Én eggy gazdag asszonyért
szélnek adgyam nyugtomot,
aʼ ki alkudtt zsoldokért
jusnak tartsa lángomot?
Légy te, Gyöngyöm! tiszta ércz,
ʼs olly nagy mint aʼ Mátrabércz!
Aʼ kalmárlott mátkaság
mind palástoltt szolgaság.
Én eggy büszke asszonyért
nyűgbe vessem szívemet,
aʼ ki emberségemért
pórnak szidgya véremet?
Légy te, Gyöngyöm! ollyan vér,
mellyel herczeg fel nem ér!
Páromtúl aʼ megvetés
rosszabb mint az étetés.
Én eggy szentes asszonyért
klastromozzam éltemet,
aʼ ki nyájas csókomért
kárhoztassa lelkemet?
Légy te olly szent alkotmány,
mint aʼ most lett szűz leány!
Kút felett aʼ szomjazás
tűrhetetlen sorvadás.
Én eggy bölcske asszonyért
háborgassam álmomat,
aʼ ki Plátós bábokért
megtapodgya lángomat?
Légy te olly nagy lelki kincs,
mint aʼ mellynek teste sincs!
Még eʼ földönn vándorlok,
széllel jól nem lakhatok.
Én aʼ legszebb asszonyért
felhevítsem véremet,
aʼ ki más nap Dámonért
megvetendi szívemet?
Légy te, Gyöngyöm! ollyan szép,
mint aʼ legszebb angyalkép!
Nékem nem vagy angyalom,
ha mással kell osztoznom.