Dámon.
Szép Rozílis! mit halasztod
még tovább szerelmedet?
Bal gyanúkkal mit fonnyasztod
érted égő szívemet?
Óh eʼ szív
holtig hív.
Rozílis.
Sok menyecske már megbánta,
hogy férjének könnyen hitt,
ʼs eggy szavára néki szánta
lyánykorában mindenit.
Aʼ ki vár
jobban jár.
Dámon.
Vaj! de hányan megcsalódtak,
kínozván aʼ hűseket,
kik szomorgva elvonódtak,
ʼs másnak adták szíveket.
Czélra jut,
aʼ ki fut.
Rozílis.
Ah! Rozílis azt nem várja,
hogy te mással egybe kelly.
Lessz örömmel éltedʼ párja,
csak te benne kedvet lelly.
Ő még él,
néked él.