Ez a’ Praedium, akkor midőn az atyám osztályrészben általvette, kevés házból állott. Az Atyám benne eggy Serházat és a’ Serházzal általellenben a’ Bozsva bal partján eggy házhelyet ’s azt birta a’ hol most Szakszon lakik. Hericznek nem vala egyebe eggy nyomorúlt viskójánál, mellyben italt árúltatott. A’ Malmot ketten bírták közösen. A’ Regmeczi más két nemes birtokos Daczó Pál Ur és Molnár…, nem csak nem bírt semmit a’ Praediumban, de csak erdejét, az úgy nevezett Ligetet, sem használta; és ez világos jele, hogy a’ Praedium nem Alsó-Regmeczhez tartozó Diverticulum, hanem külön határú birtok. Látni ezt a’ Daczó József ellen 1775 táján folytatott Violentiális Peréből a’ triumphált Anyámnak, mellynek authenticált Inquisitiójiban azt vallják a’ Tanúk, hogy ezen Praedialis Liget nevű erdőben Kazinczy és Hericz Urakon kivűl senki más nem bírt. Jól emlékezem, hogy az Atyám azt sem engedte meg soha a’ Regmeczi Bírónak, hogy itt jurisdictiót gyakoroljon. Azonban ez az Anyám özvegyi birtoka alatt lassan lassan becsúszott, nyilván azért, mivel az itt lakók Bírói hatalom nélkűl nem élhetnek, ’s magokat Bíró-választással ’s tartással, kevés számokra nézve terhelni nem akarták. – Hogy ezen Praediumban több volt a’ Kazinczy jus mint a’ Hericzé, megtetszik onnan, mert az erdő-biróság, mint potior jusa mindég a’ Kazinczyaké volt, mellyről familiám’ levelei köztt láthatni eggy Hericz Márton által 17…ben subscribált Tractátust.
§. 2. A’ helyet, mivel pusztán állott, sokféleképen hívták. Eggyik neve Eresztvény volt, másik a’ gaznál (mint Rómában ad aquas), harmadik a’ Malomnál, ’s Isten tudja mi egyéb. Tót neve leginkább Pri-Mosztu (a’ hídnál). Az atyám és anyám a’ Serháztól adtak neki nevet, ’s midőn embereiket ide kiküldötték, ugy adták parancsolataikat hogy a’ Serházhoz menjenek ki; ’s ez a’ név mostanáig is fenn maradt. Én elébb Prenesztének akartam elnevezni; végre 1794-ben szüret után eggy ágast állíttattam fel ott hol most a’ kút vagyon közel a’ Szakszon sövényéhez, mellynek táblájára e’ szókat írtam: „ABAUJ VÁRMEGYE. PRAEDIUM. SZÉPHALOM. 1794.” Ez a’ tábla elavúlt, ’s 1808-ban eggy újat állittattam az Ujhelyből jövő út jobb szélén az utolsó ház sövénye mellett, megtartván az előbbi felülirást rajta, ’s csak az esztendőt változtatván 1806-ra, annak emlékezetéűl, hogy én abban jöttem ide lakni.
3. §. Az Atyámnak erántam az vala plánja, hogy engemet úgy fog nevelni, hogy Religionarius Agens lehessek. Az akkori nyomattatáshoz képest ez nem volt sem nem természetes, sem rút gondolat. Felküldött volna Bécsbe, hogy lássak és nyelveket tanúljak, sőt kiküldött volna a’ külföldre is. Ő 1774-ben életének 42-dik esztendejében, mikor én 15 esztendős voltam meghala, ’s az ő halála véget vetett a’ plánnak. Én azután még öt esztendeig laktam Patakot. – Akkor még az a’ domb, hol most házam áll, valamint az a’ hely is melly házamtól fogva a’ Szakszon kertjéig benyúl, merő csere volt. Eljárván a’ domb alatt Regmeczről Patakra ’s Patakról Regmeczre, már akkor kinéztem magamnak a’ helyet, hogy ott én valaha épiteni fogok. Az Anyám meghallotta a’ gyermeke szavait, ’s tizenöt esztendő múlva azután (a’ Pataki szőlő szüretjében 1790.) parancsolta, tétessek delineatiót, tulajdon tetszésem szerént, ő felépíti; és egyedűl azt fogja nekem imputálni a’ mi készpénzbe kerül. Követ, fát ’s napszámosokat ingyen ád hozzá, a’ mennyi kivántatik.
