Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Volt eggy szép kora az emberiségnek, mellyben a’ kesergő fiú nem rettegé^* Halotti-Beszédben magasztalni elhúnyt atyját, nem a’ bánatba süllyedt férj hitvesét,^* ’s testvérét a’ testvér. ’S a’ kik ennek hallására felgyülekeztek, tudták érteni, akarták érteni, hogy a’ Beszédtartóból, ha a’ magasztalás messzebb ment is mint a’ komoly Való engedheté,^* hűség hangzott és nem kérkedés, ’s tisztelték a’ felmelegűlt érzés’ tévedését.^* A’ mi időnk’ veszélye, a’ pulyaság, bennünket legszentebb érzéseinknek közepette sem hagyhat-el; kérkedés elegyíti magát még fájdalmunk’ hangzásaiba is; csillogó rokonainkkal, házunk’^* régiségével büszkélkedünk, czímereket festetünk, gyászleveleket nyomtattatunk, mert úgy kívánja a’ szokás; ’s Megholtjainkat, mintha ugyan érzenénk hogy őket magunknak nem illik magasztalnunk, idegenek által hagyjuk dícsértetni, kiknek a’ nagyítás hamarább elnézetik.^* Én, kinek testvéreim köztt a’ születés’ rende tisztemmé tette, hogy^* szeretett anyánknak halálát házunk’ rokonainak ’s barátjainak béjelentsem, annál bátrabban követem itt annak a’ nagylelkű népnek példáját,^* mellyet feljebb említettem, minthogy mind azok,^* a’ kik ezt a’ jó Asszonyt ismerték, bizonyságim,^* hogy ha ez nem itt,^* hanem ott született ’s neveltetett vala,^* méltó volt volna a’ Cornéliák közzé számítatni, ’s tudják hogy magasztalása kérkedékenység ’s hízelkedés nélkül esik.

Bossányi Susána Ér-Semlyéntt Biharban 1740. Májusnak 18d.^* született, ’s testvéreinek, kik közzűl tsak az eggy Klára érte-el a’ leányi felvirúlás’ esztendejit, elhalások után eggyetlen gyermeke vala szüléjinek. Az atyja, Ferencz (szül. 1703.*); megholt 1786. Jún. 12d.), fija volt azon Ferencznek, ki^* Ferencz Erdélyi Fejedelem’ kedvéért Nyitra és Bars Vármegyéket elhagyván, Biharba jött, és itt eggy ifjú és szép özvegynek, Péchy Sófiának, a’ Mihály’ és Ér-Keserűi Fráter Mária’ leányoknak, szerelme által elfogatván,^* ez helytt megtelepedék. Anyja Kóji Comáromy Júliána (szül. 1717. Májusnak 13d.; megholt 1798. Február. elsőjén), Györgynek, Békés Várm. Vice-Ispánnak, ’s Kis-Rhédei Rhédey^* Júliánának leánya volt. E’ tiszteletes atyának és anyának emlékezete még új; sokan élnek a’ kik őket ismerték. Bossányi Ferenczné a’ legfeddtelenebb hitves és anya ’s régi magyar-erkölcsü Matróna volt, rakva azon fénykerűlő tulajdonokkal, mellyek^* az asszonyi nemnek becsét teszik; Bossányi Ferencz a’ legszentebb Hazafi, Biharnak legifjabb esztendejiben Fő-Szolgabírája ’s Fő-Notáriusa; mert későbben hívatalt viselni nem akart; ’s Baranyi Gábornak az Ország’-Gyűlésén 1764. ehhez^* a’ nagy érzésű emberhez illő Követtársa, ’s^* Dobozy Mihály, Domokos Márton és Lajos, ’s az idősbb Péchy Imre**) Urakkal eggyütt, haláliglan legszorosbb barátja, ’s a’ Megyének minden terhesbb dolgaiban vállas, lelkes segédje.

