Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Zámbory Antal Második Vice-Notárius a’ maga hívatalát letévén, Kazinczy András bátyám (az atyám testvére) engemet Consiliárius és Első Al-Ispán Szirmay Tamás Antal Urnak és osztán a’ Gyűlésnek is beajánlott, hogy Zámbory helyébe a’ Fő-Ispántól Vice-Cancellárius Gróf^* Pálffy Károlytól engemet kérjenek-ki Második Vice-Notáriusnak.

A’ Notárius (később Udvari Consiliárius) Szirmay Antal ugyan erre ajánlá a’ Vármegyének a’ maga Cancellistáját Kaposy Mihályt és Pintér Istvánt, feleségének testvérét.

Minthogy csak eggyet proponálni szokatlan, a’ Vármegye mind hármunkat ajánlott, engem első, Pintér Istvánt második, Kaposy Mihályt harmadik helyen; ’s meghagyta a’ Notáriusnak, hogy a’ Fő-Ispánhoz intézendő levelet készítse-el.

Szirmay felforgatta az előmutatás’ rendét, ’s elsőnek Kaposyt, másodiknak Pintért, harmadiknak engemet teve; ’s ollyankor vitte a’ bépecsétlés végett az Első-Al-Ispánhoz a’ levelet, midőn ennek azt megtekinteni lehetetlen volt. A’ Fő-Ispán eggyikünket sem ismervén, követte az ajánlás’ rendét, ’s Actuális második Vice-Notáriussá Kaposy Mihályt nevezte-ki, engem pedig Honoráriussá teve.

Consil. Szirmay Tamás Antal elhűlt, midőn a’ Fő-Ispán’ levele megérkezett, ’s szónak állította a’ Notáriust; András bátyám pedig neki nem csak tisztátlan lelki-isméretét, hanem háládatlanságát is szelíden szemére vetette, úgy hogy Szirmay Antal sírásra fakadt, ’s a’ bátyámat megkövette. Mit nyere Zemplény Vármegye Kaposiban, megmutatta az idő. Az egész Közönség tudja, hogy ez az undok lelki isméretű ember hívatalát ki nem fogyható impostúrák alatt viselte, ’s azzal vádolja, hogy eggyütt regestrálván a’ Vgye Archívuma’ Leveleit a’ Fő-Notáriussal, sok Irásokat ellopott, elsikkasztott.

Imhol a’ Felírás a’ Fő-Ispánhoz:

Excell[entissime] ac Ill[ustrissi]me D[omi]ne Comes, SuperComes, ProCancellarie Aulice, D[omi]ne nobis colendissime, gratiosissime!

Joannes Okolicsányi de Eadem, honorarius hactenus Co[mita]tus hujus V[ice]Notarius (később Torna Vármegyei Fő-Ispán) in Notarium I[nclyti] Tab[ulae] Regiae Districtualis Cis Tibiscanae promotus, gratiis Exc[ellentiae] V[est]rae pro sua in Officio Vice Notariatus accomodatione habitis, praegesto officio valedixit, et se Exc[ellentiae] V[est]rae pro Assessore Co[mita]tus hujus resolvendum proponi sub hodierno institit. Non secus et Antonius Zámbory Secundarius V[ice]Notarius ob remotiorem a loco consessus publici suam habitationem, et valetudinarium, signanter oculor[um] male affectorum statum officium deposuit. Pariter et Mich. Kovásznay ob amissum simpliciter oculor[um] usum Officium Parla[menta]ris Perceptoris in Processu Sztropkoviensi resignavit. Gabriel vero Sallaky in Districtu Király-Helmecziensi Vice Judex Nob[ilium] incurabili hydrope laborat, adeoque ad gerendum servitium inhabilis redditus est.

Cum autem haec officia ob accumulatorum publicor[um] laborum molem diutius vacare non possent, Exc[ellentiae] V[est]rae humillime proponimus:

Pro Off[ici]o secundarii V[ice]Notarii:

Michaelem Kaposy, Officii Notarialis Cancellistam, tenore adnexae ejusdem sub N[ume]ro 1. Instantiae publico praestitis servitiis conspicuum.

