Aʼ sínlő hónak méllyibűl
aʼ föld kiköltözik,
ʼs új lelket vévén nedvibűl
friss zöldbe öltözik.
Széllednek aʼ ködfellegek,
kék bóttyok felderűl.
Zsendűlnek minden termetek,
ʼs aʼ szív is meghevűl.
Illyenkor volt, hogy tégedet
először láttalak,
ʼs megnyervén, Klári! szívedet,
szent frígyre birtalak.
Érezvén, csak hogy meg nem vetsz,
mint újjúlt mindenem!
és áh! azóta, hogy szeretsz,
melly boldog életem!
Jer hát, Barátném! üllyük meg
frígyünknek ünnepét,
ʼs eggy tiszta csókkal újjítsd meg
szerencsémʼ kezdetét.