Fillis, Pestnek szép csudája,
sok Szerelmest megvetett,
kit koronkint ál orczája
rabbilincsre fűzgetett.
Fittyet hányt aʼ Grófocskáknak,
kik sok pénzzel készteték,
görbe szókot aʼ mátkáknak,
kik kezekkel kérlelék.
Én is végre megszerettem,
bátor tudtam kénnyeit,
ʼs minden fortélyt elkövettem,
hogy meggyőzzem gőgjeit.
Nőtt buzgásom aʼ veszéllyel,
szórtam vívó versemet,
még szerelmem rút fekéllyel
mind belepte szívemet.
Mint Petrarka úgy zokogtam,
molbúl vervén lantomot,
ʼs mint aʼ macska úgy miogtam
szép fülébe kínomot.
Már ahokkal, már jajokkal
ostromoltam sánczait,
ʼs áh! aʼ legszebb lessusokkal
fel nem birtam lángjait.
Elfutottam Ámorkához,
megbeszélltem sorsomot,
ʼs arczra esvén ded lábához,
kértem, fogja pártomot.
Állyon bosszút olly leányonn,
aʼ ki őtet megveti,
ʼs aʼ ki olly sok szép zsákmányonn
csak negédgyét hűtgeti.
Ő ezekre felhevűlvén,
kérésemnek helyt adott,
ʼs aʼ Praterba elrepűlvén,
nagy bosszúkot forgatott.
Itt találta szép annyával
aʼ hadaknak istenét,
szép annyának udvarával
aʼ szerelmekʼ nemzetét.
Jó hogy itt vagy! illy ígével
szóllítván aʼ bajnokot,
átkutattya friss szemével
itt amott aʼ szuglyokot,
ʼs öszve szedvén eggy lóczárúl
Marsʼ sisakját ʼs fegyverét,
kölcsön kéri oldalárúl
eggy órára szép övét.
Erre aʼ kertʼ mellékében
új formába öltözik,
ʼs eggy hadnagynak ál képében
Fillisünkhöz költözik.
Megköszönti nyers csókjával,
bármint ójja szűz aját,
ʼs mellé omlik, jobb karjával
átölelvén oldalát.
Szígyen nélkűl rajzolgattya
járattyának czéllyait.
Pajkos szókkal szítogattya
aʼ leánynak lángjait;
ʼs termetének nőszíveknél
nagynak mondván kelletét,
elbeszélli aʼ szépeknél
kéjjel töltött életét.
Mint tört át aʼ szép lyányokhoz
aʼ szülőknek gáttyain,
mint aʼ féltett asszonyokhoz
aʼ férjeknek zárjainn.
Melly merészen ostromlotta
aʼ leghűvebb várakot,
melly fortéllyal hódította
aʼ próbátlan bábokot.
Hogy kergette udvarábúl
kedvessének bús urát,
elragadván hű karjábúl
eggyet értő asszonyát.
Hogy költötte víg sz**kal
férjeiknek javait,
tenkre tévén száz árvákkal
negyven dúzsnak házait.
Mint csalt pénzt ki polgároktúl,
hogy kitartsa Fláviát;
portékákot kalmároktúl,
hogy ruházza Szilviát;
ʼs részeg fővel aʼ korcsmáknak
szétkardozván kannyait,
mint késztette aʼ k**knak
hódolásra nyájait.
Szitkos, esküs vallásának
látván Fillis szent hitét,
ʼs illy temérdek bravúrának
átösmervén érdemét,
„Áh! úgymond, illy fő bajnoknak
én ellent nem állhatok;
Íme szívem! Eʼ bájoknak
minden jót feláldozok.”
Óh! te majma Petrarkának,
vessd pokolba lantodot!
Add Aranyfi! bús árvának
gazdag ajándékodot!
ʼS tik legények! házasodni
aʼ falukra mennyetek!
Másra szoktak vágyakodni
aʼ próbálttabb Fillisek.