Története
a’ Wieland’ Diogenese’
magyar fordításának.*[A cím után idegen kéz írásával: „(1–3 levél)”]
Wielandnak e’ munkáját azon házban vettem ajándékúl 1776., melly nekem 1804. feleséget ada, mert Nagy Kázmért akkor Nedeczky Nepomuk és Beőthy Francisca bírák. Ez az asszony látta hogy én az ő imádságos-könyvei mellett heverő könyvet a’ Wieland Diogenesét, Leipz. 1770. Geysernek sok rezeivel Oeser után, gyönyörködve nézem, ’s minthogy ő nem olvasott semmit, ’s a’ könyvet hihetőleg ajándékban kapá, nekem adta.
Én a’ könyvet Kassán 1790. lefordítottam. Ijesztének hogy a’ Censor tiltani fogja kiadását. Szerencsémre az Báró Sahlhausen Móritz Ex-Kapitány volt, kit a’ Kassai Kerűletbeli Iskolák Fő-Directora Gróf Török Lajos Úr, nem érdemei hanem szegénysége tekintetéből, Pro Directorává tett vala a’ Kassai Academiának, és a’ ki hogy kettős fizetést vonhasson, magára vállalá a’ Censori terhet is; ’s ennél eggy kis tekintetben állék mind hívatalomra nézve, mind mivel tudta hogy Gróf Török engem gyermeke gyanánt szeret. De a’ Német ember nem is igen érte magyarúl. Osztán József Császár épen akkor hala meg (1790. Februar. 20d.), ’s félt, hogy ha meg nem engedi a’ fordítás’ nyomtattatását, panaszt teszek a’ Gyűlésen. Ezen okok Sahlhausent arra indíták, hogy az Imprimatust reá írta.
Bécsben akarám azt nyomtattatni, ’s hogy a’ német Betűszedővel elkerűltessem a’ hibákat, még tisztábban írtam le azt, ’s megtartván a’ Sahlhausen aláírásával jegyes exemplárt, ezt az újabbat felküldém Bécsbe, meg sem álmodván hogy azt a’ Censor megtilthassa.
De Bécsből azt a’ tudósítást vettem, hogy a’ Munka megtiltaték Magyarban.
E’ szerint előmutatván Trattner Mátyásnak a’ Kassai Censor engedelmét, ezt kértem meg, hogy venné
*hogy <..> venné
munkába. – Trattner ótalmazva volt a’ Sahlhausen engedelme által, ’s örömmel teljesíté kérésemet, ’s azt 1793. Martziusban elkészítette.
Másfél esztendeig szabadon árúltatott a’ könyv. De ekkor az itt következő Parancsolat érkezett a’ Pest Városa’ Tanácsához a’ Helytartó Tanácstól. Azt a’ mellyet ide ragasztok,
*ra[.]asztok, [Átírás.]
a’ Gréczi fogságában 1796. Octób. 12d. megholt Aszalay János írta le Trattnertől.
[…]dentes*[Dőlt betűkkel a két beragasztott lapon olvasható idegenkezű másolat. A latin szöveg eleje hiányos.]
ac circumspecti, nobis honorandi! Sua Maiestas Sacr[issi]ma circa versionem Hungaricam a Szinopei Diogenes Dialogusai in ejate Typographia Trattneriana impressam clementer resolvere dignata est, ut, cum distractio ipsius originalis libri neutiquam singillative, [se]d*[Papírhiba.]
duntaxat in nexu cum omnibus operibus Viela[nd]is*[Papírhiba.]
admittatur, juxta directivas censurae neq[ue]*[Papírhiba.]
ejusdem versionis distractio interdicatur, nihilominus Typograph? Trattner, ob attactae bonis, utpote per Localem Revisorem Cassoviensem robatae impressionem culpa vacaret, adeoq[ue] damnari non posset, ubi idem pro restrictione damni recurrerit, illudque (imputato distractionum amplarium pretio) sufficienter liquidaverit, ulterium eatenus Resolutionem subsecuturam esse. [p]roinde*[Papírhiba.]
