Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Május’ 16d. megindultam. 19d. beértem Budára. Szállásom, mint a’ Szürtei Báró Wécsey Ferencz Úr’ képviselőjének a’ Vízi-városon.

Máj. 26dikán ebéden Generális Beleznay Miklósnénál, született Báró Podmaniczky Anna-Mariánál. Generális Barkó, Magyar-országi Commandírozó is ott. Ez nagy ellensége volt a’ Magyarok’ tüzének, melly a’ II. József’ halálakor szikrázva lobogott, ’s ő tartaték a’ Titkos-Polizey Directorának, de a’ mit én nem tudtam. A’ Generális sértegető szókat ejte a’ Magyarokról, a’ Magyar öreg Asszonyság’ asztalánál, és Magyarok köztt. Az ő vadságát azzal adám-vissza, hogy midőn nem tudom már melly éretlen szót ejte, gonosz tisztelettel fejtegetém neki, melly elmétlenséggel szóllott. Az öreg, szálas, száraz német elnyelte a’ mézes falatot. – A’ mint felkelénk az asztaltól, Molnár János Pesti Luth. Predik. és titkos Polizey beinte a’ billiard-asztalhoz, ’s kért, vigyáznék magamra; Barkó titkos-Polizey, és mától fogva szemmel fog tartani. – Oh, én rég olta szem alatt vagyok, mondám; nem emlékezik e az Úr mit írtam Hamlet elibe már 1790., ’s akkor, midőn Máj. 20d. legelső őrt állék a’ Korona-ajtaja előtt. – Molnár maga is benne volt ezeknek az emberséges embereknek társaságokban.

Máj. 31d. – vacsorán Horváth Ádámmal, a’ Költővel.

Jún. 1jén, ebéden Gróf Teleki Józsefnél, Ugocsai Fő-Ispánnál.

Jún. 2d. – A’ Király’ pompás bejövetele. – Gróf Teleki József is szekere előtt lovaglott. Kalpagjának kolcsagtolla mellé akasztá azon aranypénzt, mellyet XV. Lajostól nyere Párizsban múlatván, annak jutalmáúl, hogy a’ La-Caille bizonyítása szerint, magát ennek tanítványai köztt megkülömbözteté.^* Azt hitte e ez a’ nagy ember, hogy az illy fényes nap szembe fog tűnni? ’s nem gyengeség volt e, ezzel akármi tekintetet vonni magára? Az Ország’ Nagyjai ’s kicsínyjei nevették értte.

Június 6d. A’ Király megkoronáztatik a’ Franciscánusok’ templomában, általellenben az Ország’ házával, ’s itt azért, mert ennek nem voltak oszlopai, és így a’ koronázást minden láthatta. A’ két testvér Báró Prónay, László Csanádi^* és Gábor Nógrádi Fő-Ispánok, eggyütt léptek a’ templomba, noha egymást nem szenvedheték; mind ketten felöltött térdig-érő mentében, aranyfonalból szőttből, azon külömbséggel, hogy a’ Gáboré zöldesbe csapott, a’ Lászlóé nem. – Aranyfonalból szőtt matéria volt a’ Császár’ mentéje, dolmánya, ’s nadrága is, mint a’ mostani^* Palatínusunké (József Fő-Herczegé is – az akkori Palatínusé, a’ rakétlik által 1795 megholt Sándor Fő-Herczegé kék selyem); a’ Toskánai Fő-Herczegé (Ferdinándé) arannyal gazdagon kitűzött ponceau szín posztó. Felöltve volt mindennek mentéje, ’s csizma a’ lábakon, nem bokkancs. De gazdagabban és több^* ízléssel öltözve senki nem volt, mint Herczeg Batthyáni Filep; mentéje, dolmánya, nadrága világos-kék selyem, úgy hogy a’ ki látá, csodálkozék, mint mere illy fényes nap illy eggyszerűleg öltözni; de közelébb jutván látásához, melly nagy vala az álmélkodás, látván, hogy minden^* sinor helyett igen nagyszemű orientális gyöngyök lepték-el ruháját. A’ gombok gyémántból. (A’ Toskáni Herczeg veres ruháját nem sokára azután Fróniusz Mihály Brassói Szász, Secretárius az Erdélyi Cancellarián, vette-meg a’ Zsípvásárosoktól.)

Nékem az volt legfőbb vágyásom, hogy közel eshessem a’ Koronához, midőn a’ Király azzal innen kimegyen, ’s a’ Helytartó-Tanács’ épűletje mellett álló templomba vezetteti magát, hogy ott Aranysarkantyús Vitézeket üssön. Nem leve-meg a’ mit óhajtottam; eltolatám a’ Franciscanusok’ templomának küszöbétől. Siettem tehát a’ másikhoz, ’s közel állék a’ templom’ ajtajához, midőn a’ Processio jött. De ismét retteghetvén a’ kimozdítatást, közzéjek fúrám magamat a’ hasas Püspököknek, ’s olly szerencsével, hogy azok engem szinte a’ thrónusig vittek-el, ’s annyira hasaikon, hogy lábam talán nem is éré a’ földet.

