Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Eggykor eggy ernyős szekeren jött Tokaj és Rakamaz között^* a’ töltésen. Kocsisa hijába szóllított-meg eggy más szekeret, hogy térjen-ki az útjából. Haszontalan lévén a’ hosszas káromkodás, Niczky kitekint az ernyő alól, ’s a’ más szekér’ Ura annyira elrettent ábrázatjától, hogy mingyárt kitére.

1786ban^* én Vice Notariusa valék Abaújvármegyének. Dél előtt Magyar ruhában mentem hívatalbeli levelekkel a’ Vice Ispánomhoz, Consil. Kelcz Antal Úrhoz. Ott vala Niczky. Dél után Provinciális Commissárius Farkas Antalhoz mentem, ’s Niczky belép. Én plundriban voltam. Megtámad. Illik e ez Magyarhoz? Illik e ez Nemes-emberhez? „Én is laktam Bécsben, ’s elég módom volt a’ bolondoskodásban. B—tam Anglust, Francziát, Spanyolt, Olaszt, Lengyelt, Czigányt, Törököt, Szerecsent: de hogy Németet b…sszam, arra soha sem vitt rá a’ lelki isméret.” monda.

Az Ungvár Vármegyei 178 ban Sztrajnyán tartott^* Restauratión Niczky Jósef és Nedeczky Nepomuk Urak is Assessorokká tétettek. Nedeczky mindég zengett a’ Gyűlésben, de felette sületlenül. A’ Zemplény Vármegyei Deputátusok ezt igen szégyelték, mert Nedeczky akkor Zemplényben lakott. Niczky megszóllít eggyet közzűllök, hogy ki az, a’ ki olly sületlenségeket mond. – Hát miért nem ültetik-le az Urak? – Átaljuk!^* felele a’ Zemplény Vármegyei Deputatus; inkább illik, hogy azt idegen Vármegyei ember cselekedje vele. – ’S leültessem? kérdé Niczky. – Valóban, azzal nagy kedvünket teszi az Úr. – Erre Niczky felkél, ’s a’ Nedeczky kongására így felel:

Peregriné subsumit Dnatio

Vestra Spectabilis etc.

Ez a’ peregriné nagy kaczagást indíta, ’s Nedeczky elhallgatott.

Szabolcs Vgyének Fő Ispánja Gróf Barkóczy János Exc. eggykor Gyűlést bont, ’s midőn már az ajtóhoz ér, csendességet parancsol, ’s jelenti, hogy valamelly Deputatiót kell rendelnie. Niczky megszóllala, /:egyenetlenségben volt a’ Fő Ispánnal:/ hogy a’ Vármegye Gyűlése nem falusi Tanács ivója, a’ hol a’ Bíró mikor már oszlanak, vissza hívja a’ Tanácsot, hogy még eggy pohár bor maradt meginni való.

Gróf^* Sztáray Mihály 178 b n^* Szabolcs Vármegyei Fő Ispánnak installáltatott. Az ő hitvese Cancellarius Gróf Eszterházy Ferencznek leánya volt, ’s Özvegye Gróf Niczky^* a’ Judex Curiæ fijának. – Negyed napra a’ Restauratio után a’ Fő Ispán asztalánál csak heten ebédeltek; ’s Niczky közttök volt. A’ Grófné megszóllal németül Herr von Niczky sind sie aus der familie der Grafen Niczky? – Ezt nehezen vette Niczky József; ’s megemlékezvén, hogy a’ Grófné elébb Niczkyné volt, e’ szókkal felel magyarúl: Méltóságos Grófné Sógor–Asszony, nem én vagyok a’ Grófok közzül, hanem ők valók miközzűlünk. – Wie kommt es dann, dass Sie in den Gütern über die Donau hinaus keinen Theil haben? Felel Niczky: „Mélt. Grófné Sógor Asszony! én egynehány ízben szóllottam a’ bátyámmal, a’ Judex Curiæval, hogy adja-ki a’ részemet. Azt felelte: „Szart neked, Öcsém!” Én is megmondtam neki, hogy az Mágnás poszpász; mi szegény legény Nemes emberek nem élünk^* ollyas csemegével.^*