Az anyámnak a’ kedvező történetek igen kedves arczot ’s deli termetet adtanak, ’s szépségének utolsó esztendejiben ’s roskadtságában is igen világosan lehetett látni maradványait. Képe rózsa volt és liliom, szemei feketék, haja szög, termete a’ legvirítóbb egésségé, ’s növése középszer. Nem neveltetett házon kívül, de gonddal, ’s kitetszett mind elméjén, mind erkölcsein, melly szűlék’ leánya. Atyja ugyan, noha akkor még a’ Magyarnak nem vala szükség németűl tudni, szóllott németűl is, de ő eggynyelvűnek neveltetett; valamint, az eggyitalú atya’ ’s anya’ példája szerént, eggyitalúnak. Megmaradt a’ két eggység mellett végiglen; ’s ámbár a’ házasság olly vidékre szállította által, hol a’ föld’ népe tótúl is beszéll, ’s ámbár férje ’s gyermekei mind ezt, mind azt a’ másikat,^* szóllották körűltte, ő eggynyelvű maradt; és, a’ temetum’ italától az asszonyi-nemet eltiltó Rómaiak’ példája szerint,^* eggyitalú, ’s^* a’ mi nálunk nem érdem, de érdem volt Rómában, eggyférjű.

Alig lépe-ki tizenhetedik esztendejéből, midőn az atyám, József (szül. Vinnán 1732. Február. 9dikén) legidősbb gyermeke Dánielnek,***) és Szirmay Thereziának****) Andrásnak és Péternek testvére (született^* amaz Újhelyben, 1738, April. 11dikén, ’s megholt Beretőn, 1804, Novemb. 8dikán; ez szül. 1747, Június’ 16d.)^* házunknak eggyik rokonától, a’ Biharban, Gálos-Petriben, lakott Oberster Dráveczky Lászlótól, a’ szép leány’ megnézésére szóllítatott. Az Ifjat vonszotta ehhez nem csak ennek szépsége, hanem atyjának érdemei is, mellyeket Pozsonyban az 1751diki Diéta alatt és Pesten^* ismerni ’s tisztelni tanúlt. A’ leány a’ virító, szép ’s nagy-mívelésű Ifjat hamar megkedvelé, az atyja pedig örvendett, hogy az lészen vője, kit^* ő, a’ nélkül hogy, a’ mi^* eránt megszóllítatott, álmodta^* volna, szelíd erkölcseiért ’s kibeszéllhetetlen kellemű szerénységéért már szeretett vala. A’ Nagy-Váradi Püspöki-hévvizeknél történt első meglátások; itt tétetett az első béjelentés, mellyet osztán Ér-Semlyénben 1758, Júniusnak 19dikén az eljegyzés és az esketés, végre Septembernek 29dikén az öszvekelés követett. Az atyámnak az Alsó-Regmeczi, András és Péter nagybátyáimnak a’ Vinnai^* ’s Lasztóczi jószágok jutván osztályrészűl, az anyám Biharból Abaujba jöve-fel lakni.

Házasságok termékeny vala: – 1759, Octóber’ 27dikén Ér-Semlyéntt engemet szűlt; – 1761, Febr. 22dikén Regmeczen Dienest, Biharnak 1784 olta Vice-, majd Fő-Notáriusát, 1803 olta 1811ig második Vice-Ispánját, 1808ban Dietai Követjét, most Cs. K. Consiliáriust;^* mh. Váradon 1824. Apríl. 30d. – 1762,^* Május’ 13dikán Júliánát, Cs. Kir. Tanácsos és Bereg^* Várm. Táblabíró Dercsényi János Úr’ hitvesét; – 1763. Jún. 19dikén Lászlót, a’ Dávidovics’ nevét viselő Magyar Gyalog-Sereg’ Óbersterét, ki Bécsben 1807, Júl. 16dikán hosszas betegségében megholt;^* – 1766, Decemb. 12dikén Klárát, Abauj Várm. Táblabíró Krainik József Úr’ élete’ párját; – 1768, Octób. 4dikén Susánát, Özvegy Péchy Sándornét;^* – 1770, Jún. 19d. Theréziát, ki 1772, Octób. 30d. megholt; – 1772,^* Jún. 4dikén Józsefet, Abaujnak Tábla- és Fő-Szolgabíráját; – 1774, Augustus’ 15dikén Miklóst, Biharnak Assessorát.

Házassági boldog eggyességek, olly boldog, hogy ahhoz még távolról sem férkezhetett sem szenny sem gyanú, nem tarta sokáig; az atyám 1774, Mártzius’ 20dikán^* eggy szerencsétlenűl orvoslott ínhidegben Regmeczen elaludt, ’s a’ harmincznégy esztendős asszonyt mintegy tizenhat esztendei eggybe-kötetések után nyolcz neveletlen gyermekkel megterhelve, kik közzül az utolsó öt holnap múlva született-meg, özvegységben hagyta.

