Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Angelo eggy Africai fejedelem’ fija volt, kinek tartományát Gangusilangnak, familiáját Magni-Famorinak nevezték. Maga Angelo ott Mmadi Make nevet viselt. Eggy nap a’ hét esztendős gyermek az anyja körűl múlata, ki utolsó gyermekét szoptatta volt, ’s nagy atyja ijedve szalada hozzájok, ’s felkiálta: Ellenség! ellenség! A’ gyermek^* futni kezde. Hova megy Mmadi Make? kiáltá az anyja. A’ hova Isten viszen, felele a’ gyermek, ’s ment. Eggy más gyermekkel eggy fának támaszkodék, ’s onnan látá, mint vágták agyon szűléjit az idegenek. Most ő is a’ győzedelmesek’ prédájává leve, ’s eggy gazdagabb őtet eggy más feketén és eggy szép paripán vette-meg rablójától. Sok földijeivel eggyütt eggy nagyobb hajóhoz vitetett, a’ mint hiszi, eggy spanyolon. Új ura bíztatá, hogy őtet anyjához fogja vinni; de mint hűle-el a’ gyermek, midőn ez őtet nőjéhez vezeté. Ez az asszony valóban anyai érzéssel bána vele, de csak mikor senki nem látá. Az ember a’ gyermeket Andrásnak nevezte-el, ’s tevéjinek legelését bízta reá.

Innen Siciliába vitetett, eggy Messinai Asszonysághoz, ki hozzá Tanítót fogada. A’ Marquise nagyon óhajtá, hogy Mmádi Make magát kereszteltetné-meg, de a’ gyermek azt csak eggy betegségében engedte-meg, maga választván az Angelo nevet, eggy ott szolgálatban levő Angelína nevű fekete asszony’ kedvéért, ki eránta anyai kegyet bizonyított. Ez történt Septb. 11dikén, ’s Mmadi Make a’ napot esztendőnként religiósus érzések köztt inneplette, mintha az volt volna születése’ napja.

Herczeg Lobkowitz, ki mint Cs. K. Generális állott vala Siciliában, gyakran jelent-meg a’ Marckézénél, ’s megszerette a’ szelíd szerecsenkét. Sokszor megújított kérései arra indíták a’ Marchézét, hogy a’ gyermeket neki ajándékozná. A’ gyermek a’ Herczegnél nem kapa semmi nevelést, ’s el engedé magát tüze által ragadoztatni, ’s eggyik napját a’ másika után hívalkodásban töltötte-el. De az Angelo Védangyala neki eggy barátot ada a’ Herczeg’ öreg Udvari-Mesterében, ki az ő ritka talentomait ’s jó indúlatját kiismeré. Eggy tanító kezébe adva Angelo tizenhét nap alatt folyvást olvasni németűl megtanult.

Angelo felnevekedék, ’s mindenhova kíséré Urát a’ Herczeget, el még a’ csatába is, hol midőn a’ Herczeg sebet kapa, Angelo vette vállára, ’s kivitte a’ veszélyből. ’S itt nem csak úgy viselé magát mint hív cseléd, hanem úgy is mint derék katona, ’s nehány legényt tulajdon kezével teve fogollyá. A’ Herczeg őt Gallopínjének nevezte-ki, FeldMarschall Lacy pedig eggy Companiával kínálta-meg, ’s minthogy azt Angelo el nem fogadta, katonai érdemeinek jutalmáúl eggy szép török kardot övedze ágyékára.

Lobkowitz őtet testamentomában Liechtenstein Wenzelnek hagyá. Első Ferencz Császár magához hívatá, ’s megkérdé, ha nem volna e kedve, az ő szolgálatjába lépni. Angelo Liechtensteinnál marada, tisztelvén előbbi ura’ rendelését.^* Az esedezők pártfogója itt ’s Lobkowitznál mindég ő vala: de magának soha semmit nem kért.

II. Józsefnek Császárrá választásakor Urának jóvá hagyásával szerencséjét próbálta a’ kártya asztalnál ’s eggynap húszezeret nyere. Alkalmat akara adni a’ Vesztőnek, visszanyerni pénzét, ’s más nap ismét megjelent, de ez ekkor újra vesztett, ’s huszonnégy ezeret. Angeló harmadik nap nemeslelküségből veszte, ’s vissza nyereté a’ második napi veszteséget. A’ Banquier nagy megilletődéssel jött-el hozzá, megköszönni szép tettét. Soha ezután nagy pénzben Angeló nem játszott. Legkedvesbb múlatsága a’ Schach vala, ’s azt mesteriképen játszá.

