Melly boldog, aʼ ki életét
kedvessel töltheti!
Olly vígan legfőbb ünnepét
egy Chán sem ülheti.
Párjának módos karja köztt
Krőzussal mérkezik,
ʼs lankadván tiszta csókja köztt,
mennyekkel kérkedik.
Forogjon véle tengelyénn
vagy állyon aʼ világ,
vígabban lejtez lábhegyénn,
mint ágánn aʼ virág.
Ha tűzzel tellyes fellegek
fenyítik napjait,
eggy csókkal, bármelly senyvesek,
elfojtya gondgyait.
Párjáért aʼ Sorsʼ javait
örömmel megveti,
ʼs veszélyes változásait
nagy szívvel szenvedi.
Olly vígan, mint ő, aʼ madár,
zöld ágak köztt nem él;
ʼs megnyervén, aʼ mit szíve vár,
világért sem cserél.
De mit dücsítem hasztalan
eʼ boldogságokot,
ha önnön szívem pártalan,
ʼs nem érez lángokot?
Jer hát, o lyánka! jer hamar,
légy, kérlek, kedvesem!
ne tengjen, mint aʼ bús avar,
nő nélkűl életem.