Kik sem fejeknek dőre homállyait
aʼ bölcs világnak szép leleményivel
fel nem derítik, sem goromba
szíveiket nemes érzeménnyel
meg nem javíttyák, nemde az oktalan
barom csatákkal tartani látszanak,
mellyek szelídebb sorsra vágyni
vagy bajokotszemesen kerülni
nem képesek? Fél emberi szíveket
aʼ bölcs örömnek bájja nem illeti.
Aʼ merre tetszik, hajtya őköt
aʼ susogó hitetés, az ösztön,
mint aʼ szelecskék aʼ hamar engedő
nádat, vagy aʼ vad gőblyököt eggy picziny
bojtárnak éles füttyenése.
Tik pedig, óh sanyarú vitákra
kitett Szelídek! kikben az emberi
felséghez illő, dücstelen, eggyügyű
erkölcsöt aʼ vásott Gonosznak
rettenetes dühödési ellen
előre látó elme, tapasztalás,
jobb könyveinknek néma tanáccsai
nem védgetik, jaj! melly siralmas
sorsotok aʼ kitanúltt latorral
rakott világnak nyomtalan úttyainn,
mellyekre jámbor nyájatok elkerűl
aʼ széles ösvénybűl, hol egymást
döfdösik, űzögetik, tapodgyák
aʼ sok tolongók! Hasztalanʼ őrzitek
aʼ tolvajoktúl kincseteket. Szemes
fortéllyok át tud hatni hozzá,
bár ha ki tértek is úttyaikbúl,
aʼ legsetétebb szikla falak közé!
Sok szép ürüggyel kérlelik eggykorig
erkölcsötöknek szent negédgyét,
ʼs hogyha goromba köcsögtetések
kívántt figyelmet nem lel előttetek,
mindaddig űznek, még vagy elállotok
aʼ jámboroktúl, vagy kegyetlen
ostorozássok alól kihaltok.
Ők öszvegyűjtvén dúzs hagyományibúl
az ó világnak, drága szerek gyanánt,
aʼ csalfa mérget, melly az embert
emberek ellen irígy dühökre
noszíttya, ʼs aʼ most számosan élledő
bölcseknek éles könyveibűl csak azt
szedvén ki, mint mester találmányt,
aʼ mi az észt nagyon is kinyitván,
aʼ durva szívet jóra hevíteni
nem tudgya; büszkén megvetik érdemes
munkáit aʼ jámbor Tudósnak,
aʼ ki az embereket sekélyebb
mondások által jóra vezetgeti;
hiú dücsőköt, nyalka jutalmakot
kívánnak aʼ megcsaltt Nagyoktúl,
kiknek üres ragyogást szereznek;
ʼs még vak csudálást szülni ohajtanak
aʼ köz seregben, mellynek üres fejét
otromba gúnyokkal gyalázzák,
addig az ügytelenebb Tudóskát,
ki életével csúf viseléseket
dorgálni látszik, vélek üvíteni,
vagy szertelen kínszenvedések köztt
sírba hanyatlani kényszerítik.
Jó szívet és észt adgy nekem Istenem!
De hogyha eʼ két mennyei dísz közűl
meg kell tagadnod tőllem eggyet,
aʼ ragyogó tudományt tagadd meg,
ʼs adgy tiszta szívet. Képed az eggyügyű
lélek, ha tűr is. Szörnyet az emberi
nemzetben aʼ Bölcs, hogyha tündér
fénnye az embereket vakíttya.