4. §. Akkor nékem az a’ gondolatom volt, hogy Consil. Radvánszky Jánosnak és Báró Prónay Évának harmadik szülötte leányokat, Polyxént, most Ujházi Sámuelnét, el fogom nyerhetni. Ennek testvére, Theréz, Özvegy Szerencsy Józsefné, tisztelt szoros barátném volt. Mutattam ennek az általam tett rajzolást, ’s elmondottam az anyám ígéretét. Ez azt mondotta, hogy nem jó a’ mit választottam, ’s azt vetette mellé, hogy jobbat, mint az Ipa épitett Szinnyén, nem ismér. Elég vala nekem azt érteni, ’s azonnal elvetettem az előbbi rajzolást, ’s ezt copiroztam; de úgy hogy a’ végső két szobákat szűkebbé tevém.
5. §. Az anyám félt a’ soha ki nem elégithető Újhelyi Bossi Kőmíves Mestertől ’s úgy hagyta, hogy a’ munka Radi Károly Pataki Épitő Mesterre bízattassék. Ez az Olasz a’ Pataki Kalv. Templom építésére hívatott-meg ’s ott megtelepedett. Épűletemnek ez leve szerencsétlensége. A’ rosz ember a’ ház fundamentomainak kijegyzésekor nem vette észre, hogy a’ peczeknél nem balra hanem jobbra kellet volna leszúrni a’ fal’ vastagságát jelentő másik peczket, ’s a’ szobák eltévesztett szeglettel épűltek. Élhetetlen és felette szótalan ember volt; ha megjelent, munkásait megtekinteni, úgy nem szóllott, mintha Camaldulensis barát volt volna; ’s így az épűlet rosszúl is épűlt, többe is kerűlt. Az ebédlő és a’ Mikóháza felé fekvő szoba közfalát le kelle egészen bontatnom mikor már a’ szobát boltozni lehetett, magam vévén észre, hogy az ebédlő belső hosszabb fala a’ közepen álló ajtótól eggy felé hosszabb mint a’ másik fala felé.
6. §. A’ fundamentum’ kipeczkelésekor jelen voltam. Arra vigyáztam, hogy a’ Pitvar’ ajtaja és az ebédlő’ középső ablakán keresztűl egyenest menjen a’ línea a’ Kis-Toronyi Templom’ tornyára. Jól állott így az épület a’ dombhoz és az alatta elmenő úthoz képest is. Ugy ejteni, hogy a’ fronton fala inkább elfordíttassék az északi széltől, lehetetlen volt, noha óhajtottam volna.
Az 1790-diki szüret után mingyárt hozzá fogtak a’ csere kiirtásához, ’s télben köveket hordatott az Anyám és fát. Hogy itt gazdaságom is lehessen, maga írtatta ki azt a’ táblát, melly a’ Regmeczi részen a’ rét szomszédjában az utolsó híd mellett áll. Ebben magam mintegy öt aranyat fizettem a’ munkásoknak. Azután Meczenzőfőket fogadtam, ’s a’ kis ligetből elkeritettem egy mintegy huszoneggy köböl alá való gazt, körülsánczoltattam velük ’s irtatni kezdettem, hogy a’ két dombon nekem holdföldjeim, rétem, szőlőm, gyümölcsös, veteményes és méhes kertjeim angol ízlésben lehessenek. A’ sáncz még most is meg vagyon. Ha megálmodhattam volna, hogy a’ Hericztől zálogban bírt Regmeczi rész tőlünk elesik, még többet fogtam volna fel. Ezt így is általam birja familiánk, ’s poltolék azért a’ költségért, mellybe házam nekem az Anyám ígéretéhez képest ingyen esik.
