Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ Carpathuson útaztam tulajdon kocsimon, ’s^* olly meredekségre jutottam, hogy le-mennem semmiképpen nem lehetett. – Ez a’ képzelődésem bizonyosan [Iurszké]ről [?] Kreutzra való általjövetelemnek maradványja: mellyet annál inkább hiszek, mivel a’ Kreutzi épűlettel, ’s Stráskával is sokat phantasíroztam.

Stráskán a’ régi Kastély vólt, de benne a’ Kapitányon Horváth Márkon kívűl^* senkit sem találtam. A’ kertben eggy nagy nádastó és annak^* szélén eggy magas hársfa állott. Ide jutottam végre a’ Carpathusból, és itt valamelly Deputatioval vólt dolgom; de Horváth enni nem adott. Mások a’ tó körül pipázgattak; én mérgelődtem. Ez a’ jele, hogy az éhséget érzettem. Dr. Viczay sok ideig nem engedett ennem adni.

3.) Stráskáról^* által-mentem Kreutzra, hol 2. Plebánussal vala hívatalbeli dolgom. Ezek öszve-hívatták a’ Parasztokat. Nagy zápor támadt, ’s a’ Plebánus azt a’ rendelést tette, hogy Gazdák, Vendég, Parasztok eggy szobában háljanak. Az első Clystirt, és azt hogy annak azonnal foganatja vólt itt érzettem; sőt emlékezem hogy a’ szoba egész éjjel büdös vólt. Igen büdös faolaj lehetett a’ mit clystírhez vettek, mert íme 20. esztdő. múlva is jól emlékezem, melly olajszag kínzott. Vagy talán csak az elgyengűlt organum még inkább útálta akkor az olajszagot.

4.) Innen^* Moscoviába küldettettem a’ Szepesi Püspök által, még pedig büntetésűl, hogy valamelly Monostorból bizonyos könyvet lopjak-el. El-értem hozzájok. Szobámban eggy hordó fa olaj állott, mellynek szagát nem szenvedhettem.^* El loptam a’ könyvet, de rajta vesztettem, vissza vittek, ’s örökös rabságra kárhoztattattam.

5.) Valamelly szerentsétlen öszve tevesztés által, nékem Moskovia Szepes Vármegyévé vált. Innen a’ Sarosi Vár környékébe jutottam. Itt vólt eggy szőrnyű sivatag hellyen^* jószágom, ’s én ott a’ hegyek közt eggy régi gustusú kastélyt építettem.

6.) Regmeczre jöttem. Nem vólt senki a’ háznál, ’s én nem kaptam enni semmit. A’ Bari és Csernahai hegyekre mentem, ott tseresznyével kínáltak, de ez igen keserü vólt. Előmbe^* jött eggy kopott rokás mentés Nemes Ember. Tudakozom kitsoda. Általl reá felelni; végre meg-győz a’ felől, hogy ő vérem, és Familiámból való. Millyen nagy vólt örömöm, hogy vele meg-esmerkedhettem.

7.) Kazinczy András Bátyám^* Szerentsre vólt deputálva, és ott operált. Én ott Oskolát akartam fel-állítani. Azonban veszem sietve a’ Gróf Török Lajos Levelét,^* mellyben accludálva találtam a’ Consil. Intimatumát, hogy mutassam-meg szolgálatom’ használatosságát. – Én eggy igen fontos Repræsentatiot tettem-fel, ’s Approbatio jött reá. – Még itt vóltam, midőn a’ Dienes levelét veszem, hogy ő Moszkva^* Országba van relegálva. Azt újonnan a’ Rosenfeld Districtusával a’ Munkácsival confundáltam.^* Levelet írtam Fróniusnak (ott Secretárius volt); ’s vártam^* a’ választ az ötsém fel szabadítása felől, a’ Szerentsi Szántó földek’ végiben, a’ hol eggy széles tenger kezdödött.

8.) Tokaj mellett a’ Tiszának Chaussée formára ástak új árkot. Oda ment által Ujhelyből a’ Vármegyei Personale. Szirmay Lászlóné ott vólt. Ez az asszony nevezetes személy volt. Sok embert tett sokféleképen szerencsétlenné. Én vele soha nem voltam semminémű relatióban. Véle^* tsónakáztam sokat, de úgy mintha mindég tő hegyen űltem vólna, mert nem adtak enni.

