Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

A’ ritmus, általlyában véve, eggyenlő részecskékre felosztott mozdúlásbúl áll. Illyen a’ víznek valamelly magosrúl való lecsöpögése, vagy az embernek közönséges járása, mikor az eggyenlő csöpphúllások vagy lépések köztt múló üdőrészecskék is tökélletesen eggyenlők, akár azutánn hamar mennyenek egymás utánn végbe a’ csöpphúllások és lépések, akár lassabban. A’ ki tehát a’ beszédben vagy olvasásban a’ silabákot, akár rövidek legyenek, akár hosszúak, eggyenlőképen megvonná, és minden két silaba között eggyenlő üdőcskét hagyna, annak beszédgye ritmus volna.

Már csak az illyen beszéd is figyelmetesebbé teszi a’ hallgatót, mint a’ közönséges; mire nézve nagyon természetes volt hajdanában, hogy a’ kik a’ vad népeket a’ társaságos életnek szeretetére, vagy egyébféle jeles ügyekezetekre akarták hevíteni, efféle ritmusos declamátiókkal éltek. Ámde mivel a’ [4] beszéllőnek lélekzetet is kell venni, és errevalónézve a’ ritmus, mellyel declamátiójában élni akar, koránt sem lehet olly félbe szakasztás nélkűl folyó, mint a’ vízcsöpögés vagy a’ járás: már a’ legelső declamátorok is kénytelenek voltak a’ beszédben nyugovó pontokot csinálni. Ezeket ők homeoteleutonnal tették többnyire érezhetőkké, mellyet mink cadentiának nevezünk, ’s mellynek hivatallya az, hogy a’ beszédnek két vagy több sorait eggyenlőképen hangzó szavakkal végezze, mint:

A’ cadentiák által ekképen öszveakasztott sorok ritmusoknak és tágasabb értelemben verseknek mondatnak. Állhat az efféle vers több vagy kevesebb silabákbúl, de még is soha sem olly sokbúl, hogy eggy lélekzettel ki ne lehessen mondani. A’ hosszabbakban pedig szükséges legalább eggy olly nyugovó pontocskát csinálni, mellynél a cadentia előtt szó végződvén, lélekzetét a’ Declamátor orozva megújjíthassa. Illyen az imént említett versekben a’ szomorúság és lellye szavak utánn való caesura, melly fél cadentiának is neveztethetik. Egész és fél nyugovó pontok vannak a’ musikában is.

Illy versekkel élnek a’ Francziák és az Olaszok, kiktűl mireánk is elszakadtak. A’ Régiek négyesben szerettek írni, a’ cadentia által négy verset ragasztván öszve; de a’ Mostaniak a’ kettőst jobban szeretik. Lehet a’ ritmusokban olly rendet is tartani, hogy az első vers a’ harmadikkal eggyezzen meg, a’ második pedig a’ negyedikkel. Sőt még a’ cadentia is kétféle lehet, úgymint férjfiúi és asszonyi. A’ férjfiúi’ [5] szóknak csak legutólsó, az asszonyi pedig két utólsó silabáit eggyezteti öszve. Így hárs, társ, nyárs férjfiúi, hársnak, társnak, nyársnak pedig asszonyi cadentiák. A’ külső Nemzeteknél a’ cadentiának külömbféle regulái vannak, mellyek a’ magyarban vagy lehetetlenek, vagy legalább szokatlanok. Arra az eggyre legfőkép szükséges vigyáznunk hogy eggy betűt, mikor kétféle hangja van, öszve ne eggyeztessünk. E’ szavak: tik vertek, ők vertek, vagy: a’ népek: populi, és az ő népek: populus eorum, az utólsó e betűknek külömbféle hangjaik miatt rossz cadentiák volnának.