Életének nem tudatik melly esztendejében Kapitány Kellermann Urnak testvérével, valamelly Herr von Christiani Özvegyével, házasságra lépe, Liechtensteinnak híre nélkül. Okai voltak azt nem tudatni. II. József, ki Angelót kedvellé, ’s sok ízben karján függve sétála vele a’ bástyákon, elmondá azt Liechtensteinnak. Ez előhívatá Angelot, ’s szónak állítá. A’ Herczeg eltiltotta házától, ’s testamentomából kirekesztette.

Angelo eggy kis házban költözött a’ Külvároson, eggyetlen leányának Baro Heuchterslebennének nevelésével foglalatoskodván. Csendes életét szerelem, atyai gond, barátság, tanúlás ’s kis kertje mívelése tették édessé.

Liechtenstein Wenzelnek halála után mintegy két esztdővel annak testvérétől született fija ’s örököse Liechtenstein Ferencz Angelóval az úczán akada-össze. Ez Angelót szekerébe vette-fel, ’s nagy bátyjának igazságtalanságát az által hozá helyre, hogy neki esztendei fizetést rendele, kiterjesztvén azt halála után özvegyére is; ’s azért azt ígérteté-meg vele magának, hogy fijának az ifjú Liechtenstein Lajos Herczegnek nevelésére felvigyázzon.

Angelónak legkedvesbb tanúlása a’ Hisztoria volt, ’s igen hív emlékezete által ebben annyira segélteték, hogy a’ nevezetesbb személyeknek születési halálozási napjaikat is tétovázás nélkül elő tudá mondani valamikor kívántaték. Még öreg napjaiban is emlékezett az első hazájában hallott énekekre, és hogy atyjának mennyi cselédjei voltak, eránta mint mutattak függési tiszteletet.

Egéssége állandó volt, ’s külsőjén semmi jelét nem lehete látni a’ megfogyatkozásnak. Sokszor történt meg, hogy a’ ki őt Angelónak hallá neveztetni, ’s húsz vagy több eszt. olta nem látta volt, a’ régibb Angeló’ fijának gondolá.

Megholt 1796. Novemb. 21d. 75. eszt. korában. A’ guta Bécsnek úczáján sulytotta-meg, ’s megölte eggyszeri ütésre.

A. középszer termetű volt, ’s vékony ’s kedves arczu, növésű. Arczvonásai attól a’ mit mi tartunk szépnek, nem távozának-el annyira mint a’ több feketéké lenni szokott. Tartása, mozgásai kedvesek, könyűk Olaszúl, francziáúl igen nagy könyűséggel, németűl is nem nehezen beszéllt, ’s csehűl, ángolyúl, valahogy^* latinúl olvasott. Öltözete mindég orientális volt, többére csíkos fejér szövedékből, melly által bőre feketesége még inkább kitündöklött.

Én Angelónak ismeretségében voltam. – 1786. Augban, akkor Vice-Notáriusa Abaujnak, felmenék Bécsbe, ’s eggy két butellia Tokajit vittem-fel, hallván, hogy ő a’ minél édesebbet szereti. Házam’ emberei által küldém neki azon jelentéssel, hogy eggy Magyar tisztelője kedveskedik. – Kevés napok mulva eggy szobaleány jő hozzám, hogy eggy Úr nézeti ha szobámba vagyok e. Minthogy én magasacskán laktam, nem vártam hogy az idegen feljőjön: magam menék le hozzá. Angelo ott álla turbánban, csíkos fejér öltözetben, ’s felém fordítván tenyerét, megköszönte kisded ajándékomat, ’s megcsókolt. A’ csók nem annyira tola-el mint az a’ tekenős-béka bőr forma tenyér, mellyet nem néztem borzadás nélkül. Így osztán neki gyakor látogatója valék, ha felmentem Bécsbe, ’s neki Dilizsánszon is küldöttem bort és Tokaji essentiát.

1791. Május olta Augustus’ végéig múlaték Bécsben. Akkor szökött volt meg Párizsból XVI. Lajos és nője Maria Antonia; de megkapatván útjokban fogva tartattak. Lajosnak testvére a’ híres Comte d’ Artois Bécsbe jöve II. Leopold^* Császárt reá bírni, hogy testvérét a’ Királyt szabadítsa-ki. Én az Artoisi Gróf-Princzet nem láttam; de történetből Angelóhoz menék reggel. Bekopogék, ’s megnyitván az ajtót, Angelót turbán nélkül ’s bészappanozott bajusszal és szakállal találtam. Ő mindég maga beretválta magát. – Barátom, monda nekem, menj által kérlek a’ leányomhoz, ’s múlassd magadat, míg kész leszek. – Sőt engedd-meg, mondám, hogy a’ Kisasszonyt is ide hozhassam; leűlünk az ablakban, nem leszünk terhedre, ’s beszéllgethetünk.

