Töltsük Laura! kedveinket;
múlnak napjaink.
Holnap tán már esteinket
fűzik sorsaink.
Nézd, aʼ rózsa, melly kertében
tegnap csillogott,
aʼ kegyetlen délʼ hevében
már elhervadott.
Jer tehát aʼ zöld mezőre,
üllyük aʼ tavaszt,
Kincset veszt, ki jobb üdőre
mindent elhalaszt.