7. §. 1791. Aprilisnak 11-dikén kezemhez jöve a’ Helytartó Tanácsnak azon parancsolatja, mellyben viselt hívatalomtól (1786. Nov. 11-dikén léptem belé) mivel Leopold Császár nem tartotta igazságosnak, hogy Pápista Iskolákat Nem-pápista tisztviselő kormányozza, eleresztettem. »Quoniam non ob aliquod demeritum, sed unice ob differentiam Religionis« esett a’ változás esztendei fizetésemet 1500 ftot kifizették, ’s azt igérte a’ Császár nevében a’ Parancsolat, hogy első nyilással illendően fogok hivatalba tétetni. Nekem nem kelle semmi más szolgálat, de az Anyám meg nem emészthette, hogy a’ nélkül maradjak, ’s e miatt 1791. Májusban Bécsbe kellett mennem, más hivatalért esedezni. Leopold Florencziába útazott Bécsből, ’s Pizában koholt frígyet Franczia-Ország ellen ’s csak Augban jöve haza. Igy történt hogy én csak Szeptben jöhettem-meg. Tudván az utánam küldött levelekből, hogy házam annyira felépűlt, hogy már csak a’ fedelet kell felrakni, Mikóházáról nem Regmeczre, hanem Széphalomra vettem világos éjjel utamat, (Polyxén miatt Radvánnak tértem Pozsonyból) hogy láthassam. Már akkor tehát helyrehozhatatlan volt a’ Radi’ hibája. – Az ez esztendei Kalendáriumban felleltem a’ Miklós öcsém jegyzését, hogy, Bécsben létem alatt, ő és a’ bátyja, József öcsém, 1791. Májusnak 16-dikán tették le az első fundamentom kövét. Kiszakasztám a’ jegyzést, ’s hogy el ne húlljon, béragasztottam ide. Ebből az is látszik, hogy a’ külső falak ugyan-azon esztendőben Júl. 27 d. készültek el.
Télben 1791 a’ fedél is tökéletesen elkészűlt. Az Anyám kegyességét ezen épités körűl véghetetlenűl köszönöm. Mind ő vitte a’ terhet; ’s csak kevés alkalmatosságokban történt-meg, hogy, ha láttam a’ kőmivesek alkalmatlan órában jőnek, tulajdon erszényemből fizettem a’ munkások héti dolgozásaikat.
8. §. Három esztendők alatt ezután mindég építgettük a’ házat. Én tulajdon erszényemből eggy tizenkét ölnyi mélységű kútat is vájattam. Néki jött a’ tél minekelőtte a’ kút egész felűlig ki lett volna rakva, ’s bészakadt, ’s azt újra kellett kiüritetnem ’s felrakatnom. Tulajdon erszényemből építtettem pinczét is, ’s négy vermet ásattam a’ pincze körűl életnek; mert az Anyám nekem szántó földet is adott volt. A’ Regmeczi Gazda Laczkó János rosszúl rakta-be földdel a’ pincze’ torkát, ’s a’ pincze bészakadt. Ennek egyedűl az a’ haszna van, hogy ott most egy soha ki nem száradó tó áll, melly a’ lúdaknak ’s kacsáknak fürdőhelye. 1794 a’ bészakadt pincze mellett eggy másikat építettem, ’s kirakattam a’ torkát kővel. Midőn 1801. fogságomból haza jöttem, azt is beomolva találtam. 1807 ásattam egy harmadikat, ’s az is beomlott. Ez a’ harmadik ott volt ásva, a’ hol most a’ kertembe járok.
9. §. Midőn én 1794. Deczemb. 14d. Regmeczen elfogattattam, az a’ része a’ kis ligetből tett foglalásnak, melly Toronya ’s Mikóháza felé fekszik, csaknem egészen ki vala már irtva. Még Dec. 13-dikán, szombat napon is ezt tisztitattam, ’s jól emlékszem, mint égett nagy rakásokban az igen vastag sok tölgyfa. – Az erdő mellett egy Alléet ültettem hársfákból; ez irtatlanúl maradt volt. Az ezen foglaláson végig menő völgyben ribizlivel ültettem volt körűl eggy gömbölyeg táblát, ’s sok almafa oltványim voltak benne.
