszte a’ szülék’ meztelenségeit elfedi. Tanúm Baranyi úr, tanúm a’ Bárczaynak írt levél, és minden, hogy az Anyámat, még a’ fájdalom kiömledezéseiben is megkiméltem, de a’ hol illyeket lehet hallani a’ gyermeknek, ott nem bánhat tanácsosabban, mintha megyen.

Asszonyámra provokálok, hogy a’ nem csak nekem, de Asszonyámra is igen kedvetlen textust én soha sem illettem megházasodásom olta. Asszonyám hozta elő, ’s a’ l . . . . . . . . Lubín és Anette ’s holmi effélék nem arra valók, hogy megnémuljak mentségemre. Még most is faggatja Asszonyám a’ cselédjeimet ’s engem gyanúba ’s előttök nevetségbe hoz általa, ha Miskolcz táján voltam e azon Uri háznál a’ hol a’ leány van?

Ime még most is k . . . . . !

Ezt a’ levelet az Anyám mással íratta le. – Mással! mondom. – Ezekhez ezt vetette tulajdon kezével.

Én csináltam e mindég új meg új kivánságokat? Széphalmot elvették. A’ puszta Curiát és a’ mellette való földet ide adja Asszonyám, ’s a’ föld ismét el van véve.

Keserűt adta lakóúl; de Dienes öcsémnek két – impertinensnek nevezett – leveleiből láthatta az Anyám, hogy igaz az, a’ mit tőlem halla, hogy neheztel; ’s okos cselekedet volt volna e, collisióba jönni vele?

Miben van nekem luxusom? Cselédben? lovakban? ruhában? mibe kerül a’ feleségem? nem ád-e neki az atyja esztendőnként annyit, hogy a’ mi jól kikészült ruházatjaihoz kivántatik, megszerezhesse? városba ’s idegen helyekre futkározásban? Vendéglésekben? – Fogja e valaki hinni, hogy eggy testvérem a’ minap azt a’ tanácsot adta, hogy mérsékeljem a’ postaköltséget? – De adósság nélkül még eddig sem a’ kamarát nem fizethettem, sem marháim számát nem szaporíthattam; pedig szaporításom szembetűnő; sem más speculatióba nem ereszkedhettem.

Ennek magyarázat kell. – Sophie Május ólta Juliusnak végső napjáig veszedelmesen beteg lévén, ’s terhét nehezen hordván, nem ülhetett kocsiba, ’s ámbár megértette az Anyám feljövetelét, Regmeczre nem ment. – Ezért neheztel az Anyám.

Én vévén azon irtóztató levelet, mely itt pag. – fordul elő, ’s hallván, mint bánt Anyám a’ Gróffal, veszedelmesnek tartám Regmeczre menni, a’ hol József öcsém nekem botot igért, ’s öszvekapásra provocált – veszedelmesnek Asszonyám elibe, a’ kin megtörtént, hogy a’ már anyává lett gyermekeit pofon verte, még pedig mások előtt, ’s az elmult szüreten azt mondotta, hogy bánja, hogy engem lakodalmam előtt két héttel meg nem veretett. – Valamint mindenben az Anyám ebben is másra keni a’ tűzcsinálást. Most a’ Gróf és Péchy Sándorné húgom forog gyanúban.

Azt mondám feljebb, hogy nem nyughatván meg azon levélben, a’ mellyet Péter Bátyám írt a’ Conditiók dolgában az én kérésemre, Asszonyámnak magam is elkezdettem írni eggyet, midőn Péter Bátyámnak eszébe juta, hogy velem olvastassa-meg a’ ma vett levelet. Ezen elrémültem. Melly keserítések ’s alacsony bántások! és azt más kezével írva! Osztán ismét világosan mondja, hogy nem ád semmit mást. Azon felyül tehát, hogy haszontalan volt volna a Conditiók’ megváltoztatására kérni, a’ s . . . . butatás etc., azt kivánták tőlem, hogy ne feleljek, ’s nem feleltem. De Péter Bátyámnak engedelmével a’ levelet, minekelőtte Regmeczre az inas által vissza küldetnék, lemásoltam ’s magát a’ levelet szignáltam, az az reá írtam láttam és párját vettem.

Midőn az Anyám Juniusnak – – Semlyénből Regmeczre feljött, nem szólla nekem semmit, hanem Bátyám Kövér Imre Urnál leszállott, ’s eggy levelet ada kezébe. Imhol van az:^*

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Megköszöntem levél által adományát, ’s közelgetvén az aratás’ ideje, Júl. 7-dikén Kázmérból elindúltam, hogy ámbár ezen levélben nekem nemcsak a’ vetés, hanem annak felvétele is meg vagyon igérve, a’ munka idején jelen legyek; és azért is, hogy holmimet öszvepakkoljam, ’s egynehány ízben előfordúlván a’ levelekben a’ parancsolat, hogy időhalasztás nélkül menjek a’ háztól, elhurcolkodhassak.

Látván ugyanezen levelekből a’ Sophie eránt való gyülölséget, látván, hogy Asszonyám most olly tűzben vagyon, hogy vele nem bátorságos szóllani, Sophieról többé nem emlékeztem és egész Júl. végéig, midőn lebetegedése miatt Semlyént elhagyni kéntelen valék, ámbár a’ reggeli ’s ebédkori kézcsókok el nem maradtak, néma voltam.

A’ Semlyénben való mostani mulatásom’ első hetében a’ kocsisom Vincze István, a’ kit Asszonyám nekem maga engedett kocsisnak Nyiri István után, mindég Kólyon tartatott. A’ gabona ez’ idén a’ sok esőzés miatt még arathatatlan lévén elnéztem, hogy ott van. De midőn Júl. – d. már aratásomhoz akartam fogatni, ’s Szombaton az Anyám a’ bérest hozzám beküldi tudakozni, hogy mit izenek Kólyra? azt feleltem, hogy kocsisom jőjjön haza elmúlhatatlanúl. – Meg sem álmodtam, hogy Asszonyám őtet nékem bosszantásomra tartja ott. – Más nap az Asszonyám kocsisa méne oda, ’s az által is izentem neki. – Estve már ágyban valék, hallom, jő a’ szekér; kikiáltok, ’s felel a’ kocsis, hogy nincs Vincze. – Miért nincs? – Elfelejtettem, úgymond, neki megmondani az izenetet. – Én hétfőn reggel a’ Lovászt eggy üres lovon értte küldöttem; eljött ’s azt a’ hírt hozta, hogy Asszonyám oda irott parancsolatot külde, hogy 50t vágat reá, ha haza mer jönni. ’S ezért nem jött az Asszonyám kocsisával. – Vincze nekem kévéket kötözni kellett, és tudja az egész Semlyén, hogy nála nélkül fel nem vehettem volna vetésemet. Végre 31d. Jul. Elhagytam Semlyént, ’s kevésbe múlt, hogy későn nem jöttem Kázmérba, mert hat nappal azután, hogy felértem, megszületett a’ leányom.

Asszonyám megigérte, hogy felvéteti a’ vetést, mellyel megajándékozott. Azonban azon eggy hét alatt, a’ meddig az aratáshoz a’ szem éretlen volta miatt hozzá fogni nem lehetett, mindennek beszéllte, hogy ha ott vész is, nem nyúlat hozzá. 30 Rftot csakugyan ada munkára, és azon a 60 kereszt 7 kévés ’s a’ 30 kereszt ismét 7 kévés tábla ’s eggy darab a’ harmadikban felmunkáltatott, de egyszersmind a’ pénz mind fel is ment.

Vinczét ismét azzal a’ parancsolattal küldém vissza, hogy aratásomhoz lásson, ’s magamnak sem szekerem, sem béresem nem lévén, a’ Gazdát emlékeztesse, hogy tegye a’ mit kell. Az eggyik tábla úgy is felében vala szántva, ’s annak behordásával is tartozott vetője.

Asszonyám az alatt szinte munkáúl tette magának, hogy a’ Grófot, a Grófnét ’s házokat kissebítse. Midőn a’ Palatinus a’ Semlyéni erdőkben a’ Bihari Deputátió által várattatott, Péchy Mihályné, Fráter Pálné és Ferenczné Asszonyomnak sok ideig házokat festette nevetséges színekkel.

Rég olta tart már az ízetlenség Asszonyám és a’ Sógorunk Bátyám Péchy Sándor Uram háza köztt. Én tudom mit köszönhetek csak a’ tavalyi históriáimban is testvéreimnek: de a’ húgom házasságom olta barátsággal viselte magát erántam, ’s én a’ ki nem szoktam várni a’ megelőzést a’ megbékélésben, és a’ ki akár bántó találtam lenni, akár bántott, magam teszem az első lépést, mint mind Józsi, mind Dienes, mind Laczi, mind Susi eránt most is tettem, elfelejtettem, a’ mi esett, ’s a’ húgomhoz, kivel eggy faluban lakom, eljártam. Ezt az Anyám ellenzette, és mihelytt kimentem a’ háztól, mingyárt utánnam küldözött, nézni hogy oda mentem-e? Pünkösd napján ez’ idén, minekutánna sok esztendők olta nem volt a’ templomba, bément ’s Úr vacsorájával élt. Én elvégezvén az isteni tisztelet actusát, kijöttem a’ templomból; az Anyám látván hogy megyek, vissza fordúlt a’ háta megett ülö leányhoz, ’s megparancsolta, hogy jöjjön nézni nem megyek e Péchy Sándorhoz. ’S a’ Templom látta mi esik, sokan hallották szavát. – ’S ez a’ szeretet áldozatjakor!

Ez a’ leány eggykor, midőn meghallaná, hogy a’ Csizmát reggel béhozó inasomtól azt kérdém, ha volt-e az istállóban? ’s a’ kocsis megvakarta-e a’ lovakat? mingyárt hírt vitt; úgy a’ beszédet az éppen kifordúló inas maga hallotta, ’s maga beszéllte el nekem. Felöltözvén magam téptem-meg a’ lyány fejét érte; ’s midőn az Anyám haza jött elébe mentem, elbeszéltem, hogy a’ lyányt megpofoztam, ’s éreztettem, hogy én nem vagyok eggy 13 esztendős leány vigyázása alatt.

Ezek tiszteletlenségre magyaráztathatnának: de mit tégyek? illik-e az Anyámmal haszontalan remonstratiókra fakadni, hogy a’ spioniroztatás, és ellenem való keménységeknek cselédekre való bízása engem is, magát az Anyámat is megalacsonyítják? nevezetesen a’ Templomban elkövetett dolog rettenetes criticákat szűl? Kéntelen voltam éreztetni, hogy Bossányi Ferencznek ’s Comáromy Juliánnának unokája lévén Semlyénben otthon vagyok.

Öszvepakkoltam holmimet; írtam Fráter László Úrnak, hogy adja nekem árendába a’ Semlyéni házát. Meg van levelem csomójában a’ felelete. Bátyám Péchy Imre urat kértem, hogy méltóztassék holmimnek szállást adni. Azt felelte, hogy az Anyámat nem akarja általa megbántani. Nem lévén magamnak szekerem, Semlyénben a’ mezei munka miatt szekerest nem remélhetvén, magamnak Kázmérba a’ Sophie közelítő lebetegedése miatt sietni kellvén, letettem a’ szándokról, ’s mindent öszvekötve, elpakkolva, ott hagytam.

A’ lyányom Aug. 8d. megszületett, ’s 9-dikben Báró Splényi Manczi kisasszony karjain Iphigenia név alatt megkereszteltetett. Még azon nap megírtam a’ levelet Asszonyámnak, ’s Dr. Szent Györgyi Úrhoz küldöttem a’ Debreczeni vásárra induló újhelyi kereskedők által, tudván, hogy a’ Vásárban lesz. Magamat ’s a’ leányomat ajánlottam anyai kegyességébe, Sophieről, ’s szülejiről hallgattam.^*

Télben 1791 a’ fedél is tökéletesen elkészűlt. Az Anyám kegyességét ezen épités körűl véghetetlenűl köszönöm. Mind ő vitte a’ terhet; ’s csak kevés alkalmatosságokban történt-meg, hogy, ha láttam a’ kőmivesek alkalmatlan órában jőnek, tulajdon erszényemből fizettem a’ munkások héti dolgozásaikat.

8. §. Három esztendők alatt ezután mindég építgettük a’ házat. Én tulajdon erszényemből eggy tizenkét ölnyi mélységű kútat is vájattam. Néki jött a’ tél minekelőtte a’ kút egész felűlig ki lett volna rakva, ’s bészakadt, ’s azt újra kellett kiüritetnem ’s felrakatnom. Tulajdon erszényemből építtettem pinczét is, ’s négy vermet ásattam a’ pincze körűl életnek; mert az Anyám nekem szántó földet is adott volt. A’ Regmeczi Gazda Laczkó János rosszúl rakta-be földdel a’ pincze’ torkát, ’s a’ pincze bészakadt. Ennek egyedűl az a’ haszna van, hogy ott most egy soha ki nem száradó tó áll, melly a’ lúdaknak ’s kacsáknak fürdőhelye. 1794 a’ bészakadt pincze mellett eggy másikat építettem, ’s kirakattam a’ torkát kővel. Midőn 1801. fogságomból haza jöttem, azt is beomolva találtam. 1807 ásattam egy harmadikat, ’s az is beomlott. Ez a’ harmadik ott volt ásva, a’ hol most a’ kertembe járok.

9. §. Midőn én 1794. Deczemb. 14d. Regmeczen elfogattattam, az a’ része a’ kis ligetből tett foglalásnak, melly Toronya ’s Mikóháza felé fekszik, csaknem egészen ki vala már irtva. Még Dec. 13-dikán, szombat napon is ezt tisztitattam, ’s jól emlékszem, mint égett nagy rakásokban az igen vastag sok tölgyfa. – Az erdő mellett egy Alléet ültettem hársfákból; ez irtatlanúl maradt volt. Az ezen foglaláson végig menő völgyben ribizlivel ültettem volt körűl eggy gömbölyeg táblát, ’s sok almafa oltványim voltak benne.

10. §. Munkácsi fogságomból 1801. Júl. első napján értem Regmeczre. Lángoltam minél előbb láthatni Széphalmomat, de József öcsém attól észrevehetetlen örvök alatt mindég elvont. Későn vettem észre fortélyait és szándékát. Akkor kijöttem. Melly változások! Oltványaim, ültetéseim ki voltak vagdalva; irtásaimat parasztok szántották; az épűlet téli óllja volt az öcsém juhainak, ’s a’ ganéj három lábnyi magasságra töltötte be a’ szobákat; a’ vaskapcsok, melyek a’ falakat öszvevonták, ki voltak tördelve, ’s el voltak lopdosva; a’ juhászok a’ béboltozott pitvarból jobbra nyiló szobában tüzeltek egész télen, és ez olly kormos volt, hogy ha bévakoltatott volna is, a’ koromzsír általütött volna a’ meszelésen. – Nem kínzom-el magamat annak elmondásával, hogy az öcsémtől, ki engemet ezen atyai jószágunk birtokából ki akara rekeszteni, ’s arra kénszerítgetett, hogy eggy gazdag leányt elvegyek, ’s így arra szoríttassam, hogy a’ feleségeméből éljek, miket kelle mind addig szenvednem, míg, hogy magamat emancipálhassam az ő rabságából, megházasodtam.

11. §. Férj valék, ’s atya már, ’s még nem vala semmim. Az Anyám előtt tett remonstrátióim, kerésim, rimánykodásaim nem egyebet vontak magok után, mint azt, hogy képzelhetetlen gorombaságokat szenvedjek. Az Ipam 1805. Május olta feleségemet Ér-Semlyénbe le nem eresztette, ’s ezen esztendőben November 13d. Bécsbe bejött. Nem fáradtam-ki kérni az Anyámat, hogy sorsom eránt valamit rendelni méltóztassék. Haszontalanok voltak ujabb kéréseim is. Ezen rettentő fekvésben nem tehettem egyebet mint azt, hogy az Abaujvárm. Gyűlésen 1805. Decemberben eggy Protestatiót adtam-be az Öcsém ellen, ki Regmeczet Arendába vette-ki az Anyámtól, hogy testvéreit mindenből kirekeszthesse. Ez hasznosabb volt mint gondoltam. Az Anyám 1806. talán Februáriusban Ér-Semlyénből Álmosdra ment által Péchy Imre bátyámhoz, ’s vele nekem bizonyos írott ajánlást adatott-meg, mellyet én minden szó nélkül elfogadtam, nem mintha jónak láttam volna, hanem mivel az jobb volt semminél, ’s Anyámmal vala dolgom. Ezen plán szerint nékem ide kelle lakni jőnöm, ’s ezer forintot ada, hogy a’ házat lakhatóvá csináljam.

12. §. Martiusban feljöttem Semlyénből, ’s a’ Széphalmi Molnár kezébe pénzt adtam, hogy ő nekem vegyen istálóhoz való fát; megalkudtam a’ meszet a’ Lagmocziakkal; Contractusra léptem eggy Fűzéri kőmíves mesterrel (az Ujhelyiek illy későn már a’ munkát általvenni nem akarták), ’s Czigányokat állítottam vályogvetéshez. Három holnapig, míg a’ mész elkészűlt, Kázmért múlattam, a’ feleségemmel ’s leányommal, az Ipam’ házánál, lovaimmal ’s cselédeimmel.

13. §. Júniusnak 10dikén elérkezett a’ mész, ’s én viradtakor Kázmérból idejöttem inasommal ’s eggy szakácsnéval. Az épűletben nem vala eggyetlen eggy ajtó ’s ablak is. De nyár lévén, az ablakokat gyékényekkel betétettem, ’s békével tűrtem bajaimat. Itt nem bírtam többet két zsellérháznál, ’s minden handlangert bajjal kerestettem ’s gazdagon fizettem. A’ czigányok eggy fedél alatt ’s ajtók nélkűl laktak velem. – Könnyű képzelni ezekből, melly gazdaság volt az enyém.

14. §. Első dolog volt az, hogy az öcsém a’ juhainak trágyájokat a’ maga földjére, minekutána a’ ház Álmosdon már nékem általadatott, kihordatván, még annyit hagyatott benn a’ szobában, hogy a’ büdösség miatt meg nem maradhattam, ’s közel eggy lábnyi magasságra álló ganajat magamnak kelle kihányatni. Azután a’ pitvarból Ujhely és Mikóháza felé nyíló szobának boltját lebontattam, hogy ide ne öljön, mert rajta nagy repedések voltak. Ennek tégláji arra segítettek, hogy az Ujhely felé álló kéményt Septemberig felvihettem ’s elkészithettem. Addig míg az Ujhely felé fekvő két végszoba bévakoltatott, ’s kideszkáztatott, magam az ebédlőből Mikóháza felé nyíló szobában laktam; télben itt lovaim, a’ mellette álló kis szobában pedig tehenem és igás bivalyom tartattak.

15. §. Midőn Jún. 10d. ide költöztem, egyedűl az a’ két szoba volt vakolt, melly az ebédlőből Mikóháza felé nyílik. De üresen állván kétezer háromszáz nyolczvanhét napig tartó fogságom alatt és azután 1801. Juliusa olta 1806 Júniusáig, az itt tanyázó Juhász és más rossz emberek annyi kárt tettek a’ vakolásba, hogy az kevéssel volt jobb mintha vakolva sem volt volna. Az ebédlő, a’ pitvar, boltozatlanok voltak. Az említett két szoba boltja leveretettvén, szűkebbé tétettem a’ pitvart, hogy a’ mellette álló két szoba annál bővebb legyen. Ezen esztendőben elkészült az istálóm is.

16. §. Augusztusban Csernel Dániel Úrnak Újhelyi Kis-Szárhegyi dézsmás elpusztult szőlejét 2500 frnton, terméssel eggyütt pedig 3000-en megalkudtam, száz arany vinculum alatt, ha a’ pénzt szüretig le nem tenném. Ezt azért vettem meg, mert a’ szüret előre jónak látszott, és akkor más eladó nem volt. Bosnyák Pálné Asszony Lőcsén, megígérte a’ pénzt, ’s én ennek felvétele véget Szeptberben Lőcsére útaztam. Könnyen vethet hozzá kiki, hogy a’ Kőmívesek és Czigányok mint gazdálkodtak holmimmal. A’ feleségem ide állíta ugyan eggy Vilyi születésü leányt szakácsnénak, ’s egy vén német leányt, ki frajczímere volt. De a’ német leány a’ szobákat deszkázó ’s padlásozó Asztalos legénnyel, a’ Vilyi leány pedig a’ kőmívesekkel vígan éltek, káromra. Ezt látván, szüret felé a’ feleségem által jött az ajtótlan ’s ablaktalan szobákba, az ebédlőben tüzet rakatott, ’s ott főzte ebédünket; míg én szüreteltem, a’ házat ő örzötte; az ablakainkat Nov. 28dikán rakták-fel, ’s ezen szenvedések mind kettőnket terhesen elbetegesítettek, ’s vele gyermekét ideje előtt letétették. – Télben Huszovszki Mihály zselléremnél főzettünk ’s mikor az idő megengedte, oda jártunk-le, enni. Ezen esztendőben még az a’ szerencsétlenség is ért, hogy udvaromon álló hat öles kazlamat, midőn sertést ölénk, a’ Czigánygyermekek elégették, ’s én minden széna nélkül maradtam. Télben az istalóm szalmafedél alá jutott. Szalmát hozzá pénzen sem kaptam eleget. Az Anyám feljött Semlyenből, ’s ámbár a’ jószág Árendában volt, módját lelte, hogy valami szalmával segíthessen.

17. §. Ezen esztendőben (1806. Aug. 18d.) az 1805. Aug. 8d. született Iphigenie nevü lyányom Kázmért megholt. A’ Kassai Püspök Szabó András megengedte, hogy kertemben eggy helyet familiai temetőnek szenteltethessek fel, ’s a’ gyermek 21d. Aug. általhozattatott ’s belé temettetett. Körülültettem ősszel boszkéttal, hogy a’ kertben járók szemei elől a’ hely elrekesztessék.

18. §. Ezen esztendőben ősszel a’ temető mellett le az árokig szilvást ültettem, ’s a’ temetőig vett oltványokat ’s vad fákat. A’ szilvás 1809 termett először. Az oltványok többnyire ki vesztek.

19. §. Jégvermet ásattam. Belé vette magát a’ víz, ’s be kelle hányatnom.

20. §. 1807-ben meg kelle pihennem az épitéstől, mert tavaly sokat költöttem, ’s a’ szőlő sok pénzt emésztett-meg. A’ liget felé fekvő szeglet szobából konyhát csináltattam, ’s vas rostélyokat az ablakaimra, jaloux-kat azon két szobára mellyben laktunk. – Ősszel ismét ültettem szilvafákat. Azokat nékem, valamint a’ tavalyiakat is, Csörgőn lakos Timár János Uram adta.

21. §. 1808-ban a’ tyúkól épűlt. Ősszel pedig a’ konyha. De ezt el nem lehete végezni, mivel hozzá későn fogattam. Ez esztendőben építettem azt a’ házat is, mellynek sövénye mellett a’ Praedium nevét mutató tábla áll.

22. §. A’ Napamnak eggyetlen férjfi testvére Gróf Roggendorff Kajetán, első ifjúsága olta Maylandban lakott. Még 1771. Szept. 12d. Consiliariusnak neveztetett volt ki Maria Therézia által. Ámbár úgy vala nevelve, hogy valaha Követséget viselhessen, megszeretvén a’ Maylandi lakást, megmaradt ezen hivatalában a’ Kormánytartó Tanács mellett, ’s nem óhajtott soha egyéb lenni. Folyvást beszéllvén még Angolúl is, ő vala arra rendelve Maria Thereziának ott lakó fija Ferdinánd Fő Herczeg által, hogy a’ nevezetesebb Idegenek őáltala vezettessenek-fel udvaránál, ’s ifjabb esztendeiben ő vala Ferdinándnak tánczosa. Lovagja lett a’ Hetruriai Szent István Rendének, melly a’ Maltaival eggy rangban áll, ’s olly tekintetben élt ott, hogy két komornyikot ’s kengyelfutót is tarta. Olly nagy volt bizodalma a’ mi ügyünkhöz ’s fegyverünk szerencséjéhez, hogy ámbár a’ franczia seregek már közelgettek Maylándhoz, veszteg maradt, ’s csak akkor szaladt-meg mikor többé semmijét nem lehete megszabadítani. Ekkor ment egyedűl gyémántjait vivén. Talán öt esztendő után Finanz-Praesidentnek neveztetett-ki Paduában. Innen ismét megszalasztották a’ francziák. Ezen elakadásában az atyja testvér húgának Herczeg Salm-nak fijához a’ Gurki Herczeg-Püspökhöz vette magát, ’s kérte, hogy ez írna a’ testvér bátyjának, Herczeg Salm Károlynak, ’s kérné, hogy néki a’ tőle által vett jószágok fizetetlen harmadrészét neki tenné-le. A’ Herczeg, látván hogy Rogendorff nőtelen és öreg, ezt cselekedni nem akarta; de igérte, hogy őtet holtig eltartja, mint atyafit. Roggendorff megbosszankodott, nem fogadta-el az ajánlást, ’s bizván Cousinjének igéretében, hogy őtet esztendő alatt Kánonokká teszi, mellyhez még az a’ rettegés járúlt, hogy az Udvar őtet Lembergbe küldi, Pappá lett. Míg a’ Püspök ígéretét teljesíthette, öszvevesztek egymással. Ezen elkeseredésében ír a’ húgának Kázmérba, hogy ő asylumot csak nála keres ’s karjai köztt óhajt meghalni. A’ Napam feltörvén a’ levél pecsétjét, ’s meg nem álmodván mi lehet benne, fenn szóval kezdte azt olvasni az Ipam jelenlétében. Ez elijedt; azt hitte, hogy az Udvarnál nevelt R. spion lesz házánál, ’s előtte szóllni sem merhet, ’s kimondta, hogy őtet el nem fogadhatja. A’ Napam titkos könyűket hullatott. Irjunk Ferencznek; mondá néki a’ feleségem, hogy jöjjön által, ’s tégyük neki a’ propositiót; én felelek értte, hogy Ferencz elfogadja; Széphalom közel van Kázmérhoz; Nagysád gyakran fogja a’ bátyját láthatni, ’s tudja, hogy ő jó kézben lészen. – Általmentem, ’s megköszöntem a’ Sophie bizodalmát – Roggendorff miatt elkészitettük a’ Mikóháza felé fekvő két szobát. Ez Novembernek… jött hozzánk, ’s 1809. Jan. 7d. megholt. Temetőmben fekszik Legenye felé a’ szegletben.

23. §. 1809. lángola a’ háború és így épités felől gondolkozni nem lehetett. Ez idén épitettem házi cselédimmel a’ disznó-ólat ’s kihidlásoltattam az istálómat ’s tehénólomat; eddig a’ nélkül lévén, mert az Öcsém azt a’ gazságot követte el velem, hogy ámbár jusom vala az Anyám Molnárival parancsolni, azt mindég elfogta, felesége eggy izben az itt munkán lévő Molnárokat is béparancsolta. Készebb valék nálok nélkül ellenni, mint ízetlenségre adni alkalmat, ’s igy lovaim szenvedtek. Eggy vemhes kanczám úgy dőlt a’ jászolba, hogy tölgyét öszvetépte, ’s ki kelle vagdalni a’ karókat, hogy felállittathassék. Ez idén tavasszal kertemnek Toronya felé való kerítését végig ültettem mogyoróval, egyébütt pedig fűzfa karókkal kerteltettem-bé; de a’ fűzekből kevés fogamzott-meg a’ példátlan száradság miatt. A’ Bányácskai szegletben levő veresfűzek ez idén már három esztendősök, ’s mivel az a’ hely nedves, jól megfogamzottak.

24. §. Kertemnek napkeleti része soha trágyázva nem volt; nem csuda tehát, hogy ott az ültetés sikeretlen volt sok ideig. Ezen felűl ott a’ szántás miatt olly rettenetes gerendesek voltak a’ földek, hogy azt négy esztendei igazítás sem tudta kiegyenesíteni.

25. §. 1809. Máj. 15dikén estveli tíz óra után nyolcz szökevény, oláh születésű, ’s fegyveres katona egymás után felszívárga házamhoz. Gazdám és a’ szobáimat meszelő kőmíves épen le felé indúltak innen, éjjeli nyugalmukra, ’s első tekintettel kiismerték, hogy rossz járatbeli vendégek. Kérdéseikre, hogy itt ki lakik, azt felelték, hogy a’ ház laktalan; most építik; ’s homályos lévén az estve, ’s a’ ház vakolatlan, ’s az eggyik ember kőmívesi szereket vivén, hittek nekik a’ katonák. Azalatt mind a’ nyolcz megjelent puskákkal: »Hát hol lehet bort, kenyeret ’s szalonát kapni?« – A’ kőmives és Gazda levezette a’ Zsidóhoz. Ott kaptak a’ mit kivántak, ittak, ’s két katonát strázsára állítottak a’ Csapszék elébe. Jól lakván, tíz forintos bankót váltattak, kifizették a’ Zsidót, a’ kőmívest kalaúznak hajtották Szőlőskéig, ’s mentek. Én mind ezeket csak más nap reggel tudtam-meg. Azelőtt való éjjel nyilván ezek rablották-ki a’ Radváni Molnárt.

26. §. Ismét tulajdon embereimmel építettem 1810. azt a’ cselédházat, melly Udvarom mellett túl az úton áll. Tapasz nélkűl ment télnek, mert Septemberben állíttatott-fel.

27. §. 1810. Jún. 2dikán a’ Szárhegyi szőlőmet eladtam Újhelyi Kávés Dobai Imrének 2400 forinton: de helyébe a’ Köveshegyi szőlőmet vettem Kassai Sámuel Ujhelyi Nemes lakóstól 2000 f. – Jún. 3dikára virradván olly dér volt, hogy itt a’ paszuly mind elfagyott. Ugy elfagyott a’ szőlőm is, hogy benne ez idén nem leve több mint 7 ½ hordó taposott és 1 hordó sajtólt borom. Kevés bor vala az egész Hegyalján; asszút pedig csak iccze számra árúltak, nem mint másszor putton számra.

28. §. 1807. tavasszal fel fogtam azt a’ pusztát, melly a’ Szakszon kertje és a’ liget közt volt. 1808ban általadtam Ondó nevű Zselléremnek, ki alatta házat épített. – 1807-ben kibecsűltettem Belyus nevű Zselléremet is ’s a’ ház már enyém. – 1808. Orosz János, ’s a’ fija János ’s Vaskó telepedtek-meg alattam, ’s így most 1810-ben Decemb. ezek a’ Zselléreim: 1. Huszovszky Mihály 52 napos; 2. ifjabb Orosz János 52 napos. 3. Orosz János az öregebbik 18 napos, 4. Ondó 5. Az Ondó testvére a’ Molnár, minekutána Hadvigárt rosszasága miatt a’ házból elkergettem szüret után. 6. Csizmár Gyurka, a’ Belyus féle házban. 7. Vaskó. Az öt utolsónak rétet is adtam és eggy köblös földet a’ liget szegletében jó-akaratból és addig a’ meddig magamnak fog tetszeni. A’ két elsőbbnek a’ házhoz való rétjei ’s földje vannak.

29. §. 1807ben Gazdám Huszovszky Mihály emberem volt. – 1808ban nem tartottam gazdát. – 1809ben az Kosarka János Mikóházi volt Molnár volt. – 1810. ifjabb Orosz János.

30. §. Az anyám a’ felső réteken eggy rétet ajándékozott 1809. tavasszal. A’ szenáját elvitte a’ víz tavaly, ez idén pedig 1810 embereimnek osztottam-ki. – 1810 adott eggy másat a’ liget alatt túl Mikóháza felé az úton. Az úgy el volt lepve kővel mikor adta, hogy annak egynehány esztendeig nem veszem semmi hasznát.

31. §. 1807ben, akkor tájban midőn Eugenie Kázmértt Dec. 4dikén született, felfogtam eggy gyepet a’ szőlőkön túl levő Regmeczi erdőben. Pásztor kell annak a’ mit belé vet az ember, és így oda veszvén első vetésem, róla letettem.

32. §. 1810 Decemberben Kázmérból szekeren szilvafiatalokat hozattam, ’s elültettem a’ Bányácski földekről ’s a’ ligetből lejövő patak ’s a’ Szakszon földje mellett. 1810ben oltványaimat is szaporítottam, kiveszvén többnyire azok, a’ mellyeket Kassáról a’ gróf Schmidegg kertészétől ’s eggy faáruló Némettől 1807 és 1808 vettem. – 1809. Ujhelyi Prof. Nováki oltogatott kajszi baraczkokat és almát. A’ kertem ajtajában álló Populus Canadensis itt termett 1808ban eggy ágáról azon Regmeczi kertben álló fámnak, mellyet a’ Pesti Botanicus kertből 1793ban hoztam volt. Populus Italicáimnak két legöregebbjét Regmeczről hozattam-ki. A’ Gyászfűzemet 1808. ültettem. A’ gyertyán spállért is 1808.

11. Jan. voltam elsőben Egerben. – Irtóztató sarak.

16. Febr. indultam Postán Pestről, vévén a’ levelet, hogy Asszonyám Regmeczen igen betegen fekszik. 23ban értem haza.

6. Mart. Péchy György megholt Fejértón.

7. Mart. Miklós Öcsém himlős volt.

26. Mart. Pestre. – Ezen útamban jöttem öszve Berzeviczy Sándorné Asszonnyal, kit fijának, Gergelynek, rosszúlléte vont Pestre.

9. Maji érkezik a’ levél, hogy László Öcsém Zászlótartó.

14. Maji a’ Nyíradonyi erdőben kocsiról lövém-le azt a’ nyúlat, mellynél többet soha nem is lőttem.

4. Jun. Váradon restaurál Ürményi Jósef Fő Ispán. Péchy Imre első VNotarius, Dienes Öcsém honorarius lessz.

12. Jun. Bártfára indúlunk. Csintalan nap.

16. Jun. Báró Podmaniczky Erzsébet meghal.

20. Jun. László Öcsémmel gyalog a’ Makovicza várba, kit 26ban Pestre késértem, Gicze felé.

9. Aug. Pestre, hogy Beleznay Miklósné által Orczynál a’ VNotariusságot keressem.

28. Aug. Gróf Török Jósefet meglátogatom. Ragályi István és Lónyai Menyhért nála. – 31. Aug. vele a hídon.

4. Septbr. Kalmár György Budán a’ Residentia mellett öszve akad velem. Az öltözete illyen volt. Lilas színű selyem kaputrok; 7. márjásos franczia-kék posztóból magyar nadrág; nyakravaló helyett eggy fejér virágú kék paraszt kendő; eggy igen régi, fejhez éppen nem álló paróka; az abrázatján ezer koppadó pusztulák, scorbuticus veress színnel. – Jött felém, ’s minden tízedik lépésére meg állott, kivont a’ zsebjéből eggy nyomtatott árkust, ’s olvasta. – Fiatal pajkosságból megszóllítottam. Megnevezte magát. Ekkor tiszteletet mutattam eránta, ’s jelentettem neki, hogy eggy Helvetziából kevéssel ezelőtt érkezett levélből tudom, hogy az általa készített Philosophiai Nyelv’ Grammatikája nagy dícséretekkel recenseáltatott. Hízott tőle. Többet nem láttam.

6. Octobr. Debreczeni vásár. – Vámospércsen kígyó.

2. Novbr. Tállyán. Ez nap láttam legelőször Gróf Török Lajost.

12. Jan. Szulyovszky László Úrral Miskólczra. – 14. Radvánszky Ferencz a’ Gyülésben Szulyovszki mellett. – 15. Kapitány Márjásinál ebéden. Estve jön Puky. – 16. Ebéd Consil. Almásy Jósefnél; estve 6. órakor Puky Andráshoz.

30. Patakon irtóztató szél, úgy hogy a’ Deákság a’ Templom fedele megrepedését^* nézni szaladt.

29. Febr. Czirjék Mihály Abelard levelét olvassa.

21. Mart. Miskolczon Gener. Orczynál ebédeltem. Francziáúl beszéll. Olvassa verseit és a’ Barcsaiét.

27. Mart. Kazinczy Tamás meghal.

30 Maji. Pazdicson Templomban vagyunk Pünkösti Communió alatt. Én itt communicálok. Sokan rajta felakadtak, improbálták, mellékszándékokkal vádoltak, mellyről magam legkissebbet sem tudtam. Vay Jósef Úr’ azt mondotta, hogy ennek a’ gyermeknek több esze van, mint mindnyájatoknak.

11. Jun. publicáltatik a’ Német Nyelv behozása eránt a’ Parancsolat Kassán.

12. C-t először láttam.

9. Aug. Assessor leszek Sárosban, Batthyáni Ferencz alatt.

Aug. 30d. Zemplény Vgyei 3dik actuális notariusnak ajánl^* a’ Vármegye de Szirmay Antal Fő Notár. előmbe teszi Kaposy Mihály és a’ maga sógorát Pintér Istvánt.^*

3. Octobr. László Öcsémmel Péczelre. Az áldott Öreg éjjeli 12félóráig olvassa verseit. A’ Gyöngyösi István úntató fecsegését nem szereti. Ha ifjabb volna, Kánonok Molnár János ellen Hetesírást írna.

13. Octobr. honorarius VNotarius és

25ben Assessor leszek Abaújban.

29. Novbr. felesküszöm Zemplényi honorarius VNotariusnak^* Ujhelyben.^*

9. Febr. Fried Sámuel Urral sétálni.

17. Apr. Polyxént először láttam. – 22. Gróf Töröknél ebéden velek. Azután Polyxénnel sétálni. – 23. P. és Th. el.

24. Maji. a’^* Leidel Eperjesi Kocsicsináló kocsiján-ki Csécsbe.

30. Jul. Fogy^* az élet, ’s nem sokára etc.

20. Jul. Clári Húgom lakadalma. 21. Ruszkára.

4. Aug. Péczelre. – Az öreg maga volt. Wályi és a’ Festő Klimesch velem. Ez ekkor festette az Öreget en crayon; mellyet osztán az Orpheus 2dik darabja’ elibe metszettem. Anekdotáit itt-létemnek lássd a’ Ráday’ levelei’ végében. –

11. Pestre. 12. Ráday Budai szállásomra jő, ’s a’ Menyéhez visz és Gróf Teleki Jósefhez, a’ ki István fijának halálán a’ legmélyebb bánatban volt.

21. Leonard Posch viasszban bosszirozott. Fizettem értte 3. aranyat.

24. Péczelinél strimfliben voltam.

4. Jun. Minekutánna Szepesből Májusnak utólsó napjaiban Kassára haza^* értem, ’s onnan a’ Nagyanyám látogatása miatt Regmeczre kiszaladtam, ’s 2 nap múlva ismét Kassára mentem, – 4^a Jun. forró nyavalyába estem. Rothasztó hideg, Petécs és még 2 más nyavalya, nem tudom mellyik, rohant rám. Az Anyám bejött, körűlttem gondoskodni. Clári húgom első lyányával volt viselős, ’s nem merte magát szerencséltetni. Gróf Törökné Mandolatejjel tartott-ki. – Minden letett élet’ reménylése felől, ’s már 19dik Júniusban úgy voltam, hogy Lang Chirurgus nem akarta a’ bizonyosan meghalandót kristéllyal kínozni. A’ szegény Anyám későn jött-be, ’s látván hogy menni akar, unszolta, hogy adjon kristélyt. Ez az elhűlt kristély hozott vissza az életre. – Midőn más nap az inasom a’ Felcserért ment hogy jönne megújítani a’ vesicatoriát, ez belé^* ugratt a’ szavába: Ist er denn nicht gestorben? – Nevezetes volt az, hogy 20. Jún. reggeli 8. óra tájban látásomra jővén eggy vén Kálvinista Asszony /:Kristiánné:/ ’s látván hogy oda vagyok, Préd. Mihalyi Kovács István Urhoz küldött, hogy vasárnap lévén foglaljon engem a’ könyörgésbe.^* Ez így imádkozott tulajdon ezen szókkal: Vagyon, Uram, ezen mi Gyülekezetünkben eggy úri renden lévő betegünk. Ez, Uram, egésséges korában a’ haszontalan gondolatok szélvészétől hányattatván, tégedet megismerni nem akart: adjad hogy etc. most ismerjen-meg. – Jelen voltak ezen könyörgésen Comáromy György, mostani VIspán Puky László, Fő Szbíró Bárczay Ferencz Urak; kik rajta bosszankodtak is, nevettek is. Elég az, hogy én éppen akkornap visszatértem az életre. – Superintendens Szalay Sámuel Ur a’ szegény Prédikátort értte publice megdorgálta; azt vetette hozzá, hogy ő ismeri nekem egész gondolkozásomat, ’s adja Isten, hogy neki legyen annyi religiója mint nekem. – Kovács elszégyenlette magát, hasznára fordította botlását, ’s magát jó és eszes embernek legitimálta azután.

10. Jul. Gróf Eszterházy Károly Egri Püspök Ő Excell. Kassára jő; első kimenetele az Apáczákhoz volt, onnan egyenesen hozzám.

5. Octobr. Munkácsra indúlok. – 31. Egerben vagyok.

29ben elhagyom Budát, hogy Gróf Zichy Károlynál;

31. 8br. Füred és Szántód. 3. Novbr. Veszprém. 7. Posony.

8. Bécs. 13. Széchényinél.^* 15. el Bécsből. Aszalay ezen útban velem volt; az inasom Kállai János. Kopasz fejjel útaztam; a’ forró nyavalya után.

11. Rozsnyóra.

17 Jan. impossible színű magyar hosszú ruhám. – Ugyan ezen nap midőn ezt felveszem, eggy azon színü erszényt kapok.

1.^* Mart. a’ Gyűlésben én olvasom-fel az^* ujságból h. József †.^*

4. Mart. Ganganelli.

19. Apr. restaurál B. Orczy László Kassán.

21. Maji. felváltotta az Abaúji Banderium a’ Posonyit és Nyitrait. – 22. első strázsán; ebéden Orczynál. – 24. Ebéd és táncz Gr. Zichy Károlynál. 26. Ebéd Beleznainénál, vacsora kivűl B. Orczynál. 27. ebéd Végh Péternél. 31. ki Pestről.

3. Jun. be Kassára ebédkor. – 23. Jun. Kállai Lászlóné Herczeg Hohenlohénénak testvére meghal; 24be temett[etik].^*

27. Ebédet Viczaynál a’ kertben, ’s Kassát végképpen oda hagyom; lakásomat Regmeczre vévén.

17. Septbr. érek Pestre.

16. Octobr. Ruszka.

12a Octobr. Kassára. Ekkor látom Therézt elöször özvegyen.

Febr. Minnyim, legelső rózsájától etc.

10. Apr. veszem a’ 1^a Apr. költ Ltle Intimatumot, hogy hívatalomtól vallásom miatt el kell mozdítatnom. 11ben által adtam az Archivumot. – Belé léptem volt 11^a Novbr. 1786.

7. Maji. Bécs felé indúlok. Ekkor éjtszaka Méra. 8. Miskolcz. 9. Eger. 10. ebéden a’ Püspöknél. Estve B. Podmaniczky Jóseffel Kályban. 11. el Pestről. 21. sárgaságba estem. /:Bürgerspital Hof 6. Stiege 18. Etage 3. Consil. Wachtlernénél^* voltam itt szálláson:^* mert a’ Bürgerspitál név nem Ispotályt jelent:/ – Jun. Swietentől búcsúzom. Magnum hoc ego duco Quod placui Tibi, qui turpi secernis honestum.

4. csók.

23. Jun. Urnapja. Leopold Császár Pízában volt. A’ Császárné Laxenburgban. – A’ Processión Ferencz és Jósef Kir. Herczegek fejér kaputú Uniformában és czipökösen. A’ Magyar Gárdát Báróczi parduczosan vezette. Az Ég alatt Migazzi vitte a’ szentséget. Eggy Magyar ruhás ment^* csak a’ Processio köztt. Ekkor nap kezdé festeni Jean Jaques Stunder, Koppenhági születésű Festő képemet.

15. Jul. El nem veszthetvén betegségemet, az Orvosok javaslásából ott hagytam Bécset hajón. Az Inasomat Mihály nevű granadieros magasságú szép legényt a’ fráz kiverte a’ hajón. Mások kaczagják, ’s ez dühre vetemedik. Kéntelen voltam megszóllítani. Ez elszégyenli magát, ’s Vácczal ált’ellenben a’ mint menénk, leűl a’ hajó orrában,^* megoldja fejér^* köpenyegét a’ mellyén,^* jó útat kiált eggy Erdélyi Uraság Tisztjére, a’ ki 2 üveges hintót vitt a’ hajóban, ’s a’ Dunába ugrik. Kivonták a’ hajósok szigonnyal. Élet nélkül feküdt Pestig. Ott felébredt, eret nyittatott, ’s magához tért.

25. Jul. Pesten hagyott szekeremen elindúlok Bécs felé.

26. Virág Benedeket láttam először Székes fejérváratt. 27–31 Füred. – 7. Bécs.

15. Aug. Ferencz FőHerczegnél Audientzián, mert Leopold a’ Prágai koron. miatt oda sietvén, senkit nem ereszte magához.

18^a Aug Strausszal □ba.^*

28. Aug. ki Bécsből. 29. Posony. 30. Nyitráig – 1. 7br. Selymecz bányán. 2. Eggy fogadóban kivül a’ mezön; honnan 3^a jókor reggel be Beszterczére. Ebéd Radvánban. – A’ Consiliariusné és Polyx. a’ Garany partján sétálni. Aludt-tej.

6. 7br. el Radvánból. 7. Rimaszombat. 8. Tornalja. 9 Csécs. 10. Kassa, Tornyos Némethi, éjtszaka Regmeczre, ekkor éjjel léptem be a’ Széphalmi házba, melly még fedél nélkűl állott. – Kezdette azt építeni az Anyám az én Bécsbe indúlásom után.

9. Octobr. Krajnik Theréz születik reggel; délután László Öcsém Hadnagy Báró Wesselényi Ferencczel érkezik. – 14^a Oct. Gálszécs. Szegény Veselényi! Neki Valenciennes alatt mind a’ két lábát elhordta az ágyú golyobis. 4 napi kínjai után nagy lélekkel holt-meg.

4. Maji. Regmeczi ház’ fedele elég. Ugy tartjuk az öreg Horváth Ferencz ejtett-el tüzet a’ pipából.

13. Wagner festő en pastel.

14. Sarg.

1. Regmecz. – Szótalan estem az Anyám karjaiba. – Laczi fekve fogada. Gyűrky vele^* jött fel Biharbol.

2. Szőlőskére, Péterhez

4 Lasztóczra. – ebéd Kazmér.

5. a’ Gróf, a’ Grófné, a’ három gyermek, Szemere László és né nalunk.

7. Ujhelybe a’ Semlyeni Predik lakadalmára (Csóka János és Kassai )^* ez nap tartatik.

10. Göncz-Ruszkára.

11. Tornyos-Németi. Comáromy Lajosné Darvas Klárához

12. VASARNAP. (Pataki examen.) Vissza Ruszkára.

13 Laczi és Gyürky Pest felé. Mi haza. Com. Lajné és Barczay Ferencz hozzánk. –

14 Puky István és Csokonay ebédre. Első kimenésem Széphalomra. – Komjáti Abr.^* éjszakára.

15 Patakra. Vay József, Comáromy György. Ma látom először Beregszászit, Vályi Nagy Ferenczet, Szemere Palit.

17.^* Az Anyámmal Semlyénbe. Kenézlőn ebéd. Kótaj éjszak[a]^*

18. Balkány, Mihálydi.

19. VASARNAP. Semlyénbe érek.

20 Dienes jő. – 21. Almosdra.

23. Váradra a’ legszebb holdvilágnál járom be az úczakat.

26. Ki Váradról.

9. VASARNAP. A’ Debreczeni vásárra. – Vámospércsen az Irínyi Kisasszonyok. Theatr. bál. Beck.

10. Domokos Lajosnál. – Két vad Kanczat. 110. f.

12.^* Vamos-Pércsen Özv. B. Huszárné. Azt Semlyénbe hozzunk.

13. B. Wesselényi Farkas, fija István a’ Kapitány, és József ki Grof Kendefi Rachelt vette.

29. El Semlyenből. Balkány, Kótaj.

30. Regmecz.

3. Kassa. Viczayt látom legelébb; a’ Forgács úczán. Th. nincs.

5. Midőn fogatok, a’ gradicson ossze akad velem Baranyai Miklós a’ Kapi Józsefné SzentIványi Náni gyermekeinek neveloje.^*

9. Klári Pócsra. – Miklós és né Regmeczre. – Józsi tegnap ment lyánynézőbe Balajtra.

14. Az Anyám egyedűl Semlybe.

15. Miklóssal és néval GalSzecsbe. Ők Soos Pálnéhoz Porubára, én Kemenczére. Ott Polyxén. – Tht ma látom először 1794. Máj. 24 olta.

16. Kemenczén Theréznél.

17. Ruszkára – 18 Regmeczre.

25. Laczival Szőlőskére. – Szemere Albert.

29. Jesztreb. Berető. – Miklós itt ebédelt. András bátyám visszahívatja.

1. Miklós Szőlőskére. Én Laczival Szemere Jánosnéhoz. Kazinczy Therézhez, Gálszécsbe.

2. Consil. Szirmay Tamásnéhoz Szécs Keresztúrba. Lasztócz.

3. Kázmér, Regmecz.

4. Laczi, Miklós, né es én Debreczen felé indúlunk. – Kenézlőn halat fogatunk. Csolnakazas. Éjsz. Kuczorgóba.

5. Debreczen. – Bál. B. Vay Miklós mutat a’ feleségének, kit ma latok eloször.

6. Semlyen.

11. Anyám és en Regmre. Éjsz. Kálló.

15. Theréz napja. Fel a’ hallgatóra magam. Onnan kilátom a’ Munkácsi várat.

22. a’ Pataki szőlőbe 60 hordó. Ujhelybe 29.

24. Nagy mennydörgés. Velejtén a’ Csáki csűribe csap.

30. a’ Toronyi szüret nekem 485 fntot ad.

1. Estve későn Kazmerba ’s vissza.

3. Hericz. Exec. – Cons. Fáy Barnabás 14,523 f. 44x. H. fizet. 394 f. a vetésért. Én Nagy Gaborral Kázmérba.

11. Kis János első levele miolta itthon vagyok.

25. Kocsit vettem 200 fnt. Kassán.

3–5 Semjénbe az anyámmal

6. Szlávy György nálam. 7 én nála.

14. első hó. 16 megfagy.

19. Budai Esaias és Széplaki Prof. Uraknál. Laczi össze kap a’ Domokos Lajos Ur ebédjénél velem és ezzel.

20 vissza.

25. virradtakor József öcsémmel Regmeczre érek.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

1. Januar. Kázmér.

5–6 közt példátlan nagyságú vizek. – 6–7 közt megfagy.

17. Napleszálltakor Klopstocki sétálás a’ hideg nap veres^* fényében.

18. én magam Semlyénbe. Ez nap volt utolsó napja Regmeczi lakásomnak.

21. Falk Miskolczi zsidó megcsókol örömében.

22. Semlyén.

4–6. Sző-Demeterre Halmágyinéhoz.

21–23. Medecin malgré lui fordítom.

1. Fried Sám. Ur Kassáról Kolozsvárra.

5. Kivágatom a’ két nagy eperfát a’ kertben.

29. Debreczenben examen. Ma látom Dr. SzentGyörgyit.

3. Fráter Istvánné, Dobozi Christina, Asszvásáron 17 esztendei meddősége után leányt szűl. – 6. megkeresztelik.

21. Jozsef öcsém gyűrűt vált Balajton.

1. Sétálni a’ Semlyéni erdőbe. Gyönyörü Májusi reggel.

2. Kazinczy István Váradra. Hozza a’ hírt hogy Józsi mátka.

4. Váradon Angoly lovaglók. Mad. Lenz előbb Colbert, kit 1800. Kaplitzon Csehorszban láttam.

5. Ki a’ Felix Bányába. Éjjel lassú eső 43 napi szárazság utan.

7, 8. nagy dér.

sz9. Major Sarosi Andr. és hitvese Ilosvay Christine lenéznek az ablakból, midőn én az öreg Becski István Urral a’ Zinngiessert nevetem.

10. Becsky el. Sárosi le a’ Becski szobájába.

12. Fel a’ Bedfiai tetőre. Onnan a’ Püspöki bányába, hol engem franczia Drnak néznek.

14. én be Váradra.

15. által a’ hidon. Sarosihoz. Spaht és Spahnét ’s Kriskát a’ hídon találom.^*

16. el Váradról.

21. Asszonyvásár. 22. Köbölkút. Onnan^* Poklos-telekre Sárosihoz.

29 én Váradra. Dienes nincs

26. Köbölkút^*

27 Aldozó Csötörtök. Jön Sárosi

29. én Regmeczre. 30. Téglás. Beck^* ekkor törte el a’ lábát.

2. Én Kassára. Viczay nincs.

3. Dayka’ Verseinek Kézírását veszem Virág Benedektől.

4. Asszm Semlyenbe. Mi Beretőre.

6. Pünkösd. Pazdics. – Poturnyai Andras, Szirmay András, Draveczki József. – Lazon. éjszak. Körtvélyes.

7. Ebed Berető. ejsz. Jesztreb.

11. Debreczen elég a’ Collégium és a’ nagy templom.

12. Barczayhoz Kérbe.

13. Regmeczre. Az Anyam érkezik Semlyénből.

22. Nagy Gábor és én ma legelébb Borsiba.

25. Kázmerba.

29. Peter napja. Ujhelyben Kazinczy Péter^* bált ad.

30. Ujhben vásár. – A’ fakó Czicza kanczámat 20 # veszem.

A’ töltő házba hurczolkodunk.

9. indúlok Semlyénbe. 10. ott vagyok.

19. Asszvásárra. 20. Poklostelekre. 22. Pályiba Szilagyi Samuellel. – a’ Püspöki ferdőbe.

23. a’ Zsidó egésséges mint a’ disznó – Sárosi szava.

28. Kilovaglok […].^*

29. Sarosi nalunk. 30 reggel el.

1. Az anyám Regmeczre.

3. lovagolva Asszvásárra. 4. Kobolkút. éjszakára vissza 5. Semlyén.

6. indúlok a’ József öcsém lakadalmára. éjsz. Debreczen. –

7. Spah Gábortól megveszem a’ Ráró lovát 112 f. 30.

8. Regmeczre érek.

10. Kassára. – 11. Budamér. Ma látom Polyxent magánál először.

12. éjszakára Ruszka. – 13. Regmecz.

16.^* Balajtra 3 kocsin. Kazinczy István a’ vőfély. – Ruszka. – Forró.

17. Balajtra érünk. 12 órakor esküvés. Idegen csak Ragalyi Gedeon Gömör Vármegye Substitutus VIspán.

18. Balajt.

19. Rhédey Gedeonné és Szepesi László ’s Lászlóné (amaz Ragályi Klára ez Kata) társaságában Forró Ruszka.

20. Regmecz. – Ott Gr. Török József és Csóka János. – Klári húgom eljött, ’s én 22. visszakísérem Ruszkára.

23 indúlok Szepesbe. – 25. Budamér, – Eperjes. Kuksz Istvánné.

26. Siroka – Lőcse. Koczok.

27. Dolyánba Tőkénéhez.

28. Éjsz. Lomnicz. – Berzeviczy Gergely vadász. Házasodik. Anyja vigasztalhatatlan.

29. Podkoniczky. Koczok Lőcséről velem jött eddig

30. Nérére. Szirmay Andrásné.

1. Dolyán. Siroka. – 2. Töltszék Kapy Jozsefnénál.

3.^* Kassa. – Veszedelmesen elesem a’ fogadóban.

4. Ebéd Barczay Ferencczel Thereznel. – éjsz. Gálszécs.

5 Körtvélyesen ebéd. Ott hálok. – 6. Berető. Sophie Kázmérban. Pepi és Marie előtt. – 7^* Regmecz. – 9–11. Semlyéni útam. Az öthétig tartott szárazság után rettenetes, fergeteg. Jég veri el a’ szőlőket.

15. Kój. Az Anyám nekem adja a’ Balázs féle szőlőt.

16. Asszonyvásárra.

19. Rhédey Lajosnét kilencz esztdei nem látása utan ma először.

20. el Varadrol.

29. az anyám fel Regmeczre.

4. Bálban a’ Debr. vásárban Gróf Teleki Lászlóval.

22. Cancellarius Bihari Fő Ispán Gróf Teleki Samuel Erdélyből Váradra érkezik. Be hozzá a’ Fiscus 1068 f. 50xt kíván.

23. Kólyon találom az anyamat. – 83 cseber borért kapok 301 f.

31. az öreg Domokos és Superint. Benedek megorrolák hogy Virág Benedeket dicsértem.

4. én Poklostelekre. 5. Sarosiekkal Kovacsiba ebédre. Az agarak nyúlat fognak, eggy olah azt elveszi, ’s még bosszantja Sarosit.^* Kifogják a’ nyerges lovat ’s az olahot üstökön fogva hozzák. Szeretlek biz én barátom, ’s tudod hogy a’ kit szeretek, szeretve van. Ferdünk, mindnyájan eggyütt. – 8. Sárosi Köbölkútra. Beérvén a’ kapun megjovendöli hogy azon soha ki nem megyen. Én Varadra. 11. Semlyénbe. 12. Köbölkút. Sarosine rosszul. Sárosi igen rosszúl. 16. Szép őszi nap. A’ beteg a’ folyosóra. Ott vért köp, ’s ma először. 17. Én Váradra a’ Doctorert. 18. viszem azt. „Téged Isten azért hozott haza, hogy engem eggy baráttal áldjon meg. – 20. én ebéden Bónis Fernénél. Futnak hogy kiverte a’ halálos veréjték. – Amici, ego bis (németűl az usque) cras vix supervisam; és így talán jó lesz Testamentomot tenni. Deákok temessék fáklyával. Nem kell Papi, nem kell Katonai tisztelet. Meghal.

23. temetik. 12. Debreczeni deák, ’s az Olaszi Lutheranus ’s az Asszvásári Szikszay Jozsef Predikatiót és Oratiót.

24 Varadra.

28. Balkany. 29. Balzsa. 30.^* Patak.

1. Josi és né Semlybe. Ott telelni. Leveleket a’ Caur. Regg. Directorhoz.

21. Kázmerba lóháton; mert a’ szüntelen eső és sár miatt három hét olta kin nem voltam.

26. Kazmérba. Ott Splényi Manczi, Caton és Náni.

27. Pepivel Kassara. Theréznél lelem Gyulay Lottit. Munkácsi Garnizonbeli öreg Hadnagy Szabó Sámuel beszéli hogy Hirgeist ezelőtt mint egy két holnappal szabadult, ’s azután 4 hettel nyolcz német rab is.

29. el Kassáról. Susiet 12 ½ eszt. mulva ott legelebb, a’ hol a’ Beszteri ut a’ Kemenczi uttól Olsva felé ter. Éjsz. Kázmer.

30. Regmecz.

A’ legszebb napfogyatkozás a’ mellyet^* eddig láttam

Laczi eggyet értve Susival és a’ távolylakókkal űzik dolgaikat.