Ha a’ ritmusos mozdúlásnak eggyenlő részecskéire nézve olly rendet tartunk, hogy az első, harmadik, ötödik, hetedik, kilenczedik részecskék erősebbek, a’ második, negyedik, hatodik, nyolczadik, és tizedik pedig gyengébbek legyenek, és így tovább; akkor már a’ ritmusos mozdúlás a’ musikában és tánczban tactusnak, a’ versszerzésben pedig métrumnak neveztetik. A’ masírozó katona eggyenlő lépéseket csinál ugyan, de az eggyik lábát mindég erősebben teszi le, mint a’ másikot. A’ musikában a’ tactusnak első része mindég hangosabban adatik elő, mint a’ második. Ha két cséplő vagy két kovács eggyütt dolgozik, az elsőnek ’az ütése mindég erősebb, mint a’ másodiké. A’ versben is tehát, melly csupa hosszú silabákbúl áll, akkor támad métrum, ha az első, harmadik, ötödik, hetedik, kilenczedik és tizeneggyedik silabát az olvasásban erősebben ejtyük, a’ másodikot, negyediket hatodikot, nyólczadikot, tizediket és tizenkettediket pedig gyengébben, mint e’ hexametrumban: [6]

A’ jók még élnek, nem lelnek boldogságot. Ebbűl tehát az következik, hogy a’ métrumos versnek tulajdonságait a’ musikábúl legjobban meg lehet ösmertetni; a’ mirűl talán nem is fog kételkedni az Olvasó, ha következendő jegyzéseimet megfontollya.

Az egyenes tactus a’ musikában páros részekbűl áll, mellyek közűl az első, úgymint az erősebbik, jó üdőnek, a’ többi pedig gyenge üdőnek neveztetik. A’ két fertálybúl álló tactus tökélletesen megeggyez a’ katonák’ masírozásával nem külömben, mint az ollyan verssel, melly csupa hosszú silabákbúl áll. Eggy illy tactus két üdőt foglal magában, valamint a’ masírozó katanának eggy lépese két tapodást, mellyeknek a’ versben két hosszú silaba felel meg. Két hosszú silabát az oskolákban spondéusnak szoktunk nevezni, és ezt a’ nevet én is megtartom. De azzal, hogy eggy illyen spondéus általlyában lábnak neveztetik, meg nem elégedhetek, mivel e’ névben a’ hang-mozdulásnak idéája nem foglaltatik. Ez az oka, hogy inkább lépésnek, és mivel két eggyenlő silábábúl áll, egyenes lépésnek mondom.

Tegyük már most, hogy a’ masírozó katona a’ két eggyenlő tapodás helyett úgy rendeli el járását, hogy első tapodása szintolly erős maradgyon, mint azelőtt volt, de a’ második helyett lábával a’ földet kétszer megüsse; látnivaló dolog, hogy lépései tánczolók lesznek, mellyeknek azonban akármellyikével több üdőt nem fog tölteni, mint azelőtt eggyetlen eggy egyenes lépéssel töltött. Illyen tánczoló lépésekbűl áll az anglus táncz. A’ musikában ez akkor [7] történik meg, mikor a’ tactusnak első és erősebbik üdeje eggy fertály-kottábúl, második pedik és gyengébb üdeje két nyolczad-kottábúl áll; a’ versben pedig akkor, mikor a’ lépésnek első része eggy hosszú, a’ második pedig két rövid silabábul áll. Ezt az oskola daktilusnak nevezi, melly tehát csak annyi üdőt foglal el mind öszve, a’ mennyit eggy spondéus. Ez az oka, miért lehet a’ métrumos versekben spondéus helyett dactilussal élni. Valamint pedig a’ musikában egyenes marad a’ tactus, mikor eggy fertály-kottából és két nyolczad kottából áll, úgy a’ tánczoló lépés is a’ tánczban, és a’ dactilus a’ versben csak két eggyenlő tapodásbúl és üdőrészecskébűl áll.

Tegyük végtére, hogy a’ masírozó katona sántítani kezd. Akkor már lépésének első tapodása hosszú, a’ második pedig rövid lessz, pedig úgy, hogy rövid tapodása éppen csak felét foglallya el amaz üdöcskének, mellyet hosszú tapodásával eltőlt. Eggyeggy lépése tehát három rövid üdőcskébűl fog állani. A’ musikában ez egyenetlen tactusnak neveztetik, és három fertály, vagy három nyolczad kottábúl áll, mellyek közül az első a’ jobbik üdő, a’ másik kettő pedig két gyenge üdő. A’ versszerzésben az efféle lépés eggy hosszú és eggy rővid silabábúl áll, és trochéusnak vagy choréusnak mondatik.