Stephanum Pintér de Legenye tenore adnexae ejusdem sub N[ume]ro 2. Instantiae et Test[abi]lium Ill[ustrissi]mi D[omi]ni Comitis Mich[aelis] Sztáray sub N[ume]ro 3. advolutar[um].

Franciscum Kazinczy de Eadem ad publicam notitiam pro gerendo hoc munere idoneos. Dignetur ex his unum Exc[ellentia] V[est]ra pro secundario Co[mitat]tus hujus V[ice]Notario deligere et gratiose denominare.

Quia vero per applicationem ad honorarii Vice Notarii Officium juventutem habilitari experientia testatum redderet; praeter praemissos qui videlicet ex propositis ad secundarii V[ice]Notarii munus applicati non fuerint, etiam Josephum Zsádni Cancellistam V[ice]Comitis, et Josephum Horváth de Szent-András proponimus. Dignetur pariter ex praenominatis unum Exc[ellentia] V[est]ra pro Honorarii V[ice]Notarii munere deligere, et gratiose denominare.

Pro Off[ici]o Par[lamenta]ris Perceptoris

Sigismundum Boronkay de Eadem ita, ut Josephus Kolosy, Processui Sztropkoviensi propinquior, ad Processum Sztropkovien[sem] pro Parl[ament]ari Perceptore transponatur, Sigismundus autem Boronkay in Processu Zemplini residens ibidem in locum Josephi Kolosy extra Processum degentis munere Parl[ament]aris Perceptoris defungaur.

Quod vero concernit supportationem Officii Jud[icis] Nob[ilium] Gabrielis Sallaky, hunc reconvalescere valentem ex reflexione utilium servitior[um] officio amovere non convenit, sed eousq[ue] etiam, ita exigente publico servitio, in locum valetudinarii hujus Vice Judicis Nob[ilium] pro honorarii Judicis Nob[ilium] officio cum praehabito sallario Jurassoris Gasparem Szikszay districtus illius Actualem Jurassorem, et in locum hujus pro honorario Jurassore Josephum Vekey de Eadem, pro Assessoribus autem emeritum honorarium V[ice]Notarium Joannem Okolicsányi de Eadem ex reflexione utilium publico praestitor[um] servitior[um], et Stephanum Bydeskúty de Ip[so], pronatum Co[mita]tus hujus Praenobilem, virumque sinceri et recti studiosum^* Exc[ellentiae] V[est]rae humillime commendamus, favoribusque ac gratiis devoti manemus

Exc[ellenti]ae V[est]rae

Ex Congreg[atione] G[ene]rali 30. Aug[usti]

1784 in Oppido Ujhely

celebr[ata]

Felolvastatván a’ Fő-Ispán’ válasza Novemb. 29dikén, némellyek álmélkodva hallák, hogy Kaposy neveztetett-ki harmadik Vice Notáriusnak, ki olly belső és külső érdem nélkűl volt, hogy általa a’ Notariátusi szép hívatal meg is piszkolva látszhatott, ’s Szirmay Antal ismét sírásra fakadt. Nyomni a’ dolgot nem lehete, mert külömben Consiliárius Szirmay Tamás Antal is vádoltathatott volna, hogy a’ Felírást meg nem olvasá; és így a’ dolog abba hagyatott. Szirmay Antal soha sem gondolt a’ pirúlással, csak hogy meglegyen a’ mit óhajtott. Ezt bizonyítja a’ jó, de gyenge, és csak néha jó embernek egész élete.

Én letévén a’ hitet, ezzel köszöném-meg a’ Vgye’ ajánlását:

Tekint. Nemes Vármegye,

Tekint. Consiliárius ’s Ord. Vice Ispán Úr, Helytartó Igazgatónk!