7. Az anyám érkezik ’s hozza a’ Munkácsról elbocsatott Plezsnyalszki Ferenczet.

18. Boda Ferencz gulyásunk megfúl eggy falat hústól.

20. Pinczét építetek.

6. Rhédey Lajosné meghal.

12. Báró Huszár t^* keresztüldöfik a’ hídon Váradon, midőn éjjel a’ Szépétől ment haza. 14. temetik.

15. VASARNAP. Rhédeynét temetik.

20. Benkő Józsi indúl Linzbe. Nagy villámlás és mennydörgés. Dobozi Mihályfalváról jő vacsora után.

21. Laczi megyen Linzbe.

1. Bihar Vgye engem és Baranyi József Urat Conscriptoroknak nevezvén a’ popularis Táblákra, Bagoson kezdjük a’ munkát.

2. Be Debrbe. 3. Bagosra Csokonait. 7 elvégzénk a’ Conscriptiót.

8. Monostor-Palyiban. – Hatvani Pálnál ebédek vacsorak.

10. Aldozó Csötörtök.

20. PÜNKÖSD. – Nagy Gábor

21. Nagy Gábor és Maris Debrbe.

22. Dienes hívatik, ’s jő.

23. D. megyen délben. Az Anyám nekem ígéri Keserűt.

24. Az Anyám Debrbe jő. Kiviszi Marist. Szentgyörgyi stafétát küld nekem. Én Debrbe ’s onnan Semjenbe. A’ Létai csárdán.

25. Semlybe 7 órakor reggel. M. kiált az ablakbol. Dél után én Hosszú-Pályiba, Asszm Regmeczre. Viszi Marist.

26. elvégezzuk Hosszú Palyit.

27. Derecskére.

31. Urnapja

2. Gaborján. Kereki éjszakara.

3 VASARNAP. a’ Felix Bányában ebéd.

7. El a’ ferdőből. Éjsz. Derecske. 15 Derecskét elvégzem.

15, 16. Tépe.

17. VASARNAP. Kereki.

18. Váradon Gyűlés. Gróf Sauernél.

21. Gr. Haller Ferencz Kanonoknál. Generális Wilhelmi és Gróf Sauer ebéd után Hallerhez. Meghallám hogy az Anyám öt lova Patakon a’ Bodrogba veszett. Az Anyámat megszállja a’ lelkiisméret.

22. Indúlok az^* anyám elcsendesítésére ’s gyermeki hűség bizonyítására. Virradtig Böszörmenyben. 23. Liszkán estveledtem el. 24. ejjel 2 órakor beérek Regmeczre. VASARNAP látván hogy az Anyámat annyira zavarák hogy ez nem adhat helyt az ész sugallatának. 25. Vissza Regmeczre.

1. ebéd P. Snál. Kövérnél a’ Papnál

2. disznót ölök estve visita P. Snál

3. ebéden itt volt PMné, Fr. Antalné Kövér és Dobsa ’s P. K.

4 Susi itt. Sophie reggel hányt. Nyiri Keserübe. 6 f Eperjesinek.

5 Czigány vajda Balog György 1. f. – Kender 1. fákba 11. csomó.

a’ másikba 9. csomó. Márton az asz[.]. [?]

6. Eperjesinek 20 Rf. kölcsön. Keserűből^* jő a’ marha.

7. Keserűbe Kanapét etc. lovagolni.

8. a’ Posta itt ebédel.

9. Disznót ölünk. bort csapolunk. Eperjesinek 8 f kölcsön.

10 Sophie igen rosszúl van. Sír. Sidó szabó jő.

11. Gfnét agyban. Kocsisné Keserűbe. Ferencz Debreczenbe.

12. A’ szekér indúlni akar Regmeczre. Vesszőt visz a’ Kocsis Keserűbe. Leveleket Regmeczre és Kázmba.

13.

14. Maszli indúl Regmeczre.

15. Szántó Fiscalis Temesből itt. Mózestől 2. tehén. P. Snál estve. Könyves alm. Keserűbe. John. Csanády Sámné †.

16. Levelek Postára.

17. Kövér Imre itt volt. Sára assz. is.

18. bé Dbe Franczot Dr Szentgyörgyiért. Levél a’ Gróftól. Legelőször ülök a’ Czenczimre.

19.

20. Haza Francz. nem jő Szentgyörgyi.^*

21. Vincze bé Debreczenbe.

22. Én Piskóltra. Ló, bivaly.

23. Francz a’ lóért. Nyíri a’ bivalyért. Gulyás Szilágyi Gy. lakadalma.

24 Fráter Antné itt.

25 én Fr. Antnénál.

26 Koczkázás. Susinak virág.

27 Francz fel Regmeczre. Levelek Regm. Kazm. Tőkéné. Rott. Ujság.

28

M.^* F.

7. Febr. ––– – –

8 –––––––– 1 –

9 –––––––– 1 –

item^* –––––– – –

10. –––––––––––––––––––––

11. –––––––––––––––––––––

12 –––––––– 1 –^*

item –––––––––––––––––––––

13 –––––––––––––––––––––––

14 –––––––––––––––––––––––

15 –––––––––––––––––––––––

16 –––––––––––––––––––––––

17. Maliz^* ––––––––––––––––

18. –––––––––––––––––––––––

19 –––––––––––––––––––––––^*

Eperjesinek 28. f. –

A’ Vajdának 2 f. –

Mózesnek szén. 1. f 3.

Sofinál – 5. f. –

Gulácsi Sándor – 45. x.

Mártonnak – 29. x.

1.

2 Megfogadtuk Csegő Évát. Szuli béizen hogy megy[en].^*

3. Vasárn. gally osztás 18. rakás.

4. 157. szál fa.

5. Sulinak 10 f. Levél Pischtől. Kázm. Dinnyeföld osztás. Nyiri Pistánét haza hoza [?].^*

6. Sattler. – A’ Vajda Debrbe. Cserei Farkasnak.

7. Suli és a’ Sattler Váradra. – Miklósy András íródeák.

Sáfrányos. Eperjesinek asztal és 9. deszka.

8. Francz érkezik Regmről.

9

10 Vasárnap. Communió Semlyénben. Délután Nagy István Semlyéni Notar. kereszt[előre]^* hív. A’ mi fiúnk Jósef, a’ Papé Gábor. Péchy Sánd. és Fr. Antalnál. Mileszné lev[ele].^* Vajda^* jő Debrből.

11. Arkoltatni kezdek a’ czigányokkal. Sophie gyalog ki a’ munkásokhoz. Posta Mester meglátogat feleségestűl. Gessn. Idyll. elvégeztem.

12. Reggel Sophieval ki lovaglottam. Dél után a’ Posta Mesterhez. Balazsinénak a’ fija katonának tartóztatik. – Buxa György Murányi üvegesnek 30 x. a’ Kólyi mappára üveg. – Mandola, tökös dió, B. Vay és Batthy. Aloys. baraczkja ’s Kázméri szilvafák földbe. Bornemisza ír.

13. Budai Zsidótól egy lájbli 3 f. Vallis 10 réf = 12. póltolék az atlaszruhára 5 f. – Péchy Mhné itt ebéden. Délelőtt sétál[ás]^* dél után lóháton ki.

14. Péchy Sandnénál. Ott Décseiné és Varga Istvánné. – Itt a’ Postamester a’ Tökéné levelével. Délután Kövér Imrénél és Mhfvra Osváthnéhoz.

15. A’ Piskolti Kocsis itt volt. Tőle tudom, hogy az én fakó Cziczámat tavaly egy Cicero nevű Erdélyi almás szürke csödör hágta-meg. A’ Luczit pedig a’ Vesselenyitől vett Fox nevű fakó.

16.

17 Vasárnap. Eccl. Gyűlés. Kövér és Dobsa itt ebédelnek Fr. Antnéval. Azután vizita Fr. Ferencz és Dobsánénál. Osváth Ur itt.

18 Postamester itt ebédel.

19. Keserűbe Sophie ma először. Ott Erős István.

20 A’ Pap ma indúl Ujhelybe. Levelek Kázm. és Regm általa. Incas. – P. Snénál Péchy Antal. – Péchy Klári itt ebédel. Levél a’ Gróftól. Sarosyné retour. Buczy Emíl. – Sztgyitől és Budaitól.

21. Lovagolni a’ tiszta víz felé.

22.

23^* Ebéd Vajda. Margitai Ur[.]^*. Dobozi Mihnénak fija születik. 30 f. Kolyra.

24 Ebédig^* Vajdán. Estvére Váradra. A’ Püsp. levele. Sándornénál Baranyi Jósef.

25. Sophie gyónni. Ott rosszúl lesz. Estve én Hodosinéhoz. Vele Rhédeyhez. Onnan Domokos Jakabnéhoz.

26. Délig Gyűlésben. Ebéd után a’ Püsphöz. Böthy, Hodosi, Tisza, Domokosnéhoz.

27. Ebéd Félegyháza. Úzával öszve találkozom. Ejtsz. Selind.

28. Semlyénbe a’ Cserei, Gr. T. Jósef és Juhász lev. Batsányi retour. Halmágyi László jön. – Vizicatoria.

29. egész nap feküdtem.

30.^* Keserűbe Manczi.

31. Vasárnap. Gyermekek examenja

1.

2. Kincses Dávid felcser Kövérhez jött. Szgyinek a’ fija halva fekszik.

3. Szeredán. A’ fakó kanczám eggy fakó csődört ellett. Alonzó a’ neve. Az apja^* Piskólti, szürke, Cicero nevű csődör volt. Bojtorján Dbrből érkezik. Fr. Antnál. Oda jő Péchy Antal. Szuli Manczival Keserűből. Ismét megyen.

4. Péchy Sandnál. Fr. Antnéval Kövérhez. Szép nap ismét valaha egyszer. A’ csikó körül. A’ kertben. Déli álom.

5.

6

7. Vasárnap. Templomban.

8 Szántó 9. eke lencse és zab alá. Zabot nyomtatnak.

9 15. eke a’ kert alatt. A’ szekér vissza indúl Regmeczre.

10. Fr. István visszaküldi a’ Bethlent és Otrokocsit. Felelek neki. 10 eke szánt a’ kert alatt. Zabot vetnek a’ vízvölgyen. Fr. Antalnál.

Szörnyű szelek.^*

11. Csegő Évát eleresztjük.

12 Nagy Péntek. Antal inas el. Ma szóllal meg a’ béka.

13. Én Keserűbe lóháton. A’ könyveim jönnek. Katkó el.

14 Husvét. Communio. Sophie először Templomban Keserűben. Estve Kövér Imrénél.

15. Ecclesia Gyűlése. Badart halálra kínozzák. Miklós jő. Vécseyné halálát hozza a’ levél. Cserey Farkas. Első villámlás, mennydörgés és a’ csaknem egy holnapi szárazság és szelek után^* esső. Első fecskeszóllás.

16. Fr. Pálnál en visite Nyíri Jánost megfogják. A’ Templomban Gyűlés. –

17.

18. Kólyra jártam. – Sophiet megtürköli a’ homály.

19. lovagolni a’ fakón. Megdöglik a’ Zi Miklóstól vett tehén. Eggy töke tehenem haza.

20. A’ töke tehenet megölttem.

21. Assz. Debrbe Miklóssal. Miklnak 50 f. Selymi által

Neidlnak Ricklhez 75 f. Macskát megöl[.].^*

22 Zi Pista behajtja a’ 2 ökröt ’s megreszegedik.

23. Sophie betegen fekszik egész nap. Levél Kistől a’ verssel Ragályi Tamástól.^* Búczytől. Lilla N. Gtól. Institoristől. Asszonyám későn^* jön mert Zi Pista elvesztette a’ 2 ökröt. –

24. Zi Pista jő ’s megverik.

25. Dioszegi Samuel Ur Debr. †.

26. Kólyra. Doctor Gomboshoz Erzsit. A’ Plebtől a’ bilyegvasakat.

28 f 15 x. szőlőmunka.

27. Ungvári Saláta György és Váradi Grunzó nevű Czigányok jőnek. Meglett a’ Kóra, a’ Luczi kancza leánya. 28dikban reggel megmértem. Magassága a’ Marjának volt 3 such 1 ½ zoll. ’s 2. ujnyival magasbb mint a’ 3d. Apr. ellett fakó Alonzó.

28. Vasárnap

29. Péchy Imre B. Ur[.]^* jő ebédre midőn^* éppen Kázmérba indúlni akartam, a’ Kövér és Dobsa dolgában felhányni a’ leveleket.

30. Péchy Imre megyen. Én ki a’ ménesre vele.

1. Indúlok Kázmérba. Lugos. Mihálydi.

2. Nyiregyházán Gróf Klob. Ferné. – Tokaj. A’ Pepi esketése.^*

3. Kér.

4. Ruszka. A’ fakót a’ fekete csödör; a’ Czenczit a’ pelly. A’ Derest is a’ pelly.^*

5. Vasárnap. B. Feri. A’ Czenczit a’ tarka, a’ Cziczát a’ fekete.^*

6. Kassára.^*

7. a’ Püspnél.

8 Ki Kassáról, Kázmér.

9.

10. Sophie rosszul van; sír.

11 a’ Gróf Kassára. Ma hágja meg a’ Kedvest Luzinszky; a’ Derest a’ fekete csödör.

12. Vasárnap B. Geizler.

13

14 Pepi jő.

15.

16. Pepi Ujhbe.

17. Pepi is el; én is el. Patak. Szegi.

18 Nyiregyháza, Mihálydiné

19. Acsád. Semlyén. Vasárnap.

20 Asszonyám jő Váradról. Ormós Antal Ur Arad Vgyéből.

21 Cons Lónyai Laszló meghal.

22

23^*

24

Arenda osztás.^*

25

26 Vasárn. Asszonyámnak^* szóllok az adosságaim felől.

27 Francz Sibóra a’ Luczival és Kórával. Jő B. Kemény

28. B. Kemény megyen. A’ Sophie levele.

29. Thercsi és Vincze Kázmérba. Ma hágják-meg a’ Luczit Sibón.

30 W. 500 f. Fried levele által.

1.

2. Vasárnap. Pünkösd. Assz. Templba.

3. Dobsa Curatornak valasztatik. A’ Fő Ispán levele.

4. Asszonyám indúl Regmeczre. Præfatio a’ Krakk. Orthogr. munkához. Schindelmayer levele. Francz jő a’ W. levelével. 4 ftot előre a’ tégla vető Czigányoknak Szilágyi László és Rostás Mihálynak. – 1000 p. [?] 5. márj. 10, [?] 4 [.] szalonna, 4 [.] só. –

5

6 Levél Kázmérból Vincze által. Prof. Szombathy levele.

7 Kövér az Assz. levelét ide adja. N Gáborral nála

8 Nagy Gábor Ur mégyen vissza Dbrbe. Dobsa itt ebédel Nagy Gáborral. Ecclesia Gyűlés. Azt végzik hogy a’ templom falát ki kell dőjteni. – Postaköltséget (Febr. 1ő napja olta Semlyben)^* 25 f 58 x kifizettem. Dienes jön.

9. Vasarnap.

10

11

12

13

14

15

16

17

18. Kolyra szőlőt miveltetni és cseresznyét szedetni 14 f. 44 x. jött bé

19. Koly.

20. Vincze jő Kázmérból és Regmeczből a’ levelekkel. Semlybe éjtszakára.

21. Debreczen.

22. Ujváros. Szatthm. Dániel. Szilágyi Lajos. Dobozy Lajos a’ kis Lónyai. Ma temetik a’ Hortobágyba veszett oskola mestert. Polgári csárda éjtsz.

23. Vasárnap. A’ töltésen 257. élettel megterhelt szekerek. – Vissza térek. Polgáron a’ fogadóban sem széna sem fű. Az Ujvárosi^* határról 1. oráig keresztűl a’ nádas tón. Bekás csarda

24. Nánás ebéd. A’ Mikoházi Orosz Pap Bukószki Thódor életért megy. 20 Rf. adok neki kölcsön. Rakamaz.

25. Ebéd Patak. Kázmér éjtsz. –

26. Franz az inas verekedik. Le vonják. 3. ütnek reá. Eleresztem.

27. N. Gergely László Lasztóczról szolgálatomba áll. –

28.

29. Péter Pál napja. Méhraj és cseresznye. Nagy história – Péternek levél.

30. Szőlőskére. Assz. és Jósi ott vannak. Péter szóll. Én Ujhelybe Pepihez. Onnan írok hogy a’ punktumokat írja-meg Péter. Az^* inas Kassára. A’ Gróf az Ujh. vásárra. Sophiet ma ismét ki lelte a’ hideg.

1. Daykát purisalom. – –

2. Sophiet 2dikszor leli a’ recidivás hideg.

3. A’ Regm. Kocsis hozza a’ punctumokat és az irtóztató levelet. Felelek modeste. A’ Grofne Szilváson.

4. Sophiet ismét a’ hideg. A’ Fark^* leánya ma eskettetik Kassán.

5. Én hánytatót. D’ellevaux jő. Meczner és Pepi.

6

7. 2 órakor délután elindúlok. Ruszka.

8. Csobádra éjtsz. Baykor.

9. Solcza. Miskolczi Nagy János Káplár Dobozy Lajos alatt szolgált. D. Rácz a’ Grófnál, Filszki Ur és Thercsa. Szatthm. Jósef.

10. Mrazekné és Quirschfeldné. Szatthm. Mihaly. Chirurg. Molnár és Barkasi. Ragályi István és János. Bárány és Horváth Gaspár de Bugariu et Brezovicza.

11 Dr Benkő. – éjtsz. a’ folyásnál.

12. Ujváros. Péchy Imre szembe jő. Debreczen.

13. Szgyi. – Estve haza. Kenéz felé B. Dioszegi itt.

14. Vasárnap. Eccl. Gyűlese.

15. Levelek Csereitől

16. Mfalva. Rhédey a’ Kötelverő tehene eránt.

17. Fr. Lászlónak levél – Nagy eső.

18 a’ Palatinus Debrben van. Szakad egész nap az eső.

19. Szép idő. 1. órakor itt a’ Palatinus. Kánonok Riethaller fogadja. Károlyba éjtsz. – Én Kövér Imre Bátyámmal Álmosdra.

20. Levelek. D. ebédre ide jő. Sophienak levél.

21. Vasárnap. Megpofozom Erzsók Asszt a’ spionkodásért

22 Vincze után Kólyra küldöm Mihályt. Volt aratóm 5. Asszm 30 f ád.^*

23 aratóm 24. 1. kéve kötöző. 1. ki van fizetve a’ kéve kötözővel

24 arató 16.

25 arató 17. irtóztató eső. Kázm. levél.

26 Dél után^* kötöztetek.

27 Kötöznek. Cs. fija meghal.

28 Vasárnap. Temetik. Péchy Thercsi itt ebédel.

29. Levél Kis és B. Prónaytól.

30.

31. Indúlok Kázmérba. Ebéd Gúti Puszta. Kálló. A’ fekete ló Kövér Imre 100 f.

Ne [?] jöne kend Kocsisnak Ha cs[ak] Kocsisnak alá n[em] [?] Nyiregyh.^*

1. Királytelek. Tokaj. Patak.

2. Kázmér délben.

3. Vincze indúl. –

4. Vasárnap. Dayka Mst kapom Kárner Ltól.

5. Daykát purizálom. A’ Palatinus ma Patakon hál. Egerbe holnap.

6. Szőlőskére. Ott Kárnér.

7. Nedeczkinél ebéden.

8 Ma születik Iphigenie.

9 Ma keresztelik.

10

11 Vasárnap.

12. S. álmodik a’ lyányával. Szeretem mamácskát. Fogsz tanúlni? Fogok mamácskám.

13

14. Szem. Lászlónál ebéden. Cserey és Blaschke. Iphigenienek elesik a’ köldöke.

15. Maillardnak assignáltam 24 f. Ma csókolom-meg leg elébb a’ lyányomat. Splényiek. A’ Bába megy Ujhbe.

16. Kassára

17 Sophie ma éjtsz. igen nagy mértékben vizel, minekutánna sokáig nem. Egyszerre meglohad a’ hasa.

18 Vasárnap. Geizlerné. – Estve Pepi. Iphire ma ing először. Ma kristély. S. ismét urinál.

19 Iphigenie igen rosszúl. Megijedünk. Sophie sír hogy meg talál halni.

20 Sz. Istv. napja. B. Geizler. Lasztoczi Plebanus itt ebédel.

21.

21.^* Reggel Ujhbe Dr Mecznerért. Kohlmanné Mnél.

Balásházinál. Bacsányi, Sylv. és Dayka felől ujság. A’ Plébnussal Ujhbe.^*

22. Meczner^* és az Ujhelyi Bába Frau Ernstin el. Klári jő itt ebédel.

23. Balog Uraimék itt. Krainik Klárinak születése napja.

24.^*

25 Vasárnap. Lajos napja.

26. Pepiné Kassára Manczival. Pepi Ujhelybe^*

27 Pepi Ujhből haza.

28 Pepi Szennára.

29

30 Ujhelybe vásár.

31. Ma éjtszaka felé kilél az első hideg. A’ Pronay jutalma ma itéltetik Kisnek Pánczélnak Pucz Antalnak.^*

1. B. Geizler itt. Pepi ma reggel megyen Kassára. 100 f.

2.

3.

4. István Molnár meghal. D. Meczner kijő.

5. Dr. Meczner bémegy. Kaz. Péterhez küldöm Szőlőskére.

6. Szekeret igazítják. Plebanus temeti István Molnárt. Meczner kiküldi az orvost és […].

7. indúl Manczi, Laczi, Vincze. Cserey Levele azzal a’ hírrel, hogy W. felől nem igaz a’ hír.

8. Vasárnap.

9.

10.

11. B. Prónay Sánd. levele; és az a’ hír hogy Diæta lesz Octob. 13dikán. A’ Gróf igen rosszúl lesz.

12. levelek a’ Postára Ujhelybe.

13. Az inas Újhelybe. Pepi Pepiné Csató Mimi.

14 Pepi itt. Mihály Kocsis Ujhelybe. 1 Rizma pap. 7 f 30. Koczok levele

15. Vasárnap. Pepi el. A’ Gróf ma kél fel. – Nedeczky és Meczner. Daykát purizálom, in 4^o

16. Mecznerrel Nedeczkinél ebédelek. Dayka.

17. Daykát puriz. A’ Gróf estve rosszúl lesz. Váradon Gyűlés a’ Diæta miatt.

18. Nincs levél a’ Postán. Dayka. – Fizsi rosszúl lesz. Talán fogai kezdenek nőni.

19. Elvégzem Daykának másolásat. Fizsi még rosszabbúl van. Felső ajaka megdagad. Sétálni a’ köleshez.

20 Dél után ki a’ Gróffal a’ Hegy aljára, hol ma voltam legelébb. Josi Bistére ’s felküldi a’ Maszli által hozott Nyiri levelét.

21 Semmi levél a’ postán. Ma írom az Æsth és Gr. jegyzéseket Daykához.

22 Vasárnap. Berecz Mih. jő Csörgőről megalkuszik per 30 x napjára hogy Semlybe megy a’ bivalyért. Sophie és Phizsi a’ Grofnéval Szilvásba. – Én leveleket Semlybe.

23 Berecz és Dankó Andr. indúl Semlyénbe. Kónya György lakadalma.

24 Kassán Gyűlés. Yorikot és Dayk. jegyz.

25 Az új Szolgálónak Rf.^* 1. elő pénz.

26 Dél után a’ Gróf Ujhbe Gyűlésre.

27 Kassára indúl a’ szekér. Dayka Jegyz. Hannuliknak levél. Némethnek 6 butell.

28

29. Vasárnap Bistén ebéden. Obristlieutenant Mocsári Péter.^*

30. Ujhben gyűlés. Lónyai Gábor és Gr. Desőffy Jósef követeknek választatnak.

1. Gubics az az Berecz Mihály jő Semlyénből. Azután csak hamar Vincze és Manczi a’ Semlyéni ládával. – Kisnek Epistolája és Blaschkének Victoriája ’s Darthulaja. A’ Gróf estve jő Ujhből.

2. Schindlmayernak az Epistola német ford[ítását].^* Kisnek, Rottnak, Fabchichnak, Sárközinek Trattnernek Sylvester eránt árkusa per 23 f. – Haykúlnak.

3. Postanap Szentgyörgyi levele. Postaköltség 3 f. 12. x. Ma irtóztató szél noctem hyememque ferens bé kelle füteni. E’ napokban rút esső. Connumeratio Kazm. & Kolbás.

4. – 8 f 9 x. az ágyon. – Splényi Manczi levele.

5. Bivaly tej. Cserei levele.

6 Vasárnap. Manczi Bistén

7. eladtam a’ Kis Kázméri Schachnernek^* két tehen. 64 Vf. előre 5 Rf.

tojásra 10 f krompelyra 10 f.

8 Ujhelyi Plébanus Kovács a’ Kázméri Templt elzárja.

9. Bujanovics Eduárd itt. –

10. Sophieval és Fizsivel Ruszkára.

11. Sophie dél után Kassára. Csercsi és Klári Fizsinek főkötőcskéket.

12. Sophie Kassán.

13. Vasárnap Sophie^* ki Kassáról.

14. Sophie és Fizsi betegek, ’s Ruszkán múlatunk. – Bárczay Feri. Farkas Pál leányai.

15. Theréz napja. El Ruszkáról. Itt lelem a’ Bodnár Antal és Pfannschmiedné leveleit Dayka eránt, ’s Blaschkétól a’ Marmontelhez való két Maillard képeit. Phigie a’ kocsiban a’ rojtot nézi. Az Anyja pántl. ölti kezét.

első dér.^*

16. A’ Gróf Újhelybe megyen. Nagy eső az éjtsz. és nagy köd ma reggel.

17. A’ fakó lovam az éjjel megdöglött.

18. Péchy Imre levele.

19. Cancell. levele […]val az ebédnél. Ebéd után el Kázmérból. Patak éjtsz.

20. Vasárnap. Kolosi^* Jósefnével a’ Kazinczy Andrásné vendég fogadójában ebéd. – Kuczorgó. Koczog István a’ fogadós.

21. Dorog ebéd. Debreczen Kis Imrénél.

22. Sinai. ebéd Debreczen. – Vámospércs Berkinénél.^*

23. Be Semlybe. – Assz. Kólyon.

24. Ebéd után indúlok Erdélybe. Pér.

25. Tasnád. Szakácsi.

26. Hutád. Balla.

27 Vasárnap. Vajai csárda Keresztúr.

28. Zsibó.

29.

30.

31.

1.

2. Zsibóról el. Haraklány.

3. Kraszna. Vasárnap.

4. Kraszna.

5. Somlyó.

6 Széplak.

7 Margita.

8 Székelyhíd.

9 Semlyén.

10 Vasárnap.

11. Frater Sandor Debrbe.

12. keményen megfagy

13. Frater Sandor Debrből kihozza a’ könyveket. Gessner tájfestései Landon. a’ John képe. Révai levele

14. Cserei és Csehi levelei. – Az Indzsinér. – Ki a’ gulyánál.

15.

16

17. Vasárnap. Debrbe Kövérrel. Haláp.

18 Hír Fazekas Fő Hadntól és Kis Imre Urtól, osztán Simonfitól, hogy az ellenség Bécsbe van.

19 Zilahi Doctorral esmerkedem Szgyinél ebédelvén.

20 haza éjtsz. Németh László levele.

21

22

23

24 Vasárnap.

25

26

27

28

29

30

1.

2. El Semlyből.

3 Debr.

4 Dorog.

5 Szegi.

6 Kázmér.

7

8 Vasárnap.

9

10 el Kazm. K Telke.^*

11 Ruszka

12 Szántó.

13 Rakamaz.

14 Nyiregyh.

15 Mihalydi

16 Abrány

17 Semlyen.

18

19

20 Csanádi.

21

22

23

24

25 Innep.

26

27

28

29

30

31.

Július 1. Daykának verseit purizálom. 2d. Sophiet másodízben kileli a’ hideg. – 3d. A’ Regmeczi kocsis hozza a’ Péter levelét, és az Asszonyámét Péterhez. Felelek modestiával, de egész resolutióval. A’ Grofné Szilvásra ment. – 4. Sophiet 3-szor leli a’ hideg. – 5. Én hánytatót. D’Ellevaux jő a’ Moszkva katona inassal. – 7d. Két órakor Ruszka felé. – 8d. Csobádon hálok. – 9d. Salczai fogadó. Miskolczi Nagy János káplár Dobozy Lajos alatt szolgált. – Miskolcz Dr. Rácz Gróf Józsefnél, Filszki Ur és Theresa leánya. – 10d. Mrazekné és Quirschfeldné. Szatthmáry Mihály Pesti Prókátor Ur. Molnár Chirurgus és Barkasi. – Ragályi István és János. Bárány és a’ Mindszenti Plebánus Brezoviczai Horváth Bugariu Gáspár. 11d. éjtsz. a’ folyásnál. 12d. Ujváros mellett Péchy Imre szembe jő velem. Semseyhez ment. – 17d. Mihályfalvára, Rhédey Lajos miatt, a’ ki a’ Kötélverő Mihály és Béres András tehene dolgában ki van küldve. Megegyeznek a’ felek, elrettenvén a’ Rh. előadásától. A’ Vármegye Archivuma bizonyság ezen istentelenűl vitt dologban. – 19d. József királyfi ’s Palatinus, Debrből érkezik, ’s a’ nagy nyárfán túl mintegy 100 lépésnyivel az árnyékban lovakat fognak szekerébe. Riethaller Kánonok köszöntötte meg. A’ Herczeg Károlyba, ’s onnan Máramarosba. Kövér Imrével Álmosdra P. Imréhez. – 21d. Erzsók Asszonyt felpofozám a’ spionkodásért. – Vincze kocsisomat Asszonyám eltiltja, hogy Kólyról haza ne merjen jönni. Én ezt nem tudván, 22d. Mihályt utánna küldöm, ’s jön 23d. A’ sok eső miatt csak ma kezdenek aratni, 25-ig arattatok. 26. és 27d. Kötöztetek. 31d. sietek Kázmérba, közelitvén a’ Sophie lebetegedése. Kövér Imre Bátyám száz Rftot ád költsön.

Augustus. 1. Kállóba háltam. Ebéd Királytelek, Tokaj, Patak. – 2d. Délre Kázmér. 3d. Vinczét küldöm vissza. – 4d. Kárner küldi a’ Dayka’ kézírásait. 5d. A’ Palatinus Patakon hál. 6d. A’ Grófné Sophie és én Szőlőskére. Csak Péter van otthon. 7d. Én Nedeczkinél ebédlek. Vissza menvén Sophie a’ kert előtt ült, ’s bágyadtságot érzett. 8d. A’ leányom reggeli 5 órakor, anyjának öt óráig tartott szenvedései után megszületik. A’ bába nem volt jelen. Értte küldénk Újhelybe ’s Kelecsenbe Bernáth Jánosnéhoz. Borosné ’s Sitanyiné forogtak körűlte. – 9d. Kadlubják Pál Kázméri Plebánus a’ Templomban, B. Splényi Manczi kisasszonynak karjain, ki B. Wesselényi Miklóst és Miklósnét repraesentálta, megkereszteli Iphigenie nevezet alatt. – 12d. Sophie leánykorában, sőt már midőn terhes volt is azt hitte, hogy nem lesz nyájas anya. Ma közelítvén az ágyához, beszélli, hogy mit álmodott: Gyermeke már sétált vele. » Szeretsz engem?« kérdé Izsitől. »Szeretem Mamácskát!« felele a’ gyermek. »Fogsz tanulni?« – »Fogok Mamácskám!« Sirtam, nevettem. – Álmában magyarúl beszélt vele. – 14d. Én Szemere Lászlóhoz ebédre. Izsinek elesik a’ köldöke. – 15. Ma csókoltam meg legelébb a’ lyányomat. Eddig rettegtem hozzá nyúlni, mint ha üvegből lett volna. Splényiek jőnek. A’ bába, Frau Ernestine, a’ ki a’ szűlés után 1 órányival jött, Újhelybe megyen. – 17d. Sophie sokáig nem vizelhetvén, és e’ miatt hasa nagyon megdagadván, ma éjjel nagy mértékben kezd vizelleni. Hasa egyszerre meglohad. 18d. Geiszlerné. Pepi estve érkezik. A’ Debr. vásárban melly .... kezdődött, Dr. Szentgyörgyi már vette az én, lyányomnak születése’ napján Asszonyámnak, Susinak, Doboziaknak, Kövér Imrének, Nagy Gábornak írt leveleimet, ’s elosztogatta, Így tudta meg Pepi benn a’ bállban Nagy Gábortól a’ hírt, ’s olvasta a’ Kövérnek írt levelet. – Izsi ma kap először ingecskét, de ma kristilyt is. – 19d. Izsi igen igen rosszúl. A’ bába reá fogja, hogy Herzfreisja van, készítik a’ halálhoz. – A’ gyermek jobban lesz. 20d. Szent István napja. B. Geiszler. A’ Lasztóczi Plebánus. – 21d. Mecznert kihozom a’ gyermekhez. – 22d. Frau Ernestint elviszik. Klári húgom érkezik. – 23d. Krainik Klárinak szül. napja. 24d. Pepi ’s Pepiné Lajos napjára. 26. Pepiné Manczival Kassára. Pepi Ujhelybe. – 31d. Ma éjjel engem kilél a’ hideg. A’ B. Prónay László Exc. jutalma ma itéltetik Kis Jánosnak, Pánczél ..... és Pucz Antalnak.

September 1. Pepi ma reggel Kassára, ’s nékem hágy 100 f. 4d. István Molnár meghal vizi kórságban. – Meczner hozzám kijő. – 5. Megértvén tőle, hogy Péter igen rosszul van, de nem akart Orvost hozatni, oda küldöm Mecznert. 7d. Manczi, Laczi és Vincze indúlnak Semlyénbe. – 11d. B. Prónay Sándor levele, ’s az a’ hír, hogy October 13d. Diaeta lesz Pozsonyban. – 19d. Izsi rosszul; felső ajaka megdagadt. 20d. Ma legelébb a’ Hegyalján Kázmér mellett. Jósi Bistére megy, ’s felküldi a’ Maszli által hozott Nyíri Ferencz levelét. – 22d. Sophie és Izsi a’ Grófnéval Szilvásra. – 23d. Berecz Mihály Csörgei em bert Semlyénbe a’ bivalyokért. 27d. Kassára indul a’ Szekér. Levél Hannuliknak. Septben mindég Jegyzéseket dolgozok Daykához. 29. A’ Grófné, Sophie, Susie, Izsi, én Bistére. Ott látom, Mocsári Péter Obristlieutenant Urat, 30. Lónyai Gábor ’s Gróf Desőffy József Zempléni követeknek választatnak.

Octóber. 1. Gubics az az Berecz Mihály jő Semlyénből a’ bivalyokkal ’s 5 fejér tehennel. Napjára fizettem neki 30 xrt. utánna mingyárt jő Vincze Manczival, ’s hozza Kisnek Epistoláját nyomtatva, ’s Blaschkének Victóriáját ’s Darthuláját. – 2d. Schindlmayernak küldöm ez Epistola német fordítását. Fabchichnak ma először. Trattner 23 ftot kér Sylvesternek árkusától. – 7d. Eladtam két tehenet 64 Vf. – 9d. Bujánovics Edvárd ide tér be. 10. Sophivel és Izsivel Ruszkára. 11. Sophie és Izsi Kassára. Csercsi és Klári két szép fő kötőcskét Izsinek. – 13. Sophie jő. A’ nagy szélben esőben mind Sophie mind Izsi betegek. 14d. Sophie ’s Izsi pihennek. Jő Bárczay Ferencz – Farkas Pál leányai. – 15d. Theréz napja. El Ruszkáról. Izsi a’ kocsiban a’ mozgó rojtat nézi, ’s anyja pántlikájába ölti kis kezét. – Bodnár Antal levele Dayka eránt. – 17. a’ fakó nyerges lovam megdöglött. – 18d. Péchy Imre Úr levele, ’s 19d. a’ Cancelláriusé. Ebéd után el Kázmérból. Éjtsz. Patak. – 20d. Szegiben Kolozsi Józsefné. A’ Kuczorgón Koczog István a’ fogadós. – 21d. Dorog. Debreczen. 22. Debreczen. Szentgyörgyi a’ Diószegi szüreten. – 23d. Semlyénbe. – Asszonyám már Kólyon szüretelni. Én 24d. délután indulok Zsibóra, hol még soha nem voltam, meg sem álmodván, millyen útak várnak. Éjtszakára Pirba, Rhédey Susannához, özvegy Diószeghy Sámuelnéhez. Ez már a’ szőlő alatt volt. A’ Piri Pred. Tóth Pál sokat beszélt Schiller felől. Megigérte nekik, hogy az Aestheticában privatissimákat ád, ha 12 tanítványra szaporodik a’ számok. Ez meglett. Azután azt tette conditióul, hogy ne kivánjanak tőle bizonyos órát, hanem a’ mikor ő fog izenni, hogy jöhetnek, jelenjenek meg. Az éjtszaka is megtörténhetett volna Schillertől és így abbahagyák. Ez a’ beszéllő látta az ő Maculatumjait is. Tele volt correcturával, és gyakorta egész árkusokat megkeresztezett. – 25d. Tasnádon Vay Mária kisasszonynál ebéden. Éjtsz. Szakácsiba. – 26d. Hután ebéd általellenben Sarmasággal. Eggy vén Asszony tudott valamit magyarúl is, ’s az vala tolmácsom. A’ rozs és málé kenyérben eggy darab krompély volt gyúrva. – Az Oláh a’ férjet barbátonak híja. – Hutától kezdve Baksáig talán 5 akasztófa egymás után. – Baksa alatt a’ nagy viz. Ballán hálok. – 27d. Szakad az eső egész nap. A’ völgyek mind vizben vannak. A’ széna majd rendén, majd boglyában úsz. Még ma is láttam eggy föld aratatlan zabot. – Napleszálltakor Keresztúrba érek. Szénási János Úr szállást ád. Dicséri B. Wesselényit a’ többek közt azon oldalról, hogy jobbágyai eránt sok kegyességeket mutat ’s velek igen emberi módon bán. Azonban összve kap eggy oláh emberével, ’s kikergeti a’ szobából. Uram, úgymond, én ezeket úgy elvágatom, úgy elkinoztatom, ’s még sem tudom szoktatni engedelmességre. – Éppen ez is a’ módja gondolám, ’s hallgattam. – A’ kandalló mellé űlénk. Ujságlevelek eránt tudakozódtam. Nem tartott. De, magyarázd meg, mondta nekem, mint támadott ez a’ háború? – Nem akarván eggy illy fejű ember’ orrára biggyeszteni, hogy Bonapartét a’ Boulognei partokról akarta elvonni az Anglus, azt mondám inkább, hogy az Európai Fejedelmek nehezen szenvedik, hogy ő magát Császárrá koronáztatta. – Koronáztatta? kérdé elrémülve Szénási. – Én nem kevésbbé rémültem el az ő elrémülésén; mert hogyan tehettem volna fel, hogy annak híre, az elmult esztendőnek 2-dik Decembere olta Keresztúrba is el ne hasson? Azt véltem, hogy az ember reá szoktatta magát mindent csudálva hallani. – Kért, hogy mondanék többet felőle. Mondtam, hogy a’ Pápa koronázta meg. – A’ Pápa? Mellyik Pápa? A’ miénk? – Elsüllyedtem. B. Orczy Lőrincz Generális juta eszembe; a’ ki mintegy 9 esztendővel az 1764-diki Diaeta után Kassára utazott, Abaujnak Gyűlését tartani, ’s Erdő-Telken Gróf Buttlernél megszállott. A’ Personális, Koller a’ Diaeta után csak hamar megholt, de azt Buttler nem tudván, kérte a’ Vendégét, hogy ha Pestre visszatér, mondaná meg Kollernek etc. etc. Szent Isten! kiálta Orczy; hogy nem lehetek én illyen boldog! Magyar Országon lakik, ’s nem tudja, hogy megholt a’ Personális. – Másnap 28d. nyolcz ökör vont bé Zsibóra. – Eggy Kucsó nevű faluban abroncsot vonogatott eggy Oláh legény. Megpillantván a’ kocsit, ijjedve vett süveget, ’s folytatta munkáját, nem is mervén pillantani a’ Fél-Istenre. Boldogtalan, és mások hibája által elromlott ága az emberi fának! – Itt a’ házak fedelét igen magasra szokták hagyni; magassága annyi, mint szélessége, ’s néha 1 réfnyivel még több. Úgy kevesebb szalma kell reá, azt mondják, ’s jobban megfekszik. Zsibóra 2 órakor értem. Ebédhez ülénk. Fiscalis Kis Lajos, ’s festő Prof. Neuhauser; Faragó, Csűrös. – A’ lovak köztt legszebb a’ sárga Caesar, és az ezüst szürke Armidór, mindketten a’ tavaly megdöglött öregebb Caesarnak fijai. – Eggy cseresznyepelly Jupiter a’ leggörbültebb nyakkal, a’ mit valaha láttam. Eggy setét barna Galant. De osztán a’ már nem ifjú Andalusó, Philosophe és a’ kehes vén Cicero. – Eggy fejér igen hosszú serényű, igen csunya cseh fejü, behorpadott hátú, de felette szép actiójú Bucephalos. – Két holdas és kesely lábú pelly Ánglus. – Eggy Jenny nevű Kancza, és eggy szürke Kancza magában nem ékes, de igen szép csikókat hozó, mellyért Gr. Károlyi hétszáz az az 700 aranyat igért, de úgy nem kapta meg, mint Gróf Festetics nem két ezer aranyért, az az kilencz ezer ftért, tavaly az Armidórt. W. azt mondja, hogy nincs ló, melly annyit érjen; de ő a’ faj miatt nem adja ki kezeiből. – Eggy fekete Brutusnál nem láttam szép lábemelőt. – Bábolnán tavaly 4 kanczát hágata meg, a’ Császárnak különös engedelmével, az akkor tájban érkezett igaz spanyol lovak által. Fekszik ez Győr mellett. Az út és discretio 700 ftba került. Csak eggy kancza kapott csikót, még pedig fakót mint a’ csődör volt, és csödört. Famosónak nevezte, mint az atyját hívják. – Lovász-Mesterét maga tanította. Az is, komornyikja is Obris nevű jobbágyának gyermekei. – 31d. Anglus kertjét jártuk meg, még pedig sár lévén apró lovakon. – Ebédlőjét, vagyis Száláját, Neuhauser most festi. Plafondján Curtius ugrik le verticalis erányzatban…

November. 2dikban el Zsibóról. W. kikisért a’ csikós óllig. Luczit és Kórát elhoztam. Úgy tetszik Cicero nem hágott sikertelenül. Setét éjjel érkeztem Haraklányba. – 3d. Szakadt az eső; nagy volt a’ sár. Estve felé értem bé Krasznára. Kocsisom előre hírt vitt érkezésem felől. Csereynek épületje most készül: most egy roskadozó kis faházban lakik. Előmbe jött. Képében igen sok van a’ Miklós Öcséméből; Grófnéja pedig a’ Jászai Horváthnéhoz hasonlít, a’ Szentimrei kisasszonyhoz. Mindketten szeretetre igen méltó lelkek. Kertje, melly rész szerint egyenes útakra van szedve, rész szerint tekergősökre, és a’ mellynek nagy disze a’ telelő ház, tömve állván a’ narancsfákkal ’s külföldi termésekkel, ’s a’ csikós kert múlattatott leginkább. Bibliothecájában lehetetlen volt múlatni a’ falak’ fagyossága miatt. Boldogúl éltem itt másfél napot, ’s 5dben Csereynek 6 lovain Somlyóra mentem. – Cserey két Gyógyi alma csemetét, két Gleditschiát, két Platanust adott szekerembe, ’s eggy csuporban eggy tő Chrysanthemum Indicumot. Az ő stúdiuma a’ természet két Országa, a’ Plánták és a’ kövek. – 5d. Somlyón Szentmarjai Lászlóné, szül. Becsky Özv. Asszonysághoz szállott velem Cserey. Két leánya van; eggyik kap. Perczelné, a’ másik Tóni kisasszony. Ez ismeri Sophiet és szereti. Melly kedves vala nékem ily hosszas távollétel után látni valakit, a’ kivel róla szólhattam! Itt mulata Oberster Erősné. Reám vetett Kassai régi ismeretségünk után. Tóni kisasszony hosszú fejér hagymát és egy marok igen szép és még jobb izű, de felette apró krompéllyal eresztett el. – A’ Somlyai Oláh forspontos a’ Zoványi timsós izű ferdővizhez vitt bé. Búcsúzván tőlem, megköszönte nemcsak az igen zsiros fizetést, mellyet én az út nehéz voltához alkalmaztattam, hanem még azt is, hogy nem zaklattam. Szegény Oláh! mit lehetne belőled nevelni, ha kínzóid tudnának hozzá! Nem közös e tevéled is a’ virtus’ érzése? – 7d. Mindég esik az eső; későn érek Margitára. Ott vásár. – 8d. Székelyhíd. 9d. Semlyén. Szőlőmet Asszonyám megszedette. Lett 29 cseber 1 kanta. Szüretkor is 13 Rftal ment öreg csebre a’ bornak; melynek alkalmatosságával feljegyzem, hogy ez’ idén Augustusban Tokajban nem kaptam bort a’ Fogadóban’ és hogy itczéjét a’ cselédeim osztán valamelly háznál 21 xrral fizették; mostan pedig (Xbris 1805) a’ Hegyalján széltében 14, 16, 18 x az újbor, a’ lőre pedig 5 xr. – Soha ezelőtt lőrét nem árultak. – 11d. Házasodásom első visszafordúlt ünnepe. Sophie nélkül ültem azt ma. – 13d. Felejthetetlen napja Bécsnek. Ma dél előtt 11 órakor jöve bé a’ Városba Herczeg Mürát. Hulin Commendánsává tétetett a’ Városnak. – Ma kapom meg Gessznernek tájfejtéseit és 52 Schu. Prospectjeit. – 18d. Meghalljuk Debreczenben, hogy oda Bécs; és hogy a’ Cs. és CS.-né Ollmützbe mentek, gyermekeik pedig Budára. A’ Palatinus nyolcz Status Consiliariust választ: 1. Gróf Brunszvik József Tárnok Mester, 2. Gróf Illésházy Istv. Excell, 3. Balog Péter Zólyomi ’s 4. Semsei Andr. Ugocsai Fő Ispán és Personalis, 5. Bezerédi Ignátz, 6. Vay József, 7. Majthényi László, ’s 8. Péchy Imre Urakat, Ezekhez adattak még 1. A’ Kalocsai Érsek Gróf Kolonics László. 2. Szent Iványi Fer. Iudex Curiae, 3. B. Orczy László, 4. Gr. Barkóczy Ferencz Pest Vgyei Administrator. – 19d. Ebéd Dr. Szentgyörgyi Urnál. Ott az új Dr. Zilahi Ur. – 23d. Vajda. 24. Várad. A’ Fő Ispán Conferentiát tart az Insurrectio eránt. 25. Gyűlés. Rhédey Lajos Obersternek kiáltatik ki. – 26d. László Öcsém Obersternek kéretik a’ Palatinustól a’ Gyalogsághoz. 27dben el Váradról. A’ Magyar Cancellária dissolváltatott, mert Ő Felsége általadta a’ kormányt a’ Palatinusnak. Az Erdélyi Cancell. Váradra jött. Cons. Szegedy és Benyovszky jelen valának a’ Gyűlésben. Gróf Eszterházy János és Zejk Miklós Urakat Gr. Teleki Jóskánál lelem. 28d. Vajdán. 29. haza Semlyénbe.

December. 2d. Véres ütközet Morvában Austerlicznél. Lásd a’ Magyar Kurir 41. levelét. – Én el Semlyénből. Irtóztató búcsú. – 3d. Debreczen. Itt lelem Báró Vay Miklóst, már Generálisi Uniformban, és bajuszt nevelve a’ Palatinus példája szerint. – 4. Dorog. 5d. Szegi. 6. Kázmér. Sophie elfogyva a’ szoptatásban: ellenben Izsi két annyira nőve, ’s már eszmél. Apja’ leánya, mert mindég nézi a’ képeket. A’ víg dal víggá teszi, a’ szomorú alatt öszvevonódik szája ’s zokog. Kezeit már öszve rakja. Kihányta az oltvar. 7d. Zámba kirántja a’ fogamat. – 10. El Kázmérból Vinczével. Zempl. Vgye elvette az inasomat, Nemes legény lévén. Szakad az eső. Csak a’ Konczpallagon hálok. – 11. Ruszka. – 12d. El onnan Szántóig. 13d. Rakamaz. 14d. Nyíregyháza. – 15d. Szakoly és Mihálydi. – 16d. Ábrányban, a’ Juhásznál. 17d. Semlyén. – Asszonyám 14dben a’ Királytelkén talál. Felment Regmeczre. – Itt találom a’ Postán a’ Sophie szép levelét ddo 27d. Novembris, és a’ B. Vay Miklósné’ magyar levelét. Mind a’ kettőt megtartom leveleim’ Gyűjteményében. – 21d. Álmosdra Csanádi István Úrhoz. Ott leírom a’ Palatinusnak Péchy Imre Urnak írt levelét, melly által őtet a’ Státus tanácsára szóllítja. 26d. Bottka Menyhért Derecskei Fiscalis a’ bátyjával Lajossal itt. Halmágyi László 23dban jött ’s 24-dben ment. – 28. Szúnyoghy Albert a’ kanapéért és edényért és két ágyért 240 Rft. – Semlyénbe érkezésem olta mindég ezen diáriumomat dolgoztam régibb diáriumaimból 1801-nek Júniusa olta a’ mai napig.

1806. Januárius. 1. Estve jő a’ levél Kassáról, ’s azt a’ hírt hozza, hogy Józsi ellen béadott Protestatióm a’ Decemb .... tartott Insurrectionális Gyűlésen felolvastatott. – 2d. Vinczét a’ kocsisomat indítom Kázmérba levelekkel. 3d. Veszem a’ Protonotar. Melczer László Urtól kivánt Compulsoriumokat. – 4dikben. Julis húgomnak és Miklós Öcsémnek megküldöm a’ Protestatió mását Postán (sem egyike nem felelt reá, sem másika) Susi húgomnak pedig személyesen általadom, hogy közölje Dienessel is, kinek szint úgy meg fogtam volna küldeni mint Julisnak és Miklósnak, hanem ha sok leveleimre nem felelvén, azt nem látnám, hogy velem nexusban lenni nem akar. – 5d. Késő este meghal Kötelverő Mihály. Halála előtt egynehány nappal még megköszönte, hogy dolgát a’ Vgye előtt híven folytattam. Ügye a’ legigazságosabb ügy volt: de Szlávy György ellen volt, a’ ki Dienesnek szoros barátja, ’s a’ Susi húgom embere Rácz Mihály ellen; ’s minekutánna három esztendeig vonták minden kigondolható fortélyokkal, végre Rhédey Lajos küldetett ki alkut próbálni, ’s a’ szegény megkárosodott két Contribuens száz forintnyi bonificatio helyett vissza kapta a’ kicsigázott, ’s Szlávy által három esztendő olta igazságtalanúl tartott marháját, mellynek eggyike kevés idő múlva megdöglött, másikát pedig főbe kellett verni. Az én egyenességemnek, ’s a’ Dienes igazságtalanságának tanúja az egész Semlyén és a’ Vgye Protocollumai. Még most sem szakadt volna vége, ha a’ Fő Ispánhoz nem folyamodtam volna. De ez a’ lépésem megszeppentette. A’ dolog folyamatját papirosra fogom vetni. – 9d. Kövérnél ebédeltem. Bornemisza Ferencz érkezik ’s Susi hugomnál hál. – 10d. Bornemisza megyen. – Estve Fráter Pál hozzám küldi a’ Debreczenből érkezett levelet, hogy Pozsonyban megköttetett a’ béke a’ mi Udvarunk és Napoleon között. – Ugyan ez nap veszem a’ levelet Váradról, hogy a’ káptalanba béadatott a’ Protestatióm. Ezt Váradon is azért adattam bé, mert soká nem vévén tudósitást Kassáról, hogy ott felolvastatott e az odaküldött Protestatio, félnem lehetett, hogy Józsi Öcsém holmi ígéretekkel arra veszi a’ Vicze-Ispánt, hogy a’ dolog suspendáltassék, ’s így az időből kikopok. – 11. Vincze érkezik Kázmérból. – – 25d. Blaschéktól veszem a’ Majlárd után dolgozott Alcimachus és Két Szerencsétlen rezeinek lenyomottát. – 29d. Azon három láda könyvem, mellyet a’ Cancellárius által Bavariából vettem, érkezik Debreczenből. Hozzá fogok Catalogusa csinálásához.

Februárius. 6d. Péchy Imre Ur Csanády István Urral érkeznek ’s Susi hugomnál ebédlünk. – P … a’ kit, midőn Ujhelyen keresztül kísérte az elmúlt holnap első napjaiban az Austerlicz mellől haza felé térő Russzus seregnek eggy szakaszát, eggy Kázmérból Ujhelybe béküldött levelem által arra kértem, hogy Asszonyámat birja arra, hogy dolgomat intézze el Comáromy György bátyánk, szóllani sem akart most dolgom felől, nem hidegségből, hanem a’ mint mondotta azért, mert irtózik róla csak gondolkozni is. Azt azonban igen röviden mondotta, hogy Asszonyám Comáromit már megkérte. Meg valék nyugodva, ’s hallgattunk. Azonban midőn az ebédnél űlök, négy levelem érkezik Postán, ’s az eggyike azt a’ hírt hoza, hogy az Anyám nékem a’ Széphalmi házat ’s ezer ftot ád esztendőnként. Felszóllaltam, ’s azt mondám, hogy úgy nem kell Arbiter, mert a’ Conditió nem olly fatális többé, mint a’ tavaly Juliusban tettek. P… látta kétségemet ’s tanúm, hogy tiszteletlenség, makacsság, ingerlés és telhetetlenség nem az én vétkeim. – A’ mint az asztaltól fel költünk, megszóllítottam, hogy szólljon Asszonyámmal, tudattassa velem mibe került fogságom. Én a’ tavalyi Correspondentiákból látom micsoda számolásokra tarthatok számot; hozzuk tisztára ezt a’ dolgot, mert József Öcsém az én Contómra bizonyosan tesz ollyanokat is, a’ mellyek oda nem tartoznak. Most még felelhetek holmira; sokára sokról elfelejtkezhetem, Susi húgom jelen volt, midőn én ezeket mondottam ’s P… azt felelte, hogy arra nincs semmi szükség, először azért, mert osztozatlan lévén, azokkal a’ költségekkel az Anyám tartozott; másodszor, mert ha nem tudom mennyit adott volna is, a’ szűlék a’ magok jövedelmeikkel szabadon bánván, testvéreim azt soha nem fogják sokallhatni. Mondottam, hogy én attól nem tarthatok; mert én kevesebbet kaptam ott mint a’ mit itthon vettem volna csak a’ szerint is, a’ mit az Anyám nékem 1794 előtt már adott: sőt ha számadásra kerülne a’ dolog, a’ mit szivesen óhajtok, nekem lennének praetensióim. – P… kért, hogy hagyjam abba; a’ húgom pedig elrettent azon szón, hogy a’ szülék a’ magok jövedelmeikkel szabadon bánnak, és férjestül együtt igen méltán kifakadt azon törvény ellen, mely fel nem tévén a’ természet ellen való eseteket, azokat meg nem előzte. – 8d. Levelet irtam Sophie által Asszonyámnak! jelentettem, hogy tudomra vagyon, hogy 1000 ftot szándékozik adni a’ lakás mellé, ’s kerestem az eggyességet. Nem felelt reá. – 10d. Neidltől ma veszem a’ Wesselényi képe próbanyomatját. – 12d. Halmágyi László estve érkezik, ’s eggyütt töltöm vele az estét Fráter Antalnál. – 13. Susi húgom Álmosdra megyen. – 15d. Két esztendős üszőbornyúimat nyúzzák; a’ métely ölte meg. 19d. A’ fakó kanczámat eladom a’ Postamesternek 22 Rfnton. Vén volt és kehes, ’s nem akartam magamat tartásával terhelni. Pecsétnyomó czigányok érkeznek. – 25d. Botkát, nem kapván forspontot, Körtvelyesre küldöm a’ lovaimon. – 26d. Reggeli 9 órakor érkezik Úza Pál barátom. Eggy czédulát írok a’ húgomnak, hogy magam is az ő kosztosa lévén, Úzát oda fogom vinni ebédre. Az ember válasz nélkül jő vissza. Én ismervén hospitálitását ’s tudván, hogy Úza ellen nem csak idegensége nincs, hanem kedvelli is, tizenkét órakor oda megyek. Mind a’ húgom mind a’ férje kinn voltak. Bényitván az ajtót, eggy idegent látok a’ kanapén. Olvas. Köszönök neki; hajtogatja magát. Laczi volt. Úza is köszön, ’s L. Uzával beszédbe ered. Én nem kerültem a’ beszéllgetést, de öszve nem szövődtünk. Most értettem miért nem jött felelettel vissza a’ czédulára az emberem; ’s értettem miért nem adódott tudtomra tegnap estve már, hogy Laczi megjött. Laczi ignorálni akarta, hogy én is a’ szobában vagyok, ’s csak akkor tett eggy köhhentést, mikor én Bujanovicsról és az Ipáról Gróf Haller József Excell.-ról lévén a’ beszéd, azt mondottam, hogy Bujanovics a’ fiját Virgilnek akarta kereszteltetni: Ebéd után én a’ kandalló mellé állottam, ’s bátran beszélltem mindenbe, még ha L. mondott is valamit. L. úgy ült pipázni az ajtó megé, hogy ne láthassunk egymásra. Ebéd után, mikor el akarék jönni Úzával, árnyékszékre ment ki. – 27dben. Ebédre Susihoz. Ott a’ Pap is. Ebéd után L. Susival Asszonyvásárára mentek. 28d. Asszonyám jő. – Irtam. Elibe megyek. Leveszem a’ szekérből. Harag nélkül fogad, de minden szó nélkül is egyszersmind, ’s egyenesen az árnyékszékre mégyen. Én béfordúltam. Mig a’ folyósón, szobám három ablaka előtt elment, mindég azt beszéllte igen hangosan magában, hogy csak ahhoz a’ gonosz Asszonyhoz ne menjek. A’ húgomat értette alatta. Bémentem hozzá. Eggyről másról szóllottam. Estve beküldi Kötélverőnét, hogy belé únt a’ haragvásba; azt óhajtja, hogy minden jó legyen; Péchy Imrét fogja megkérni, hogy végezze el.