Mivel a’ métrumos versekben négy egymás utánn következő rövid silabával nem lehet felette szokatlan licentia nélkűl élni, a’ régi Görögöknek és Rómaiaknak külömbféleképen öszvetett métrumbéli lábaikot pedig spondéusokra, dactilusokra és trochéusokra mind fel lehet osztani, nagyon szükségtelennek [8] tartom, az öszvetett lábaknak oskolabéli neveiket előadni vagy megtanúlni. Az efféle felosztásban az a’ fő regula, hogy a métrumbéli lépésnek első részére soha se essen rövid silaba, valamint hogy a’ musikában a’ jó üdőre gyenge hangot tenni, vagy a’ masírozásban az első lábbal gyengén tapodni nem szabad. Mikor tehát a’ vers rövid silabával kezdődik, akkor ezt, valamint a’ musikában a’ felütést (Aufschlag), puszta jeladás gyanánt előre kell küldeni, és a’ métrumbéli lépést a’ következendő hosszú silabánál kezdeni, mint:

Ez által minden jambicus verset trochaicussá lehet és kell is változtatni. Mikor pedig a’ vers’ közepénn két hosszú silaba úgy jön öszve, hogy a’ második utánn következő rövid a’ métrumbéli lépésnek első részére esne, akkor a’ két hosszú silaba közé pauzát, avvagy nyugovó pontot kell tenni, mellynek jelentésére a’ musikában ezek a’ jelek szolgálnak, úgymint 𝄽, melly eggy fertályt, és 𝄾, melly egy nyolczadot ér. Megtörténik ez minden pentametrumban:

A’ most virágzó európai Nemzetek közűl a’ Német és az Anglus legjelesebb előmeneteleket tett anyanyelvénn a’ métrumos versekben. De prozodiájok nem olly tökélletesen határozott lévén, mint a’ deák vagy a’ magyar, verseiket nem is lehet hanem csak fél-métrumosoknak tartani. Hogy ennek világos próbáját adgyam, visgállyuk meg csak ama’ regulájoknak [9] következését, hogy nyelveikben a’ monosilabumokot a’ Poéta hosszúknak és rövideknek veheti tetszése szerínt. Ebbűl tudniillik azt lehet folytatni, hogy e’ szó und vagy anglusúl and, noha már a’ két consonans miatt több üdőt kíván a’ kimondásra, mint eggy deák vagy magyar rövid silaba, még is rövidnek vetethetik még akkor is, mikor eggy vagy két consonánssal kezdődő szó következik utánna. Az ő fél métrumos verseik közűl mindazáltal nagyón szükségesnek tartom a’ magyarban a’ trochaicusokot, dactilicusokot és jámbicusokot akkor követni, mikor musika alá énekeket költünk: mert e’ nélkűl még az efféle rövid versekben is a’ szoros deák métrum szerínt kellene dolgoznunk, a’ mi felette nehéz volna; ha csak puszta ritmusokot nem akarnánk a’ kották alá rakni, melly esetben már a’ hosszú silabák rövid kottákra, már meg a’ rövidek hosszúakra esnének, a’ mi a’ fület kimondhadatlaúl sérti. Egyéb fél métrumos verseiket, vagy még ezeket is, mikor musika alá nem költünk, nem tartom méltónak, hogy kövessük, mivel a’ tökélletesebb deák métrum szerínt könnyen költhetűnk.