10. §. Munkácsi fogságomból 1801. Júl. első napján értem Regmeczre. Lángoltam minél előbb láthatni Széphalmomat, de József öcsém attól észrevehetetlen örvök alatt mindég elvont. Későn vettem észre fortélyait és szándékát. Akkor kijöttem. Melly változások! Oltványaim, ültetéseim ki voltak vagdalva; irtásaimat parasztok szántották; az épűlet téli óllja volt az öcsém juhainak, ’s a’ ganéj három lábnyi magasságra töltötte be a’ szobákat; a’ vaskapcsok, melyek a’ falakat öszvevonták, ki voltak tördelve, ’s el voltak lopdosva; a’ juhászok a’ béboltozott pitvarból jobbra nyiló szobában tüzeltek egész télen, és ez olly kormos volt, hogy ha bévakoltatott volna is, a’ koromzsír általütött volna a’ meszelésen. – Nem kínzom-el magamat annak elmondásával, hogy az öcsémtől, ki engemet ezen atyai jószágunk birtokából ki akara rekeszteni, ’s arra kénszerítgetett, hogy eggy gazdag leányt elvegyek, ’s így arra szoríttassam, hogy a’ feleségeméből éljek, miket kelle mind addig szenvednem, míg, hogy magamat emancipálhassam az ő rabságából, megházasodtam.
11. §. Férj valék, ’s atya már, ’s még nem vala semmim. Az Anyám előtt tett remonstrátióim, kerésim, rimánykodásaim nem egyebet vontak magok után, mint azt, hogy képzelhetetlen gorombaságokat szenvedjek. Az Ipam 1805. Május olta feleségemet Ér-Semlyénbe le nem eresztette, ’s ezen esztendőben November 13d. Bécsbe bejött. Nem fáradtam-ki kérni az Anyámat, hogy sorsom eránt valamit rendelni méltóztassék. Haszontalanok voltak ujabb kéréseim is. Ezen rettentő fekvésben nem tehettem egyebet mint azt, hogy az Abaujvárm. Gyűlésen 1805. Decemberben eggy Protestatiót adtam-be az Öcsém ellen, ki Regmeczet Arendába vette-ki az Anyámtól, hogy testvéreit mindenből kirekeszthesse. Ez hasznosabb volt mint gondoltam. Az Anyám 1806. talán Februáriusban Ér-Semlyénből Álmosdra ment által Péchy Imre bátyámhoz, ’s vele nekem bizonyos írott ajánlást adatott-meg, mellyet én minden szó nélkül elfogadtam, nem mintha jónak láttam volna, hanem mivel az jobb volt semminél, ’s Anyámmal vala dolgom. Ezen plán szerint nékem ide kelle lakni jőnöm, ’s ezer forintot ada, hogy a’ házat lakhatóvá csináljam.
12. §. Martiusban feljöttem Semlyénből, ’s a’ Széphalmi Molnár kezébe pénzt adtam, hogy ő nekem vegyen istálóhoz való fát; megalkudtam a’ meszet a’ Lagmocziakkal; Contractusra léptem eggy Fűzéri kőmíves mesterrel (az Ujhelyiek illy későn már a’ munkát általvenni nem akarták), ’s Czigányokat állítottam vályogvetéshez. Három holnapig, míg a’ mész elkészűlt, Kázmért múlattam, a’ feleségemmel ’s leányommal, az Ipam’ házánál, lovaimmal ’s cselédeimmel.
13. §. Júniusnak 10dikén elérkezett a’ mész, ’s én viradtakor Kázmérból idejöttem inasommal ’s eggy szakácsnéval. Az épűletben nem vala eggyetlen eggy ajtó ’s ablak is. De nyár lévén, az ablakokat gyékényekkel betétettem, ’s békével tűrtem bajaimat. Itt nem bírtam többet két zsellérháznál, ’s minden handlangert bajjal kerestettem ’s gazdagon fizettem. A’ czigányok eggy fedél alatt ’s ajtók nélkűl laktak velem. – Könnyű képzelni ezekből, melly gazdaság volt az enyém.
