Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Ez a’ szeretetre igen méltó ifjú Pataki deákocska korában 1785. József és Miklós öcséim mellé rendeltetett a’ Professorok által. Semmi nem volt kevésbbé mint ostoba, de nevelését eltévesztették, ’s Patakról az öcséim mellé Kassára hozattatván, ezen változás miatt tudományos előmenetele még az sem leve a’ mi úgy fogott volna lehetni, ha Patakon maradt volna. Nem született nemes szűléktől, ’s így nem lévén kinézése nevezetes polczokra, ’s mivel Jósefnek uralkodása alatt a’ német^* nyelvre volt szükség, nem a’ deákra, egyedűl a’ német nyelv’ tanúlásának feküdt, ’s így az iskolai tanúlásban nagyon hátra maradt. Villaumnak Logicáját egészen lefordította, és ezt magától és nem másnak tanácsára. Ez maga azt mutatja, hogy őtet tompának sem a’ természet nem szűlte sem maga magát nem tette. Bíráji előtt dadogva, félénken ’s igen betegen jelenvén-meg, azok őtet a’ sententiában olly eggyügyűnek declarálták, a’ kit igen sanyarúan igazságtalanság nélkűl bűntetni nem is lehetne.

Ez az igen jámbor ’s szeretetre minden tekintetben igen érdemes ifjú engemet mind Abaujvári Vice Notariusságomban, mind minekutána 11. 9br. 1786. a’ Nationalis Iskolák’ Inspectorságába beléptem, kért, hogy véle írattassak, hogy magát az által is gyakorolhassa. Annyit írt utánam, hogy írása akkori írásomhoz hasonlítóvá^* leve; sokan valóban némelly írását az enyém gyanánt nézték. Imhol két jegyzése az 1791diki Kalendariomból:^*

’S ez egy rendes történetre ada alkalmatosságot, mellyet itt azért jegyzek-fel, mivel győzedelmem’ emlékezete kedves előttem, ’s talán másutt fel nem jegyeztem.

Az Ipam 1785ben jött Ónodról Kassára, hívatalába b[elép]vén.^* A’ Papság ismerte nem-papi gondolkozását, ’s [a’]^* mint nem ok nélkűl gyanítottam mindég, az Egri Pü[sp]öknek^* sugallásából, kérte az Ipamat, hogy hivatalá[na]k^* Actuáriusává tenné Pater Schweizer Ferenczet. Ez, a’ maga szerencsétlenségére, azon hamis politikából hogy így a’ papságot lekötelezi, Schweizert annak tette, mintha a’ papság ismerne^* háládatosságot, a’ hol interesszéje forog fenn. Nem sokára én is az iskolákhoz léptem által Vármegyei szolgálatomból.^* A’ Gróf nem sokára azután Heinzéli Mártont (Luther.) ProDirectornak nevezte. A’ papság meg nem emészthette, hogy a’ Fő Director^* hideg pápista, a’ két alatta szolgáló Tiszt pedig protestáns; ’s mindent elkövettek, hogy bennünket öszvevesszítsenek ’s megbuktassanak. Heinzéli nem sokára búcsút vett, a’ Gróf pedig erántam derekasan meghűlt, melly egyenesen a’ Schweitzer’ és Vice Schweizerek’ munkája volt.

Azon ifjak’ felsegéllésekre, a’ kik magokat a’ Nationalis Iskolák mellé szánták, esztendőnként 200 f szokott volt letétetni az én kezeimbe, ’s nékem kötelességem volt az ezen 200 f. kiosztása felől a’ Præparandusoknak quietantziájikat a’ Helytartó Tanácshoz felküldeni. Consiliar. Pethő Jakab Collegám meglátja ezen Quietántiák között az Aszalai Jánosét, melly 5.^* ftról szóllott, ’s az Aszalai írását az enyémnek nézvén, bemutatja a’ Consiliumnak; ’s imhol jő a’ parancsolat Gróf Törökhöz az Aszalai originalis Quietantiája mellett, hogy adassa velem okát, mért quietáltam magam magamat. A’ Gróf látja a’ Quietantiát az én írásomnak veszi ’s elretten. Irva parancsolja hogy mentsem magam’, ’s Januschek Cancellistája által (ki most Jánosfinak kereszteltette el magát, és a’ ki a’ papság’ kémje volt) küldi hozzám a’ parancsolatot, meghagyván ennek, hogy az Aszalai’ Quietantiáját, mihelytt megtekintem, néki vigye vissza. Láttam a’ Janusek’ örömét ’s bosszút akartam állani rajta, bizonytalanságban hagyván hogy örűljön előre buktomon. Aszalai már akkor a’ S. Pataki Nationalis Iskola mellett szolgált. Irtam tehát neki, hogy Szolgabíró Kossuth András Úrhoz menjen-el, és annak szeme előtt adjon nekem Attestátumot az eránt, hogy az 5 forintot valóban felvette, még pedig akkor vette mikor Quietantiája^* datáltatott és nem azolta, ’s Kossuth Szolgabíró Úr ugyan azon Aszalainak kezével írandó Attestátumra írja reá az eránt szóllandó bizonyságát, hogy azt az Attestátumot Aszalai János néki szeme előtt tulajdon kezével írta légyen. Míg ez az Attestátum Patakról postán Kassára ért, eltele két hét. Schweizer, Janusek és a’ papság örűltek közelgető gyalázatomnak, ’s mély hallgatásomat szepegésnek ’s vétségem’ megvallásának vették.^* Én, hogy triumphusom annál ragyogóbb légyen, még a’ tőlem örök háládatosságot érdemlett Grófnak és imádott napamnak sem szóllottam, ’s ők sem mertek kérdezni, mert vétkesnek gondoltak. Végre érkezik az Aszalai’ attestatuma a’ Szolgabíró Kossuth András’ soraival. Ekkor írva feleltem az ellenem tett vádra, ’s a’ feleletet a’ Grófnak nem magam vittem-el, hanem inasom által küldöttem-bé. A’ Gróf épen abban a’ szerencsétlen epochájában vala, a’ mellyben erántam való elhűlését éreztette, ’s így triumphusom felől velem soha nem is szóllott. Volt eggy idő, a’ mellyben eggy kissebb triumphusomkor öszve meg’ öszve csókolt!

Elkeseredésemben ezeket tettem válaszomba. Azon felűl, hogy nincs charakteremben bérért viselni köz szolgálatot, annyival inkább pedig a’ köz jó’ előmozdítására kitett pénzt ellopni, ’s ámbár a’ jót lárma nélkűl tenni szerettem: most,^* midőn látom, hogy ez a’ történet némellyek előtt gyanúba hozott, kéntelen vagyok feldicsekedni azzal a’ kevés jóval a’ mit tenni alkalmatosságom volt; ’s így elbeszéllém, hogy én midőn vidékem iskolájit megvizsgálni kimegyek, a’ jó talentomú gyermekek köztt könyveket osztok-ki ’s néha pénzt is; ’s előmutattattam Piarista Misemondó-Pap Prof. Simay Kristóffal azon Architecturai könyveket és képeket, mellyeket tulajdon erszényemből vettem a’ Kassai Normális iskola rajzoló iskolájának számára,^* a’ nélkűl hogy ezeknek árokat visszafizettetni kívántam vagy reménylhettem volna.

Sem a’ Gróf, sem a’ Helytartó Tanács nem felelt. – Nulla pallescere culpa! – ὁπλον μεγιζον εστιν ἡ αρετη βροτοις