[Ratschky, Alxinger, Haschka]
a’ 143. laphoz.
Hogy ezt a’ Kőmívesség valóban cselekedte, arra ezer a’ bizonyság, ’s imhol eggy magáról a’ nemes Sonnenfelsről.
A’ Bécsi Meszáros-Társaság eggy Kérelmet nyujta-be Maria Theresiának. A’ Császárné kiadta azt a’ maga helyére, véleményűl, ’s onnan az a’ Polizey tudománya’ Professorához, az-az, Sonnenfelshez, útasítatott.
A’ Mészárosok megjelenének Sonnenfelsnél. Ki tette-fel a’ Kgytek Kérelmét, kérdé ez. Azok elijedtek, ’s nem nevét nevezék a’ szolgálatjokban álló ifju-embernek, hanem bocsánatot kértek a’ Consiliáriustól, ha eggy vagy más kifejezése hibás volt volna. – Sőt az írás lelket mutat; látni akarom a’ Kgytek’ emberét.
Rátschky József Ferencz, megjelene, ’s elmondá, hogy ő Jezsuita volt a’ Szerzet’ elbomlása előtt, és hogy ő, még
*előtt, <’s> még [Az „és hogy ő,” törlés fölé írt javítás.]
akkor igen ifju, visszatért a’ világba. – Tud e nyelveket? – R. elmondá. Hát Görögül, Ángolyúl? – Szegényebb vagyok, mint hogy azt tanúlhattam volna. – Hát ha volna pénze, tanulna e? – Az nekem öröm volna. – Pénz lesz, de tanulni kell. – ’S pénz lett, ’s Ratschky tanult.
Midőn ollykor tapssal fogadtaték Beszéde vagy Verse a’ □ban, Ratschky szerényen ezt szokta mondani: Vielleicht nicht gar zu schlecht für einen Ochsen-Notarius. – Mert a’ Mészárosoknál kötelessége abban állott, hogy a’ Moldvából felhajtott ökröket beírja a’ Protocollumba, ’s feljegyezze, melly nap ez és ama’ Mészárszékbe hány darab vitetett. – Ratschky úgy hala meg, mint Udv. Consiliárius és az Austriai ’s Cseh-országi Cancellariának Referendáriusa. – Eggy igen fekete-haju, igen kövér ember 1786. midőn őtet láttam; a’ jószívűség festve vala arczán. Lehetetlen vala nem szeretni az embert.
II. József neki, Blumauernek, és a’ kik verselgetni tudtak, megparancsolta, hogy a’ mi verseket a’ Barátok és Klastromi Superstítio ellen írnak, neki bémutassák. Képzelni lehet, mennyi csínt ejtettek azokon így, ezek
*azokon ezek [Sor fölé írt beszúrás.]
a’ fiatal pajkos emberek. Mi lehet péld. ok. vadabb, tiszteletlenebb, mint Blumauernek az a’ Versezete (lássd Versei’ nyomtatványát) mellyben eggy féleszű Austriai falusi-gyermek, elmondja, hogy ő Bécsben volt, ’s mit láta a’ Mise alatt. –
Ratschky eggy Austriai Naggyal megjárá Velenczét, Tyrolist. A’ szekér felfordúlt, ’s Rnak kitört az eggyik karja. Vissza menvén Bécsbe, megjelent Józsefnél, a’ parancshoz képest hírt adni, mit
*
[.]it [Átírás.]
látott, hallott útjában. – A’ Császár neki száz aranyat külde – szenvedett kínjaiért, a’ mint mondá. – R. poeta módra tevé köszönetét; ez vala levele:
E[hr]w[ürdige] Majestät!
Um so viel Geld lasse ich mir auf dem anderen Arm brechen
allerunterthänigster
Franz Joseph Ratschky
Az illy elmés köszönet kedvesbb a’ bókolásokat megúnhatott Fejedelmeknél, mint a’ feszes hálálkodás. Azon eggyet nevetnek: ebbe belé vagynak csömörölve.
–––––
Alxinger Udv. Agens, ’s gazdag, feleséges, de gyermektelen, eggyszer rossz pillantatban tére haza; eggy Dominicánus múlatá magát feleségével. Az össze nádpálczázta a’ Papot, az Asszonynak pedig kimondá, hogy neki többé nem felesége, ’s még az nap más szállásra vonta magát. Letevé az Agentiát, ’s magát egészen a’ tanúlásnak, írásnak adta, Német-országba kiútazott, hogy kivált Wielandot láthassa, ’s bémutathassa neki Bliomberiszát.
Lorenz Leopold Haschka nagy tüzet mutata már ifjuságában, ’s reményre gyúlasztá a’ Bécs’ jobb fejeit, hogy belőle idővel tisztelt Író lehet. Hogy egész erejét a’ szép czélnak intézhesse, Alxinger tíz ezer forintot ajándékoza neki, még minekelőtte a’ papiros pénz’ becse lejjebb szálla az ezüstnél. Soha pénz rosszabb kézbe nem juthata, mert Haschkánál nem tudhatni mi volt gonoszabb, feje e, vagy szíve.