14. §. Első dolog volt az, hogy az öcsém a’ juhainak trágyájokat a’ maga földjére, minekutána a’ ház Álmosdon már nékem általadatott, kihordatván, még annyit hagyatott benn a’ szobában, hogy a’ büdösség miatt meg nem maradhattam, ’s közel eggy lábnyi magasságra álló ganajat magamnak kelle kihányatni. Azután a’ pitvarból Ujhely és Mikóháza felé nyíló szobának boltját lebontattam, hogy ide ne öljön, mert rajta nagy repedések voltak. Ennek tégláji arra segítettek, hogy az Ujhely felé álló kéményt Septemberig felvihettem ’s elkészithettem. Addig míg az Ujhely felé fekvő két végszoba bévakoltatott, ’s kideszkáztatott, magam az ebédlőből Mikóháza felé nyíló szobában laktam; télben itt lovaim, a’ mellette álló kis szobában pedig tehenem és igás bivalyom tartattak.
15. §. Midőn Jún. 10d. ide költöztem, egyedűl az a’ két szoba volt vakolt, melly az ebédlőből Mikóháza felé nyílik. De üresen állván kétezer háromszáz nyolczvanhét napig tartó fogságom alatt és azután 1801. Juliusa olta 1806 Júniusáig, az itt tanyázó Juhász és más rossz emberek annyi kárt tettek a’ vakolásba, hogy az kevéssel volt jobb mintha vakolva sem volt volna. Az ebédlő, a’ pitvar, boltozatlanok voltak. Az említett két szoba boltja leveretettvén, szűkebbé tétettem a’ pitvart, hogy a’ mellette álló két szoba annál bővebb legyen. Ezen esztendőben elkészült az istálóm is.
16. §. Augusztusban Csernel Dániel Úrnak Újhelyi Kis-Szárhegyi dézsmás elpusztult szőlejét 2500 frnton, terméssel eggyütt pedig 3000-en megalkudtam, száz arany vinculum alatt, ha a’ pénzt szüretig le nem tenném. Ezt azért vettem meg, mert a’ szüret előre jónak látszott, és akkor más eladó nem volt. Bosnyák Pálné Asszony Lőcsén, megígérte a’ pénzt, ’s én ennek felvétele véget Szeptberben Lőcsére útaztam. Könnyen vethet hozzá kiki, hogy a’ Kőmívesek és Czigányok mint gazdálkodtak holmimmal. A’ feleségem ide állíta ugyan eggy Vilyi születésü leányt szakácsnénak, ’s egy vén német leányt, ki frajczímere volt. De a’ német leány a’ szobákat deszkázó ’s padlásozó Asztalos legénnyel, a’ Vilyi leány pedig a’ kőmívesekkel vígan éltek, káromra. Ezt látván, szüret felé a’ feleségem által jött az ajtótlan ’s ablaktalan szobákba, az ebédlőben tüzet rakatott, ’s ott főzte ebédünket; míg én szüreteltem, a’ házat ő örzötte; az ablakainkat Nov. 28dikán rakták-fel, ’s ezen szenvedések mind kettőnket terhesen elbetegesítettek, ’s vele gyermekét ideje előtt letétették. – Télben Huszovszki Mihály zselléremnél főzettünk ’s mikor az idő megengedte, oda jártunk-le, enni. Ezen esztendőben még az a’ szerencsétlenség is ért, hogy udvaromon álló hat öles kazlamat, midőn sertést ölénk, a’ Czigánygyermekek elégették, ’s én minden széna nélkül maradtam. Télben az istalóm szalmafedél alá jutott. Szalmát hozzá pénzen sem kaptam eleget. Az Anyám feljött Semlyenből, ’s ámbár a’ jószág Árendában volt, módját lelte, hogy valami szalmával segíthessen.