A’ magyar nyelvben a’ vocális, melly felett accentus áll, vagy melly utánn két consonáns következik, mindenkor hosszú. Azonban e’ nyolcz betűt: cs, cz, (vagy ts, tz), gy, ly, ny, ty, sz, zs soha sem kell, nem is lehet kétkét consonánsnak venni, mikor csak eggyetlen eggy és eggyügyű magyar hangot jelentenek, mint e’ szókban: kacsa, kocza, agyaskodik, bolyong, anya, atya, aszal, pözsög, mellyeknek első silabáik mind rövidek. A’ szóknak végeinn az ollyan silabák, melyek eggy consonánsssal [10] végződnek, ha a’ következendő szó vocálissal kézdődik, rövidek; egyébaránt pedig hosszúak. Így e’ szó: vad hosszú, ha utánna consonáns következik, mint: vad macska; egyébaránt pedig rövid, mint: vad ember. Nevezzük az efféle silabákot kétségeseknek. A’ többi silabák a’ magyarban mind rövidek. A’ hosszúkot az oskolák horizontális vonással (–), a’ rövideket (∪) betűvel, a’ kétségeseket pedig mind a’ kettővel (∪) szokták jelenteni. Vannak nyelvünkben sok silabák, mellyek némellyektűl röviden, másoktúl pedig hosszan ejtetnek, mint: házon vagy házonn, mérgesen vagy mérgessen; lészek vagy leszek ; vér, vagy ver; bé vagy be; e’ ? vagy e? íránd, kelénd vagy irand, kelend, ’s a’ t, de ezekrűl a’ pörököt decidálni a’ grammaticusokhoz tartozik. Az etimologyía sokakban legjobb vezér. Így ennek dictámennye szerínt merész, merészel jobban van mondva, mint mérész, mérészel, mivel e’ szavak mer és nem mér gyökérből származnak.

Ezeket előre küldvén, visgállyuk meg a’ régi Görögökrűl és Deákokrúl reánk maradott métrumos verseknek külömbféle nemeit.

1ör. A’ legösmeretesebb vers a’ hexametrum, mellynek négy első lépései spondéusokbúl vagy dactilusokbúl állhatnak, az ötödik pedig szüntelen dactilust, valamint a’ hatodik mindenkor spondéust vagy legalább trochéust kíván. A’ két utólsó lépés, melly cadentiának neveztetik, jeladás gyanánt szolgál, hogy a’ versnek vége van. A’ hexametrumot, mivel eggy lélekzettel nem könnyű kimondani, ha nem többre, legalább két részre szükséges felosztani caesúrák által. Legszebb az ollyan, mellyben [11] a’második és negyedik lépésnek erős üdéjére caesúra tetetik, mint:

Nem javaslom azonban senkinek, hogy illyen hexametrumot egymás utánn többet tegyen, ne hogy monotoníát okozzanak. Szép hexametrum az ollyan is, mellyben mindenik lépésnek erős üdejére caesúra esik, kivévén a’ két utólsó lépést, mellyek magokonn az efféle nyugovó pontokot azért nem szerethetik, mivel a’ hexametrumnak cadentiája lévén, inkább hanghanyatlást kell hivatallyok szerínt ábrazolniok, mintsem hangtartóztatást, melly utólsó minden caesúránál megtörténik. Illyen vers ez:

Szép hexametrum az ollyan is, mellyben a’ harmadik lépésnek erős üdéjére esik eggyetlen eggy caesúra: mint:

Szép az ollyan is, mellyben a’ harmadik és negyedik lépésnek erős üdejénn vannak efféle nyugovó pontok, mint:

Az egyébféle hexametrumok a’ szépen folyó rendtől annyira eltávoznak, hogy a’ versnek nevét meg sem érdemlik; mire nézve még a’ legjobb régi poétákban is méltán bocsánatra várakozó szunnyadozásoknak itéltethetnek, Horátius’ mondása szerínt: quandoque bonus dormitat Homerus. Tanácsos azonnkivűl az is, hogy a’ mennyire lehet, a’ hexametrumok dactilussal kezdődgyenek. Musicabéli tactussa a’ hexametrumnak két fertály, úgymint:^* [12]