Melly gonddal, melly erőlködésekkel, melly^* kedvetlen környűlmények köztt, kevésben segélve^* szüléjinek elhalásokig a’ maga örökségének jövedelmeiből, nevelt légyen bennünket, azt még sokan vagynak a’ kik említhetik. Új birtokot nékünk nem szerzett, vagy csak kevés tekintetűt, ’s nem mind tartotta-meg a’ mi idegent könnyed áldozatokkal, igazságtalanság nélkül ’s tisztán lehete vala megtartania: de az ösin fáradhatatlanúl javítgatott, sokat épített, ’s gondos, hasznos, jóltevő anya volt némellyikünk eránt, mindenikünk eránt. ’S ha birtokunkat nem javította, épen nem bővítette volna is, ki nem fog fijának illy feleséget, ki nem fog árvájinak illy anyát óhajtani? Látunk sokakat, kik gyermekeiknek, jól, rosszúl, keresnek, nevelést nem adnak, ’s azt hiszik hogy ők bánnak okosan. Maradjon nékik az ő dicsőségek! Én áldom az eszesebb, lelkesebb anya’ emlékezetét, kitől becsesebbet vettünk mint a’ jószág. Igazságtalan a’ ki mindentől mindent vár, mindent megkíván; ’s a’ ki nem érti, hogy a’ nagy érdem nem volna nagy érdem, ha mind azok a’ mik ezt teszik, egyenlő mértékben állanának egymás eránt; a’ ki nem érti, hogy fogyatkozás nélkül nincs nagy érdem: az tiszteletemet mellyet ennek a’ kora ’s neme felett nagy Asszonynak itten nyújtok, nevezze vakúlásnak, ’s kapjon büntetésűl olly hitvest, ’s gyermekeinek olly anyát, a’ kiben fogyatkozás nem találtatik.

Atyját férje után tizenkét, anyját huszonnégy esztendő múlva vesztette-el, és csak ekkor juta birtokába atyai ’s anyai jószágainak, ’s azon állapotba, hogy gyermekeinek sorsokon könnyíthessen. De melly siralmas időben érte őtet ez a’ könnyebbűlés! akkor, midőn eggyik fijának szerencsétlensége azt szenvedteté vele, ’s hetedfél esztendeig ’s két hétig az-az kétezer háromszáz nyolczvanhét napokig tarta fogságom; – de ez nem nyomtattatik-le, szenvedteté^* azt, a’ mit a’ legérzékenyebb hitves fogott volna szenvedni hasonló esetben férjéért. Bánatban, kesergésben töltött nappalai éjjelei elgyengítették testét, lelkét. Júniusnak 28dika 1801. volt a’ nap, melly könnyeit felszárasztotta. – Lakását mostan Regmeczről általtevé Ér-Semlyénbe, de úgy, hogy az esztendőnek eggy részét azon helyen töltögeté, hol ifjúságának boldog szakát élte-el. – Három leányait, az elsőt 1785, a’ két ifjabbat 1788ban adta férjhez. Legifjabb fija legelébb házasodott, ’s 1797ben elvette Consiliárius ’s Bihar Várm. Vice-Ispán Bessenyői Beothy János Úrnak (megholt 1786. November’ 2dikán) Baranyai Baranyai Borbála Asszonytól született Victória leányát.^* Ezt követte József, Consil. és Borsod Várm. Vice-Ispán Ragályi József Úrnak ’s Szemerei Szemere Katalin Asszonynak Mária leányával. Én elvettem 1804. Novemb. 11dikén eggykori hívatalbeli Előljárómnak, atyámnak, ’s, ha azt szerény tisztelettel mondanom szabad, barátomnak, az 1810, Júniusnak 23dikán megholt Szendrei Gróf Török Lajos Úrnak ’s Gróf Rogendorff Aloyzia Asszonynak leányokat, Sophia–Antoniát. Végre az öcsém László 1806. Aprilisban Bihar Várm. Táblabíró Lukács Miklós Úrnak eggyetlen gyermekét, Franciscát; most Feld-Marschal-Lieutenant Báró Radivojevich Úrnak hitvesét. Dienes öcsém nem házas. – Ezen párosodásokból házunk a’ mai napig ezekre szaporodott: Tőlem Eugénia^* ’s Thalia leányaim ’s Marc-Emíl és Antonín fiaim azolta Iphigénia, Bálint és Lajos; Júliánától^* Károly, Ferencz, Pál, János fijai és Therézia leánya Dezsőffy Tamásné; Lászlónak^* meddő volt házassága; Klárától Aloyz, Ágoston, Ferencz, László, Imre, Pál fijai, ’s Therézia, Klára, Josepha, Amália leányai; Susánától Klára és László; Józseftől József,^* Amália és László; Miklóstól négy fiú-gyermek: Gusztáv-Adolf, megholt, Sándor,^* Victor és Títusz.