17. §. Ezen esztendőben (1806. Aug. 18d.) az 1805. Aug. 8d. született Iphigenie nevü lyányom Kázmért megholt. A’ Kassai Püspök Szabó András megengedte, hogy kertemben eggy helyet familiai temetőnek szenteltethessek fel, ’s a’ gyermek 21d. Aug. általhozattatott ’s belé temettetett. Körülültettem ősszel boszkéttal, hogy a’ kertben járók szemei elől a’ hely elrekesztessék.
18. §. Ezen esztendőben ősszel a’ temető mellett le az árokig szilvást ültettem, ’s a’ temetőig vett oltványokat ’s vad fákat. A’ szilvás 1809 termett először. Az oltványok többnyire ki vesztek.
19. §. Jégvermet ásattam. Belé vette magát a’ víz, ’s be kelle hányatnom.
20. §. 1807-ben meg kelle pihennem az épitéstől, mert tavaly sokat költöttem, ’s a’ szőlő sok pénzt emésztett-meg. A’ liget felé fekvő szeglet szobából konyhát csináltattam, ’s vas rostélyokat az ablakaimra, jaloux-kat azon két szobára mellyben laktunk. – Ősszel ismét ültettem szilvafákat. Azokat nékem, valamint a’ tavalyiakat is, Csörgőn lakos Timár János Uram adta.
21. §. 1808-ban a’ tyúkól épűlt. Ősszel pedig a’ konyha. De ezt el nem lehete végezni, mivel hozzá későn fogattam. Ez esztendőben építettem azt a’ házat is, mellynek sövénye mellett a’ Praedium nevét mutató tábla áll.
22. §. A’ Napamnak eggyetlen férjfi testvére Gróf Roggendorff Kajetán, első ifjúsága olta Maylandban lakott. Még 1771. Szept. 12d. Consiliariusnak neveztetett volt ki Maria Therézia által. Ámbár úgy vala nevelve, hogy valaha Követséget viselhessen, megszeretvén a’ Maylandi lakást, megmaradt ezen hivatalában a’ Kormánytartó Tanács mellett, ’s nem óhajtott soha egyéb lenni. Folyvást beszéllvén még Angolúl is, ő vala arra rendelve Maria Thereziának ott lakó fija Ferdinánd Fő Herczeg által, hogy a’ nevezetesebb Idegenek őáltala vezettessenek-fel udvaránál, ’s ifjabb esztendeiben ő vala Ferdinándnak tánczosa. Lovagja lett a’ Hetruriai Szent István Rendének, melly a’ Maltaival eggy rangban áll, ’s olly tekintetben élt ott, hogy két komornyikot ’s kengyelfutót is tarta. Olly nagy volt bizodalma a’ mi ügyünkhöz ’s fegyverünk szerencséjéhez, hogy ámbár a’ franczia seregek már közelgettek Maylándhoz, veszteg maradt, ’s csak akkor szaladt-meg mikor többé semmijét nem lehete megszabadítani. Ekkor ment egyedűl gyémántjait vivén. Talán öt esztendő után Finanz-Praesidentnek neveztetett-ki Paduában. Innen ismét megszalasztották a’ francziák. Ezen elakadásában az atyja testvér húgának Herczeg Salm-nak fijához a’ Gurki Herczeg-Püspökhöz vette magát, ’s kérte, hogy ez írna a’ testvér bátyjának, Herczeg Salm Károlynak, ’s kérné, hogy néki a’ tőle által vett jószágok fizetetlen harmadrészét neki tenné-le. A’ Herczeg, látván hogy Rogendorff nőtelen és öreg, ezt cselekedni nem akarta; de igérte, hogy őtet holtig eltartja, mint atyafit. Roggendorff megbosszankodott, nem fogadta-el az ajánlást, ’s bizván Cousinjének igéretében, hogy őtet esztendő alatt Kánonokká teszi, mellyhez még az a’ rettegés járúlt, hogy az Udvar őtet Lembergbe küldi, Pappá lett. Míg a’ Püspök ígéretét teljesíthette, öszvevesztek