Benignam Resolutionem Consilium istud Locumt[enentiale] Hung[arico] Civico hinc Magistratui eo fine hisce intimandum habet, quo antelatum Typographum conformiter edoceat, ac fine obtinendae resarctionis horsum inviet. Datum ex Consilio R[egio] L[ocumtenentiale] Hungariae Budae d[ie] 13. Junii. Anno 1794. celebrato. Eorundem generali Comes Joseph. Haller mpr. Joseph. Limp mpr.
statui Pestiensi Civico exhibend[um]
Hasonló parancsolat méne le Báró Schaffrath Leopold Váczi Kanonok és a’ Pesti Gymnasium Directorához is. Ez meglepheté vala Weingandot, ’s elszedhette volna tőle a’ még el nem kőlt exemplárokat; de ő jobbnak látá intést adni Weingandnak, hogy a’ megtiltott könyv példányait takarítsa félre. Weingand követte az intést, ’s a’ példányokat kezemhez juttatá.
Imhol a’ tiszta fejű ember czédulája:
Haben
*[Dőlt betűkkel a beragasztott lapon olvasható idegenkezű szöveg.]
Sie das bei uns Betitelt a Szinopei Diogenes Dialogusai von Vieland. ist aber von Kazinczy in das Ungarische übersetzt worden Haben Sie ein Exemplar so schicken Sie eins mir Haben Sie mehrere so schicken Sie mir alle denn sie müssen der Statthalterei überschicket werden.
Megkértem Weingandot, attestálja nekem, hogy a’ Wieland Diogenese német nyelven az Austriai uralkodás’ minden Könyváros boltjaiban szabadon árúltatik; ’s a’ mint kevés holnapok múlva minden Vármegyékhez lejőve a’ parancsolat, melly a’ Nyomtatás szabadságát összeszorította, panaszomat elmondám az Abauji, Zemplényi ’s Bihari Gyűléseken, ’s előmutatám a’ Weingand
*Wiegand [Tollhiba.]
Attestátumát.
Attestatum.*[Dőlt betűkkel az idegenkézzel írt „Attestátum”, ez a kéziratkötet 49. lapja.]
Ad opusculum germanicum Consiliarii aulici Wieland, sub Titulo: Sokrates mainomenos, oder die Dialogen des Diogenes von Sinope, per titulatum Franc. Kazinczy in hungaricam Linguam transpositum, et Pestini Typis Trattnerianis exusum, in omnibus Bibliopolis tam Hungaricis, quam Austriacis, libere vendatur, et catalogis librorum in his Bibliopolis venui expositorum insertum sit, testor
Pestini, Die 14. Julii 1974.
Joannes Michael Weingand, qua Bibliopola
Johann Lindauer*[Az aláírás előtt pecsét látható a kéziraton.]
Elfogattatván 1794. a’ Martinovics Apát Úr’ oktalan plánját magokévá tevők, Causar. Regg. Director Németh János a’ Martinovics, Consil. Haynóczy, Laczkovics János, Szent-Marjay Ferencz és Gróf Zsigray Jakab ellen tett Actiót közre eresztette. A’ Publicum látta ebből hogy bizonyos franczia gondolkozású írás nyomoztatik, ’s mind azok a’ kik azt láttak, befogdostatnak, ’s ebből rendesebb dolog történt mint várni lehetett.
Prókátor Gerendásy Debreczenben épen Diogeneszemet olvasá, midőn Ládszegi nevű Posta-Expeditor hozzá belép. Gerendásy olvas belőle holmit a’ vendégnek; az elkéri a’ könyvet, ’s megpillantván nevemet az előbeszéd alatt, hogy el ne fogattassék látása miatt, a’ Magistrátusnak béadja. A’ Tanács három ízben gyűle össze ezen dolog eránt, ’s nem találtatott senki, a’ ki felnyitni merte volna. Híre futván a’ Városban, hogy a’ Kazinczy által kiadott Diogenesz, mint a’ Causar. Regg. Director által nyomozott franczia Catechismus forog szóban, sokan a’ magok explárjaikat a’ Tanácsnak felküldék, ’s azokat Szombathy János Fő-Bíró Úr, fel nem nyitva elébb, lepecsételteté. Vice Notárius Kászonyi vala az az eggy, a’ ki eggyet a’ lepecsétlés alatt megnyita, azt adván elő, hogy a’ mit mint veszedelmest lepecsételnek, illő tudni mi legyen; ’s kérte az Abderai Magistrátust, hogy magokat ne tegyék félelmekben nevetségesekké. – Nem jó dolog nem félni: de félni is bajos.