Mint maga eggy ember, szintollyan az emberi nemzet.
Gyermeki századiban csupa képzésekkel enyelgett,
aʼ legnyilvánabb esetet meseszókba rekesztvén,
mellyeket aʼ később maradék titkoknak imádott;
ʼs kisded gondolatit kőltős piperékbe ruházván,
mellyek utánn most is láttyuk kapkodni az ollyan
bárdusokot, kik az ősi kobozt majmozni akarják.
Fejtődvén azutánn ifiú mellyében az első
várasi frígyekkel hevesebb indúlati, buzgó
szíve az érzékeny szépnek nyomozásira gyulladt,
melly Görögországban legfőbb pontyára repűlvén,
példa gyanánt szolgál még most is az emberi kéznek.
Férjfikorát kezdvén, esze nyílt, ʼs aʼ tiszta valónak
titkos kincseihez be akarván törni, üdőtlen
vélekedési miatt véres harczokra ocsódott,
mellyek, mint az aranyt aʼ tűz, tisztítani szokták
aʼ csupa képzésnek szemetétűl gyermek eszünköt.
Most már csendesedik, ʼs ha fejét aʼ kába salaknak
mocskos terheitűl megtisztíthattya egészen,
kellemetes vénségre jutand, ʼs eggy csendes akolnak
tévén aʼ talabor földet, megnyugszik emésztő
harczaitúl vezetése alatt aʼ kellemes észnek.
Mint maga eggy ember, szintollyan az emberi Nemzet.