Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Ez a’ szeretetre méltó ’s sok tudományú Szerecsen nepos-a volt a’ Numídák’ Királyának; – unokája, vagy neveuje. – Gyenge gyermek korában Nevelőjével ’s egynehány Udvarnokokkal valamelly tengeri kis ladikon sétálni méne-ki a’ tengerre, ’s a’ Lizboni Piraták által elfogattatott. Herczeg Lichtenstein, a’ Bécsi Udvarnak Lizboni Követje ott talála elkocsizni, a’ hol ezek az istentelenek a’ kis szerecsen királyi herczegecskét kísérőjivel a’ piaczon sorba állították, hogy mint sklávok eladattassanak; ’s az a’ gondolat szállotta-meg, hogy a’ kis szerecsent Bécsben maradt unokájinak e vagy fijainak küldi, hogy nékiek is légyen szerecsen kísérőjök ’s cselédjek, ’s megálla, ’s tudakozá, hogy’ adják? A’ piraták olly temérdek pénzt kívántak a’ gyermekért, a’ mennyin sok nagy sklávokat lehetett volna megvásárlani. A’ Herczeg még több kedvet kapott megvásárlására, ’s megvásárlotta; nem hogy a’ természet’ szavát teljesítse, ’s a’ gyermeket kesergő szűléinek vissza küldje, hanem hogy a’ megkeresztelés által idvezűlhetővé tétessék; ’s a’ gyermek Bécsbe küldetett, olly parancsolattal, hogy a’ kis Herczegek nevelőji ennek tanítására is egész gonddal légyenek. Ennek a’ nevelésnek köszönhette Soliman azt a’ cultúrát, melly által minden igaz érdemet becsűlni tudó ember’ szeretetét megnyerte. – A’ Herczeg néki egynehány ezer forintot ajándékoza, ’s Soliman ezzel a’ kis Capitálissal kezdette alkotni szerencséjét.

Közel 70 esztendős volt, midőn én 1786ban Kassai Phys. Professor Este Victorral – (:Görczi születésű Friauli fi volt, ’s Misemondó Pap:) – Bécsbe útazván, útitársamat arra kértem, hogy ennek a’ különös embernek juttatna ismeretségébe. Arra, úgymonda ez, legjobb út lenne eggy két butellia édes Tokajit küldeni néki; ő bizonyosan eljönne megköszönni a’ kedveskedést. – Pesten két butellia édes és jó Tokajit szereztem,^* ’s Bécsbe érvén, mingyárt által küldöttem neki lepecsételve azzal az izenettel, hogy azt neki eggy ismeretlen magyar barátja küldi. Harmad nap múlva reggeli 7 órakor hozzám jő a’ Házmester, hogy eggy Idegen tudakozódik erántam, ha nem mentem e ki? Lementem hozzá. Megnyitván az ajtót meglátom a’ Szerecsent, turbánosan, Orientális ruhában: Lieber Kazinczy! monda, Ihr Geschenk war mir sehr willkommen, und ich komme Ihnen für die Achtung, die Sie gegen mich dadurch bewiesen und für den köstlichen Trank, zu danken, ’s akkor jobb tenyerét felém fordítván, nékem jő, ’s megcsókol. Csókja nem borzasztott-el; eggy tisztelt embert érzettem szívemre szorúlni, ’s szemem a’ Szerecsent nem látta: de tenyere bőrének megpillantása egészen elborzasztott. – A’ legmodestusabb, legszentebb simplicitású Öreg volt.

Másoknak társaságában találtam őtet, ’s beszéllgetéseinkből csak erre emlékezem:

Fries, a’ banquier, Gróffá lett. Ez által megharagította az Austriai Monarchia Mágnásait. Kevély felesége nem engede neki nyugtot, azt kívánta, hogy lenne Excellenzzé. Jósef neki ezt is megadta. A’ Mágnások nagy csoporttal mentek Jósefhez, ’s kérték, hogy másolná-meg szavát; ők kéntelenek lesznek rokonjaiknak meg nem engedni, hogy magokat Excellenzekké tétessék. Jósef kéntelen volt visszavonni a’ szavát. Ezen Gróf Friesné annyira megindúlt, hogy pénzzé akarta tenni mindenét, ’s kiköltözni a’ Jósef’ Státusaiból; ’s Solimann akkor méne Friesnek látogatására, midőn ez a’ nagy ember a’ felesége’ bosszantásai alatt csak-nem elalélt. (:Ezek a’ keserítések végzették-ki őtet, valamint nagy talentumú fiját is:) – Wie geht es Ihnen, lieber Graf? kérdé Soliman. – Ach Freund Soliman! ich bin so gar sehr unglücklich! – Wohl wahr, weil Sie so gar sehr reich sind. Zur Wette: geben Sie mir Ihr ganzes Unglück u. Ihren halben Reichtum. –