2or) A’ pentametrumnak két első lépése akár dactilusokbúl akár spondéusokbúl állhat. A’ harmadik lépés eggy hosszú silabát és eggy hosszú pauzát kíván, mellynél a’ versnek első része végződik. A’ negyedik és ötödik lépés szükségképen két dactilusbúl, a’ hatodik pedig eggy hosszú silabábúl, melly itt rövid is lehet, és eggy hosszú pauzábúl áll. Tactussa két fertály, mint:

3or) A’ jámbicum négyféle annyibúl, mivel nyolcz, kilencz, tizeneggy vagy tizenkét silabábúl állhat. Első silabájok mindenkor felütést (Aufschlag) jelent és rövid; utólsó silabájok pedig, melly hosszú is rövid is lehet, vagy az utólsó lépésnek gyenge részére [13] esik, vagy ha a’ vers páros sílábákbúl áll, erősebb üdéjére ugyan, de úgy hogy utánna rövid pauza következzen. A’ lépések, az első silaba utánn kezdvén számláltatni, mind trochéusokbúl állanak. Az efféle jámbicumok tisztáknak vagy szorosaknak neveztetnek. Tactussok három nyolczad üdőcskébűl áll, mint:

A’ tisztátalan avvagy szabad jámbicusok az előbbeniektűl csupán csak abban külömböznek, hogy a’ [14] poétának szabad bennek a’ rövid felütés helyett hosszúval, a’ második és negyedik trochéus helyett pedig spondéusokkal élni. Ezt azonban nem úgy kell érteni, hogy minden tisztátalan jámbicumban a’ felütésnek szükségképen hosszúnak, a’ második és negyedik lépésnek pedig szükségképen spondéusoknak kell lenni, hanem csak úgy, hogy a’ poétának e’ három helyenn a’ görcsösség megbocsáttatik. Mert a’ szabad jámbicum megtartván a’ három nyolczad-üdőcskébűl álló tactust, ammint e’ példákbúl látszik:

[15] kiki átláthattya, hogy a három részecskére osztott lépéseknek harmadik czikkelyeit, mellyek csak eggy nyolczad üdőcskébűl állanak, a’ hosszú silabák, mint az elsőben meg és ber, a’ másodikban gyak és tess, a’ harmadikban a’, got, soha olly röviden és tisztán ki nem üthetik, mint a’ rövidek.

Következik ezekbűl, hogy az afféle ódákban, mellyeknek strófáiban Horátiusnál vagy más régi poétánál tiszta jámbicusok foglaltatnak, a’ mostani poétát is szorosakra kényteleníteni; vagy ellenben az afféle ódákban, mellyeknek strófáiban a’ régi classicus auctoroknál, ha mindgyárt állhatatosan is, szabad jámbicusok találtatnak, a’ mostani poétát is tisztátalan jámbicusokra leszorítani, csak pedantizmus volna, melly a’ szép mesterségeket és tudományokot majomdajka gyanánt fojtogattya inkább, hogysem természetes tenyészéseket okos nevelgetéssel előre segítené. Az engedelemmel kinekkinek szabad élni vagy nem élni. A’ poéta is tehát a’ fellyebb megírtt három szabadsággal élhet tetszése szerint vagy mind a’ hárommal, vagy csak kettejével vaggy csak eggyikével, vagy ellenben eggyikével sem.

Az ollyan jámbicumok, mellyekben a’ poéta az első, harmadik, és ötödik trochéus helyett spondéusokkal, és ezekenn kívűl még az elébb említett három szabadsággal is él, még a’ szabad jámbicumoknál is görcsösebbek és alábbvalók, ammint kiki könnyen átláthattya. Az Anglusoknak és Németeknek jámbussait illyeneknek lehet tartani azért, mivel prosodiájok nincs elég szorosan meghatározva. Az effélékkel a’ Magyarnak élni kár volna [16] egyébkép, hanem ha egyszersmind a’ verseknek végeit homeoteleutonnal (cadentiával) is megkülömbözteti.

