A’ Németet-termő tölgy.
–––
Sok ízben hallám ezt az atyámtól, ki ezt gyermek-esztendeiben az Öregektől hallotta:
Eggy Püspökünk a Rákóczy’ idejében – (fogjuk Kalocsai Érsek Széchényi Pálra, ki minden bizonnyal nagy hazafi volt) – eggy erdőn menvén keresztűl, fullajtárja int, hogy valami van eggy fán. Nézik, ’s azt gondolták, hogy valaki valami ruhát vetett-fel reá. Közelébb érvén a’ fához, látják, hogy eggy német kötéllel szabadítá-meg magát a’ világ’ bajaitól. „Oh áldott fa! kiálta a’ Püspök; teremj mindég illy gyümölcsöket!”
Eggy magyar Püspök a’ Rákóczy’ idejében.
A’ buzgóság ’s a’ hazafiúi fájdalom utól érte a’ Püspököt az oltárnál. Boldog Isten! így kiálta-fel szíve’ fájdalmában; mire jutánk! – „Ebűl vagyunk, Nagyságos Uram! felele a’ Ministráló cseléd. – A’ Püspök elszégyellé magát, ’s talán nehezen is szenvedé hogy a’ cseléd az ő dolgába avatta magát. – Kurv’anyja kendnek! monda a’ Püspök; kendre bízták az Ország’ állapotját?
(az atyám’ szájából.)