Szompolygva tértem félre. A’ gyermeket,
Mondám, szabad volt akkor még szeretni.
Tekintsd hajad’, ’s lássd ím e’ kecseket;
Mernéd a’ Felvirúltat most illetni?
Öt kínban-töltött év orczád neked
Gyakor redőkkel el tudá lepetni.
Ninon talált több ollyan szíveket,
Kik néki, mint te, vágytanak tetszhetni.
’S kilép a’ partra. Lelke’ fájdalmában
Alélve dől-el bátyja’ hív karjában,
’S lélegzést a’ szép melly alig veszen.
Él! él! felpillant! ’s társaim’ sorában
Engem keres-fel! Ninnymmé leszen,
’S e’ hév, e’ szent csók – Istenné teszen.