4er) Ha az imént megírtt jambicus versekbűl elvettyük a’ felütéseket, szinte annyiféle trocháicus versek támadnak belőllök, mint:

Ezek tiszták avvagy szorosak. A’ szabadokban lehet a’ második és negyedik trochéus helyett spondéusokkal is élni; de ha a’ többi lépésekben is élünk e’ szabadsággal, szükségesnek tartom, hogy a’ verseknek végeit cadentiával, mint a’ jámbicusokrúl mondottam, megkülömböztessük. [17]

5ör) Találtátik Horátiusban két különös versnem, mellyeket az oskolák hasonlóképen choraicumoknak neveznek. Az első eggy dactilusbúl és két choréusbúl áll, mint: sanguine viperino; jóllehet az utólsó choréus helyett spondéus is állhat. Nevezzük mink ezt, ha tetszik, dactilo-choraicumnak vagy dactilo-trochaicumnak. A’ második eggy trochéusbúl, eggy spondéusbúl, egy dactilusbúl és eggy silabábúl áll, melly hosszú is, rövid is lehet, ’s melly utánn eggy pauza következik, mint: cur timet flauum Tiberim. Nevezzük ezt sapphico-choraicumnak azért, mivel a’ sapphicus versnek elejéhez hasonlít. Musicabéli tactussaik égészen másfélék, mint az előbbeni 4dik szám alatt megírtt choraicumoké, úgymint:

6or) Dactilicummal leginkább a’ Németek élnek. A’ rövid vagy hosszú felütés utánn, tudniillik, csupa dactilusok tetetnek, mellyekhez némellykor még eggy silaba és eggy nagy pauza is függesztetik. Vannak ollyanok is, mellyek felütés nélkűl kezdődnek. Szoros dactilicum a’ következendő: [18]

A’ szabadabb a’ dactilusoknak hosszú silabáit, mint erős üdőket, mindenkor megtartya, de a’ két utólsó rövid helyett gyenge hosszúkkal is él, ha a’ szükség úgy hozza magával, mint:

melly esetben szükséges a’ verseket cadentiákkal megkülömböztetni, ammint már a’ jámbicusokrúl és trochaicusokrúl is mondottam.

7er) A’ két lépésű adonicum eggy dactilusbúl és eggy spondéusbúl áll, mint:

Nem csak ennek, hanem minden egyéb versnek is a’ végénn állhat akár hosszú akár rövid silaba.

8or) A’ kis archilóchium két dactilusbúl és eggy magányos silabábúl áll, melly utánn pauza következik, mint:

[19]

9er) A’ gliconicum eggy spondéusbúl és két dactilusbúl áll, mint:

10er) A’ pherecrácium eggy dactilust két spondéus közé helyeztet, mint:

11 er) A’ kis jónicum két rövid silabábúl mint felütésbűl, eggy hosszúbúl, melly egyszersmind caesúra, azaz: a’ szónak vége is legyen; azutánn eggy pauzából, végre pedig eggy dactilusbúl és eggy spondéusbúl áll, mint:

12er) A’ phaliscumnak első és második lépése vagy spondéusokbúl vagy dactilusokbúl állhat, még a’ harmadik mindég dactilust, a’ negyedik pedig spondéust kíván, mint: [20]

13or) A’ középszerű archilóchium két dactilusbúl és két trochéusbúl áll, mint:

14er) A’ sapphicum eggy trochéusbúl, eggy spondéusbúl, eggy dactilusból és két trochéusbúl van öszvetéve olly törvénnyel, hogy a’ dactilusnak erős üdeje mindenkor caesura legyen, melly a’ verset kétfelé osztya, mint:

15ör) A’ kis asclepiadicum eggy spondéusbúl, dactilusbúl, eggy magányos hosszú silabábúl, eggy hosszú pauzából, és két dactilusbúl áll. A’ pauza a’ verset kétfelé osztya, és az előtte álló silabának caesurának kell lenni, mint: [21]

16or) Az alcaicum eggy rövid vagy hosszú felütésbűl, eggy trochéusbúl, eggy spondéusbúl és két dactilusbúl áll olly törvénnyel, hogy a’ spondéussal mindenkor szó végződgyön, melly a’ verset két részre osztya, mint:

