Boldogabb lészel, ha sem aʼ magosra
szüntelenʼ nem törsz, sem az ál sekélyenn
nem maradsz, féltvén dagadó haboktúl
gyenge hajódot.
Mentt az agg bútúl az arany középszer,
melly irígylendő palotákra nem vágy,
sem magát fösvény födelű szugolyban
fel nem emészti.
Többször ingattyák szelek aʼ magos fát;
aʼ kevély tornyok nehezebbet esnek,
ʼs aʼ sebes mennykő szeret aʼ negédes
bérczre lecsapni.
Jót reméll aʼ Bölcs beborúltt ügyében,
ʼs vészeket sajdít, mikor aʼ szerencse
rá nevet. Jönnek teleink üdőnkint
ʼs megmeg enyésznek.
Hogyha most szenvedsz, ezutánn nem úgy lessz.
Nem dörög mindég az Egekʼ haragja,
ʼs aʼ setét szélvészt ragyogó derűlés
szokta követni.
Légy erős szívű, mikor elborítnak
aʼ bal inségek, ʼs vonogasd fel önnkint
aʼ vitorlákot, ha kegyes szelekkel
nagyra dagadnak.