Gróf Eszterházy Károly Egri Püspöknél.
–––
A’ Catholicus Püspökök nem szerették az úgy nevezett Nemzeti Iskolák’ behozását. Maria-Therésia alatt, és midőn a’ Császárné, fel akarván azokat állítani, véleményét külön kíváná minden Püspöknek, Gróf Eszterházy megelégedék ezt felelni:
*felni: [Emendálva.]
Censeo hoc non esse Catholicum. De még Maria-Theresia alatt tűrhető vala a’ baj; az Iskolák körül mind Catholicus Supremus Studiorum Directorok és Scholarum Nationalium Inspectorok voltak.
II. József Báró Van-Swieten Gottfriedot, az Archiater Gerhard fiját tevé Studiorum Ministerré; ez pedig eggyesíteni akará a’ Statusnak minden iskolájit, hogy Tanítók és Tanúlók minden Vallásból választassanak. Első lépése Magyar-országra nézve az vala, hogy a’ melly Directorokat és Inspectorokat hívataljaikban talált, más hívatalba téteté-által, ’s újakat választa
*választa<…>
még pedig úgy, hogy a’ hol a’ Director Catholicus, ott az Inspector Protestans légyen. A’ Kassai Megyében Fő Director Gróf Török Lajos leve, Inspector én. – Könyü elképzelni, mint réműle-el a’ Papság.
Én hívatalomba 1786.
*1886. [Átírás.]
Novemb. 11dikén léptem, ’s Megyém Szepes, Sáros, Gömör, Torna, Abauj, Zemplény, Ung, Bereg, Borsod ’s Heves Vármegyék ’s a’ Jászság és Kis-Kunság volt, ’s éltemnek 27dik esztendejében. Kis termetem, vékony testem még ifjabbnak mutattak. Szabad gondolkozásomat a’ József uralkodása alatt nem vala szükség rejtegetni. A’ Kassai Exjesuita Bodenlosz Mihály és társai tehát elrémítettek mindent nevemmel.
1787.
*1788. [Átírás.]
Januáriusban Szepesbe kelle mennem, elcsendesíteni a’ Protestánsokat, kik nem akarák Cath. iskolákba járatni gyermekeiket, ’s magoknak kívánának iskolákat, ’s így elvonni a’ Cath. Mesterek fizetését. – Keresztűl menvén Szepesen Kanonok Molnár Jánosnál, a’ híres Exjesuitánál ebédlék. Az megkedvelt, de nekem hinni nem mert. Midőn elbúcsúzám tőle, az igen szálas
*igen <nagy> szálas
embertől, felegyenesedett testtel kért, segéljem a’ Cath. Mestereket. Fogadtam, hogy igazság szerint fogok bánni. Justitia magna virtus, mondá; ei tamen praestat religio. Elborzadtam az embertől.
Eggy holnapot tölték Szepesben, ’s nehány ívnyi vastagságú Relatióm ment a’ Pászthory Referendárius kezébe, ki a’ Swieten praesídiuma alatt a’ Magyar dolgokat referálá. Az engem a’ mint később megtudtam, nagyon ajánlott Pászthorynál és Swietennél; azonban azt a’ feddést kaptam, hogy másszor ne emlegessem a’ Protestánsok’ hajdani kínzásait (a’ kikre kisűlt hogy éjjel Communión voltak a’ templomos Luth. helyeken, azokat megverették, ’s a’ jégre fektették); de melly triumphus! Ludwig nevű Hobgárdi Plebánus az én dicséretemre kapott arany numismát. A’ Püspökök szerettek, de féltek tőlem.
Így látám magam tekintve, midőn 1787. Egerbe menék. Gróf Sztáray Mihályné, a’ Püspök testvérének Cancellárius Eszterházy Ferencznek leánya, önként ajánlá, hogy a’ nagybátyjánál felvezet, melly meg is lett. Én is kezet csókoltam a’ Püspöknél; úgy kívánta nála a’ közönséges és még öreg Protestáns Uraktól is gyakorlott
*
[..]akorlott [Átírás.]
szokás. A’ Püspök németűl szólla hozzám, hogy elkerűlhesse a’
Kemed titulust, tudván hogy azt neki igen nehezen veszik; én magyarúl feleltem. Ismét németűl szóllt, én ismét magyarúl. Németűl harmadszor is. Engedje kimondanom Excellentziád tiszteletlenség nélkül; engem Excellentziád rá nem veszen, hogy németűl szólljak. – A’ Püspök elnevette magát. Asztalnál megfogta kezemet, ’s balja mellé űltetett.
