Szünny már meg egyszer buzgani ellenem
trágár Irígység! Ám nem esengek én
olly jók után, mellyek negédes
vággyaidat feszegetni szokták.
Nem kérdegélek tisztviseléseket
aʼ nagy világtúl, nem birodalmakat,
nem dúzs rakást aʼ vertt aranybúl,
sem hamisan ragyogó dücsőköt.
Öntessen őszkor száz halom életet
csűrébe aʼ Dúzs, kit nemes ősei
pompásan épűltt váraikban
messzeható uraságra szültek.
Szürcsöllye kristály serlegibűl borát,
mellyet Tokajnak szőllei hoztanak,
kit pór szugolybúl úri polczra
felvezetett az agyas szerencse.
Én szűk szobámban kegytelen éhemet
eggykét falattal, szomjamot édesen
megcsillapítom hüs vizekkel,
csak nekem adgyon az Ég ezekhez
érzékeny asszonyt, friss levegő eget,
gondatlan elmét, régi barátokat,
meglett koromban férfi szívet,
ʼs víg kobozomnak örök virágzást.