Martius. Laczi Asszonyvásáráról megérkezik. Eggyütt vacsorálunk. Én magamat szabadon viselem, de nem szövődhetünk együvé. 2d. Laczi Váradra megyen, ’s harmad nap alatt imhol van megint. Én az Udvarról jöttem fel ’s látom, hogy gyalog jő bé az udvarra. Köszönök süveggel, mert mintegy tiz lépésnyire valánk egymástól. Ő Asszonyámhoz én a’ magam szobámba. Vacsora felé által megyek Asszonyámhoz. L. eldült eggy ágyon, de fejjel úgy feküdt, hogy láthatott midőn beléptem. Anyám látván, hogy nem köszönünk, ’s nem tudván, hogy már köszöntünk, megszóllal: Ferencz, itt van Laczi! ez azt tette, hogy köszönjek. Azt feleltem, hogy látom. Laczi nem szóllott. Az Anyám abbahagyta. Más anya idegenséget látván a’ gyermeki közt, nem Ft. fogta volna inteni, hogy köszönjön, hanem vagy egészen dissimulálta volna, vagy azt mondta volna nekik: fiaim, ne keserítsetek, bánjatok úgy egymással, a’ mint illik etc. etc. 8d. Laczi reggel el, a’ nélkül, hogy szobámba bejött volna, hogy búcsúzzon, noha tudta, hogy ott vagyok. A’ mint a’ következés mutatja, ekkor jelentette bé házasodási szándékát Asszonyámnak. Én felőle semmit sem sejdítettem meg. Susi húgom Kötélverőnének ezt mondá: No Sára Assz. az Oberster is meggördíti Asszonyámat. Az Anyám pedig megszóllította Erzsit, hogy legyen gondja a’ főkötős skatulyájára, külömben nem lesz mit feltenni a’ fija öröme’ napján – 10d. Levágattam eggy mételyes tehenemet. A’ húsáért 2. ftot kaptam. – 11d. Estve felé Álmosdra. Az úton nem szóllunk. Én magokban hagytam az Anyámat és Péchy Imre bátyámat, hogy a’ dolgot nálam nélkül készítsék. Fel kell jegyeznem, a’ mik a’ dolgot megelőzték.

Asztalván űlvén eggy nap (már Martiusban, tudniillik a’ miolta az Anyám most Regmeczről leérkezett) jő a’ cseléd és az Anyámnak két levelet ád bé. Az Anyám nézi az adreszt, ’s az eggyiket minden szó nélkűl nékem adja. P. I.-től jött. Fel nem bontva tettem kebelem zsebjébe. Péchy azt irta benne, hogy kövessem meg az Anyámat. Feleltem, hogy én azt azon levelemben is megtettem, mellyet néki Ujhelyben adattam meg, még pedig nem hogyha megbántottam, hanem mivel megbántottam (elkerülhetetlennek ismervén, hogy illy hosszas és illy rettenetes kísértetek közt meg ne bánthattam volna) ’s ujobban is, és akármelly solennitással azt megtenni kész vagyok. De ezen Ekklezsiai-követés a’ dolgot helyre nem hozza. Az kivántatik meg, hogy az Anyám vegye fontolóra, fekvésem’ írtóztatóságát, hogy férj vagyok, atya vagyok, ’s semmit sem kezdhetek, ’s intézze el sorsomat. – Péchy felel, hogy ő azt a’ tanácsot önn-magától adta etc. Ki akará srófolni magát ezen, a’ mint mondá, isszonyú munkából.

Elkeseredve azt feleltem, hogy mikor én, az én hetedfél esztendei szenvedésemben társaim’ terheiken minden kigondolható módon könnyiteni kész valék és könnyitettem is, hittem a’ virtusban, ’s arra tartottam, számot, hogy az nékem valaha visszafizettetik. Csaknem öt esztendeje, hogy szabadon vagyok; eggy nemes lelkű embert kivévén nem találkozott senki, sem atyafi sem idegen, a’ ki segédemre lett volna etc. Mostan tehát őtet kérem, szólljon az Anyámmal, terjessze elébe, hogy az a’ négy propositió, a’ mellyet tavaly teve előmbe Kazinczy Péter által, nem csak azért, mert eggy olly Reversálist is kíván, a’ mellyet magáról csak hunczfut ád, hanem azért is, mert az minden meggondolás nélkül való kivánság, hogy én Széphalmon lakjam és ott emberem ne legyen, épitsek, ’s Molnár nélkül legyek etc. el nem fogadható etc. etc. – Erre Péchy Imre nem felelt, ’s az lett a’ következés, hogy a’ mint említém, az Anyám Álmosdra által vive.

Másnap (12. Martii) reggel nem Péchy Imréhez, hanem a’ lyánykájihoz mentem bé. Szóllitanak. Péchy megszóllal: A’ Néném, Öcsém Uram elébe ezt a’ projectumot teszi; olvassa-meg ’s mondja-meg, megállhat-e így? Olvasom, ’s a’ Conceptus végében az Anyámnak tulajdon keze írására akadok, hol ismét, már nem emlékezem micsoda, szúró sorok állottak. Ez elkeserített. No, mondám, lássa ezt Uram Bátyám maga! – Az ollyat felele Péchy elkeseredve, nem kell sem látni, sem hallni. Abban a’ szempillantásban mondám: hogy megmutassam, hogy rajtam semmi sem múlt, hogy telhetetlen nem vagyok, reá állok vaktában! – »Irja meg tehát Öcsém Uram a’ tractatus Conceptusát« – Nem én! felelék. No tehát dictálom én, mert nekem nehezen esik az írás és sok időbe telik. Dictálta. Lepurisáltam kétszer; az eggyiket Assz.-nak, a’ másikat magamnak. A’ Conceptust és a’ Calculust, hogy mi terem ’s mennyit tesz a’ jövedelem, megtartotta, az Anyám a’ tractatust subscribálta. Péchy coramisálta. Ott ebédlénk, ’s eljöttünk. – 13d. Vettem a’ Prof. Budai Esaiás levelét a’ Müncheni könyvek eránt. – 14. Sylvesternek két árkusa érkezik Trattnertől correctúra végett, ’s Blaschkétól a’ Kazinczy András képe ’s Emilia Galottinak rajzolatja. Dráveczkiné Büdeskuty Julis itt hál. – 15d. A’ Luczi lovam Kóra leánya megdöglik. Két bivalyökröt vettem Fráter Ferencztől 150 Vft. eggyik bika lévén 16dban kiherélik. – 18d. Halmágyi László keresztűl megyen Semlyénen, ’s megáll, hogy velem szóllhasson. – 20. Első villámlás és mennydörgés. – Az a’ gondolat támad bennem, hogy Sylvester mellé nyomtattassam Varjasnak e vocálisú énekét is. Azt beszéllik Fráter Györgynél, hogy László öcsém Váradon eggy estveli társaságban meglátott eggy igen gazdag kisasszonyt Lukács Fannit, ’s megszóllitotta, hogy hallja, hogy eggy más, Munkácsi nevű Obersterrel vagyon jegybe, ’s sajnálja, hogy megelőztetett, mert magának volt volna kedve a’ lépést próbálni, ’s a’ kisasszony ezt felelte: Ne tréfáljon Oberster Ur! A’ kisasszony pápista, ’s az atyja Temesvár és Arad körül bír. – 21-dben eljöttem Semlyénből. Az ábrányi lápon már mindent ki kellett szedetnem a’ szekérből, ’s négy ökröt fogatnom belé, hogy által vigyen. Éjtszakára Mihálydiba, Gulácsiné húgomhoz. Ez, és Úza is, tudták már, ki légyen a’ László Öcsém mátkája, mert az Anyám, mihelyt L. insinuálta, levél által kérte Péchy Imre Urat, hogy ezt a’ készületet rontsa el; de P.... azt írta vissza, hogy az illyen korba jutott gyermekekkel másképpen kell báni, hogy história ne essék. De azért nekem meg nem nevezték, mert Péchy Imre úgy mondotta nekik, mint titkot, ’s ugyan ez miatt a’ széplelkű Úza nem engedte, hogy azt Gulácsiné velem tudassa. – 22d. Ebédig Mihálydi. Éjtsz. Kálló. – 23. Nyíregyháza és Vaskapu. Külömben is rossz volt az út, most pedig szakadt az eső. – 24. Tokaj, Szegi. Itt kiállottak a’ lovaim, kéntelen voltam Kisfaludról négy ökröt hajtatni. Az nem bírt. Még két ökröt fogtak hozzá. Ez sem vitt tovább Vámosujfalúnál. Ott mindenemet lerakattam a’ Biró keze alá, ’s magam Bodával és kocsisostul megindúltam ’s Széphalomig ’s onnan nyomban Kázmérig gyalog mentem. 26dikba értem Kázmérba. Phigie ezen három holnap alatt igen megnőtt, elhízott. Az Oltvar csak lába száraiban volt már. – 29. Sophie eggy fogat vonat. 31. Pepi érkezik.

Április. 1. Pepivel Ujhelybe. Balásházinál ebédlünk. Széphalmon hálok. Praenumeráltam az Annalen der Oesterr. Literatur u. Kunst ujságokra. – 2. Bossy a’ kőmíves és Brumbauer az ács, jönnek megtekinteni az épületet. Bodát, kit magammal hoztam Semlyénből, vissza indítom Semlyénbe. Én vissza Kázmérba. 3. A’ Grófné és Pepi el Szennára a’ Pepi feleségének már közelítő lebetegedésére. Ma estve Phigie az anyja ölében ült, ’s az anyja velem eggyütt méllyen elhallgatott. A’ gyermek rég olta törtet már holmi hangokat. Atyja! Atyja! mondta most sok ízben egymás után. Feleszméltem, ’s örömmel hallgatám meg a’ hangot, ha nem csal e meg az öröm. Nem csala-meg; Phigie egynehány napig nem mondott egyebet. Az én nevezetemet mondta, és magyarúl! Feldicsekvém vele szívesebb barátimnak. – 6d. Húsvét. 7d. A’ Gróf Kassára, Általa küldöm Theréznek a’ Lőcsére szólló pénzzel megterhelt levelet. – 8d. A’ Regmeczi Tiszttartó ide jő, hogy a’ deszkák eránt szóllhasson velem. Fekete 7 esztendős kancza lovát 160 Rfton megvettem. Gyalog ment vissza. Sztropkai, az Abarai öreg érkezik. – 9d. Lovaglunk. Vinczét és Laczit Vámosujfaluba az ott hagyott holmimért. – 10. Ismét lovaglunk. Sztropkai megyen. A’ Gróf jő. 11. és 12. Széna Széphalomról. – 13. Phigienek ma látom először két alsó fogát. Míg a’ Gróf és Sophie a’ vasárnapi mise alatt templomban vagynak, érkezik Gróf Desőffy István, a’ megholt Gr. Sztáray Mihály leányának férje. Ezeket beszéllé:

Én, úgymond, 1797-ben Generális Gróf Meerveldtnek Galupinje e vagy Adjutánsa (nem emlékezem mellyiket mondotta Desőffy) voltam ’s elfogattattam. Monbelloba víttek. Bonaparte és a’ felesége le néztek reánk, ’s Bonaparténé a’ mint engem megláta, elsikoltotta magát. Külsőm megtévesztette; azt gondolta, hogy én néki valamelly kedves rokona vagyok, hogy az által talált szökni a’ mi seregünkhöz ’s elfogattatott a’ francziák által. A’ mint megtévedéséből magához tért, pénzt adatott nekem, hogy magam illő módon ruházhassam, ’s mig kiváltottak, mellybe három hét tele el, mindennap a’ Bonaparte asztalánál ettem. Bonaparte szentűl szereti a’ feleségét ’s szentűl szerettetik általa. Bonaparte eggy kisded, de nem törpe kisdedségű ember; vállas, ’s már akkor is kilátszott belőle, hogy hízni fog; most, úgy hallom, das Kaiserthum schlagt ihm sehr wohl an, mert hasa ereszkedik. Bné eggy feketéske magas, száraz, igen bájoló, igen elmés, derék asszony. B. mindég csak akkor jött ki dolgozószobájából az ebédhez, midőn már fel vala tálalva, ’s eggyik nap úgy mint a’ másik nap egész ott létem alatt mindég az vala első mozdúlta, hogy eggy csomó öszve kötött írást által repíte a’ Secretariusának ’s ezt mondotta mellé: Ez lesz a’ mai munka. Az ebédnél a’ legcultusabb, a’ legdecensebb tónus uralkodott. B. mindég puderesen kefélt ruhában ’s tökélletes csínossággal öltözve jött elő. Ebéd után félre rántotta frakkja hátulsó részeit ’s úgy pirította magát a’ kandalló mellett. Ollykor sok ízben hallottam tőle azt a’ szíve méllyéből feltolakodó kívánságot: oh mikor léphetek valaha vissza a’ privatus életbe! mikor szabadúlhatok meg ettől az örök nyügtől! – Bonaparte József is (a’ ki 18 d. Ápr. ez idén Nápolyi Királynak kiáltatott ki Párizsban) eggy igen sok culturájú elmés és nyájas viseletű ember; valamint a’ sógora is Mürat, (Mostani Kliviai ’s Bergeni Herczeg) – de Lajos öccse ’s veje eggy imbecillnek tartatik a’ franczia seregnél. – Desőffy még ezt vetette az elmondottakhoz, hogy nem lehet eléggé csudálni, hogy mind ezek mint tudják játszani a’ nagy Urat. XVI. d. Lajos bizonyosan nem tudta azt jobban. ’S ekkor nevetésre fakaszta Desőffy, azt beszéllvén, hogy a’ mint ezt a’ Homonnán lakó Vondernoth ..... beszélte, a’ ki ismeretes arról, hogy a’ nevetségig sokat tart Római Szent Birodalombeli Grófságában, és kezet senkinek nem csókolt, hanem ha Kreutzdáma volt, – ez a’ bohó ember felkiáltott: Sakerment, die Parvenüs! Ich dächte einen Kaiser vorzustellen gäbe auch mir Mühe, und ich bin doch Reichs Graf; und sie, sie finden sich so gründlich hinein! – –

Bonaparte felől lévén szó, kedvem jött, azt is feljegyezni, a’ mit Nini ír Bécsből. – Be érkezvén Napoleon Schönbrunnba (1805. November – d) kimentem, hogy láthassam. Nem láthattam. De maga helyett tizenhatezer emberből álló gárdáját láttam, úgymond, ’s bizonyossá tehetlek, édes bátyám, hogy szebb népet gondolni nem lehet. Vissza jővén szállásomra, itt leltem eggy kapitányt és 35 legényt. Ezeknek ebédjek mindennap 50 ftba került. A’ Tiszt velünk evett. Eggy nap megszóllítottam, ’s kértem, mondaná meg, mikor lehetne látnom Bonapartét? Azt felelte franczia culturával, hogy nem ismeri, ki lehet az? – Nem értvén, ismét megneveztem Bonapartét, ’s ő ismét azt felelte, hogy nem ismeri. Aber Sie werden doch Ihren Kaiser kennen! mondám megütközve vonogatódzásán. So! felele a’ Tiszt, unsern würdigen Kaiser kenne ich recht wohl; der heist aber nicht Bonaparte, sondern Napóleon. Niny megszeppent, ’s engedelmet kért megtévedése miatt. A’ Tiszt nagy magasztalásokkal szóllott Napóleonjának vitéz és kormányzó tettei felől etc. Niny csakugyan látta későbben Napóleont, Berthiével lovaglott, ’s azt írja, hogy Napóleon eggyikéhez sem hasonlít azon sok képeinek, a’ mellyeket láttunk. A’ dolog természetes, mert a’ Művész εις το Κρειττου μιμει.^*

Párisból hazatért embereink azt mondják, hogy nem lehet két hasonlítóbb képet találni, mint a’ Napóleoné és Gróf Csáky Imréé Terebesen. – Jaj úgy neked, Lavater! – ’s Gróf Barkóczy Ferencz 1794–1801 közt Berlinbe érkezvén, feleségével végig járta az útczákat, ’s a’ mint hintaja mellett eggy más hintó elrepült volna, csudálkozva kérdé feleségétől, mit kereshet Berlinben Gróf Török Lajos? Az a’ kit az Ipamnak ismertek, a’ franczia oda küldött Biztos, a’ híres Abbé Sieyes vala. – Gróf Desőffy István is azt állitja, hogy Gróf Csáky Imre igen jól hasonlit Napóleonhoz.

Ugyan ez nap, tudniillik 13d. Apr. érkezik ebédre a’ Bátyám Kazinczy Péter is, feleségestűl és leányostúl. A’ kis Sophie már beszéll francziáúl. Estve felé Gróf Török József bátyánk jő Miskolczról, ’s 16-ig itt mulat. – 14dikben indul Vincze kocsisom, ’s Laczi inasom Semlyénbe. Boros velek megyen. Ma álla bé szolgálatjába. – 16dban Splényi Manczi és Caton jőnek. Kolbásáig kisérjük lóháton Sophie és én. 17. Bistére a’ Cencit. – 18d. Irtóztató hideg. Ma születik a’ Sógorom fia B. Wécsey Máriától Szennán. Bálintnak keresztelték 20dikán. A’ keresztatyja B. Luzsinszky lett volna, de el nem érkezvén, Gróf Sztáray Albert és hitvese Gr. Csáky Walburga voltak. – 20d. Sophie Szennára indúl. Meczner jő Susihoz, aki igen rosszúl van. 21. Újhelybe kisérem Mecznert, ’s a’ Torzsáson öszve akadok Kazinczy Istvánnal; én éjtsz. Szőlőskére. Itt hallom meg, hogy a’ László Öcsém mátkája Lukács leány. Péter neheztel a’ házasságért, ’s megvallja, hogy a’ mint meghallotta, hogy Örmény leány, azt kiáltotta rá: Kurvanyja. Péterné azt vetette mellé, hogy nem jobb volna-e harminczezer fttal venni jó születésű személyt, mint olly mocskot ejteni rajtunk, a’ mellynek mindég megmarad az emlékezete. Nem tüzeltem őket, de meg nem állhattam, hogy ne kérdjem, hogy ha ezt én cselekedtem volna, az az ember (Jósi) a’ ki midőn azzal vádoltak, hogy frajczímert veszek, kevélyen hányta szememre, hogy Miklós és ő Consiliárius és Ord. V. Ispán leányát vették, nem vájta volna e ki a’ szememet. 22d. Vissza Széphalomra, hol a’ szőlőmunkát 2 f 30 x fizettem. Pista Öcsémet a’ Ronyvai hídon találtam elő. Csudálkozott, hogy én a’ Laczi házasságát Pétertől értettem csak most. Ő is ugyan úgy itéle felőle, ’s mondta, hogy Ragályi Máriától tudja, hogy Asszonyám is, ők is nagyon le vannak verve. – 23d. Kazinczy Péter bátyám írja, hogy tőle való eljövetelem után kevés órával vette a’ Laczi levelét, hogy Lukács Fannit elvette 250 ezer ft successióval ’s esztendőnként 2000 ftot kap vele. 24. Ruszkára embert küldök. – 25d. késő estve meglett a’ Luczi kanczám csikaja; eggy pelly kanczácska. Flóra nevet adtam neki. Zsibón hágta meg az anyját a’ Wesselényi hires szürke Cicerója Májusnak 31-dikén. Véknyán és néhol a’ nyakán is fejér szálak látszanak. Feje és egész növése igen szép. – 27. A’ lyányomat Szennán Banke nevű Chirurgus, a’ ki tavaly Gróf Barkóczy Jánossal Párisba utazott, a’ vaccinával beoltja. A’ gyermek észre sem vette, hogy két karjába öltést tesznek, ’s mindég a’ Chirurgus pápaszemeivel múlatta magát. 28d. Igen nagy dér. Sok kárt tett mindenfelé. – 29d. Az inasom, ’s szekerem jő Semlyénből, ’s hozza Fabchichnak Pindarusát, ’s Kis Jánosnak nyomtatás alá adandó verseit.

A’ Debreczeni vásár kezdődött; a’ Laczi esketése Váradon a’ Nagy Templomban Gróf Sauer Kajetán Püspök és Nagy Prépost által.

Május 1. A’ Gróf Ujhelybe ’s vissza. Az oda való Póstáról hozza azt a’ levelet, a’ mellyben az Anyám megtiltja, hogy hozzá többet ne írjak, mert ha írok, felbontatlan küldi vissza a’ levelet. – Ennek magyarázat kell.

Midőn én Martiusnak 21dikén elhagytam Semlyént ’s már elbúcsúztam, eggy papirosat nyomott kezembe, azzal a’ szóval, hogy azt áldásúl adja. A’ papirosban az parancsoltatik, hogy a’ Jósival való jóllétel legyen tisztem. – Aprilis 2dikán Kalinál feleltem a’ Semlyénbe vissza menő Boda által, hogy én bántani nem fogom, szeretnem pedig nem lehet. Elébe adtam az Anyámnak, hogy esztendeje, miolta nyugodalmamat keresvén, a’ házánál nem voltam, cselédjeim nem az én, hanem az Anyám parancsolatjából tértek-bé hozzá; azt a’ parasztságot követte-el, hogy általuk izene nékem és Sophienak szúró szókat. Ha, úgymond, az ő felesége lovagolna, ő száz aranyos paripát adna alá, ’s arany paszománttal elborított liberiás cseléd lovagolna utánna. Mintha, mondám, Sophie tőle és a’ feleségétől fogná tanúlni, mi illik, mi nem. Mi nem bánjuk, ha az ő felesége Orientális gyöngyöt fűz is magára, mint a’ Nénje Négyesen, vagy a’ fejére kanyarítsa is a’ szoknyáját, mint a’ Nénje Szőlőskén, ’s szeretném tudni, hogy azért, mert Sophie K. F.né lett, ki kapott just a’ nap alatt, őtet bántani, mikor ő általa senki nem bántattatik? Látván tehát, hogy még úgy sincs nyugtom, ha a’ házát kerülöm, megparancsoltam embereimnek, hogy az első efféle szóra mondják-meg neki, hogy ha Ferencz annyit fog lopni a’ testvéreitől, mint Jósef lopott és lop, ő is azt fogja talán tenni. Hozzá tettem, hogy Vendégfogadósoktól kell hallanom, hogy azt beszélli, hogy gazdag leányt vehettem volna, ’s koldust vettem, ’s tudakoztam, ha én szóllottam e valaha, az ő házassága előtt és olta is, az ő felesége felől, ’s akarja-é, hogy arra emlékeztessem, hogy nem Vér Nánit vette ő, hanem Ragályi Máriát? ’S azzal rekesztettem bé, hogy látván az Anyám, hogy engem ő tola ki az atyai birtokból ’s ő tola ebbe a’ nyomoruságba, ’s én mégis csendesen viselem keresztemet, ’s Álmosdon akadozás nélkül ’s minden szó nélkül fogadtam-el a’ szerencsétlen propositiót, engedjen nyugtot; ’s gondolja meg, mint esett volna az Kazinczy Józsefnek és Bossányi Susánnának, ha Szirmay Therézia, a’ nálánál csaknem húsz esztendővel ifjabb Kazinczy Pétert és Boronkay Évát néki’ elébe tette volna; nem engemet subordinált a’ természet Jósef öcsémnek, hanem őtet coordinálta nekem; ő minden a’ háznál, mik semmik vagyunk, semmit nem tudunk.

2d. Az inasomat ’s lovamat szántani küldöttem. Sophie érkezik Szennáról. 3d. Sétálni. 4d. Szemere László és Geizlerné gyalog. Délután mi Szemeréhez. – 6d. Én Ruszkára lóháton. – 7d. Ruszkán múlatok. Oda jő Ördög György és Olasz Lajos Úr ’s Megyeriné első házasságbeli fijával Kornis Antallal, a’ ki hektikában már már vész. 8d. Azok is el, én is el. Sophie megfogadja a’ Lovászt. – 10d. Lévaitól általveszem a’ meszet, – 20 hordó vala csak; azt általhozzák Kázmérba. – Én Ujhelybe; a’ szőlőbe. – 11. Készülünk Sophieval és a’ himlős gyermekkel Semlyénbe, hogy még az innepekig feljőhessünk. – 12. Elindúlunk. Sophie ma lép éltében legelőször a’ Széphalmi házba. Patakra érünk setét éjjel, mert Széphalmon a’ nagy eső sokáig tartóztatott. Itt találjuk B. Vay Miklósnénak a’ frajczímerét. – 13. Ebéd Szegibe. Szepes Vgyei Szolgabiró Korotnoki Úr’ és Mathézi a’ leányával. – Rakomazon eggy Louis nevű fogadós. Theatralista volt … inopia deperditus … 6 f 42 xrt fizettem éjjeli szállásomért és vacsorámért. – 14. Kállóban Gyűlés. A’ mint a’ fogadóban megállottunk, a’ sok asszony nép meglátja Phigiet; protestálnak, hogy az ő szemeik nem ártalmasok; légyen szabad a’ gyermeket nézni; ’s körűl fogták, körűl ölelték. Csak az a’ híja volt, hogy tömjént, mirhát és aranyat nem nyujtottak neki. Ő pedig a’ szerint mosolygott-e a’ Rózsi karjairól reájok, mint a’ Corregio’ festésén a’ kis Idvezítő. – Elmentem a’ gyermekkel Cons. Szathmáryhoz. Sophie a’ kocsinál maradt. – Ismét igen későn Szakolyba. – A’ rongyos tetejű állásban háltunk; Sophie, Rózsi és a’ gyermek a’ kocsiban. – 15dben öt órakor reggel Mihálydiban. Áldozó-Csötörtök volt, a’ lovak elgyengültek; jónak láttam megpihenni, ’s egész nap ott múlattam. Lónyai Menyhértné oda jött és ott ebédelt. Ő beszéllé Sophienak, hogy az egész világ csodálkozik a’ Laczi házasságán. Olly charakterben volt, hogy akármelly becsületes, sőt fényes házhoz is csatolhatta volna magát, ’s íme eggy Örmény lyányt vesz; kinőtt hátul; a’ kinek fejér és piros festékre van szüksége; és ollyat, a’ ki fráz forma convulsiók alatt betegeskedik. Józsi, úgymond, nálam volt a’ vásárkor; elbájolva szóllott az uj Sógorasszonya felől, ’s én kéntelen valék neki megmondani, hogy jól teszi, hogy örűl neki; úgy legalább eggy van a’ ki approbálja ezt a’ lépést. Was ereifern Sie sich, das ich Ihnen dies sage? So machen Sie die Augen auf, und suchen Sie sie. Sophie azt mondta, hogy a’ B. Wécsey Miklós leányai mívelt személynek mondják. – 16d. Ebédre Ábrányba. Nem vala otthon Ördög György Ur. Az erdőben fogattam-ki a’ nyírő Juhászoknál. Három óra tájban értem Semlyénbe.

Az anyám a’ kandallós szobában űlt, és font. A’ szoba és a’ pitvar ajtaja nyilva állott, időn az udvarba beértünk. A’ ház és udvar rajzolatja ez:

A’ kocsi ott álla-meg a’ hol ez a’ jel * látszik. Az Anyám a’ kandallós szobában font; úgy hogy a’ két ajtó közötte és közöttünk, nyitva lévén, tulajdon szemeivel láthatta mi érkezett és kik vannak a’ kocsiban. Míg az inas leugrott, a’ kocsi ajtaját megnyitotta, a’ dajkát leemelte, a’ gyermeket a’ dajkának kezébe adta, Sophie kiszállott, én utánna kiléptem, ’s úgy osztán bémentünk, elég ideje maradhatott a’ magához való téréshez; embarras-ja eloszolhatott. – Sophie bé megyen, kezet csókol. Sem vissza nem csókolja, sem eggy szóval nem fogadja, sőt úgy nyujtja oda kezét, mintha kétséges volna eránta, ha adja e vagy ne? Én kezet csókolok; köszönök; mondom, hogy imhol a’ gyermekem; (kit még soha nem látott) ajánlom grátziájába. Nem szóll, meg nem fordúl ’s fon.

Míg ezek így folynak, Sophie az ágy mellett áll, ’s várja mi lesz ebből? A’ Dajka mellette áll, ’s oda tartja Sophienak a’ gyermeket, hogy rajta valamit igazítson. Csak fonván, meg nem fordúlván, hallgatván, magam kezdém-el a’ diskurzust. Gulácsiné tiszteli Asszmat. Tegnap egész nap nála voltunk. Vendégei voltak, Lónyainé, Szeremlei Károlyné, Molnárné. Nem szóll ’s fon, Sophiera pillantok, hogy ez a’ bántás nem keserítette e el szere felett, ’s örömömre láttam, hogy csak szégyenlette, de nem nézte úgy mint váratlant. Ez annyival keservesebb volt, minthogy Gulácsiné beszéllte, hogy azt declarálta az anyám nem régiben is még előtte, hogy Sophie ellen nincs panasza, hogy Sophie őtet soha meg nem bántotta. ’S éppen ez is cselekedte, hogy ezt a’ kibeszéllhetetlen ’s példa nélkül való vadságot Sophie olly nyúgodt elmével nézheté.

Sokára azt parancsolá, hogy hozza hozzá a’ dajka azt az »Ártatlant!« – Kezébe vészi a’ gyermeket. A’ gyermek rá mereszti a’ szemét, úgy néz eggy két minutum secundumig, ’s egyszerre rá mosolyog. Szívet érdeklő scéna volt. Nehéz volt hasának a’ gyermek, ’s vissza adta dajkája kezére. Alig vagyunk itt, ’s jő valaki, hogy már mérni lehet. Kocsim és a’ régi ház gradicsa köztt rostáltak, ’s halomban állott az élet. Kaptam a’ rovást, csak azért is, hogy lássa, hogy magamat a’ gazdaság terhe alól ki nem vonom, ’s széket vettem róvni. Egyszerre csak azt látom, hogy Sophie velem által ellenben a’ régi ház folyosóján leűl és magába süllyedve köt. Látván az Anyám hidegségét érántunk, ’s hogy nem szóll, nem akarta magát a’ veszedelemnek kitenni ’s félre ment. Én fel nem költem, hogy az a’ szokott gyanú ne támadjon, a’ mi a’ feleséges gyermekeit mindég éri, hogy azok jók volnának, de az Asszonyaim őkelmek parancsolnak nekik. – Még róvtam, mikor a’ Rector előjött, hogy eggy Postán érkezett levelemet kezembe adja. Látván, hogy velem beszéll, reám kiálta, hogy most róvni kell, nem beszéllni. A’ Selindi Gazda csapta mindég a’ vékát, ’s meghagytam, hogy soha a’ véka száma ne mondattassék máskor ki, hanem éppen akkor, a’ mikor a’ csapóval elvonja. Igy lehetetlen megtévedni.

Vacsorára előhívták az öreg Péchy Mihálynét. Mind Sophie, mind én beszélltünk. Sophie kereste az alkalmatosságot, hogy vele beszédbe juthasson. Akarva nem szólott. Csuda e, hogy ez még második és harmadik nap is így tartván, Sophie végre elhallgatott, és beülvén eggy szobába, azon asztalka mellett olvasott, a’ hol én írtam? – Péchy Mihályné azon szavunkra, hogy Szeremlei Sámuelné, kit Mihálydiban láttunk, eggy igen szép asszonyka, ezt mondá: Bizony az Oberster is szép asszonyt vett. Erre sem Asszonyám, sem Sophie, sem én nem felelénk, ’s nagy lőn a’ hallgatás.

Külön vette a’ dajkát ’s tudakozta mit mondanak azok, a’ kik Kázmérba járnak, kihez hasonlít a’ gyermek? Ez azt felelte, hogy azt mondják közönségesen, hogy az Anyámhoz. Maga is hasonlatosságot látott benne; megfogta a’ gyermek’ kövér ujjait, tapogatta, hogy húst sem lát benne, ’s azután a’ maga kezét nézegette. – 17dben Sophie Fráter Antalnéhoz, én Kövér Imréhez mentem-le, ’s Kövérhez elvittem a’ gyermeket is. Péchy Sándornéhoz ma még csak magam mentem által, béjelenteni, hogy holnap Sophie is általjő, ’s elhozza Phigiet. Péchy Sándornénak Lasztóczról szakadt frájczímere által jött Sophiehoz, hírt venni az anyja, ’s atyja felől, ’s a’ kis házban beszéllt Sophieval. Az Anyám lángoló képpel jő, ’s kiáltja: Kell e itt az a’ gaz lyány? – Sophie ezt felelte csendes lélekkel: kell. – Ha elvégzik vele a’ dolgot, menjen, monda; mert nekem illyen derék személlyre nincs szükségem. – A’ lyány talán tizenkét esztendős gyermek.

Phigie eggy estve szopott. Az Anyám a’ pitvarban lármázott valakire, ’s a’ gyermek elkapta az anyja emlőjétől a’ fejét, ’s oda tekintett, mi baj. Ismét szopott, ’s ismét oda tekintett az újabb hangra. Lehetetlen volt nem nevetni nem-értett rezzenésein.

18d. Vasárnap. Délután Sophieval általmentem a’ húgomhoz. A’ gyermek aludván, nem jöhetett. – Mind a’ húgom, mind a’ férje barátsággal fogadtak. Sophie megköszönte nekik, hogy Xber olta Febr. utolsó napjáig asztalt adtak. Susi beszéllte, hogy Julis húgom az elmúlt Aprilisi Debreczeni vásárra lejővén Munkácsról, elébb Baktán, azután Tégláson betért; mind a’ két helytt csudálkozva emlegették a’ Laczi’ gondatlan ’s illetlen házasságát. Dienes azt beszélli, hogy Laczi eggy estve haza jött az ő házához, ’s jelenti neki, hogy megházasodott, ’s találja kit? Kit egyebet, felele Dienes, mint Hodosy Lottit? – Nem azt. – »Tehát nem lehet igaz, hogy megházasodtál.« – L. mondja, hogy Lukács Fannit. D. nem hitte. De ha meg akarál házasodni, miért nem Lottit? – (Lotti Hodosy Sámuelnek és Pulszky ..... a’ leánya, B. Podmaniczky Julienek mostohája; az anyja 30. ezeret hozott a’ házhoz; azután még Mudránynak succedált; ’s Hodosy maga is gazdag ember volt. Hodosy Januárban hala-meg, és így successiója mingyárt jött volna vele; fiatal, egésséges, szép és a’ legszebb nevelésű leány.) – Azt felelte, hogy annyival bé nem éri magát. – Mind ezt Susi beszéllé, megvallván, hogy nincs ember, a’ ki javallja házasságát. »Lukács Fanni kicsiny, gyenge, nem görbehátú, hanem féllapoczkájú személy; szép módú, és jónak látszik; megvan! és így áldja-meg Isten őket!« – Ezek a’ Susi szavai. Az Örmény eredet csakugyan előtte is kedvetlen dolog. 250 ezer nincs, azt mondja D .... de minden bizonnyal lesz 140 ezer. – Nem állhatám-meg, hogy nem panasz, hanem örvendésképpen ne mondjam Susinak, hogy azon felyűl, hogy két három esztendő olta Laczinak írtam, még pedig olly dolgokban is lévén szolgálatjára, a’ mellyekre megkérve nem valék, (mint a’ Keczer adóssága) ’s ő nekem eggynehány levelemre nem felelt; házasságomat is insinuáltam neki, mint mind azoknak a’ testvéreimnek, a’ kikkel szemben lévén élő szóval insinuálhattam azt, ’s ő még arra sem felelt: most midőn ő házasodék, nékem nem insinuálta. Nem csak nem szégyenlem, hogy nem felelt és nem írt, vagy inkább, hogy én írtam, ’s ő akkor nem felelt, ’s most nem írt, sőt örvendek. Az Isteni Gondviselés nekem szép satisfactiót nyujta, mondám. Ő vala az, a’ ki 1804-ben, tavasszal Regmeczre ment, és az Anyámat tűzbe hozta, ’s azt a’ gyanút, hogy szobaleányt akarok venni, készítette; ’s íme én úgy házasodtam, hogy nem kell pirúlnunk miatta, ő pedig úgy, hogy a’ Jók fejet csóválva hallják. Tagadja hát, a’ kinek tetszik, a’ Virtus szentségét ’s a’ bosszúló ’s jutalmazó Gondviselést. Pedig, mondám, ez még csak kezdet, hátra van még a’ nagyja. Megmondta Krainik Józsinak, hogy az utolsó csep verejtékig ki kell azt neki izzadni, a’ mit ő Miklóssal és Miklósnéval szenvedtetett.

Susi mondá, hogy a’ Debreczeni Aprilisi vásárkor ő és Julis ’s Dienes a’ Német-útszán által ellenben voltak szállva Asszonyámmal és Józsival, Julis és Susi általmenni hozzá sem nem mertek, sem nem akartak: Asszonyám pedig mindég az ablakon űlt, ’s onnan nézte minden mozdúlásaikat; ’s midőn a’ fiatal emberek a’ lyányaikhoz jöttek, csinálta a’ Glosszákat, hogy bezzeg mennek a’ Herczegek a’ Kisasszonyokhoz. Eggy nap Susi és Julis általmentek Péchy Imre Úrhoz; (ugyan azon háznál volt szállva Bornemisszánál Asszonyám is) – azon pillantatban által küldé Antalt, az inast, nézni, hogy ott mit csinálnak. Ott rá ismertek Antalra, kitalálták miért jött, ’s nevettek. – Józsi által nem ment hozzájok, de reájok bukkanván a’ vásárban, mind Susit, mind Julist öszvecsókolta.

A’ mint Susitól Sophieval haza mentem, nagy volt a’ harag, de nem szóllott az Anyám. Ha oda nem mentem volna is, némán űltünk volna; és így nem tudom miért ne mentem volna el; kivált hogy Sophienak illő volt Susihoz elmenni, ’s erántam mutatott barátságát megköszönni. Kevéssel azután felébredt a’ gyermek. Őtet dajkája karján víttem Susihoz. – Az Anyám ekkor nap hozzá nem nyúlt többé a’ gyermekhez, ’s azt kérdte, ha meghízott-e, hogy Péchy Sándorhoz vitték?

19d. Béhajtattam a’ gulyát, szembe venni marháimat. Két kétesztendős ökör bornyút ajándékoza Phigienek. Mind én, mind Sophie, megköszöntük kézcsókkal. 20d. el akaránk jönni Semlyénből. Sophie még öltözetlen volt, midőn Asszonyám engem hívatott, hogy vegyem által a’ Károlyból érkezett pénzemet. Megszámláltam, által vettem. – 50. köböl rozsomért 18. Maji Károlyban per 7 Vf. 17 x. kivonván 8. garas szekérbért köblétől jön 343. Vf. 7 x. (=291. Rf. 40 x.) – 22 köből 1 ½ véka tengeri megyen per 8-adfél Vft 157. Vft 16 x. (= 133 Rft 42 x. in Summa 425. Rf 22 x.) – A’ számolás soká tartott. Sophie régen felöltözött, ’s kiűlt a’ pitvarban lévő ágyra ’s szoptatta gyermekét. Pénteken dél olta Kedden délig nem szóllván hozzá, rettegett csak reá is tekinteni, de nem mutatott eránta semmi tiszteletlenséget, semmi bosszantást, hanem félve szenvedett. Ekkor méne az anyám keresztűl a’ pitvaron. Sophie a’ gyermeket szoptatván, fel nem kelhetett jó reggelt mondani, kivált, hogy már 10 óra is volt. Az Anyám szó nélkül ment a’ kandallós szobába, és az ott lévő Sára-Asszonynak és Erzsinek valami Sophiera czélzó integetést tett. Ebéd előtt kezet csókolánk ’s eljöttünk. – Asszonyám Sophihoz éppen nem, hozzám csak a’ gazdaságbeli dolgokban, mindöszve alig hússzor szóllott.

Péchy Mihályné a’ gyermek nevét tudakozta szombaton estve. Megtanúlta mind hosszában: Iphigénie; mind megrövidítve: Phigie és Génie. Az anyám azt mondta, hogy Krainik két gyermekét másképpen hívja, mint a’ felesége; az eggyikét ő Mariskának a’ felesége Csercsinek – a’ másikát ő Józsinak, a’ felesége Gusztinak hívja; az Anyám is ezt tehát Málinak fogja nevezni. – Akkor nap Ördög Úrnál ebédelénk Ábrányon, éjtszakára pedig Mihálydiba jövénk. – 21d. Kállóban Hőke szabó Mesternél, a’ Semlyéni Rector testvérénél valánk ebédre; éjtsz. Királytelkén. Nyíregyházán Schulek Predikátornak kertjét néztem meg. – Nála láttam ezt a’ munkát: Versuch einer systematischen Beschreibung in Deutschland vorhandener Kernobstsorten von Diel. Frankfurt am Main, 1799. XI. Tomus. és a’ Kraft Pomona Austriacáját. – 22d. Ebéd a’ Tokaji hegy alatt való fogadóban, a’ Bodrog partján. A’ Gazda csólnakra ültetett, ’s elvitt a’ Halászokhoz. Sophie és én ültünk a’ hajóban. A’ Gazda hátul, eggy Russzus obsitos katona elől evezett. Gyönyörű sétálás, messze Zalkod felé. Két fort. ára kecsegét és süllőt vevénk. Phigie az állásban maradt. Éjtszakára Patakra értünk. Prof. Szombathihoz mentem, ’s elhoztam tőle Bavariából vett könyveim’ Catalógusát. Óhajtja, hogy a’ Pataki Collegiumé légyen. – 23d. Visszaértünk Kázmérba. Egynehány levelek Postán, ezek köztt a’ Körtvélyesi Szirmay Tamásnéé, a’ ki özvegységét igen nehezen viseli.

25d. Innep. Pünkösd első napja. Délután Susie, a’ ki rég olta Szilváson tartózkodik, hogy bánatját felejthesse, B. Splényi Catónnal véletlenűl által jőnek. Ma reggel Sophie templomba. – 26d. Sophieval sétálni. Igen szép bokrétát fűztünk. A’ Grófné azt parancsolta, hogy azt vigyük Gróf Vondernothnénak Szilvásba, hová Sophie a’ gyermek elválasztása miatt menni készűlt. Sophie megharagszik, hogy a’ gyermeket tánczba vitték, könnyen baj érhetvén ott. Magunk kerestük-fel. A’ gyermek sírt, éhes lévén. – 27d. Kedd. Délután lóháton általmentem Regmeczre, hová az anyám szombaton ért-fel. Árnyékszékre ment, midőn az udvarra beértem; a’ Regmeczi Pap visszafordúlt hozzá, ’s jelentette, hogy jövök. Meg nem állott. Én azalatt a’ Pappal beszélltem. Mikor visszajött, elhagytam a’ Papot. A’ Pitvarba belépvén, nem bal kéz felé tért, hogy onnan a’ maga szobájába vigyen, hanem felugratta a’ Józsiné patvaristáját, a’ Rátkai leányát, hogy nyissa-meg az ebédlőt. Az a’ bal kéz felőli szobákon bément, ’s az ebédlő ajtaját megnyitotta. Bémentünk. Egyenesen ment a’ Józsi szobájába, nyitva hagyván maga után az ajtót. Azt hitte, hogy utánna mégyek. Veszteg maradtam. Kijött, ’s nyitva hagyta ismét az ajtót. Kézcsókot vittem neki feleségemtől, ’s leányomtól. Nem felelt. Mondtam, hogy Széphalomra megyek megtekinteni holmit, ’s rendelést tenni; hogy Lévaival Lagmóczról új alkura kellett szállanom; 29. garason fogja adni a’ mésznek hordaját; hogy leküldöm a’ Szekeret Semlyénbe, mihelytt elkészül a’ Kovács, mert tengelye, ’s kereke öszvetört (Ezt a’ szekeret az Anyám adá ez idén, illyen kerekű szekeret adat nekem József Úr; magának 70 vagy is hány frton csináltatott eggyet Rakomazon). Lóra űltem, megúnván a’ némaságot, ’s elmentem Széphalomra. Ott megtekintettem a’ vett fát, 40 Rftot adtam a’ Molnár kezébe, kijegyeztettem a’ mészgödör helyét etc. ’s Mikóháza felé vissza Kázmérba. Az anyám fogatott, de már nem ért Széphalmon. – 28d. Phigie elválasztatik a’ mellytől. Sophieval reggel Szilvásba. Kozmán Schrámné miatt leszállottunk. Gróf Vondernothnénak szép meubljei, Glashausa, ’s robinia hispidája, chrysanthemum Indicumja, ’s a’ Catón szép képe Donáttól. – Gróf Pipsz Desőffy Gr. Sztáray Lórával mátkás. Estve felé Sophiet elhagyom, ’s haza hozom Susiet. Phigie egész nap igen jól viselte magát. De estve felé el kezde jajgatni, ’s szívszakadva kiáltozta a’ Mammánt. Igen sokára aludt-el. A’ Gróf nem láthatta szenvedését ’s az udvarra ment-le sétálni kínjában. Vacsoránál űltünk midőn felébrede. A’ Gróf megparancsolta, hogy a’ gyermeket hozzák-ki ’s ültessék mellénk. Általellenben űlt velem. Egészen elfogott a’ gondolat, hogy ha Sophie nem távol hanem a’ sírban volna, ’s így jajgatná Fizsi, mit fognék érezni. Könnyem lopva hullott-le szememből. – 29d. A’ Gróf Susieval eggyütt Szilvásra ment, megtekinteni Sophiet. Maradékom, a’ ki ezt olvasni fogja, érzékeny háladatosságot ’s szíves tiszteletet fog érzeni ennek a’ nagy embernek ’s jó atyának neve hallására. A’ legapróságosabb gondokig terjedett ki kegyessége, ’s Izsit nagy-atyai gyengeséggel kedvellette. Szomorú hírt hozott Sophieról, hogy éjjét igen kínos szenvedések köztt töltötte. 30dban a’ Lovászomat levéllel küldöttem Sophiehoz. Örvendetes válasszal jött vissza a’ Lovász. Meg van az a’ Sophie leveleinek gyűjteményében. – 31dikben Susieval eggyütt ismét általmentem Szilvásra. B. Splényi Náni, Özvegy Csörgő Pálné, karon fogva vitt a’ Ferdő Cabinett felé, a’ hol Sophie tartózkodott. Sophie! Sophie! kiálta; szabad e hozzád menni. Sophie ezt kiáltotta rá: das ist mein Kazinczy! ’s szaladt előmbe. Oh melly örömmel szoritjuk azt a’ kedvest mellyünkre, a’ kinek kínjai miatt szívünk döbögve vert, a’ kinek szenvedései az Elszakadhatás’ képét riasztották fel lelkünkben! Ismét eggy kosár cseresznyét vittem neki; az elsőt a’ Gróf által küldöttem. Sophie az éjjel igen jól aludt; tejét eggy gyermekkel szívatta-ki ’s azolta jobban van. Késő estve tértünk vissza, ’s általadtam Fizsinek az anyja csókját. Ma vettem a’ Sylvester Grammaticájának már tisztára nyomtatott Előbeszédjét Trattnertől.

A’ Semlyéni Rector, Hőke József vala az, a’ ki által az Anyám nékem azt iratá, hogy néki többet ne írjak. Most mentegette magát a’ Rector, hogy elébe volt téve mit írjon, ’s kéntelen vala vele. De ne hidje a’ T. Úr mondá a’ Rector, hogy a’ T. Asszony olly nagyon haragszik a’ T. Urra mint mutatja. Eggy valaki tüzeli az ollyas cselekedetekre. – 2.) Hallván a’ Rectortól, hogy a’ Pap, Csóka János, kérte az Anyámat, hogy azt a’ levelet ne küldené-el, megköszöntem, hogy azt cselekedte, a’ mit emberséges embernek cselekedni illett. A’ Pap csudálkozva értette, hogy Sophie és én hogyan fogadtatánk. Talán azt várja, úgymond, hogy a’ T. Úr a’ levél eránt szólljon vele. Azt feleltem, hogy nincs mit szóllanom, nem használ semmi Remonstratió; most a’ levélírást is megtiltotta: már tehát nem remonstrálgatok, hanem handlolok. Engem attól félteni nem kell, hogy az anyámat ingereljem, Józsit bántsam: de illő, hogy magamnak és az enyémeknek nyugtot szerezzek ’s fogok. – A’ Pap azt javaslotta, hogy ne vegyem fel az ollyas izeneteket, mint Jósié. Azt felelém neki, hogy nem csak az izenetet, de még a’ szemtől szembe való bántásokat is eltűrtem; azt tudja az anyám, ’s reménylem Jósi maga is csudálta, látván a’ gallérba-kapásból, hogy nem félénkségből hallgattam. De a’ szemtelen ember nem érti-meg az elnézést; ’s ebre dorong kell.^*

2b. hír az Ujsban hogy a’ francziak elfoglalák Rómát.

3. Sophienek fogat von Fodor.

4. Domokos Lőrincz jegyben Com. Klárival.

10. Zseni örűl a’ veres bábnak.

16. Kis írja hogy Soprba megy Prediknak Sallustom felől szó a’ Hazai Tudósítások.

21. hir hogy a’ Pápa protestalt és Párisba ment.

28 † Szirmay Andrné. hír hogy Dienes resignal és nem illuminal ablakot Rhedeinek.

Jarmi Imre és Komoróczi Abris jeles Poeták Patakon.

3 April. a’ Napoleon nagy képét a’ Napam hozta.

8. Apr. első villamlás.

16 Apr. levél Strassburgból^* Quirschfeldnétől

17. Husvét 1.

22. Az ipam itt szőlőt venni Balog Jánossal.

a’ Grof Fay Istvan fijaból

4. Maji Zsenibe himlőt oltanak Kassán. Th. ma látja a’ gyermeket eloszor. 6. Sophie és a’ napam megérkeznek Kassarol.

12. Majus himlőoltás Horn Tóniba^* itt. Ez akkor^* 9 ½ holnapos.

14. Sophie Genie Gr Jósef és én Szőlőskére. hír hogy Bajkor silentiarius.

19. Az anyám reggel jő Semlyből. Zsenie ma aludt elelőször ágyamban ’s karjaim köztt.

31. Poppol Agoston ma itt először.

2 Jun. Sophie és Genie gyalog Regmeczre.

3. – az anyám Semlybe. – Zseni erősbb hanggal kezd gagyogni Jún. 1 olta.

11. Ragályi Tamás és Maria. Ez ma itt először.

12. az ipam és napam itt. 16. Urnapja Poppollal a’ hegyre. A’ mélység.

17. Bélyben hálok.

24 Jun. 1808. Irtózatos felleg szakadás. Betölti a’ békástót a’ kertbe.

26. Jun. Dienes Váradról itt megyen-el hír nélkül. Szép atyafisag.

28. Jun. Gr. Dezsőfy^* Jósef itt hál.

29. Péter itt tolti neve napjat.

5. Jul. H. Breczenheim Statutiója Patakon.

19. Itt Szőgyéni (később Personalis.)

25 itt B. Wécsey és né és fijok Pal.

29 indúl Preisschriftem Kassára.

Virtute ambire oportet, non favitoribus

Sat habet favitorum semper, qui recte facit. Plautus

9. Aug. Követek Lónyai, Jekelfalusi – Szőgyéni assessornak eskuszik.

17. Első levél Himfytol.

29. Aug. Komáromy Gabor eroszakosan behajtja lovaimat.

1 7br. 18 véka egész buzatermésem^* Szephalmon.

31. Aug.^* Parnai János Kertészemet fogva Szbíróhoz a’ Banos háza feltöréséért.

† 25 Jan. 1809.

Miklosnak 2^a Aug. Isabella leánya születik.

11 7br. Bécsbe indulok Szemere Albnél hálok.

12 Szerencs, Gesztely.

13 Keresztesről vissza lovaimat éjsz. Kaly.

14 Hatvan ebéd Agoston Ferencznél. éjsz. Kerepes.

15. Pest. Juhasz Virag Beleznay Kertben Pron. Lászlóhoz Ninihez kinek ma szül. leánya.

16. Agnes Paulina Honoratát az én karomon kereszteltetik.

17. ebéd B. Pr. Lnál Schwartner és Honorata.

18. Simonnál ebéd.

22. Klobusiczky Károllyal.

23 Komárom, Győr.

24. Fabchich. Ebéd Mozsony, éjsz. Köpcsény

25. Majlath. Vasárnap.

26. Claris sessio. 80. mill. fizetett Ferencz az Austerl. ütközet után Napoleonnak ’s ennek 2 deputatusa ment Selymeczre megtekinteni mi a’ kincs.

27. Diæt. Sessio Gr. Bethlen Laszlo.

28.^* Circ. Sessio. Hubai. Josa Gyuri.

29. el Pozsból. Schweiher.

30. Bécs regg. 8 orakor. Apáczak. Kreutzinger megígeri, hogy festeni fog.

Brockmann.

1808.

Oct. 2. Csúry, Balkai. 3. 8br. Kreutzinger fest. 6. Buczit ma először. Báróczinál ebéd. vele Binzhez. 7 Kreutzinger^* 3szor fest. Buczi szül. 1782. 16. Maj. Engel, Tőkés, Clavis Homeri. – 9. Cleynmannt hallg[atom].^* Krtől a’ kepet. Báróczit ma látom utolszor.

11. Oct. Balkaival el. Windpassing. Höflein.

12. Oct. Kisnél. Berzs. MS.

13. […], 14 Gyor. 15. Nyerges ujfalu.16 Vasárnap. BPrL. Nini.

18. Hatvan. 19. Arokszallás. 21. Kaly. 22. Keresztes. Balkay el.

23. Vasárnap. […] 24 Liszka. 25. haza. Zseni az én ágyámban.

28 † B Pron. Laszlo.

30. Sophieval Kazmba. Ott Cajetán. Ezt ma latjuk legelebb.

13 Nov. jő Cajetán a’ Napammal. Az itt marad, ez megyen Szpatára.

14. Zs. a’ vannába fogózva feláll.

15 igen erős hangon papol. 19. Zseninek harmadik foga.

26. Zseni első szava Pilla Pilla. 28. Papa. legeloszor. 29. feláll szabadon. szül. a’ Marie lyanya.^*

30 Pát mond eloszor búcsúzva. tapsol strickol eggyszerre, eddig külön.

4 Xbr. Zseni ma esztdős. 2 Sch. 2 zoll nagy.

12. eggy szelet fűstölt hust el nyelt.

14 Kajetán ágya előtt Menuettet Sophieval ki karján tartá Zsenit, midőn kezet nyujt[va]^* visítva nevet.

15. Lonyai Statutiója Barátszer.

25. Sophie és Cajetán misére Ujhbe. 29 Xbr. Repkényes poharat.

Vezekény Barsban 1652. VII. Kal. 7br.

† Lad. Fran. Thom. Casp. Eszterh.

Petrus Revai Cor. Cust † 1622. 5 Jun.

Rudolph I. nasc. 1218. 1 Maj.

31. Xbr. Zseni a’ RakFer képét ön magatól megcsokolja.

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

1809. Berzs. szül 1780. 6. Maji.

2. Jan. a’ Kazméri csűr elég.

Fáy Agoston Gróffá leve.

6 Jan. Cajetán megfogja a’ Zseni kezet. Szépen pa Zseni ([...]) [.] reggel 7kor †.

Jő az Ipam. 9 temetés. A’ Cajet. inasának ora X=200 f.

15 Sophie Csercsi Ujbe Leszakad a’ jég alattok.

2. Febr. elkezdem fordítani Iphigeniát. 13. Febr. Zs. elválasztatik a’ csecstől. Sophie Kazmba.

18. Sophie jő. 19. nagy villámdördülés.

28 Febr. Az anyám itt ebédel.

12 Mart. az Ipam itt Gyűlésre megy. Itt a’ Fő Ispán 2243 Nemes familia Zemplben.

14 Permanens Deputatio én is benne.

Gr. Jósef 1770. 23 Apr. akkor volt 27 eszt. és 8 holnapos.

26. Mart. Szirmay Péter Rákócon †

1. Apr. 1809 Kézi itt. 2. Apr. Husvet.

8. a’ Primás Ujhbe. 9. Misét mond. Conferentia. 10. Gyulés. Aranyér raj[tam].^*

11 Apr. Baroczinak és Kazinczy Andr. szül. Danielnek hallotti napja.

Lónyainak ezt mondá a’ Prímás Ujhelyben

Ita hoc est qdo in Diaeta nihil concludimus, domi vero merita quærimus ut donato obtineamus.

Első Sonett elvegzem.

16 Vasárnap Zs. hol engem hol anyját, ismét, meg csokol.

17 első fecske es darvak.

19 Regensburgnál első csata.^* vegzodik 24^* Apr. vég[én]^* elvesztjük Károly Lajos elszakasz[tatik].^*

23. Ujbe Gyűlésre az Ipammal.

2 Maji jő a’ Napam Szpatáról.

3 Staféta hogy elveszténk a’ Csatát.

6. én lovat adok.

13 Bécs magát feladja.

15 estve szó a’ festésről.^* A’ Fő Ispán látni akarja, de reggel 16. megyen.

21. a’ napam, Dellvó es né, Grof Jósef itt ebeden.

29. Lónyai Szemere Istvánnak declaralja hogy a’ ki nem megyen az Insurrhoz hunczfut.

1 Jun. Zseni baranyhimlő. Reggeli panasz Götheből fordítom.

4 Jun. 1 ½ eszt. 2 lab 3 ½ zoll.

7 Jun. Delvó Szpatára, né Kazmba.

15. Jun. 8 szökött katona hozzam.

18. Vasarnap Szerdhről jövök. Bodó beszélli Győrt.

21. Beatrix el Godőlőről Terebesre.

29. Lonyai Ungvári Adm. beadta az Instantiát 23 May. 23. Jun. publicáltatott a’ Cancellarián.

2. Jul. Zs. jarkalni kezd magaban. 11. Jul. kezde magaban jarni.

7 Ragályi Samu megölve találtatik az Ujh. vásar az [?] eggy reggel ma temetik.

12 Jul Zoltán Pál és Spl. Cacon lakadalma.

20 Ferencz Herczeg Terebesről Egerbe.

24. Lónyai búcsúzik a’ Gyulesbe. Horv. László leve helyébe. Gr. D. J. és én az Emlék dolgában. Zseni estve ertem. Kövi nevet hogy karomon viszem.

25 Aug. Dobr. és WFerencz érkeznek. 27. Dobr. Kazmérba. 28 én el Dobr […] […]

a’ Whez írt Epistolát nyomtattak Fejér György Kulcsár Horv. István Vitkovits Septbrben versem első nyomtatványát 20db.

1 Sept. † a’ Primás Tatan.

5. Relatio a’ Vgyére az Emlék erant.

Júl. 1. napján értem Regmeczre. Szótalanúl estem a’ szegény Anyám’ karjai közzé a’ Hericz^* ház’ pitvarában. Még akkor annak a’ résznek birtokában valánk, ’s az Anyám ott lakott. László testvérem, Obristlieutenant a’ Bihari Insurrectionál, ki fogságom olta régibb gondolkozása módját egészen megváltoztatta, a’ kis házban, hol könyveim állottak, fekve várt, és öltözetlenűl az ágyban. Úgy köszöntött hogy rám nem néze. Jósef Öcsém már megismértete gondolkozásaival, ’s elbeszéllte, hogy a’ Budai fogságból haza eresztett Miklós testvérünkre kardot fogott, midőn ez, azt beszéllvén Laczi, hogy a’ háború mint folyt Olasz-Országban, ’s valamelly verekedést említvén, ezt mondá neki ingerlés hangja nélkül: „Szaladtak akkor Bátyám Uramék.”^*

Gyürky Pál, fija a’ későbbi Torontali Fő Ispánnak, Laczival jött fel Biharból.

2d. Szőlőskére megyünk Péter Bátyámhoz, ki 1799 olta Zempl. Subst. Vice Ispán.

4dben Lasztóczra ebédre Szemere László Úrhoz. Meg nem foghattam, miért nem Kázmérba, holott az Anyám tudta, hogy én sehova nem vágyok inkább. Oda dél után akaránk betérni eggy órai múlatásra. – Jósinak szemessége oda is kiterjede, hogy énvelem Kázmért ne látassa; ismérte a’ Grófhoz ’s egész házához vonszódó indúlataimat, ’s rettegett hogy Sophieba, ki azalatt míg fogva voltam (1795) a’ Bécsi Klastromból haza jött, belé szeretek, ’s még nehezebben fogom magamat Regmeczről eltolatni. Midőn tőle Budán megértettem hogy Sophie már Kázmértt van, ’s tudakoztam, hogyan néz-ki ’s mint formálta magát, kedvetlen felelettel azt felelte, hogy görbén áll a’ frizűrje. Ezt ekkor nem értettem. Később tudtam-meg nem tudom kitől, a’ ki előtt tanácslotta Asszonyámnak, hogy Kázmértól el kell vonni, mert Sophie nekem veszedelmes lehet. – Azonban valamelly jó Istenség rútúl megjátszodta mai Plánumát: Szemere László Úrnál üresen lelénk a’ házat, ’s már túl vala tizeneggyen. Kéntelenek valánk Kázmérba menni ebédre.

