Lónyai Menyhért, Auratus Eques.*[A cím alatt: <Csillogás szeretete.>]
–––
II. Ferencz Római Császár Budán Júniusnak 6dikán koronáztatott-meg Magyar Királynak /:1792:/ minekelőtte még Császárnak választatott. – Jelen valék a’ koronázás’ actusán
*
[…]usán [Átírás.]
a’ Franciscanus Klastrom Templomában.
Ő Fels. onnan a’ Helytartó Tanács’ épűletje mellett lévő Templomba jött gyalog, koronás fővel, ’s a’ pallástban. Hogy a’ koronát közelről láthassam, rövidebb úton mentem a’ Templomhoz, ’s mind addig várakoztam ott, míg végre a’ Püspökök is oda érkeztek, ’s azoknak kövér hasaikon szinte az Oltárig vitettettem, hol Ő Fels. az arany sarkantyús vitézeket ütögette.
Az Ő Fels. lábszőnyege’ szélén a’ mostani Salzburgi Választó Fejedelem, akkori Toskanai Nagy-Herczeg állott az Öccsével,
*Öcssével, [Átírás.]
a’ mostani Palatinussal; én pedig a’ Salzburgi Fejedelem háta megett. Lónyai Menyhért látván hogy Pongrácz Boldisárnak neve is szóllítatik, letérdel, megüttetik válla, ’s felkél ’s elfordúl, ezt mondja nekem: Csak nézzd, Öcsém, ennek az Öreg embernek is ez a’ bolondság kell. Nem szóllottam reá semmit. – Eggyszer szóllítják Lónyai Menyhértet is. Letérdel, visszajő, ’s megáll mellettem. Rá pillantok. Elkeseredik: B…m az anyját, ugymond; a’ ki hírem nélkűl azzá tétetett!
Kérés nélkűl semmit nem adnak. – Némelly szégyenl maga kérni, ’s más által kér. ’S még neki van fel, hogy nem kért.