A’ Kisasszony sárgás fekete bőrű volt, de physionomiája nem Africai. Eggy barátnéja Babette von Koller mutogatá Solimann Kisassznak a’ maga rajzolásait veres és fekete krétában. Az utolsóbb által jőve velem atyjához ’s eggy^* ablakban helyt fogánk. – A’ franczia dolgokról folya a’ beszéd, a’ XVI. Lajos megszökéséről, ’s annak történhető következéseiről. – De, mondd-meg nekem, édes barátom, mondá Soliman, mi Isten csudája az hogy ezeknél a’ Bourbonoknál^* eggynek sincs feje. – A’ Kisassz. hirtelen belé ugrata atyja’ szavaiba: O lieber Vater, lassen Sie sie ohne Köpfe seyn, was hat der Noth? wenn sie nur gute Füsse haben. – Szó nélkül hagyám, mert nem értettem; de az atyja nevetett, ’s kis bohónak nevezé nyájaskodva leányát. Bruder Kazinczy, mondá most Angeló, alles das werden Sie nicht verstehen, und ich bin Ihnen eine Erklärung schuldig. Meine Tochter war heute Nachts in der redoutte, und war glücklich mit S. königl. Hoheit dem Comte d’Artois zu tanzen. Stellen Sie sich den Leichtsinn vor; er kommt zu unserm Hof, Kaiser Leopold zu bitten, dass dieser Artois’s Bruder den König befragen wolle; ganz Wien weiss, dass er dieser Affaire wegen hier ist, u. er geht in einen Zahl-Ball, und tanzt die ganze Nacht durch.

Midőn Brigidó, Lőcsei Plebánusból Leybachi Herczeg Érsekké, de elébb Szepesi Püspökké neveztetett, Angeló hozá-le (1788)^* neki a’ Diplomát, ’s B. Brigido vele jött Kassára is. Angeló látogatásimat vissza adá, ’s eggyütt ebédlék vele a’ Püspöknél.

Eggykor ezt beszéllé nekem. – A’ Banquier Fries kevély felesége’ kívánságára beadá Józsefnek esedezését a’ Báró titulusért. – Was wollen Sie lieber Fries mondá József, midőn ez belépett Ew. Maj. den Baronen titul. – Ich mache Sie zum Grafen, mondá József. – A’ gőgös Assznak ez sem volt elég; nem hagya békét az Urának, menjen ismét, ’s kérje a’ Kamarás kulcsot is. – A’ Császár azt is megígérte; de a’ legelső házak Mágnásai oda szaladának, ’s fenyegetőztek, hogy ha a’ Császár vissza nem vonja ígéretét, ők leteszik a’ kulcsot; az születés bizonyságu, az pedig Friesnek nincs. József visszavoná ígéretét, ’s a’ helyett Excellenz. titulust akara Friesnek adni, melly ennek, felesége^* miatt, nem kelle. Fries össze veszett feleségével, ki arra igyekezett bírni férjét, hogy adja-el minden jószágait, ’s költözzék Párisba.

Ezen összekapás Friest beteggé tette, ’s barátjai jöttek látogatni. Angeló őtet ferdőkádjában találta. O mein lieber Angelo, wenn Sie wüssten, wie ich unglücklich bin! – Ide hamar egész szerencsétlenségedet a’ fél birtokoddal, mondá a’ gyönyörü culturáju Angelo.

Friesné férjét és első fiját megölte bosszantásaival ’s oktalan kívánságaival. A’ fija eggy összekapások után kisétált^* a’ bástyákra, ’s általfázott, megholt.

A’ dölyfös asszonynak végre az az öröme lőn, hogy fija Herczeg Hohenlohe Kisasszt veve-el, Báró Reviczky Judithnak leányát. Háza Bécsben a’ Jósefpiaczon áltellenben a’ Cs. K. Bthecával és a’ II. József lovagszobrával.

Angelo Kőmíves volt a’ Born’ négyszegében, ’s szerzetes neve Massinissa. Némelly alkalmakban ő volt a’ frater terribilis.