Kázmérban az előtt estve (3dban) tudták-meg kiszabadúlásomat, haza-érkezésemet. Sophie a’ szobaleányok’ szobájában volt, ’s kocsit halla közelíteni. Kinéz, ’s az anyám szekerére reá ismér. Elképzeli hogy én űlök benne, ’s el fakad sírva. Befordúlánk a’ kapun, ’s a’ Gróf, a’ Grófné, Sophie és az öccse lesik a’ jaloux mellől, ha én ott vagyok e. Ferencz! Ferencz! kiálta a’ széplelkű Gróf, ’s szaladva jött-le a’ grádicson, hogy minél elébb szoríthasson szívére. Az egész idő, mellyet itt tölténk, szerencsétlenségeim’ előbeszéllésére vala fordítva, ’s a’ kissebbik lyány’ szívében a’ szánakozás’ érzései szerelemre gyúladtak, holott én szerelmet sem Sophie sem Marie eránt nem érzettem, hanem őket, mint régenten, csak testvéreimnek néztem.

5dikben a’ Gróf, a’ Grófné ’s három gyermekeik által jövének Regmeczre ebédre. Sophie és Susie ’s Pepi (a’ kissebbik leány’ neve Marie Susie lévén, hol az eggyik, hol a’ másik neven nevezem) ott hagyák az öregeket, ’s az én szobámba jövének. Ágyam és régi író asztalom köztt csak eggy dolgozó-asztal fért-el. Marie felűlt az asztalra, Sophie a’ széket foglalta-el, mi pedig az ágyat és székeket az ágy és asztal között. A’ Grófné bejött, szemmel tartván leánygyermekeit. Én csak ekkor vevém észre, hogy Sophienak nyakán eggy férjfi^* árnykép függ. Comtesse, kérdém ártatlan curiositással; kicsoda ez? Sophie elpirúlt, az Anyjához fordúlt, ’s ezt felelte: Wäre Er hier, er wäre jetzt sein Freund. A’ kérdés meg nem volt fejtve a’ felelet által; de melly magasztaló felelet! Tiszteltem a’ jó gyermek’ szemérmét, ’s nem tudakoztam semmit. A’ kép a’ Gróf Etoile Maximiliáné volt; eggy fiatal franczia Emigránsé, ki arról álmodozott, hogy valaha férje lehet ennek a’ jó leánynak. Én a’ legkedvesebb circulusban lelém magamat mellyet képzelhetni; a’ Gróf Atyám, a’ Grófné Anyám, a’ három testvér nékem is testvérem volt. De ez a’ szép koszorú ’s benne való gyönyörködésem egészen eltolta a’ szerelemről való álmodozást. Az csak a’ szegény Marie’ szívében fogott helyt, ’s magas lángokkal égett.

Későbben, talán ebéd után már, Szemere László Úr és az Asszony is megérkeztek, visszonozni az elszalasztott látogatást.

Sophie beszélli, hogy Kázmérban eggy rövid zöld kaputrokban jelentem-meg, ’s nagyon előre hajlottnak lelt az egész ház.

7dikben Csóka János Ér-Semlyéni Predikátor Ujhelyben lakadalmát űlte Kassai Erzsébettel. Fráter Pál, Pálné és a’ leányok, Theréz, most Botka Lajosné felkísérték, ’s velünk 8dban Regmeczre jöttek-ki hálni. Itt Bernáth Menyhért pensionált Kapitánynak kis leánykájával, a’ most (1812ben) már Barczynéval eggy menüetet tánczolék.

10dikben Ruszkára,

11. Tornyos-Némethibe,

13. Regmeczre. – László Öcsém Pestre indúl Gyürkivel. Gróf Wartenslében Ferdinand hívta-le olly véggel, hogy a’ húgát, ki jegybe lépe Báró Podmaniczky Sándorral, ennek kezéről üsse-le, minthogy valaha egymást szerették. A’ leány kimondta, hogy kezét Podmaniczkytól vissza nem vonja, ’s hozzá el is ment.

14ben Puky István és Csokonay a’ Pataki examenről engem látni Regmeczre jőnek. – Ők vissza Patakra. – 14dik napja vala hogy haza értem, és még eddig mindég úgy vitte a’ dolgot Jósi, hogy én Széphalmot ne láthassam. A’ volt fő czélja hogy innen eltilthasson. Pukynak és Csokonaynak elmenetelek után kisétálék ide. Alig valék itt, imhol jő, ’s azon frivolus szín alatt hogy ő eggy borházat akar építeni a’ Regmeczi szőlejénél, mellyre semmi szükség, és a’ melly maig sem állott-fel, elcsal a’ ház’ megtekintésétől ’s felviszen a’ szőlőbe. Én meg sem álmodhattam ennek^* okát, mert a’ ház és a’ ház körűl való földek fogságom előtt már birtokomban voltak.

Feljegyzem^* itt egynehány elmés és szép tettét. – Haza érvén fogságomból, az vala minden vágyásom, hogy minél elébb hozzá foghassak gazdaságomhoz ’s kipotolhassam a’ mit elmúlattam. De még idegen helytt is az volt volna örömöm, hogy mezei munkát láthassak. Eggy nap tehát az Anyám béfogatott, ’s kimenénk a’ kaszásokhoz. Ezek letették a’ kaszát, hozzám szaladtak, öszve csókoltak. Józsi reájok rivalkodott, hogy ne köszöngessenek, hanem folytassák a’ munkát. – Vádolnám magamat, hogy energiám nem volt meg nem szóllamlani, ’s nem mutatni hogy értem, mit teszen az a’ tilalom. De azon felül hogy becsületes embernek nehéz gorombának lenni, ítélje-meg minden, ha megengedheté e azt nékem azon sok jónak emlékezete, a’ mit ez az elfajúlt gonosz ember velem fogságom alatt cselekvék. Kész volt volna ő többet is tenni érettem,^* csak vesztem volna oda örökre.

Még az nap midőn Munkácsról eljővénk megszóllíta, hogy Asszonyám nekem lovakat akar venni, de ellenkezzem; ott van az ő lova; parancsoljak vele, mikor tetszik. (Gyönyörű!) Ne avatkozzam semmi gazdaságba (ez még gyönyörűbb!) elviszi ő az Oeconomicumot, vigyem én a’ juridicumot.

Ferencz, ugymonda Laczi eggy nap, minekutána enyhűlt szörnyű dühe, és már még is szóllott hozzám ’s szemembe nézett is. A’ te egésséged nagyon el van gyengűlve; ferdőbe kellene menned, Ránkra vagy Bártfára. Én azt nem tanácsolhatom, mert minden szem beléd tapadna. Tehát hozass a’ házhoz eggy hordó savanyú-vizet, ’s élj vele itthon. Józsi protestált, hogy az három vagy négy napi Urdolgába fogna kerűlni; azt tenni nem lehet. Hát a’ Ferencz egéssége nem érdemel egynehány napi Urdolgát? kérdé Laczi,^* ’s káromkodott. Jósi félre fordúlt, ’s tetszése szerént hagyá káromkodni Laczit.

Januáriusig nem vala inasom. Akkorára eggy akasztófára való tolvaj és korhely embert Gyalog Gyurkát tolának reám; kiben az vala a’ Jósi plánuma, hogy belőle minden titkaimat vegye-ki, mert ez felette szeretett fecsegni, kivált borért és áldomásért, mellyet tőle el nem vontak. Soha gonoszabb cselédet képzelni sem tudtam. Eggykor Debreczenből jövén, a’ Halápi erdőkben meglátok eggy Nyírfát, melly eggy tőről két messzére széljel-hajlott növésben nőtt-fel. Ez a’ fa, mondám annak a’ ki velem űlt, képe két rossz testvérnek. Gyalog Gyurka megszóllalt ’s azt beszéllte, hogy Jósi és Miklós ővele jöttek-le a’ Regmeczi szőlőkből, ’s Jósi így kezdé: Miklós, Ferencz nem sokára kiszabadúl; az nekünk nagy kárunkra lesz, mert az Anyánk Ferenczet nagyon szereti. – De biz azért csak hadd jöjjön! felele a’ nemeslelkű Miklós, ’s Jósi^* látván hogy nem magához hasonlóval teve-fel, abba hagyá. Nem szenvedtem én többet hetedfél esztendei ’s két héti fogságom alatt mint e’ hóhér miatt szenvedek mind maig.

Estvére kijöve hozzánk Komjáti Abrahám eggykori Miskolczi Prof. most P^* Pap; ’s vele^*

15ben Patakra mentem, hol még tartott az examen. Comáromy György V. Curátor, kit a’ vérség, eggykori eggyüttszolgálás és barátság emlékezete publice megcsókoltata, hidegen, ijedve fogadta csókomat, ’s perplexitásából magához nem tuda térni; Superint. Őry forróan. – Ma látám legelébb Prof. Beregszászi Pált.

A’ fogságból kiszabadúlt ember alig hiheti hogy kiszabadúlt. Ha barátimmal öszvejöttem, úgy beszélltem történeteimet, mintha csak 24 órára volnék kieresztve. Álmaimból az rettente-fel hogy ismét fogva vagyok, vagy keresnek hogy bédughassanak, ’s soká nem mertem Pápista Templomba lépni, nem mintha fogságom alatt tántorgattak volna, melly soha nem történt; hanem azért mert Dédösömről juta eszembe, hogy ő csak a’ valláscserélés által nyerheté vissza szabadságát. Elhűltem midőn a’ Pataki examenben Bárczay István beszéllé nékem, melly titkos játékokat játszottam Munkácsi fogságomban.

17ben Asszonyám Semlyénbe viszen-le. Ebéd Kenézlő, Kótaj éjtsz., hol az öreg Ibrányi Károlyné Asszonynak nem győzöm megköszönni kegyességeit, mellyeket velünk közle Munkácsi útunk alatt itt múlatván.

18ban. Ebéd Balkány; éjtsz. Mihálydi. Ez a’ ház fogságom alatt épűlt. Képzelhetetlen illusiók fogják körűl a’ sokáig szenvedettet, midőn végre ismét szabadnak érzi magát.

19ben Semlyénbe értem.

20ban Dienes Öcsém váratlanúl Semlyénbe jő, és a’ nélkül hogy ott létemet tudná.

21ben Álmosdon ebédelünk. V. Ispán Péchy Imre Úr mutatja a’ Vármegyéhez a’ Palatínustól érkezett feleletet: Kazinczy Fer. már el van eresztve; Szlávy János addig fog tartattatni, míg megjavúl. – Azért nem eresztettek-el eggyszerre, hogy ne vélje a’ világ hogy a’ béke’ czikkelye eresztetett-el, és hogy eggyszerre való megjelenésünk sok szemet ne vonjon magára. De miért hát okúl a’ meg nem javúlást adni?

23ban Dienes béviszen Váradra. Tizeneggy órakor éjjel a’ legszebb holdvilágnál járjuk végig Váradnak legnevezetesebb úczájit.^*

24dben. Gyönyörű scéna! Dienessel némelly házaknál visitet tévén, végre elmegyünk Domokos Jakabhoz is. Nincsenek. Alig megyünk száz lépést, imhol jő kocsin Jakabné. Köszön Dnek, engem Miklósnak gondolván, nem vesz figyelemre. Megpillant, nem hallá kiszabadúlásomat, elsikoltja magát, csókol, sír, magához szorít, convulsiókat kap.

25ben Dienessel arendált Püspökségi Prædiumába. 26ban haza.

9ben Debreczenbe vásárra. Melly örömök ezt a’ tolongást, ezt a’ sok mindenfélét eggyütt látni! – Első öröm mingyárt az a’ szép Anglus kert n a g y b a n, melly Semlyén és Debreczen köztt elnyúl.

Vámos-Pércsen ámbár ismeretes nem valék, új meg’ új ismeretségeket ásítván meglátogatám az ott megszállott Irínyi Lászlónét két szép Kisasszonyaival ’s fijával. A’ lyányok, testvérei Báró Vay Lászlónénak, Becsky testvérekhez mentek, ’s mind ketten felette szerencsétlenűl. – Magyar Theatrum. – Nagy Gábor Úr, ki még Iskolában volt 1794, most már névre jutott Prókátor.

Két Moldvai vad kancza 110 Rft.

12ben. Vámos-Pércsen öszvetalálkozánk Báró Bánffy Györggyel, B. Wesselényi Miklósnak sógorával. Ez ment. Azután oda jöve Özvegy Báró Huszárné a’ fijával és Gr. Teleki születésű menyével, kiket hálásra Semlyénbe hozánk.

13ban. – Nem emlékezem kitől, meghallám Debreczenben, hogy B. Wesselényi a’ fejér lónál szállott-meg. Oda mentem. Mint hűlék-el, midőn nem Miklóst, hanem Farkast lelém. Ennek István fija az öcsémmel eggy Regimentben szolgált, Ferencz fija pedig Valenciennes mellett Laczihoz közel állva dőlt-el, ’s így megjelenésem nekik igen kedves volt. Farkas az atyjok, István, a’ most Patakon fekvő Oberstere a’ Ferdinand Huszárjainak, ’s József és ennek felesége Gróf Kendeffy Rákhel, 13dban Semlyénbe jöttek hozzánk. Fogságom ’s annak oka felől lévén szó, az öreg Wesselényi, ki a’ Közép^* Szolnok Vármegyei Fő Ispánságból a’ húza-vonák miatt lehányattatott, nem intés, hanem szánásképen azt beszéllte, hogy Statuum Præsidens Gróf Lázár János néki valaha eggy igen okos tanácsot ada: Fac officium taliter qualiter; superioribus ne obloquaris; mundum non reformes. Az igaz hogy így az embernek kevés baja lesz ezen a’ szép világon, csak hogy ezt a’ tanácsot az ollyanok mint én nem igen goutírozhatják. Én B. Wess. Farkastól pénzt, Miklóstól virtust óhajtottam volna inkább kapni.

Ugyan ez beszéllé, hogy eggyszer az Erdélyi Rendek megszóllíták Lázárt, hogy viselné dignitással a’ hívatalt ’s tégyen Remonstratiokat. Kifakadt. Nem vagyok én Chrisztus, ugymond, hogy magam az emberi nemzet’ kedvéért megfeszítessem. – Az illyen semmire-valókat hasznos megismértetni a’ maradékkal.

Még eggyet: – Az a’ Kalv. Pap, a’ ki így könyörgött Józsefért: Ne nézzd Uram, hogy ő német etc. a’ Diódi Pap volt. Wesselényi jelen vala a’ Consistoriumban, midőn ezen könyörgés miatt a’ Pap megdorgáltatott. – Ez a’ Pap felette oktalan cselekedetet^* teve, és még is több becsűlést érdemlett mint a’ maga Chrisztusát követni nem akaró Statuum Præsidens és az ő tanácsát nevetés nélkül emlegető Wesselényi.

29. el Semlyénből. Balkány, Kótaj.

30. Kenézlő, Regmecz.

3ban. – Végre látom Kassát. Úgy bántak velem mint a’ főkötős skatulyával. Ha Asszonyám ment, mennem kelle nekem is; ha jött, én is jöttem; ha pihent, én is pihentem. Most a’ Józsi rabja valék, annakelőtte a’ Császáré. Mellyík alázó?

Beérvén a’ Városra a’ Forgács úczán, minden legmesszebbről ismerteim számokban is Viczay vala az, a’ kit legelébb láték-meg. Ő tűzzel fogadott, Fried és mások mentegetőzve, hogy ők féltek. Ha ők jöttek volna ki fogságokból, én nem azt izentem volna hogy ne siessenek látni, hanem elejekbe mentem volna.

5dikben – nyugtalanúl várván hogy a’ Kocsis befogjon, lementem sürgetni. Midőn alól a’ legelső grádicsra hágnék, a’ grádics’ fordúlóján meglátám Baranyai Mihályt, ki 1800. Majusban eresztetett-el, eggyütt Ujgyörgyi Józseffel, a’ Kufsteini várból. Előtte két gyermek és eggy úti-ruhás Asszonyság ment. Öszveforrtak ajakaink, elnémúltunk. Herr von Kazinczy monda az Asszonyság, es ist gar nicht schön, dass Sie mich neben Baranyai nich auch sehen wollte. Szent Iványi Náni, a’ Judex Curiae leánya, Kapy Jósefnek szenvedő hitvese volt az Asszonyság. Megígértem, hogy nem sokára felkeresem.

8ban. – Józsi lyánynézőbe indúl Balajtra Péter Onkellel. Rhédey Gedeonné által ott már tudták hogy érkezni fog. Magdolna és Erzsébeth Kisasszonyok voltak még a’ háznál, ’s Józsi Magdolnához várattatott, Magdolnához ment. Azonban meglátván Erzsit, Péternek jelenti,^* hogy neki nem kell Magdolna,^* hanem Erzsi. Ismerni kell Pétert, hogy az az illyes elakadásokban magán segíteni nem tud. Inti Józsit, ne bohóskodjék, de ez el nem áll Erzsitől. Más nap tehát Péter és Józsi előlállanak, ’s Péter kinyögi a’ Consiliari[usnak.]^* Ez elakad ’s ezt feleli: Manczi leányom nem olly rút mindég mint a’ millyennek most látszik; most beteges. – Erre nem volt felelet, ’s semmit sem végezve, Péter és Jósi eljőnek.

9ben Klári Ruszkáról, ’s mingyárt utánok Miklós és Miklósné Regmeczre. Miklóst és Mnét ma látom eggyütt először.

Nincs feljegyezve a’ nap mikor, Asszonyám, Mikl. Miklné, én a’ kertben vagyunk, zörög a’ kocsi, ’s Jósi elhajtat a’ Hericz-féle házhoz. Asszonyám utána küld nem tudom kit, ’s midőn jön, még messzére kérdi: Széna e vagy szalma? Jósi nem felel semmit, köszönget. No ne köszöngess, meg van e? – Az hogy... Az hogy, Uram!... az hogy... Angyal az! Angyal! – De de beszélld hát, meg van vagy nincs. – Nem tudott szegény szóhoz jőni, hanem mint eggy faragatlan Campagnard csak mondogatta az Uram-okat, az Angyaljait; úgy hogy az Anyám majd megpattana mérgében. Könnyű képzelni, M. Mné és én melly satisfactióval hallánk mind ezeket.

Tavaly Péchy Imre Bátyámmal a’ Vér Náni Tutorának recommendáltatá magát, ’s kedves barátjával, ki neki valóban érdemes barátja is vala, Csóka János Tiszteletes férjfiúval (Semlyéni Pred.) Erdélybe bément. Mihelytt beléptek a’ házhoz, azonnal általadta a’ levelet, noha tudta mi van benne. A’ lyány meg nem tetsze. Eljövének, ’s azt mondák, hogy nem vala reá kedve, mert a’ ház e vagy az abrosz mocskos vala.

14ben Asszonyám Semlyénbe méne-le. Én Regmeczen maradtam M.al és M.val, kik Porubára készűltek. Engem Theréz várt napot rendelvén megjelenésemre. Nem lévén lovam, parancsolám a’ Gazdának, hogy forspontot rendeljen. Estve a’ ház előtt űlék M.al, M.néval, ’s Jósi előttünk forgott. A’ mint a’ Gazda jő, elébe megyen. Mi baj? – Ferencz Urnak jövök hírt hozni, hogy Mikóházán és Vilyben nincs ló, és így innen kell hajtanom. „Most szántani kell, nem peslérezni.” – ezt felelé Jósi. – Bizony igazat monda a’ Bibliát fordító Luther: Die Narren muss man mit Kolben lausen. –

15ben, nem tudom immár micsoda lovakon, csakugyan Gálszécsig mentem Miklóssal. Ott elválánk, ’s én éjtszakára Kemenczére értem Therézhez, kit 1794. Máj. 24d. olta, és így 2671 nap nem láttam. Ott vala, hogy maga ne légyen, a’ testvére is Polyxéne, Ujházy Sámuelné. – 16. egész nap Kemenczén. 17. én Ruszkára, Polyxéne Budamérra. 18. Regmecz. – 25. Laczi és én Szőlőskére. Ott OrdVIspán Okolicsányi^* János. Vacsorára jő Szemere Albert. Ennek fellépését a’ Császárnál és Izdenczynél, az akkor Mindenhatónál, lássd Aponmem. II. Köt. lap.^*

29. Jesztreb ebéden, éjtsz. Berető. – Miklós ott ebédele. Érte küldénk. Jő ő és Soos Pál és Pálné is. – Laczi itt megneheztel reám, a’ mint látni fogjuk alább a’ Decemberi Naplóban lap 59.

4. Miklós és né, Laczi és én a’ Debr. vásárra. Kenézlőn eggy nagy harcsát veszünk, csolnakázunk. Éjszakára a’ Kuczorgó nevű Csárdában. Gusztav 4 esztdős. Fel áll az asztalra, sorba jár mindnyájunkat, minden nevetés nélkül, nagy gravitással Consiliáriusi néma fejbillentésekkel köszönget reánk, a’ tourt^* sokszor megújítván.

5. Generalis B. Vay Miklós, de a’ ki csak 1805ben lett Generális,^* a’ bálban meglát, ’s felém hozza nagylelkü hitvesét.

6. Semlyénbe.

10. Asszonyámmal Regmeczre.

15. Nagy Gábor Úrral már dolgozunk a’ Regmeczi, nem sokára tartandó Executióhoz készűlvén. Ma gyönyörű idő lévén a’ Hallgató’ tetejére mentem-fel magam és hír nélkül. A’ lemenő nap a’ Munkácsi vár’ falaira lőtte súgárait. Idvezlém Úzát. Két epret hoztam az Anyámnak.

22. A’ Pataki szőlő 60 hordó bort, az Ujhelyi 29t adott. A’ Toronyié 485. fn költ-el; azt Asszonyám nekem.

1. Estve Kázmérba és vissza.

3. Executio Regmeczen. András Bátyám jelen van. Az Exequens Consil. Fáy Barnabás. Nincs Consignatio Sessionum et Appertinentiarum Hericznél, és így semmire se mehetének vala. Jósi kezekbe adja, pedig el vala végezve, hogy semmi levelet ki ne adjunk. Ezen öszve vész velem, az Anyánk sír, engem vádolnak hogy nem tudok hozzá, én Nagy Gábort provocálom hogy szólljon, ez azt mondja hogy nekem van igazam. Ezen tette után ismét eggy más jegyzést communicál.

7. Véghez méne. Hericz letett 14,523 f 44 x. 394 ftot pedig vetésért. Nagy Gáb. és én Kázmba.

11. Kis Jánosnak első levele érkezik, kiszabadulásom olta.

22. Kassán Gróf Csáky Antalnál és Barkóczy Jánosnál. Ennél lelem Keglevics Ágostont. – 25d.^* Gróf Sztáraynak^* Brandl nevű Komornyikjától eggy igen szép és jó kocsit 200 f veszek. – Márjási Sigm. Keczer György, Szirmay Jósi.

30. Török Pepivel a’ Toronyi hegyekre.

3–5. Asszonyám Semlyénbe, ’s én Asszonyámmal.

18dban Debreczenbe az öcsémmel Lászlóval. Domokos Lajos Úrnál szállunk-meg. Még nem láttam volt Prof. Buday Esaiás Urat, ’s óhajtottam ismeretségét csinálni. Az öreg Domokos Úr eleresztett ugyan, de úgy hogy mikor 12t üti, ott legyek, mert ő eszik akkor. – Budaynét lelem, azt feleli hogy férje az Úr Prof. Széplaky Úrnál van. (Debreczeniség!^* Ezt a’ reduplicatiót nem szoktuk magyarban arról mondani a’ ki jelen sincs, hanem csak ahhoz, a’ kihez szóllunk: Uram, Széplaky Uram! vagy feljebb akarván titulálni: Uram, Széplaky Úr!) – Szépl. a’ Rhédey háznál lakott, ezt sem láttam még soha, a’ B. és Sz. szállásaik közel valának egymáshoz, és így által mentem. Kértek, beszéllném-el, mi történt Gróf Teleki László és némelly Pataki Ifjak köztt, hogy igen kevésbe múlt, hogy ezek a’ Grófot meg nem botozták. Elbeszéllém: Nehány Publicus a’ Pataki Kávéházban vacsorált, kártyázott, biliardozott, ’s mind ezek alatt olly szilajon viselte magát mint az illy korú Ifjak szokták midőn magokra hagyva érzik magokat. Teleki Kassai útjában, hová mátkáját ment látogatni, megszálla ott, ’s nem lévén üres szoba, a’ Kávéházba tért. Eszébe jutott hogy ő Teleki Józsefnek, a’ Coronæ Custosnak! a’ Fő-Ispánnak! a’ Fő Curátornak! ’s Isten tudja minek még! fija: de nem jutott eszébe, hogy az Ifjak nem tudhatják hogy ő mind az a’ minek magát méltán és nem méltán nézi, ’s hogy az Ifjak neki sem vesszeje alatt nincsenek, sem ott leczkét venni nem felette hajlandók, ’s nékiek álla, ’s vehemens hangon kezdé az exhortatiót, mellyet eggy Gróf Desőffy Jósef bizonyosan nem tett volna. Az Ifjak tehát szemet meresztettek, ’s a’ legvadabbak teremtettézve feleltek Præceptor Uramnak, ’s reá mérték^* a’ dákót, úgy hogy kevésbe múlt, hogy a’ hit’ hirdetője Confessariussá nem tétettettetett. B. és Sz. a’ Pataki Ifjak’ vadságaikat kezdék emlegetni. Én azt feleltem, hogy valahol Ifjak vannak, vannak excessusok is; a’ külömbség csak a’ többen és kevesebben áll. De mint lehetne annak elejét venni? Az által, felelék, hogy a’ Prof. ne szégyelljen társalkodni a’ maga tanítványaival. Az nem lehet, felelének;^* úgy oda a’ Prof. tekintete. A’ Prof. tekintete, felelék, nagyon gyenge alapon áll, ha a’ közelről látás semmivé teheti. De hát Pesten, Kassán, Göttingában miért nem veszt a’ Prof. semmit ez által? Nékem soha sem volt tiszteletre méltóbb ’s tiszteltebb és szeretettebb Professorom mint Szent Györgyi István Patakon; ’s ő semmit sem veszte az által, hogy velem a’ Pánczélhegyig kisétált, velem tréfáló hangon társalkodott, és eggyszer fél ittason látatá magát. Ő nem akart fél Istennek tartattatni. Mondám azt is, hogy Consil. Vay József Ur, Fő Curátora a’ Pataki Collegiumnak, eggyszer az én ítéletemet is akarta hallani, hogy az oda való Ifjúságot mint kellene elszoktatni a’ vad módtól, ’s én azt javasoltam, hogy adjunk nekik szép örömöket; az Ifjú nem lesz-el öröm nélkül, ’s ha szép öröme lesz, nem fog alacsonyokon kapni. Rousseau a’ tánczot nem csak nem tiltja, de még javasolja, mert rosszat a’ legocsmányabb erkölcsű ember sem tesz sok szem előtt: mi pedig azt Patakon, ’s talán mondám Debreczenben is pálczáztatással, kicsapással büntetjük. – Cons. Vay nekem azt felelte: Úgy Öcsém Uram állítson az öt Prof. helyébe más Professort, – ’s a’ Consilnak igaza volt. – Mind ezek B. és Sz. Uraknak nem tetszettek, ’s mi a’ beszédet Gróf Teleki Jósefre fordítánk, hogy a’ kedvetlen tárgy mellyen öszve nem férheténk, elménket egymás eránt ne idegenítse. Teleki felől B. és Sz. épen azt állíták a’ mit én; hogy az felette sok és nagy virtusokkal ’s felette sok és tetemes hibákkal bíró ember volt. Én őtet szeretni soha sem tudtam. Reménylem nem fogom elfelejteni holmi bohó cselekedeteit feljegyezni, midőn majd, megírván ezen Decenniumomat, életemnek elsőbb szakait beszéllendem. A’ Szent Római Bírodalombeli Grófság’ dölyfe és a’ mit mi Magyar-Országiak Erdélyi dölyfnek hívunk, minden nyomon kiütögette magát Ő Kalvinista Archimandrítaságán.

Megtörténhetnék hogy másutt elfeledném feljegyezni, és így álljon itt: – II. Leopold a’ Frankfurti Coronatióra kivitt némelly Magyarokat magával, hogy Európa azon veszedelmes Conjunktúra alatt lássa, hogy általunk szerettetik, ’s ezek köztt vala Gróf Teleki is. (Megtörténhetnék, hogy itt botlom, és így nem szököm által, hogy ez talán nem a’ II. Leop. hanem a’ mostani Császár Német Országi koronázásakor 1792ben volt.) Közel lévén Teleki Göttingához, ámbár sietett a’ Prágai koronázásra, még is módját ejtette, hogy Göttingát láthassa. Jövetele már tudtokra volt adva a’ Professoroknak. Ő Excellja oda érvén, el kezdé őket mesterezni, a’ Vallástalanság felől ’s a’ Kant istentelen Philosophiájáról ’stbb. leczkézni, ’s több egyéb absurditásokat. Ezek elhűltek, hogy kit látnak a’ Magy. Musagetában. Igy van az mikor az ember magát in possessorio veri lenni gondolja, ’s azt hiszi, hogy az ember nem progressióra, hanem eggy helyben-állásra teremtetett, ’s a’ nélkül hogy azt maga tudná, a’ legabsurdusabb Anticatholicismus mellett is olly Catholicus, sőt catholicusabb, mint a’ világos fejű Leo X.

Későcskén mentem a’ Domokos Úr ebédjéhez. Már ették a’ levest. A’ Nagy-Asszony (Kenesey Katalin) præsideált, jobbja mellett maga és az Asszony között D. Ur nekem helyt hagya, Laczi pedig balról foga helyet. Az asztalnál űltek Imre és Lőrincz Urak ’s más fijai ’s sok unokáji D. L. Úrnak. Az Öreg kérdi, mint leltem Buday Urat. Elhallgatván a’ mit a’ Pataki Ifjak felől beszéllénk, mert D. is szörnyű severus ember volt, azt mondám-el a’ mit Teleki felől mondánk, de azon szemességgel, a’ mellyet az okosság javasla, minthogy én nem tudtam, az öreg miként gondolkozik T. felől. Ezt D. L. gyönyörködve érté, mert épen ez vala értelme T. felől, ’s ezt beszéllé:

1., Midőn 1791. Pesten Synodus tartatott, arról is tanácskozánk, hogy a’ duellum legibus etiam religionis tilalmaztassék-meg, ’s ez vitettessék Canonba. Teleki, Præsese a’ Synodusnak, megszóllala, hogy ő a’ duellumot nem tartja semmi tekintetben vétkesnek, ’s kész, ha megbántatik, sérelmét ezen úton bosszúlni. Ezt az öreg Domokos Úr, kit ismérni kellett személyesen ha meg akarjuk érteni, hogy miként esett ez a’ beszéllés, nem a’ maga hangjával ’s mozdúlásaival, hanem a’ Telekiével mondá-el. A’ mondás valóban nevetséges eggy magát Philosophusnak tartó, irtóztató istenes ember’ szájából: mennyivel nevetségesebb, midőn más által mimice adattatik-elő. Nevettünk mindnyájan, ’s maga az a’ gravis, severus, gyakorta épen austerus, és mégis sokszor igen víg szusszanású Öreg is. Laczi nem nevetett, de mi úgy el valánk foglalva a’ nevetés által, hogy azt mind addig nem vevénk észre, míg meg nem szóllalt. Én ugymond, nevetem a’ mit a’ Philosophusok a’ duellum ellen mondanak; a’ külföldön duellálnak, ’s a’ megbántott nem kéntelen dehonestatorius Processusokra fakadni, a’ mivel Magy. Ország tele van. – D. felele: Engem senki nem dehonestál, ’s ha dehonestál, megnevetem az esztelent, ’s nincsen szükségem sem processusra sem duellumra. – Felhevűlés nélkül folyt a’ beszéd, ’s nekem úgy látszott, hogy tovább foly már kettejek köztt a’ beszéd mint illett, ’s belé elegyedtem; – eggy megbántás, melly többször nem-akart mint akart, mondám, nem érdemes, hogy magamat megölessem, megcsonkáztassam, vagy abba az irtóztató fekvésbe vettessem, hogy magamat úgy kelljen néznem mint gyilkost. Osztán a’ duellum szint úgy bizonytalan jele annak hogy igazam volt mint az Ordáliumok. Laczi felelt, de neheztelés’ hangja nélkül. Én ugyan e’ tónusból feleltem, de mi folyt közttünk, arra nem emlékezem, hogy ezt is mondám: Én valóságos oktalanságot követnék-el, ha p. o. eggy Rhédey Lajossal duellálnék, a’ ki magos termetű, csontos ember és fegyvert forgatni tanúlt, holott én kis termetű, gyenge alkotású vagyok, ’s fegyvert forgatni nem tanúltam. Laczi azt mondta, hogy nemes-embernek szégyen azt vallani maga felől hogy fegyvert forgatni nem tanúlt. A’ tónus nem hevűlt fel, ’s az Öreg Telekinek eggy más Synodusi cselekedetét^* ’s szavát beszéllé:

A’ Házi-gazdák’ ’s szűlék’ hatalmáról vala szó, ’s Cánont akaránk hozni, ’s T. magát elfeledvén ezt találá^* mondani: Már én bizony megverem a’ feleségem’. Ezt Domokos ismét a’ Teleki’ hangjával ’s mozdúlásával mondá, ’s azt vetette mellé, hogy ők, kik a’ tiszteletre olly méltó Grófnét mind morális virtusairól mind testes növéséről ismerik, látták, hogy ez igen nevetséges szó, mert ha botra kerűlt volna a’ dolog, ez verte volna meg a’ férjét, nem a’ Gróf őtet. Mindnyájan a’ kik asztalnál űlénk, igen édesdeden nevettünk, ’s Laczi felpattant a’ székről, ’s három négy lépést tévén azt hányta szörnyű indulattal, hogy ő magát kinevettetni nem engedi. Könnyű elképzelni melly consternatióba jött az asztal. Ki gondolhatott egyebet mint hogy L. az öreg Domokos Úrra neheztelt meg, talán azért hogy D. az őáltala háladatosan tisztelt Teleki háznak ezt a’ tagját szóllá-meg. Én tehát mint Vendég, jónak láttam a’ Házi-gazda mentségére kelni, ’s elébe adtam, hogy Uram Bátyám eggy szót sem monda a’ mi Laczit sértette volna. L. megszóllala, hogy az ő igazságos neheztelésének nem D. Ur a’ tárgya, hanem én. – Ez lehetetlen; mert én a’ Házi-gazdák’ hatalma felől való textus alatt eggy hangot sem adtam, és vadabban mint mások nem nevettem a’ mit mindnyájan vadság nélkűl a’ legszelídebb vígaságban ’s epe nélkül kaczagánk. Elrettenvén tehát brutalitásán és igazságtalan vádján, az igazság’ kétségbe-vehetetlen hangjával^* provocáltam a’ mindentudó Istenre, hogy meg sem gyanítottam, hogy általam bántathatott volna meg; és még most is azt hiszem, hogy L. ezt csak rút vadsága elfedésére hazudta, mert nem én, hanem D. Úr volt dühének tárgya, de ezt a’ maga házánál megbántani átallott. Ezen declaratióm’ igazságát alkalmasint érzette minden, alkalmasint minden érzette melly vadságot követett-el az Öcsém, ’s így L. leűlt, ’s az asztalnál többé nem esett eggy hang is. Szerencsére vége vala az ebédnek, ’s az öreg D. Úr asztalt bonta, ’s intett hogy én kövessem; L. a’ Nagy-Asszonynál maradt. – Nézze Öcsém Uram, monda D. L. Úr; illyenek a’ mi katonáink; szégyenlik hogy az ellenség mindég verte, ’s rajtunk akarják mutatni vitézsegeket.^* – L. nem jött-be; sokáig magunk maradánk, ’s négy szem köztt sem szóllánk sokáig. – Én attól féltem, hogy mint megyünk majd haza Semlyénig eggy kocsin.

Felűlvén a’ szekérre, L. elfojtott hanggal lobbantá szememre, hogy miolta haza jöttem fogságomból, már ez második megbántása tőlem. Az első az volt midőn Septbr. 29dikén Beretőn a’ biliardszobában Kárnernek jelenlétében az eránt vala szó, hogy a’ Parasztnépet^* kell e olvasni ’s írni tanítani a’ birodalmaknak bátorságokra nézve, ’s én a’ kandallónál az ő szavait felelet nélkül hagytam. Ez, ugymond, megbántás. – Én emlékeztettem, hogy én nem csak nem hallgattam, a’ mint vádol, sőt azt kérdtem tőle, ha bátorságosabbnak gondolja e Weimar ’s Berlin és London tájékánál az Erdélyi Oláhságot? a’ discursus azután a’ Kant Philosophiájára ment által; a’ felől is szabadon megmondám ítéletemet – hogy a’ kik eljutnak annyira hogy megértik, tiszteletben tartják: ellenben a’ kik rágalmazzák, azokra kivilágosodik, mint Rozgonyira, hogy nem is értik – én nem értem, és így nem védelmezem; de a’ mit mondék, az azt a’ praesumtiót téteti-fel, hogy az nem rossz; populáris írásai ugyan nem csak jók, de felségesek is. L. azt felelte, hogy ő Német-Országban Predikátorokkal szóllott e’ felől, ’s ezek néki ezt mondták: es sey an die ganzen Kantischen Philosophie gar nichts. Erre nem feleltem, az igaz: de az illyen szó nem is kívánt feleletet.

Itt van helye, hogy eggy Laczit-festő történetet beszélljek-el, mellyet nem Domokos Urtól vettem, hanem eggy valakitől, a’ ki jelen vala az actuson; de a’ kit többé meg nem nevezhetek; elfeledtem, ki volt.

Fogságom ideje alatt^* Laczi Váradon múlatván, hívatalos vala Gróf Sauer Kajetán Nagy Prepostnak ebédjére, ki épen szokatlanúl nagy vendégséget ada. Eggyetlen eggy német születésű vendég sem volt jelen, mert a’ Tisztek, mindnyájan, az Insurrectiótól voltak oda híva. A’ vígadók közzűl valaki azt az elmétlen tréfát csinálá magának, hogy elbeszéllé, hogy Olaszországban eggy macska sincs; mind megette a’ német sereg. – Laczi a’ maga dörgő szavával megszóllal, hogy ő meg nem engedi, hogy az ő Ura nemzete mocskoltassék. Okos ember a’ bohó szót dissimulálta volna. Némellyek a’ Laczi’ szavát, a’ magyarét, a’ Bihari Insurgens Majorét vagy Obristlieutenantét annyival inkább tréfának vevék, minthogy a’ többi Tiszt semmi resensust nem mutatott, ’s a’ beszéd annyira felmelegűlt, hogy Sauer a’ házi gazda, kéntelen volt kérni az öreg Domokos Urat: Domine Spectabilis, faciat finem huic rixae; haec res ibit ad aures Palatini vel plane Principis, et me onus responsionis manebit, quod similia in mea domo contingant. D. Úr szóllott Lnak; édes Uram Öcsém, az Uram Öcsém Ura nekem is Uram ’s mindnyájunknak Ura; itt arról szó sem volt; ezek a’ barátink, atyánkfijai, hazafi társaink vígan vannak, tudván hogy senki sincs közttünk, a’ kit ez illethetné, szabadon mondták a’ mit mondtak. Nem, Uram Bátyám! etc. etc. Sauer még jobban elréműlt. – Baranyi Mihály fel sem vette a’ dolgot, ’s mondja Sauernek ’s Domokosnak: Mingyárt véget vetek én ennek a’ bolondságnak. Ekkor Laczi felé fordúl, ’s ezt mondja a’ maga rettenetes képével ’s hangjával: Ugyan édes Uram Öcsém Major vagy etc. Úr! ha az Uram Öcsém érdemes Nagy-Atyja Bossányi Ferencz hallaná ezeket, nem kiáltana e fel: Fiam Laczi, tőled hozzád kutya lánczos lobogós teremtettét! ’s az egész gyűlekezet, kik Bossányit vagy látásból vagy történeteinek hallásából ismerik, majd eldőltek nevettekben, ’s újra poharakhoz nyúltak. – Így változék-el az én lelkemhez eggykor olly igen hasonló lelkű Laczi. – Elváltozott volna e, ha a’ katonai grádusokon való feljebb feljebb lépdellés el nem szédítette volna.

Velem eggyszer nagyon veszedelmes textusra szállott, de igen szerencsésen búvék keresztűl rajta. A’ Franczia Revolutiónak iszonyúságait hozta-elő. Arról igen sok rosszat lehet mondani ha az ember akar, ’s én minden tettetés nélkül toldítottam, de akarva, mivel láttam szükségét. Tetszett az neki, ’s azt a’ megjegyzést csinálta, hogy veszedelmesebb contagiót gondolni nem lehet. Ő sok Emigránssal szóllott, a’ ki nagy-Úrból kodussá leve a’ Revolutio miatt, és még is mind a’ mellett hogy a’ Revolutio által koldussá leve mind az elhagyott hazáért lángolt, mind a’ Revolutionáris Principiumokat magasztalta. ’S általjában, ugymond, alles was zur Classe der Gelehrten in weiteren oder striktere Sinn gehört, das denkt draussen republicanisch. – Ennél több Apologia, gondolám magamban, nem kell; de emlékeztetvén, hogy Hadnagy korában ő is így gondolkozott, és minden így gondolkozik a’ ki a’ Görög és Római nagyságig felemelkedni tud, ’s látja hogy a’ szabadság’ elnyomása Rómát ’s Görög országot mint süllyesztette-el – általcsaptam a’ Haza’ ’s Nemzet’ szent szeretetére, melly minden virtusnak nemzője, ’s azzal végeztem-el beszédemet, hogy jó Király alatt és eggyszersmind eszes és népét-szerető ’s becsűlő Király alatt szint olly boldogúl lehet élni, ’s még boldogabbúl, mellyet osztán Görög ’s Római példákkal bizonyítottam, ’s így a’ beszéd csendesen végződék.

22d. – Jósival én Regmeczre, hová 25dben Karácsony reggelén érénk. – Elindúlásunk előtt Laczi megszóllított, hogy Tokajban Julisnál betérjek; külömben ewige Feindschaft, ’s ebédeljek nála vagy háljak ott. Megígértem, hogy betérek, de ebéd vagy hálás attól függ, hogy múlathatok e. Egyéberánt kimondám hogy a’ mi barátságunk vagy nem barátságunk nem a’ betérés vagy be nem téréstől függ-fel, minden testvérünk azon idejében van, a’ mellyben Præceptorra nincs szüksége, ’s kiki tudhatja mi illik és mit emészthet-meg, mit nem. Én senkinek nyugodalmát meg nem háborítom, senkinek dolgát Asszonyámnál el nem rontom, sőt ott is csinálni igyekeztem a’ hol vádolnak hogy rontottam. A’ kinek semmi nem fáj, ne kívánja hogy nekem se fájjon. – Julisnál korán reggel valék Tokajban, beadtam a’ leveleket, Jósi a’ ház előtt a’ kocsin várt.

Alig hihetné az ember, melly játékokat űzött házunknál ’s testvéreink köztt ez a’ két asszony, Julis és Susi. Susi Julisnak küldözé a’ tudósításokat, Julis Susinak a’ Dercsényi Uram által ’s Julis által koholt igen bölcs és igen morális oktatásokat, Plánokat, ’s a’ Plán végre-hajtójává Laczit tették, ki mint Katona, mint Major vagy Obristlieutenant! – (Sagger mort! Das ist kein Spass) – ’s mint tőlünk mindnyájunktól^* mint közttünk ritkán és rövid ideig múlató testvér – kíméléssel, kedvetlenségek’ tartóztatásával, elhárításával fogadtatott, és így a’ Plánok’ végre hajtásában sikeresebbnek nézettethetett mint Dienes, ki totus pendebat ab his.

Julisnak férjhez menésekori historiájit a’ maga helyén (1785) fogom beszélleni, ha majd ezen Decenniumi Naplómat elvégezvén, Biographiámat születésemen kezdve írom-meg. Itt csak rövideden említem, hogy Dienes, Biharban vévén szolgálatot, nem vala spectátora ’s mindennapi tanúja azoknak a’ mik ezen a’ földön történtek, beszélltettek; ’s már akkor eggy semmire-való asszony’ lánczaiba keveredvén, valamit az neki sugallott, azt jóvá hagyá. Ez a’ Bécsi születésű undok asszony érzéketlen vala azok eránt a’ miket mi igenebben érzettünk talán mint illett volna, ’s érzéketlenné tette Dienest is. Ez maga eggy kis egyenetlenséget szűlhete közöttünk, de a’ mi nem ment volna ennyire mint ment, ha D. a’ világot ezen ocsmány commercium által maga ellen nem ingerlette ’s tőlünk, hogy mi ezt még gyönyörködve nézzük, nem kívánta volna. Imhol holmi története.

Látván a’ gyalázatot Gróf Teleki Samuel Exc. akkor Királyi Commissáriusa a’ Jósefi Váradi Kerűletnek, most pedig Erdélyi Cancellárius, a’ maga Commissariusi Secretariusával ’s későbben Bihar Vármegye’ V. Ispánjával, Péchy Imre Bátyánkkal, tanácskozott ezen gyalázatos láncz’ eltépése felől. Az Anyám általok megszóllíttatott.^* Nem mentek Dienessel semmire.^* Én eléggé eszes voltam magamat a’ mocsokba nem keverni, ’s nem tartottam Dnek predikátziókat: de midőn ő nekem elbeszéllte, hogy ő eggy más valakibe szeretett, az körűl sohajtgatott de mindég hasztalan, ez az Asszony (Pruszkai Antónia a’ neve, Cameralis Consil. Klobusiczky Antalné) őtet agacirozta,^* végre levelek által vonogatta szerelmeire, D. neki azt felelte, hogy Hochachtungot és mindent várhat, de nem szerelmet; azt más foglalta-el, ha nem visszonozza is, – ’s ekkor Pruszkai Antónia Asszony őtet kivitte a’ Váradi Felix ferdőbe, és ott tartotta vele hétszerezett győzedelmű éjszakáját, ’s a’ szerelem ott kezdődvén a’ hol végződni szokott, már most a’ legnagyobb lángban ég; – midőn D. nekem ezeket beszéllé, tudakoztam, ha^* kérdette e magától, mi lesz ebből utoljára is; ha ez nem fogja e őtet örökösen elfogni a’ megházasodástól; ’s egészen érzéketlen lett e a’ világ’ ítélete, a’ jók’ kárhoztatása ’s a’ lelkiisméret’ szava eránt; ha nem szégyenel e a’ világ előtt úgy jelenni-meg, mint adulter; nem tartja e rútnak a’ Klobusiczky Antal’ házánál a’ férj és feleség, ’s a’ szűlék és a’ gyermekek köztt a’ köteléket felbontani. D.nek az mind bolondság volt; azt minden ember csinálja ugymond, vagy eggy vagy másképen; hypocritaság az az Ehrbarkeit. De D., mondám, hiszen ha a’ dolog moralitása felől nem engeded is hogy szólljak, mondd-el, vel ipsa exoneratio alvi nem ollyan e a’ mit minden jó nevelésű ember titokban tesz. – Ezek helyett D. Templomba járt, szörnyű istenfélő keresztyén ember lett; a’ Vallást-csúfolókat, a’ kételkedőket szidta; Communiókor Váradon valami Zsoltárt vagy Dicséretet, a’ mi a’ Cantor ’s Oskola-mester kötelessége, Fő Notár. korában^* maga praecinált, mellyről a’ Laczi levelei köztt, mellyek nálam már bekötve állanak, eggy rendes levelet találhatni de dato^*

Nem szóllottam többé, mert láttam hogy haszontalan, ’s az Anyámat is, kinek szeme majd kiégett, kértem, hagyná^* az időre a’ mit az ész jóvá nem tehet. Ezek mind szenvedhetők voltak volna, ha Dienes a’ Publicumnak és véreinek nem insultált volna. De ő kijöve Váradról Semlyénbe, kocsijára vette Klobusiczkynét minden asszonycselédje, sőt férjficselédje nélkül is, ’s beszállt a’ 70 esztdős Nagy Anyámhoz, az Özvegy Bossányi Ferencznéhez, a’ ki a’ régi szemérmes világból lévén maga, erre a’ szemtelen kurvára pillantani sem mert. Pruszkay Antónia (mert örömest kémélem-meg a’ Klobusiczkiek’ tiszteletet-érdemlő nevét) ezt ungarische Grobheitnek nevezte, ’s csakhamar elmentek, ott hálván. Susi húgom nem így bánt. Ő maga is régi világi tónusban neveltetett ’s kurvaság’ gyanúja nélkül való Asszony volt, de D. miatt kész vala mindent tenni, ’s Pruszkay Antóniának nagy barátnéja leve. Eggyütt múlattak hetenként a’ Szúnyogdi hegyen, eggy szobában háltak, ’stbb. – (Susi is felette istenes, templomba-járó Asszony, szemeit a’ papoló Predikátorról le nem vonja; ’s ha valaki elréműl, hogy ő, Asszony, teremtettéz, bassza anyját, lelkét, megszóllal: „De elmondom én, hogy eggy Katona sem külömben: de imádkozom is!” – A’ ki engem ismér, mondja-el, mint lehetne énközöttem és az illyenek között szoros eggyesség! –)

Az Anyám eggyszer 1789 táján Váradra ment, ’s az volt minden óhajtása, hogy ezzel a’ romlott Asszonnyal öszve ne jöhessen. Nem tudom melly történetre bál adatott, ’s másokkal eggyütt az anyám is megjelent. Széke mellett eggy üres hely volt, ’s Pruszkay Antónia oda űlt kész-akarva, hogy a’ Publicum ne nevessen rajta hogy egymást kerűlik. Pr. Ant. az Anyámhoz szóll; ő magyarúl nem tudott, az Anyám németűl; az Anyám oda tekint, látja ki szóll, ’s megborzadva ’s könnyes szemmel ott hagyja székét. Pr. Ant. ezt szörnyen nehezen vevé, ’s D.nek levelébe hozzám eggy^* levelet teve, mellyben az Anyámat magyar gorombasággal vádolja, ’s talán engemet intermediatornak vagy valami illyen formának kért. Én vissza írtam mint fiú és mint a’ ki a’ magyar gorombaság -ot el nem nyelheté, ’s kértem, hogy végye tekintetbe, hogy eggy Anya az effélét nem nézheti hidegen, midőn még az egészen-idegen is botránkozva nézi ’s hallja. Akarva adék eléggé kémélő tónusban fúlánkot, hogy sem a’ világnak, sem eggyenként senkinek nincs jusa másnak titkos szövetségeit feszegetni, erkölcsi tisztaságára felvigyázni ’stbb: de az adulterium még a’ legszabadabb gondolkozásúak előtt sem indifferens dolog. – Nem sokára vevém D.nek vastag levelét, mellyben írja, hogy látni akarta mit felelt nekem Klné, ’s levelét felbontva küldi. Köszönjem magamnak a’ mit kapék. Ebben a’ levélben a’ szajhácska engemet bolondnak, hunczfutnak ’s mindennek egyébnek kiált, ’s én azt sem akkor nem vettem neheztelve, sem most nem szégyenlem elmondani; ha kell, nem bánom, ki is nyomtathatja levelét, ha talán mása nála megvagyon. Nálam meg nincs, mert ha volna, ide írnám egészen. – D.t ez erántam hideggé tette, valamint a’ nem-efféle bánás Julist és Susit nagy kedvességében tartotta-meg mind e’ mai napig!

Hadd beszélljek holmit erről az Asszonyi nem excrementumáról.

Lomniczon lévén 1787ben, az öreg Berzeviczy Sándorné Asszony azt beszéllé, hogy midőn ez a’ Consil. Klobusiczky a’ Szepesi XVI. Városoknak Administrátora volt, fertelmes felesége Rátonyi Gáborral vala illyen ismeretségben. Eggy estve Bnéhez jövének eggy kocsin. Szállás nekik a’ Kastély’ felső során adattatott, de két szobában. Midőn más nap elmentek, a’ Rátonyi ágya a’ Klobusiczkyné ágya mellett találtatott, mint a’ férj’ és feleség’ ágyai állani szoktak. Egymás mellé tenni nem restellették: restellették az eggyiket oda vissza vinni a’ hol azt a’ ház’ szobaleányai megvetették. Ezek nem elégedtek meg azzal hogy vétkezhettek: mutatták hogy nem szégyenlik a’ mit tettek.

Eggy vacsoráján valék D.el és sokakkal másokkal. Minden szemérem nélkül mondta-el a’ mentula és cunnus német neveiket. Ennyit eggy bordélyból hozott ringyó sem igen fogna merni.

Ugyan csak az én jelenlétemben beszéllé, hogy Báró Wécsey Ferencz, az elegantiarum arbiter, a’ Pruszkay Antónia fiatalabb esztendejiben eggyszer ennek látogatására jött. W. vette észre, monda ez a’ fertelem, hogy az anyám gyakorta kifordúl és kin maradozik; ’s kérdé tőlem, mi történhetik. – Nichts, mein lieber W., felelék, ugymond, neki; meine Mutter ist ein gesundes Weib; sie sieht, dass Sie bey einer hübschen Frau ein visite sind, und weiss, dass Sie vielleit gern unter vier Augen seyen möchten. – Wahrlich, Gnädige Frau, felele Wécsey, Ihre Frau Mama hat von mir eines bessere Idee als Ich sie verdiene; rufen Sie sie hinein, ich will mich durch sie visitieren lassen, und sie soll sehen, dass ich zu nichts mehr gut bin. –

Eggyszer, ugymond ezen alkalommal, épen ez a’ Wécsey hozzám jő, ’s kérdi hol vagyok. Mondják: Templomban. A’ Cselédhez fordúl, pénzt ád neki, ’s kéri hozná utánam ezen imádságos könyvet; hogy azt én kívántam, ’s látja hogy későcskén jött. – A’ cseléd hozza, ’s sugja. Kivonom a’ könyvet tokjából, ’s látom, hogy az imáds.-könyv formára kötött könyv mit der verschiedensten Arten des Actes in Kupfern.

Elbeszéllém ezt Rhédey Lajosnénak, kivel négy szem köztt a’ D. szerencsétlenségeit emlegeténk, ’s ez a’ tiszta-életű Asszony viszont azt beszéllé nékem, hogy őnála történt, hogy Pr. Antónia a’ Thercsi vendégeit annak előadásával múlattatá, hogy mint tett szert házassága’ első esztdejiben minden héten két pár czipőre. Férjem, ugymond, ezt el nem győzte volna, ’s az atyám látta, hogy szép fiatal asszonynak van módja azt szerezni férje’ erszényén kivül is. Rhédeyné asszonyi szeméremből hallgatá-el a’ többit.

Miklós öcsém elvevé Beothy Victoiret. Házassága’ első holnapjaiban Pr. Antónia Vikit megszóllítja eggy bálban, hogy tégyen szerencséssé eggy Tisztecskét. Viki nem felelt. Pr. Antónia megújította tanácsát. Frau Hofräthin, felele V., können Sie auch nur ein Wort noch sagan, so sey es meinem Mann geklagt. Igy hallgata-el.

B. Wécseynének első férjétől Bogdanovicstól született leánya,^* elébb Kis Agostonné, másodszor Gener. Lewoenné, kevés holnapos menyecske volt Váradon, midőn a’ mostoha atyja Báró Wécsey Jósef’ házánál kártyázók gyűltek-fel. Én nem kártyáztam, ’s széket vévén a’ Gróf Beothy háta megett, épen általellenben a’ szép Kis Agostonnéval, azon merűltem speculatiókba, hogyan van az, hogy a’ csillogó barnaságú fiatal Kisné épen nem szép. Int Klobné, kérdi, akarom e Kisnét? Elhalok a’ szóra. Ha kell, ugymond, ő szolgálni fog. Minden szó nélkül fordúltam-meg sarkamon.

Dienesnek ettől az undok teremtéstől két leánya volt, Theréz Cecilia. Az eggyik talán megholt a’ másik eggy Váradon tanúlt Slavoniai születésű gazdag ifjúhoz méne férjhez. Helyt hagyok itt nevének: –^*

Kiszabadúlván Munkácsról, bémentem Váradra, ’s D. elvitt hozzá. Elmentem, ’s úgy viseltem magamat, mintha mindent ignoralnék. – Sietek véget vetni igen is hosszas beszédeimnek felőle:

Der Kl. hat ein göttliches Herz! monda nekem Dienes. Du kannst die nicht vorstellen, welche Freude das Weib hat, Unglücklichen mit dem Beutel, Kranken durch Dienste beyzustehen. Es ist hier ein kranker Acteur; bey diesem weilt für täglich viele Stunden, entsagt sich alles Freuden, und nährt ihn aus ihrer Kuche.

Nem sokára kivilágosodik, hogy az Asszony a’ theatralistával szerelemben van. D. a’ bódúlásig volt. Az Asszonynak barátnéji szemre-vetéseket csinálnak, hogy nagy hálátlanságot követett-el D. eránt; szűnne-meg; D. a’ kétségbe-esésig süllyedett. Ezeknek kimondja hogy D. kifacsart czitrom, a’ másik olly véres legény, a’ ki.... Azon hűlt-el a’ világ, midőn ez a’ bestia ott hagyja férjét, gyermekeit, Váradot, ’s az Actorral Kassára szökve megyen. – Én bémentem Kassára, a’ Parterren széket veszek ’s – ő a’ szomszédom. Elfordúlt tőlem fejjel, én kilódúltam. – Talán esztendő múlva tért vissza Váradra. Kassán semmi házhoz nem ment, sem hozzá nem ment senki. A’ legnagyobb tolongásban úgy élt mintha pusztán élne. Egyedül B. Wécsey Miklósnak házához külde eggy levelet, ’s abban ezt arra kérte, hogy ha baja találna lenni, az ő védelmére bízhassa magát.

Vissza térek a’ két lyány-testvéreinkre: Julisra és Susira.

Julisnak még gyermeki esztendejiben meg volt az a’ viszketege, hogy másból magának bolondot csinálni, leveleket lefogni, titkokat kitanúlni, ’s az efféléknél fogva másokat a’ szerént tánczoltatni a’ mint ő vonja a’ hegedűt, nagyon szeretett. Sokat kellene feljegyeznem, ha képét hihetően akarnám festeni: de annak, a’ ki elfogva nincsen, keveset hallani is elég lesz.