9.) Zemplin és Imreg képzelődésembe eggyé vált.^* Novembernek 1^ő napjait gondoltam. Már nem kaptam szöllőt. Az Anyám énekelni hagyott, ’s eggy fertelmes vastag Magyar Asszonyt el-venni. Ekkor szaladtam. ––– Valóban is fel ugrottam ágyamból, ’s mentem, ámbár nem eresztettek. Két ember birkozott velem, ’s ha utánnam nem szaladt vólna az Anyám, az útzára szaladtam vólna már. Igy vissza tértem ugyan, de a’ ketretzről el menni nem akartam.

10.) Az Exc. Gróff Andrássy István mellém^* feküdt, mert több ágy a’ Vendég fogadóban nem vólt. Éjjeli fetrengései káromkodásra fakasztottak.

11.) Pesthről P. Koros azt a’ hírt írta hogy Kazinczy Pista Andrásnak fija meg-hólt.^* Ez a’ tudósítás egészen le-vert. Sírtam, ’s nem lehetett enyhíteni fájdalmamat. Hát egyszer Tokaj alatt látom ismét búvár módjára úszni a’ Piaristákat Pistával. Pista nagyon el vólt a’ víz alatt járásban gyengítve.^* Én kértem a’ Piaristakat, ne tselekedjék azt. Ök azt állították, hogy az erőssebbé teszi. – Az ezen való töprönködés, és az, hogy még nállok se kaptam semmi ételt, nagyon meg-fogyasztott. Pista eggy Arany kézívvel lövöldözte-fel felé nyilait múlattságból.

12.) Visegrád vidékén mentem fel Bécsbe. – Budán Berzeviczyt látogattam-meg, ’s kértem, hogy ejtse módját hogy én^* Zichynek P[re]sentálhassam magam. – Asztalán kalamáris állott, hogy azzal tsináltam valamit azt tudom; de nem tudom mit. Zichyt tsakugyan nem láthatám. – Bécsbe érvén Gróff Törököt és a’ Gróffnét a’ Salesianereknél láttam. Ők ott múlattak. Én hogy velek annál többet lehessek, a’ Carol. Borom. Temploma mellett lévő Tantzsaal kertjében fogadtam szállást. Itt az jut eszembe, hogy bosszankodtam nagyon selyem fejér strimflimre rosz állása miatt. Mindég igazgattam azt. – Ez a’ Vessicatoria vólt, mellyet a’ fájdalom miatt eggy éjjel le-téptem. Klimeschel eggy víz partja mellett le-omlott kősziklát festettem. Kalapot vettem és azt valami Neiter nevű Kalmárnál hagytam. Gyalog mentem eggy kedves Companiában a’ –– Weishaupt látására; ’s kotsin, de véghetetlen nagy hőségben és el-gyengűléssel Londonba, képeket venni, mellyet én Lintzel tévesztettem-el.

13.) Azt gondoltam hogy meg-hóltam. Jól emlékezem reá, hogy az Anyámtól azt tudakoztam: ha élek é most? Az Isten Thronusa elibe jutottam, hol egyedűl magát láttam, minden Angyali társasság nélkűl. Sárgás vólt az Ég, mint a’ Gvido Rheni Amorja feje körül. Én bátran feleltem, mind tselekedeteim, mind hitem miatt. – „Jól tselekedted hogy emberi imposturák miatt el nem hagytad azt a’ Kalaúzt, a’ Ratiót, a’ mellyet néked Én adtam.” ’S így nyertem kegyelmet, mint Socrates Klopstocknál. –

N^o 1. Azt gondoltam, hogy Kassárol Regmetzre mengyek, ’s a’ vidékeket Sárosal és még annyival jobban a’ Harsányi vidékkel tévesztettem öszve. Az út hegyen völgyen mentt keresztűl; lovaim igen fáradtak vóltak, ’s én a’ Kotsist, Inast és Molnár Istvánt szíttam.

2) – Meg lévén tiltva a’ Doctor által az evés Istokhoz egy Regmeczi molnárhoz [?] folyamodtam,^* ’s eggy kupa bor áldomást igértem néki tsak adjon valamit ennem.