Eggy nap, nyárban, és így talán 1788, mert ekkor valék Juliusban Péczelen, leűlénk az ebédhez, ’s a’ Püspök engem ismét szokott helyemre, balja mellé, inte; praesideált jobb kézre Taródi, Praesese a’ subalternum Judiciumnak Heves Vármegyében, ’s e’ mellett a’ Püspöknek jobbjára Gróf Sztárayné. Oszták a’ levest, ’s Taródi e’ szón kezdé a’ beszéllgetést: Kegyelmes Uram, mi ma eggy embert száz esztendei tömlöczre ítéltünk.
Én Taródit akkor nap látám először. Elborzadtam a’ szóra. Tudja a’ Tek. Ur, mondám, hogy szavamban a’ Tek. Ur személye ellen nem lehet tiszteletlenség; de engedje kérdenem, midőn annak a’ szerencsétlennek kimondák a’ sententiát, az nem kérdezé e maga magától, ha Bírájit nem hagyta e el az eszek?
Taródi felfúvá magát, ’s nem tudá mint pattanjon-ki a’ Püspök’ asztalánál. – Bort, kiálta a’ Püspök a’ Komornyiknak. – Minthogy a’ Püspök előtt még nem vala leves, a’ Komornyik nem mozdúlt. – Bort! mondá a’ Püspök; ’s rám köszöné a’ poharat: Édes Kazinczy Uram, az Isten éltesse Kemedet. – Értettem; de értette Taródi is; és nyilván ez az egésségital mente-meg a’ feladástól.
–––
Parancsolatom volt felűlről, hogy a’ Püspököt bírjam reá, hogy dotáljon eggy iskolát (classist) Egerben. Irtam; azt felelte hogy nem ért. Másodikszor, harmadikszor, negyedikszer írtam. Utoljára elúnta, ’s kimondá, nem ért, akár
*[A mondat befejezetlenül maradt, a sor fele üres.]
Most parancsolatom volt, hogy Heves Vármegyének segítségével tégyem a’ kérést.
Lementem Egerbe, ’s egyenesen a’ Püspökhöz mentem, béjelenteni hogy itt vagyok, ’s holnap Heves Vgyének valamelly tagjával fogok megjelenni, hogy a’ kérést eggyütt tegyük; rendelne órát. Ha tetszik 9kor; de írva.
Elmentem tehát a’ Vice-Ispánhoz, Consil.
*
[..]nsil. [Átírás.]
Fáy Bertalanhoz, ’s kértem, hogy rendelne mellém valakit. – Sőt én magam kísérem-el az Urat.
A’ Consil. és én kezet csókolunk, ’s a’ Püspök leültet. Én be nyujtám levelemet, ’s kérém a’ Püspököt, hogy ő, ki illy fényes Lycéumot állíta, ki Angliából hozata Mathematicai szereket a’ speculába, tégye-meg ezt.
A’ Püspök hangosan kezdi a’ feleletet, ’s csaknem vastagságokra lép. Én emelkedem a’ székről; Consil. Fáy megkapja a’ kezem’. Nékem is parancsolatom van, hogy Excd előtt esedezzem, mondá Fáy, ’s kéri a’ Püspököt, hogy nékem kötelességem tellyesítését ne venné vétkül. – Kemed Consil. Uram soha se fogjon Kazinczy Uram mellett; mi mindég veszekedünk egymással, de azért jó barátok maradunk. Írva fogom adni végzésemet. Most egyebet mást.
Kegyelmes Uram, mondám, velem K. F.el, cselekedje Excellentziád, a’ mit tetszik; én mindég érdeme szerint fogom venni kegyességét vagy neheztelését: de nem volnék méltó hívatalomat viselni, ha azzal tenni azt szenvedhetném, a’ mi sem ahhoz nem illik, sem az Excd nagyságához.
A’ Püspök az iskolát nem dotálta. ’S azért nem, mert el volt keserítve az által, hogy a’ Philos. Facultas, a’ Pesti Semináriumba vitt Papsággal, tőle elvitetett. Osztán Eger perben volt a’ Püspökkel, ’s Kir. Város akara lenni.