Szulyovszky Menyhértnek 1794 előtt nem tudom micsoda collisiója volt Gróf Csáky Istvánnéval, Homonnán. Régi versengését az egész világ tudja Consil. Szirmay Lászlónéval, B. Révay Apolloniával. A’ Szulyovszki Moralitása is megengedi azt hogy a’ mások házaikban spionokat tartsunk, ’s neki honestum quod libet. Csáky Istvánné szerencsétlen feleség ’s forró vérű Asszony vala. Férje csak paraszt menyecskékben lelte gyönyörűségeit, ’s szabadon hagyta feleségének, hogy csinálja a’ mit akar. Ez hasznát vette a’ szabadságnak; ’s soha sem volt férjfi nélkül, ha az eggy öszveroskadt Major Báró Capaun volt is; noha e’ melett szerencséjét tette Spielenberg gyönyörű Szepesi Ifjú, ki a’ Grófnénak ágyasa volt, végre mindenese, míg Csáky elúnván a’ sok insolentiát ’s parancsolgatást ’s vesztegetést, bottal fenyegetőzött, ’s Spielenberget Szepesbe, a’ feleségét haza küldé. – Szulyovszki a’ Grófnénak legtitkosbb titkait akará tudni, nem mintha ő szégyenlhetett volna még valamit, ő azon túl volt; – hanem hogy az által bosszantassék, hogy ellenségei előtt fel van fedve a’ mit vélek nem akar tudatni. A’ Grófnénál akkor eggy Ployer nevű Kisasszony tette a’ Múlattató’ szolgálatot (ezt Bujanovics Károly rabtársam titkon vette-el, eggy Orosz Pap által eskedtetvén öszve magát, – mellyről másutt). Dercsényi János Zemplény Vármegyei Doctor, a’ Julis férje, Csákynéhoz gyakorta hívattatott, kivált a’ Capaun betegeskedései miatt. Ez sok híreket horda Szulyovszkinak; de ez nem vala bátorságos, mert Dercsényinek a’ reputatiója szenvedhetett volna általa. Ki hívassa házához az olly Doctort, a’ ki hírt szed és széleszt? El vala tehát végezve, hogy Ployer Kisasszony Julisnak küldje a’ híreket ’s a’ Grófné’ leveleit. Csákyné elréműle, látván, hogy elárúltatott. Senkin sem tudott megállapodni gyanakodása, de végre elhiteté magával, hogy az nem lehet más, mint a’ Gesellschafts Fräule. Lakatost hozat a’ Grófné, a’ leánynak minden holmijét megmotozzák, ’s nagy csomó leveleire akadnak a’ húgomnak, mellyek felfedték a’ titkot. – Péter bátyám mit csinál a’ leányával, ennek sok kérőji mint fogadtatnak, mint eresztetnek, ’stbb, ezt nem atyafiságos részvételből, hanem abból a’ nyugtalan viszketegségből mellyet említettem, leselgette, gyakorta tízedik kezek által. A’ jó ember, ha valakivel jól nem lehet, hallani sem akar róla: de Julisnak a’ titkok’ kitanúlgatása volt gyönyörűsége, ’s a’ titkok’ kitanúlását maga-módú bosszúra fordítgatta.

Haza érkezvén én, látni tudni akarta, mit kezdenek velem. Fogságom előtt Regmeczen szakaszta ki nekem az anyám földeket, réteket, ház épűlt számomra, ’s íme most Regmeczről Semlyénbe, Semlyénből Regmeczre hordanak, de úgy még is, hogy könyvem, képem etc. Semlyénbe ment-le Regmeczről. Ezt meg nem foghatták, ’s én nem szóllottam. Látták hogy Jósi Regmeczen Ur, ’s teljes tetszése szerént lopja az Anyámat ’s testvéreimet, ’s azt hitték, hogy én viszont Semlyénben akarok lenni Ur, ’s ott lopom Anyámat, testvéreimet. Hogy pénzem nincs, gyaníthatták, láthatták, de nem értettek miként nincs, ’s féltek, hogy lehet. Ha Ferencz meg nem házasodik, úgy eggy rátával több marad osztályra, ez vala vígasztalások. Eggykor én is D. is Susinál vagyunk, ’s Susi irtóztató ostoba módon megszóllít: Már édes Bátyám Uram, csak házasodni kell. Értettem, ’s rá pillantván látom, hogy egész tekintete les, mit fog mozdúlásom elárúlni. Nem egyebet néma útálatnál. D. eggy öszvesugorított ujjat vetett, ’s monda: Késő! – Minden cselekedetek azt mutatta, hogy rettegnek, hogy rátájok el talál enyészni.

Midőn Debrbe menék Laczival, az Anyám ezt mondá neki: Csak ez a’ Ferencz házasodnék. – De mit házasítja őtet Asszonyám, felele Laczi; van e olly emberséges ember, a’ ki a’ maga gyermekét ő hozzá adni nem szégyellené? – Laczi és Dienes valóban engemet, fejvesztésre kárhoztatott, tömlöczből szabadúlt embert, nem is néztek külömben mint ollyat, a’ kinek kegyelem, ha ők, Fő-Notárius és Stabalis-Tiszt, magok köztt megszenvedni méltóztatnak. Eggy két hétig, édes fiam volt nevem, mellyet soha nem hallottam elébb, és a’ mellyet Péchy László nevőjökön kivül senkinek nem adnak a’ háznál. Arról csak hamar leszoktatám.

Ezeket előre kelle bocsátanom, hogy a’ mi következik, meg lehessen érteni, ’s én félbe szabdalni a’ beszédet kéntelen ne legyek.

1. Kázmérba. – Sophie még mindég bízik a’ hazájába visszabocsátott francziába. Igen gyengédeden éreztetem vele és szűléjivel, hogy az hihetetlen. Én Sophie felől nem is álmodozom, ’s vele mindég azon szép tartózkodással bánok, a’ mellyet jó ember szokott másnak hitvese ’s mátkája eránt mutatni. Ugy voltam a’ két leánnyal mint testvér, ’s Marieval szabadabban enyelegtem. Ez a’ szegény gyermek erántam tüzet kapott. Nem neveltem azt, ’s a’ szerént bántam vele mint kedves gyermekkel.

19. Semlyénbe indúlok. Ez nap tartathatik utolsó Regmeczi lakásomnak, mert már mindenemet Semlyénbe szállítám. – Rakamaztt 21dikben meglát Falk nevű Miskolczi Zsidó. Örömében megcsókol, ’s én vissza a’ csókért.

4ben Sző-Demeterre; ebéd Kőrösön, Halmágyi Lászlónénál. 6ban vissza.

1. Fried Sámuel barátom Kolozsvárra menvén, Debreczenből ide.

29. Dr. Szent Györgyi Jósef Urat ma látom először a’ Colleg. Examenében.

3d. – Dobozi Kriska, Fráter Istvánné 17 esztdei meddősége után leányt szűl. 6ban keresztség.

21. – Jósi gyűrűt vált Balajton, Magdolnával.

2d. Kazinczy István jő a’ hírrel hogy Jósi mátkás. Véle Váradra.

4d. Váradon Anglus lovaglók. Rá ismerek Mad. Lenz, elébb Colbert-re, kit 1800 Júl. Kapliczon Prágai útunkban láttam.

5. Ki a’ Félix-bányába, az Orvosok’ javaslásából, mert annak a’ rühöcskének maradványából, mellyet Augustusban 1800. Munkácsi útam alatt a’ esztdős^* [...] kaptam, nem tudtam úgy kitisztúlni, hogy néha még ne éreztesse magát rajtam.

Itt lelém Becsky István Urat, János fijával. Eggykor Gárdista volt, és szűntelen az akkoriak’ emlékezetében éle. A’ szerént emlegette Maria Theresiát és az akkori Udvarnokokat, mintha tegnap jött volna el circulusokból. Eggy valóságos Szatmári Gascogne. M. Theresiának fülébe ment, hogy ő hazúlról 2000 f. kapott, ’s M. Th. csudálkozott rajta, complimentírozta őtet gazdagságáért. Felette boldog abban, hogy ő Becsky. Jaj annak a’ ki közel jár hozzá ’s nem nemes ember. – Sok ideig magokban ettek ketten, ’s senkivel sem társalkodtak. Én egyebet tanácslottam. Uram Bátyám nagy világban forgott Úr; tudja ott mi szokás. Illy helyeken incognito szeretnek lenni, ’s fogadóban, köz ebédeknél, bálban senki sem tudakozza, ki ez, ki amaz. Együnk köz asztalnál. A’ Feredők ezt az örömet nékem köszönheték ’s köszönték. A’ Bernáth Ferencz ábrázatja e’ mellett csak csúf visszás ábrázat: ezé irtóztató. Kis ember, csontos és húsos, bibircsós forma növések lepték el igen visszás képét. Eggy rövid, Szatmári szabású kaputban,^* melly eggy arasszal vala kurtább mint a’ térdei állottak, járt, ’s gatyamadzaga hosszan kifityegett. Asszonyok forogván körűltünk, figyelmessé tettem, hogy az csügg. Azt felelte, hogy az semmi; hadd legyen. – Eggy nap hosszasabb űlénk asztalnál mint mások, ’s ő engem M. Theresiával folyó beszédeiről múlattata. Fijához fordúlt: „Fiam Jancsi, hozass eggy butellia Tokajit; Becsky vagy te!” – Lónyai Menyhért kellene ennek, gondolám; az tele szívná magát ennek bolondságaival, ’s producálgatná.

9. Vasárnap. Váradról felette sok nép gyűle-ki csínosan öltözve. Tegnap és tegnapelőtt olly nagy dér, hogy elfagytak a’ szőlők. Kedves vala tehát a’ napfényen állani. Ketten mi az ebédlő előtt beszéllgeténk, ’s eggy 30 esztdős ember csíkos nadrágban, csíkos lajbliban, csíkos kaputban elméne mellettünk; csíkos vala még az a’ bársony is, mellyel gömbelyü kalapja körül vala szorítva. Ejnye, mondám, de szereti a’ csíkost! No semmi! monda Becsky; Zinngiesser. – Felakadtam. Ismeri Uram Bátyám? Nem felelt igennel vagy nemmel, hanem csak ezt: Bizony nem is aranymíves, az ebadta! jó neki a’ Zinn is. – Rendes támadásai az ideáknak! Ezt akará mondani vele: valamint az ón vagyon alá felé az érczek köztt, úgy ez az ember a’ társaságban. – Midőn ezen teljes kedvvel kaczagnék, meglátom hogy a’ ferdő-épűlet’ felső ablakából eggy beteg fiatal Tiszt és eggy szép Asszony lenéznek. Major Sárosi András vala az feleségével Ilosvai Kriskával. Ekkor érkezének a’ ferdőbe. – Becsky 10dben elméne, ’s Sárosi elfoglalá a’ kiürűlt szobát.

A’ ferdők köztt vala Spáh Debreczeni fiatal Kereskedő is, igen szép asszony feleségecskéjével, ki Dr. Szent Györgyinek kedves barátnéja. Maga Spáh is igen kedves ember. Katonáskodott, és magát elrontotta. Már nem él ’s felesége Komáromba voná magát szüléjihez. Eggy nap az asztalnál űlök beszéllék, kit mi baj hozott ide. Spáh azt mondá, hogy ő karja’ ’s lábai’ csontjában érez fájdalmakat. Becskynek meg nem engedte eddig dölyfe^* hogy eggy Kalmárral discuráljon, de ekkor hirtelen megszóllalala: „rövid réffel mértél!” Az egész asztal meghökkent, ’s eggy kevés várakozás után, melly alatt kiki azon tanácskozott, hogy e’ brutalitást megbosszúlni kell e vagy nevetni, még Spáhné ’s végre Spáh maga is édesdeden kaczagának. B. nem nevetett. – Még nem tudta, hogy Spáh katona volt, ’s hallván, hogy ez Coburgot, a’ Herczeget és Generálist emlegeté, impertinentiával hökkengetett, hogy ismerheti is ő azt. De a’ társaság Becskynek mindent elnéze.

Prof. Tertina Mihály, sok tudós Társ. tagja, kijött, hogy engem láthasson. Az eldűlésig itta tele magát szobámban az én rovásomra. Dr. Bükky is azért jött, de átallotta mutatni (a’ mint Tertina vallá) hogy azért jött. A’ Váradi Fő Gymnasium Exhortátora Illei Takács Károly, versgyártó de jó ember, most Keserűi Plebánus, még nem gyengítette volt el annyira fejét mint azolta, ’s józanon méne-el. Dicséretére jegyzem-fel, hogy a’ Debr. Colleg. Bthecájának mintegy 60 darab könyvet külde ajándékban; ’s gyalázatjára a’ Debr. Coll. Előljárójinak, hogy azt meg sem köszönték. Fogja e ezt valaha hihetni a’ maradék!

szSárosi öszvelőtt, öszvevagdalt, vízi betegségben kínlódó fiatal ember vala; a’ felesége szép növésű, szép képű, gyönyörű kékszemű, tenyeres talpas asszonyka. Csak a’ fogai rosszak ’s lába nagy. Sok talentomot kapott a’ természettől, de gazdag fösvény atya nem ada neki illő educatiót. Szeretett olvasni, ’s gyengéje volt szemérmesen éreztetni hogy ő olvasott ’s olvas. Kevés idő kelle arra, hogy mi hárman igen szorosan öszve fonattassunk. Láttam hogy valamit feleségben kereshetek, benne fellelem, ’s el vala végezve, hogy cultiválni fogom barátságát, és ha elméje ollyan mint külsője ’s feje, várakozni fogok Sárosinak halálára. – Gondolnám, a’ ki házasságot forgat elméjében, az nem vetemedik vétkes lépésekre, ’s ez minden gyanakodást elháríthat. Azonban hogy Sárosiban ’s benne olly gondolatokat ne támasszak a’ mellyek hozzám illetlenek, a’ nélkül hogy nekiek szóllottam volna, lovakért küldöttem; ’s ők csak akkor tudák-meg, hogy megyek, midőn cselédem pakkolt. – Sárosiné érzette elmenetelem’ kárát ’s marasztott. Kiment Spahnéval ’s eggy Ne-felejts-el jött vissza sétálásából. Marasztott Sárosi is. Nem engedvén magamat megmarasztalni, kért hogy várjam-be Váradon, más nap ő is utánam jő.

A’ szép Asszony körűl sokan sohajtoztak. Eggy Kapitány vévén észre, hogy ő hátúlbb^* áll nálamnál, azzal könnyített kínján, hogy felszökött a’ balustrádra, ’s a’ vízbe ugrott uniformisában hogy eggy ott feredő szép asszonyt öszve csiklandhasson. Én 14dben ott hagyám a’ vizet.

Eggy csoport Kalv. Pred. kik köztt Bod a’ Létai és a’ Bihari ,^* Csokonaival a’ ferdőbe. Ekkor nap és itt írta Csokonay az ő Anacreoni darabjai előtt álló Ajánlást: Kazinczy, Földi, kik belőlem ’stbb. – szKijövének a’ Czigány Musikusok Váradról. Csokonay ezekkel vonatta-el Kosovicsnak^*

vonatta-el <Szulyovszkinak> Kosovicsnak

azt a’ Musicai Compositióját, mellyben ez, ki a’ Szulyovszki elfogattatásakor Sz. házánál Rákóczon, Kisasszonyait musikára tanította, Sznak elfogattatását kesergette. Ezen musicalis Compositióra írta Csokonai a’ Földiekkel játszó etc. éneket.

15ben Sárosi is Spáh is Váradra. A’ Sárosi cselédje, ki nem hozzám, hanem másuvá vala kiküldve, öszve akad velem, ’s jelenti Urának ittlétét. Oda. Kapitány Nozdroviczky is ott. Estve felé sétálni. Én Nozdroviczkyra bízom a’ vezetést. A’ hídhoz közel Spáh és Spáhné szembe jönnek velünk. Én Spáhnét veszem karomra. Uram, mondá Spáh, te valál a’ társaság’ lelke. Lehetetlen volt tovább kitűrnünk a’ feredőt. 16ban mindnyájan el.

21. Asszonyvásárára Frater Istvánhoz, onnan 22. Köbölkútra Bónis Ferenczhez ’s estvére Poklos-Telekre Sárosihoz. Alföldi lakásomnak vídámabb képet ád a’ szerelem, ’s Sárosi tovább alig lehet nálam nélkül. Bónis Ferencz és felesége Bernáth is nagyon örűlnek, hogy eggyütt létünk által életünknek örömet adhatunk. Idegen ember nem képzelheti azt a’ társaságtalanságot, melly ezen a’ vidéken uralkodott; nem jártak eggyüvé, ’s ha eggyütt lenni találtak is, komoron öszve sugorodtak magokba. Midőn Fráter Istvánnak keresztelőjében valánk, az Urak az asztalnak eggyik végébe vonták magokat, a’ másikba az Asszonyok. Én haszontalan mutattam példát, haszontalan nógattam. Bornemisza vagyok ’s ittam, hogy tüzet kapjanak. Haszontalan volt.

Sárosi fenekig becsűletes characterű ember volt. Nem vala egyéb baja mint hogy árván maradván, iskolájit nem végezte-el úgy mint illett, ’s köz katonává leve, ’s sok ideig volt Al-Tiszt. Nagyon kilátszott rajta hogy nem sokat forgott jobb társaságokban, ’s talán két esztdeig káplároskodott. Lelke’ szegénységéből azzal múlatgatá magát, hogy Imre^* nevű Kalv. Predikátort ebédre, vacsorára hívatta, ’s belőle bouffont csinált. Az ember külömben is bouffon fogott volna lenni. Sárosi, Luth. lévén, a’ Prædestinatiót nem tartozott hinni, a’ Pitypalatty (ezt a’ nevet adá a’ Papnak Sárosy) pedig kész volt volna magát ezért meg is feszítetni. Első ott vacsorálásom alatt ismét űzték a’ Prædestinatiót. Én nem leltem semmi örömöt abban, hogy eggy nyavalyás Papocskán mutassam hogy több eszem van, ’s a’ ház’ asszonykájával beszéllgeték. De Sárosy belé vont. Megörűlt a’ Pap, hogy secundálni fogom, ’s complimenteket tett nekem, hogy engem competens bírónak ismérhetnek. Sárosiné tudta, hogy épen ez a’ compliment szegi nyakát a’ Papnak, mert már most kevélységem fog szóllani kénszeríteni. Úgy is lett; hogy S. meg ne bántassék, belé bocsátkozám a’ dolog’ mivoltába, ’s megmutattam hogy a’ Prædestinatio ideája a’ Philosophusoktól mehetett a’ Theologiába: de hogy keresztyénnek azt hinni absurdum. – A’ Pap az én elmenetelem után megvallá Sárosynak, hogy több tudományt gondolt bennem. – 23d. Bónis Ferencz az anyjával ’s feleségével ’s Fráter István oda. Ott hálunk. Én 24ben Váradra. 27. Áldozó Csötörtök. Sárosiék Köbölkútra. 28ban valamennyi vendég mind Asszonyvásárára. Szép vacsora kinn a’ méhesben.

29. Regmeczre indúlok. Debr. felé hogy Nagy Gábor Urat vihessem. 30. Tégláson megtekintjük a’ Beck Pál Úr kertjét; magához nem tértünk-be, mert lába szárát ketté törte ’s ezen kínjaiban fekvék. Imhol szerencsétlenségének története:

Szokott módja szerént rettentő káromkodásra fakadt, hogy a’ Kőmíves valamit nem úgy csinált mint néki látszék jónak, ’s parancsolta hogy igazítsa-meg. Ez nem értette a’ parancsolatot. Beck tehát az Atya-Istenen kezdvén a’ czifra szitkot ’s nem tudom kin végezvén, mégyen felfelé a’ deszkázaton, ’s midőn ott is ugyan-azt űzné, olly helyre hág, a’ hol a’ deszka’ vége nem feküdt támaszon, ’s káromkodása alatt lezuhant, ’s valami rakás vasban lábaszárát ketté törte. Ezt a’ hivők isteni bosszúnak vették; a’ Lucrétz’ tanítványi mosolyognak ezen az ő hiteken: de annyi csak bizonyos, hogy a’ káromkodás, az oktalan szó, és a’ pajzánság nem lehet eszes ember’ dolga.

2d. Kassán veszem Virág Benedeknek levelével a’ Dayka Gábor verseinek nyomtatás alá készített Autographon Kötetét. Hol vette ezt Virág, még maig sem tudom. Hihető, hogy D. Trattnerhez küldé hogy tulajdon költségén nyomtassa, ’s Tr., Dnak halálát hallván, Virágnak adta azt, megtekintés végett, ’s V. ismervén barátságunkat, ’s látván hogy igazítások nélkül ki nem eresztethetik, nekem kedveskedék.

6d. – Pazdicson Templomban. Ott és Lazonban az öreg Poturnyai András Úr. Jósi Beretőn marada, én Körtvélyesre éjszakára.

11. – Debreczen városa a’ Collegiummal és a’ Coll. mellett való Templommal elég.

22. – Nagy Gábor Úrral Szőlőskére. Borsit megtekintjük, a’ szent emlékezetek miatt.

25. – Kázmér. A’ Sárosinéba szeretett ember szerelem nélkül tölte jó napot ezen tisztelt kedvelt háznép köztt. Midőn a’ kávét béhozzák, Sophie megszóllal: Ferencz, mingyárt producálom a’ szép szobaleányomat; a’ tifélétek az ollyakon kapnak. – Nevettem a’ szeretetre olly igen méltó leány tiszta emberiségén, ’s nyílik az ajtó, ’s eggy sánta leány a’ legszebb fővel a’ mit képzelni lehet, hozza a’ kávét. Sophie már mondta a’ leánynak, hogy őtet meg fogja velem tekintetni, ’s az szegény majd elejté a’ tálczát, ’s mihelytt kezéből kitette, azonnal ment, mintha arczon verték volna. Ismerni kell az embert, mikor valamelly cselekedetét megítélni akarjuk. Sophie ezt a’ Bábi nevű leányt szerette, szánta; ’s azt hitte, hogy az effélék által enyhítést adhat a’ szegény leánynak azon kínos érzésre, hogy sánta. Osztán Sophie ’s két testvére engemet gyermeki esztendeji olta úgy tekintett mint testvérét. Én Sophiet soha sem külömben, legalább miolta ő a’ Bécsi Klastromból, én fogságomból, haza szabadúlánk, mint igen jó gyermeket, kinél alig ismerek alkalmatosabbat eggy férj’ boldogítására.^* Soha sem támad szeretet és vágyás a’ reménynek minden súgára nélkül, azt mondja eggy franczia Író. Ha én hihettem volna hogy Sophie enyém lehet valaha, oda hagyám vala a’ világnak minden Ilosvai Kriskájit.

29. – Péter bátyám tánczot ád Ujhelyben.

30. – Elhurczolkodunk a’ Hericz’ házából; holmit a’ töltő-házba raktunk; az Anyám a’ Bodnár házába.

9. – Én Semlyénbe. – E’ napokban vevém az Oeser Lipsiai Festő-Acad. Director festését, mellyet kérésemre 1794 dolgozott.

20. – Poklos-Telek. – 22. Hegyköz Pályiban, ’s éjjelre a’ Püspöki ferdőbe. Sárosi, ha becsűletes ember nem voltam volna, elronthatta volna feleségét. Én különszobát vettem. Ő parancsolta hogy cselédeink hordják holmimet az ő szobájába. Haszontalan ellenkeztem, haszontalan terjesztettem elébe hogy magamat és feleségét gyanúb a nem akarom vétetni. Ők két ágyon feküdtek egymás mellett; fel kelle kelnem, ’s őtet sokáig múlattatnom. – Melly közönséges embernek kellett volna nekem lennem, ha magamat úgy viseltem volna mint ezerek mások! – 23ban szörnyű meleg. Sárosy dél után kiviszen a’ Körösbe megferdeni. Ott feredtek nehány idegenek, ’s azok köztt a’ Váradi Bába. Ez, hallván nevemet, kérdi, ha az a’ Kazinczy vagyok e, a’ kinek szerelmes leveleit Beothy Fannynál olly sokat olvasták. Mondtam, hogy az az Öcsém Miklós, ki a’ 11 esztdős Fannyval szerelmeskedett mint gyermek, ’s későbben Vikit vette-el. – Nem Miklóst^* kérdem én, ugymond a’ Bába; Ferencz az, a’ kinek levelei olvastattak. – Sárosy kapott rajta, mondta a’ Bábának hogy az én vagyok, ’s nekem álla enyelegve: No te titkos bűnös! imhol így sül-ki istentelenséged. Szép, mikor annyira ment szerelmeskedésed, hogy róla még a’ Bábának is Notiz-ja van. –

Itt eggy történet még, melly azt a’ ki a’ személyeket nem ismerte, talán nem múlattató; de én azt a’ magam emlékezetem kedvéért tészem-fel:

S. nagyon neheztelt eggy ezüstmíves Sidóra, ki az ő nádmézskatulyáját sok holnapok olta el nem készítette. Szepegve jött a’ Zsidó, ’s hozza a’ munkát. Sárosi fenekedett, hogy megrettenti a’ Zsidót a’ vexa miatt, ’s megvallom, én is rettegtem, hogy tűzbe jövén, rosszúl bánand vele. Sok szitkok köztt kérdi Sárosi, miért nem állotta-meg szavát: Ew. Gnaden, Herr Major, ich war so krank. Hazudsz adta vette, hiszen ollyan kövér vagy, mint a’ disznó. A’ zsidó elholt a’ tertium Comparatiónisra. Még jó ideig tartott a’ tortúra, ’s végre a’ szép asszony engesztelni kezdé az Urát ’s mentegetni a’ Zsidót. S. kifakad tettetett haraggal: „’S még te mersz mellette fogni? b––n-meg ez a’ Zsidó!” – A’ szegény Zsidó maga is nevetett, a’ Mentegető pedig kilódúlt.

24. Kristina napja. Kovácsiban ebédkor elválunk. – Sárosy és Sárosyné 29dben Semlyénben hálnak az Anyámnál, ki Sárosyékat csak ma látja elsőben. Ők 30ban el Szolyvára.

6. Regmeczre, közelítvén a’ Jósi lakadalma.

11. Polyxént ma látom legelőször a’ maga házánál.

16. Indúlunk Balajtra. A’ Vőféj Kazinczy István és én. – 17. dél előtt beérünk. 12 óra tájban a’ háznál megesküsznek. Jelen vala Bernáth Susána, Consil. Bernáth Jósefnek leánya, testvére Bónis Ferencznének, az ifjabb Ragályi Jósefnek felesége. Szepesi László és Lászlóné, a’ ház’ leánya, és a’ legidősbb leánya Rhédey Gedeonné, ekkor már özvegy, ’s Ragályi Gedeon Ur, ki dél után megyen. – Tamás még gyermek. Gyönyörű tűz és józan értelem sugárzik-ki a’ gyermekből. Az atyja a’ Consiliárius Bonapartenak nem tudom melly cselekedetét gáncsolta. Tamás megszóllalt: Végig kell várni, meglátjuk mi lesz belőle; a’ nagy ember nem tehet kis tettet. Ez vala az én hitem is. – Kazinczy István látta, hogy őtet ott úgy nézik, mint a’ ki a’ hátra való Erzsi Kisasszonyon kapni fogna, ’s észre vette, hogy Rhédeyné szemeivel integet felőle a’ többinek. Megbántva ez által, forgott Erzsi körűl, de csaknem megbántó bátorsággal, ezzel csak azt akarván mutatni, hogy néki, ifjú-legénynek, tiszte tekintetet bizonyítgatni leány eránt, de azt hideg nyájassággal teszi. – 18dban gála van. 19. Rhédeyné, Szepesi és né, kísérik a’ Menyasszonyt, ’s Rhnének nevetkőzései István Öcsémmel némelly illetlenségeket követnek-el. – István és én Cons. Fáy Abrahám Úrnál Mérán betérünk. Ott tetsze-meg igazán a’ leány. 20ban Klári is általjő Regmeczre. Az ifjú Gróf Török József megjelent ebédre.^* Meg a’ Tiszteletes^* férjfiú Csóka János Ér-Semlyéni Predikátor Úr is, érdemes barátja a’ vőlegénynek.

Tudván hogy új házasok körűl veszedelmes forogni, mert a’ legártatlanabb tekintet ’s szó is balra magyaráztatik általok, mint a’ garázda részegek által, 22ben Klárival Ruszkára ’s onnan más nap Kassára mentem, Szepesbe akarván eggyet kerűlni, csak hogy prætextusom legyen eltávozni a’ háztól. Eggy szerencsétlenség rajtam valóban meg is történt. Szepesinének felette szép gyöngy vala nyakán. Ez nekem szemet szúrt, ’s dicsértem. Hihetné e az ember, hogy az új pár ezt oda magyarázta, hogy én döfést akarék adni az illyen gyöngyöt nem hozott menyasszonynak? Uraknak Ura, ments-meg a’ faragatlanúl maradt tőkéktől!

25. Budamér. Ujházy Eperjesen vala Gyűlésen. Elvezete Kuksz Istvánnéhoz, ki épen olly vígasztalhatatlan Özvegy mint a’ hogyan vígasztalhatatlan feleség vala. Az angyali szépségű ’s felette szép gyenge de szegény leányt elvette eggy gazdag Bányász. Erővel tolták-ki neki a’ leányt szorongó szűléji. A’ sok Tiszt megvígasztalta a’ szép szomorgót, ’s Kuksz csaknem megőrűlt kínjaiban. Eggykor ingben gatyában futott végig a’ városon. A’ bánya kiürűlt, Kuksz elszegényedett, a’ bánya ismét jó érre akadt ’s meggazdagította az urát. Az asszony vére ’s phantasiája hűltebb lőn, eggyik szeme kifolyt, ’s azok köztt a’ kik egymást^* eddig gyűlőlték, barátság kezde támadni, melly öreg napjaikban olly forró lett, mint valaha szerelmeknek kellett volna lenni.

26. – A’ Sirokai hegyeken izzadva menvén-fel gyalog, olly hurutot kaptam, melly hecticával rettenthetett. Koczok István régi barátomat keresém fel legelébb is. Bosnyák Elíze, elébb Glaczingerné, ’s ennek halála után Teoke Károly Fő Strázsamesternek felesége ’s most özvegye Dolyánban múlatott. Ki hozzá a’ Sárosiné eggyik öccsével, kik német nyelv miatt mind ketten Lőcsén múlattak. Másnap vissza Lőcsére. Meglátogatom Günther Therézt, most már Pfannschmiednét; ’s dél után Koczokkal Késmárkig, honnan én Lomniczra, meglátni a’ Szepes tisztelt Matronáját Horváth Stansics Borbálát Özv. Berzeviczy Sándornét. Ez kimondhatatlan kegyességgel, örömmel fogad. Fija Gergely nagyon megszomorította házasságával mellyet most tenni készűlt. – A’ történet különös czikkelyt érdemel.

Berzeviczy Sándor Úrnak első Szontagh leány feleségétől eggy Sigmond nevű bohókás de nem bolond vagy féleszű fija volt, kinél talán Poturnyai lyány vala. Az Asszony másokat szeretett, a’ többek köztt a’ későbben Generalisságra lépett Neustädter Hadnagyot. Szép gyermekei lettek, maga is deli Asszony lévén. – Második gyermeke Berzeviczy Sándor Urnak, ezen házasságából, volt Horváth Stansics Boldisár Urnak felesége.

Meghalván a’ Szontagh leány Berzeviczy Sándor Úr Horváth Stansics Borbálát, Márknak a’ Kapitánynak, és Imrének a’ Vice Ispánnak, ’s a’ most említett Boldisárnak testvérét vette-el, úgy hogy Horváth Borbála által Berzeviczy Sándor a’ vejének Boldizsárnak sógora is volt. Ezen második házasságából leve az a’ fiú, Gergely, kiről itt szóllok.

Az életben lévő Berzeviczy Sándornét mostoha fija Sigmond szűnet nélkül bosszantgatta. Engesztelhetetlen leve közöttök a’ gyűlőlség. Azonban ez a’ tisztelt Asszony, meghalván mind Sigmond mind Sigmondné, ennek Theréz gyenge leányát nevelés végett általvette házához. Gergely a’ maga mostoha nieszébe belé szeret és házassági ajánlással bíztatja. A’ Nagy-Asszony csak akkor tudta-meg a’ dolgot, mikor már rajta segíteni nem lehetett. – Soha gyermek meg nem csalta inkább szűléjinek reményeit, mint Gergely.

Szertelenebb kevélységet mint a’ Horváth Stansics három testvéré, képzelni lehetetlen. Hogy familiájok annál inkább ragyoghasson, tanácskoztak, mellyíke házasodjék-meg;^* mert csak eggynek kelle közzűlök megházasodni. Boldizsárra bízták a’ Proletariusságot. Nemesisz^* azzal bosszúlta-meg istentelen felfuvalkodásokat, hogy Boldizsárnénak leánygyermeket ada, nem fiút. – Új tanácskozás: az Asszony lásson hozzá; hol kaphat magra. Eggy szép Gardista választatott Supplensnek, ’s ismét leány leve. Az Asszony annyira elhízott, hogy több gyermeknek nem lehetett anyjává.

Igy megcsalva reményekben, hogy eggy Lutheránus Oszlopot nevelhessenek a’ familiának, a’ Luther felekezetének és a’ hazának (mert Imre nagy hazafi volt), minden gonddal testvéreknek Berzeviczynénak fiját Gergelyt nevelgették, ki már gyermekkorában nagy talentomot mutata. Podkoniczkyra bízták nevelését. Oskolájit elvégezvén Vay Istvánhoz adták Patvariára, mind hogy a’ magyar nyelvben boldogúljon, mind hogy a’ Vallás’ dolgainak folyamatjában initiáltassék, mert Vay István Fő Curátora volt a’ Pataki Collegiumnak ’s a’ Vallás’ dolgaiban gyakorta tett útakat Bécsbe. 1782. eggyütt valánk Jurátusok Pesten, ’s barátok levénk. Itt Berzeviczy az ifjúság’ botlásaiért hosszas betegségben feküdt, úgy hogy az Anyja Szepesből 1783 a’ legfatálisabb tavaszi sárban méne-le Pestre; én vele Keresztesen akadtam öszve, ’s együtt mentem Pestig. – Gergely azután Göttingát, Párist, Londont látta, ’s vissza jött azon reménnyel, hogy Jósef, mint B. Podmaniczky Jósefet, eggyszerre Consiliariussá fogja tenni. Jelentette magát a’ Császárnál, jól elkészűlve,^* tudván, hogy ő első megpillantással szokott boldogítgatni. Rossz órában jött, ’s a’ Császár az igen jó fejet hidegen fogadta, holott a’ rosszakat, merő raptusból, olly sokszor olly lépcsőkre állította, mellyen álmélkodott a’ világ. Gergely csaknem elfakada sírva. A’ Cs. megfogta frakkján a’ gombot, ’s azt kérdte, ha az Angliában vett gomb e. Midőn eggy igen buta fejű B. Podmaniczky Sándor a’ Cancellariánál Concipistává e vagy Secretariussá neveztetett-ki, – (hogy^* Secret. inkább mint Concip., azt inkább gondolom, mert tudom hogy Consiliarius titulust viselt, melly a’ Secr. hívatallal jár) – a’ jó fejű Berzeviczy csak honor. Concipistává leve a’ Loctle Consiliumnál, és az is maradt nyolcz egész esztendeig. Ezt könnyű megérteni: A’ Clerus nem félt Podm.tól, látván hogy ostobább mint hogy neki veszedelmes lehessen; de félt Berzeviczytől, ’s nyakát szegte. Berz. maga adott nékiek okot hogy elnyomhassák, mert nem dolgozott, hanem lovagolt, tánczolt, a’ Zichy vacsorájin a’ múlattató rollt viselte. – A’ Nagy-Asszony elúnta a’ sok költséget, remonstratiókat teve, hogy elég áldozat eggy Anyától 10 esztdeig ellenni eggyetlen fija nélkűl, ’s parancsolta hogy hagyja-el Budát. – Gergely haza jővén, nem is kételkedett hogy első nyílással V. Ispán ne legyen Szepesben, ’s ezen bízodalma olly lépéseket tétete vele, mellyek miatt azt örökre eljátszá. Nem lévén tetszésére sem az Anyja háza, sem az a’ haza mellyben ő negligáltatik, elkeseredett, ’s ezen igazságtalan firkálgatásaival, amazon a’ niésze’ elvételével álla bosszút. – Vissza térek a’ 100dik lapra.

A’ szegény Nagy-Asszony, megszomorítva lévén fija által, kinek gyűlőlt házasságában végre meg kellett eggyeznie – Gyermekeim, ha ezt valaha olvassátok, mondassátok magatoknak tulajdon szíveitekkel, hogy az illyen kicsikart megeggyezés épen olly istentelenség a’ gyermekektől, mint a’ melly vétek a’ szűléktől, mikor gyermekeiknek szerencséjeket merő phantasiából elfojtják, ’s kéméljétek-meg tiszteletetekre méltó anyátokat – engemet annál szívesebben fogadott, mert tudta hogy szóba nem öltöztetett kesergését megértem, ’s őtet szánni fogom. Ritkán leltem magamat boldogabbnak, mint ezen nagylelkű Asszony’ társaságában. Gergely eggy ködmönyben ’s puskával jött haza, barátságosan fogadott ugyan, de zavart lélekkel. Beszéllénk fogságomról, tudományos dolgokról, olvasgatta írásait, de mindég magán kivül volt. Más nap az ebédnél czél és akaratunk ellen a’ házasság’ boldogsága hozódott-elő, ’s én mondtam, hogy engem végre az a’ szerencse vár. Elmelegedtem én is, a’ Nagy-Asszony is, ’s nem tudom mi kívánta hogy idegenségemet a’ kaczér asszonyok és a’ hűségtelen férjek eránt^* hallattassam, ’s azt annál örömestebb tettem, mivel azt hihetém hogy Gergely, ki szerelemből pénz nélkül való leányt vesz, javallani fogja a’ mit mondok. Épen ellenkezőképen szólla. Én nem tudom, hogy féltheti valaki a’ feleségét, ugymond. Abban nincs kár, ’s ha az Asszony vele férje’ erszényét még tömi, úgy meg is kell neki köszönni. Szántam szegény Anyját. Ekkor nap Gergely fürjészni ment, ott hagyta a’ vendéget, ’s csak a’ most említett ebédre jött a’ házhoz. – Az ő lelkén nagy vétek fekszik;^* jó anyát keseríte-meg.

Budán laktában Agens Schickmayernek szép felesége körül addig forgott, hogy neki az ura megtiltotta a’ házat. B. másutt kereste-fel az asszonyt. Eggy estve a’ Casíno előtt musika tartatván, Schickmayerné is jelen volt. B. megállott az asszony előtt, ’s beszéllt vele. Sch. neki megyen, ’s Bt pofon vágja. B. körűl tekint, hogy eggy pálczát láthasson, kikapja azt a’ talán ismeretlen kezéből, ’s spectante corona Budensium elegantium Scht jól elveri. Ezek tapsoltak, ’s Bnek satisfactiója volt, hogy en cavalliere viselé magát. Én szégyeltem volna hogy magamat a’ fustigatióra kelle adnom. Becsületes ember ritkán jő ezen kedvetlen kéntelenségre.

30. Nyérére. Szirmay Andrásnéhoz; Horváth Boldizsárnak præficiált leányához, mert a’ familia a’ három testvérben (Mark, Imre, Boldizsár) kiholt. Az Asszonyi Nagyságot ritkán láttam nagyobb fényben mint ezen szép, igen szép ábrázatú, már ekkor is, noha fiatal vala, nagy testű, igen mívelt lelkű jó asszonyban. Theréz és Polyxén két barátnéink felől lévén szó, kért, adnám felőlök ítéletemet. Th. ist das schönste Weib, das ich kenne, Polyx. die beste Gattin, die ich mir vorstellen kann. – O bravo, kiálta ez a’ széplelkü Asszony; ezt a’ gondolatot én így mondtam nékiek magoknak: Wäre ich Mann, Therése, so würde niemand meine Geliebte als du: niemand meine Frau, als du, Polyxene. – Gyermekei mellett Szigethi vala a’ Nevelő, Földvári Tiszttartónak fija. Ott vala az én kedvemért Rector Podkoniczky is, és Hauser nevü ifjú Academicus.

31. éjszakára Lőcse.

2. Eperjesen öszve akadok Szirmay Jóseffel, a’ Kállay Mimi volt férjével. Eggy Hildebrand nevű Exofficier ott portréteket fest en profil színekkel, ’s Szirmay kér, hogy engedjem magamat festetni. 2 f eggyiknek ára. Éjszakára Töltszék, Kapy Jósefnéhez, Baranyai Mihályt látni. – 3. Kassa. – 4d. Thnél ebéden. – éjsz. Gálszécs. – 5. Körtvélyes. 6. Berető. Délután Kázmér. Sophienak csillogó szemei példabeszéddé válnak. Kedves estve. Marie a’ Stanislas képe alatt az ágyon, Pepi az ablakban, Sophie és én székeken, mindnyájan egymás mellett, úgy hogy egymásból koszorút fonhatánk. Szerelem nélkül is Kázmér vala nékem az a’ hely, a’ hol leginkább valék kényemre a’ nap alatt. Melly megvakúlás, hogy szerelemről elébb nem gondolkoztam.

9. – Gúthy Ignácznál hálok Szabolcson. – Midőn ez idén Mart. 29d. fogatni hagytam, a’ Debr. fejér-ló fogadóban, ’s megértettem hogy Gúthy ott szálla-meg, hozzá mentem, ’s minthogy ő engemet meg nem ismért, megneveztem ki vagyok, ez megkapja kezeimet ’s hirtelen azt és magamat megcsókol: Sie, Märtyrer der Wahrheit! kiáltván. ’S íme eszt. múlva ez is titkos delátor Szabolcsban a’ jobb fél ellen! Ennyire viszi az embert a’ gloriae cupido inconsulta.

15. Asszonyám nékem adá Kólyon a’ Balázs-szőlőt. Ez vala eggyetlen birtokom, ’s 300 ftot hoza be. Ezen felűl semmi fekvőm nem volt, ’s kevés számú marhájimból tartottam magamat ’s cselédeimet.

18. Sárosi hordónyi vastagságra dagadt, ’s mivel felesége Poklos-Telekre méne-ki, nála háltam.

19. Rhédey Lajosnét 9 eszt. olta nem látván, ma látom-meg.

27. Palugyánszki Mihály Politica Prof. és Szaklányi Sigmond Váradi Pred. Dienesnél ebédelnek. Ez a’ Palugyánszki tüzes fiatal ember volt, ’s Báró Wécsey Jósefnének, Miller Theréznek, lánczait hordotta sok eszt. olta. Megúnván azt, titkon más szerelmet csinált eggy szép leánnyal, ’s Petersburgba engagirozta magát Profnak, ’s el is ment. A’ Báróné tökéletesen kikészítette fejér ruhával, ágybelivel, ruhával, ’s segéllte pénzzel is. P. elindúlt, előre küldvén a’ leányt, ’s ezzel az úton magát öszve eskedteté. Fija a’ még most is Velejtén lakó Orosz Papnak. – Ebéd után Sárosyné a’ maga szekerén, én Szalárdig vele, ’s én éjszakára Vajdára, ő haza. Még mindég reménylem, hogy Sárosyné enyém lesz, ’s előre látom hogy férje nem sokára elhal.

3. Debr. Vásár. Kotzebünek Epigrammáját játsza a’ magyar Theatr. társaság. 5. – a’ Contractust, – 6. az én Clavigómat véghetetlenűl rosszúl. A’ bájos-t az Actor băjos-nak pronunciálja. Eggy sem tudta könyvnélkül a’ rollt.

4. Ebéd Bonis Ferencznél Szirmay Jánossal a’ Poétával és Bata Pállal a’ Rolly’ vejével. A’ Bálban Gróf Csáky Sándor szemtelenűl viseli magát Kelcznével, ’s Gróf Teleki László glosszálja őket velem.

22. – Gróf Teleki Sám. Exc. Váradra jő Erdélyből. Bé hozzá. Más nap ki.

26. 83 cseber boromért 301 ftot veszek.

27. Lóháton Poklos-Telekre. Más nap vissza.

31. Ebéd Domokos Jakabnál. Az öreg Úr és Benedek^* Mihály (most Superint.) nagy ellenségei az újabb M. Literaturának. Nem hiszik, hogy Virág magyarúl tudna ’s valamit érne a’ Cicero Léliusa és Cátója az ő fordításában.

5. Sárosi és né ’s én Váradra. Agarai felütnek eggy nyúlat. Eggy Oláh elbízván magát hogy a’ két kocsi messze van, elveszi a’ kutyáktól a’ nyulat, ’s még ingerel bennünket farát mutogatván. S. kifogatja a’ nyergesét, ’s a’ tér földen az Oláhot elfogatja; ’s hozatja. Az Oláh térdre hullongott, de S. ijesztette, hogy én Szolgabíró vagyok – az Oláh előtt ez a’ legrettentőbb név – hogy tömlöczbe viteti, ’s feltolatja maga mellé. Eggy fertályig vitte bántás és szidás nélkül, de sokat emlegetvén a’ Szbírót. Akkor leszállíttatja. Térden állva fogadta-fel, hogy nyúl húst soha sem fog enni. – Vasadon megértjük, hogy a’ Sárosiné’ szüléji a’ Püspök’ ferdejében vannak. Oda. Sárosi ismét eggy szobában hálat, ’s nekem testálja a’ feleségét. „Szeretlek biz én, barátom, ’s tudod hogy a’ kit szeretek, szeretve van.” – 7dben Sárosi Kovácsiban olly rosszúl lett, hogy nem hihetém hogy reggelt éri. Más nap jobban leve, ’s ott elválánk.

11. Csóka János jő a’ Hegyaljai szüretről, ’s hozza a’ parancsolatot, hogy menjek-fel. A’ Causar. Regg. Directornak parancsolatja érkezék Regmeczre, ’s azt felbontotta Jósi; fizessek 1068 f 50 ½ krajcárt rabságom’ költségei fejében; holott én mindég a’ magaméból éltem.^* De ide számlálák a’ forspontokat, Tiszteinkre tett költséget, fűtést, patikát. A’ Pap látván hogy menni nem akarok, megvallá miért hívnak. Megírtam, hogy tudom, melly rendelés érkezett: de nem lévén elzárva mint 17 holnappal ezelőtt, nem engedhetem-meg hogy testvéreim is fizessék ezt; magam fogom, költsön veendő pénzből. – Jól esék hogy írtam, mert Jósi megolvasván, felkiálta: Én ugyan eggy xrt sem adok.

11. Köbölkútra, hová Sárosi, vissza vévén Árendáját, már általköltözék. Öt éjszakát töltöttem álmatlanúl körűltte. 18dban kihozám Váradról Lonovicsot, a’ ki megcsapolta. Vére már kocsonyás volt. Kimondta ez, hogy harmad nap alatt elhal. 20ban a’ beteg kiparancsolta az Asszonyokat. Amici, ugymond, ego bis (usque) cras non vivam. Necessum existimo, ut testamentum faciam. Ekkor magyarúl: Ha meghalok, hozzanak-ki Debrből tizenkét deákot, ’s fáklyavilágnál tegyenek-el. – Pap nem kell; csak deák. – Második akaratom, hogy a’ mivel az Ipamnak tartozom, fizettessék-ki. A’ felesége megsejté hogy valaminek kell esni, ’s belopóskodott. Vége vala a’ Testamentom tételnek. Szerelemmel eltölt tekintetet vete feleségére. – Édes barátom, monda nékem halála előtt eggy fertállyal, téged az Isten azért szabadíta meg, hogy engem megáldhasson eggy illy baráttal. Nekem hagyá feleségét.

Megesék a’ nagy szerencsétlenség, monda 5 óra tájban. – „Mi baj?” – Jaj, az ingembe szalasztottam. Székre kívánkozott. Felsegítették. Bónis szörnyen feldagadt vizellő tagjához nyúlt hogy magát kiüríthesse. Ne babráljon Ked ott, Anyó! monda Sárosy. Bónis felele, hogy ő az. Már az más! ’s ezen szón elaludt.

23dban temették. 27. én el. 28ban indúltam Regmeczre.

Jósi eleget tüzelte az Anyámat hogy Sárosiné nekem kurvám. Susi húgom küldözgeté hozzá és Julishoz a’ rapportokat. Az Anyám félig hitt, de látván hogy S. halálnak fija, azt hitte hogy házasságról gondolkozom, ’s jónak látta azt.

Az vala a’ czél felhívattatásomban hogy Jósi és kedves felesége Semlyénben tölthessék a’ telet, a’ Májusban épűlni kezdett új ház ártalmas lévén az ő tüdejeknek; a’ fogságban elgyengűlt tüdővel nem sokat gondoltak.

Irtóztató esők és sár. Három hét olta kinn nem voltam a’ faluból. 21ben Kázmérba mentem magamat kiszellőzni. 26ban ismét oda. Ott leltem Splényi Manczit, Nánit (később Csörgőnét, most Gr. Sztáray Christófnét), és Catont, most Zoltánnét. A’ szegény Marie ezekkel azt hitette-el hogy velem szerelemben van, ’s lyányi szokásként mutatta nekik leveleimet. De ezek a’ levélben nem látták a’ szerelemnek semmi nyomát. Ellenben eggyütt lévén itt, azt tapasztalák, hogy valamikor Sophie jött bé, képem eggyszerre felvídúlt. Jele, hogy én Susiet úgy tekintettem mint igen kedves gyermeket: de Sophiet becsűltem, és talán szerettem a’ nélkül hogy tudtam volna. Azonban én még mindég Sárosinén függtem, ’s szót adánk egymásnak Pepivel, hogy eggyikünk a’ másika lakadalmából el nem marad.

27dben Pepi megszóllít, hogy más nap vele menjek Kassára. Úgy hívj, mondám, hogy elfogadom a’ hívást. A’ Gróf is kér. Levelet írok tehát Regmeczre, ’s megyek Pepivel.

Estve Therézhez. Eggy szép gyermek körűllte fetreng. Ki ez a’ szép gyermek? kérdém Therézt. Das sage ich Ihnen nicht, vala a’ felelet. Nézem. Auch haben Sie, Gnädige Frau, das gar nicht nöthig. Valóságos képe az anyjának, Gróf Gyulay Ferencznének, az olly sokáig imádott Süsienak. – A’ gyermek kifordúl, kérdi ki légyek, ’s vissza jő. Herr von Kazinczy, mein Vater hat Ihnen aus Siebenbürgen Complimente gebracht. Er war in der Meinung, Sie seyen in Regmecz: und wollte schon hin: aber man hat ihm gesagt, Sie seyen im Cross-Wardein. – Und von wem denn die Complimente, schöne Comtesse Lotti? – Das bin ich nicht im Stande Ihnen zu sagen; das beste wäre, Sie kämen zu ihm, und holten sie selbst ab. Gyönyörű gyermek! –

Ez nap estve a’ fogadóban öszve találkozám Munkácsi Garnizonbeli Hadnagy Szabó Samuellel, ki onnan mint megroskadt ’s tovább hasznavehetetlen ember haza eresztetett. Beszéllé, hogy már Hirgeist Ferencz is kiszabadúlt, ’s négy héttel azután nyolcz német rab is eleresztetett.

29. El Kassáról. Oda érvén túl Beszteren, a’ hol az útnak eggyik ága Kemencze, a’ másik Olsva felé hajlik, meglátok eggy hat lovas szekeret. Bevárjuk azt. Susie űlt rajta, kit 12 ½ eszt olta nem láttam. Mind áldottam a’ történetet hogy egymást el nem szalasztánk.

30. Regmeczre.

7. Az idősbb és ifjabb Gróf Török Jósef Miskolczra mennek, ’s nálunk hálnak. Érkezik Szolgabíró Bárczay Ferencz is. Ez a’ bohó ember a’ Kalvin Institutiójit addig olvasgatá, hogy szörnyű rettegések közzé esett, de rettegései is olly koma-rettegések voltak mint a’ hogy ő koma-ember. Minap, ugymond, a’ Fűzéri hegyekben megfogtak eggy Kondást, ’s hozzám hozák mint Fő Szbíróhoz. Kérdem a’ többek köztt: Micsoda vallást tartasz? felel: Ő Kalvinista. Nem elég hogy annak hívnak, mondám; tudod e mit tart a’ Kalv. vallás; ’s láttam, hogy eggy hiten van Kazinczyval; ő sem tudott egyebet mint azt, hogy eggy az Isten. Gondolkozásba estem, ’s láttam, hogy Isten uccse igaza van; de hijába, haszontalan! hinni kell; mert az ebadtát, pokol is van ám, ’s meg van írva, hogy a’ ki hiszen, idvezűl. Innen az a’ következés^* hogy a’ ki nem hiszen, elkárhozik. Részemről én inkább hiszek, mint elkárhozzam. – A’ ki ezt valaha olvasni találja, azt fogja hihetni, hogy ez Bárczay Ferencz Abauj Vármegyei Fő Szolgabíró csak komázott; de ha azt hinné, véghetetlenűl megcsalná magát. – De tudod e te, mit hiszek én? – Tudom. – Mit hát? – A’ tanúlatlan embert könnyű volt megtéveszteni. Öszvecsókolt. Édes barátom, monda, örvendj fogságodnak; ez tartotta-meg a’ lelkedet; ez hozott vissza az idvességre. – Ez az ember 1768 táján született ember, és érdemes Fő Szbírája Abaujnak, ’s kevésbe múlt hogy 1808ban ’s 11ben Diétai Követ nem leve, hogy Protestans követ is legyen. – Stultorum plena est terra Domini.

19. Kengyel Lajos Szatmárban meghal.

21. Indúlok Semlyénbe. A’ Tokaji hegy alatt a’ Gerezd fogadóban hálok. 22. Virradtakor indúlok, ’s Debrbe hálásra. 23. Semlyén. Itt lelem Virág Benedeknek Kininger által festett képét.

15. Szlávy János elszabadúl. Tavaly Júliusban Bihar azt a’ feleletet kapta a’ Palatínustól hogy addig fog tartattni míg megjavúl. – 1794 Decemb. olta 1801 Júniusáig meg nem javúlt. Azolta javúla-meg.

Jósi Semlyénben úgy fogad mint ha ő volna minden. – Harmad nap múlva Köbölkútra ’s 30ban Váradra.

6. Kengyel Lajost temetjük Csomaközön. Debreczeni Predik. Földvári Ur Predikatziót, Sárvári Pál Oratiót monda felette.

10. Kincses Dávid Székelyhídi Felcserrel kivonatom két odvas fogamat. Néki bátorodom elvágatni czopfomat, mellynek imhol historiája. – Fogságom előtt minden ember czopfot horda, hanemha bárdolatlan Campagnardnak akará magát tekintetni. Én 1789. Júliusban költem-ki ágyamból eggy nekem halálossá lehető rothasztó-hidegből, ’s Septberben megkopaszodtam egészen. Midőn hajaim ismét megnőttek, éltem a’ betegség’ privilégiumával túl azon a’ mint illett, ’s gömbelyegen hordám hajamat mint a’ Plebánusok ’s Kalv. Papok. Sokan azt mondták, hogy azt coquetterieből cselekszem, érezvén, hogy a’ lobogó haj két füleim köztt szebben áll, mint az a’ kolbász hátúl. Hát ha ezért^* is, azért is cselekedtem, mert így nem kínzott-el a’ mindennapi fésűlkedés? – 1794ben némelly Szép-Uracska Budán elvágatta czopfját, ’s a’ Palatínus leizent, hogy megnyíreti őket egészen; mert ez akkor Revolutionális fej’^* jeléűl kezde vétetni. Sententiáink után nekem megizenték, hogy czopfon legyen. Minthogy kezekben valék, ’s az okosság azt kívánta hogy magamat bántásoknak ki ne tegyem, megnevelém hajamat, ’s azt feleltem Nováknak, a’ Kapitányunknak, hogy csak eresszenek-el, eggy helyébe hármat hordok. – Visszanyert szabadságom után is hordám még mind eddig. De tovább nem győztem. Gróf Berényi György, B. Orczy Jósefnek sógora, ez idén vagy tavaly jött haza Párisból, ’s gömbölyeg hajat ’s honaljig érő nadrágot hoza módiba; ’s a’ módi lassanként úgy elhatalmazott, hogy már most azt a’ czopfot, a’ mit velünk olly tiszteletben akarának tartatni, alig lát az ember, ’s ha lát, nem nézhet mosolygás nélkül, ’s ez bennünket valami igen elmés dologra taníthatna: – arra, hogy erőszak ’s parancsolgatás soha sem teheti ’s tarthatja tiszteletben azt a’ mi nem tiszteletes magában. De némellyeknél maga ez a’ Gnóma is veszedelmesnek tetszik. – Feljegyzem, mert talán valaha örűlni fog eggy vagy más olvasó hogy azt itt leli, hogy a’ Párizsból Berényi által hozott rövid haj abban külömbözött az én 1789diki^* frisűremtől, hogy ez az üstököt lefésűlte a’ homlokon, a’ két fül között pedig olly apróra metszetteté a’ hajakat, hogy a’ bőr is kilátszék alattok.

11. Asszonyám jő Regmeczről Jósival. – A’ Hericz által nekünk lefizetett mintegy 15,000 fttal Jósi úgy bánt a’ hogy’ magának tetszett. Dohányt vett és vétetett speculatióra, marhát, traficált, építette a’ Regmeczi házat. Eggy gyermeke sem bocsátatott az Anyámnak a’ titkokhoz. Én nem kértem semmit hogy ugyan azt tehessem, mert láttam, tulajdon szavokból értettem, hogy ellenzik^* hogy valamibe kezdjek, ’s Jósi az Anyám előtt mondta, hogy gabona kereskedésbe nem tanácsos bocsátkoznom, mert ő belé veszte; árendába sem (én ezt forgattam, ’s kimondtam hogy ezt fogom cselekedni, minthogy Asszonyám semmihez sem ereszt, ’s henyén élni nem akarok ’s nem is élhetek) mert Jósi declarálta, hogy én nem tudok gazdálkodni. Sok heves disputatióim után, az Anyám a’ Jesztrebi kis birtokot, mellyet addig míg fogva valék, Jósinak adta volt, ettől vissza vevé, ’s nekem adá. Elébe terjesztettem, hogy miként gazdálkodhatnám én Semlyénből Jesztrebre,^* ’s kértem, adná nekem vissza, a’ mit fogságom előtt bírtam Széphalmon. Arról Jósi hallani sem akara, ’s mivel ő nem akará, a’ Kólyi szőlőmen kivűl nem vala semmi birtokom. – Ennek a’ szőlőnek imhol képe:

Ezt a’ szőlőt 1802nek tavaszáig Balázsi István bírta volt. Ekkor kibecsűltette az Anyám, hogy nekem adhassa. 525 Rf. 59 xr. volt a’ becs. Ezen a’ szőlőn kivűl minden jövedelmem a’ marhából álla, mellyről mingyárt. – Adott ez a’ szőlő

1802. – 83 kis cseber bort = 301. Rf.

1803. – 163. –––––––––– = 451. 33 xr.

1804. – 99. –––––––––– = 382. 30.

1805. – ––––––––––

a’ szőlő pásztor fizetése 4. márjás, 1. kenyér 1. font szalonna.

1806. Martiusban az Anyám ezt vissza vevé minekutána és Széphalomra jöttem által, ’s ezt a’ Kólyi szőlőt a’ Jósi akkor két esztdős fijának adta-által. A’ Miklós fijai és az enyém nem bírnak szőlőt: igen a’ Jósié.