3) – Az Inast és a’ Tímárt idegen Uraknak gondolván, nagy meg követéssel űltettem le.

4) – Danoltam, és az a’ Dall, bizonyosan a’ Nap le-száll, vólt; Magyarokkal Magyarúl, Németekkel Németűl, Professor Estével Frantziáúl beszéltem, de elmémnek jelen léte nélkűl; ’s Estének butsuzásakor kezemet^* nyújtottam, de ő félvén a’ Nyavalyátol, azt el nem fogadta.

5) – Ágyam és selyem pokrótz paplanom el büdősitetvén a’ Chlystirok által, azt mondottam ki fakadásommal, hogy ezt a’ pokrotzot meg szenvedni az Istennek leg nagyobb bűntetése.

6) – Eggy érthetetlen^* bolond mondás: soha sem lehet az Isten ollyan állapotba, hogy azt ne tudja, hogy Hó [?].

7^o) Miklós egyszer mellettem űlvén, ámbár kezében pénz nem vólt, így szóllitottam meg:^* add ide azt a’ pénzt. Az Anyám eggy húszast adott kezébe, által vettem azt tőlle, ’s az orrom hegyére nyomtam; erre én ezt mondtam: e’ rosz pénz; a’ többit add ide; meg akarsz tsalni. A’ húgom Klári az erszényét adta Miklósnak,^* mellyet midőn által vettem, azt mondottam, hogy az, az a’pénzem mellyet Bácsmegyeim Exemplárjaiért Losontzrol kűldőttek.

8^o) Melczer az akkor hívatalbeli Cancellistám, V.Ispán Puky Lászlónak testvére, azt^* tudakozta tőllem, ha nem vólna é^* jó Kapinéval tántzolni most eggy Menuetet? Hé jó felelék; kivált ha Bétsi Musikusok vólnának. Azután azt tudakozta ha nem kaptam é, vagy egyszer hozzá? Nem biz én, felelék, mert én mindég őrkőttem becsűletemet.

9^o) Egykor Professor Wályinak meg hagytam, hogy az Ötséimet Dienest, és Latzit, más^* Barátaimat, ezek között pedig leg inkább Horváth Ádámot Füreden köszöntse; barátságokat köszönnye-meg ’s emlékezetekbe ajánljon. Le vettem selyem keszkenőmet nyakamrol ’s által adtam néki, hogy azt kűldje –nénak; hogy Susit és az én Kedves Therézemet köszöntse.

10^o) Gróff Töröknek nagyon meg hajtottam magam, ’s érthetetlenűl beszéltem valamit, hogy most leg közelébb a’ Consiliarius Bátyámtol jővők.

Nevezetes Phantasiám vólt az, hogy Pozsonyban múlattam a’ Gróff Erdődi kertjében. Onnan néztem Királyfalva felé. Azután ismét a’ Primás Épületje végiben a’ Szőllő kertek alá mentem. Ott eggy árokban el-tört a’ kerekem. Tsináltatni kellett. Pénzemet el lopták, az éhség szőllő lopásra hajtott. Meg kaptak minekelőtte ettem: – A’ Városban meg szállottam valamelly fogadóban. Ott detegáltam eggy imposturát. Bé-adtam a’ Primásnak hogy elejét vehesse, de titokban tartsa. Ebédre hívatott: de olly laxálás jött rám, hogy excusálnom kelle magamat. Az oszlopok között motskoltam bé a’ Gangot. Dienes itt vólt Vay József is. Az éhs ég nagyon kínzott.

Márkusfalva^* nékem Besztertzévé^* vált. Igló felől mentem oda. A’ malomnál elő-találtam –yt. Meg-állított. – – el váltunk egymástól. B. Prónay Gáborral soká beszéllgettem a’ Kálvinisták valamelly Conferentiára hívtak. B. Prónay Gábor is ott vólt. Nem adtak enni. Mentem. Kerekem el-tört, ’s irtóztató soká koplaltam. – – Radványban tsak Polyxént találtam: de előttem minden esmeretlen vólt. Klanitza mutogatta a’ fegyveres házat.