[Június’ 17d. 1792. Budán Audientzián Ferencz Királyunknál]
Június’ 17d.
1792. Budán Audientzián Ferencz Királyunknál. Gróf Teleki József reá veve, hogy esedezzem a’ Budai Kamara Secretáriusságáért. Azt a’ Kir. azelőtt kevés pillantatokkal ígéré Hajnóczi József barátomnak a’ Gróf Széchényi’ ajánlására. Én ezen nagyon megörűltem, ’s örvendék a’ Király szerencsés választásának, ’s ezt vetém mellé: Én ismerem Hajnóczit; nekem kedves barátom; Felséged sem tudósbb, sem jobb, sem munkásabb
*munkás [Emendálva.]
embert nem találhatott volna minden birodalmaiban. Elmaradtam volna innen, ha tudtam volna hogy keresi ezt, nehogy a’ vak szerencse engem boldogítson. A’ Király ezt felelé: Um Ihnen zu zeigen, wie sehr ich diese Resignation und diese Freundschaftsgefühle zu schätzen weiss, nennen Sie mir ein andres Amt, und Sie haben es. – Most nem tudok mást, de ha elő találnék jönni, engedje-meg Felséged, hogy királyi igéretére emlékeztethessem. – Kommen Sie mir in zehn Jahren, u[nd] ich werde Ihnen Ihre Worte wiederholen.