Elfogattatásomkor maradt a’ mint itt következik:

Czugbeli gyönyörű Postilion, pely, holdas homlokkal, N^o4. – A’ Belgrádi zsákmány csődör, mellyet eggy megszorúlt Tiszttől 27 aranyan vettem-meg. Leküldöttem a’ Nagy Anyám Semlyéni ménesébe. Ez a’ jó Asszony meghala fogságom alatt, ’s mihelytt meghala, a’ ménes eladattatott, Jósinak igen bölcs tanácsából. – Szürke Belgrádi kancza. – Ennek fija. – A’ Kályon vett ló. – A’ Mufti Belgrádi herélt. – Mindöszve 9 lovam.

Vissza jővén fogságomból ezek közzűl csak a’ Muftit kaptam-meg. De helyébe a’ Postilionnak két vad Moldvai kanczát 110 fn vett az Anyám, a’ két másik lovat (két fakót) a’ Felső Regmeczi Zsidótól és az Ujhelyi vásárban vevém.

Tehenek, 1794. 1., Bojta 4 esztdős. – 2., Vendula, 4 eszt. – 3. Vidlás 4 eszt. – 4., Kicsiny, 4 eszt. – 5., Polcse 4 eszt. – 6., Muma, 5 eszt. – 7., Zsidovcsa 5 eszt. – 8., Szőke 3 eszt. – 9., Rongyos 3 eszt. – 10., Szarvaska, 3 eszt. – 11., Malucska, 3 eszt. – 12., Bogár 3 eszt. – 13., Hegyes, 14., Szarvas, bicsok az az tinó, és két darab 1792beli borjú.

Ha ez a’ jó testvérem ’s tútorom csak ezeket nevelgette volna azalatt, ’s visszajövetelemkor kezembe adá vala a’ procreatiót vagy az eladattaknak árokat, mire fogék mehetni? Kerűlt e az én fogságom annyiba a’ mennyit^* lovaim, teheneim ’s sertéseim béhozhattak volna, ha az öcsém mind azokat magáéivá nem tudta volna tenni.

Ezek helyébe nékem az Anyám 1801. Aug. 4dikén 1. bikát, 11. üszőt és 12 harmadfű tinót ada. Az üszők esztendő múlva ellettek legelőször.

Bivalyom vala elfogattatásomkor három tehén: eggy 3 eszt. 2 pedig 2 esztdős. Fáy Mihály Urtól cseréltem eggy kocsiért.

1804ben az Anyám Septemb. nékem eggy tavalyi üsző borjút ada. Az anyját két borjával Álmosdon vevém az Anyám pénzén az Anyámnak, parancsolatja nélkül 51 Rt. 30 x. Febr. 18d. 1802.

Mennyi disznóm volt, nem lelem a’ jegyzést. De elfogattatásom előtt 200 f. árát adattam-el^* Jászón. Akkor igen olcsó lévén még minden, hihető hogy az 30 darab is volt a’ mit eladaték, ’s a’ nyájon meg sem látszott hogy híja van.

Kaptam 1801. az Anyámtól ezek helyett 6 ellő koczát, 13. 2 eszt. süldőt, 1 esztdős kant, 20 idei malaczot.

Juhom fogságom előtt nem vala. Az Anyám azt is vétete most, 84 fiatal darabot, ’s azt^* a’ nékem szánt, ’s általam el nem fogadott Jesztrebre parancsolá Jósef Úr, nékem és minden testvéreimnek Urunk. Mint bána a’ juhaimmal, látni fogjuk 1804ben Octob. és November havaiban. – Melly istentelen, melly útálatot érdemlő ember az, a’ ki fogságból haza szabadúlt testvérével bán így! Még mindég remélte hogy elvétetheti velem azt a’ Kisasszonyt, a’ kiről feljebb szó volt. Meglett embernek nehéz eggy gyermek’ muzsikája szerént tánczolni; hát ha még a’ tanács bolond tanács. „Melly kevélység van a’ bátyámban! így kiáltoza-fel azt mondja hogy nem illik őhozzá!!! pénzért házasodni.” – Én vagyok e valyon bolond, vagy az a’ ki engem meg nem ért?

Látván kínoztatásaimat és hogy semmi Remonstratióim nem használnak, mert Jósi az Anyámnak azt tanácslá, hogy ezután ne is feleljen szavaimra, hanem tegye a’ mit ők ketten elvégeznek, Febr. 12dikén én Barna István Semlyéni embertől az Anyámnak ’s Jósinak hírek nélkül de Semlyénben létekben, megvettem 3 tehenet, 1 bika süldőt és 1 rugott üsző-borjút 200 Vf. Szellő Ferencztől eggy 2 eszt. tehenet 22 ½ Vf.; Nánitól eggyet 25 f 30 x. Midőn az Udvarra béhajták a’ Barnától vett marhákat, kérdi az anyám, micsoda marha ez? Feleltem, de nem akarva kínosan, hogy én vettem. Jósi szemtelen vala belé avatni magát, kiment, visszajött, ’s sarcasticus nevetéssel mondta, hogy jól meg van adva az ára; tudnillik hogy éreztesse velem és kivált az Anyámmal, hogy nem tudok venni. Pedig ez a’ marha volt a’ gulya dísze. Én rajtok sokat nyertem, ’s Kövér Imrétől kölcsön vett pénzeket megfizették gazdagon.

Ide vetem, hogy Jósi az Anyámat arra vevé, hogy a’ Hericztől kapott pénzen vegyen az Anyám is ezer ft. ára,^* ő is ugyan annyi marhát a’ Debr. vásáron. 2000 forintot tehát belé tettek; nem tettek az én számomra is. A’ marha mételyes volt, ’s mind eldöglött azon esztben. Az Anyám megszánta, ’s oda engedé Jósinak a’ tőkepénzt.

18. – Asszonyám Debrbe. Viszen engemet is. Domokos Lajos Urnál megszállunk, ’s ott hálunk, sőt ott ebédlünk más nap is. – Az öreg Úr ebéd előtt pípázgat, és nehezteléssel fakad-ki Kant ellen. Tisztelettel hallgatám szavait, ’s az öreg Úr tudta, hogy én nem vagyok az, a’ ki mást ingereljen, leginkább nem pedig eggy illy korú ’s tekintetű rokonomat. – Uram Bátyám, mondék, nagyon haragszik Kantra. Megenged e nekem, ha bátor vagyok kimondani, hogy az ellen haragszik, a’ kit minden bizonnyal nem ismér. – Meghökkent. – „Csak ismerem annyira, hogy reá nagyon haraghassam.” – Úgy őtet nagyon illik ismerni. Én megvallom pirúlás nélkül, hogy őtet nem ismerem, mert a’ kik ismerik, azt mondják, hogy három négy eszt. kell míg a’ Kezdő annyira jut, hogy megérthesse; nekem pedig annyi elveszteni (az az más tárgytól elvonattatni) való időm nem vala. De kettőt hármat populáris írásai közzűl olvasván, ’s felette szépeknek ’s igazaknak találván, a’ szerént ítélek nem populáris írásai felől mint Socrates ítélt a’ Heraclitus’ érthetetlen írásai felől: „A’ mit értettem, mind igen szép; ’s innen azt húzom-ki, hogy az is szép lehet, a’ mit nem értettem.” – Igen, de bántja a’ Vallást. – Én ollyanra nem akadtam populáris írásaiban. Igaz, hogy a’ Streit der vier Facultäten nevű munkában az Izsák’ parancsolt megáldoztatását Mythosznak nevezi ’s állítja, de azzal még vallástalanságra senkit nem vezérel. Én magam is azt hiszem, hogy nem árt hanem szolgál a’ Vallásnak, a’ ki liberális lélekkel bán annak tanításában. Itt elbeszéllém a’ mi következik:

Még 1794 előtt eggy téli estve Regmeczen a’ kandalló mellett űltem. Eggy Felső-Regmeczi születésű 70 esztdős Insurgens (Horváth Ferencz) kit az Anyám házánál tartott, elúnván magát, megszóllít, beszéllnék neki valamit abból a’ Németből, mellyet akkor nap olvastam. Az a’ Német nem ollyan könyv volt, a’ miből neki lehetett volna beszéllni, ’s a’ helyett eggy Bibliabeli történetről gondolkozám, mellyet neki elbeszéllhessek. Az Abrahám áldozatja juta eszembe, kevéssel azelőtt olvasván azt Metastasiónak írásaiban. Az Öreg nem szóllott, de nem is tekintett reám, hanem haragjában eggy két hasáb fát teve fel a’ tűzre. – Mi baja Kendnek, Öreg? – Nem felel. – De szólljon Kend, mi baja. – Ej, Uram! az Istennel nem jó bolondozni. – Hogy’ érti Ked azt? – Hogy’ parancsolt volna az Isten olly bolondot? – Az Isten nem akarta, hogy Abrahám a’ maga fiját megáldozza, csak próbálni akará a’ hitét. – De Isten uccse, tudta azt az Isten próba nélkül is. Hát ha valami hunczfut rá fogná hogy az Isten azt parancsolta, hogy ölje-meg a’ T. Ur a’ T. Asszonyt (az Anyámat), hinné az Úr, hogy az Isten parancsolta? – Elhűltem édes Uram Bátyám, hogy a’ józan ész hogy tud triumphálni minden hibás vagy akarva gonosz Institútión. De már csak elmondom az egész történetet. Nem magyaráztam tovább az Insurgensnek semmit, tudván, hogy ha majd a’ szomszédunkból eggy korhely Pap hozzánk jön, igen rendesen feslik-ki ez a’ dolog. A’ Pap (Deli László, Legenyéről) előjöve. Asztalnál űlénk, az öreg Insurgens pedig a’ szomszéd szobában evett a’ kandallónál. Én kértem, beszéllné-elő az Ábr. történetét; eggy környűlállásra nem jól emlékezem, ’s a’ Pap szokott szelességével mondá-el a’ mit Bibliájából tuda. Imhol jő Horváth Ferencz, felemeli a’ Papra karját, ’s fenyegeti, hogy ha magát Pap létére meg nem becsűli, ’s az Istenből tréfát csinál, beadja a’ Visitatiókor az Esperesnek, ’s dókáját körűlnyirbáltatja. A’ Pap reá rivalkodik az Öregre; ez felel: régen tudom én Kend felől Tiszt. Uram, hogy Kendet eggy kulacs borral Újhelyig is el lehet csalni; de illyen amollyan teremtettét etc. etc. etc. Illyen hecz volt az a’ mellyet Horátz beszéll: Proscripti Regis Rupili.^* – Ezt a’ történetet Kant Mythósznak nevezi, és ha Mythósz képében adjuk-elő, Horváth Ferencz rajta nem fog megbotránkozni. Domokos azt felelé, hogy az nem vala Mythósz, hanem formális akarat, noha megváltoztatott akarat. – Elborzadtam. – „Hogy atya ölje-meg fiát? lehetetle n!” Domokos: Azt nem mondhatni; ember nem ítélhet az ember relatiója felől az Isten eránt és megfordítva. D. még érthetetlenebbűl magyarázta érthetetlen szavát, ’s azzal rekeszté-bé, hogy ha ez mythósz volt volna, Szent Pál nem mondhatta volna: fides Abrahæ imputata ei est in justitiam. – Az Isten mentsen-meg mindent az illyen theologusságtól.

24. Falkenhausen Váradról jő. Ez eggy Hohenzoller Regementjebeli szép növésű ’s színű Hadnagyocska. Sophie Szatmár Vgyében Sárközön múlatott B. Wécsey Miklósnénál ’s gyermekei köztt, mind a’ közel rokonság mind a’ Wécseyné és Törökné által óhajtott Pepi és Miczi házasságok miatt, ’s Falkenhausen az Obersterével ’s más Tisztekkel oda kijárt, ’s Sophiet megkedvellé. Tudván hogy én a’ Kázméri házzal jól vagyok, ’s Sophiet testvéri módon szeretem ’s igen becsűlöm, sokat beszélle velem Sophieról. Sophie is azt hitte, hogy én Mariet melegebben nézem mint csak baráti indúlattal, ha a’ Marie álmai talán nem egyebek is mint álmok. Szó lévén Sophie, és Falkenhausen köztt rólam, Sophie elbeszéllé akkori szövetségünket mikor ő 7 én pedig talán 28 esztdős valánk. Én Sophiet vexáltam, mondá Falkenhausen, hogy ő utoljára is tiéd lesz. Sophie megvallá hogy becsűl, megvallá, hogy őtet illyen culturájú ’s hajlandóságú férj boldoggá tehetné: de hogy én legyek valaha férje, azon jó kedvvel kaczaga. Az Istenért, monda F., érezzd annak a’ jó leánynak az érdemét, ’s lépj-fel nála. Irtóztató volna látnom, hogy azt valami érdemetlen ember kapná-el.

27. Uza Pál barátom eleresztetik Munkácson. Ő vala utolsónak hagyva közöttünk.

5. Váradra Gyűlésre. Dienestől értem hogy Úza is szabad. – 6. Szlávy Jánost Dienesnél látom-meg. – 7. Szlávy Györgynél ebéden a’ Franciscánus Lovasi Benedek testvérével, ki Szalontai Notárius.

9. Rhédeynél ebéd. Ott Gróf Was Daniel és Gróf Gyulay Ferencz, a’ szép és jó Süsy férje.

10. El Váradról.

14. Klopstock meghal, Hamburgban. – Éjszakára Piricsére Erős István Úrhoz, ki nem vala a’ háznál. Itt lelem azt az exempl. Adolfs Briefe nevű Románt, mellyből Bácsmegyeimet fordítottam volt. – 15. Ebéd Bakta. Gróf Teleki Jóska, Lajosnak fija, most Szerencsy Fanninak férje, itt van, ’s Bárczay Nánival gyűrűt vált. Ez most Beck Pálné. Jegyben vala elébb Báró Wesselényi Jóskával, azután Gróf Rhédey Lászlóval, ’s irtóztató sereg kérőknek neveik valának feljegyezve szellőztetőjére (Fächer), mind addig, míg olly legény lépe-fel, a’ kinn Náninak a’ fortélyos anyja sem adhata-ki. – Sajnáltam ezt a’ szeretetre-méltó Telekit, jól tudván, hogy ő is kudarczot vall, és hogy e’ házhoz csak a’ pénz és birtok’ reméllése ’s nénjének Gróf Teleki Katonnak, Tisza Lászlónénak tanácslásai vonszották; ’s az a’ kívánság támada bennem, hogy bár csak Szerencsy Fannyt venné inkább. Hogy a’ tanácsot neki nem adtam, felőlem kiki felteheti. Látni fogjuk későbben, mint leve-meg ez a’ házasság.

Teleki emlékezék, hogy én 1790. az ő bátyját ’s nevelőjét, a’ Koronaőrt és Ugocsai Fő Ispánt, kit mi portentum eruditionis-nak néztünk, miként akasztám-el tulajdon asztalánál. Az nem vala nehéz, mert ez irtóztató paradoxus ember volt.

21. Úzát Debreczenben ma látom-meg.

23. Báró Vay Miklóssal öszve jövök az Examenben, ’s 24ben nála ebédelek. Kivévén azon kevés pillantást, a’ mellyet tavaly Octoberben vele a’ Debr. bálban töltöttem, kiszabadúlásom olta itt látom először.

1. Emődre küld az Anyám, a’ Regmeczi Executionálist Consil. Fáy Barnabás Úrtól kivenni. – Debreczen felé veszem útamat. E’ tájat most látom először. A’ Polgári Notárius Szabó János megtudván ki szálla-meg a’ Folyás mellett, így hívják a’ vizek mellett lévő Fogadót, bejő hozzám, ’s minekelőtte észre venném, kezemet megcsókolja. Eggy ember, ki passusommal járt vala más alkalmatossággal, beszéllé, hogy midőn ez a’ Notárius meglátta passusomon nevemet, azt felsikoltva csókolta-meg. Lehet olly Olvasóm, a’ ki ezen mosolygani fog és engem hiúsággal vádol az efféléknek feljegyzéséért. Én tudom mit cselekszem, ha ő nem tudja is midőn rajtam mosolyog. – Nagy a’ romlottság mellyben élünk: de az Istennek még vannak hívei. Hát ezt megérti e a’ mosolygó? vagy ezen is mosolyg?

3. Még soha nem láttam Ónodon a’ Kastélyt, és így meglátogatám Gróf Aspremontnak Præfectusát Bukovics Urat, a’ ki minden szobában elhord. Vernétnek szép számú régibb metszésű rezei. A’ folyosón eggy olajfestés, mellyet Aspremont eggy Emigránstól veve: a’ Revolutio dühe, ollyformán, mint az Inkák előtt a’ Religio fanatismusa. Csudálni lehet hogy gazdag ember olly keveset költ mezei lakása’ ékesítésére. – Solcán betérek B. Vay Miklósnéhoz. Otthon férje is; marasztanak, félek^* elszalasztani Fáyt, ’s nem maradok. Megtudván Miskolczon, hogy Fáy Emődre csak 7dben várattatik, vissza Zsolczára. A’ Báróné mutatja azon Elaeagnust, mellyet 1793. én ülteték.

4. – által Consil. Vay Jósefhez. Ebédre Forró; éjsz. Ruszka.

Gróf Károlyi Jósef sebet kapván duellumában eggy asszony miatt, meghal Bécsben.

5. Kassára. – 6. Meglátogatom Consiliárius Fáy Agostonnét, a’ Báróvá lett Sághy Mihály leányát, kit^* 1794 olta még nem láttam. Erről alkalmatosbb helyem lesz szóllani midőn Kassai lakásom’ esztendejit írandom-meg. Legidősbb leánya Miczi fogságom alatt Gróf Csáky Imréné leve. A’ Consiliariusné maga is szép test vala még; a’ leánya pedig szépen kifeslett. Igen kedves dolog vala a’ Consilnénak megjelenésem, nem magamért, – ő ritkán örűlt annak a’ kit megláta; hanem önn magáért. Hosszas præambulum után, mellyet mindenkori hangjával vontatva tett articulatioval mondogatott, kért, szóllanék a’ Sógorommal Krainik Úrral, hogy Miglészi Portióját engedje neki, hogy a’ második leánya Kriska, ki fogs. alatt B. Palocsayné leve, ott lakhasson, mert az öreg Palocsay neki és férjének nem ad jó lakást. Megígértem, hogy parancsolatját a’ Sógoromnak megviszem; de hogy annál foganatosbb lehessen kérésem, engedje kérdenem, miért kell épen Miglész annak az Ur gyermekének, a’ ki annyi jószág közzűl Miglésznél kedvesebb lakót ’s hasznosbbat is adhat. A’ feleletből láttam, hogy az ismét valami Macherség, ’s szemem akaratom ellen a’ szép Csákynéra reppent. Ky! monda a’ Consiliariusné, ne nézzen oda míg kérésem tart; azután nézze a’ meddig kell. Lehetetlen vala nem kaczagnom, ’s minthogy az illy könnyű gondolkozású anya nem érdemel egyebet, könnyedén vevén tilalmát, ’s dicsértem Csákynét. Jaj! kiálta lassú hangon; meg találja hallani Csáky. Ez a’ lassú kiáltás mutatja hogy a’ hiú anya még örűlt ha a’ magasztalók, a’ csudálók, a’ Csáky’ nyugodalmát felháborították. – B. Vay Miklós Kassára jött ’s velem öszve akadt. Nem emlékezem meddig ment és hova indúlt.

7ben estve Miskolczra értem. Alkonyodáskor akarék menni, és nem elébb a’ világtalan Gr. Török Jósefhez, hogy lássam, reám^* ismer e hangomról; mert ha nappal menék vala, valaki megláthatott ’s neki még míg beléptem béjelenthetett vala. Köszönésemre ez vala szava: Hozott Isten, édes Öcsém! innen ugyan Isten uccse el nem mégy, nálam kell hálnod. Ott háltam. –

8ban Dr. Benkőt látogattam-meg. Ez az ember kiment Belgiumba, Predikatorságra készűlvén, vissza jövőben elfogyott a’ pénze, ’s Bécsben Pápistává lett, ’s Orvosi tudományra adta magát. A’ félszeg felvilágosodás az embert gyakorta megtéveszti. Micsoda fej az, a’ ki látván a’ mit lehet, Protestánsból Pápistává lesz. Ez Szabadság és Vizsgálás vallásának nevezgeti^* magát, és bizonyos tekintetben még az, ’s ha nem az, az lehet: amaz parancsolás’ vallása; abban az atyai hatalom is kötve van; nem nevelheti gyermekeit a’ mint akarja, ’s legveszedelmesebb az hogy tettetést sanctionál és libertinismusra nyit útat. Nagyot vét az a’ Protestáns a’ Haza ellen is a’ ki vallást cserél. Tanúlja a’ Nemzet’ historiáját, ’s theologia nélkül sem hajlik más vallásra. – B. nem jó férj, nem jó atya, nem jó barát, de tiszta fő, tud és lát. A’ pénz’ szeretete és a’ kislelkűség elfojtotta benne a’ jót. Elbeszéllém neki hogy Kufsteini fogságomban valamit vásároltatván, az ő Ephemeriseinek két ívébe takargatta a’ portékát a’ Kalmár, ’s a’ két ívet emlékezetűl félre tevém. Könnyű képzelni, mint örűltem midőn ott juta kezembe eggy hazámban írt munka levele ’s eggy ollyan ember munkájának levele, a’ kit ismertem. – Azután Szrógh Samuelt látogatám-meg. Szörnyű pedánt módú, magát elhitt, de nem rossz ember. Millyen sületlen verseket ír, sokszor bizonyították a’ M. Kurír újságlevelei. Óváry Lászlónak házánál lelém a’ Fő Notár. most Ord. V. Isp. Ragályi Istvánt, Óváry Miklósnak látogatásán, ki most a’ László házát bírja. Kapitány Mariásy Istvánnál ebédlék, ’s dél után ki Emődre. Consil. Fáy Barnabás, az Asszony (Szily Kisasszony) és az Emődön lakó Fáy János eggyütt voltak. A’ Consil. azt felelte hogy Pesten vannak az írásai, ’s fogadta hogy ott fogja kidolgozni. Ekkor nap a’ Tisza partján háltam. 9ben Debr. a’ fejér lónál. Sárosiné talán Januar. olta Debr.ben a’ Rhédey háznál lakik már.

10. Husvét első napja. Dienes Semlyben. Bilyagozunk más nap.

14. Kis János’ levelében Berzsenyi Danielnek némelly verseit küldi. – Az öreg Sinai Miklóst megüti a’ guta. Ezt az embert rég olta gyötröm már kérésemmel hogy a’ Sylvester Magyar Grammaticáját számomra írássa-le. Igéri, de nem teljesíti. Reá bíztam, fogadna Írót erszényemre, ’s dolgoztassa tulajdon szobájában; így nem félhet^* a’ könyv’ elvesztésétől. Nem lehete vele boldogúlni.

24. Ma mennydörög először. Vissza jővén Álmosdról, a’ Selindi hídon olly rettenetes szél veve elő, hogy kocsim lovastúl eggyütt kevésbe múlt hogy a’ gátról le nem esett. Fejem felett tört öszve a’ vén fűz gallya.

25. Moszkva hurut (Influenza) kínoz. Nincs theatrum. Csipás szemem miatt nem mehettem bálba; szemem a’ gyertyavilágot nem tűrhette.

28. Péchy Imre bátyám 700 ftot kölcsön, hogy a’ Kamarát kielégíthessem. – Major Poroszlai Sárosiné körűl forog, de ő nekem nem veszedelmes.

30. Dr. Szent Györgyi ma lép-fel legelőször Sárosinénál. Az előtt való estve engem küldött oda hogy kérjem menjen hozzá, hogy ismeretségét tévén Ordinariusává lehessen, ’s hogy kevesebb embarrával menjen véghez a’ dolog, én lennék jelen, mikor nála lesz.

4. Az Anyám parancsol, hogy menjek Pestre, ’s sürgessem az Executionálist. Sárosyné nincs Debreczenben, és így időmet barátim köztt töltöm. Sinait ágyban lelem. Megértvén, hogy Szikszai György a’ sok imáds. írója, ’s eggyik dolgozója a’ Debr. Gramm.nak, közelget a’ halálhoz, meglátogatom. Sinai felől vala szó. Én azt a’ tanúlt embert fizettettem volna igen gazdagon, ha a’ Superintendentia erszényével kéjem szerént bánhattam volna, de dolgoznia kellett volna szünetlenűl, mondám; ’s nagyon sajnáltam midőn eggy nap hozzá menvén láttam hogy eggy Anglus in folio könyvben a’ Jézus Kristus halála felől való Predikatziót olvasta. Szánt-akarva mondám ezt, hogy lássam mint veszi Szikszay. ’S midőn ő a’ dolgot mentette, azt felelém, hogy Sinai erről úgy tud elmélkedni mint az Anglus; elmélkedett volna tehát felébredtekor, elalvása előtt ’s a’ pihenés’ órájában: de nem vonta volna el idejét a’ köz haszonra való igyekezetektől. Szikszai nem ellenkezett, de Dr Szent Györgyinek ezt felpanaszlotta, de igen igen mérsékelve. – Ezen eggy alkalomnál több ízben nem láttam őtet.

5. Szoboszlón Fő Kapitány Jablonczayt és Ormós Andrást a’ volt Professort itt Predt látogatám meg. Ez veje vala Weszprémynek. Kérésemre ki tépte a’ Magy. Museum fűzeteiből azt az egynehány levelet, mellyre tulajdon kezével írt holmi toldalékot, ’s a’ mellyen az én nevem is előfordúl, minthogy W.nek beszélltem, hogy a’ koronát 1792. a’ mostani Királyunk’ koronázása napján az ebéd alatt teljes tetszésem szerént láthattam, – ’s ezen leveleket nekem adá Ormós, olly könnyen mintha tőle eggy szippantásnyi tubákot kértem volna, ’s szörnyű vad hangzású csudálkozással nevetett – volt Professor! – hogy én micsoda curiosus vagyok, hogy az afféléken kapok.

Karczagon betértem a’ Predhoz Ácsi Péterhez, egyedűl hogy új embert láthassak. Ez tőlem érté Sinainak gutaütését, ’s látván hogy igazságos vagyok szánni sok bántatásiért, ömledező szívvel beszéllte, hogy ő eggyike a’ Sinai legforróbb tisztelőjinek.^* Sinait az ejté^* a’ Domokos Lajos partiájának gyűlőlségébe, hogy meghalván Szathmári Paksi István Superintendens, ’s látván a’ Papok, hogy a’ Világiak vagy erőszakkal vagy ravaszsággal olly Superintendenst akarnak tenni, a’ kivela’ kikkel [Emendálva.]kéjek szerént bánhassanak, jónak látták ezeket megelőzni, ’s Sinait választották-meg rend és szokás ellen. Ez által a’ Hierarchiát gyűlőlő fél még dühösbb antagonismusra gyúladt. Jól tették, hogy más Superintdt választottak; Sinai nem volt arra való, de nem kellett volna Sinait halálig üldözni, koplaltani, ’s barátjait elijeszteni, hogy ezt ne is táplálják, ne támogassák. Ez a’ bántás Sinait arra dühítette, hogy panaszát az Udvar elébe hordá, hol végre is megbukott, noha a’ Cath. Clérus segéllette. Becsűlni lehet Sinaiban, hogy Pápistává nem lett, sőt a’ Protestantismusnak védelmére a’ Magy. Országi Ref. Historiáját ’s a’ Bécsi Béke Actájit Bocskay Testamentomát vagy ki is adta, vagy csak írásban hagyta. Minthogy a’ Reformatio Hist. MSát sem Cancellárius Gróf Teleki Sam.nek sem nekem nem engedé lemásoltatni, nagy kísértetbe jövék eggykor, megpillantván azt szobájában, hová én felléptem, azt gondolván hogy ott vagyon, hogy ellopom, leíratom, ’s visszaküldöm. Nem akartam ezen erőszak által megbántani a’ szegény, eleget szenvedett Öreget, ’s örűlök hogy a’ jó de^* nem szabados tettet elmúlasztám.

Uj szálláson míg nekem lovakat hajtottak, meglátogatám Gróf Teleki Lászlót, Jósefnek fiját, most Tabulæ Bárót és Somogy Vármegyei Administrátort. Szép és igen derék feleségével Báró Meszáros Jeanettel lelém öszvefonva midőn felléptem. – Éjsz. Török Szent Miklós.

6. – reggeli 9 órakor Szolnokra érek, ’s körűl járom a’ soha nem látott helyet. Wollnhofferné szül. Rudnyák^* ’s Beothy Victoire Miklós öcsém felesége, semmit sem tudván hogy jövök, ’s múlatságból be Szolnokra, ’s meglátván kocsimat, inasomat, tudakozzák, hol vagyok. Végre rám bukkannak. Viki félre vonja magát a’ szekérben, ’s Wollnhoffernével kiáltatja nevemet. Soha sem tudtam mit jelent ez. Végre a’ hamis Viki elneveti magát. Halász kalyibákba, kecsegézni. A’ második kocsiban Rudnyák Tóni és Gálné, a’ harmadikban Wollnhoffer és Miklós. – Abonyban engem Wollnhoffernéhez szállítanak. De visitre által megyek Veres Sándor Úrhoz, Consil. Bőthy Jánosnénak második férjéhez. Ez a’ véghetetlen kecsű már vénűlni kezdő ’s beteges Asszonyság még most is sok bájjal bír. A’ testvére Obristlieut. Baranyi^* Ur szép ember. – 7d. Pilizs ebéd, éjsz. Üllő.

8. korán reggel Pest. – Az Orczy kert előtt kiszállék. Még nem láttam ezt soha. Bernhard Petri rajzolta ’s építette. Nem leltem benne annyit mint vártam. Bokrai sok helytt magasra növő fákból vannak ültetve, ’s így a’ ki közttök sétál, nem zöld árnyat lát hanem holt ágakat. Az Influenzában olly rosszúl valék, hogy egész nap kelle feküdnöm. Már égtek az úczalámpák, midőn felköltem ’s megmásztam^* az 1795 olta nem látott Budai hegyet. Végig kocsiztam a’ Vár úczájit, borzadással mentem-el a’ Franciscánus Klastrom és a’ Gárda^* Kazárma előtt; végig kocsiztam Pestnek is nehány úczájin,^* ’s vissza a’ fejér farkashoz, hol mindég szállani szoktam volt.

9. – Első kimenetelem Virág Benedekhez, ki ekkor a’ Servíták’ Klastromában a’ B. Orczy háza és az Invalidusok köztt, tarta szállást. Tizeneggyedik esztendeje hogy őtet nem láttam. Eggy kövérke barna hajú ’s szemű ember, ritkúló homlokhajjal. Beszéde cabinet-tónusú alig érthető hang. A’ legmonosyllabúbb ember a’ kit ismerek, de a’ rövid beszédből ki-kicsap a’ lyricus tűz. Még szeretetre-méltóbb ember mint a’ millyen Poeta ’s Író, noha az Iróban ’s Poetában kiismerni az embert. Kininger által festett képe, mellyet én mentében metszetém Neidl által rézben, alkalmasint eltalálta őtet. A’ rezet Virágnak ajándékozám, ’s ő merő modestiából alig nyomtattata többet 20 darabnál, akkorára tartván a’ rezet, mikor verseit újabban adandja-ki; azonban neki jöve 1810. a’ Septberi gyúladás Budán, ’s azt elolvasztotta, úgy hogy a’ lenyomott réz most már a’ legnagyobb ritkasága a’ Collectoroknak. Kocsira űltem vele, ’s bejáránk ismét Budát, a’ Bécsi kapun kimenénk a’ rétre, a’ Város-Majorba (ez eggy Múlató) a’ Haynóczi sírjához mellynek nyoma sem vala már, ’s azon kertekbe, mellyeket hírek után valamiknek véltem és épen semmiknek találtam. Hirgeistnél nem lelém Ninyt; ez már akkor Prónayné vala titkon, ’s Bécsben lakott, hogy Simonnak atyja, B. Prónay László Exc., el ne keserítessék. A’ fija, Ferencz, Cseh Orsz.ban vala Gróf Deymnél. Erről más helytt. – Betérvén Liedemannak boltjába, B. Podmaniczky László, férje Radvánszky Charolinának, a’ Theréz és Polyxén nénjeknek, megszóllít ’s hív Aszódra. Szegény ember, azalatt míg Júniusban Bécsből vissza tértem, megholt. – Meglátogatám Stundert, a’ Festőt, ki most az Ürményi Palais felső során tarta szállást. – Meglátogatám Prof. Révai Miklóst is, régi barátomat, de a’ ki eránt nem mertem magamat igaz színemben mutatni, félvén a’ Papi ruhától, mellyet a’ ki^* hord, ha betegség ’s erőtlenkedő öregség lep-meg, igen gyakran megváltozik gondolkodásában. Révainál ezt azért tettem-fel, mert ő a’ miolta nem láttam, külsőjében hasonlatlanná leve magához. 1786ban midőn Győrött láttam elsőben, eggy gyenge növésű, magas ember, igen széplobogású hajjal, kedves képpel: most eggy gömbölyeg kecskeparókával, elfonnyadva, nyálkás hússal ’s bőrrel, ’s ki fogyhatatlan panaszaiban. – Prof. Schedius a’ legforróbb barátsággal fogadott. (Azalatt míg fogva voltam, Dienes öcsém Pestre ment-fel, ’s billétet kapott a’ Haydn Schöpfungjának láthatására, hallhatására, mellyet Gróf Széchényi Exc. hagya a’ maga házánál játszani. D. nagy kedvellője a’ Musikának, ’s tudván hogy a’ szokásként sok Halló fog itt is megjelenni, a’ kinek semmi gondja nem lesz a’ musikára, hogy annál csendesebben hallhassa ezt a’ remekét a’ Tonkunstnak, a’ hátulsó székeken vett helyet, Schedius épen a’ falnál. Sch. vette észre a’ D. mozdúlásait, ’s azt gyanította hogy D. valami ollyan Musicus, kinek nevét illő lesz megkérdeni. A’ mint D. neki magát megnevezi, Sch. felsikolt örömében, úgy hogy a’ közel-űlők reá pillantottak. – Igy jára D. Gróf Fekete Jánossal a’ Generalissal is talán 1795ben. „A’ Kazinczy név, ugymond a’ Generális, az Úr testvére’ szenvedési által által van adva a’ halhatatlanságnak.” – Ember, a’ ki ezt olvasod: hiúságból írom e ezt itt, vagy valamiért egyébért? A’ görög szóbeszéd a’ felejteni nem tudó vendéget gyűlőltető: én azt gyűlőlöm, a’ ki midőn fenntebb ok kívánja hogy szólljon, modestiából vagy prudentiából (két sokszor predikált szó!) hallgat.) Schedius így fogadta több rabtársaimat is. – Prof. Schwartner, a’ Statistica Irója, az Universitás’ piaczán akadt öszve velem. Nyájasan fogadott, de hallgatva sétálgatánk eggy darabig egymással. Küszködött benne a’ jó Isten a’ rossz Istennek. Ismeri ő mind a’ kettőt, ’s mikor jó emberre akad, kéteskedik, ha az őbenne a’ jó Isten barátját nézi e, vagy a’ rosszét. A’ szabadság’ fijai és a’ Patrioták előtte gyanúsok szoktak lenni. Én vele hajdani tónusomban beszéllék, és mint az, a’ ki tudja, hogy a’ ki magát ördögnek adta, ha kis ujját nyújtotta is neki, egész karja szakad utána ha ellenkezik. –

10. – Úza barátom Pestre jő. Elvezettem Stunderhez, ’s festettetém. Annyira el van találva, hogy midőn 1805. Martiusban Váradról kijöttem ’s kocsim üvegét leeresztettem, a’ szobaleány felkiált: – Itt megy az az Ur, a’ ki nálunk le van festve. Midőn Stundertől 12 óra tájban eljövénk, betértünk az öreg Hirgeisthoz, ki bennünket mint fijának testvéreit^* nagy örömmel fogada. Kikísért, ’s elváltunk. Már öt hat lépésnyire valánk tőle, midőn hallám hogy eggy hangos Hah szaladt-ki szájából. Az Úr, mondám, bizonyosan azt képzeli, hogy ha Ferencz most itt volna, nem ketten, hanem hárman sétálnánk? „Épen azt!” No, ez megérdemli, hogy vissza térjünk, és az Urat megcsókoljuk mind ketten. Meglett. – Úza Filep Ferencz barátjához viszen-el. Ebéd a’ Hét Electornál.

Dél után Consil. Bay Ferencz Urhoz mentem-el. Ez a’ nagylelkű és jólelkű ember igen szívesen fogad. Jelen vala az Asszonya ’s veje Bárczay Pál is. Véletlenűl érkezik a’ Násza, Referend. Gyürky István, jó de tudatlan ’s szertelenűl gyenge ember. Fortunam alii habent, alii merentur. Ha ez el nem vevé vala Balogh Péter Excnak testvérét, Özvegy Ambrózynét, soha sem lett volna elébb a’ Budai Kamaránál, azután a’ Cancellariánál Consiliárius, ’s végre Torontáli Fő Ispán. A’ frigida curarum fomenta mind Gyürkynek mind Baynak sokat ártott. Nemesis mind kettőjöknek bolondságokat meg fogja bosszúlni; Gyürky Pali nehány eszt. előtt 25 ezeret nyere Bártfán, de az előtt esztvel 30nál többet vesztett. Elbeszéllé Bay nekem, még minekelőtte Gyürky megérkezett, mint készűlt-meg ennek fija és az ő leánya köztt a’ házasság; ’s ide írom, emlékezetűl: – Gy. látta, hogy fija rossznak indúlt és hogy még a’ Péchy Imre patvariája sem hozhatá helyre. P. eltévesztette a’ bánást; az elkényeztetett gyermeket igen is szorosan fogta. Gynek az vala óhajtása hogy a’ fiú házasodjék, hogy megérhessen. Öszvebeszéllt Bayval, hogy patvariára Bayhoz adja olly titkos czéllal, hogy, ha fija és a’ ház’ leánya egymást megszeretni találják, eggyé legyenek. Ez meglett. – Gyürky miatt is Bay el nem ereszte; ott kelle vacsorálnom. Bayval sokat beszéllgeték fogságom felől: Gy. nem akará azt hallani. Rettegő ember az ostoba ember mindég, ’s az ostoba a’ rettegést okosságnak nevezi. –

11. – Meglátogatám Dr Kovácsot, ’s ez engem elvitt a’ Botanicus kertbe. Superint. Őry Urnak a’ fija nála van szálláson. – Onnan Predikátor Bátoryhoz. Ebéd Gróf Festetics Lászlónál, Györgynek fijánál, ki egész ott léte alatt nem engedte tudnom, ha nem néma e. Csak a’ szolgáló cselédekhez szóllott.^* Virág, Révai, Fiscális Schlachta (igen szép ember) ott ebédelnek. Kultsár István vala az ifjú Gróf Gondviselője. Virág sem szóllott eggyet is. De a’ szegény Révai mindég perlett a’ jelen nem voltakkal, kivált Batsányi ellen fakadozott-ki, noha egymás felé közelíteni akartak volna.^* –

13. B. Orczy László Excellentiánál. Ott lelem Kecskést az Obristlieutenantot. Kecskés olly barátsággal fogad mintha ő volt volna a’ ház’ gazdája. Orczy a’ maga szép lelke szerént. Kabinetmahler Fischer Orczynak két gyönyörű paysaget feste; mind a’ kettő az Orczy kertből vette a’ maga tárgyát; az eggyik ennek scenája, a’ másik a’ kilátás onnan a’ meleg párában álló Pestre ’s Budai várra. O. kérdé, ha láttam e a’ Beck’ Téglási Anglus ízletű lakát. Azt érdeme szerént magasztaltam, és úgy festettem, hogy O. soha még róla bővebb ’s igazabb ideát nem kapott, a’ mint mondá. Visitek Generalis Beleznaynénál, Personális Semseynél ’s Causar. Regg. Director Majláth György Úrnál, kinek fogságom’ ideje alatt Szlávy György és János rabtársaimnak testvérek, Özvegy Baranyi Péterné, hitvese leve. Az Asszony régi ismeretségünk szerént igen kegyesen fogad, a’ Causar. Regg. Director maga is úgy.

14. Ebéd Gener. Beleznaynénál. Ott Báró Podmaniczky Sándor és hitvese Gróf Wartenslében Claire, a’ Generálisnak és Gróf Teleki nek^* leánya. Ott B. Prónay Gábornak Kisasszonya^* is Liebknecht Kisasszonnyal. Obristlieutenant Kecskés az öreg Generálisnét múlattatja ’s vele kötődik. Podmaniczky nyájaskodik szép feleségével: de nem hihető hogy az ollyan asszony az illy férjet szerethesse olly formán mint mutatta, lelkesebb férj kell az illyen asszonykának. –

16. Az én napjaim Pesten szép napok. Sok régi barátimat lelem-fel és sok újakat szerzek. Illyenek az ifjak, kik gyakorta csoportosan gyűltek-öszve nálam. Eggy jó ember intett, hogy ne higyjek mindennek. A’ Polizey szemmel tart, és félő hogy barátim közzűl ne küldjön reám valakit, vagy ollyak közzűl a’ kik velem eggy pályát futnak. Ez az intés sok örömeimet rontá-el. Bozóky István és Szokolai Daniel, Szedliczky és Fejér, de kivált Vitkovics a’ bátor és széplelkű, ’s Horvát István a’ nem-bátor és széplelkű eljártak hozzám. Az utolsóban leginkább tévedtem-meg; nem mertem neki egészen hinni, ’s ki lehetett volna érdemesbb hogy higyjek neki! Ez ekkor nap szobámban hála. Correpetitora volt a’ mostani Judex Curiæ Ürményi Jósef Exc. fijainak. Bár csak tudhatám vala, hogy ez Révainak a’ legkedvesbb tanítványa! Nem emlékezém^* magamtól a’ tettre, de azt Horvátnak leveleiből tudom, hogy midőn a’ fogadóban némelly éretlenek Kubínyi^* nevetkőztek, kit feleségének kaczérságai (végre elvált tőle, ’s Pest Vármegyei Fő Notar. Onadi hoz^* ment) közel vittek a’ megbolondúláshoz, én nékiek rugtattam, ’s éreztettem velek az immoralitást, hogy azok azt ingerlik, a’ kit szánniok kellene. Némellyek azt Don Quixottismusnak fogják mondani: Horvát szeretett értte.

17. B. Vay Danielnéhez, szül. Gróf Wartensleben Eszterhez. Eggy idegent lelek nála és a’ testvérét B. Prónay Lajosnét. Látom hogy kedvetlen órában jöttem, ’s már el vala nálam végezve, hogy mihelytt az illendőség engedi, megyek: de Vayné tudatja velem, hogy ez a’ Fograkó neki eggy fogat készűl betenni, várjam-be ’s múlassam magam akar közttök, akar a’ könyvvel, melly nyitva álla az asztalon. Az operatio után kére, hogy holnap épen ezen órában jelennék-meg nála, eggy barátjának kíván mutatni. – Nem emlékezem, üresen lelém e a’ házat, vagy én nem meheték oda. De harmadik nap elmenék. Sírva jött-le a’ grádicson Vayné, kísérve sok Asszonyoktól. Én, ugymond, indúlok az Onkelemhez Westphaliába, ’s csak a’ Nénémnél Özv. Gróf Teleki Jósefnénél térek be még, búcsúzni; ’s ezzel bémutata Gróf Morskinak, ki még ezen sietés szempillantásában is nagy figyelemmel fogadott, és melegen sajnálgatta, hogy elébb nem tudta itt-létemet. Nem értettem, melly interesszéje lehete ismeretségemet keresni. Későbben előfordúl valami róla.

Ezekben a’ napokban Kapitány Pletzet, ki engem Szlávy Györggyel eggy kocsin vive Brünnig, meglátám eggy Kalmárbolt’ ajtajából. Melly változás! Nyolcz eszt. alatt úgy elfonnyadt az ember, mint 20 alatt kellett volna. Eggy még fiatal Asszonyka jött vele. Az Úr, mondám, megházasodék? – Meg, Pap nélkül, mint szoktam. A’ szerencsétlen teremtés lesüté szemeit. Meglátogattam Pleczet, ’s eggy pár butell. Tokajit ’s Ménesit vittem neki. Elbeszéllte, hogy ezt a’ leányt eggy kissebb leány testvérével ellopta szűléjitől. Megborzadtam. Mind kettőt sokat kínzotta, de kivált a’ kissebbiket, kinek valóságos tirannja volt. Az tevé kegyetlenné, hogy elhagyta a’ bűn. Mint Spártában a’ gyermekeket a’ részeg Helóták’ nézésére hordák a’ Szűlék: úgy kellene a’ mi ifjainkkal az illyen embereket. Szerencsés Ifjú, a’ ki tiszteletre méltó leányt vagy asszonyt ismért; az illyennek nem kell leczke.

Dél után a’ Széchényiana Bthecát tekintettem-meg. A’ legtöbb könyv még ferslágokban álla. A’ MSokat előmutatta Miller Úr, kit Váradi Prof. korában ismertem. I. Mátyás Királyunknak imáds. könyvecskéje. Verantiusnak levelei Ferdinanddal. Gróf Fekete Jánosnak magyar versekben fordított Pucelle d’ Orleánja, eggy rettenetesen-undok Ajánló-levéllel B. Orczy Lászlóhoz. Miller mutatta az ajándékok’ feljegyzésére rendelt könyvet, ezek köztt^* az én ajándékaim állottak a’ legelső helytt, azért, mert én találtam lenni a’ legelső a’ ki valamit külde. Szívesen küldöttem volna azolta is, ha a’ Btheca privatussé maradt volna: de félek, hogy valaha^* Bécsbe fog vándorlani. Osztán minek ajándékozni olly Institútumnak, melly a’ doubletteket is elfogadja, ’s Bthecarius Úrnak szabadságában vagyon az illyeket tulajdon erszénye’ javára eladni. Én magam is vevék ott nehanyat illyet. Harmadik okom a’ melly miatt ide nem örömest adnék, az, mert ez ha a’ Bthecában meg van is a’ könyv, ha az prohibitus, (mint a’ Haynóczy’ munkáji), nem csak ki nem adja olvasni, de az Indexbe sem téteti. Mentsem-meg az Isten illy Bibliothecáriustól, az illy Musagetától!

19. – Áldozó Csötörtök. – Fel Gróf Batthyáni Vinczéhez. Még feküdt. Hány órakor jöhetek?^* kérdém a’ Komornyikot. „11kor legalkalmatosabb lesz.”^* Azalatt én le a’ Brunszvik házhoz Gróf Eszterházy Jósef Zempl. Fő Ispán és Loctis Consiliáriushoz.

Mellyik Vármegyéből jő az Úr? Biharból vagy Zemplből? – Biharból. – Mint van Péchy? mint az Ur Dienese? – Azok derék emberek; mikor Váradon voltam, örömest múlattam velek magamat. – Hát Palugyánszki megyen-e Petersburgba? – Jól teszi; itt úgy sem hajthat hasznot. Annyira jutottunk, hogy a’ ki itt jót akar tenni, annak azt titkon kell tenni; külömben nem megyen. Én megmondtam Status-Consil. Somogyi Urnak (ez később VCancellariusságig emelkedett), hogy nem véthetett nagyobbat a’ Haza ellen, mint hogy ezt a’ három Papi-Rendet (Præmonstratens, Benedictius, Cistercit.) vissza hozatá, ’s általok akar neveltetni Polgárokat. – (Mind jól van mondva; de külömben Somogyi nem lett volna V. Cancellarius, quod erat faciendum. A’ Papok őtet segéllék, hogy ő viszont őket segéllje.)

Gróf Batthyáni Vincze Templomban! volt: a’ Grófné (az eggykori Rudnyák Pepi) öltöző asztalkája mellett űlt. A’ Komornik neki bevitte, félig nyitva hagyván maga után az ajtót, nevemet: „Welcher Kazinczy? der von Abony?” – Kérdi a’ Komornik az általam már megértett parancsolatot. Nein, felelék; der aus dem franziskaner Kloster. – A’ Komornik rám mereszti szemét; nem értette mit akarok a’ felelettel. Ich bitte Sie reine Antwort, so wie ich sie gab, der Gräfin zu überbringen. A’ szép Gfné felugrik sikoltva, ’s megyen, öltözetén változtatni. Már piros volt midőn előjöve. Valóban Rudnyák Pepi szebb volt mint Batthyániné. – Kovachich mutatja második feleségét. Igen szép test. Ő szegény megjárá a’ szép asszonnyal. – Rosti Jánost a’ vacsoránál látom.

20. Nyolcz esztendeje ma hogy Haynóczy és Szent-Marjay megszűnettek élni. Elkocsizám a’ hely körűl, hol vérek ontatott.

Dél után el Pestről fiakkerlovakon, ’s Vasvárig 5 f 30 xrt fizettem. Dorogig Postalovakért 2 f 30. Nyerges-Ujfaluig 2 f 30 x. Neszmélyig 2 f 30. –

Innen kitértem Tatára megtekinteni azt az elhíresedett kertet. Neszmélytt valamelly szeles Gróf Zichy a’ Postamester. Ez négy kitaníthatatlan fekete csikójit a’ Postára adá, hogy törjék-ki a’ Passagierok’ nyakaikat csak a’ Grófi nyaknak ne legyen baja. Nekem virradtakor ezek közzűl fogának be kettőt. Tatáig szerencsésen elvittek. Úgy mondják hogy gonoszságokat soha nem is űzték inkább mint haza felé sietve. – Beállék a’ Szarka nevű fogadóba, ’s megparancsolván hogy a’ Kocsis étessen, legényem pedig neki és magának adasson reggelit, elmenék a’ kertet nézni, melly a’ helységnek Buda felé fekvő csúcsában van. Ott kukoriczás földek voltak, ’s a’ Grófot (Eszterházy Ferencz, Szisztóvi Békekötő ’s Nápolyi Követ) eggy gazdag vízbuggyanó ’s a’ gyönyörű tó voná az Angl. kert állítására, melly e’ helyet messzére körűlöleli Buda felől. Szebb vízi partiát képzelni sem lehet: de az erdőség’ és rétség’ partiáji épen nem a’ víz’ nagy partiájihoz valók; a’ szem sohol nem lél nagy nyugvót. Eggy gazdag ’s gyermeketlen ember felől fel lehet tenni, hogy a’ kertet nem hagyá azon bábjátékok nélkül, mellyeket a’ tudatlan az Ang. kertekben inkább becsűl a’ széplombú erdőzeteknél, a’ selyem gyepnél, ’s szép felosztásoknál. Gyönyörrel múlatván itt magamat sokáig, vissza mentem a’ fogadóba, ’s fogatni parancsoltam. A’ megabrakolt lovak azonnal elragadtak. Már a’ kapun úgy vittek-ki hogy öszve voltam volna zúzva, ha tengelyem a’ kapufélben megakadt volna. Az emberek az úczán nem merték a’ lovaknak útjokat állani. Szerencsésen kiértem a’ varosból; de magos kocsim kettős hattyúnyak-vas-nyújtón addig libegett, míg eggy helytt elveszvén az ellensully balra dőlék. A’ lovak a’ két első kerekkel ’s kocsissal ellódúltak. Inasom a’ kocsi’ elejéről messze el vala lökve ’s fel nem tudott állani, én pedig orromat ’s bal karomat törve érzettem.

Azon homályos érzésben, hogy baja van képemnek ’s elborítva vérrel, legelső gondom az vala hogy eggyik szememet a’ másika után behunytam hogy lássam, nincs e eggyike kitolva. Szememnek nem vala baja. Azután nyelvemmel tettem meg a’ vizsgálatot, ha fogaim meg vannak e. Nem vala híjok. De orrom’ porczogója annak a’ bőrnek vasába ütődött melly paplan formán húzódik a’ por és eső ellen a’ kocsiban űlőre, ’s az orr simává vala ütve. Az erőszakos orr fuvás által igyekeztem megadni előbbi formáját. Karom el nem tört, de eggy ferslag mellyben Gessnernének Zürichbe küldék 12 butell. essentiát ’s Tokaji^* és Ménesi bort, bal karomnak könyökét öszve zúzta egészen. Megfogtam a’ megsérűlt kart jobb kezemmel, ’s előre hajolván a’ vér miatt melly orromból méne, vissza tértem a’ városba. Eggy Michel Paurerin nevű sváb asszonyka segédemre jött. Féltem hogy a’ vérfolyás miatt elájúlok, ’s kértem fogná meg ép karomat ’s vezessen a’ fogadóig. Militáris Chirurgus Braun, ki eggykor Kis Kúnsági Districtuális Chirurgus vala, épen betegeit látogatta, azt felfogám ’s vivém. Ujjaimat mozgathatván, bizonyossá tett, hogy karom ki nincs ficzamodva. A’ contusio igen nagy volt. Könyököm bal felől maig is nagyobb. Kaputrokomnak^* ujját felhasítattam, ingem’ ujját elvágatám, ’s hanyatt fekvén az ágyon, Dr Nagy Sámuel barátomnak Komáromba írtam, jönne-ki ’s tekintene-meg. A’ karnak, ugymonda ez még akkor nap nálam teremvén, nincs baja: de a’ koponya historiákat csinálhat. – Itt lakó Bakóné, elvált felesége a’ Krassói Fő Ispánnak, hozzám izene hogy parancsoljak mindenben a’ mire szükségem van. Azután Patikárius Szőcs Károly, eggy fiatal-ember, jöve hozzám, ’s beszéllé, hogy ő eggy Tatai Flórát akar nyomtattatni, ’s mihelytt módját ejtendi, lerajzoltatja valakivel a’ Tatai vár’ ruináját, ’s azt a’ homloklapra véseti. Dr Zay is meglátogata, ’s vissza jővén más nap tanácsolja hogy a’ gyógyúlást hagyjam a’ természetre; olly karban vagyok hogy útazhatom. Kimenék tehát kísérve inasomtól, Schlafrokomba öltözve, mellynek^* balujját lemetszetém, ’s helyébe ködmönöm’ ujját vonatám karomra, ’s ezen farsangi öltözetben megtekintém^* még a’ kertet, azután lementem a’ tóhoz melly a’ két város köztt fekszik, ’s akkor nap Szőcs Károlynak megküldém a’ vár’ rajzolatját. Ez 27dben vala ’s más nap Braunnak bosszuságára elhagyám Tatát.

29. Komárom. Dr Nagy elvisz Setth nevű Orvoshoz, eggy irtóztató magasságú ’s vastagságú emberhez, ’s elő hívatván Chirurgus Pezzlt megtekintik karomat, ’s nem lelik semmi baját. Meglátogatám Esperes Mindszenti és Pred. Farkas Urakat. Tóth Fer. Pápai Prof., eggy igen kedves külsőjű fiatal ember hozzám jő^* a’ feleségével ’s ennek testvérével (Czika neve), kik testvérei Spáhnénak. Jő Bay Ádám is. Bécsben múlatott eggy két eszt. olta ’s haza ment, ’s megholt.

30. Látni akarám a’ kertet. Obristlieut. Beverelli, kire a’ kert’ építése ’s ékesítgetései bízva voltak, elhord. Ácsnak neve Acilia volt a’ Romai birtok alatt, Szőny pedig Sidonia. A’ kertben látni a’ szőlők köztt talált régi oszlopokat, mellyeken világosan olvastatik az Acilia nevezet. Nem lehetetlen, hogy az Ács név az Aciliából változott-el.

Győrött hijában kerestem Prof. Németh László soha nem látott igen kedves barátomat; Sopronyba útazott vala el. Özvegye beszéllé 1808ban hogy ők engem elől találtak, ’s kételkedtek, ha nem kell e megszóllítaniok. Ráth és Fábri Luth. Predikatoroknál voltam. Fabchichot még nem ismertem ekkor. Vasárnap nap vala, ’s Ráth csak délesti Templom után evett ebédet. Ki akarná rekeszteni a’ Papi és Iskolai igazgatásból a’ világiakat. Paradoxus és makacs ember. Életét és eggy igen nevezetes levelét a’ Luth. Templomi ceremoniájokról lásdd a’ Lips. Liter. Zeitgban^*

Nem fogom soha feledni melly gyönyörrel repűltem végig nocte sublustri a’ lovaikhoz ’s magokhoz bízó Postalegényekkel ezen az igen jó chaussén.

31. Köpcsénytt virradék-fel. A’ Dilizsánszon két asszonyka és eggy öreg Franciscánus épen akkor érkezék a’ Postaházhoz. Ez Sztuhli volt a’ Dalmatiai Lexicon Irója, mellyen ez negyvenkét eszt. olta dolgozott. Elébb nem akarák megengedni kinyomtatását, nem tudom már mi oknál fogva, (valami ollyanra emlékezem, mintha ugyan illy munkán más is dolgozott volna, ’s ez eléggé hatalmas volt a’ Cancellaria által felkéretni a’ Sztuhli munkáját) ’s végre azt ellopták. Vígasztalhatatlan volt az ember, és ezen igazságtalanságot olly keservesen panaszlá, mint a’ két asszony panaszlá a’ Sztuhli vadságát, ki hozzájok nem csak nem szóllott az egész úton, de nem is tekinte reájok.

1. Tegnap eggykor értem-be dél után Bécsbe. – Első dolgom ma az volt hogy Batsányit keressem-fel, ’s általadjam neki a’ Sárosyné izeneteit, kivel B. fogsága olta valamelly Installatiói^* vagy Restauratiói bállban öszveismerkedett. – Kiszabadúlván ez, ’s nem remélvén M. Országon boldogúlását, minthogy nem született nemes szüléktől, arra vetemedett, hogy Bécsben keresse szerencséjét. Én M. Orszn nemesség nélkül is el tudtam volna élni, még pedig boldogúl. Sok ideig diurnistaságot viselt a’ Bankó-Amtnál, ’s ezt is eltűrte a’ konczért. Somsics ’s más magyarok neki pénzt adtak, hogy élősködhessék. Nemzetünknek ’s a’ szabadságnak barátja Johannes von Müller, Udv. Bibliothecárius, neki 15 f. rendelt holnaponként. Hogy titulust kapjon, tűrt mindent, ’s a’ titkos Polizey’ szolgálatjába lépett. Eszt. múlva azután hogy kiszabadúltam, bizonyos literar. dologban hozzája kellvén írnom, német nyelven írtam neki eggy levelet; jele, hogy praecautióval írtam. Ő ezt, a’ mint maga beszéllé ekkor nekem, elvitte Gróf Saurau Exc, ki 1794 a’ Revolutiones Tribunálnak feje volt, ’s előmutatta; hozzá vetvén, hogy ő azzal is mutatja a’ maga hűségét. ’S ezeknek ’s több efféléknek beszéllései után kért, hogy hozzá többet el ne menjek, mert ő vigyázat alatt van; sőt intett, hogy midőn most a’ grádicson lemegyek és az úczára kilépek, suhanjak-el. Szántam a’ bohót. Megígérte, hogy visitemet vissza adja. Nyilván bejelentvén elébb Gróf Sauraunál. – Gabriela Baumberg, kit 1805ben^* elveve, ’s Mayer, a’ Dia-Na-Sore írója, ’s Kininger nála Kininger által festve, crayonban ’s fekete tuschban, üveg alatt függöttek. – Eggy nagy kalamárizs volt asztalán, üveg ugyan, de aranyozott czifraságocskákkal. Ez ugymond, ajándék. Lehet illyet mondani szív ömledezésből, lehet nevetséges dicsekedésből is. Mutatta Ossiánját, de sem ebből sem verseiből eggy sort is látni nem engedett. Eggy Birminghámi Horátz vala kinyitva asztalán, in 4^ovelínre nyomtatva. A’ kinek ép a’ szeme, az illyes pompás-kiadást nem azért tartja, hogy ezt olvassa.

