Mennyire mentheti ezt a’ pajkosságot az idő, nem vizsgálom; de fel kell jegyzenem, hogy Bécs ezt olly mohon fogadta, hogy a’ nyomtatványok’ árából bejött pénz elég volt Blumauernek minden betegségebeli adósságait kifizetni; mert ő ezt gyógyúlásakor dolgozta. – Páter Fast, a’ Szent-István Templomabeli Papok’ eggyike minden strophához czáfoló jegyzéseket tett, ’s a’ Nótákat a’ Textussal nyomtattatá-ki. Elhűlt szegény, midőn a’ kiket a’ versek nem ragadtak a’ kárhozat’ útjára, a’ Jegyzés
*
[…] [Átírás.]
ragada oda, mert ki akarhatott volna olly absurditások mellett maradni? Én 1786. Bécsben valék, ’s olvastam a’ Fast’ nyomtatványát. Ezt az embert meg kell látnom, mondám, míg Magyar-országra vissza térek. Fast a’ folyosón sétált; eggy kis gömböcz ember, kancsal szemekkel. Meglátván a’ fejér plundris, fejér strimflis, papucsos, mákvirág szín frakkos németecskét, tudni akará, mit keresek, eléggé vadon, mert külsőm gyanút támaszta
*tamaszta [Emendálva.]
benne, hogy kárhozat’ fija vagyok. Én Fast Urat keresem, felelék. ’S mi dolga az Urnak vele? Azt megmondom magának. Elhallgata. Sokára kimondá, mert én nem tágíték, hogy ő az. – Örvendem, mondám, hogy láthatom Uraságodat; olvastam Blumauert is, az Urat is; ez hozott ide. Én Magyar vagyok, ’s elbeszéllem hogy láttam az Urat, ’s viszem az Írást. Honnan való az Ur? – Az Egri Püspök Dioecesiséből, hol a’ gonoszság
*gonoszág [Emendálva.]
nem terjedett-el még ennyire. – A’ bohó ember meg nem gyanítá, hogy játszom vele. Nagyon kére, hogy Kőmívessé ne legyek, ’s azt neki szentűl megígértem. – Akkor elbeszéllé, hogy Blumauer beteg volt, forró-nyavalyában; ’s hozzám
*hozzá [Emendálva.]
küldött, hogy menjek, ’s gyóntassam-meg. Nem valék ide haza, ’s a’ gyontatást Dominicanus-barát ’s Udvari Concionátor Poschinger vitte véghez, ki maga is Kőmíves; harmincz viaszgyertya égett a’ beteg körűl, ’s mind a’ harmincz Kőmíves’ kezében. Más nap meglátogatám. Ismét tele a’ szoba Kőmívesekkel. Alxinger előmbe ugrott, ’s kemény hangon kérdé, mit akarok. Azt felelém, hogy minekutána a’ beteg lelki szolgálatommal akara élni tegnap, ’s nem találtak, kötelességemben áll, az én lelki fiamat meglátogatni, ’s az idvesség’ útjára térésben neki tanításokat, buzdítást adni. – Takarodjék az Úr, felele az a’ szeles Alxinger, az én barátom azon az úton jár rég olta, mellyen az Úr tovább nem viheti; ’s gondolja-meg az Úr, szégyennel kelle eljönnöm az Istentől elrugaszkodott emberektől. – Fast, míg mikor eljöttem
*elj[..]tem [Átírás.]
is tőle, úgy hitte, hogy eggyik legbuzgóbb gyermeke vagyok Gróf Eszterházy Károly Egri Püspöknek, ’s kért hogy őrizkedjem a’ Kőmívesek’ kelepczéjitől. –