Régi Aténának látván eggy híres orátor
vad Macedó által buzgón fűzetni veszéllyét,
elszalad aʼ néphez, ʼs aʼ szónokszékre felállván,
kezdi az ellenségʼ szándékát fejteni, zordon
bajnokinak kész táborait rettegve leírni,
ʼs aʼ Hazaʼ védelmét nagy buzgósággal ügyelni.
Aʼ Görögök, kik lepke gyanánt enyelegve repűltek
szüntelenʼ eggy gyönyörű bábrúl más gyermek örömre,
aʼ helyes intőnek szavait mind füstbe bocsátván,
mintha nem illetnék ügyököt, csevegésnek eredtek.
Nossza elő hurczollya tehát aʼ mérges orátor
szónoki fortélyit, tüzesen szóllíttya tanúknak
aʼ remegő falakot, sírjokbúl vissza idézvén
bajnoki őseleit, halavány szájokba kegyetlen
dorgákot rakogat, gúnyol, kérdéseket ébreszt,
öklözi ambóját, lábával mennydörög, ordít.
Hasztalan! Aʼ Görögök hallván eggy tompa zsibongást,
ʼs gyermekeket látván egymásnak kapni hajába,
mind eʼ kellemetesb néző játékra tolódtak.
Akkor amaz mérges nyilazásit félbe szakasztván:
„mennyei gondviselőnk, úgymond, Ceres asszony elindúlt,
még mikor eʼ földönn oktatta ekézni az embert,
eggy friss fecskével ʼs eggy gyors kígyóval az útra.
Félnapi járat utánn eggy széles vízre akadtak.
Késedelem nélkűl neki ment aʼ szőke folyónak
aʼ sziszegő állat, ʼs aʼ túlsó partra kiúszott,
még amaz átevezett lebegő szárnyával az égenn.”
„Hát Ceresünk?” úgymond, kívántt figyelemre ocsódván
aʼ zsibogó Gyűlés: Ceresünk átmente utánnok?
vagy mit tett egyebet?” – „Szitkát öntötte reátok,
mondgya viszonytag amaz, látván már akkor üdőtlen
szíveteket, melly bábörömért meg tudgya veszéllyét
vetni Hazájának, ʼs gyermek viadalra nevethet,
még Fülöp aʼ Görögökʼ földjére berontani készűl.”
Így aʼ csélcsap eszű népet figyelemre ocsítván
aʼ mese-hűvelyező, könnyen közlötte tanácsit,
ʼs aʼ felüdűltt sereget Fülöp ellen harczra vezette.
Illyen az emberi szív még most is. Mondgy neki százszor
fontos igazságot, szavadot mind szélnek ereszti.
Ámde viszont mély rejtekeit megnyittya örömmel
aʼ meseképeknek, ʼs mindaddig apollya eszével
tündér púpjaikot, mellyekkel rakva születnek,
még az igazságnak méltóságára emelvén,
kész az okossággal harczokra kikelni miattok.
Éltes ugyan Földünk, melly dajkálgattya nemünköt
gazdag rajzatival, de ölénn még gyermek az ember.