17er) A’ nagy asclepiadicumnak első része spondéusbúl, dactilusbúl, magányos hosszú silabábúl, melly egyszersmind caesúra legyen, és eggy pauzából; második része, mellynek új szóval kell kezdődni, dactilusbúl, egy hosszú silabábúl, melly ismét caesúra legyen, és eggy pauzából; harmadik része pedig, melly hasonlóképen új szóval kezdődik, két dactilusbúl áll, mint: [22]

18or) A’ nagy archilóchiumnak három első lépése dactilusokbúl vagy spondéusokbúl, a’ negyedik mindég dactilusbúl, a’ három utólsó pedig mindég trochéusokbúl áll olly törvénnyel, hogy a’ három utólsó lépés, úgymint a’ versnek második része, mindenkor új szóval kezdődgyön, mint:

Állhat az óda vagy akármelly egyébféle poéma eggynemű versekbűl, kivált ha ezek nem igen rövidek. De azonnkivűl a’ külömbféle versnemeket vegyíteni is lehet, olly törvénnyel, hogy a’ vegyűlet, [23] melly strófának neveztetik, minden darabban mind végig eggyenlő maradgyon. Horátiusnak strófái két, három vagy legfellyebb négy versbűl állanak; de a’ franczia, anglus, olasz és német poéták eggy strófába tizenkét verset is öszveakasztanak. Horátiusnak strófáit, az elegyiabélinn kivűl, melly eggy hexametrumot és eggy pentametrumot ragaszt öszve, példák gyanánt ide függeszteni, elegendőnek tartom arra, hogy annak, a’ ki talán a’ magyarban újjakat akarna öszve alkotni, világot gyújtsanak. Öszve tesz tudniillik Horátius

1ör. eggy hexametrumot és eggy nyolczas jámbicumot. Illyen Epodon Könyvének 14 ódája: Mollis inertia ’s a’ t.

2or. eggy hexametrumot és eggy kis archilóchiumot. Illyen a’ IV. Könyv. 7. ódá. Diffugere niues.

3or. eggy hexametrumot és eggy tizenkettős jámbicumot. lllyen Epodon Könyv. 16. ódája. Altera jam teritur ’s a’ t.

4er. eggy hexametrumot és egy phaliscumot. Illyen az első Könyv. 7. ódája: Laudabunt alii.

5ör. eggy gliconicumot és eggy kis asclepiadicumot. Illyen a’ 3. Könyv. 24. ód. Intactis ’s a’ t.

6or. eggy szoros choraicumot és eggy tizeneggyes jámbicumot. lllyen a’ 2. Könyv. 18. ódája: Non ebur neque aureum ’s a’ t.

7er. eggy tizenkettős és eggy nyolczas jámbicumot. Illyen Epodon Könyv. 2. ódája: Beatus.

8or. eggy nagy archilóchiumot és eggy tizeneggyes jámbicumot. Illyen az 1. K. 4 ódá. Soluitur. [24]

9er. eggy hexametrumot, eggy nyolczas jámbicumot, és eggy kis archilóchiumot. Illyen Epodon Könyv. 13. ódája: Horrida tempestas.

10er. eggy tizenkettős jámbicumot, eggy kis archilóchiumot, és eggy nyolczas jámbicumot. Illyen Epodon Könyv. 11. ódája: Petti! nihil me.

11er. eggy sapphico-choraicumot két dactilochoraicum közé tesz. Illyen az 1. Könyv. 8. ódája: Lydia dic, per omnes ’s a’ t.

12er. öszvetesz három sapphicumot és eggy adonicumot. Illyen az 1. Könyv. 2. ódája: Jam satis terris.

13or. három kis asclepiadicumot és eggy gliconicumot. Illyen az 1. Könyv. 6. ódája: Scriberis.

14er. két kis asclepiadicumot, eggy pherecráciumot és eggy gliconicumot. Illyen az 1. Könyv. 14. ódája. O nauis, referent ’s a’ t.

15or. két alcaicumot, eggy kilenczes jámbicumot, és eggy középszerű archilóchiumot. Illyen az 1. Könyv. 9. ódája: Vides ut alta.