Nehány nap múlva vissza adta szállásomon a’ Hattyúnál (a’ Carinthiai úczán) visitemet, ’s többé ez úttal nem látám Batsányit.

Az vala minden óhajtásom, hogy Grassyval festethessem magamat. A’ Schematismusban hamisan vannak felrakva a’ Művészek’ szállásaik, ’s sok időmet fecsérlettem-el ezeknek, kivált Johnnak, keresésére. Grassy rég olta Dresdában múlat. Szállásán tanítványát Zitterert lelém, de a’ ki nem érdemes Grassy tanítványának neveztetni. – Kreuzinger ismét nem ére reá hogy fessen; pedig 1791ben is megígérte. Nála láttam az ekkor életben volt Császárné képét, mellyet Neidl rézbe metszett. Széppé tudta csinálni a’ nem szép főt, ’s a’ szín lángolt rajta. Kreutzingernek velős ecsetje van. Lelket nem tud úgy adni mint Grassy ’s Füger.

Kininger Salzgries N^o193 lakott. Kész vala megígérni hogy fest; de kiköté, hogy ha John nem metszi, nevét a’ kép alá ne vettessem.

Délután Millernek az az Gróf Dehmnek Kunstgalleriájába. Bonaparte Consulnak posztó-ruhába öltöztetett képe a’ Vaticanus Apollo piedestáljára támaszkodva áll. A’ Győző a’ Győzőé mellett, ’s a’ Régiség’ legelső szépségű statuája mellett. Azt hihette volna az ember, hogy a’ ki ezt ide állította, Crypto-francus. De mit mondjon, látván, hogy a’ reá adott kék uniform a’ legdurvább posztóból van varrva. Dehm nem becsűli a’ Bécsi népet, nem a’ Mesterséget, nem magát. Ugyan ezen Sálában eggy felől Consul Balbus áll equestris statuaban. Általellenben a’ Balbus lovával épen ez a’ ló, de szembe az elsővel; ’s ezen Feldmarschal Lacy! – Canovának eggy igen bájos grouppja: Amor és Psyche. A’ leány hanyatt fekszik, félig beleplezve, Ámor a’ leánynak feje felől hajlik-el felette, ’s ez két tenyerével vonja csókjára az isteni legénykét. – Van eggy álló Psyche is, a’ lepével. Ebbe én úgy belé tudnék szeretni mint a’ Medicisi Venusba szerettek mások. Van eggy cabinet, mellybe két ftért bocsátatik be a’ Néző, holott az egész Galleriet 20 vagy 40 xrért láthatá. Nem tudván mit fogok ott látni, megnyitatám. Eggy meztelen leány eggy tűkörasztalon áll, hogy a’ tűkörben láthassa a’ szem a’ mit külömben nem láthatna. Körűltte Háremi personnázsok, kik a’ Nézőt ingereljék. ’S a’ Bécsi Polizey ezt elnézi! hiszen a’ gondolat ’s munka nem is Mívész munka. A’ Polizeynak a’ Bécsi nép moralitására ’s ízletére több gondjának kellene lenni.

Czetter Sámuel Orosházi fit keresem a’ Viczay reze miatt, mellyet nekem a’ Wagner pasztelfestése^* után dolgozott, ’s mivel elkísért szállásomra, vacsorán magamnál tartóztattam-meg. Békételen, éles ember, és sok szeretetet maga eránt nem támaszthat. Panaszolkodott Somsics ellen, hogy ez Lampi által festett képét ővele metszeté rézbe, ’s a’ munkát ki nem fizette. Somsics makacska is volt fösvényke is: de még is ezt felőle hinni nem lehet. Igaz hogy a’ Czetter munkája nem is érdemel egyebet, mint hogy a’ réz öszvetördeltessék. Az eggyik szem kissebb mint lennie kellene és a’ leplezet olly rosszúl van dolgozva, hogy azon ugyan senki nem ismer a’ Lampi’ munkájára. De ha a’ réz rossz, Somsics vétett; miért adta azt ügyetlen embernek. –

Engel Úr, a’ Historiographus, kit tegnap kerestem ’s nem leltem, felkeres, ’s csak inasomat lelvén, levelkét hágy nálam, ’s megyen. Azután kimentem Währingre, hol nyaralni szokott, ’s feltaláltam. – Szirmay Mihálynak igazsága volt, midőn nekem Beregszászon azt beszéllé 1800. Aug. hogy Engel és Szmethanovics úgy néznek-ki mint testvérek. Lavaternek igaza lehet, mert E. és Szm. lélekben is hasonlítanak; mind a’ kettő felette heves és tiszta fő, mind a’ kettő fösvény.

Mechettinél Vernetnek szép tengertájait keresem. Mais que voulez vous avec votre Vernet? kérdé tőlem, ’s felőle megvetéssel szóllván, ezt mondá: Annak az embernek egyedűl a’ Calme-ja, Tempet-je és Baigneuses-ei jók. – Ha jók e a’ Vernét’ darabjai, azt én Mechettitől nem kérdem. Az az Aquatintában dolgozott VÉSZ, melly^* a’ Mannheimi Gallerieben áll, vagy állott, és a’ mellyet 1788. Schlicht vésett rézben, ’s a’ mellyet én 1789ben Artariánál eggy Louis d’óron vettem-meg, ’s azolta mindég dolgozó szobámban tartok – az a’ Calme, mellyet 1786ban vettem Artariánál pengő pénzen 4 f. egynehány xr. igen jó darabok, és igen igen szép darabok is egyszersmind. De Mechetti csak a’ maga Laistromából emlékezett, hogy a’ megnevezett három darab Balechou-tól metszve, a’ Réz-gyűjtők által becseseknek tartattatnak. Most ez a’ három darabot is bírom. 12 ftjával fizettem őket aranyban 1808 ugyan csak Artariánál. Én a’ régibb Calmomat és a’ régibb Vészemet feljebb becsűlöm az újabbaknál, ide nem értvén a’ rézvésést. –

Bartolozzinak minden munkájit Mechetti 27,000 fn tartotta – az az mindenik munkájának eggy eggy nyomtatványát.

Artariánál a’ mostani Prussz. Király’^* feleségének (a’ Sprévai szép Amazonnak) Tischbein által festett Schiavonetti^* által metszett képét 10^* f – Washingtonnak képét colorírozott rézben (Nutter által Stuart után) az Industrie Comptoirban 18 f vettem-meg. Ez épen kezemben vala, ’s próbát tettem, ha nem vehetném e meg olcsóbban, midőn valaki mellettem azon képnek még eggy nyomtatványát kéri, ’s hallván hogy nincs több, siet a’ 18 f megígérni. Ki nem adtam a’ képet kezemből, ’s soha méltóbban nem adtam-ki pénzt. Dolgozó szobám ablakában függ általellenben a’ Raphael’ Madonnájával. – A’ Sprévai Amazon képe fiókjaimban áll. Annak csak néha örűlök; nem a’ szép ábrázat, hanem a’ szép rajzolat miatt.

Stöckl a’ Képáros elvitt házához. Olajfestésekből álló Galeriája megér kétszáz ezeret. Egyedűl a’ gazdag aranyozású rámákért 40, ezeret fizetett.

3. – Kininger en crayon fest, minthogy úgy kértem. Nem merte kedvemet szegni. De nehány nap múlva, midőn magához rendele, azt mondá, hogy a’ crayonrajzolat nem akara várakozásának megfelelni, ’s tuschban dolgozá újra.

Egész napom képek’, festések’, ’s Festők’^* ’s Faragók’ nézelléseiben tölt-el.

A’ theatrumban Coriolánt játszák Collintól. Az én Langém, Klingmann és a’ veteránus Brockmann megjelentek.

4. – Porcelánfabrik. Eggy ováltányéron Fügernek valamelly reze vala festve. Ára 800 f.

Ki Kobenzlhofba kocsin és csak magam. Nem szeretek nevezetes helyeken más’ társaságában először látni. A’ más észre-vételei ártanak az enyéimeknek. Eggy Kertészlegény által vezettetem magam, de megtiltván hogy csak akkor^* szólljon, ha valami mellett elmegyek ’s látja hogy nem veszem észre a’ mit látni illett volna. A’ Liriodendron tulipifera olly közel vala virágzásához, hogy eggy hét alatt remélnem lehete meglátását. A’ cytisus laburnum tavalyi magvai még rojtosan függöttek tokjaikban. Tele szedtem velek két zsebemet, ’s jövő tavasszal Semlyénben igen szépen kiköltek.

Neidlhez^* a’ rézmetszőhöz és Thomas Langhoz a’ Gravőrhöz, ki nekem ekkor és 1808ban is pecsétnyomóimat metszi. Ez az ember ez idén 1812 holt meg. A’ pecsétnyomókban nem vala úgy kedvem szerént mint 1786–1791ig a’ hamar azután elholt Gebhard Ehleé.

5. – Vasárnap. – Gondatlan valék feljegyezni, melly nap volt az, a’ midőn az öreg, nékem olly sok tekintetekben kedves BÁRÓCZYt meglátogatám. Szívesbb örömmel senki sem fogadhatott. Elbeszélltette velem, miken mentem által 1794 Decemb. 14d. olta 1801nek 28d. Júniusáig. Öszve meg öszve csókolt, ’s kért, hogy míg Bécsben múlatok, gyakran legyek vele, ’s eggy nap, a’ mikor nekem tetszend, jöjjek hozzá, hogy Bécsnek valamelly szép tájékára kimehessünk, ’s eggyütt ebédelvén, a’ napot vele tölthessem. Elvégzénk, hogy Urnap után való vasárnap légyen az, minthogy akkor a’ Processio Külvároson^* töltetik, ’s Bécsnek szép népe Schönbrunnba megyen-ki ebédelni, ’s magát a’ kertben múlatni.

Hirgeist Pesten feljegyeztette velem, hol van szállva a’ leánya Prónay Simonné, de szerencsétlen valék a’ jegyzést elveszteni, ’s nem értem-fel, hogy néki levelet kell vala küldenem Bécsből Bécsbe, hogy ő kerestessen-fel; ’s így Bécsben valék, ’s a’ szép Ninyt nem láttam.

Vissza térek a’ mai napra. –

Hatvani Istvántól (a’ ki, minekutána 1807. Pápistává leve, most Prodirectora a’ Váradi Academiának) tudom, hogy vasárnapokon gyönyörű oratoriumok adattatnak Szent Istvánnál. Tizenkét órakor ide mentem. Csendes vala a’ Templom. Későn jöttem. Az Architectúra, az Oltártáblák, a’ sok nép foglala-el, ’s az az emlékezet, hogy^* 1720 táján a’ Nagy Atyám itt leve Pápistává az anyja’ ambitiója ’s Personalis Száraznak ravaszságai miatt. – Midőn a’ nagy Oltár rekeszében állék, ’s azzal a’ sok ész és reflexio nélkűl sietve-mozgó ajakokkal ’s elbutúlt képekkel múlatnám magamat, közel hozzám eggy patyolatba öltözött gyönyörű fiatal szőke leány suhant-el, ’s az oldalszékeknek talán 3dik ülőjében letérdelt. Az ábrázat, növés ’s öltözet bájos vala, de az arcz mind a’ mellett nem volt lelkes és kecses. Azt hittem hogy valamelly nagy ház’ gyermeke, és az ád neki bátorságot eggy fő helyt foglalni-el. Hajai nyírva voltak, fejér^* fátyol fedte-el fejének felét. Sokáig néztem a’ szép Áhítatost, ’s kifordúltam a’ Singer útsza felé nyíló ajtón. Midőn a’ Stock am Eisenre értem, előttem vala a’ szép Imádkozó. Végig menvén a’ Grábenen, minden szem reá fordúla, ’s ekkor látám hogy a’ leány a’ Venus vulgivaga papnéjainak számokból való. Két Ifjú szembe jő vele, rá pillant, elhal, tanácskoznak egymással, ’s megfordúlnak. Én a’ ki soha illyen körűl nem forogtam, látni akarám, mi történik, ’s mintha csak andalganék, el nem maradtam tőlök. Az Augustiniánusok Temploma mellett eggy homályos suburra nyílik, oda fordúlt be a’ leány, oda utána a’ két komondor, kit a’ szép Imádkozó hihető nehány nap mulva Felcserkezekre jutata. Én a’ Mehlgrubenbe menék ebédelni, mellyről a’ Magyaroknak nem kellene feledni, hogy az valaha a’ Rákóczy háza volt. – A’ nagy ablakok, a’ szép tágasság a’ Kapuczínusok felé, a’ csengő muzsika, a’ sok férjfi ’s asszony alak Vasárnapi öltözetben!

Azon asztalkánál melly mellett űlést fogék,^* eggy gyemánt gyűrűs öregedni kezdő Isméretlen ett, ’s beszédbe eredénk. Sokat pillongott a’ konyhaczedulába. Én magamnak spárgát adaték. Kért, számlálnám-meg, hány szál spárgát kaptam. Tizennyolcz szál volt. „Te tehát minden spárgát két xrral fizetsz, monda; valóban drága nyalánkság!” – Igaza volt a’ gazdag embernek. De nékem gyémánt nem ragyogott ujjaimon.

Szokásom szerént, míg Bécsben múlattam, a’ Szent Péter Templomát is sokszor meglátogatám, közel a’ Grábenhez, ’s a’ Boroméi Károlyét, melly kivűlről nagyobb mint belőlről. Csiga oszlopait megtekinteni, valamint a’ Szent István tornyát is, soha sem juta még eszembe.

Dél után a’ Práterbe ’s az Augartenbe mentem-ki. Ezeket a’ helyeket Vasárnapokon kell látni mikor a’ Bécsi nép hemzseg bennek.

A’ Panorámában azt reménylem, hogy Róma vagy Páris lesz kitéve. – Bécs vala! – Legalább annyiban örűltem megcsalt óhajtásomnak, hogy innen megbizonyosodhatám az eránt, hogy a’ Panoramai festések igazán adják elő a’ tárgyat.

6. – Lemenvén nem emlékezem hová a’ Singerúczán, látom hogy eggy frizőr eggy gyönyörű fejér kis agarat, egyedűl fülei voltak szürkék, rózsaszínű széles atlasz pantlikán úgy hoz, mint a’ Lovászmester hozza kapuczánon a’ legszebb paripát. El vala végezve, hogy a’ kutya enyém lesz, ha eladó, akármibe kerűl; mert épen ez a’ neme a’ kutyáknak legkedvesebb előttem. Megszóllítom, eladó e, ’s mit kér értte. Három aranyon tartotta. Én kettőt ígértem. Nem adta. Magyarúl mondám inasomnak, tekintse, ha megyen e a’ frizőr. Megállott. Hogy utánam^* jöhessen, Hartl Könyvkötőhöz tértem-be, Könyvkötőhöz <hozá> tértem-be, ’s ott 10 fn megvettem. Reá parancsolék az inasra, hogy a’ kutyát vigye haza, ’s olly erősen tartsa hogy el ne szökhessen míg haza ér. Megvevék Ketek azt a’ kutyát? kérdé a’ magyar legénytől magyarúl eggy németnek-gondolt, ’s ezt veté mellé: Ebadta Németjének tegnap én már három aranyat adogattam, ’s keveslette. Illy titulusokat ád a’ magyar a’ maga kedves Sógorának, ha öltözete németnek mutatja is. Ez a’ szép kutya volt a’ Lillám, mellynek emlékezetét a’ Marmontelből fordított Kétségben fenn tartám. –

Estve Gőthének Tancredjét játszották. Lange volt benne Tancred. Olly tele vala a’ Néző-hely hogy eggy almát sem lehetett volna közöttünk leereszteni.

7. – Kininger fest. Én ezt az embert 1786 olta ismerem. Ő is sokat változott külsőjében azolta. Képe vereses foltokat kapott. Mutattam neki rezeimet mellyeket vásárolgattam. Meglátván a’ Prussz. Királyné képét, kivont eggy fiókot, ’s mutatá a’ magánál lévőt, melly eggy réz nyomtatványa^* volt az enyémmel. Gyönyörű omlását a’ lepelnek mind ketten eltelhetetlenűl nézellénk. A’ festés alatt a’ Herder’ munkáji ’s a’ Herder’ szelleme felől folyt a’ beszéd. Kiningernek ez a’ favorija minden német Írók köztt. Művésznek inkább illett volna Gőthét szeretni.

Dél után a’ canálist ’s a’ Botanicus kertet tekintettem-meg, ’s a’ Szent Péter’ Templomát.

8. – Belvedér. – Lementem Director Rósa Urhoz, ’s kértem, nevezne valakit, a’ kire a’ Carlo Dolce Madonnájának másolását bízhatnám. – Nem, mivel ő is Magyar, felele, hanem mivel szerencsésb másolót nem kapsz, Grosschmid Úrra igazítalak; kit bizonyosan oda fel fogsz találni; akármellyik cseléd kimutatja. – Eggy szőke bajuszú Ifjú eggy ablakban copírozott valamit tuschban. Magyarúl szóllánk. Sok nyájasságú Ifjú; fija a’ megholt Máramarosi Camerális Administrátornak. – Megígérte hogy a’ legnagyobb gonddal fogja teljesíteni kérésemet, ’s szavát állá.

Olly sokszor voltam Bécsben ’s eggyszer (1791. Maj–Aug.) hosszacskán, ’s csak ma először a’ Naturalienkabinetben, a’ Zeughausban soha.

9. – Úrnapja. Hat óra vala reggel, midőn szállásomat elhagyám, hogy a’ mai solennitás nézésére alkalmatos helyet kapjak. Kávészín Überrockom bal ujja előlről fel vala hasítva, ’s azt cselédem a’ felvarrott máslikkal kötözgeté karomhoz, bal karom fekete pántlikán függe nyakamból, csizmám fűző stibli volt, mellyet senki nem horda, de én 1800 olta mindég hordék, mind könnyűsége miatt, mint azért, mert a’ fel és levonás alatt nem kelle magamat ’s a’ cselédet illy nagy sark mellett mint az enyém kifárasztani. Ebben az öltözetben kerek^* kalappal könnyű volt engemet Invalidus Tisztnek gondolni, ’s eggy nem öreg Tiszt, midőn az úczára kiléptem, ennek is nézett. Herr Kamerad, in welchem Regiment haben Sie gedient? kérdé Katonához illő gondolatlan bátorsággal. Vissza tekintek, hogy ki szóllíthat-meg: Ich? ich in meinem eigenem. A’ felelet azt gondoltatá vele, hogy én valamelly Regement Proprietariusa vagyok, ’s már követni kezde merész cselekedete miatt, ’s én megmagyaráztam tréfámat. Hasonlóvá^* tévén bennünket a’ szerencsétlenség, maradjunk eggyütt míg a’ Ceremoniának vége lészen, ugymond; megszóllításomnak legalább azt a’ hasznát vehetd, hogy őrizkedjél^* sokat forogni a’ tolongásban, külömben karod ujra megsérűlhet. ’S így eggy kávéházba menénk azon keskeny úczájú sorocskán, melly általellenben a’ Bürgerspitállal a’ Kapucinusok és Lobkovicz épűletjeik köztt áll. Fogjunk helytt eggy még most üres ablakban, ugymond; ha felállunk, más mingyárt helyünkbe lép, melly kár volna; innen igen jól láthatván a’ Processiót. Az úcza ott olly keskeny, hogy két kocsi vígyázva hajthat-el egymás mellett. – Igen sokáig itt múlatván a’ kávéital ’s újságolvasás mellett, végre jő a’ sokaság. Az Udvarnokok köztt igen gazdag magyar öltözetben^* ment nyírt fővel már eggyetlen eggy Kamarás-Úr; másoknak mindeneknek még zopfok volt. Ez vala az, a’ kit a’, most már közönségessé-vált, fej nyíréssel gálában először láték. – Ürményi Jósef Galliciai Gubernátor Exc., most Judex Curiæ, ’s Gróf Zichy Károly, és még két Magyar égő szövétnekekkel mentek a’ Szentség előtt az Excellenzek’ csoportjában. A’ Pontificáló Papot az Udvar Herczegei, testvérei a’ Császárnak, követték, Károlyt kivéve, ki Bécsben vala (láttam két ízben is korán reggel lovagolni), de itt talán ismeretes betegsége által ijesztve, meg nem jelent. Ő epilepticus. – Ezek után a’ Császár ment Feldmarschall öltözetben, ’s nyomban megette a’ Császárné (a’ Nápolyi Maria Therésia) rózsaszínben. Mind kettejeket itt látám először 1792 olta. Nagyon el valának változva. A’ Császáron úgy álla a’ ruha mintha másét vonta volna magára; a’ Császárné előre hajlott, ’s képe szederjes színt kapott, mellyhez nem álla jól a’ rózsaszín öltözet. A’ Magyar Gárda rekesztette-bé a’ Processiót, ’s azt Báróczy vezette párduczosan.

Estve a’ Theatrumban karom esős és szeles lévén az idő, olly kínt érzett, hogy ott hagyám vala a’ játékot, ha a’ sokaságban megmozdúlni lehetett volna. Egész éjjel nem aludtam. Mihelytt megvirradt, eggy Dr. Chirurgiaehez vezettetém magamat. Első kérdése az volt, ha curájával akarok e élni vagy csak nézettetem a’ kart. Ez bennem méltó gyanút támaszt. A’ gaz ember csak nem kitörte a’ karomat, nyilván hogy legyen mit gyógyítania. Ocsovszky Úr, Bthecariusa Cancell. Gróf Telekinek, Währing Úrhoz igazít, a’ Josephina Militarista Academiába. Ezt nem lelem. Addig futkosék ide ’s tova kocsin, hogy karom’ fájdalma megszűnt. Ki Bosshoz a’ Schönbrunni Botanicus kert Gondviselőjéhez. A’ Tulipánfa azolta hogy Kobenzlhofon valék, kivirított. Kaczagtam megcsalt képzelődésemen. Sem a’ fa nem az, sem a’ virág, a’ mit vártam. Hadnagy Hörde, ki bennünket Kufsteinból Munkácsig vezetett azt beszéllé Neuhausban Salzburgnál, hogy ő a’ fát ’s virágát jól ismeri; a’ Neustadti Milit. Iskola’ kertjében volt; a’ fának minden virága más meg’ más színű tulipán. –

11d. – Nem emlékezem mi ada reá alkalmat, de Batsányinál valék ismét; talán Sárosynétől kaptam levelet, és abban hozzá valamelly izenetet, ’s azt vivém-meg neki. Dya-na-Soré-ban felhányt eggy passzázst, ’s eggy ellenvetést olvasa-fel. Ezt ugymond, én sugtam Mayernek, hogy czáfolja-meg. Kértem, cselekedje, hogy Mayert láthassam. Nem lehet. Ő a’ maga Herczegnéjével (ezt meg nem nevezte) boldog magányban lakik. Emlegette sokat Regulust is, ’s Collínt talán még nagyobbnak tartotta mint Schiller volt, ki felől azt ítélte, hogy neki kár volt valamit írni Don Carloson kivűl.

A’ Cancellárius (Teleki) Dr. Sándorffyhoz igazít, karomra nézve. Meglátogattam ezt. Ez is, mint Ráth a’ Győri Predikátor, ’s Ocsovszky Ur, azt javasolja^* hogy menjek a’ Budai vagy Váradi ferdőbe.

Báróczy kér hogy ebédeljek vele más nap Jahnnál, Schönbrunnban,^* ’s megígérkeztem.

Én Bécsbe azért mentem vala fel, hogy a’ Császárnak kiszabadúlásomat megköszönhessem. Minthogy ez kevésből álló munka volt, Bécsi múlatásomnak utolsó napjaira halasztottam, addig a’ becses ürességet kedvem szerént akarván élni.

Elmentem Udv. Agens Bujanovics Károly Úrhoz. Maga volt, ’s sollicitatorának dictált valamit. Ismertem az embert személyesen is, ’s ki nem ismérte rossz hírében nevében. Gonosz Úri ember volt. – Bejövök, köszöntöm; ő jó ideig nem leli magát, ’s parancsolja, hogy sollicitatora menjen, ’s hagyjon magunkban. Egymásra nézünk, hallgatunk; én akarva, hogy lássam, mint gyötrődik. – Amice, quare venisti? – szokása volt neki, és sokaknak másoknak, a’ kikhez ő hasonlított, hogy a’ Vendéget kegyelmes familiaritással szóllítgassák. Feleltem, hogy két esztendeje hogy kiszabadúltam, ’s még eddig nem köszönhetém-meg Ő Felségének a’ vett kegyelmet, ’stbb. – Hallgat. – „Cito venisti!” – Két esztdeje! felelék. – Nihil facit. Scripsissem ego tibi, quando erat futurum de tempore. Interim nihil facit. Cras prandebunt apud me Ill. Dn. Referendarius Németh, qui sub vestro infortunio Causar. Regg. Director fuerat; Ill. Dn. Ignatius Almásy, ’s mások, kiknek neveik eszembe nem jutnak, ’s sciscitabor, an possis te iam coram Imperante præsentare. Ubi habes hospitium? – Bene tamen faceres, quodsi post cras humiliares te ad me; dicerem tibi quid suadeant crastini mei hospites. Elbeszéllém mint törtem öszve karomat Tatán; míg az meggyógyúl, mondám, külömben sem illenék Ő Fels. előtt megjelennem etc. Ő is beszéllt, én is szóllottam: de mikor két illy ellenkező lélek beszéll, már az felette rendes discursus. – Eggy természeti nagyságban festett egész figúrájú kép, zöld kabátban, kereszttel, fejér lajbliban, bugyogóban, strimflivel, papuccsal egészen elfogá szememet. Bátor valék tudakozni: ki ez? – Non nosti hominem; est Filangieri. – Affinis ne Domine Spectabilis? eruditissimus Scriptor? – Ergo nosti illum? – Mástól nehezteléssel vettem volna a’ kérdést: ettől az ollyat nem lehetett, nem kellett. – Azután a’ fijára Cornélius rabtársamra fordúlt a’ beszéd; panaszolkodott, mint szomorította-meg őtet a’ Ployer leány elvételével, és hogy most Vármegye^* Notáriusa. – Ott hagyám. Másnap vissza adta visitemet, ’s mivel nem lelt, Inasomtól tintát ’s papirosat kért, ’s nevét asztalomon hagyá. –

12. Vasárnap. Dr Sándorffy hozzám. Ki mentem volt; azalatt Inasommal szeles beszédeket kezd, mellyekből minden nyomon ki ki ütötte magát a’ Debreczeni Deák. Utána Márton József jöve, ki 1806ban Prof. lett a’ Magyar Nyelvnek a’ Bécsi Universitásnál. Ez a’ két ember halálosan gyűlőlte egymást, ’s nékem idegennek rendes volt látnom, miként fordúlgattak-el egymástól. Sándorffy ment. – Azután a’ szeretetre olly felette méltó Ocsovszki jött. Ezzel neveténk a’ rendes entrevűet.

Báróczy a’ maga kocsiján ’s lovain viszen-ki Schönbrunnba. Kopottocska csukaszín kaputrok vala rajta, veres lajblival, nadrággal. Ezekhez a’ gyengén-sántító láb, a’ felette kedvetlen barnás ábrázat, ’s nyakának gyakor rándításai ’s tekerítése igen különösen illett, ’s eggy rendes egészet tett. Midőn a’ Jahn vendéglő szobájinak hosszú során végig mentünk a’ legutolsóba, csudálkozva láttam, mint köszöngöttek minden asztal mellől a’ jó Öregnek, ’s kitetszett, hogy a’ sok köszöntés nem a’ Gárda-Tisztet, hanem Báróczyt magát illeté. Az utolsó szobában eggy játszó-asztalkát tevének-le két convertre terítve, minekelőtte Báróczy parancsolhatott volna, ’s széket fogánk. A’ szomszéd asztalkánál eggy igen szép deli ember, eggy igen szép Asszony, eggy igen szép fiú gyermek, és eggy igen szép leányka űlt. Figyelmessé tevém Báróczyt a’ gyönyörű háznépre, ’s ő felkőlt, ’s nyájasan beszéllgete az evőkkel. Ez Téglási, ugymond, a’ Játszó. Ziegler-t értette. A’ fiú azt kérdte az atyjától, ha katona vagyok e? Ez alkalmat ada nekem közzéjek menni, ’s láttam, hogy a’ fiú eggy német Tiszt’ kardját, minden bizonnyal annak engedelmével, magára övedzette. Junger Herr, mondám, Amoren zieren andere Waffen. A’ gyermek nem értette, ’s anyjához fordúlt, hogy magyarázza. Ebből kedves enyelgés vált.

Báróczy tudakozta, millyen bort iszom? – Én, felelék, bornemisza volnék, de jó napokon kóstolgatom a’ bort, ’s más nem kell mint honni bor: de az nekem Bécsben nem esik jól. Itt Rhénusi bort kérnék, hogy ismerhessem, mert azt még soha nem kóstoltam. – ’S ez e a’ német bor’ fejedelme? kérdém; ’s örűltem öszvehasonlítván a’ Tokajival, Ménesivel. Dél után a’ kertben^* sétálgatánk, ’s tartván tőle, hogy a’ jó Öreg kifárad, leűltünk eggy helytt. Csak hamar eltölt a’ kert a’ szép néppel. B. örűlt, látván melly gyönyörűséget érzek a’ szép asszonyi figúrák’ látásában, ’s mosolygott. Fuge suspicari cujus octavum trepidavit aetas Claudere lustrum! mondám neki. – Midőn a’ Menagerieben járánk, elbeszéllém Báróczynak, a’ mit Rhédey Lajosnétól hallottam. Nem tudom kivel, ő 1792ben jára itt, ’s magyar születésű legénye kísérte. Vezetője beszéllé, hogy a’ fejér bivalyokat a’ Nápolyi Király küldé ajándékban Leopoldnak. A’ magyar legény nem sokat érte németűl, ’s a’ fel-felkapott beszédből azt húzta-ki, hogy a’ bivaly maga a’ Nápolyi Király. Hozzá vonakodott Asszonyához, ’s kérdést tett, hogy „mellyík bivaly Ő Felsége?” Rhné nem értette. Hiszen most beszélli Nagysádnak ez az Úr, mondá a’ cseléd, hogy ez a’ bivaly a’ Nápolyi Király. –

Vissza jövén Schönbrunnból, midőn én Bécsnek pompáján csudálkozám, B. a’ Classicusokból sok ide tartozó helyeket mondogata könyv-nélkül, és minden elakadás nélkül, még ha a’ hely hosszacska volt is. B. jól végezte iskolájit, ’s a’ Telekivel, Pászthoryval, ’s Somsicchal űzött barátkozás még járatosbbá tevé a’ Classicusok’ munkájiban. – Ah! monda B., ha Mátyás magtalanúl nem holt volna meg, vagy ha Eleinket János fija eránt hidegekké nem tevé vala az, hogy ő Mátyástól házassági ágyon kivűl vette lételét: most Buda volna ollyan pompás mint Bécs, ’s Bécs volna olly puszta mint most Buda. – B. Jósefet^* háladatosan tisztelte azért, hogy a’ Magy. Gárda Tisztjei közzűl választgatott Courierokat, ’s M. Th. felől nem sok jót monda. Többek köztt hiteles állítással beszéllé, hogy M. Th. eggyszer Holicsra menvén a’ Magyar határig aranypénzt lökdösött-ki a’ hintóból, a’ Magyar határon általmenvén, mindenütt csak ezüstpénzt.

13d. – Márton Józsefnél lelem Dr. Bérczyt, ki most Nógrádi Orvos; Szolnok-Abonyi fi.

Debr. Prof. Császár Jósef, Mártonnak dolgozó társa a’ M. Hírmondó’ írásában 18 ig,^* midőn Görög Demeter ezen Ujságlevélnek Kiadója a’ Korona örököse’ nevelésére emeltetett ’s ezen változással a’ M. Hirmondó’ folytatása megtiltatott, – ’s Pataki Prof. Beregszászi Pál Urak felérkeznek, hogy innen a’ külföldre indúljanak a’ Debr. és Pataki iskolák’ számára pénzt gyűjteni.^* A’ Cancellaria őket nem ereszté, ’s vissza fordúltak.

Már meglátogatám John Urat, a’ híres Rézmetszőt. Eggy száraz barna pofaszakálú ember. ’S kedvem szerént tölték vele eggy órát. Szó vala a’ Canova Amorjának ’s Psychejének grouppjáról, ’s kérdezém, ha nincs e az rézbe metszve. – Uram, felele John, azt nem rézben, hanem gipsz öntevényben kell bírni. Én nem vagyok gazdag: de ha öntevényét kaphatnám, örömest bérlelnék-ki eggy szobával többől álló lakást. – Ma Márton Ur Junkerhez vezete, a’ híres betűmetszőhöz, ki Pozsonyi-fi. John ennek testvérét tartja másodszori házasságban. Itt láttam a’ Bécsi Canális’ gyönyörű Mappáját Johntól, ’s a’ Musarion mellé Agricola által rajzolt Vignéteket, John által metszve. Junker el kezdé mondani Musarionból azon sorokat, mellyekre Agricola czélzott, ’s belé szakadt. Én segítettem-ki. Mint örvendék én hogy láttam, hogy Junker azon sorokat tudja, mint ő, hogy eggy Magyar Wielandban ennyire járatos.

Udv. Agens Sok Úrtól tudám-meg, hogy Báró Vay Danielné, szül. Gróf Wartenslében Eszter még Bécsben van, de harmad nap alatt Westphaliába indúl! Estve felé felkerestem. Szobaleányai nem mondák hogy magát rosszúl érzi, ’s béjelentetém magamat. A’ leány eggy szobába vitt, hogy várjam ott a’ választ. Eggy feketébe öltözött világi Ur, csillagos mellyel ’s kék pantlikával, maga űlt a’ canapén. Némán néztük egymást, meghajtánk magunkat, ő veszteg űlt, én kinéztem az ablakon. – Eggyszer jő a’ Német. Uram, te Kazinczy vagy. – Igen is. – Én Morszki vagyok! Tehát Pesten szerencsém nem lehetvén hozzád, itt láthatlak midőn már nem is reménylém. Megvallom, gyanús vala ez a’ melegség. Ne akadj-fel, mondá, decoratiomon; Colloredóhoz kell mennem 5 órakor, azért őltöztem így; ez a’ Saxoniai Elector Sasa; ő maga sem visel más rendet. – Te fogva voltál; beszéllj róla. Én a’ szerencsétlen hazámnak követségét hordám, nem tudom immár hol és melly functióban, ’s Dombrovszki, a’ ki most franczia szolgálatban vagyon Nemzetem’ légiojával, nekem igen szoros barátom. Nekem azt a’ tanácsot adta, hogy házasodjam, még pedig gazdagon; mert tudom, hogy erszényedet meglapította a’ rabság. – Miért nem találkoztam öszve ezzel a’ derék és nemes lelkű emberrel Pesten! Itt nem egészen hittem neki. – A’ szép Vayné elfonnyadva ’s talán épen ekkor Morszkival öszve háborodva olly ízetlenséggel búva-ki háló szobájából, hogy őket csak hamar ott hagyám, Morszkinak azalatt eljővén a’ Collorédóhoz menetelre rendelt órája.

14. – Kininger e’ szókkal végezte-el a’ képet: Ob das Bild gleicht oder nicht, mögen andere nutscheiden; das es aber ein sehr schönes Bild ist, sage ich Ihnen als Mahler. ’S ezt mondván a’ kés’ hegyével négy líneát vont a’ papiros lecsirízelt^* szélein; mert mingyárt az első űlés alatt értésemre adta, hogy néki az a’ phantasiája van, hogy a’ képet, míg el nincs végezve, látni nem engedi. – Lelkesebben ugyan még senki nem is festett. Egyedűl a’ jobb szemben van hiba. A’ kép igen jól hasonlíta, de szebbítve van. Hogy az alagyban (im Grund) fellobbanjon a’ villám ’s elveszve csapjon-le, ’s hogy a’ mente’ sok sinórjai, gombhelyei a’ lepel által elfedettessenek, ’s így a’ monotonia elkerűltessék, azt tőle én kértem. John a’ physionomiát elvétette, ’s feketébbé tette az arcot mint illett.

Dél után négy órakor ki Báróczyhoz. Ebédnél űlt eggyes eggyedűl a’ Gárdaház’ Traiteurje’ Palotájában. Eggy serpenyő pép (Koch) állott előtte, mellyből eggy portiót szedett vala ki; bal kezében eggy nagy bádog szelencze porrá tört nádmézzel, jobbjában a’ kalánt tartotta. Négy öt kalánnyit vévén-ki ’s a’ pépet annyi nádmézzel halmozván el, hogy kevesebb volt a’ pép mint a’ nádméz, figyelmessé tevém, hogy talán sok a’ mit kivett. Úgy hittem, hogy elfelejté magát. Mosolygott, halmozva merítette teli kalánját, ’s egyenesen vitte szájához. A’ nádméz felette egésséges! ugymond. – (1791. Augustusban is pinczében tartogatott meggyel élt, mert abban sok kén (sulph.) vagyon.) – A’ Lilla velem jött. Intett, kötnék jelt a’ nyakára, külömben lesujthatja az Ebölő. Itt sokáig múlatánk. Felmenvén lakjába, az vala első dolga, hogy eggy asztalkájának fiókjából a’ gárdapálczának veres pantlikáját kivonta ’s Lillámnak nyakára kötötte. Ez a’ gond világos jele az ő humanitásának. Félre tettem a’ pantlikát, ’s legbecsesbb ereklyéim köztt tartom-fel azt.

Eggy nap kivittem vala hozzá Szívképző Regéim’ kézírását, hogy méltóztatnék megtekinteni. Előttök álla a’ Horatz’ sora és mind az a’ mi 1808ban a’ Regék első könyvének czímlapjára nyomtattatott.^* Igen gyengédeden éreztette velem hogy újabb fordítások által meg vagyon sértve. Fájlaltam azt, de cselekedetemet meg nem bántam, mert nem olly végből nyúltam a’ munkához, hogy az érdemlett koszorút fejéről levonjam, hanem hogy a’ dolgozás által neveljem erőmet, és hogy az ő botlásai helyre hozattassanak. Harmincz eszt. alatt Nyelvünk ment valamire; illő vala Marmontelt is csínosabban szóllaltatni-meg. Utolsó búcsúzásomkor vissza adván kézírásomat, mutatta azon próbát, a’ mellyet kézírásomat olvasván tett a’ Két Szerencsétlenen (itt singularist, nem már plurálist, mond ő is). Kértem, engedné-meg, hogy leírhassam. Nékem ajándékozá. – A’ legszentebb tisztelettel jöttem-el a’ nagy férjfitól, alig remélvén, hogy őtet többször megláthatom. De az a’ szerencsém még 1808ban is lett.

Czetter az ő képét is metszette. Batsányinál láttam eggy nyomtatványát. Kértem, adna nekem is nehanyat. Talán hármat adott; azt vetvén mellé, hogy azzal igen fösvény, de illyen barátját örömmel részelteti.

Batsányival nem tudom mi érhette, de néki barátja nem volt. Tőle tudom, hogy Somssics, a’ ki Batsányit pénzzel segéllgette, és hogy szerencséjét tehesse, megengedte, hogy eggy Odáját: Ad Hungaros.^* Ad arma, Cives! nobile fortium Sanguen virorum etc. Batsányi úgy adhassa-ki mint tulajdon munkáját; ’s ennyi sok jótétei után Batsányi a’ maga mindenek előtt ismeretes peczkessége ’s paraszt dölyfe szerént Somssiccsal úgy bánt, hogy ez keservesen panaszolkodék ellene Báróczy előtt, ’s marha-embernek nevezte.

Kocsimért Tatán 60 forintot fizettem, Bécsben nem emlékezem mennyit. – Most hajóra rakatám azt, ’s 15dikben virradtakor, Lillával és két kis boglyos kutyával, (Sárosynénak 27 fton vettem eggy franczia leánytól,) ’s az inasommal kisétálék a’ vízhez, ’s ott hagyám Bécset nagyobb örömmel mint megláttam.

15. – Pozsony. Prof. Fábri István Urat és Wébert a’ Typographust meglátogatám. Ez nagyon előszűlt ember. – 16. Komárom. 17. Maros.

18. – Pest.

Itt jegyzéseimben hézag vagyon, ’s emlékezetemből kelle kipótlanom azt ezelőtt öt esztendővel.

Eggy estve Agens Szemere Ferencz Úr, atyja az én kedves barátomnak, Pálnak, a’ hídon reám bukkan. Megszóllítom. Nem ismér, ’s követ értte. Én, ugymond, sokszor a’ leányomat Tomka Lászlónét is, kéntelen vagyok tudakozni, ki légyen. Megneveztem néki magamat, ’s mellé vetém: a’ volt rab. – „Azt nem kell szégyelleni.”

Theréz látogatására jött a’ nénjének Báró Podmaniczky Lászlónénak, ki azalatt míg én Bécsben múlaték, özvegy leve. –

Eggy estve a’ Fejér Farkasnál vacsorálván, Márjási Boldisár eggykori tanúló társam becsúsz a’ szobába, ’s úgy néz, hogy ujjaival mindég elfedi ábrázatját mikor szemem a’ felé fordúlt, a’ hol ő űlt. Midőn sokáig elnézett, ’s én fekünni akarék menni, akkor szóllíta-meg. Egészen előszűlt ember. Mi lelt, barátom? kérdém, hogy ennyire oda vagy. Nagyot sohajtott: Kivették véremet az illyen-adták. Ez a’ szegény ember elvevé Losonczi Károly Urnak leányát, ’s vele rosszúl élt. Eggykor kéntelen vala arra a’ heroica curára vetemedni, hogy Asszonyom Ő Kegyelmét megverje. A’ Menyecske haza szaladt, ’s az atyja levelet írt vejének, mellyben arra az esztelenségre vetemedett, hogy neki minden nevezet helyett ezt a’ két szót írá a’ magyar levélhez: Domine Perillustris! – Ez a’ csintalan és elég malignitású ember felel: Domine Spectabilis: Igen is, én az Úr’ kedves leányát megscutikáztam, ’s ha vissza jő ’s ismét úgy bánand velem mint bánt, ismét megscuticázom... – Igy bünteti magát mindég a’ gorombaság.

Gróf Ráday Pál, Consiliárius Sturmann Márton, a’ híres Farkas (Szilinek sógora ’s Lányinénak kedvese) Oberster Lovász, és én szüntelen eggyütt vacsorálánk azon eggy hét alatt, mellyet visszajövőben Pesten tölték. Eggy estve csak Ráday jött; vártuk a’ többieket, de elmaradtak. Tehát most egymás mellett vevénk széket a’ falnál, ’s evénk. Imhol jő eggy különös figurájú ember, ’s öregen sűlt tojást kér, tormával. Egymásra pillantunk Rádayval, mert azt enni soha sem láttuk. Midőn az idegen valakivel szóll, R. sug nekem: Ki a’ mennykő lehet ez? ’s hogy kellene megtudni, micsoda ember? Intek, hogy mingyárt beszédben leszek én vele. Eszi tojását, ’s én megszóllalok: Uram, az Ur appetítusa engem nyalánkká teszen; engedje-meg az Úr, hogy példáját követhessem, ’s tudakozhassam, ha ez magának találmánya e vagy valamelly talán idegen vidéken szokott eledel, ’s parancsoltam, hogy tojást ’s tormát nekem is. Benne valánk a’ beszédben. Wollnhoffer, testvére az Abonyinak, katona volt, ’s ezt enni Olasz-országban tanúlta. Jó szívűsége annyira ment, hogy Tokajit adata ’s Rt ’s engem is^* meg tractált. R. felakadt a’ szokatlan és regula ellen való jószívűségen, de én intettem, hogy azt^* nézze-el a’ jószívűségért. R.nak angyali lelke ’s véghetetlenűl víg húmora van, ’s vacsoránkat jobban tölténk, mintha mindennapi társaink ma is megjelentek volna.

Szó levén a’ Kreutzer Theater felől, tudakozza, ha voltam e benne. Megbántva voltam a’ kérdés által. Barátom, felele, látni mindent lehet, sőt mindent kell; meglátod, hogy több örömöt lelsz ott mint gondolád. A’ rútat, rosszat magunkon áll, nem látni. Holnap 5 órakor légy szobádban, én ott leszek ’s elviszlek. – Szabó-Sáróy Sámuel Úr, Védlő Prokátorom 1795ben,^* azon szobákban lakott a’ mellyekben az öreg Ráday lakott volt 1789ben., által ellenben a’ fejér Farkassal a’ felső emeleten. (Most ott, az aranycsillagnál N^o499. Kultsár István lakik.) Oda mentem által, ’s a’ jó Öreg kevés minútummal tovább tartóztata mint Rádaynak megígértem vala. Haza érvén jelenti a’ Cseléd, hogy valaki keresett, ’s ólommal az ajtóra írt valamit. – „R. hic fuit.” Mentem a’ grajczáros teatrumba, szégyellősen, vigyázva hogy ismerős ember ne lásson, ’s R. nem vala ott. Ha Dugonics, a’ Piarista, ’s Prof. az Universitásban, ott nem űlt volna, azonnal eljövék vala onnan. Az Úr is itt? kérdém. – Nekem ez igen nagy örömöm, ’s ritkán múlatom-el. Beszélltem melly tusakodások köztt jövék ide. Nincs mit tartanod, felele. A’ játék csak most kezdődik; mingyárt meglátod, kikkel telik-meg a’ ház. – B. Wécsey Jósef eggy eléggé világos helyen nyaggatott eggy rendes leányt. Eggy közönséges tiszteletű Férjfi, nagy házból eredett és fő hívatalban áll, Ágyasával jött-be, kit vele eggy sorban jővén, Gróf Haller Antal, a’ Pesti Ringyók’ Grosse Paga-ja vezetett. Ott hagytam a’ Flóra’ Circusát. Kéntelen vagyok vallást tenni, hogy a’ Ballet jobb volt mint vártam.

Horányitól eggy kötetlen Memoria Hungarorumot vettem, a’ Folytatás’ első Kötetével talán 11 fn. Megajándékoz azon papiros darabbal, mellyre Báróczy a’ Memoria etc. articulusainak bővítésére a’ magát illető articulust és még némellyekét feltette.

Báró Prónay Simon a’ sógorával Kubínyi Gáspárral a’ Hét Electornál szállott. Ráday és én vele ebédlünk. Érett lelkű ifjú férjfi. Hallgat, de félre viszen, ’s a’ kedves Nini felől szóll velem: de meg nem vallja, hogy öszve vannak esketve.

Festetics János eggy Plánt tett-fel, melly szerént M. Országon eggy földmivelést tárgyazó Társaság állítassék-fel. A’ Plánt Schedius tette papirosra. Előre látták, hogy a’ Ministerium ez alatt is Jacobinismust, Kőmívességet fog keresni, ’s e’ végre néki bátorodtak megkérni a’ Palatínust, hogy a’ Præsidensséget felvállalni méltóztassék. Prof. Schédiusz vitte fel a’ Plánt. A’ Palatínus (Jósef) megígérte, hogy reflexiójit, ha lesznek, papirosra fogja tenni. Nehány nap mulva hívatja Scht. Ich habe Ihren Aufsatz gelesen, und meine Anmerkungen darüber zu Papiere gebracht. Elkezdi Schnak olvasni, de megúnván olvasását, általadja, vigye-el, ’s ha^* tetszik le is másolhatja. Entzückt über das Glück welche meine Aufsatze ward, wage ich Eure königliche Hoheit um die hohe Gnade zu bitten, dass Sie mir erlauben wollen das Original zu behalten, und mit meiner Abschrift davon zufrieden seyn wollen. A’ Palatínus reá álla. Sch. mutatta nekem a’ munkát, a’ Palatínusnak minden correcturájival. In folio volt írva columnaliter, minteggy öt lapnyi.

24. Üllő. – 25. Törtelen, Miklósnál. – 26. Debr.

28. Lillámat Sárosynénál hagyám, ’s magam Péchy Imre bátyámhoz menék. Azalatt a’ kutya kiszökik, ’s ijedtében a’ Nagy-erdőbe veszi magát. Vígasztalhatatlan valék. Ha tudtam volna, hogy ott van, kimentem volna értte. Harmad nap múlva az éhség megszelídítette. A’ Sóháznál a’ Sós Tisztné kinn űlt, ’s a’ kutya mellé ugrott. Nyakán vala az örv nevemmel, ’s Spáh magához vette, ’s által adta Sárosinénak.

29. Semlyénbe. –

2. Karom miatt a’ Püspök bányájába Váradra. Jankán Ilosvay László Urhoz és az Asszonyhoz.

4. Szlávy György és Uza Pál hozzám. 5. Asszonyám érkezik. 8. Ritter Váradi festő festi az Anyámat. 9. Asszonyám el én által a’ Felix bányájába.

11be ma már cravátot köthetek, 12ben beretválkozhatom. Érkezik Septemvir Beothy Imre az Asszonnyal. 15dikben velek Szent-Mártonba sétálok a’ Præmonstratensisek’^* eggykori Klastromkájokba; irtóztató zápor ver-meg, ’s avatlan posztó frakkomat egészen elrontja. Gyönyörű napok! a’ tekéző helyen a’ nagy tölgyek alatt dolgozom a’ Szamniumi Menyegzőket.

16. El a’ ferdőből. Karom tökéletesen helyre álla, de egészen ki nem egyenesíthetem, mellyet azonban senki nem veszen észre. Az öszvezúzott könyök valamivel vastagabb mint volt. Orrom porczogója alkalmasint jól forrott öszve; csak a’ gondos tekintő sejti-meg, hogy rajta gyenge forradás van, ’s jobb szemem felé a’ nyereg csúcsosabb, bal felé horpadtabb. Kilencz’ esztdeje hogy rajtam ez esett, ’s orromnak nem tapasztalám egyéb alkalmatlanságát mint azt hogy tobák nélkül lélegző csőm bedugúl, holott annakelőtte még tobákkal sem éltem, mint a’ hogy a’ pipázás, a’ kártyázás ’s borital volt nékem idegen, ’s a’ pipa ’s kártya még most is az.

Bátyám Péchy Imre Úr kérte az Anyámat hogy Pászthói közös jószágainknak megtekintések végett, hová magának indúlnia kelle, küldene-ki engemet is. Oda menénk, de nem csináltunk semmit, úgy hogy bennem ugyan az a’ gyanú támada, hogy ez csak ürügy volt Péchyben.

19. Debreczen. Itt a’ Lillát általvevém hogy el ne szalasszák megint. 20. Kadarcs, a’ Debreczeni határon. – 21. Füred, Jósa Gábor Urnál. Éjsz. Dormándháza. – 22. Rhédén ebédelek Darvas Menyhértnél. Éjsz. Bágyonba által, hová Péchy ekkor napra rendelt. Ő Exc. Balogh Péter Úr nem vala itt; azt Péchy megtudta nem tudom hol, és így ide nem jött. 23ban reggel Pászthóra. Bátyám Fráter Pál Úr még élt. Itt vártam Péchyt, ki talán két nap múlva jött. Azalatt jól múlatám magamat Báró Berzeviczy Jánosnak társaságában, ki volt Kövesdi Plebánus Nagy e vagy Toth Imre Úrnak, itt most Plebánusnak, káplánja volt. Fráternek veje, Plathy^* is Pászthói lakos. Olly bolond mint az atyja, kin minden nevetett valaki látta. Kevély és hypochondriacus. Felesége eggy barnácska száraz Asszony, ki szerelemre ugyan senkit nem fog gyúlasztani, de szánakozást mindenben támaszthat, ’s eszetlen férje a’ kettőt öszve téveszti. – Péchy 26ban Rónyára megyen feleségének^* ott feredő rokonihoz, ’s úgy végez, hogy 30ban Apátfalván legyek a’ Sógoránál Prónay Pálnál. – Én 26ban Berzeviczyt általviszem Csécsére, Ifjabb Fráter Pálné, született Szmrcsányi Annához, ki ma neve-napját űlte. Ott lelem Agoston Ferencz Urat, a’ Hatvani Dominium Fiscálisát, ki 1789 körűl Normális Professorságra készült volt.^* Ebéd alatt érkezik Gyürky Pál feleségestűl, ki Bay Ferencz Urnak, a’ Kir. Tábla Assessorának, leánya, és a’ ki itten lakik. Gyürky, úgy tetszik, Fő Szolgabíró vala ekkor. – 27ben vissza Pászthóra. Eggyütt ebédlek Heves Vármegyei Vice Ispán Almásy Jósef és Assessor Sigmondfy Urakkal. Az első még Kassán tanúlt 1790ben^* ’s jó fejnek mutatta magát mind Kassán, mind minekutána Patvariai Cursusát elvégezte. Hatalmasan fogott a’ jó fél mellett Borsodban (az atyja Borsodi Ord. V. Ispán Consil. Almásy Jósef, az Anyja Palásthy Kisasszony volt, talán testvére Mártonnak), ’s eggy Restauratio alkalmával bátor lélekkel kötött-ki a’ Fő Ispánnal Majláth Jóseffel, ki későbben Minister vala. Feljegyzem mi változtatta-meg ha talán gondolkozását, legalább maga viseletét.

Egy Miskolczi nem görög hanem Pápista Kereskedőnek eggy rendes lyánykája volt. Almásy addig járt a’ szép leányhoz, míg azt anyává tevé. Ambitioja nem engedte-meg, hogy a’ leányt elvegye: a’ Kereskedő Kohanyeczé pedig azt nem, hogy a’ leány hajadon fővel szűljön. Kelepczébe keríté tehát Almásyt, ’s az ajtót reá záratta, míg fogadást tett, hogy a’ leányt elveszi. A’ Püspöki dispensatiónak a’ Kohanyecz zsebjében kelle lenni, mert ez nem tágított Almásyn, ’s magát kéntelen vala a’ leánnyal öszveeskettetni. Almásit fojtogatta a’ mocsok, ’s látván hogy csak hívatalok fogják elfelejtetni a’ világgal, mi történt rajta, postremo imperavit sibi omnia assentiri; ’s a’ nem-imádkozó rosáriumokat kezde mondani, hányta magára a’ kereszteket, pénteken szombaton bőjtölt, ’s a’ Gyűléseken úgy szólla a’ hogy’ akarták. Is fructus nunc est multo uberrimus! Nékem nagy múlatságom vala az ebédnél a’ Convertitának szemei közzé pillongani, de sem szóval nem ingerlettem, sem magamat gorombáúl ’s neveletlenűl nem viseltem, melly, hála legyen értte Végezéseimnek, tőlem ki nem telik még ha csípős vagyok is.

Dél után én Dolyánba, Nográdnak Subs. Vice Ispánjához, a’ csak hamar ezután Consiliariussá neveztetett Puky Ferenczhez. – Útamban elő találom Cons. Bay Ferenczet és az Asszonyt; valami tört szekereken, és Szent-Iványi Markot, a’ Judex Curiænak fiját, most Fő Szolgabírót. Igen igen jó fej, és még is nagy kártyás. A’ kettő úgy akad öszve néha, mint a’ jó fej és a’ marhai borital.

Puky és az Asszony, Consil. Darvas Ferencznek leánya, eggy igen igen elhízott és sánta, szép képű Asszony,^* oda haza voltak, ’s mind ketten ki mondhatatlan örömmel fogadtak, noha az Asszonnyal nem vala ismeretségem. Fogságom olta hozzám Puky eggy levelet írt, melly in folio leveleim köztt áll. Szörnyű Theosophusi Keresztyén. Világosan megmondám néki vélekedésemet, hogy a’ mi az ésszel ellenkezik azt igaznak venni nem lehet. Azt felelte a’ mit a’ Juristák szoktak, hogy a’ bene informato Judice ad melius informatum datur Appellata. Ezen esetben a’ bene informatus Judex male informatus. Látván hogy nem vagyok eggyike a’ Választottaknak és a’ Választathatóknak, nem gyötre irtóztató oktatásaival. De azért szíves barátsága nem fogyott. Kért, házasodjam; meg fogom látni, hogy megtisztítatván testem lelkem a’ szenvedések által, melly gyönyörű magzatok fognak származni tőlem. Mutassa-meg a’ következés, mennyiben volt igazsága jövendőlésének.

Cselédemet még estve általküldém az itt lakó Darvas Jánoshoz, ki Abauji Fő Szbíró volt. Ez 1789 táján elvette volt Fáy Mihály Úrnak eggyetlen leányát, Fáy Manczit, kit szüléji szerették volna ha elvettem volna; de én Süsymban éltem egészen, ’s ide külömben sem fogtam hajlani, látván hogy a’ leány hecticás. Darvas özvegyen marada; lakását Ongáról Abaujban általtette Dolyánba, ’s itt az a’ szerencse éré, hogy eggykori kedvesét, kinek elvételére nem nyerhete szűléjitől engedelmet, és a’ ki most (férje gyermekeivel eggyütt neki hajtatott a’ megáradt ’s belé fúlt)^* özvegyen marada, elveheté. Nem régen kölek öszve, ő és az Asszony Csemniczky Susána; ’s én eggyütt látván őket, nem hiheték egyebet, mint hogy Darvas ezen második házasságában épen olly szerencsés, mint az elsőben szerencsétlen vala. Másoktól hallom, hogy most sem volt az. Annyit tudok, hogy Özvegye vígasztalhatatlan volt másodszori özvegysége miatt.

Dél után Darvas és én Ludányba, Gróf Ráday Pálhoz. A’ Grófné leánya a’ nagy Prónaynak, ’s eggyike a’ legszebb ’s tiszteletre legméltóbb asszonyoknak. 1790 ő volt talán a’ legszebb leány azok köztt a’ kiket szűléjik a’ híres Diétára, hogy lássanak ’s látattassanak, felhoztak Budára. Ritkán láttam szebb szemet ’s szebb mellyet, mint eggy vasárnap ezt, a’ Luth. Predikátzio alatt. Boldogúl töltvén e’ napot, megígértem Rádaynak, hogy más nap ismét megjelenek nála. Éjszakára Darvassal vissza Pukyhoz.