egymással. Ezen elkeseredésében ír a’ húgának Kázmérba, hogy ő asylumot csak nála keres ’s karjai köztt óhajt meghalni. A’ Napam feltörvén a’ levél pecsétjét, ’s meg nem álmodván mi lehet benne, fenn szóval kezdte azt olvasni az Ipam jelenlétében. Ez elijedt; azt hitte, hogy az Udvarnál nevelt R. spion lesz házánál, ’s előtte szóllni sem merhet, ’s kimondta, hogy őtet el nem fogadhatja. A’ Napam titkos könyűket hullatott. Irjunk Ferencznek; mondá néki a’ feleségem, hogy jöjjön által, ’s tégyük neki a’ propositiót; én felelek értte, hogy Ferencz elfogadja; Széphalom közel van Kázmérhoz; Nagysád gyakran fogja a’ bátyját láthatni, ’s tudja, hogy ő jó kézben lészen. – Általmentem, ’s megköszöntem a’ Sophie bizodalmát – Roggendorff miatt elkészitettük a’ Mikóháza felé fekvő két szobát. Ez Novembernek… jött hozzánk, ’s 1809. Jan. 7d. megholt. Temetőmben fekszik Legenye felé a’ szegletben.
23. §. 1809. lángola a’ háború és így épités felől gondolkozni nem lehetett. Ez idén épitettem házi cselédimmel a’ disznó-ólat ’s kihidlásoltattam az istálómat ’s tehénólomat; eddig a’ nélkül lévén, mert az Öcsém azt a’ gazságot követte el velem, hogy ámbár jusom vala az Anyám Molnárival parancsolni, azt mindég elfogta, felesége eggy izben az itt munkán lévő Molnárokat is béparancsolta. Készebb valék nálok nélkül ellenni, mint ízetlenségre adni alkalmat, ’s igy lovaim szenvedtek. Eggy vemhes kanczám úgy dőlt a’ jászolba, hogy tölgyét öszvetépte, ’s ki kelle vagdalni a’ karókat, hogy felállittathassék. Ez idén tavasszal kertemnek Toronya felé való kerítését végig ültettem mogyoróval, egyébütt pedig fűzfa karókkal kerteltettem-bé; de a’ fűzekből kevés fogamzott-meg a’ példátlan száradság miatt. A’ Bányácskai szegletben levő veresfűzek ez idén már három esztendősök, ’s mivel az a’ hely nedves, jól megfogamzottak.
24. §. Kertemnek napkeleti része soha trágyázva nem volt; nem csuda tehát, hogy ott az ültetés sikeretlen volt sok ideig. Ezen felűl ott a’ szántás miatt olly rettenetes gerendesek voltak a’ földek, hogy azt négy esztendei igazítás sem tudta kiegyenesíteni.
25. §. 1809. Máj. 15dikén estveli tíz óra után nyolcz szökevény, oláh születésű, ’s fegyveres katona egymás után felszívárga házamhoz. Gazdám és a’ szobáimat meszelő kőmíves épen le felé indúltak innen, éjjeli nyugalmukra, ’s első tekintettel kiismerték, hogy rossz járatbeli vendégek. Kérdéseikre, hogy itt ki lakik, azt felelték, hogy a’ ház laktalan; most építik; ’s homályos lévén az estve, ’s a’ ház vakolatlan, ’s az eggyik ember kőmívesi szereket vivén, hittek nekik a’ katonák. Azalatt mind a’ nyolcz megjelent puskákkal: »Hát hol lehet bort, kenyeret ’s szalonát kapni?« – A’ kőmives és Gazda levezette a’ Zsidóhoz. Ott kaptak a’ mit kivántak, ittak, ’s két katonát strázsára állítottak a’ Csapszék elébe. Jól lakván, tíz forintos bankót váltattak, kifizették a’ Zsidót, a’ kőmívest kalaúznak hajtották Szőlőskéig, ’s mentek. Én mind ezeket csak más nap reggel tudtam-meg. Azelőtt való éjjel nyilván ezek rablották-ki a’ Radváni Molnárt.