A’ thrónus a’ templom’ jobb felén a’ falnál vala felállítva. Jobb felől Cancellárius Gróf Pállfy Károly, bal felől az Ország bírája, az 1826. megholt Finanz-Minister Gróf Zichy Károly tarták kezeikben a’ Lovagokká ütetendők’ neveiket, ’s váltva szóllíták-fel eggyike a’ másika után ezeket. A’ Király, tévedésből, nem a’ jobb, hanem a’ bal vállaikat üté-meg rozsdás, rövid, egyenes vasu kardjával. A’ thrónus’ szönyegének csak nem^* épen a’ szélén álla a’ Toskáni Fő-Herczeg, és az akkor 16 esztdős mostani Palatinus; én pedig Egri Nagy-Prépost, tituláris Püspök Zábráczky és Lónyay Menyhárt köztt ezek megett, úgy hogy a’ mostani Palatínusnak ruháját illethetém.

Legelébb Pállfy szóllíta-fel eggyet. Az ment, háromszor hajtá-meg magát, letérdelt, a’ Király megüté vállát, az felkölt, háromszor meghajtá magát, ’s helyt ada másnak, kit Zichy szóllíta-fel. Kazinczy Péter is ezeknek számában volt, az atyám’ és András’ testvére. – Öcsém, te is azzá lészesz? kérdé Lónyay. Nem én, felelék, meg sem álmodván, mi fog mingyárt történni.

Most az igen öreg Pongrácz Boldizsár Luth. Inspector térdele-le. – Csak nézzd a’ bohó öreget, mondá Lónyai; mi kelle ennek is. Hallgattam. De Pongrácz után a’ Lónyai nevét olvasá a’ két Felszóllító. – Lónyay letérdele, megüték a’ vállát, felkölt, ’s vissza álla előbbi helyére. Én némán néztem rá. Lónyai megértette. B—m az anyját, a’ ki hírem nélkül azzá teve, mondá kínjában.

A’ Király ment, ’s lóra űlt a’ koronával ’s a’ rongyos pallástban, czéklaszín strimflivel, melly feljebb ére térdénél, ’s sárga régi papucsban. A’ Püspökök és az Ország’ Nagyjai lovan kísérék a’ Capucínusok elibe, hol a’ hitet elmondá, ’s megtevé a’ négy szegést. Gróf Mailáth József későbbi Miniszterrel itt az történt, hogy a’ Vár alatt, de még benn a’ csoportban, lecsúsza lováról. Ezt minden szerencsétlensége’ jelenségének tevé, ’s Mailáth kevés napok mulva a’ Dietáról elküldetett. (Ezt tovább fogom elmondani.)

Míg ezek lemenének a’ Vízi-Városba, ’s ismét feljöttek a’ Királyi-lakba, hogy ott a’ koronát láthassam az ebédnél, én egyenesen az ebédlőbe mentem, felvezetvén elébb Gróf Döry Gábornét, azután Kácsándy Therézt, azaz, Gróf Rhédey Lajosnét. Ez kért, hogy ne távoznék-el karjától, hogy az ebédlő Királyt szembe láthassa. Én is azok közzé rendeltetém, kik az étkeket felrakják, de e’ megtiszteltetést azoknak hagyám, a’ kik rajta inkább kaptak.

A’ Király a’ Koronával ’s pallástjában űle asztalhoz. Királyné, Palatínus, Prímás, és Kalocsai Érsek űltek vele. A’ Prímás elmondá az asztaláldást. Akkor Cancellárius Pálffy a’ koronát levevé a’ Király’ fejéről, ’s letette eggy ezüst tálba, melly a’ baldachín alatt a’ fal mellett állott. Koronaőr Gróf Nádasdy Mihály háttal álla a’ korona asztala előtt. Mások oda vágytak, a’ hol én Kácsándy Tercsivel fogtam helyett, én a’ Koronához, ’s így nékem az út oda igen is könyű vala. A’ Nádasdy háta megett addig forgatám a’ tálat, hogy a’ Koronát minden részeiben végig tekinthetém, ’s kezemmel illethetém. Kevés embernek volt olly jó módja azt megvizsgálni, mint nekem. Nádasdy, tudva hogy azt senki el nem lopja, olly kevés gonddal volt reá, hogy az én ottlétemet meg sem sejtette. Még akkor nap papirosra vetém jegyzésimet. –

8d. a’ Korona ki vala téve a’ nézésre a’ Királyi-lak templomában. Pécsi Kanonok Koller eggy Festőt állíta lemásolására. Nádasdy, ki jelen vala, Pataki Histor. Prof. Szombathy Urnak megengedé, hogy azt a’ korláton belől, hol maga is, Koller is, a’ Festő is állottak, nézhessék: nekem, kinek nevét sem hallotta, nem engedé ezt.

10dben a’ Királyné koronáztatott.