A’ legérzéketlenebb szívnek kellene kopogni mellyemben, ha ezt a’ szerencsét, melly által ezen Tek. Nemes Vármegyének Tisztviselő tagjai közzé iktattatom, nem a’ legindúlatosabb örömmel fogadnám; ezen Vgyének, mellynek táblája mellett szentelt Fejedelmihez szinte az oltárig hív, kedves anyaföldünk eránt lángoló ’s érette akármelly veszélyt, akármelly gyötrelmet boldogságnak, édes örömnek tartó^* Magyarokat igaz el nem fajult Magyarokat tisztelek. Millyen nagynak kell lenni örömemnek, millyen nagynak háladatosságomnak, midőn most nagy-kegyelmű Fő-Ispánunk adományából ezt a’ dicsőséget reám is érzem kiterjedni. Köszönöm, szívesen köszönöm ezt Ő Excnak, ’s távollétében a’ legforróbb háládás’ áldozatját teszem-le a’ Tekint. Nemes Vármegye’ színe előtt, ’s mint hajdan Hannibal az oltár mellett: úgy esküszöm én a’ Gróf Pálffy Károly’ képe ’s Zemplény Vgye előtt hazámnak ’s hazám’ megtartójának megszeghetetlen, örökös, vért ontani kész hűséget: de köszönöm ezt magának a’ Tek. Nemes Vármegyének; noha azt a’ széket, mellyet nekem nyujtani akart, és a’ mellyben parancsolatjára^* öt nap alatt űltem is, csillagzatim visszás forgása miatt el nem nyerhettem; köszönöm különösen a’ Tek. Urnak, ’s csókolom azokat az atyai kezeket, mellyek előmenetelemnek első talpkövét hathatósan megvetették.

Most tehát széket foglalok tollat-viselő társaim között, ’s ajánlom magamat a’ Tek. N. Vgyének mint fija, mint érdemetlen, méltatlan, gyenge, de hív tagja. Méltóztassék engemet vezérleni, oktatni, tanítani; eggy szóval légyen azon kegyességgel atyám, a’ mellyel én magamat fijának nevezni kevélykedve bátorkodom.

Szirmay Antal ismét elfakada sírva. Ecce quomodo sugillor! kiálta kínjában. Minthogy ez a’ gyermeki tűzzel írt és mondott rigmus, és az a’ láng,^* melly ebből itt, olly minden helyén kivűl, kicsapongott, nagy kedvességgel vala fogadva, holott azt érdemlette inkább, hogy az okosabbak fejet csóváljanak, ’s megintsenek, hogy ezután a’ mit annyi Halló előtt mondani akarok, dolgozzam-ki jobban: Szirmay elkérte papirosomat, ’s az Acták közzé vitte-be, hol azt most (1821. Aug. 2dikán, midőn Zemplény Vgyének parancsolatjából az Archívum’ megbontakozott rendét helyre hozni igyekezem) véletlenűl lelem, ’s képzelhetetlen pirúlgatások köztt olvasom. Ha szabad volna, kivetném azt innen; de hadd álljon hát, ’s a’ ki olvassa, emlékezzék, hogy az írást minden kéz firkálással, a’ járást minden láb bugdosásokkal kezdette.

Mondásomban azt, hogy a’ Második Vice-Notáriusi székben öt nap alatt űltem, nem lehet érteni magyarázat nélkül; azt tehát íme ide vetem még.

Midőn Consil. Szirmay Tamás Antal, kinek atyja testvére volt a’ nagyanyámnak Kazinczy Danielnének, engemet hogy második Vice-Notariusságra ajánltassam, a’ Gyűlésnek proponált, olly nagyon óhajtotta hogy már az legyek, hogy eggyszersmind parancsolá is, fogjak széket, ’s addig is míg a’ Fő-Ispán kinevez, vigyem a’ hívatalt. Annál keservesebb vala osztán mind magamnak, mind az anyámnak és bátyámnak, hogy az elsőséget eggy minden érdem és minden fény nélkül való embernek, kinek az Esküdtség is véletlen szerencse volt volna, kelle engednem.

Nem sokáig viseltem ezt a’ szolgálatot. Nem bízhatván Szirmay Antalhoz, ’s rettegvén, hogy a’ néha rútat tenni is igen kész ember alkalmat keres megbuktatni, Abaujban is honorárius Notáriusnak lévén denominálva, innen magamat mintegy lopva vontam-ki.