29ben Darvas és én Ludányba. Rádaynak víg kedve ’s bonhommieja felől könyveket lehetne írni. Eggyik jó gondolatja űzi a’ másikat, ’s az ő szájában még az is bon mot, a’ mi a’ máséban az nem volna. Véghetetlen kár, hogy ő Poetai tüzet nem kapott. – Az ebédnél űlvén, ezt mondja: „A’ szegény Nagy Atyám énbelőlem még Musicust is akara csinálni, mint mindent egyebet, ’s természetes volt hogy így semmi sem levék. Annyi azonban a’ Musicai leczkékről csak marada reám, hogy némelly daraboknak a’ végeiken Da capo áll. Bár csak az élet’ végén is az állana! De ha az Úr Isten, vissza adván életemet, kéjemre bízná, hogy válasszak Da-capóra való örömöket, én merő Variazione-kat akarnék játszani.” –

Szaladjunk által Pilinybe, mondá Ráday a’ feleségének, Honorka örűlni fog, hogy megláthatja Kazinczyt. R. két kocsiba fogatott; a’ pirucson ő és Darvas, a’ nagyobb kocsin a’ Grófné és én, menénk. Megmagyarázhatatlan dolog előttem, hogy Kubínyiné, Rádaynénak ’s Lónyainénak legifjabb testvérek, engem kit 1790 olta nem látott, eggyszerre megismért. Ő akkor gyenge gyermek vala még. Itt nem múlatánk sokáig, mert az estve közelített, ’s Darvas sietett Dolyán felé. Vissza menőben Ráday űlt kocsisnak a’ kissebb szekérre. Jer, barátom, monda R., hadd láttassam veled azt a’ kertet, mellynek Vitsch Rudolf most dolgozza rajzolatját. Jer, édes Nettym (Agnes) te is. Utánatok jövök, felele a’ Grófné; de betegeim vannak; hadd tekintsem-meg őket. Mi ketten lemenénk. A’ kertben eggy nagy, talán kőrös fa áll. Ez alatt akarok a’ Nagy-Atyámnak emléket állítani. Ha meg nem csalatkozom, reám bízta, hogy csináljak valamelly rajzolást és Epigraphét; ’s úgy tetszik, küldöttem is, és ollyat, a’ mivel magam nagyon meg valék elégedve. Míg járkálunk, lábaink megnedvesedtek a’ harmatban. Bár ne hagyám vala, ugymonda R., hogy a’ feleségem lejöjjön; illyenkor nem Asszonyoknak való a’ kinn járás. És még is, fogadjunk, hogy mingyárt itt lesz. esztdeje^* hogy eggyütt vagyunk; ez volna az első eset, a’ mellyben Netty nem teljesítené kívánságomat. Jő a’ Cseléd, ’s jelenti, hogy a’ Grófné követ bennünket; el fogták betegei. – Midőn felmenénk, feltrousszírozva járt a’ folyosókon, ’s Witschnek beteg cselédjét ágyastúl eggyütt vitette olly szobába, hol egyedűl fekhetett; a’ magáéi közzűl is nehanyan feküdtek pedig hideglelősen.

Vacsora után én is, Witsch is, a’ Grófné’ canapéja körül múlatánk, ’s R. ellopóskodék tőlünk. A’ gyermekek’ szobájába méne által. Legkissebb lyánykája az ő karjai köztt aludt-el. Felfogta a’ gyermeket, ’s megállván az ajtóban, Kazinczy! – monda; nézzd az én boldogságaimat. A’ nagy testű szép Grófné felkele, Mein lieber Mann! kiálta, ’s eggyik kezével a’ gyermeket a’ másikkal férje vállait fogta-által, ’s ajkaik öszve ragadtak.

R. szerencsétlen ídea szerént neveltetett Nagy-Atyja által; mindenbe kapattatták, ’s nem szoktatták arra, hogy szokjon a’ nehéz munkára is. Igy bűnteti azokat a’ játékos nevelés, a’ kik a’ gyermeket elkényeztetik, ’s munkába nem fogják. Nagy veszedelmére vala Rnak az ő világ’ tónusa által elkapattatott anyja is. De az a’ sok talentom a’ mellyet Ráday Pál a’ természettől kapott, meg tudta győzni nagy mértékben a’ veszedelmet, ’s hívatal-viselésére ugyan alkalmatlan volt, de jobb embert ’s boldogabb privatust gondolni nem lehet. Midőn Lónyai Gábor, néki sógora, 1808ban a’ Diaetára ment, R. úgy persifflírozta ezt barátságos kötődésekkel, hogy ha a’ Lónyai formák valami által eszekre hozattathatnának, bizonyosan magába szállott volna. De az illy embert a’ tanács épen úgy nem tehet jóvá, mint józanná^* nem a’ részeget.

A’ Grófné tudakozá, ha magam akarok e hálni, vagy eggy szobában Witsch Úrral. Én az utóbbikat választottam, hogy tőle Kertrajzolótól új gondolatokat vehessek. Ez beszéllé, hogy B. Prónay Kálmánnal, Sándornak, Lajosnak és Simonnak testvérével, és így testvérével Rádaynénak, Lónyainénak és Kubínyinénak is, eggyütt méne nem régiben Acsáról Pestre, és hogy ez a’ fiatal, de magát Gárdista-korában egészen elrontott ember mint kínza-el^* fél éjig tehetetlen dühében eggy felkapott paraszt asszonyt, az ő jelenlétében. – Tőle hallám, hogy B. Podmaniczky László Aszódon, Hajnóczy Jósefnek hazájában, (mert atyja itt vala Predikátor) angolkertet ővele állítata.

30. – Apátfalvára Losoncz mellett, Prónay Pálhoz, kinek felesége Osztroluczky Kisasszony. – 31. Videfalvára Kubínyi András Úrhoz. Ez is az is testvére Péchy Imrénének. – Oda Géczi Elek, a’ Balogh Péter vejének testvére. Koppi és Schédius ezt a’ két Géczit nem magasztalta előttem érdemetlenül. Jó fej.

1. Ebéd Somos-Ujfaluban Kubínyi Urak Tiszttartójoknál. Éjsz. Pászthó.

2. Péchynek dolga vala Szirákon Özvegy Gróf Teleki Jósefné Excellenciájánál, ki Vatai leánytól született Róth Kis-asszony. Tisztelt leánya a’ hazának, azt kivévén hogy annyira Lutherista, hogy még a’ Kalvinisták ellen is clubboz. Péchy elzárkozott papirosai közzé, ’s így én szűnetlen a’ Grófné körűl valék, kit Therézhez írván itt-létem felől, idősbb Theréznek neveztem. Különösen megilletett, midőn ifjabb fijáról, Gróf Teleki Jósefről szóllott. A’ fiamban sok jó van, ’s a’ sok jó köztt eggyike az, hogy másról soha sem beszéll rosszúl, sőt azt nem is tűrheti. Eggykor próbát tettem vele; kéméletlenűl szóllék nem tudom ki felől, ’s titkon reá pillantottam. Feszengett kínjában székén. Hát neked mi bajod? kérdém. Akkor pártjára költ a’ megsértettnek. Dicsértem szép tüzét.

Elrontotta magát házasságával, ’s engem nagyon megkeserített. Gróf Teleki Lajosné, Gr. Toldi leány, reá kötötte gyermekét, előre látták hogy házasságokban megeggyezni nem fogok, ’s dolgaikat titokban vitték, Bécsbe eggyütt mentek-el a’ leányt a’ fiam’ erszényén kikészíteni, ’s én^* csak akkor tudtam-meg mi történt, midőn lakadalmok meg vala. Itt képét festette Lajosnak és Lajosnénak. Tudtam hogy ez az asszony mint rontotta-el házát, de környűlállásait nem ismértem úgy hogy valamit toldíthattam volna a’ beszéden. Eggyre emlékezem, és méltónak tartom a’ feljegyzésre. A’ Grófné azt beszéllé, hogy még a’ ház’ megromlásának is Lajos az oka. Házasságoknak első esztendejében bejő hozzá a’ felesége, ’s elébe terjeszti, hogy a’ szakács 2 fttal tett többet a’ konyhaczedulába mint költött; ’s Lajos a’ helyett hogy Komornyikját ’s szakácsát vette volna kérdőre, a’ Grófnénak álla, hogy eggy Római Szent Bírodalombeli Grófhoz illik e 2 fnton felakadni. Azt hittem hogy valami komázó ember koholta a’ tréfát: de Ő Excja bizonyossá teve, hogy Lajos a’ Romai Bírodalombeli Grófságban sokat keres és tele van több ehhez hasonló gőggel. Nem akarám hinni, mert felőle sok jót hallottam. De eggy holnap múlva szerencsétlenségem vala azt Váradon tapasztalni, a’ mint látni fogjuk.

Lillám ezen útban sok szerencséjét csinálta. Pukynál felszökött a’ canapé előtt álló asztalra, midőn épen oda sütött a’ nap, ’s Puky porcellán-kutyának nevezte azt. Telekiné, az ebszerető! sokszor mondogatá, hogy nincs olly herczegi ház, a’ hová ne illenék. Nem bírhattam reá magamat hogy kedveskedjem vele, ’s nem értettem-meg a’ dicséretet.

A’ melly szobában háltam, Gróf Teleki Jósef, az Özvegy Ura, régi német öltözetben vala le festve, előtte eggy könyv és – a’ Kamarás-kolcs!!! – Schiller a’ Xenien-ekben, úgy mondják, mert magam a’ könyvet soha nem láthatám, Gróf Stolberg Friedrichet eggy distichonkával tisztelé-meg, melly így kezdődött:

Valóban ez a’ gyilkos fúlánk Stolbergre, a’ Pápistává-lettre és a’ Szent-Ágoston’ de Civitate Dei fordítójára sem illett jobban, mint erre a’ paradoxus ’s philosophus és nem philos., Hazafi és nem Hazafi, poeta és nem poeta emberre.

3. – Péchyvel Almásra Jászberény mellé, Báró Prónay Sándorhoz, Teleki Jósefnek vejéhez, az Exc. Prónaynak fijához. Ez maga is felesége is (Jeanette) szíves barátsággal fogadnak. Péchy más nap el ment, én eggy napot múlattam itt.

Almásnak eggy szép rétje van, ’s azt Pr. ángl. kertté változtatta, úgy hogy a’ rét rét maradt, ’s csak a’ kerítés mellett űltettetett bokrokat. Eggy beteges tó közepén eggy jó gondolatú Gömbelyeg egyenes növésű tölgyekből. Witsch hibát lelt az útakban, ’s eggy új rajzolatot készíte, melly szerént igazításokat kell tenni. Én nemelly exotica^* plánták neveit nevezni találtam, nevezetesen az épen virító hibiscus syriacust, ’s Pr. dadogva ’s hypochondriai tartózkodással mondogatta: Ich habe nicht geglaubt, das Sie, mein theurester Freund, auch hortensische Kentnisse haben. Fogságom hozódott-elő, ’s itt azt a’ complimentet kaptam, hogy ő ismeri az én gondolkodásomat; én bizonyosan nem vagyok az istentelen francomaniával megilletve, mint Szulyovszky; ’s irtóztató magasztalásokkal szólla az Angol Ministerium felől. A’ Magyar Nyelv’ dolgában is rendes ideáji vannak. Az újak rontják a’ nyelvet; az Erdélyi Magyarság a’ szép magyarság; vissza kellene térni az ő Ipa’ purismusára. A’ Grófné a’ hogyant kárhoztatta. Marmontelből fordított regéim nem csinálák nálok szerencséjeket. Szemere Pálnak a’ Grófné azt mondá, hogy én ezt: Liebe, Amor; így tettem-ki: Szer. Hol vette a’ Grófné ezt, nem tudom, mert az még Typothetám’ botlásából sem történt-meg.

Kisnek levelében van e, vagy Csúrytól tudom, ki jelen vala az öreg Prónay temetésén 1808ban, hogy ez a’ B. Pr. S. Kisnek predikatzióját, mellyet itt monda, az nap mellyen elmondta, hatszor kérette-el tőle, hogy valamit megtekintsen, ha nem kell e rajta változtatni. – Az illy embert szánni kell.

5. – Laczkovics Lászlónak testvére Kapitány Stegnerné, JászBerényben lakván, őtet meglátogattam. Lízi leánya elvezet Prof. Mihálkövihez. Szomor Máté, Nagy Körösi Fiscális, ki engem soha nem látott azolta hogy ÉrSemlyéni iskola-mester volt, eggyszerre reám ismér.

8. – Semlyénbe értem.

14. Debreczenben vásár. – Kabós Ferenczné szül. Csukásy özvegy szép asszonyság.

18. Gyalog György inasom, kimondhatatlan örömömre, ámbár kárommal, mert ingeimet, puskámat ellopja, ’s a’ korcsmán sokat iszik, engemet magától megszabadít. Soha istentelenebb embert gondolni sem tudtam, ’s ezt mellém Jósi commendálta, sőt az anyám’ nevében reám tolta, azt állítván, hogy mivel ez már rabságom alatt őnála szolgált ’s az Anyámnak az asztalterítés miatt tetszik; ’s én az Anyámmal lakom, ezt tenni tisztem, noha^* incorrigibilis részegeskedéseit tudta, egyedűl azért, mert ez minden cselekedeteim felől rapportokat tett. Tudom hogy minden emberséges ember a’ ki ezt hallaná, azt fogná mondani, hogy illy ministeriális játékot gyanítanom magam ellen, nevetséges képzelődés. De nincs külömben; tudni akarták, mi von el engem a’ gazdag és szülétlen leány’ elvételétől, ’s a’ Sárosynéhoz való járás előttök gyanús kezde lenni.

20. – Gróf Teleki Sámuel Erdélyi Cancellárius és Bihari Fő Ispán Restauratiót tart. Ő Exc. hozta le nekem Grosschmid Urtól a’ Carlo Dolce Madonnáját, ’s ezt Váradra érvén 16ban, emberei nekem által adják; maga a’ Fő Ispán nem is tudta, mi volt a’ skatulyában mellyet hozott; de midőn mutatám, feljegyezteté a’ Grosschmid’ nevét ’s szállását, hogy ez a’ képet az Ő Exc. Maros-Vásárhelyi Bthecája számára is copiálhassa. Mihelytt ma, 16dban, Váradra beértem, azonnal megtudtam, hogy Gróf Gyulay Ferenczné, Rhédeynének testvére itt van, ’s mentem őtet látni. Tizenhárom eszt., hogy nem láttam, azon kevés perczentést kivévén, midőn tavaly Decemberben Beszternél öszveakadánk. Nem tudánk szóhoz jönni, ’s meg nem magyarázhatám maga-viseletét, hanemha talán azt gyanítom, hogy itt, a’ kedves sógornál, nincs ’s nem érzi magát helyén. Szótalan űlt mellettem. Eggykor oh melly igen szeretém én azt a’ szótalanságot. ’S mikor néha Rhédeynének ajtaját bényitom, kesztyűt von, csókomra nyújtja kezét, ’s int hogy mellette fogjak helyt. Olly szép, olly jó, olly gyermek ő mint volt. Emlékeztettem mint volt az, midőn férje 1790. Erdélybe bévivé, ’s eggy nagy ebéd előtt valami Tiszteletes férjfiú előálla ’s az eledeleket eggy fenn szóval elmondott könyörgéssel megáldá, ’s az angyali^* ártatlanságú szép kis Süsy, ki magyar országon ollyat soha nem hallott, eleget türtézteté ugyan a’ nevetést, de az végre is erőt vett rajta, ’s a’ Tiszt. férjfiú az akkori ebéd’ fő személyének kifakadt nevetése által az imádságban rútul meg vala háborítva ’s a’ buzgón-könyörgő Erdélyiek talán nagyon megbotránkozva, ’s midőn ezt említettem, Váradon is neveténk. „Mint Psyche szép, mint Psyche örökre gyermek!” Ártatlanabb lelket mint a’ Süsyé soha nem ismertem, ’s az én szerelmem őeránta mindég olly új, mint a’ hogy ő maga megvénűlve is mindég fiatal lesz. –

20. Restauratio. – Péchy Imre látta az ellene törekedő Rhédey Lajos erőszakát, ki, eggyet értvén Kánonok Gróf Haller Ferencczel, a’ Baróti bocskoros Nemeseket becsődíteté, boroztatá, ’s Péchy ellen tüzelteté, ’s elvégzette magában, hogy a’ gyalázatot megelőzi, ’s a’ választatást előre deprecálja. De tartván attól, hogy Rhédey Lajos találja magát Vice Ispánnak választatni, feltette magában azt is, hogy azzal ki nem rukkol, míg azok, a’ kik Vice Ispánoknak candidáltatnak, és nem arra valók, azt nem deprecálják. Consil. Buday László^* és Consil. Tokody György ezt megtették mihelytt a’ Fő Ispán a’ Candidatiót megtevé. Úgy emlékezem, hogy Rhédey nem candidáltatott. Mostan felkele Péchy, ’s declarálta, hogy ő tovább semmi esetben nem viseli hívatalát. Ezt a’ Fő Ispánon ’s Dienes Öcsémen még csak eggy harmadiknak mondotta vala meg. Így Beothy László első, Dienes öcsém második Vice Ispánnak választatának. Meg kell vallani, hogy mind Beothy, mind Dienes, világosan és egyenesen ugyan nem, de igen mások által és per indirectum, dolgoztak azon, hogy Péchy kilépjen, ’s előttök, hogy ők feljebb léphessenek, tágúlás ’s nyílás essék. Beothy a’ maga hívatalba lépését egyenesen és egyedűl Péchynak tulajdoníthatta, D. is sokat köszönhete Péchynek. A’ Fő Ispán úgy viselé magát, hogy rajta ki nem tetszett, melly felette fáj neki, hogy ez az országszerte nagy ember némelly gaz embereknek bosszúja által azon székből mellyben a’ Hazának nagy javára ’s a’ Megyének nagy díszére 1790 olta űlt, kitolattatott. Maga Péchy még akkor nap íra a’ Palatínusnak, ’s jelentette^* hogy hívatalából kilépvén, megszűnt az a’ relatio, mellyben alatta eddig állott vala. A’ Palatínus fájlalva értette ezt: Braucht einen Mann, wie Péchy, das Biharer Comitat nicht, so werde ich Ihn brauchen! mondá. Sok ízben proponálta Loctlis. Consiliáriusnak, ’s eggy ízben egyedűl magát: de Péchynek annyi ellenségei vannak a’ Ministériumban, hogy mindég prætereáltatott. A’ Clérusnál az tette gyűlőletessé hogy ő eggyszersmind FőCurátora a’ Debreczeni Collegiumnak, ’s a’ Vallás dolgában sok Repræsentatiokat maga írt. – A’ Respublicai formáknak az a’ szerencsétlenségek, hogy a’ czimborák a’ legérdemesbb embereket is kitolják. Itt eggy érdemes ember helyébe, eggy igen jó, de igen gyenge, igen kevés érdemű ember lépe. De hát Jósefnek uralkodása alatt, midőn a’ Vice Ispánokat a’ mindenható Királyi Commissáriusok teremtették, nem sokkal gonoszbb választásokat látánk e? Mentse-meg hazámat a’ Gondviselés az efféléktől! Dienes meglakolt mostani vétkéért. Beothy ővele igen jól vala sok ideig mert érzette, hogy a’ Dienes’ vezérlésére szüksége van, és azért is, mert ő, mint minden Beothy, igen jó ember. Nem sokára Beothyben felébredt a’ jalousie’ lelke, ’s az végre hidegséggé vált. D. kéntelen vala hívataláról 1810ben lemondani.

Rh. azon mesterkedett, de ki nem viheté, hogy Substitutus V. Ispánnak a’ maga kedves barátját, Domokos Lőrinczet, ekkor Békési Fő Notariust hozhassa-bé, ’s D. L. ezt maga is óhajtotta volna, mert még eddig a’ Domokosokon kevés fény volt. Debreczeni Bíróságnál nem vihették feljebb, azon felűl, hogy Domokos Lajos Úr 1790 és talán 92ben is Diætai Követ vala. Dienes második Vice Ispánnak választatván, Domokosnak egészen ki kelle maradni, hanemha Fő Notariusságot vállalt volna. Erre candidáltatott, ’s választatott. Deprecálta. Rh. nagy magasztalásokkal szólla D. L. felől. Szóllottak mások is, ki mivel Rh. felé hajlott, ki mivel attól rettegett, hogy Pápista lép ezen hívatalra. Minekutána D. L. magát sokáig kéretteté, ’s a’ sógora Halmágyi László magával nem bírván sokszor kiálta-fel hangosan: „Most van jól, Lőrincz! Most van jól!” megszóllalt, hogy ő eddig viselt hívatalával tökéletesen meg van elégedve, az ő érdemét mind Vármegyéje, mind az Ország a’ Dietákon, megismerte (– szép beszéd! –): de tovább nem állhat ellent Biharnak esdekléseivel, ’s a’ néki ajánlott Fő Notar. hívatalt felvállalja. – Ez is meglakola derekasan. Ellensége lőn Rhnek, ’s ez nagyra hízván azolta, feledé régi barátságát, ’s székéből fortélyosan kitolá. – Igy kell az illyeneknek! –

Nevezetes ezen Restauratióról az is, hogy a’ Fő Ispán a’ lármázó választást meg nem engedte, hanem a’ voksokat az első hívatalon kezdve az utolsóig mind arra rendelt Assessorok által külön szobákban szedette. Ez inkább is illik a’ Nemzet’ méltoságához, ’s a’ Restaurálót vádolhatatlanná teszi, hogy ravaszúl vitte a’ választást.

21. – Az Oláh Püspöknél ebédelénk. Én itt is mint 19. Rhédeynél általellenben űltem a’ Fő Ispánnal és a’ Püspökkel. A’ Fő Ispán itt velem sokáig forró tisztelettel szólla Swieten Minister felől, ’s azt mondá, hogy Swietennél nagyobb Pædagogarchát sem az Austriai tartományokban sem kivűl nem ismért és nem ismér. Én mondám, hogy 1788ban Görög Demeter Úr sajnálkozott hogy két héttel hamarább nem értem-fel Bécsbe, ’s tanúja nem lehettem annak a’ min Bécs csudálkozott: azon hogy Swieten az examenekben eltiltotta a’ Professorokat az examinálástól, ’s azt a’ legalsó Iskolán kezdve a’ legfelsőig maga tette; melly a’ legcsalhatatlanabb jele, hogy minden Classisban maga lehetett vala Professor!

A’ Rhédey’ ebédjénél valami igen rendes történt, mellyet nagy örömmel jegyzek-fel. – Nékem az a’ szerencsém e vagy szerencsétlenségem volt – én tudom ha szerencse e vagy nem – hogy formámon is kiismerszik, hogy nem járok gondolkozásomban a’ marhaúton. Megnevezhetnék eggy helytt, hol eggy idegen Vgyében eggy nagy háznál bényitám az ajtót, ’s eggy tisztelt ember megvallá, hogy nevemnek értése előtt kilátta belőlem, hogy magam’ embere vagyok. – Báró Wécsey Jósef melegedni kezde a’ bortól, ’s megszóllítá az Oláh Püspököt, Darabant vala neve: Domine Excellentissime! iste meus amicus periculosarum cogitationum homo est; non credit verum esse posse, quod contra rationem est. A’ tudatlan Püspök fejet csóvált, ’s félig nevetett, soha sem tudván meghatározni, mit mondjon reá. Én felakadtam, nem ezen a’ tüskén, hanem azokon a’ kik ezt Wécseytől hallák. Hiszen, mondám, ez a’ legorthodoxusabb hit; mert a’ keresztyén vallás is épen ezt tanítja. Csak azt kell megjegyzenünk, hogy más a’ contra rationem, más a’ supra vagy praeter rationem. A’ Püspök ismét nevetve integetett; én pedig és a’ calefactus Wécsey még eggy két szót tevénk, de úgy, hogy szavaink nem voltak illetlenek a’ helyhez. – A’ mostani Váradi Oláh Püspök Vulkán Sámuel elvezete a’ Püspök parányi Bibliothekácskájába, hol némelly Olasz könyveket, és különös, még a’ Helvetius munkáját is lelém.

27. Semlyénbe.

Szabolcs Vgyének Restauratiojával sok ott lakos Nemesek nem valának megelégedve, ’s delatiót tevének. Még mindég tartott a’ figyelem az efféle infámisok eránt. A’ delator nem tudatott, mert ki nem nyilatkoztatott: de kiki azt hitte, hogy azt Bay István koholta Zoltán Palival, Gútival, Melczer Antallal, ’s nagy gyanú vala Ibrányi Antalra is, kit ezért sajnálok. Referend. Németh János, ki 1795. Causar. Regg. Director vala, és ellenünk dolgozott, küldetett Kir. Commissáriusnak. Minden tekintetben jónak láttam, hogy Bátorba menjek, hol ez a’ gonosz ember megszállott, hogy jobban titkolhassa, kikkel czimborál. 2dban Mihálydiba értem éjszakára, ’s megértvén itt Gulácsi Antaltól, hogy holnap Kallóban Gyűlés lesz, korán reggel oda mentem-által. A’ Fő Ispán, Generális B. Splényi Gábor ősz fejjel præsideált, ’s gyermekei köztt látszott űlni. Consil. Szathmáry József Ur ada ebédet. Itt is a’ Fő Ispán præsideált, balja mellett B. Vay Miklós, jobbja mellett én űltem. Nem tudtam, hogy Niczky Laczi nagy historicus, ’s meg nem foghatám, hogyan felejtheti-el úgy magát B. Vay, hogy ennek historiai datumokat vessen megfejtés végett elébe: „Ki vala az invincibilis flotta’ vezére?” Niczky ollyanná lett mint a’ rák. De csak hamar megszóllala: Gróf Lerma. Tettek más kérdéseket is majd Vay, majd a’ Fő Ispán, ’s Niczky csudálást érdemlő készséggel felelgetett. Ebéd után mondám a’ Fő Ispánnak, hogy ezt nem győzöm eléggé csudálni. Videt, Amice, et hunc hominem in meo Comitatu habent pro stulto. – Az a’ zavarodás, rettegés, a’ mellyben ez a’ Vgye volt ekkor, festi előttem, melly félelem foglalt-el a’ terrorismus’ szakában 1794. olta 1800ig mindent, míg tudnillik az Udvar kapva kapott az árúlkodók’ rettenetes seregén, ’s őket gazságaikra még tüzelte. Barát barátnak nem hitt. Az Esztáron lakó Kállai Péter, most Cs. K. Kamarás, eggy hangot sem ada. Szép volt látni a’ gazoknak a’ rettegőkkel való küszködésekben a’ szabad lelkeket, kik nem rettegtek. – Pócson háltam.

4. – Kilenczkor mentem Referend. Némethez. Béjelentő cselédje nyitva hagyá maga után az ajtót. Még nem volt magánál, midőn beléptem. Szörnyű monosyllabú vala. „Meg nem ismertem az Urat.” Nem csuda; olly sok esztendők és olly irtóztató szenvedések megváltoztathattak, mondám. Hallgatott. Ő is megváltozott; elhízott a’ mi vérünkön, ’s képét a’ bor-ital a’ Hajnóczy, Szentmarjay és Őz vérének színére festette. Kiki kiismérheté rajta a’ vért és bort ’s pénzt szomjúzót. Dienes felől tudakozódott, ha testvérem e? az aratás felől? Kért hogy ebédeljek ott. Nagy contestatiókkal eresztett-el. – Gúti Ignácz ott eve; azt mondá nekem hogy tanúnak hívatott; ő, a’ ki bizonyosan delátor vala!

5. Semlyén.

13. – Debreczenben Nagy Gábor Úrhoz hozzák a’ Postáról a’ Jénai Mineralog. Társaság Diplomáját utánam. Ott feleltem mingyárt, hogy én Mineralog nem vagyok; köszönöm a’ megtiszteltetést, de el nem fogadom. Nagy Gábor Úrral a’ Diplomára íratám a’ mit előtte írtam válaszképen.

29. Fel szüretelni a’ Kólyi hegyre.

3. első hó. – Lett 163 kis csebrem. – 8. Semlyén. Régen érzem hogy egésségem meg fog bomlani, szám keserű lesz, szédelgek. Dr. Báthi, a’ Browne tanításai szerént, eltilt a’ hánytatótól, gyomortisztítótól, ’s azt javasolja, hogy igyam bort.

18. Domokos Lajos Úr meghal Kólyon. – László öcsém szüret alatt érkezik, ’s képzelhetetlen hidegséggel bán velem. Látatlanná teszem a’ dolgot, ’s magamat szabadon viselem, ’s szívesen keresem a’ jóllételt, de haszontalan.

19. Fekvő beteg leszek. Rhebarbarával élek. – László Öcsém látja mint vagyok, ’s kéri az Anyámat, hogy küldjön Orvosért. 22ben Kincses David Felcser Emeticumot ád; hatszor felűl huszoneggyszer alól hajt. Halálra betegszem.

27. Domokos Lajos Urat Debrben temetik. – Dr Szent Györgyit hozza az Anyám. Már azelőtt megjelent Dr Báthy. Szent Györgyi jónak mondja a’ Báthy’ bánását azolta hogy fekszem. – Ma halállal küszködém.

5. Hosszas halotti alvásomból ma ébredtem fel életre. – 11ben már sétálhaték a’ folyosón. – 12. László Öcsém Susival Fráter Istvánhoz Asszonyvásárára. Fráter István és az Asszony haza kísérik. Ez a’ gyenge ember ’s az a’ kevély, nyelves, hazug Asszony gorombaságot csinál az Anyámnak, ’s Laczi belé avatja magát, magát tartja az Anyám által megsértve, ’s historiák. Hogy nem igaz gondolkozásra ne nyissak útat, kénytelen vagyok azt az alacsonyságot feljegyzeni, hogy az én szertelenűl hospitális Anyámat Fráterné azzal vádolá, hogy lovainak szalmát adata széna helyett. Ki hiszi ezt, a’ ki az Anyámat ismeri ’s tudja, melly igen szívesen láttatik nála minden Vendég külömbség nélkül, ’s a’ ki tudja, hogy Semlyénben az istáló mellett áll a’ bé nem kertelt széna kazal? Az Anyám kocsisa a’ maga lovainak és az enyémnek lencseszalmát ada, ’s arra vala kedve a’ Fráterének is. Ez az Asszony esztendeig is hirdette ezt a’ pletykát.

E’ tavasszal történhetett, vagy tavaly, hogy Klobusiczkynénak szerelmei az Acteurrel kivilágosodtak. D. magán kivűl volt, ’s panaszlá nekem. Szánva vígasztaltam, ingerlés nélkül. – Ez eggy bohó történetet juttat eszembe, mellyet kár volna fel nem jegyezni.

Generális Gróf Fekete János, maga a’ legzabolátlanabb életű ember, Váradra jővén eggyszer, V. Ispán Péchyt meglátogatá. Nyílik^* az ajtó, ’s Dienes belép. Péchy megnevezi a’ Generálisnak. Ez felel: Régen ismerem az Urat, familiájáról, tudományáról, pennájáról és – fa.káról. – Ezt Péchytől vettem, ki majd eldőlt nevettében még akkor is, midőn nekem ezt beszéllé, ’s még inkább mikor ez történt.

Ismét nem tudom, tavaly történt e vagy ez idén, hogy bémenvén Váradra, ’s megszállván Dienesnél, mihelytt beléptem, D. megszóllít: Ferencz, végy meg tőlem eggy Mappát. – Micsoda Mappát? – Karacs eggy M. Országi Postamappát metszett, ’s Péchy elhoza tőle eggy nagy csomót, ’s rá tolja az emberekre. – De hát miért adod-el? – Drága. – Mi árú? – 40 xr. – ’S 40 x drága eggy Mappáért? – – Nem hagya békét, meg kelle vennem. 36 xrt. adtam értte, annyi apró pénz lévén zsebemben, ’s Semlyénben a’ Postamesternek ajándékozám. – Másnap reggel háló szobájába megyek, hol ő és Laczi eggyütt háltak. Káromkodva hörbölé a’ kávét Laczi. Én az éjjel szerencsétlen valék; 200 ftot vesztettem! monda az eggyik. Hát én? felele a’ másik, én 400t. – ’S 40 x drága ára eggy Mappának.

Dienes meggazdagodott ember; látta szükségeimet, ’s rajtam ugyan soha nem segített csak eggy krajczárral is. Kétszer bocsátatván-ki már, mert hízott, eggy franczia kék casimir frakkját, ismét a’ szabóhoz küldé, hogy bocsássa-ki. A’ szabó felelt, hogy teljességgel nem lehet. Tehát adja-el. Senki sem vette. Sétálni hítt, ’s betérénk a’ szabóhoz. Mutattatá magának, miért nem lehet hozzá igazítani. Ferencz, vedd-meg; te száraz ember vagy. Meg valék bántva; de valóságos^* hibám, ha a’ hiba szép hiba is, hogy gorombának gorombán nem felelek. Kérdém a’ szabót, ha hozzám igazíthatja e. Mértéket vesz, probálja, ’s alkalmatosnak lelé. – D. 10 ftot kért, ’s kifizettem. Tudni kell, hogy akkor újat is lehetett csináltatni 25 ft.

Melly esztendő virrad-fel reám! Eggy sem kínza-el jobban mind azok között a’ mellyeket eddig éltem: de ez is juttat-el boldogságom’ tetőjére, mellyről nem is álmodozám.

Sárosynénak szerelméről örökre lemondottam. Nem vettem volna, ha kényszerítettek volna is reá. Imhol oka.

Kazinczy András bátyám valaha ezt a’ bonmót ejtette: „Soha sem láttam Kalvinistában jó Dámát, jó Éneklőt, és jó – kurvát!” – Sárosyné szép, fiatal, elmés, pallérozodható asszonyka volt: de fösvénysége ’s kevélysége^* valóságos sárkánnyá tevék. Az Asszonyok eggy ideig ki nem mutatják agyarokat, kivált midőn szeretik hogy szerettetnek; de a’ szeg kitör a’ zsákból.

Diószeg mellett Jankán az ő atyja is birtokos volt, ’s eggy ott lakó Szúnyognétól zálogban bírt eggy szőlőt. Szüret előtt, nem tudom melly holnapban, azt kieresztette, de arról felesége ’s leánya vagy semmit nem tudtak, vagy szerettek volna nem tudni. Ezek megjelennek szüretelni, ’s rendelést tesznek, hogy ez a’ szőlejek is megszedettessék. Szúnyoghné által mégyen Ilosvaynéhoz, ’s elikbe terjeszti, hogy a’ szőlő már az övé. A’ nagy-asszony a’ perlést a’ lyányára bízza, ’s ez Szúnyognét öszve sánta kurvázza. Szúnyoghné Sárosinét vissza golyvás-kurvázza; úgy hogy a’ sánta és a’ golyvás talán hajba kapott volna, ha bé nem jött volna a’ Nagy-Asszony. Én sokszor nyaltam a’ szép nyakat, de azon hibát, golyvát nem láttam; talán gyermekkorában volt baja nyakának. Sárosiné béfogatja könnyű kocsijába két lovát, ’s parancsolja, hogy kocsisa menjen ki a’ szőlőbe. Az út azon kis közön ment, a’ hol a’ Szúnyoghné’ háza áll, ’s szerencsétlenségekre mind kettejeknek, Szúnyoghné a’ kapuban állott, ’s szégyelt megfordúlni, és így a’ Kocsi mellette méne-el. Csapj rá az ostorral a’ sánta kurvára, kiáltá Sárosiné; ’s a’ kocsis oda vágott, akarva eltévesztvén az ütést. Ezt az asszony nehezen vette, ’s arra a’ gyalázatos bosszúra^* vetemedett, hogy két szolgálót moslékos vízzel az ajtóhoz rendelt, kik Sárosinét vissza jövőben végig önték. Sárosiné V. Ispán Beothyhez méne, férje Insurgens Tiszttársához, satisfactiót vagy tanácsot kérni. Ez azt tanácslotta, hogy tagadja a’ mi történt, mert az örökre rajta száradt. – A’ Kólyi szüret tele vala e’ hírrel, ’s engem majd elnyele a’ föld.

Sárosiné Debrbe vette volt lakását Özvegyen maradván; mert férje rokonai, kik osztozni óhajtottak, vagy Arendában bírni a’ jószágot, neki nem hagyának nyugtot, ’s ő téglával hajigált ezeknek cselédjeikre. Már ez is elhűthetett vala: de még nem ismertem a’ kis szép sárkányt, ’s azt hittem, hogy az említett cselédek olly okot adtak a’ kifakadásra, mellyen, a’ Lessing’ szava szerént, csak az nem veszti-el fejét, a’ kinek nincs mit elveszteni.

Debreczeni szállásának gazdasszonya, valamelly özvegy Szijgyártóné (kit Rhédey Ferencz ezen házának gondviselőjévé tett) öszve kap a’ Sárosiné’ kocsisával a’ kút’ vedrén. Perbe ereszkedik a’ szíjgyártónéval ’s azt öszve kurvázza sok alföldi szitkoknak szórásával. A’ szíjgyártóné megszóllítja, hogy őtet ne kurvázza, ’s minthogy az intés nem használt, vissza adja a’ titulust. Sárosiné azt az oktalanságot követé-el, hogy panaszt tétete a’ Magistrátusnál, melly Kállainét ártatlannak találá, ’s így elégtételt nem adhata.

Ezelőtt történe már, hogy Sárosinak eggy régi barátja ’s Tiszttársa, Kapitány Pisch, megtudván Sárosinak halálát, Kriskának írt, hogy neki Cartabiancája van Sárositól mintegy ezer fntig, mellyet Kriska talán nem tud, minthogy Sárosi őtet mindég kérte, hogy róla hallgasson Kriska előtt. Sárosiné közlé velem a’ levelet, ’s tanácsomat, vélekedésemet kérte. Én azt felelém, hogy a’ dolog igazságán kételkedni nem lehet, minthogy Pisch vidimált mását küldé-meg, ’s offerálja az originális’ megküldését is, és minthogy Pischt mind Sárosi mind Sárosiné előttem mindég úgy festették mint a’ legbecsületesebb characterű embert. Sárosiné csalárdnak, gaz embernek szidogatta. A’ ki engem ismér, képzeli, ezeket hogy’ vettem. Pisch nekem írt. Közlöttem levelét, ’s kértem Kriskát, hogy eggy becsületes embert ne hozzon azon kénytelenségre, hogy az barátja’ özvegyével törvénykezzék. Megneheztelt reám, ’s én elhallgattam.

Illyen conjuncturák köztt jöve reám a’ halálos betegség.

15. – Debrbe mentem a’ vásárra. – Sné, gondolván hogy nála megjelenendek, igen későn jöve haza, ’s éreztette velem kegyeinek fogytát. Nékem azokat könnyű vala tűrnöm, mert vége leve álmaimnak. Látván hogy én kötelet nem kapok hogy magamat felakasszam; szelídűlni kezd, nyájaskodni. Elfogadok mindent, de józan tűzzel. – „Az indúlatokkal, monda, nem mindég bírunk; a’ fellobbanásokat könnyű tűrni, ha a’ szív az maradt a’ mi volt.” Nem ereszkedtem magyarázatokra, ’s ellenem panasza nem lehetett. Későn mentem-el tőle, ’s bálba.

16. – Estve ismét nála. Erzsit a’ szobaleányt megkérik, a’ leánynak kedve van, ’s ő nem engedi hogy gyűrűt váltson, mert, monda, én szobaleány nelkül nem lehetek. Kémélve ’s bízodalommal nem tanító, feddő hangon éreztetém a’ cselekedet’ igazságtalanságát. Enged a’ szónak, egyedűl azért, a’ mint mondá, nyakamba vetvén magát, hogy ezt is makacsság’ jele gyanánt ne vegyem. – Ismét bálba.

Péchy Sándorné húgom szemmel tartotta mit csinálok Sárosinéval, ’s általa Dienes és Julis híreket kaptak. Látták hogy meghűlt szerelmem, ’s nem értették, miért. Az anyámnak eggy tizenöt eszt. szoba leánya vala, Ruszkáról, sem ábrázatban, sem növésben, sem kivált járásban nem kedves; elhitették magokkal, hogy azt szerettem-meg Sárosiné helyett; ’s Laczit vették eszközűl, hogy tanúljon-ki mindent. Eddig kelle halasztanom a’ dolog’ előadását, mellyet íme beszéllek.

Az Anyám Decembernek vége felé elhagyta Semlyént ’s Regmeczre jött, a’ Jósef öcsém fijának keresztelésére, kinek keresztanyáúl vala megkérve. Én még akkor gyenge voltam a’ betegség után. A’ háznál inasomon kivűl senki nem marada mint Nagy Maris és Kötélverő Mihályné,^* eggy 60 esztdős Öreg Asszony, de a’ ki, által ellenben lakván az Anyám’ házával, inkább csak enni járt által. Ez a’ leány, ez az öreg Asszony és a’ Laczi Regmeczi születésű inasa, Takács András, forogtak körűlttem betegségem alatt.

Laczi ki ki jővén Váradról, az Anyám’ távolléte alatt mindég Susihoz szállott, ott evett és ott hált, mind azért mert Susival ’s férjével, Péchy Sándorral szoros barátságban volt, mind hogy velem ne legyen. Azonban eggy nap estve felé jő, ’s parancsolja a’ leánynak hogy neki itt vessen ágyat, mert hálni általjő, sőt előre bocsátván holmi nyájaskodásokat, kéri ezt hogy éjjel csússzon hozzá, külömben ő fog a’ lyányhoz. – A’ leány elretten, ’s ezeket nekem mingyárt mondja. – Katonai tréfának gondoltam, melly csak szó volt ’s csak szó fog maradni.

Rothasztó hidegben a’ szem’ organuma is úgy elgyengűl, hogy olvasni sem tudunk. Mind hogy olvastathassak, mind hogy egyedűl ne legyek, ebédre magamhoz járatám a’ Rectort Mata Imrét, kiről alább sok szó lesz. De a’ Rector nem lehetett velem egész nap, ’s a’ leány jelenti hogy ő olvasni ’s írni is tudott valaha. Kevés gyakorlások alatt ismét belé kapott, ’s olvasott, írt. Ennek híre elment Susihoz; ’s mire magyarázták az olvasást, az írást? Oda, hogy feleségnek cultiválgatom.

Gyenge lévén lefekszem. A’ leány ágyamtól két ölnyire ír. Laczi bejő, látja hogy már el kezdék szunnyadni, gyertyát gyújtat ’s ismét szót ád a’ lyánynak. Ez ismét jelenti, ’s kér, hogy sokáig lehessen szobámban. Mélyen elaludtam, midőn a’ leány hirtelen megijedvén a’ Laczi ajtaja megnyílásán ágyamra repíti az ollót. Erre felébredek, ’s látom hogy Laczi jő égő gyertyahamuval, ’s mondja hogy az ágyban olvasván gondolatlanúl találá elkoppantani a’ gyertyát ’s az elaludt. A’ Laczi és az én háló-szobám között eggy szoba és eggy pitvar vala. Kérdés, ha fekve ’s olvasva koppantotta volna el a’ gyertyát, éghetett volna e a’ gyertyabél mikor hozzám belépe. Meggyújtá gyertyáját ’s ment. A’ leány közel eggy óra múlva ment fekünni a’ pitvarból nyíló kis szobába, ’s hangosan magára kolcsolá az ajtót. – L. két ízben jött-ki, ’s próbálgatta a’ zárt. Hallottam az ő köztte ’s a’ pitvar köztt megnyíló ajtók’ hangzásokat. – Könnyű képzelni hogy más nap mik folytak Susinál. Ez küldé a’ sok rapportot Jósinak Regmeczre, hová Laczi személyesen is ment elsütni a’ mit kelle.

Jan. 28. Maris leve veszedelmesen beteg. Kincsesért küldtem. Nem lelék. Báthyért küldtem. Eggyszerre jelent meg mind Kincses Felcser mind Báthy a’ Doctor. Susi Báthyt eltiltotta, hogy hánytatót ne adjon a’ lyánynak mert viselős. Kincses akart, de mivel Doctora ellenzé, nem merte beadni. Uram, monda Kincses; ezt a’ leányt megöli Báthy. Jó, hogy én többet hittem a’ Doctornak mint a’ Felcsernek, ’s a’ Doctor’ rendelésén megnyúgodtam. Ha béadattam volna a’ hánytatót, okot nyújtottam volna a’ gyanúra. – Reámfogák, hogy azért étetem magamnál mindennap a’ Rectort, hogy ha a’ leány lebetegszik, azt mondhassam, hogy a’ Rectortól esett teherbe. Mintha elég ok nem^* volt volna azért étetni ott, hogy egyedűl ne egyem.

19. – Kapitány Pogány Lajos, fija a’ Referendariusnak és Szigeti Prof. Hari Péter Debrből jőnnek ’s nálam esznek. Laczi Susitól izen Pogánynak, kit soha sem látott, hogy menjen oda által. Ez nem ment, mert a’ Katonaságot elhagyta, ’s Tisztekkel lenni nem szeretett. Ezt is nekem tulajdoníták, ’s így a’ tűz mindég nagyobb ’s nagyobb lett.

Új digressio, de a’ mellyet tennem kell, hogy holmi megértethessék.

A’ Semlyéni Predikátor Csóka János fiatal ember volt, ’s új tónusú ember a’ predikálásban; keveset beszéllt dogmáról, a’ morálról sokat; látni fogjuk melly morális ember volt. Rég olta volt köztte és Rectora köztt ízetlenkedés, de én abba magamat nem avattam mélyen; kémélgetve mondám neki ítéletemet a’ subordinatio felől, mellyet ő annyira vítatott. Tiszt. Uram kárhoztatja a’ Debreczeni Professorokban hogy a’ Deákokkal olly kevélyen bánnak, ’s neveti vakságokat, hogy a’ kiken grassálnak, nem látják hogy azok eggy két eszt. múlva hozzájok hasonlókká lesznek, ’s a’ gorombaságot gorombasággal fizetik vissza. Nem jobb volna e liberaliter bánni, és a’ subordinatiót csak a’ hívatal szoros teljesítésére szorítani.

Valaki meghal, ’s a’ Pap eggy sovány morális predikatziót tart, utána feláll a’ Rector, ’s a’ népnek igen tetsző verseket recitál. A’ Papot majd megüté mérgében a’ guta. Én jelen valék az actuson. Vagy én nem maradok, vagy a’ Rectornak menni kell! ezt kiáltozá a’ Pap.

Fő Szbíró Fráter Pálnak két gyermeke járt a’ Rector alá. Kiki tudja hogy eggyetlen eggy elmés gyermeke sem volt; ezt ítélték felőlök a’ Debr. Professorok is. Fráter Pál halált esküdt Matára hogy a’ tőkécskékből Mercuriust nem faragott.

Susi húgom szertelenűl istenes asszony. Reá parancsolt a’ Rectorra,^* hogy az csak Zsoltárokat énekeljen, ne soha Dicséreteket. A’ Rector maga is jobb ízlésű ember volt mint hogy Dicséretek gajdolgatásában lelhette^* volna kedvét, de eggyszer, nem emlékezem melly történetre nézve, azt kelle és nem Zsoltárt. Susi abban a’ pillantatban felkölt, ’s nagy haraggal eltüzesedett arcczal kijöve a’ Templomból a’ népnek nagy botránkozására. – Midőn ezt írom, az a’ gondolat száll-meg, ha fogja e ezeket ’s az efféléket nekem az hinni, a’ ki a’ személyeket nem ismerte? Én csendes lélekkel írom a’ mit írok.

E’ szerént Susi, Fráter Pál és a’ Pap halálos ellenségei levének a’ Rectornak, ’s előre tudatták vele, hogy kilöketik. A’ nép látta a’ készűleteket, ’s készebb volt Papjától megválni mint Rectorától. Én Susival, Fráter Pállal, a’ Pappal nem költem antagonismusba, de láttam a’ dühöt, láttam a’ Rector ártatlanságát, ’s azt kívántam, hogy ha nem akarják marasztani, ne marasszák: de ne csinálják vétkessé, mert annak egész életebeli szerencséjére béfolyása lesz.

A’ Helységbeli Curátor Fráter Antal, ki maga is szerette a’ Rectort, közlötte a’ vágást, ’s látván hogy neki mennie kell, tanácslotta, hogy magát megmarasztatni nem fogja. Ezen conditio alatt kész lesz neki jó Testimoniumot adni. A’ Rector megígérte, ’s Fráter Antal kiadta a’ dicséretekkel teljes Bizonyságlevelet.

Febr. 11dikén érkezik a’ két Visitátor: Diószegi Pred. Esperes Fazekas István és a’^* ’s Senior Szánthó János. Fráter Pál, Susi húgom, a’ Pap elikbe viszik a’ panaszt. Ezek látván, hogy a’ Nép a’ Rectort meg akarja tartani, látván, hogy a’ Curátor neki dicséretes Testlist adott, ’s hogy ezek szerént az ő megmarasztása lármát csinálhat: az által előztek-meg mindent, hogy az examenben a’ gyermekeket tanúlatlanoknak lelték. Én jelen valék az examenen, ’s mosolyogtam a’ gyermekeknek tett kérdéseken. A’ Rector okosabb volt mint gondoltam. Midőn az Urak declarálják, hogy meg nem szenvedik, a’ Nép viszont hogy el nem ereszti, ő eggy írott jelentést nyújt-be, hogy ő semmi esetben meg nem marad, ’s így Mata a’ gyalázatot dicséretesen elhárította magáról, ’s a’ köz nyugodalomért reszkető Visitátorokat magának örökös barátjaikká tevé, Csóka János pedig örűlt ugyan, de nagyot pirúlva.

Ezen Ekklésiai Gyűlésben a’ Pap még eggy kudarczot vallott. – Eperjesi Ferencz ÉrSemlyénben lakó Asztalos ’s Nemes-ember a’ Templom’ koronája körűl dolgozgatott. A’ Pap bejárt a’ Templomban dolgozó Asztaloshoz, ’s nyughatatlanúl sürgette az Asztalost. Ez felel, hogy nem kaphatván élelemre valót az Ecclesiától, kéntelen más apró munkákat is tenni hogy élősködhessék; ha az Ecclésia a’ Contractus szerént fizetni fogja őtet, egyedűl ennek fog fekünni, ’s a’ munka hamar kész lesz. Addig beszéllnek, hogy Eperjesi e’ szókat ejti: Édes Tisztelendő Uram, az Eccl. velem nem bán emberűl. – Micsoda? hát az Eccl. disznó? kérdé a’ Pap; ’s nem ügyelvén semmit mentségeire, beadja a’ Curatornál, Eccl. Gyűlést tartanak, ’s Eperjesit az emberül szó miatt az Ecclesiából kirekesztik. Én ekkor is hijába emlékeztetém a’ Papot a’ Megfeszítettnek moráljára, ’s hogy a’ Pap vádló, tanú ’s bíró nem lehet, ’s hogy eggy gondolatlanúl ejtett szó ennyit nem érdemel. A’ bolond Pap űzte a’ maga dolgait, mert azt hitte hogy lépését vissza vonni gyalázat. Szavamat a’ Gyűlésben minden igaznak lelte: de ellenem vala a’ Curator és a’ Pap. Intettem őket, hogy ne hagyják a’ dolgot annyira menni, hogy Eperjesi a’ Visitátorok elibe vigye a’ panaszt; mert azok bizonyosan vissza teszik Eperjesit az Ecclesiába, ’s akkor ők fognak pirúlni. Nem használt. Eperjesi beadta az Instantiát, a’ Visitátorok nem hitték, hogy eggy Eccl. Gyűlés illy végezést tehetett volna, ’s én azt a’ bosszút engedém magamnak, ’s azt épen nem szégyellem, hogy a’ Papot felszóllítám, hogy adja-elő a’ dolgot. Ez vítatta, hogy az Asztalos tovább is tartattassék kirekesztésben, ’s a’ Visitátorok az Asztalost vissza tevék. – Ekkor felkele Fráter Antal ’s declarálta, hogy ő Eperjesivel eggy széket nem űl. Szántó János epécskével felelt, hogy űljenek két székben, de mind ketten az Ecclban. „Én soha többet az Ecclesiáért nem teszek!” monda ez a’ kislelkű FőCurátor. Ezt kipisszegénk. – Mentsen-meg az Isten mindent a’ Tekintetes és Tiszteletes Urak’ oktalan kevélységetől.

Még soha nem láthaték napfogyatkozást. A’ mai szertelenűl nagy volt: de a’ felleges ég miatt kevés pillantatig lehetett látni.

7. Asszonyám December olta eddig Regmeczen múlatván érkezik, ’s hozza Plezsnyálszki Franczot, ki Munkácsi fogságából eleresztetett, nékem inasúl.

16. Jő Laczi Munkácsról, olly haraggal, hogy midőn meg akarám csókolni, az Anyám és Báthy előtt magát félre vonja, ’s hozzám ma olta eggy szót soha többet nem szóll. Azt én szép kevélységgel de ingerlés nélkül tűrém. A’ bolondot futni kell hagyni. – Illyeket csinála Susi és Julis mind Laczival mind Dienessel, kik az ő istentelen furfangságaiknak csak gyáva eszközeikké lettek. Az Anyám kevés holnapokkal ezelőtt is beszéllé, mint bánja hogy azon leveleket meg nem tartotta, mellyekkel Susi bizgatta ellenem Jósit 1803 Dec. és 1804 Januáriusban. – Sophie ekkor két hetet tölte Regmeczen az Anyámnál, ’s tanúja vala, hogy Laczi az én Sárosinéval való szerelmeim felől, mellyeket ő csak a’ Susi és a’ Fráter Istvánné canálisaikon tudott, melly bohó dolgokat beszéllgete Jósinak ’s az Anyámnak. Csak hogy Sárosiné nekem soha sem volt az a’ ki^* Klobusiczkyné volt Dienesnek.

18. Az Anyámnak eggy gulyása, már éltes ember (Boda Ferencz), a’ gulyából mészárszékre adott bika’ húsából 2 fontot kap a’ Zsidótól, ’s eggy serpenyőben azt gulyás húsnak^* főzi: No, édes bikám! mond; eleget éltünk eggyütt, te előre mentél: hát én mikor megyek utánad! ’s tánczra kerekedik, ’s az első falatot elnyeli ’s meghal. – Csóka János eltemeti, ’s özvegyének ’s gyermekeinek jelenlétében Egyiptuszi ítéletet tart a’ megholt felett. – Illik e ez, mondám, eggy Moráltanítótól? Kinek használa vele az Úr? ’s meg kelle e keseríteni özvegyét, gyermekeit? Igazat tanít a’ Stóa: a’ rossz-szívű ember, mint Csóka volt, bolond is eggyszersmind.

6. – Rhédey Lajosné, szül. Kácsándy Theréz, Váradon meghal.

12. – Eggy rettenetes eset! – Báró Huszár a’ Váradi hídon keresztűl verettetik. Gyilkosa még mostanáig sem tudódott-ki. Imhol életének eggy része és a’ történet.

Szegényebb lévén mint sorsához ’s ambitiojához illett, az igen szép növésű fiatal ember elveszi Gróf Kornis^* Kis Asszonyt, eggy büdös lehelletű ’s irtóztató sántaságú gazdag személyt. Hogy maga annál szabadabb lehessen, feleségének theoriáját is megrontá, ’s elnézte hogy ez deákkal, katonával, cseléddel múlassa magát. Kedvese, eggy szép Özvegy, a’ titulusért ott hagyá a’ szép fiatal Huszárt, ’s ez alacsony rendű személyeket választgata örömeire. Ekkor estve Comoediába vezeté a’ Kedvesét, Patikárius Gebhardinét, ki Váradon férje nélkül, egyedűl a’ Huszártól kapott pénzből élősködött, ’s Comoedia után ennek szállására késérte az Asszonyt, ’s nála vacsorált. 11kor Huszár minden cseléd nélkül haza indúlt. Omlott a’ zápor. A’ mint a’ hídra ér, megtámadtatik, ’s eggy kard keresztűl veri kebelét. Kiált, ’s gyilkosa ment. Béfogott sebbel ment keresztűl a’ hídon, ’s ott lerogyott. A’ Város’ házánál őrön álló két asztalos legény szalad kiáltására, ’s azt hitték hogy részegen dőlt-el valaki, ’s nem mertek közel menni hozzá a’ setétben. Elhaló szóval mondá: Ne félj, öcsém; én vagyok: Báró Huszár. Míg a’ két legény lámpásért méne ’s több embert hítt, kifújta lelkét.

Huszárné, hihető hogy magát vétlennek mutassa, dél előtt is, dél után is végig kocsizott Váradnak úczájin. Szeretője, eggy Zászló-tartó, mellette űlt.

Szegény Huszár! a’ legbecsűletesebb characterű ember volt. Kár volt értte. Ezt mondá Dienes is, Laczi is, midőn 13ban Váradra értem, ’s őket ’s az Anyámat még ebédnél leltem. Laczi kevéssel ezelőtt kevés lépésnyire a’ Dienes kapujától felfordult, ’s fejét öszve törte. Ekkor felkötött állal űlt az asztalnál. – Nem a’ Huszárné’ Kedvese ölte biz azt, mondá Laczi, hanem valami sárgaepés zelotypus. – El kell mondanom, millyen jó characterű ember vala Huszár. Méltó a’ feljegyzésre.

1. Prof. Vitkóczy Kassán elvesz merő szerelemből eggy leányt; szerelemgyermekét valami Obristlieutenantnak. Boldogúl él vele eggy ideig. Huszár belé szeret az Asszonyba, ’s hozzá kezd járni. V. a’ feleségét meginti, hogy távoztasson-el a’ háztól eggy kétséges moralitású ’s reputatiójú embert; az nem csak az ő nyugodalmoknak, de hitvese’ jó nevének ’s erszényeknek is ártalmas. Nem használván az intés, V. szóll Huszárral. Ez, Gavallér! neveti az illy előterjesztéseket, ’s még ingereltetik általa. Eggy nap V. és H. öszveakadnak a’ hídon, V. szóll ismét, ’s minthogy H. azt nehezen vette, ’s a’ csak Professort Mágnási módon öszve hordá, V. ollyat monda neki sokak előtt, hogy azt H. meg nem emészthette. Talán Hauernek hívták az Obristlieutenantot, a’ kivel H. tanácsot tart, mi tevő légyen. Eggy estve, kilesetvén elébb, hogy V. maga van e, ketten reá mennek, pisztolyt tesznek elébe, hogy duelláljon, ’s minekutána sokáig elkínozzák, mind ketten Vnak állanak, ’s azt elverik. V. panaszolkodott. Nem vala reá tanu. H. ezzel sem elégedék meg: reá vette Vnét, hogy indítson pert férje ellen a’ Szent Szék előtt elválás végett. Midőn a’ Bíráknak már ítélni kellett vala, Huszár a’ Patikariusnéba szeret, ’s Vné mind férj mind lator nélkül marada.

A’ Váradi Publicum, tudván mind ezeket, Vitkóczyt vette a’ gyilkosság gyanújába. V. bebizonyította hogy estveli 7 órakor reá jött a’ rég olta gyötrő hideg, ’s hogy egész reggelig ki sem kele ágyából. – Az tettetett hideg volt;^* osztán fogadhatott V. gyilkost. – Csak hogy a’ fogadott gyilkosnak nem volt semmi nyoma.

2. Két rossz ember meglát eggy szép asszonyt a’ Váradi bálban. Vallyon lehetne e boldogulni nála? kérdi az eggyik. Nem hiszem, felele a’ másik; férje nagyon félti. Huszár ezekkel semmi ismeretségben nem volt, de a’ hangot meghallotta. Az semmit sem tesz; menjünk hozzá holnap, ’s ha férje legkissebb gorombaságot teszen, botozzuk-meg. – Így beszéllé ezt nekem Assessor Baranyi Jósef Úr, ki e’ nap Bál-Commissárius vala.

14. Rhédeyné koporsóba tétetik, ’s 15ben herczegi pompával temettetik. Tudta férje, mit csinál; gyermektelen feleségének erszényéből ment-ki a’ pénz, nem az övéből. Debr. Pred. Földvári Predikatziót, Buday Esaiás Oratiót monda, Csokonay pedig a’ Cathedrából a’ Templomban olvasá-fel verseit. Elragadtatva e’ megtiszteltetés’ szerencséjén, histrióhoz illett actiója. Rendes bosszút álla Budain, ki a’ Cs’ társaságától eltiltotta a’ deákokat; mert midőn verseiben az a’ sor fordúlt elő, a’ mellyben az álla:

akkor Cs. Földvári és Budai felé fordúlt, kezével oda mutatott ’s sokáig megállott, úgy hogy F. és B. szégyenszékben látszának űlni.

Olly világos holdvilág, hogy a’ Dienes ebédlőjében hálván az ablak nyílásában úgy olvashattam mintha gyertya égett volna.

21. Laczi indúl Linzbe, hol a’ Kerpen Rgmtje mellyben ekkor szolgált, fekvék.