Az anyánk a’ legtartósbb egésségben élt, ’s athlétai alkotásához képest annyival inkább hosszú életet ígérhete magának, mivel szüléji is hosszú sor esztendőket éltek. Nyugtalansága ’s heves indúlatjai testét még edzették. De 1810ben e’ vas természetet eggy lassú guta elgyengítette, melly után annyira elnehezedék, hogy nagy testét nem bírhatta könnyen, de mindég fenn járhatott. Három esztendei sinlése után az elmúlt 1812dik eszt. Novemberének 14dikén Ér-Semlyénben csendesen örökre elaludt. A’ természet’^* és élet’ Ura néki könnyü kimúlást engedett.

Lélektelen tetemei az Ér-Semlyéni Templom’ kerítésében harmadnapra, Dienes és Susána testvéreimnek jelenlétekben, azon sírbe tétettek-le, hol anyja ’s Római hitű atyja fekszenek.

Halála után kezünkbe akadt utolsó Rendelése, mellynek végre-hajtását kedves unoka-öccsére, Vice-Palatínus Mélt. Péchi-újfalusi Péchy Imre ’s tisztelt rokonunkra Tek. Kapolcsi Domokos Lőrincz Urakra bízta volt. Osztályunk Martziusnak végével Ér-Semlyénben kezdődött, ’s ugyan-ott Aprilisnek 10dikén el is végződött. Abauj, Zemplény, Szabolcs, Bihar, Heves és Nógrád Vármegyékben fekvő jószágaink úgy osztattanak-fel, hogy lakásom nekem Széphalmon, Dienes öcsémnek, Krainikné és Péchyné húgaimnak Semlyénben, Juliánának és Józsefnek Regmeczen, Miklósnak Semlyénben vagy Pászthón essék.

Ezek voltak, a’ mellyeket ezen nagylelkű Asszony’ emlékezetének fenn-tartására házunk’ rokoninak ’s barátjainak elmondani hálás tiszteletnek, ’s maradékinknak,^* kiknek az illy jegyzések kedvesek ’s hasznosok is lehetnek, fenn-hagyni kötelességnek ismertem. Szokatlan a’ lépés: de óhajtanám, hogy ez is fesse gyermeki hív érzéseimet; ezeknek kevésnek látszott a’ mi Gyászleveleinknek elnyűtt előadások, melly czifra szókkal olly igen sok esetekben álarczoskodik. Ajánlom emlékezetét, testvéreimet ’s magamat mind azoknak, a’ kiknek ezt megküldöm, atyafi ’s baráti szeretetekbe. – Széphalom, Júniusban, 1813.

*) Az akkori háborgó időkben lebetegedéséhez közelítő anyja nem mere megmaradni Biharban, ’s vagy Pesti vagy Hevesi jószágaiban kerese menedéket. Ezen útjában a’ Györgyei határon, Szolnok-Abony mellett,^* testvérének Péchy Mihálynak, ki eggy vad-réczét^* löve, puskaszavára a’ kocsin szülte-meg fiját.

**) Ez, atyja a’ Vice-Palatínusnak, most Septemvirnek, unoka-öccse, Patvaristája,^* ’s későbben sógora vólt.

***)^* Kazinczy Dániel eggyetlen-eggy fija vala Andrásnak^* és Vinnai Ödönffy Erzsébetnek.

****)^* Szirmay Therésia leánya volt Andrásnak és Királyfalvi Roth Juliánának, ’s Menyhértnek etc. testvére.