Eggy bátor szavam az Abaujvármegyei Gyűlésen, Kassán, 1794.
–––
Vitéz Imre, testvére Jánosnak, ki Követje vala a’ Megyének 1825. is a’ Dietán, 1793. lefordíta ’s kinyomtattata Kassán eggy nyomorult firkát, e’ czím alatt.
A’ Kőmívesek nem Jacobínusok. – Páter Szuhányi Exjesuita, akkor Nevelője
*
nevelője [Átírás.]
a’ Báró Wécsey Miklós gyermekeinek, később Supr. Studior. Director a’ Kassai Kerűletben,
*
kerűletben, [Átírás.]
eggy hasonló érdemű munkát nyomtattata:
A’ Kőmívesek Jacobínusok; ’s a’ két munka szabadon forga kezeken. De mivel Szuhányi azt is beszéllé, hogy II. Leopold Császárnak halálát Kőmíveseknek lehet tulajdonítani – (Leopold maga is Kőmíves volt, ’s még Bécsben is buzgó Kőmíves, ’s a’ maga Prágai koronázásakor ezeknek ada-által nevelésűl eggy gyermeket) – ’s az Udvar a’ Szuhányi állítását complimentnek nem veheté; ezen itt említett Gyűlésben felolvastaték a’ Parancsolat, melly a’ Szuhányi’ Munkáját a’ tilalmazott írások’ laistromába számította.
A’ mint a’ Parancsolat felolvastaték, az imádkozni nagyon szerető Szent-Imrey Pál megszóllala: Quidcunque demum dicamus, Latomi certe Jacobini sunt.
Én értém, hogy ez a’ vak ember Szuhányi és Bodenlósz Mihály Exjesuiták által van feldühítve, mert miként tudhatta volna Ő mi a’ Kőmíves, azzal a’ tűzzel, a’ mellyel a’ jó mellett ’s a’ rossz ellen még most is (1827.) lobogok, felkelék, ’s szemeimet Bodenlószra szögezvén, ’s feleletemet nem Szent-Imrey Pálhoz, hanem Bodenlószhoz intézvén, hangosabban mint szokásom és illett, e’ szókat mennydörgém: – Civitatem miscere, et reges sicario more tollere, non Latomorum est, sed Jesuitarum. – (Ne gondolja Olvasóm, hogy a’ gondolatot most öltöztetem ezen classicus latinitásba; épen e’ szókkal mondottam. Még azon eszt. fogattatván-el, sok okom volt a’ szót emlegetni.)
A’ Szemerén, Abaujban lakó Fáy Mihály Úr űlt mellettem. Elrettent a’ szóra. Hátra nyúlván baljával, nékem, ki mellette jobb kézre űltem, lopva rántá-meg mentémet, ’s ezt sugá: Öcsém, ezt a’ szót jól feljegyezzd magadnak; mert bizonyos lehetsz benne, hogy azok, a’ kiknek mondád, feljegyzik, és ezért ugyan elébb utóbb meglakolsz.
Ettől és az illyektől rettegtem én, midőn elfogattatám; mert mit vétettem külömben?