26. §. Ismét tulajdon embereimmel építettem 1810. azt a’ cselédházat, melly Udvarom mellett túl az úton áll. Tapasz nélkűl ment télnek, mert Septemberben állíttatott-fel.
27. §. 1810. Jún. 2dikán a’ Szárhegyi szőlőmet eladtam Újhelyi Kávés Dobai Imrének 2400 forinton: de helyébe a’ Köveshegyi szőlőmet vettem Kassai Sámuel Ujhelyi Nemes lakóstól 2000 f. – Jún. 3dikára virradván olly dér volt, hogy itt a’ paszuly mind elfagyott. Ugy elfagyott a’ szőlőm is, hogy benne ez idén nem leve több mint 7 ½ hordó taposott és 1 hordó sajtólt borom. Kevés bor vala az egész Hegyalján; asszút pedig csak iccze számra árúltak, nem mint másszor putton számra.
28. §. 1807. tavasszal fel fogtam azt a’ pusztát, melly a’ Szakszon kertje és a’ liget közt volt. 1808ban általadtam Ondó nevű Zselléremnek, ki alatta házat épített. – 1807-ben kibecsűltettem Belyus nevű Zselléremet is ’s a’ ház már enyém. – 1808. Orosz János, ’s a’ fija János ’s Vaskó telepedtek-meg alattam, ’s így most 1810-ben Decemb. ezek a’ Zselléreim: 1. Huszovszky Mihály 52 napos; 2. ifjabb Orosz János 52 napos. 3. Orosz János az öregebbik 18 napos, 4. Ondó 5. Az Ondó testvére a’ Molnár, minekutána Hadvigárt rosszasága miatt a’ házból elkergettem szüret után. 6. Csizmár Gyurka, a’ Belyus féle házban. 7. Vaskó. Az öt utolsónak rétet is adtam és eggy köblös földet a’ liget szegletében jó-akaratból és addig a’ meddig magamnak fog tetszeni. A’ két elsőbbnek a’ házhoz való rétjei ’s földje vannak.
29. §. 1807ben Gazdám Huszovszky Mihály emberem volt. – 1808ban nem tartottam gazdát. – 1809ben az Kosarka János Mikóházi volt Molnár volt. – 1810. ifjabb Orosz János.
30. §. Az anyám a’ felső réteken eggy rétet ajándékozott 1809. tavasszal. A’ szenáját elvitte a’ víz tavaly, ez idén pedig 1810 embereimnek osztottam-ki. – 1810 adott eggy másat a’ liget alatt túl Mikóháza felé az úton. Az úgy el volt lepve kővel mikor adta, hogy annak egynehány esztendeig nem veszem semmi hasznát.
31. §. 1807ben, akkor tájban midőn Eugenie Kázmértt Dec. 4dikén született, felfogtam eggy gyepet a’ szőlőkön túl levő Regmeczi erdőben. Pásztor kell annak a’ mit belé vet az ember, és így oda veszvén első vetésem, róla letettem.
32. §. 1810 Decemberben Kázmérból szekeren szilvafiatalokat hozattam, ’s elültettem a’ Bányácski földekről ’s a’ ligetből lejövő patak ’s a’ Szakszon földje mellett. 1810ben oltványaimat is szaporítottam, kiveszvén többnyire azok, a’ mellyeket Kassáról a’ gróf Schmidegg kertészétől ’s eggy faáruló Némettől 1807 és 1808 vettem. – 1809. Ujhelyi Prof. Nováki oltogatott kajszi baraczkokat és almát. A’ kertem ajtajában álló Populus Canadensis itt termett 1808ban eggy ágáról azon Regmeczi kertben álló fámnak, mellyet a’ Pesti Botanicus kertből 1793ban hoztam volt. Populus Italicáimnak két legöregebbjét Regmeczről hozattam-ki. A’ Gyászfűzemet 1808. ültettem. A’ gyertyán spállért is 1808.