Nézd aʼ hegyeknek puszta girinczeinn
mint fénylik aʼ hó! Görnyed az ősz liget
aʼ súly alatt, ʼs aʼ röst folyónak
zajjai partyaihoz hegednek.
Enyhítsd szobádnak gömbörödött egét,
bőven tüzellvén, ʼs régi hegyallyait
gyakrabban öntess serlegedbe.
Hadd köz Atyánkra egyéb ügyünköt.
Az ő kezében hempelyeg aʼ világ!
Eggy csattanással szétveri fellegit
aʼ vésznek, és aʼ gyenge hárslomb
sok remegése utánn lenyugszik.
Bús lessze vagy víg holnapi hajnalod?
azonn ne aggódgy. Vedd nyereség gyanánt
aʼ sorsʼ kezébűl aʼ mait, ʼs még
messze vagy életedʼ alkonyátúl,
áldozz naponkint, hogyha kitelhetik,
aʼ bölcs örömnek. Most simogassa le
nyájas barátod homlokodrúl
hornyait aʼ szomorú magánynak.
Most vonny le játékzálogot álnokúl
meghorgasított ujjairúl setét
suttonba elbújtt Klórisodnak,
kit nevetése korán elárúl.
Most járj koronkint víg remegéseinn
aʼ szós koboznak nemzeti tánczokat,
friss pörgetéssel megtepesztvén
aʼ veled ölbekapó menyecskét.