[Lencse II.]
[Szirmay András] Lakása Pazdics volt, Nagyatyja által épített kastélyában, melly róla Sándor fijára, ’s erről a’ most élő Andrásra szállott. – Meghala 1723.
A’ ház eggy kevés-tekintetű történetet tarta sok ideig emlékezetben, de a’ mellyet már kevesen tudnak: – A’ bástyás kastélyban-lakó házi-asszony eggy nap a’ grádicsban maga törte vacsorájára főzetett lencséjét, ’s nem vevé észre hogy vendége érkezék. Az Második Rákóczy Ferencz vala. A’ Fejedelem a’ grádicsnak indult, ’s ezen foglalatosságában lelé az öreg Matrónát. Vacsorára a’ lencse is feladatott, ’s Roth Juliána maga vevé villájára az orját, hogy vele, feldarabolván, az ifjú szép Herczeget megkinálja. Az orja lesíklék a’ villáról, ’s a’ széllyel fercsegett híg lencse a’ Herczeg’ skarlát dolmányát (így neveztetett akkor a’ vad-mák-virág szín) viselhetetlenné tette. Rákóczy nem felejtheté az öregszer asszony’ mentegetőzéseit, ’s mihelytt Patakra ért, eggy vég violaszín bársonyt külde neki ajándékban. – (Én a’ hírt atyámtól, ez pedig anyjától.)
*(Én <az> atyámtól, ez pedig <az> anyjától.) [Az „a’ hírt” sor alá írt javítás.]